Boszorkányiskola 38. lecke: téli napforduló

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminckettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a téli napforduló ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

A téli napforduló egy csillagászati esemény. A Föld dőlésszögének köszönhetően, ahogy a Nap körül forog, mindig egy kicsit máshogy érik a napsugarak. Ezen a napon pont az Baktérítő felett vannak derékszögben, ami az északi félteke számára a legrövidebb nappalt és a leghosszabb éjszakát jelenti. Illetve mától kezdve újra nőni kezd a világos órák száma, ha először nagyon lassan is.

  

A szabbat: Yule

A téli napforduló neopogány körökben az Yule névre hallgat, és egyike a szoláris, vagy más csoportosításban, a kisebb szabbatoknak. A sötétség, a misztériumok, az újjászületés és a győzedelmes Nap ünnepe. Az wicca évkerék egyik fordulópontján, az északi oldalán található. 

A "yule" kifejezés az északi nyelvekből származik és valószínűleg valaha kereket jelenthetett. Arról nem tudunk, hogy a kelták is megünnepelték volna, így germán-északi eredetet szoktak hozzá rendelni.

A megünnepléséről

 A karácsony alapvetően ennek az ünnepnek a megfelelője, keresztény köntösben. A nagy családi lakoma, az örökzöldek, a fények gyújtása, a közös éneklés és az ajándékozás mind-mind a pogány korig visszanyúló szokások a napforduló idejével kapcsolatban.

Mivel ilyenkor vagyunk az év legsötétebb időszakában, sok rémisztő, vad, káoszt hozó, de áldásokat is osztó lényről tartották, hogy a vidéket járja. Fontos része volt az ünneplésnek a nekik való áldozat bemutatása, éjszakára étel kint hagyása az asztalon és hasonló gyakorlatok. Ezen lények jó része azt is elvárta, hogy tiszták és takarosak is legyenek az otthonok látogatásuk idején, illetve, hogy az emberek ne szegjék meg a különböző tabuikat (pl. fonás, szövés, stb.).

Szimbólumai

Örökzöldek -  mindannyian az örök életet, a halhatatlanságot, illetve ilyenkor az élet kitartását és szívósságát, valamint újjáéledését jelképezik. A fenyőfaállítás relatíve új szokás, ám mindenféle örökzöld ágak az otthonokba hozatala több ezer éves hagyománnyal rendelkezik.

Fények - a téli sötétségben meggyújtott gyertyák, mécsesek, illetve manapság az égők, mind a fény visszatérését hivatottak szorgalmazni az év legsötétebb időszakában.

Manók - az ilyenkor a vidéket járó szellemi lények maradványai a boltokban ilyenkor kapható manófigurák, még ha sokszor ez a megjelenítési mód már igen csökevényes és giccses tud lenni.

Rénszarvas, bakkecske - a kecske Thor istennel állt kapcsolatban és az északi népeknél nagy hagyománnyal rendelkezik, mint a téli napfordulós időszak egy szelleme. A rénszarvas viszont már csak Amerikában jelent meg, az Északi-sarkon lakó Mikulással, aki ugyebár mi mással is közlekedhetne, mint rénszarvasokkal?

Ezen nap egyéb ünnepei

A téli napforduló a föld több kontinensén is megünneplésre méltó ünnepnek számított, ami nem is olyan meglepő, tekintve, hogy egy, az egész földre kiterjedő jelenségről van szó. 

Az emberiség által készített legrégebbi építmények között is már többet találunk, mely a napforduló reggelén felkelő naphoz van tájolva. Ilyen pl. a híres Stonehenge, amit még jóval a kelták és a druidák megjelenése előtt készítettek, de az írországi Newgrange sírdomb is. Már időszámításunk szerinti időkből származnak a
Sok nép hitvilágában ekkor születtek újjá a Nap istenségei, vagy a panteon egy-egy jelentősebb istensége. Ezzel párhuzamosan több anyaistennő is ekkor adott életet a világba a reményt újra elhozó fiának. Más helyeken a csapdába esett Nap (vagy azt őt képviselő isten) szabadult ki ekkor fogságából.
Az ókori görögök ekkor ünnepelték meg Dionüszosz halálát és újjáéledését.
Az ókori rómaiak Saturnalia ünnepe esett erre az időpontra, mely Saturnus istent dicsőítette, és a valaha volt aranykorról emlékezett meg. Később, a Nap kultuszának elterjedésével december 25-én tartották Sol Invictus ünnepét.
Mithras születése a téli napfordulóra esett, és egy barlangban ment végbe, ahol pásztorok is hódoltak előtte.
Egyiptomban ekkor emlékeztek meg Hórusz és Rá születéséről, valamint Íziszről, amint feltámasztja Oziriszt.
A japánok ekkor ünneplik Amaterasut, a Nap istennőjét, aki ekkor jön elő barlangjából, hogy újra melegíteni tudja a Földet.
A régi Skandináviában Jul vagy Jól néven ünnepeltek ez idő tájt, méghozzá megemlékezve az ősökről és a holtakról, akik az év legsötétebb idején újra ellátogattak az élők közé. A téli napforduló ma, neopogány körökben közismert Yule elnevezése is innen ered. Habár a pontos jelentését szó nem tudják a kutatók, de a legvalószínűbb jelöltek az "áldozat" és a "kerék" szavak.
A keresztény karácsonyt Jézus születésével pedig csak futólag említeném meg, mert azt hiszem ez az ünnep azért mindenkinek ismerős. Amit viszont talán kevesebben tudnak, hogy a magyar kifejezés erre az időpontra szláv eredetű, és valaha egy pogány, napfordulókor (legyen téli, vagy nyári) tartandó ünnepet takart.

Megfelelései

Egyéb nevei: téli napforduló, 'Alban Arthan' (druida), téli rítus, télközép, yuletide, karácsony, hanuka, Kwanzaa, Saule (litván és lett), tizenkettedik éjszaka, Luca nap, újév, Kalends, Saturnalia, Ramadan hónapja, K’un
Füstölő: fenyő, cédrus, babérbogyó, fahéj, amerikai viaszbokor, rozmaring, boróka, szegfűszeg, tömjén, szantálfa, mirha
Eszközök: csengők
Kövek: rubin, vérkő, gránát, smaragd, gyémánt, kék cirkon, türkiz, antigonit, peridot, jácint, macskaszem
Fémek: arany, vas
Szimbólumok, dekorációk: Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorúk, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfűszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, mikulásvirág), szárított virágfüzérek, pattogatott kukorica, Yule-fa, kerék, koszorúk, magyal, borostyán, fahéj darabkák

Színek: piros, zöld, arany, fehér, ezüst, sárga, narancs
Ételek: citrusfélékben áztatott köményes sütemények, gyümölcsök, diófélék, sertésételek, pulyka, tojáslikőr, gyömbértea, fűszeres almabor, wassail, (fűszeres ital sörből és borból), magok, mogyoró, dió, alma, narancs, pattogatott kukorica, forralt bor/almabor, liba, sonka, rostélyos (különösen disznóhúsból), gyümölcstorták, mézeskalács
Istenségek: Brigid, Ízisz, Deméter, Gaia, Diana, a Nagy Anya, Apollón, Rá, Ódin, Lugh, a Tölgykirály, Magyalkirály, Mabon, Athéné, Attis, Dionüszosz, Frey, Freya, Hathor, Párkák, Nornák, Hekaté, Ixchel, Kris Kringle (mint a "pogány" Yule isten), Lucina, Minerva, Neith, Ozirisz, Woden, Inanna, Saturnus, Cybele, Mithras, Hórusz
Egyéb lények: hótündérek, vihartündérek, téli fák tündérei, holtak szellemei, ősök
Növények: benedekfű, örökzöld növények, tömjén, babér, fagyöngy, tölgy, fenyő, zsálya, cédrus, magyal, rozmaring, szegfűszeg, borostyán, karácsonyi kaktusz, mikulásvirág, kamilla, fahéj, kardamom, boróka
Állatok: szarvas, egér, rénszarvas, őz, ló, medve, vörösbegy, feketerigó, ökörszem
Használható: béke, harmónia, szeretet és növekvő boldogság, Yule-fa (bokor) feldíszítése, a Nap Király/Isten visszatérésének megünneplése, betegségek, rossz szokások és hasonlók elűzése, előző életek kutatása, meditáció, önelemzés, olvasás és mágikus gyakorlatok, amelyek megújítják a boszorkányt a következő tavaszra, pihenés, elmélkedés az előző évről, álmok és beteljesítésük, felkészülés a „vetésére” az új ötleteknek és céloknak, felkészülés, barátság, család, hobbik, történetmondás vagy éneklés a családi tűzhely körül, szent énekek éneklése, mulatozás a fák körül, Yule-tuskó égetése, ajándékváltás, csók a fagyöngy alatt, a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, befelé tekintés, a jövő tervezése, a sötétség megismerése

A napfordulóról megemlékező rituálé

A rituálét télközép napján, éjszaka végezzük. Kell hozzá 12 darab mécses (vagy gyertya, vagy a kettő vegyesen) egy kis körbe rakva, kedvünk szerint esetleg füstölő. Felajánlásnak való (mézeskalács, vagy más, házi sütemény, házi tej, stb.). Illetve minden egyéb, amit rituálékhoz használni szoktunk.

Gyújtsuk meg a 12 mécsest (de több ne égjen!) és a magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.

Mondjuk: "Eltelt egy újabb év első hónapja"; majd fújjunk el egy mécsest a körből.

Folytassuk: "Második hónapja", még egy mécsest elfújva. És így tovább a 12. hónapig, amikor is teljes sötétségben maradunk.

Szólítsuk meg a sötétség létezőit: "Szellemei a sötétségnek, hideg éjnek, csípős szélnek, titeket szólítalak, felajánlást hogy hadd adjak, szavaitokat meghallani, titkaitokat megismerni!"

Próbálkozzunk meg itt transzba esni, vagy legalább csendben üljünk egy kicsit a sötétben relaxálva.

Amikor úgy érezzük, hogy itt az ideje, hogy visszatérjünk, búcsúzzunk el a sötétség lényeitől a saját szavainkkal. Majd gyújtsunk meg újra a mécseseket egyesével, mondva: "A fény visszatér a földre, egy újabb évet kezdve!"

Üljünk a fényeket nézve egy kicsit, majd a szokásos módunkon zárjuk le a rituálét.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amuletteket és a talizmánokat ismerjük meg.

  Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 23. lecke: az őszi napéjegyenlőség

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkettedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a varázskönyvek, a grimoire-ok és árnyak könyvék titkaival.

A őszi napéjegyenlőség egy csillagászati esemény. A Föld dőlésszögének köszönhetően, ahogy a Nap körül forog, mindig egy kicsit máshol érik a felszínt derékszögben a napsugarak. Ezen a napon pont az Egyenlítő felett történik ez, ami a déli- és az északi félteke számára egyenlő hosszúságú nappalt és éjszakát eredményez.

Számunkra ezen időpontra az ősz véglegesen megérkezik. Az levelek már sárgulnak a fákon, a krizantémok virítanak a kertekben, a csipkebogyó és a kökény érik az utak mentén. A hűvössel és az esővel megjelennek az őszi gombák is. A szarvasok bőgni kezdenek, és az ő hangjuktól zeng az erdő. 

A szabbat: Mabon


Az őszi napéjegyenlőség napját ünneplő újpogány fesztivál neve mabon. A kifejezés Mabonra, a walesi mitológia egy alakjára utal. Mabon Modron fia volt, akit a mítosz szerint nem sokkal születése után elraboltak, és csak nagy erőfeszítések árán tudtak visszaszerezni a túlvilágról. Eredetileg ennek a mítosznak semmi köze sem volt az őszi napéjegyenlőséghez, míg pár évtizeddel ezelőtt az emberek nevet nem szerettek volna lelni ennek az ünnepnek. Aidan Kelly pedig ezt a történetet találta a legmegfelelőbbnek, a párhuzamai miatt Demeter és Persephone történetével (ami viszont már nem felelt meg az elvárásoknak, bármilyen idevágó is, hiszen nem a kelta-szász világból származik).
Mabon ma az egyensúly, a bőség, az aratás, a hálaadás és az ősz megérkeztének az ünnepe. A wicca elképzelések szerint ilyenkor az Istennő az aratás bőséget adó anyaistennőjeként jelenik meg, míg az Isten a növényzettel elhaló, majd később újjászülető király.

A megünnepléséről

Egyenesen a múltból merített információink nem igazán léteznek ehhez az ünnephez, mert nem maradt fent olyan tiszta formában, mint mondjuk a november elseji holtak ünnepe. Viszont sokan tartanak ilyenkor hálaadó szertartásokat, mind a kertjeikben, a megművelt földeken, vagy a négy fal közt. Közös családi vacsorák is kiváló alkalmat tudnak nyújtani erre. Szokás ilyenkor tisztelegni Demeter, vagy Dionüszosz előtt, már ha valaki vonzódik a pogány istenek felé.

Fő szimbólumai

Makk: a makk maga is egy termés, így a betakarítás részét képezi. Európában embereknek és állatoknak egyaránt ételként szolgált a régebbi koroktól a huszadik század elejéig (habár ekkor már csak ínségesebb időkben fordultak hozzá). Egy régi hagyomány szerint pedig, az emberek a makkokon éltek addig, amíg meg nem tanultak földet művelni. A makk igen fontos fallikus szimbólum is. Egyes helyeken a bölcsességet és a jólétet kapcsolták hozzá. Ezért is tartották jó jelnek a makkról való álmodást; ugyanis a hagyomány szerint az egészség, erő és világi vagyon megjelenését jelöli az életedben. Mint kicsiny magok, amikből a hatalmas és erős tölgy fejlődik ki az új élettel, a növekedéssel és a halhatatlansággal is kapcsolatba hozták, talán ezért is tették valaha egyes helyeken a holtak tenyerébe.
Bőségszaru: a bőség és a táplálás szimbóluma. Több mítosz is magyarázza eredetét, de talán a legismertebb ezek közül, mely szerint a kisgyermek Zeusz, amint Ida-hegyén cseperedett, egy Amalthea névre hallgató kecske a saját tejével táplálta. Egy nap a kis Zeusz játék közben letörte a kecske egyik szarvát, amit aztán bűntudatában elvarázsolt, hogy innentől a szarv mindenkit táplálni tudjon. Ez lett aztán a bőségszaru, ami egy kecskeszarv különböző gyümölcsökel és zöldségekkel megtöltve. Az idők folyamán aztán sok ókori bőséggel, a földdel és termékenységgel kapcsolatos istennő jelképe lett: Terra, Gaia, Demeter, Maia, Fortuna, Abundantia, stb.

Ezen naphoz kapcsolódó ünnepek

A babiloni királyok ekkor különféle rítusokat végeztek, melyeknek az volt a célja, hogy szertartásos módon is megerősítsék uralkodásukat.
Több kultúrában számított ez a nap az újév időpontjának. Ilyenek voltak pl. a perzsák, az egyiptomiak, a föníciaiak, a spártaiak, a rhodosziak, vagy a milétosziak. De az ókori Asszíriában is a napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold volt az új év kezdete.
Egy Eratosthenes nevű görög férfiú (szül. ie. 276), aki Alexandriában a helyi könyvtár vezetője volt, azt jegyezte fel, hogy az ő idejében Ízisz istennő fesztiválja erre az időpontra esett. De Neith istennőt is ünnepelték ezen a napon, valamint pár nappal utána a "Nap botjának születését", ugyanis a napnak már botra kellet támaszkodnia égi útját bejárva, annyira lecsökkent az ereje.
Az athéniak ekkor tartották a nagyobb eleusziszi misztériumokat, mely ünnepen átélt dolgokról tilos volt beszélni a résztvevőknek. A mítosz szerint pedig, maga Deméter istennő tanította meg az embereknek a szertartásait, mikor Eleuszisz városában időzött mély letargiájában, miután Hádész elragadta tőle lányát, Korét (Perszephonét). 
A japánok az Ohigant ünneplik ekkor (valamint a tavaszi napéjegyenlőség idején is), ami a holtakról való megemlékezés ünnepe. Ilyenkor a családok meglátogatják rokonaik sírjait, megtisztítják, feldíszítik őket, majd imákat mondanak előttük.
Ide kötgető még Szent Mihály napja is, mely fontos fordulópontnak számított a régi magyarok (és más európai népek) gazdasági életében, kivéltképp az állattartó emberek között. A Szent György napján kihajtott állatokat most terelték vissza a nyári legelőkről, hiszen a népi hit úgy tartottak, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". Így, ez a nap volt a pásztorok számadásának az ideje is: ilyenkor számoltak el a rájuk bízott jószágok mennyiségével, ekkor kaptak fizetést, és szegődtették el őket a következő évre vonatkozóan. Sőt, még a cselédeket is Szent Mihálykor fogadták fel a házakhoz. Ami pedig a földművelést illeti, a vetést ezen nap előtt-, vagy után egy héttel végezték, és a kukoricatörést is ilyenkor kezdték el.

Megfelelései

Egyéb nevei: K'an, második aratás, aratási otthon, boszorkányok hálaadása, bor aratás, Dionüszosz ünnepe, Cornucopia, Mea'n Fo'mhair, Avalon ünnepe, Michaelmas (szeptember 29, keresztény), Equinozio di Autunno (Strega), Chung Chiu (kínai), a vadász éje, Alban Elfed, "a víz fénye", tél meglelése (teuton)
Füstölők: benzoé, mirha, zsálya, aloéfa, fahéj, jázmin, tömjén, szegfűszeg, fenyő, almavirág, tömjén, fekete bors, pacsuli
Eszközök: csörgők, boline,
Kövek: karneol, lapis lazuli, zafír, sárga achát, sárga topáz, rubin, borostyán, ametiszt, tiszta kvarc, peridot, gyémánt, citrin, macskaszem, aventurin, achátok, opál
Fémek: arany, bronz, bádog
Szimbólumok, dekorációk: virágfüzérek, lopótök, fenyőtoboz, makk, magok, alma, gránátalma, szőlő, szárított magvak, bőségszaru, sárga levelek, búzakalász, minden mi az aratást jelképezi, ősz virágok, tölgyágak, koszorúk, sírhalmok, büdöske, learatott termés, futónövények, mogyoró, nyárfa, napkerekek
Színek: barna, zöld, narancs, sárga, piros, arany, bordó, indigó, rozsdabarna, ibolyaszín, gesztenyebarna, sötétpiros, indigó, minden őszi szín
Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, almafélék, almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő, mindaz, amiket ez idő tájt takarítanak be, szárított gyümölcsök és bogyók, forralt bor, bor, sárgarépa, hagyma, almás pite, kukoricakenyér, komló
Istenségek: Modron, Morgan, Epona, Perszephoné, Pomona, Bona Dea, Földanya, múzsák, Mabon, Thot, Thor, Hermész, Égatya, Zöld ember, Dionüszosz, Kígyónő, Hotei, aratási istenek/istennők, öregedő/öreg istenek, Deméter, Ceres, Kore, Morgan, minden boristen, az Agancsos Isten, Hauran, Harmonia, Maat, Nikkal, Proserpina, Rennutet, Shai, Vertumnus, Yerikh, Abundantia, Bacchus, Copia, Fortuna, Herne, a vadász, Ízisz, Ozirisz, Priaposz, Sohodo-no-kami
Egyéb lények: gnómok, szfinx, minotaurusz, küklopsz
Növények: tölgy, benzoé, páfrányok, lonc, körömvirág, mirha, golgotavirág, fenyőtoboz, rózsa, zsálya, dohány, zöldségek, búza, lopótök, kúszónövények, szilva, bogáncs, csorbóka, őszirózsa, lápi növények, gránátalma, salamonpecsét, ruta, büdöske, sáfrány, kamilla, mandula, csipkebogyó, napraforgó, ebszőlő csucsor, zeller, uborka, saláta, retek, krizantém, szalma, mogyoró, fahéj, komló, szerecsendió, borostyán, kukorica, tök
Állatok: kutya, szarvas, farkas, feketerigó, kecske, lazac, bagoly, sas, ragadozó madarak, ragadozó madarak
Használható: misztériumok, egyenlőség, harmónia, egyensúly, felajánlások szétszórása a learatott mezőn, italáldozatok felajánlása fáknak, holtak imádása, védelem, gazdagság, biztonság, önbizalom, magabiztosság, felajánlások a Földnek, fűzfapálcák levágása, almák sírokon hagyása tiszteletül a holtaknak, séták az erdőben, magok gyűjtése, préselés, felkészülés a hideg időre, halászat, önelemzés, előző életek felfedezése, hálaadás, aratás, betakarítás, szüret

A napéjegyenlőségről megemlékező rituálé

A legjobb a szabadban, de megint csak egy nyitott ablak is megteszi. Kell hozzá tej áldozatnak (amire legjobb a házi tej), valamint egy (vagy több) alma és egy kés. Opcionálisan gyújthatunk a munkánkhoz gyertyákat és füstölőket is, ha úgy tartja kedvünk.

A rituálé menete:

Az magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.

Szólítsuk meg a Földet: „Üdvözlet Néked sárguló Föld, ki a nyarat újra hátrahagyod, ki a fagyokat újra elhozod! Ma egyenlő hosszú a nappal és az éj, ma egyensúlyban a sötétség és fény. Üdvözlet Néked nyugalomra térő Föld e napon! Kérlek, áldj most meg és fogadd áldozatom!”

Mutassuk be a tejáldozatot, melyet a szabadban dolgozva a földre hintsünk szét a kezünkkel, lakáson belül pedig egy tálba öntsük, amit aztán majd kint tudunk hagyni az ablakpárkányon, míg el nem párolog belőle a folyadék.

Vegyünk a kezünkbe egy almát és vágjuk cikkekre. Egyesével vegyük fel a cikkeket, és vágjuk ketté őket. Az egyik felét helyezzük le, áldozatnak, és köszönjünk meg valamit, amiért hálásak vagyunk az életünkben. A cikk másik felét együk meg, közben a hálánk tárgyán gondolkodva. Ezt ismételjük el mindegyik cikkel.

Ha gondoljuk, itt meditálhatunk egy kicsit, vagy megpróbálhatunk transzba esni.

Végül búcsúzzunk el a Földtől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. Az almadarabokat vigyük ki a szabadba, hogy békében le tudjanak bomlani.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az oltárokkal ismerkedünk meg.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 15. lecke: Lughnasadh

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenötödik leckéjén! Ezen a héten megismerjük Lughnasadh ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

Lughnasadh (lúnasza), augusztus elseje, az aratás kezdetének a neopogány ünnepe. Európában több helyen is ekkortájt végzik a kenyérgabonák (búza, rozs, árpa és társaik) learatását, vagy ilyenkor fejezik be. Épp ezért Lughnasadh a bőségről emlékezik meg, amit a Föld és a rajta élő növények nyújtanak számunkra, és egyben a mindezért való hálaadás alkalma is.

A szabbat: Lughnasadh, vagy Lammas

Lughnasadh (lúnasza) egy a kelta eredetű, „nagyobb” szabbatok közül. Ez az első az aratási ünnepek (Lughnasadh, Mabon, Samhain) sorában, és az aratás kezdetéről emlékezik meg. Elvileg valaha a keltáknak az ősz kezdete volt, és valóban: habár augusztusban még nagy melegek várhatnak ránk, de a természet már most átbillent a növekedésből a maghozásba és termésérlelésbe.

Két nevet is szoktak manapság használni rá Lughnasadh és Lammas. Lammas, az angol loaf-mass (vekni/cipó és mise) szavak összeolvadásából jött létre, ami az ekkori keresztény kenyérmegáldási szokásokra utal. Másik neve, a Lughnasadh kelta eredetű, és jelentése Lugh (egy kelta isten) násad-ja (játékai, összejövetelei).
Ennek az alkalomnak a megünneplése július 15-től augusztus 15-ig tartott, viszont az események tetőpontja augusztus elseje volt, habár egyes helyeken július utolsó, vagy augusztus első vasárnapján tartották. Erre az időre összegyűltek a törzsek a nagykirály alatt, hogy megbeszéljék a politikai ügyeiket, törvényeket hozzanak és bíráskodjanak. Ám az egyszeri embereknek is kijutott ekkor a mulatságból, mivel nagy sportversenyeket és vásárokat rendeztek a tömegek szórakoztatására. Bizonyos elgondolások szerint ennek az alkalomnak a megünneplése hegytetőkön vagy szent források mellett zajlott, itt játszottak és versenyeztek az emberek, sőt, még egy bika feláldozásának a lehetősége is felmerült a feltételezhető ünneplési módok között.
A tudósok igen bizonytalanok ennek az fesztiválnak az eredetével és funkciójával kapcsolatban (mint szinte minden kelta ünnepnél). Magából a fesztivál időpontjából arra lehet következtetni, hogy ez volt az első aratás ünnepe. Ezzel viszont Lughnasadh kiválna a többi kelta ünnep sorából, lévén azok az állattartás ciklusaihoz igazodnak, nem pedig az agrártevékenységekhez. Továbbá az aratásünnep teóriára nincsenek bizonyítékok, hiszen ezt az alkalmat majd csak az angolszászok nevezték el az "első gyümölcsök ünnepének". Az is lehetséges, hogy eredetileg a nyájak nyári összetereléséhez kötődött ez az alkalom.
A talán legismertebb és legmisztikusabb eredetmagyarázat szerint az ünnep neve Lugh istentől származik, aki a mítosz szerint nevelőanyja tiszteletére rendezte meg először az ekkor szokásos játékokat, versenyeket. A történet így szól:
Lugh nevelőanya, Tailtu (vagy Táiltiu, aki a feltételezések szerint egy földistennő lehetett) kivágott egy nagy erdőt, hogy a földet meg tudják művelni az emberek, ám a nagy megerőltetés halálosan legyengítette. Ahogy a Tailtu a halálos ágyán feküdt, az ír emberek köré gyűltek, akiktől azt kérte, hogy tiszteletére halála után tartsanak temetkezési játékokat (ez egy ősi szokás, amely atletikus versenyekből állt a nemrég elhunyt hős tiszteletére). Azt is megjósolta, hogy amíg ezeket a játékokat minden évben megtartják, Írország nem marad dal nélkül. 
Természetesen erre a magyarázatra még kevesebb a bizonyíték, mint a többire, viszont az nagyon is lehetséges, hogy Lugh isten követői hozták be ezt az ünnepet az ír keltákhoz az istenükkel együtt (aki maga is a kelta panteon egy később született tagja). Ez talán azt is megmagyarázná, hogy azt a fesztivál miért is a földműveléshez kötődik az állattartás helyett. Viszont ez mind csak feltételezés....

A megünnepléséről

Kevés információval rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan is ünnepelhették az ókori, vagy akár a kora középkori kelták ezt az ünnepet. Magának a pontos időpontjának a meghatározása is elég nehézkes, a György-naptár bevezetésének köszönhetően: e miatt keletkezett az "új" és a "régi" Lughnasadh, amiket augusztus elsején és augusztus 12-én tartottak meg. Hogy ezt még tovább fokozzuk, az ünnepet sok helyen nem is ezeken a napokon ülték meg, hanem (ahogy már fentebb is olvasható) a hozzájuk legközelebb eső vasárnapon.
Mivel forrásunk nincs róla, így csak különféle elképzelések születhettek az évek folyamán arról, hogy hogyan is nézhetett ki egy pogány kori Lughnasadh fesztivál. Egy teóriák szerint az ünnep több mozzanatból is állt. Legelőször is, learatták a legelső kévéket a gabonatermésből, majd hegytetőkre vitték azokat, ahol felajánlották őket az isteneknek. Ezután minden résztvevő fogyasztott az elkészített lakomából, ami az aratásból származó magokból és áfonyából, valamint egy feláldozott bika húsából állt. Habár, erre az ünneplési módra csupán Írországból származnak szórványos bizonyítékok, de attól még Lughnasadh végig a középkorban igen fontos napnak számított. Vásárokat tartottak ekkor, béreket fizettek ki, és a helyi tisztviselőket is ekkor választották.

De bármi is legyen az igazság a történelmi fesztiválról, a neoboszorkányok számára már határozottan egy, az aratás kezdetét megünneplő fesztiválnak számít. Magyar vonatkozásban azonban érdemesnek tartom megjegyezni, hogy idehaza az első gabonák learatása augusztus elsejére már általában befejeződik, így, ha a helyi viszonyokhoz akarunk igazodni, akkor nem annak a kezdetéről, hanem a végéről emlékezzünk meg.

Szimbólumai

Érett kalász: aratóünnepről lévén szó ez talán a legnyilvánvalóbb jelképe. A kalász képe magában hordozza a bőség, a jó termés és a gazdagság jelentését. Aranyló színe és a sok kis apró magja a jólét ígérete.

Gabonanövények: a kalászhoz hasonlóan a gazdagság és a biztos megélhetést szimbolizálják.

Szalmabábuk: a learatott növények megszemélyesítői, és a növényekben lakozó szellemek fizikai másai.

Ezen nap egyéb ünnepei 

Maga augusztus elseje nem igazán rendelkezik kimondottan rá eső ünnepekkel, viszont egész Európában szokás volt valamilyen módon megünnepelni a gabonák learatását. Magyar szokásokat tekintve, az aratást július elejének a közelében kezdik, pontos időpont természetesen nem létezik (habár régen kötötték bizonyos szentek napjaihoz, de nem általánosan), mivel a növények mindig eltérő időpontban kezdenek el érni. Csupán a legközismertebb növényeket tekintve (és nem véve figyelembe az őszi és a tavaszi vetéseket), először az árpa érése kezdődik, ezt követi a búza, majd a rozs, s legvégül a zabfélék.
Történelmileg az aratáshoz nem sok babona fűződött, hiszen a termékenység megvarázslása ilyenkor már értelmetlen. Viszont azért ismert pár szokás, mely hozzá kapcsolódott. Az aratás kezdetét például több tabu is övezte: tilos volt azt elkezdeni újholdkor, kedden és pénteken (mert üres lenne a búza feje), vagy ha halott volt a faluban. Az munka befejezése előtt egy köteg gabonát „lábon” (vagyis levágatlanul) hagytak, az égi madarak, vagy esetleg Szent Péter lova számára, de volt olyan hely is, ahol azt tartották róla, hogy megvédi a következő évi termést a zivatarkároktól (az utolsó kévéről bővebben itt lehet olvasni). Aratóünnepeket is volt szokás tartani olyan helyeken, ahol többen összegyűltek a munkát elvégezni (kalákák esetén, vagy gazdag emberek földjein). Jellemző volt ez a gyakorlat az egész magyar nyelvterületre, és gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza. Az aratás befejezése után a földeken dolgozók búzakalászból aratókoszorút fontak, melyet aztán mezei virágokkal és szalagokkal díszítettek. Ezt a koszorút a munkások, ünneplőruhában vitték a föld tulajdonosának a portájára, ahol a koszorút vagy vivőjét a gazda, esetleg a gazdasszony, vízzel locsolta le, bőség- és esővarázsló rítusként. A föld gazdája ezután megvendégelte az embereket, sőt még táncmulatságokat is rendeztek a munka befejeztének örömére. A koszorút pedig a házban, kitüntetett helyen akasztották fel, majd vetéskor a szemeket kimorzsolták belőle, és összekeverték a vetőmaggal, hogy biztosítsák a jövő évi termést.

Megfelelései

Egyéb nevei: Sun, Lammas, Lughnasa, Lunasa, a zöld kukorica ünnepe, első aratás, Ceresalia, augusztus estéjé, Elembiuos, Cardenas ünnepe, az új kenyér ünnepe, Tailltean játékok, Teltain Cornucopia(Strega), aratási otthon, Thingtide (teuton), Laa Luanys, Elembious
Füstölők: szantálfa, rózsa, aloé, tömjén, aloéfa, csipkerózsa, rozmaring, kamilla, eukaliptusz, kukorica, golgotavirág, szegfűbors, vanília
Eszközök: kard
Kövek: citrin, malachit, borostyán, sárga gyémánt, peridot, aventurin, szardonix, macskaszem, arany topáz, agát, obszidián, rodokrozit, tiszta kvarc, márvány, gránit, karneol, mágnes
Fémek: bronz, arany
Szimbólumok, dekorációk: csuhébaba, gyékényszőttes, szalmafonás, búzakéve, kukoricacső, magok, kenyér, telihold, búza, napraforgók, gomba, bőségszaru, kenyérkosarak, dárda, üst, kasza, sarló, learatott növények, isten-formára mintázott sütemények, fallikus szimbólumok, szalma
Színek: sárga, narancs, zöld, barna, arany, szürke, vörös, bronz, cserszín, lila, gesztenyebarna
Ételek: kenyér, házi kenyér, almabor, fekete bogyós ételek, lepények, zselék, rizs, gyógyteák, kukorica, bogyóval készült piték, minden ekkori étel, árpasütemények, magok, vadalma, bárányhús, bodzabogyó bor, legyezőfű tea, gomba, burgonya, áfonya (és vele készült ételek)
Istenségek: Mars, Silvanus, Tyr, Tiw, Tin, Venus, Juno, Héra, Nemezis, Fortuna, héroszok, Hesperidák, Lugh, Napisten, Rhiannon, Epona, Tailte, Tammuz, Deméter, Perszephoné, Cerridwen, Baál, Crom Dubh, nap- és anyaistennők, Demeter, Ceres, mezőgazdasági istenek, az Anya, Dana, Seelu, Luna, Ízisz, Lleu, Lugh, Dagon, Dionüszosz, Tanus, Taranis, Tina, Lahar, Gaia, Libera, Robigo, Alphito, Liber, Neper, Ningirsu, Ódin, Ozirisz, Bacchus
Növények: mindenféle gabona, szőlő, fekete bogyós gyümölcsök, napraforgó, hanga, magyal, kukorica, rozs, búza, ginzeng, arabmézga virágai, szeder, vadalma, körte, aranyvessző, bazsarózsa, sarkantyúka, lóhere virága, cickafark, kunkor, verbéna, vízi kender, pipacs, búzavirág, rózsa, murok, mirtusz, selyemkóró, ír moha, fokhagyma, hagyma, menta, aloé, bazsalikom, almalevél, eperlevél, málna, áfonya, fekete üröm, komló, zab, mogyoró, fekete nadálytő, büdöske, bodza, kőris, kámfor, boróka, mandragóra, majoránna, kakukkfű, berkenye
Állatok: szarvasmarha, kakas, kentaurok, főnix, griffek, baziliszkusz
Használható: kenyérsütés, első gyümölcsök leszedése, asztrológia, napistenek tisztelete, az első aratás megünneplése, gyümölcsözés, változás, transzformáció, beérés, összekötés, karrier, egészség, pénzszerzés, bőségvarázslatok, nap meditációk, játékok, kenyértörés, csuhébabák készítése, növények begyűjtése varázslatokhoz, lakomázás, versenyek, lándzsadobás, virágok gyűjtése koszorúkhoz, kardviadalok, küzdősportok, összeházasodás, próbaházasságok, ház (lakás) mágikus védelmének megújítása

Lughnasadh-ról megemlékező rituálé

Ezúttal két rituálét is megismerhetünk. Az egyik a szokásos, bárhol elvégezhető formátumú, míg a másikhoz ki kell menni egy learatott gabonatáblához. Mindenki annak az elvégzését választja, amire lehetősége van.

Első rituáléváltozat

A rituáléra az eddig megszokott dolgokon kívül egy vágatlan vekni kenyeret, vagy egy cipót szerezzünk be. Elvégzésének ideje legyen vagy augusztus elsejének előestéje, vagy aug. 1. nappala.

A szokásos módunkon kezdjük el a rituálét.

Szólítsuk meg a Földet: „Termékeny Föld, magokat érlelő, napfénytől s esőtől bőven termő! Téged hívlak, arany kalászt hozó! Fogadd áldozatom, mi szívemből való!”

Mutassuk be felajánlásunkat. Törjük kettő a kenyeret, cipót, majd azt is adjuk oda, csak vegyünk le belőle egy picit, amit tegyünk egyelőre külön. Mindeközben soroljuk fel mindazt, amiért hálásak lehetünk az életünkben.

Ezek után tartsunk egy kis elmélyülést, vagy csak gondolkozzunk azon, ami megadatott nekünk.

Végül búcsúzzunk el a Földtől a saját szavainkkal.

Zárjuk le szokásos módunkon a rituálét, pakoljunk el magunk után. A félretett kenyérdarabot hagyjunk a szabadban, a napon kiszáradni, majd rakjuk el valami biztos helyre az otthonunkban, védelmet és jólétet hozó amulettnek.

Második rituáléváltozat
Naplemente előtt úgy egy órával ki kell menni egy nemrég learatott gabonatáblára. Mindegy, hogy árpa, búza, rozs, vagy bármi más termett a földön, de azzal azért jó tisztában lenni, hogy pontosan melyik is volt, ha a szertartás szövegeiben meg akarjuk szólítani a nevén (de egyszerűen mondhatunk gabonát is).

A mezőn körbejárkálva megmaradt növényszálakat kell keresgélni, és kis koszorút fonni belőlük.
Végül keressünk egy nagyobb darabot, ahol állva maradt a növény (vagy ha más nem fekve, ahol az aratógép ment végig a táblában). Itt állítsunk fel egy nagy sárga gyertyát (a színnek különösebb funkciója nincs, csak esztétikailag ez illik a legjobban ide), és rakjuk köré a koszorúnkat.
Szólítsuk meg a learatott növény szellemét, elbeszélve élete történetét (elvetették, kicsírázott, kibújt a földből, virágzott, majd termést érlelt, végül jött az ember és learatta). Mondjunk hozzá egy szívből jövő hálaimát, melyben megköszönjük életét, növekedését, sok munkáját, na meg persze az áldozatát, hogy meghal, mi pedig élhetünk általa.
Hálánk jelképeként ássunk el a földben valamicske kenyeret (vagy az adott növényből készült élelmiszer egy darabját), és bőven öntözzük meg felvizezett tejjel. Mindeközben folyamatosan a növények iránt érzett hála legyen a szívünkben.
Itt hajtsuk a földre a fejünket egy kicsit, és csendesedjünk el, a gabona szellemének tiszteletére.
Végezetül a koszorút öntsük le vízzel (lehetőleg forrásvízzel), és kívánjunk a gabonának legközelebb is jó földet, elegendő napsütést és esőt, valamint kiváló termést. Vegyünk ki a koszorúból három szemet, és vigyük haza, hogy majd felhasználhassuk a vetésről megemlékező rítusunk során (vagy akár bőséghozóként is, ha valakit nem érdekel a vetés szentsége).
Fújjuk el a gyertyát, álljunk fel, pakoljunk össze, és a gabonatábláról való lelépés előtt forduljunk vissza, és hajoljunk meg egyszer az ottani szellemek tiszteletére, majd hátranézés nélkül menjünk haza.

~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a mágikus időzítés technikáját járjuk körbe.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.