Halloween 13 éjszakája: Két „ősi” hagyomány leleplezése – Töklámpás és néma vacsora

  Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.

Akik rendszeresen olvassák írásaimat, jól tudják, hogy szívesen járok körbe ősinek feltüntetett hagyományokat, feltérképezve azok néprajzi gyökereit, és megmutatva, hogy némelyik nem is olyan régi, mint legtöbben gondolják.

Ha már a mumus szerepét választottam, akkor Halloween környékén is hadd utáljanak! 

Mindig elmondom azonban, hogy attól még lehet egy hagyomány szép, hogy nem túl régi, és nekem az ég-világon semmi gondom nincs a mai szokásokkal, csupán mindent a maga helyén kell kezelni. A ma terítékre kerülő két szokásról is sok neo-pogány úgy véli, hogy még az ősök hagyták reánk, ám még ha aranyos dolgokról is van szó, semmiképp nem a távoli múltból származnak.

Az első ilyen a töklámpás legendája. Szinte bármilyen pongyola irodalomba tekintünk, mindenhol a Jack o’ lantern sztorival akarnak elkápráztatni bennünket. A történet szép és régi, de valójában nem is a töklámpásokról szólt eredetileg. Egy korábbi cikkemben már kifejtettem a lidércfénnyel kapcsolatos képzeteket, és Jack, meg az Ördög történetét bizony ez a jelenség ihlette anno, egyébiránt keletkezésének idején nem is nagyon faragtak tököket. A kifaragott kerekrépákra, illetve az azokat helyettesítő sütőtökökre már csak a 19. században kezdték ráilleszteni a kapóra jött mesét. 

A második legendánk a néma vacsora képzete. Manapság azok közül, akik szívesen nyúlnak vissza a néprajzi ritkaságokhoz, sokan ünneplik Halloween éjszakáját ezen a módon. Ilyenkor teljes csendben költik el a fordítva felszolgált vacsorát, egy fordítva megterített asztalról, miközben az étkezők halottaikat is megvendégelik. A bibi csupán az, hogy ez a hagyomány olyannyira ritkaság, hogy nem is létezik. Olyan, hogy néma vacsora, tényleg létezett, de valójában egy jóslási módszer volt, melyet a leányok házassági jövendölésre használtak. A név megtetszett valakinek, és az elmúlt évtizedek igazi divathóbortjává vált bennfentes körökben, egy vadonatúj tartalommal.

Ismét nem szeretném, ha bárki is félreértene: én is minden évben faragok tököt, és „meg szoktam vendégelni” a holtakat is. Ezek tényleg szép dolgok, és feladatunk is, hogy egyre csak gazdagítsuk kultúránkat értékes hagyományokkal. De minden szokásról érdemes tudnunk, hogy honnan ered, és nem szabad mindegyikről elhinni, hogy ősrégi.

További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

Halloween 13 éjszakája: védelmező töklámpás

Kell hozzá:
- 1 halloween tök
- kés (a faragáshoz)
- egy (vagy több) fekete gyertya
- gyufa

Vésd ki a tököt, úgy, hogy a szája közepén, az alsó ajkán legyen egy nagy felálló foga. Vésés közben mondd:

Tököm faragom,

Oltalmam akarom,

Mi ártó nem hagyom

kárt tenni házamon.

Tedd ki az ablakba, majd gyújtsd meg benne a fekete gyertyát, ha lement a nap.

A jack-o'-lantern (töklámpás) története

A jack-o'-lantern kifejezést manapság az angol ajkú emberek a halloween-i töklámpások elnevezéseként használják. Ám, az 1840-es évek előtt, a jack-o'-lantern egészen mást jelentett: a lidércfényt (ignis fatuus). Ezt, a ma mocsári gázok belobbanásával magyarázott jelenséget, valaha nagy félelem lengte körül. Többek között azt gondolták róluk, hogy halott lelkek fényei, melyek a földön bolyonganak, és félrevezetik az éjszaka sötétjében utazókat.

A jack-o'-lantern származásáról ismert mese is eredetileg a lidércfények létesését volt hivatott magyarázni. Magának a mesének az ír verzióját (ugyanis, nagyon hasonló történetek ismertek világszerte, kisebb-nagyobb eltérésekkel) William Carleton jegyezte le elsőként a 19. században, és Három kívánság címmel publikálta.
A mese egy Billy Duffy nevű kovácsról szól, aki gyors gondolkodású volt, csak annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, és alapvetően nem tartozott a faluja kedvesebb tagjai közé. Egy hozzá hasonló természetű nőt is vett feleségül, Judy-t. Egy nap egy álruhás szent ember látogatott el hozzá, és Billy megengedte neki, hogy a kovácsműhelye tüzei mellett megmelegedjen. Ezért a jó tettéért a szent megmondta neki, hogy teljesíti három kívánságát. Billy azt kívánta, hogy ha valaki kézbe veszi a kalapácsát, addig ne tudja letenni, míg ő azt nem mondja; hogy bárki, aki a székébe leül, ott is maradjon, míg ő másként nem akarja, valamint azt, hogy csak ő, saját maga, tudja kinyitni a tárcáját. A szent teljesítette is a kívánságokat, Billy pedig nagyon jókat mulatott általuk, a szomszédjai kárára. Nemsokára senki nem is mert a közelébe menni, és Billy igen unatkozott, olyannyira, hogy unalmában még a lelkét is eladta az ördögnek. Az ördög háromszor jött el Billy lelkéért, de az, a kívánságainak hála, mindig valahogy túljárt az ördög eszén, és jól móresre tanította. Végezetül Billy meghalt, ám a mennybe nem mehetett - természetesen - de az ördög a pokol ajtaját is szorosan bezárja előtte, csak a kapu rácsain át nyúlt ki felé, elkapta Billy orrát, és izzó szenet dugott fel rajta, hogy az világítsa meg az útját bolyongásai során. Azóta is fel-feltűnik izzó parazsának a fénye sötét éjszakákon, elhagyatott helyeken.
Ezt a mesét aztán az idők folyamán többször átalakították, majd a töklámpások megjelenésével, rájuk igazították.

A jack-o'-lantern kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Ezen tökök a 19. századi falusi gyerekek által bevetett csínytevések szerves részei voltak, amikor is a termés belsejét kivették, belé rémisztő arcokat faragtak, majd ezzel ijesztgették naplemente után a gyerekek gyengébb idegzetű társaikat, és szomszédaikat.
Egy folklorista szerint, ezen szokás az angol Guy Fawkes napi (november 5.) tarlórépába (Brassica rapa subsp. rapa) rakott gyertyák hagyományából származott.

A töklámpás képét nemsokára a városiak is felkarolták, és a halloween-i mulatságokkal kapcsolták össze. Ennek az asszociációnak a kialakulására több ok is létezik, de mind olyan, amire józan ésszel is rájön az ember. Egyrészt, mert a tökök ősszel vannak szezonban, és mert az így az ősz és az aratás szimbólumai, valamint rémisztgetési eszközként tökéletesen illettek a Halloween-t övező kísérteties hangulatba.

Forrás:
Lesley Pratt Bannatyne: Halloween Nation: Behind the Scenes of America's Fright Night