Boszorkányiskola 16. lecke: varázslatok

 

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenhatodik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a főbb modern, varázslatokkal kapcsolatos képzeteket, illetve a legegyszerűbb módszert az elvégzésükre.

~ ~ ~

Ha boszorkányokról van szó, akkor általában a varázslatok sincsenek messze. Sőt, alapvetően a boszorkányokat is szokás úgy meghatározni, mint olyan személyeket, akik varázsolnak. Ezért is fontos megjegyezni róla, hogy habár a varázslás nyilvánvalóan szerves része az újboszorkányságnak is, maga a varázslatok végzése nem tesz boszorkánnyá, ahogy azzá sem kell válni a varázsláshoz.

A varázslatok mibenlétének témája, működésük mechanikája, helyes elvégzésük technikája mind olyan téma, amiről a legtöbb újboszorkánynak, vagy legalábbis az újboszorkányság fajtáinak megvan a maguk véleménye. Ám mielőtt belemerülünk a modern mágiába, érdemes tisztázni pár definíciót. Ezek megint csak nem kőbe vésett dolgok, hiszen az újboszorkányságban semmi sem az (még az sem, hogy mi is az a boszorkányság…), de a továbbiakban is ezekkel a meghatározásokkal fogunk dolgozni a leckék során. Továbbá, ezek a definíciók nem pontosan a történelmi, vagy néprajzi szóhasználatot követik, hanem inkább a modern (főként angol) gyakorlatokhoz igazodnak.

Mágia: görög eredetű szó, akik pedig a perzsáktól vették át (és eredetileg a perzsa papok egy csoportjára használták). Ma mágiának számít mindaz a természetfölötti és szellemi erő, „energia”, vagy hatalom, illetve szabályszerűség, ami a varázslatokat, bűbájokat és társaikat működőképessé teszi. De jelentheti ezen erők és szabályok életünkben való felhasználásának a gyakorlatát is általánosságban.

Varázslat: konkrét, fizikai tettekből álló cselekvéssorozat, ami a mágia szabályai szerint befolyásolni hivatott a valóságot.

Bűbáj: általában az angol charm szavat fordítják így és lehet a varázslat szinonimája, vagy egy kisebb volumenű varázslatot jelenthet.

Átok/rontás: kimondottan másoknak ártást okozni kívánó varázslatok. Sokszor egymás szinonimájaként szerepelnek, vagy esetleg intenzitásbeli különbség van közöttük: a rontás enyhébb, mint az átok (ami általában tovább is tart).

Kötés: valaminek a képletes megkötése, vagyis egy tett megakadályozása, illetve egy személy valakihez/mihez való odaláncolása.

Hogyan működnek a varázslatok?

A ma legnépszerűbb elképzelés különféle „energiákkal” magyarázza őket. Ezek szerint, az univerzumban mindennek megvan a maga „energiája”, amit a boszorkány a varázslatok során a maga malmára tud hajtani. Sőt, a boszorkány a varázslatok alatt elvileg képes ilyen „energiát” gyűjteni, majd a megfelelő cél irányába továbbküldeni.

Egy másik elképzelés szerint, a varázslatok különböző szellemi lények, sőt, akár istenek közreműködésével valósulnak meg. Ez jelenthet csupán annyit, hogy egy varázslat során a hozzávalókban lakozó lelket szólítják meg, vagy démonok, segítőszellemek megidézését és segítségük kérését.

Vannak olyanok is, akik nem törődnek a mágia működésének pontos miértjével és hogyanjával, hanem a varázslatok hatásosságát egyszerűen univerzumunk részének tekintik. Hiszen azt sem szükséges tudnunk, hogy a levendula milyen hatóanyagokat is tartalmaz ahhoz, hogy nyugtató teát készítsünk belőle, így a varázslatoknál sem kell ilyesmivel bajlódnunk.

Az utolsó most említésre kerülő teória szerint pedig minden a fejünkben van: a varázslatok által a tudatalattinknak küldünk üzeneteket, ami majd aztán a kívánt módon fogja befolyásolni az életünket. Ennek rokona a pszichológiában is favorizált magyarázat rájuk - a placebo hatás. Ez egy klinikai kísérletekkel bizonyított jelenség, mely az emberi tudat azon képességét írja le, hogy bármiféle tényleges beavatkozás nélkül is változásokat tud generálni az életünkben, testünkben és viselkedésünkben. Ennek a tipikus példája, hogy a gyógyszerkísérletekben azon résztvevők is javulást tapasztaltak a kondícióikban, akik nem is az éppen kipróbált új drogot, hanem csak hatástalan tablettákat (ún. placebót) kaptak. Vagyis a varázslatok is csak azért működnek, mert azt várjuk tőlük, hogy működjenek.

A varázslat akkor ezentúl minden problémámat megoldja?

Nem, mint ahogy a lottón sem segít nyerni. De még tányérokat sem fogunk tudni lebegtetni általa. A mágiát alapvetően olyan élethelyzetekben szokás alkalmazni, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, vagy kiszolgáltatva a sorsnak, még gyakrabban mások kegyeinek. Varázslattal nem fog meggyógyulni a tüdőgyulladás, viszont megnyugvást adhat, ha az antibiotikumok szedésén kívül egy mágikus rítussal is rásegítünk a dologra. Főként igaz ez, ha egy szerettünk beteg, amikor a varázslat megadja nekünk azt az érzést, hogy mi komolyan tettünk a másik gyógyulásáért, illetve a szerettünk is érzi a plusz törődést (kivéve, ha rossz véleménnyel van a mágiáról, mert akkor csak idegesíteni, vagy sérteni fogja az egész). Tehát, csak a varázslatoktól nem leszünk egészségesek és gazdagok, de általuk képessé válhatunk megragadni a jólét felé vezető lehetőségeket, vagy a megfelelő mentális állapotot a gyógyuláshoz. Ahogy buddhista körökben mondani szokás: „Megvilágosodás előtt: vágj fát, hordj vizet. Megvilágosodás után: vágj fát, hordj vizet.”

Morális kérdések

Természetesen, ha varázslatokról beszélünk, akkor szót kell ejtenünk az ártó mágiáról, illetve a morálisan kétes varázslatokról. De azt az elején fontos tisztázni, hogy alapvetően nincs fekete és fehér mágia, csak mágia, amit jóra és rosszra is lehet használni. Az pedig sokszor kétes, hogy mi is számít jónak, illetve rossznak. Hiszen ha pl. elvégzünk egy varázslatot, hogy megkapjunk egy állást, ami aztán be is válik, az látszólag teljesen ártalmatlan. De mi van, ha a helyet egy arra nálunk sokkal inkább rászoruló, családos embertől vettük el, akinek így most a gyerekei tovább fognak nélkülözni? Míg mi a helyzet akkor, ha egy erőszaktevőt rontunk meg, aki egyébként megúszta jogos büntetését? Vagy ha egy olyan házasságot segítünk felbontani mágikusan, ahol folyamatos a családi erőszak? Vagy ha csak pénzt szeretnénk „bevonzani”, erre meghal az egyik rokonunk, akik ránk hagyja vagyonát?

Ezekre a kérdésekre nem akarok választ adni, mindenki a saját véleménye szerint döntsön róluk. Ám, ha elfogadjuk a varázslatok működését, akkor azoknak a következményéit is illik észben tartani, nem csak magunkra, hanem másokra is figyelve.

A wiccából a boszorkányságba is bekerült a „hármas visszatérés” törvénye, mi szerint, amit cselekszünk, az háromszorosan száll vissza ránk. Ezt egykor sokkal többen vallották, mint ma, de azért még mindig vannak, akik azt gondolják, hogy ha nem is háromszor, de amit varázsolunk az vissza fog szállni ránk is valamilyen formában. Ám ettől, a nem mindenki által vallott elképzeléstől eltekintve, az újboszorkányság nem ismer semmilyen morális kódot. Minden gyakorlónak magának kell elhatároznia, hogy mi az, amit még megenged magának és mi az, amit már nem.

Milyen gyorsan hat egy varázslat?

Ez (is) az, ami teljesen változó. Számolnak be olyanokról, amik szinte azonnal beváltak, de olyanokról is, amik csak hónapok, vagy évek múltával (persze ekkor már felmerül a kérdés, hogy tényleg a varázslat kezdett el működni végre, vagy idővel amúgy is bekövetkezett volna a vágyunk).

A sikertelen varázslat

A varázslás nem egzakt tudomány, így nem egyszer előfordul, hogy az űzői arról számolnak be, hogy valami félresikerült, vagy pusztán nem vált valóra. Többféle magyarázat is született már erre. Az első szerint valamit a mágia kivetője rontott el: rossz volt a varázslat szövegének megfogalmazása, nem elég „energiát” gyűjtött hozzá össze, vagy nem irányította jól azokat, a hozzávalók voltak hibásak, stb. Ennek is köszönhető, hogy sok varázslat nagyon bonyolult és pontos utasításokkal van ellátva. Ez egyrészt biztosítani hivatott, hogy az elvégző nem vét tudatlanul hibát, másrészt a nehézségük miatt könnyebb elrontani valamit, így könnyebb magyarázatot is találni arra, hogy miért nem működött a mágikus munkánk.

Főleg régen mondták azt a varázslást szolgáltatásként űzők, hogy ha nem sikerült a mágikus munkájuk, az egy ellenük dolgozó, sokszor hatalmasabb boszorkány hobája. Ma már szerencsére ezzel ritkábban találkozni, de még mindig előfordul, hogy valaki úgy érzi, azért nem vált valóra kívánsága, mert valaki mágikus úton megakadályozta azt.

A harmadik lehetőség, hogy a felkért szellemek, vagy istenek, esetleg maga az Univerzum nem látta jónak a varázslatunk beteljesülését. Erre a megoldás az szokott lenni, hogy megkeressük azt, amiért nem célszerű számunkra a besült varázsunk és helyette olyasmire koncentrálunk, ami már jó lesz nekünk. Vagy, megpróbáljuk eredeti vágyunkat új, pontosabb módon megfogalmazni.

Hogyan is kell varázsolni?

A legtöbbet alkalmazott módszer erre egyszerűen az, hogy követjük a varázslatok leírását. Ezt általában ki szokták egészíteni azzal, hogy a munka alatt szigorúan a célunkra kell koncentrálnunk, illetve a tettek alatt folyamatosan azt kell észben tartanunk, hogy ezekkel a cselekvésekkel mit is szeretnénk elérni. Vagyis ami kell hozzá: koncentráció + tudatos szándék + tettek + kimondott szavak. Na meg egy varázslat leírása.

Manapság egy olyan technikát is ismernek, melyben a hétköznapi cselekedeteit emeli az ember varázslati szintre. Ezt általában úgy vélik elérni, hogy a koncentráció és tudatos szándék résszel, vagy esetleg még a kimondott szavakkal a közönséges tettet mágikussá változtatják. Például rózsatea főzéskor arra összpontosítunk, hogy szerelmet vonzunk be az életünkbe, vagy még meg is jegyezzük hozzá, hogy „rózsatea, rózsaillat, a szerelmem most elhozzad”. 

~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a mágikus időzítés technikáját járjuk körbe.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 15. lecke: Lughnasadh

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenötödik leckéjén! Ezen a héten megismerjük Lughnasadh ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

Lughnasadh (lúnasza), augusztus elseje, az aratás kezdetének a neopogány ünnepe. Európában több helyen is ekkortájt végzik a kenyérgabonák (búza, rozs, árpa és társaik) learatását, vagy ilyenkor fejezik be. Épp ezért Lughnasadh a bőségről emlékezik meg, amit a Föld és a rajta élő növények nyújtanak számunkra, és egyben a mindezért való hálaadás alkalma is.

A szabbat: Lughnasadh, vagy Lammas

Lughnasadh (lúnasza) egy a kelta eredetű, „nagyobb” szabbatok közül. Ez az első az aratási ünnepek (Lughnasadh, Mabon, Samhain) sorában, és az aratás kezdetéről emlékezik meg. Elvileg valaha a keltáknak az ősz kezdete volt, és valóban: habár augusztusban még nagy melegek várhatnak ránk, de a természet már most átbillent a növekedésből a maghozásba és termésérlelésbe.

Két nevet is szoktak manapság használni rá Lughnasadh és Lammas. Lammas, az angol loaf-mass (vekni/cipó és mise) szavak összeolvadásából jött létre, ami az ekkori keresztény kenyérmegáldási szokásokra utal. Másik neve, a Lughnasadh kelta eredetű, és jelentése Lugh (egy kelta isten) násad-ja (játékai, összejövetelei).
Ennek az alkalomnak a megünneplése július 15-től augusztus 15-ig tartott, viszont az események tetőpontja augusztus elseje volt, habár egyes helyeken július utolsó, vagy augusztus első vasárnapján tartották. Erre az időre összegyűltek a törzsek a nagykirály alatt, hogy megbeszéljék a politikai ügyeiket, törvényeket hozzanak és bíráskodjanak. Ám az egyszeri embereknek is kijutott ekkor a mulatságból, mivel nagy sportversenyeket és vásárokat rendeztek a tömegek szórakoztatására. Bizonyos elgondolások szerint ennek az alkalomnak a megünneplése hegytetőkön vagy szent források mellett zajlott, itt játszottak és versenyeztek az emberek, sőt, még egy bika feláldozásának a lehetősége is felmerült a feltételezhető ünneplési módok között.
A tudósok igen bizonytalanok ennek az fesztiválnak az eredetével és funkciójával kapcsolatban (mint szinte minden kelta ünnepnél). Magából a fesztivál időpontjából arra lehet következtetni, hogy ez volt az első aratás ünnepe. Ezzel viszont Lughnasadh kiválna a többi kelta ünnep sorából, lévén azok az állattartás ciklusaihoz igazodnak, nem pedig az agrártevékenységekhez. Továbbá az aratásünnep teóriára nincsenek bizonyítékok, hiszen ezt az alkalmat majd csak az angolszászok nevezték el az "első gyümölcsök ünnepének". Az is lehetséges, hogy eredetileg a nyájak nyári összetereléséhez kötődött ez az alkalom.
A talán legismertebb és legmisztikusabb eredetmagyarázat szerint az ünnep neve Lugh istentől származik, aki a mítosz szerint nevelőanyja tiszteletére rendezte meg először az ekkor szokásos játékokat, versenyeket. A történet így szól:
Lugh nevelőanya, Tailtu (vagy Táiltiu, aki a feltételezések szerint egy földistennő lehetett) kivágott egy nagy erdőt, hogy a földet meg tudják művelni az emberek, ám a nagy megerőltetés halálosan legyengítette. Ahogy a Tailtu a halálos ágyán feküdt, az ír emberek köré gyűltek, akiktől azt kérte, hogy tiszteletére halála után tartsanak temetkezési játékokat (ez egy ősi szokás, amely atletikus versenyekből állt a nemrég elhunyt hős tiszteletére). Azt is megjósolta, hogy amíg ezeket a játékokat minden évben megtartják, Írország nem marad dal nélkül. 
Természetesen erre a magyarázatra még kevesebb a bizonyíték, mint a többire, viszont az nagyon is lehetséges, hogy Lugh isten követői hozták be ezt az ünnepet az ír keltákhoz az istenükkel együtt (aki maga is a kelta panteon egy később született tagja). Ez talán azt is megmagyarázná, hogy azt a fesztivál miért is a földműveléshez kötődik az állattartás helyett. Viszont ez mind csak feltételezés....

A megünnepléséről

Kevés információval rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan is ünnepelhették az ókori, vagy akár a kora középkori kelták ezt az ünnepet. Magának a pontos időpontjának a meghatározása is elég nehézkes, a György-naptár bevezetésének köszönhetően: e miatt keletkezett az "új" és a "régi" Lughnasadh, amiket augusztus elsején és augusztus 12-én tartottak meg. Hogy ezt még tovább fokozzuk, az ünnepet sok helyen nem is ezeken a napokon ülték meg, hanem (ahogy már fentebb is olvasható) a hozzájuk legközelebb eső vasárnapon.
Mivel forrásunk nincs róla, így csak különféle elképzelések születhettek az évek folyamán arról, hogy hogyan is nézhetett ki egy pogány kori Lughnasadh fesztivál. Egy teóriák szerint az ünnep több mozzanatból is állt. Legelőször is, learatták a legelső kévéket a gabonatermésből, majd hegytetőkre vitték azokat, ahol felajánlották őket az isteneknek. Ezután minden résztvevő fogyasztott az elkészített lakomából, ami az aratásból származó magokból és áfonyából, valamint egy feláldozott bika húsából állt. Habár, erre az ünneplési módra csupán Írországból származnak szórványos bizonyítékok, de attól még Lughnasadh végig a középkorban igen fontos napnak számított. Vásárokat tartottak ekkor, béreket fizettek ki, és a helyi tisztviselőket is ekkor választották.

De bármi is legyen az igazság a történelmi fesztiválról, a neoboszorkányok számára már határozottan egy, az aratás kezdetét megünneplő fesztiválnak számít. Magyar vonatkozásban azonban érdemesnek tartom megjegyezni, hogy idehaza az első gabonák learatása augusztus elsejére már általában befejeződik, így, ha a helyi viszonyokhoz akarunk igazodni, akkor nem annak a kezdetéről, hanem a végéről emlékezzünk meg.

Szimbólumai

Érett kalász: aratóünnepről lévén szó ez talán a legnyilvánvalóbb jelképe. A kalász képe magában hordozza a bőség, a jó termés és a gazdagság jelentését. Aranyló színe és a sok kis apró magja a jólét ígérete.

Gabonanövények: a kalászhoz hasonlóan a gazdagság és a biztos megélhetést szimbolizálják.

Szalmabábuk: a learatott növények megszemélyesítői, és a növényekben lakozó szellemek fizikai másai.

Ezen nap egyéb ünnepei 

Maga augusztus elseje nem igazán rendelkezik kimondottan rá eső ünnepekkel, viszont egész Európában szokás volt valamilyen módon megünnepelni a gabonák learatását. Magyar szokásokat tekintve, az aratást július elejének a közelében kezdik, pontos időpont természetesen nem létezik (habár régen kötötték bizonyos szentek napjaihoz, de nem általánosan), mivel a növények mindig eltérő időpontban kezdenek el érni. Csupán a legközismertebb növényeket tekintve (és nem véve figyelembe az őszi és a tavaszi vetéseket), először az árpa érése kezdődik, ezt követi a búza, majd a rozs, s legvégül a zabfélék.
Történelmileg az aratáshoz nem sok babona fűződött, hiszen a termékenység megvarázslása ilyenkor már értelmetlen. Viszont azért ismert pár szokás, mely hozzá kapcsolódott. Az aratás kezdetét például több tabu is övezte: tilos volt azt elkezdeni újholdkor, kedden és pénteken (mert üres lenne a búza feje), vagy ha halott volt a faluban. Az munka befejezése előtt egy köteg gabonát „lábon” (vagyis levágatlanul) hagytak, az égi madarak, vagy esetleg Szent Péter lova számára, de volt olyan hely is, ahol azt tartották róla, hogy megvédi a következő évi termést a zivatarkároktól (az utolsó kévéről bővebben itt lehet olvasni). Aratóünnepeket is volt szokás tartani olyan helyeken, ahol többen összegyűltek a munkát elvégezni (kalákák esetén, vagy gazdag emberek földjein). Jellemző volt ez a gyakorlat az egész magyar nyelvterületre, és gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza. Az aratás befejezése után a földeken dolgozók búzakalászból aratókoszorút fontak, melyet aztán mezei virágokkal és szalagokkal díszítettek. Ezt a koszorút a munkások, ünneplőruhában vitték a föld tulajdonosának a portájára, ahol a koszorút vagy vivőjét a gazda, esetleg a gazdasszony, vízzel locsolta le, bőség- és esővarázsló rítusként. A föld gazdája ezután megvendégelte az embereket, sőt még táncmulatságokat is rendeztek a munka befejeztének örömére. A koszorút pedig a házban, kitüntetett helyen akasztották fel, majd vetéskor a szemeket kimorzsolták belőle, és összekeverték a vetőmaggal, hogy biztosítsák a jövő évi termést.

Megfelelései

Egyéb nevei: Sun, Lammas, Lughnasa, Lunasa, a zöld kukorica ünnepe, első aratás, Ceresalia, augusztus estéjé, Elembiuos, Cardenas ünnepe, az új kenyér ünnepe, Tailltean játékok, Teltain Cornucopia(Strega), aratási otthon, Thingtide (teuton), Laa Luanys, Elembious
Füstölők: szantálfa, rózsa, aloé, tömjén, aloéfa, csipkerózsa, rozmaring, kamilla, eukaliptusz, kukorica, golgotavirág, szegfűbors, vanília
Eszközök: kard
Kövek: citrin, malachit, borostyán, sárga gyémánt, peridot, aventurin, szardonix, macskaszem, arany topáz, agát, obszidián, rodokrozit, tiszta kvarc, márvány, gránit, karneol, mágnes
Fémek: bronz, arany
Szimbólumok, dekorációk: csuhébaba, gyékényszőttes, szalmafonás, búzakéve, kukoricacső, magok, kenyér, telihold, búza, napraforgók, gomba, bőségszaru, kenyérkosarak, dárda, üst, kasza, sarló, learatott növények, isten-formára mintázott sütemények, fallikus szimbólumok, szalma
Színek: sárga, narancs, zöld, barna, arany, szürke, vörös, bronz, cserszín, lila, gesztenyebarna
Ételek: kenyér, házi kenyér, almabor, fekete bogyós ételek, lepények, zselék, rizs, gyógyteák, kukorica, bogyóval készült piték, minden ekkori étel, árpasütemények, magok, vadalma, bárányhús, bodzabogyó bor, legyezőfű tea, gomba, burgonya, áfonya (és vele készült ételek)
Istenségek: Mars, Silvanus, Tyr, Tiw, Tin, Venus, Juno, Héra, Nemezis, Fortuna, héroszok, Hesperidák, Lugh, Napisten, Rhiannon, Epona, Tailte, Tammuz, Deméter, Perszephoné, Cerridwen, Baál, Crom Dubh, nap- és anyaistennők, Demeter, Ceres, mezőgazdasági istenek, az Anya, Dana, Seelu, Luna, Ízisz, Lleu, Lugh, Dagon, Dionüszosz, Tanus, Taranis, Tina, Lahar, Gaia, Libera, Robigo, Alphito, Liber, Neper, Ningirsu, Ódin, Ozirisz, Bacchus
Növények: mindenféle gabona, szőlő, fekete bogyós gyümölcsök, napraforgó, hanga, magyal, kukorica, rozs, búza, ginzeng, arabmézga virágai, szeder, vadalma, körte, aranyvessző, bazsarózsa, sarkantyúka, lóhere virága, cickafark, kunkor, verbéna, vízi kender, pipacs, búzavirág, rózsa, murok, mirtusz, selyemkóró, ír moha, fokhagyma, hagyma, menta, aloé, bazsalikom, almalevél, eperlevél, málna, áfonya, fekete üröm, komló, zab, mogyoró, fekete nadálytő, büdöske, bodza, kőris, kámfor, boróka, mandragóra, majoránna, kakukkfű, berkenye
Állatok: szarvasmarha, kakas, kentaurok, főnix, griffek, baziliszkusz
Használható: kenyérsütés, első gyümölcsök leszedése, asztrológia, napistenek tisztelete, az első aratás megünneplése, gyümölcsözés, változás, transzformáció, beérés, összekötés, karrier, egészség, pénzszerzés, bőségvarázslatok, nap meditációk, játékok, kenyértörés, csuhébabák készítése, növények begyűjtése varázslatokhoz, lakomázás, versenyek, lándzsadobás, virágok gyűjtése koszorúkhoz, kardviadalok, küzdősportok, összeházasodás, próbaházasságok, ház (lakás) mágikus védelmének megújítása

Lughnasadh-ról megemlékező rituálé

Ezúttal két rituálét is megismerhetünk. Az egyik a szokásos, bárhol elvégezhető formátumú, míg a másikhoz ki kell menni egy learatott gabonatáblához. Mindenki annak az elvégzését választja, amire lehetősége van.

Első rituáléváltozat

A rituáléra az eddig megszokott dolgokon kívül egy vágatlan vekni kenyeret, vagy egy cipót szerezzünk be. Elvégzésének ideje legyen vagy augusztus elsejének előestéje, vagy aug. 1. nappala.

A szokásos módunkon kezdjük el a rituálét.

Szólítsuk meg a Földet: „Termékeny Föld, magokat érlelő, napfénytől s esőtől bőven termő! Téged hívlak, arany kalászt hozó! Fogadd áldozatom, mi szívemből való!”

Mutassuk be felajánlásunkat. Törjük kettő a kenyeret, cipót, majd azt is adjuk oda, csak vegyünk le belőle egy picit, amit tegyünk egyelőre külön. Mindeközben soroljuk fel mindazt, amiért hálásak lehetünk az életünkben.

Ezek után tartsunk egy kis elmélyülést, vagy csak gondolkozzunk azon, ami megadatott nekünk.

Végül búcsúzzunk el a Földtől a saját szavainkkal.

Zárjuk le szokásos módunkon a rituálét, pakoljunk el magunk után. A félretett kenyérdarabot hagyjunk a szabadban, a napon kiszáradni, majd rakjuk el valami biztos helyre az otthonunkban, védelmet és jólétet hozó amulettnek.

Második rituáléváltozat
Naplemente előtt úgy egy órával ki kell menni egy nemrég learatott gabonatáblára. Mindegy, hogy árpa, búza, rozs, vagy bármi más termett a földön, de azzal azért jó tisztában lenni, hogy pontosan melyik is volt, ha a szertartás szövegeiben meg akarjuk szólítani a nevén (de egyszerűen mondhatunk gabonát is).

A mezőn körbejárkálva megmaradt növényszálakat kell keresgélni, és kis koszorút fonni belőlük.
Végül keressünk egy nagyobb darabot, ahol állva maradt a növény (vagy ha más nem fekve, ahol az aratógép ment végig a táblában). Itt állítsunk fel egy nagy sárga gyertyát (a színnek különösebb funkciója nincs, csak esztétikailag ez illik a legjobban ide), és rakjuk köré a koszorúnkat.
Szólítsuk meg a learatott növény szellemét, elbeszélve élete történetét (elvetették, kicsírázott, kibújt a földből, virágzott, majd termést érlelt, végül jött az ember és learatta). Mondjunk hozzá egy szívből jövő hálaimát, melyben megköszönjük életét, növekedését, sok munkáját, na meg persze az áldozatát, hogy meghal, mi pedig élhetünk általa.
Hálánk jelképeként ássunk el a földben valamicske kenyeret (vagy az adott növényből készült élelmiszer egy darabját), és bőven öntözzük meg felvizezett tejjel. Mindeközben folyamatosan a növények iránt érzett hála legyen a szívünkben.
Itt hajtsuk a földre a fejünket egy kicsit, és csendesedjünk el, a gabona szellemének tiszteletére.
Végezetül a koszorút öntsük le vízzel (lehetőleg forrásvízzel), és kívánjunk a gabonának legközelebb is jó földet, elegendő napsütést és esőt, valamint kiváló termést. Vegyünk ki a koszorúból három szemet, és vigyük haza, hogy majd felhasználhassuk a vetésről megemlékező rítusunk során (vagy akár bőséghozóként is, ha valakit nem érdekel a vetés szentsége).
Fújjuk el a gyertyát, álljunk fel, pakoljunk össze, és a gabonatábláról való lelépés előtt forduljunk vissza, és hajoljunk meg egyszer az ottani szellemek tiszteletére, majd hátranézés nélkül menjünk haza.

~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a mágikus időzítés technikáját járjuk körbe.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.