Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenhatodik
leckéjén! Ezen a héten megismerjük a főbb modern, varázslatokkal kapcsolatos képzeteket, illetve a legegyszerűbb módszert az elvégzésükre.
~ ~ ~
Ha boszorkányokról van szó, akkor általában a varázslatok
sincsenek messze. Sőt, alapvetően a boszorkányokat is szokás úgy meghatározni,
mint olyan személyeket, akik varázsolnak. Ezért is fontos megjegyezni róla,
hogy habár a varázslás nyilvánvalóan szerves része az újboszorkányságnak is,
maga a varázslatok végzése nem tesz boszorkánnyá, ahogy azzá sem kell válni a
varázsláshoz.
A varázslatok mibenlétének témája, működésük mechanikája,
helyes elvégzésük technikája mind olyan téma, amiről a legtöbb újboszorkánynak,
vagy legalábbis az újboszorkányság fajtáinak megvan a maguk véleménye. Ám mielőtt
belemerülünk a modern mágiába, érdemes tisztázni pár definíciót. Ezek megint
csak nem kőbe vésett dolgok, hiszen az újboszorkányságban semmi sem az (még az
sem, hogy mi is az a boszorkányság…), de a továbbiakban is ezekkel a meghatározásokkal
fogunk dolgozni a leckék során. Továbbá, ezek a definíciók nem pontosan a
történelmi, vagy néprajzi szóhasználatot követik, hanem inkább a modern (főként
angol) gyakorlatokhoz igazodnak.
Mágia: görög eredetű szó, akik pedig a perzsáktól vették át
(és eredetileg a perzsa papok egy csoportjára használták). Ma mágiának számít
mindaz a természetfölötti és szellemi erő, „energia”, vagy hatalom, illetve
szabályszerűség, ami a varázslatokat, bűbájokat és társaikat működőképessé
teszi. De jelentheti ezen erők és szabályok életünkben való felhasználásának a
gyakorlatát is általánosságban.
Varázslat: konkrét, fizikai tettekből álló cselekvéssorozat,
ami a mágia szabályai szerint befolyásolni hivatott a valóságot.
Bűbáj: általában az angol charm szavat fordítják így és lehet a varázslat szinonimája, vagy egy
kisebb volumenű varázslatot jelenthet.
Átok/rontás: kimondottan másoknak ártást okozni kívánó
varázslatok. Sokszor egymás szinonimájaként szerepelnek, vagy esetleg
intenzitásbeli különbség van közöttük: a rontás enyhébb, mint az átok (ami
általában tovább is tart).
Kötés: valaminek a képletes megkötése, vagyis egy tett megakadályozása, illetve egy személy valakihez/mihez való odaláncolása.
Hogyan működnek a varázslatok?
A ma legnépszerűbb elképzelés különféle „energiákkal”
magyarázza őket. Ezek szerint, az univerzumban mindennek megvan a maga „energiája”,
amit a boszorkány a varázslatok során a maga malmára tud hajtani. Sőt, a boszorkány
a varázslatok alatt elvileg képes ilyen „energiát” gyűjteni, majd a megfelelő
cél irányába továbbküldeni.
Egy másik elképzelés szerint, a varázslatok különböző szellemi
lények, sőt, akár istenek közreműködésével valósulnak meg. Ez jelenthet csupán
annyit, hogy egy varázslat során a hozzávalókban lakozó lelket szólítják meg,
vagy démonok, segítőszellemek megidézését és segítségük kérését.
Vannak olyanok is, akik nem törődnek a mágia működésének pontos
miértjével és hogyanjával, hanem a varázslatok hatásosságát egyszerűen univerzumunk
részének tekintik. Hiszen azt sem szükséges tudnunk, hogy a levendula milyen
hatóanyagokat is tartalmaz ahhoz, hogy nyugtató teát készítsünk belőle, így a
varázslatoknál sem kell ilyesmivel bajlódnunk.
Az utolsó most említésre kerülő teória szerint pedig minden
a fejünkben van: a varázslatok által a tudatalattinknak küldünk üzeneteket, ami
majd aztán a kívánt módon fogja befolyásolni az életünket. Ennek rokona a
pszichológiában is favorizált magyarázat rájuk - a placebo hatás. Ez egy
klinikai kísérletekkel bizonyított jelenség, mely az emberi tudat azon
képességét írja le, hogy bármiféle tényleges beavatkozás nélkül is változásokat
tud generálni az életünkben, testünkben és viselkedésünkben. Ennek a tipikus
példája, hogy a gyógyszerkísérletekben azon résztvevők is javulást tapasztaltak
a kondícióikban, akik nem is az éppen kipróbált új drogot, hanem csak
hatástalan tablettákat (ún. placebót) kaptak. Vagyis a varázslatok is csak
azért működnek, mert azt várjuk tőlük, hogy működjenek.
A varázslat akkor ezentúl minden problémámat megoldja?
Nem, mint ahogy a lottón sem segít nyerni. De még tányérokat
sem fogunk tudni lebegtetni általa. A mágiát alapvetően olyan élethelyzetekben
szokás alkalmazni, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, vagy kiszolgáltatva a
sorsnak, még gyakrabban mások kegyeinek. Varázslattal nem fog meggyógyulni a
tüdőgyulladás, viszont megnyugvást adhat, ha az antibiotikumok szedésén kívül egy
mágikus rítussal is rásegítünk a dologra. Főként igaz ez, ha egy szerettünk
beteg, amikor a varázslat megadja nekünk azt az érzést, hogy mi komolyan tettünk
a másik gyógyulásáért, illetve a szerettünk is érzi a plusz törődést (kivéve,
ha rossz véleménnyel van a mágiáról, mert akkor csak idegesíteni, vagy sérteni
fogja az egész). Tehát, csak a varázslatoktól nem leszünk egészségesek és
gazdagok, de általuk képessé válhatunk megragadni a jólét felé vezető
lehetőségeket, vagy a megfelelő mentális állapotot a gyógyuláshoz. Ahogy
buddhista körökben mondani szokás: „Megvilágosodás előtt: vágj fát, hordj
vizet. Megvilágosodás után: vágj fát, hordj vizet.”
Morális kérdések
Természetesen, ha varázslatokról beszélünk, akkor szót kell
ejtenünk az ártó mágiáról, illetve a morálisan kétes varázslatokról. De azt az
elején fontos tisztázni, hogy alapvetően nincs fekete és fehér mágia, csak
mágia, amit jóra és rosszra is lehet használni. Az pedig sokszor kétes, hogy mi
is számít jónak, illetve rossznak. Hiszen ha pl. elvégzünk egy varázslatot,
hogy megkapjunk egy állást, ami aztán be is válik, az látszólag teljesen
ártalmatlan. De mi van, ha a helyet egy arra nálunk sokkal inkább rászoruló,
családos embertől vettük el, akinek így most a gyerekei tovább fognak
nélkülözni? Míg mi a helyzet akkor, ha egy erőszaktevőt rontunk meg, aki
egyébként megúszta jogos büntetését? Vagy ha egy olyan házasságot segítünk
felbontani mágikusan, ahol folyamatos a családi erőszak? Vagy ha csak pénzt
szeretnénk „bevonzani”, erre meghal az egyik rokonunk, akik ránk hagyja
vagyonát?
Ezekre a kérdésekre nem akarok választ adni, mindenki a
saját véleménye szerint döntsön róluk. Ám, ha elfogadjuk a varázslatok működését,
akkor azoknak a következményéit is illik észben tartani, nem csak magunkra,
hanem másokra is figyelve.
A wiccából a boszorkányságba is bekerült a „hármas
visszatérés” törvénye, mi szerint, amit cselekszünk, az háromszorosan száll
vissza ránk. Ezt egykor sokkal többen vallották, mint ma, de azért még mindig
vannak, akik azt gondolják, hogy ha nem is háromszor, de amit varázsolunk az
vissza fog szállni ránk is valamilyen formában. Ám ettől, a nem mindenki által
vallott elképzeléstől eltekintve, az újboszorkányság nem ismer semmilyen
morális kódot. Minden gyakorlónak magának kell elhatároznia, hogy mi az, amit
még megenged magának és mi az, amit már nem.
Milyen gyorsan hat egy varázslat?
Ez (is) az, ami teljesen változó. Számolnak be olyanokról,
amik szinte azonnal beváltak, de olyanokról is, amik csak hónapok, vagy évek
múltával (persze ekkor már felmerül a kérdés, hogy tényleg a varázslat kezdett
el működni végre, vagy idővel amúgy is bekövetkezett volna a vágyunk).
A sikertelen varázslat
A varázslás nem egzakt tudomány, így nem egyszer előfordul,
hogy az űzői arról számolnak be, hogy valami félresikerült, vagy pusztán nem
vált valóra. Többféle magyarázat is született már erre. Az első szerint valamit
a mágia kivetője rontott el: rossz volt a varázslat szövegének megfogalmazása, nem
elég „energiát” gyűjtött hozzá össze, vagy nem irányította jól azokat, a
hozzávalók voltak hibásak, stb. Ennek is köszönhető, hogy sok varázslat nagyon
bonyolult és pontos utasításokkal van ellátva. Ez egyrészt biztosítani
hivatott, hogy az elvégző nem vét tudatlanul hibát, másrészt a nehézségük miatt
könnyebb elrontani valamit, így könnyebb magyarázatot is találni arra, hogy miért
nem működött a mágikus munkánk.
Főleg régen mondták azt a varázslást szolgáltatásként űzők,
hogy ha nem sikerült a mágikus munkájuk, az egy ellenük dolgozó, sokszor
hatalmasabb boszorkány hobája. Ma már szerencsére ezzel ritkábban találkozni,
de még mindig előfordul, hogy valaki úgy érzi, azért nem vált valóra kívánsága,
mert valaki mágikus úton megakadályozta azt.
A harmadik lehetőség, hogy a felkért szellemek, vagy istenek,
esetleg maga az Univerzum nem látta jónak a varázslatunk beteljesülését. Erre a
megoldás az szokott lenni, hogy megkeressük azt, amiért nem célszerű számunkra
a besült varázsunk és helyette olyasmire koncentrálunk, ami már jó lesz nekünk.
Vagy, megpróbáljuk eredeti vágyunkat új, pontosabb módon megfogalmazni.
Hogyan is kell varázsolni?
A legtöbbet alkalmazott módszer erre egyszerűen az, hogy
követjük a varázslatok leírását. Ezt általában ki szokták egészíteni azzal,
hogy a munka alatt szigorúan a célunkra kell koncentrálnunk, illetve a tettek
alatt folyamatosan azt kell észben tartanunk, hogy ezekkel a cselekvésekkel mit
is szeretnénk elérni. Vagyis ami kell hozzá: koncentráció + tudatos szándék + tettek
+ kimondott szavak. Na meg egy varázslat leírása.
Manapság egy olyan technikát is ismernek, melyben a hétköznapi
cselekedeteit emeli az ember varázslati szintre. Ezt általában úgy vélik
elérni, hogy a koncentráció és tudatos szándék résszel, vagy esetleg még a kimondott
szavakkal a közönséges tettet mágikussá változtatják. Például rózsatea főzéskor
arra összpontosítunk, hogy szerelmet vonzunk be az életünkbe, vagy még meg is
jegyezzük hozzá, hogy „rózsatea, rózsaillat, a szerelmem most elhozzad”.
~ ~ ~
Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is
találkozunk, amikor is a mágikus időzítés technikáját járjuk körbe.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni:
bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog
Facebook oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése