tag:blogger.com,1999:blog-8561468109282082814.post78802357511906797..comments2024-03-21T14:40:54.993+01:00Comments on Erdei varázslatok: Egy tanulságos történetVirághttp://www.blogger.com/profile/16599131504240049647noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-8561468109282082814.post-39328222625932351172014-07-16T13:28:36.128+02:002014-07-16T13:28:36.128+02:00Bizony ez már csak így működik. Az emberek valamié...Bizony ez már csak így működik. Az emberek valamiért csak azt tudják igazán értékelni, amit már (egyszer) elvesztettek. A kapcsolataink fenntartásáért pedig dolgoznunk kell, a visszaszerzéséért pedig még jobban.Virághttps://www.blogger.com/profile/16599131504240049647noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8561468109282082814.post-22216696800276227652014-07-15T23:38:23.263+02:002014-07-15T23:38:23.263+02:00Ez borzasztóan igaz... Nálam rettenetesen célba ér...Ez borzasztóan igaz... Nálam rettenetesen célba ért ez az írásod. Régen borzasztó szoros kapcsolatom volt lényekkel a "másik" világból. Helyük volt a házamban, a kertemben, mellettem éltek a falakban, az asztalra kitett köveimben, amiket a Tavam mellől hoztam... Én is vigyáztam rájuk, vigyáztam az "otthonukra", cserébe ők is vigyáztak a helyre, ahol mindannyian éltünk. Aztán elkerültem, egyre kevesebbet voltam otthon. Eleinte minden hétvégén visszamentem, de a hét nagy részében egyedül, üresen állt a ház. Aztán havonta néztem meg, mi a "helyzet". A ház pedig elkezdett haldokolni, kimúlt belőle a "varázs", elmentek a Barátaim, nem vigyáztak rá. Akár mennyit költöttünk a házra, és hiába segített nagymamám, minden csak romlott. De én is elveszítettem valamit, a kapcsolatot, ami borzasztóan hiányzik. Hiányzik az érzés, hogy figyelnek rám, hogy nem vagyok egyedül. De aki érzett hasonlót, tudja mire gondolok, mi hiányzik. De a szomorú az, hogy ezt észre sem vettem évekig. Aztán saját ostoba döntéseim miatt, kénytelen voltam megtapasztalni a teljes magányt, hiába voltak velem a munkahelyemen az emberek, hiába látogattam gyakrabban a rokonokat, a dolgok "kongtak". Most pedig kapkodom a fejem, és próbálom összeszedni a megmaradt "varázst", hogy ezeknek a romoknak a tetejére építhessem vissza a kapcsolataimat, hogy vissza fogadjanak maguk közé, hogy újra szívesen lássanak. De érzem a sértettséget, és szégyenkezve, megsemmisülten oldalgok körülöttük, és nem kevés félelem párosul mellé. Már nem olyan, mint régen, mielőtt elfelejtettem a fontosságát a helyeimnek, a Barátaimnak. Újra meg kell ismernem, mindent (és örülök, ha engedik ezt)... Soha nem szabad hátat fordítani, figyelmetlennek, nemtörődömnek lenni, mert borzasztó az ár, amit fizet érte az ember, lelkileg, és fizikailag.Anonymousnoreply@blogger.com