Boszorkányiskola 38. lecke: téli napforduló

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminckettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a téli napforduló ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

A téli napforduló egy csillagászati esemény. A Föld dőlésszögének köszönhetően, ahogy a Nap körül forog, mindig egy kicsit máshogy érik a napsugarak. Ezen a napon pont az Baktérítő felett vannak derékszögben, ami az északi félteke számára a legrövidebb nappalt és a leghosszabb éjszakát jelenti. Illetve mától kezdve újra nőni kezd a világos órák száma, ha először nagyon lassan is.

  

A szabbat: Yule

A téli napforduló neopogány körökben az Yule névre hallgat, és egyike a szoláris, vagy más csoportosításban, a kisebb szabbatoknak. A sötétség, a misztériumok, az újjászületés és a győzedelmes Nap ünnepe. Az wicca évkerék egyik fordulópontján, az északi oldalán található. 

A "yule" kifejezés az északi nyelvekből származik és valószínűleg valaha kereket jelenthetett. Arról nem tudunk, hogy a kelták is megünnepelték volna, így germán-északi eredetet szoktak hozzá rendelni.

A megünnepléséről

 A karácsony alapvetően ennek az ünnepnek a megfelelője, keresztény köntösben. A nagy családi lakoma, az örökzöldek, a fények gyújtása, a közös éneklés és az ajándékozás mind-mind a pogány korig visszanyúló szokások a napforduló idejével kapcsolatban.

Mivel ilyenkor vagyunk az év legsötétebb időszakában, sok rémisztő, vad, káoszt hozó, de áldásokat is osztó lényről tartották, hogy a vidéket járja. Fontos része volt az ünneplésnek a nekik való áldozat bemutatása, éjszakára étel kint hagyása az asztalon és hasonló gyakorlatok. Ezen lények jó része azt is elvárta, hogy tiszták és takarosak is legyenek az otthonok látogatásuk idején, illetve, hogy az emberek ne szegjék meg a különböző tabuikat (pl. fonás, szövés, stb.).

Szimbólumai

Örökzöldek -  mindannyian az örök életet, a halhatatlanságot, illetve ilyenkor az élet kitartását és szívósságát, valamint újjáéledését jelképezik. A fenyőfaállítás relatíve új szokás, ám mindenféle örökzöld ágak az otthonokba hozatala több ezer éves hagyománnyal rendelkezik.

Fények - a téli sötétségben meggyújtott gyertyák, mécsesek, illetve manapság az égők, mind a fény visszatérését hivatottak szorgalmazni az év legsötétebb időszakában.

Manók - az ilyenkor a vidéket járó szellemi lények maradványai a boltokban ilyenkor kapható manófigurák, még ha sokszor ez a megjelenítési mód már igen csökevényes és giccses tud lenni.

Rénszarvas, bakkecske - a kecske Thor istennel állt kapcsolatban és az északi népeknél nagy hagyománnyal rendelkezik, mint a téli napfordulós időszak egy szelleme. A rénszarvas viszont már csak Amerikában jelent meg, az Északi-sarkon lakó Mikulással, aki ugyebár mi mással is közlekedhetne, mint rénszarvasokkal?

Ezen nap egyéb ünnepei

A téli napforduló a föld több kontinensén is megünneplésre méltó ünnepnek számított, ami nem is olyan meglepő, tekintve, hogy egy, az egész földre kiterjedő jelenségről van szó. 

Az emberiség által készített legrégebbi építmények között is már többet találunk, mely a napforduló reggelén felkelő naphoz van tájolva. Ilyen pl. a híres Stonehenge, amit még jóval a kelták és a druidák megjelenése előtt készítettek, de az írországi Newgrange sírdomb is. Már időszámításunk szerinti időkből származnak a
Sok nép hitvilágában ekkor születtek újjá a Nap istenségei, vagy a panteon egy-egy jelentősebb istensége. Ezzel párhuzamosan több anyaistennő is ekkor adott életet a világba a reményt újra elhozó fiának. Más helyeken a csapdába esett Nap (vagy azt őt képviselő isten) szabadult ki ekkor fogságából.
Az ókori görögök ekkor ünnepelték meg Dionüszosz halálát és újjáéledését.
Az ókori rómaiak Saturnalia ünnepe esett erre az időpontra, mely Saturnus istent dicsőítette, és a valaha volt aranykorról emlékezett meg. Később, a Nap kultuszának elterjedésével december 25-én tartották Sol Invictus ünnepét.
Mithras születése a téli napfordulóra esett, és egy barlangban ment végbe, ahol pásztorok is hódoltak előtte.
Egyiptomban ekkor emlékeztek meg Hórusz és Rá születéséről, valamint Íziszről, amint feltámasztja Oziriszt.
A japánok ekkor ünneplik Amaterasut, a Nap istennőjét, aki ekkor jön elő barlangjából, hogy újra melegíteni tudja a Földet.
A régi Skandináviában Jul vagy Jól néven ünnepeltek ez idő tájt, méghozzá megemlékezve az ősökről és a holtakról, akik az év legsötétebb idején újra ellátogattak az élők közé. A téli napforduló ma, neopogány körökben közismert Yule elnevezése is innen ered. Habár a pontos jelentését szó nem tudják a kutatók, de a legvalószínűbb jelöltek az "áldozat" és a "kerék" szavak.
A keresztény karácsonyt Jézus születésével pedig csak futólag említeném meg, mert azt hiszem ez az ünnep azért mindenkinek ismerős. Amit viszont talán kevesebben tudnak, hogy a magyar kifejezés erre az időpontra szláv eredetű, és valaha egy pogány, napfordulókor (legyen téli, vagy nyári) tartandó ünnepet takart.

Megfelelései

Egyéb nevei: téli napforduló, 'Alban Arthan' (druida), téli rítus, télközép, yuletide, karácsony, hanuka, Kwanzaa, Saule (litván és lett), tizenkettedik éjszaka, Luca nap, újév, Kalends, Saturnalia, Ramadan hónapja, K’un
Füstölő: fenyő, cédrus, babérbogyó, fahéj, amerikai viaszbokor, rozmaring, boróka, szegfűszeg, tömjén, szantálfa, mirha
Eszközök: csengők
Kövek: rubin, vérkő, gránát, smaragd, gyémánt, kék cirkon, türkiz, antigonit, peridot, jácint, macskaszem
Fémek: arany, vas
Szimbólumok, dekorációk: Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorúk, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfűszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, mikulásvirág), szárított virágfüzérek, pattogatott kukorica, Yule-fa, kerék, koszorúk, magyal, borostyán, fahéj darabkák

Színek: piros, zöld, arany, fehér, ezüst, sárga, narancs
Ételek: citrusfélékben áztatott köményes sütemények, gyümölcsök, diófélék, sertésételek, pulyka, tojáslikőr, gyömbértea, fűszeres almabor, wassail, (fűszeres ital sörből és borból), magok, mogyoró, dió, alma, narancs, pattogatott kukorica, forralt bor/almabor, liba, sonka, rostélyos (különösen disznóhúsból), gyümölcstorták, mézeskalács
Istenségek: Brigid, Ízisz, Deméter, Gaia, Diana, a Nagy Anya, Apollón, Rá, Ódin, Lugh, a Tölgykirály, Magyalkirály, Mabon, Athéné, Attis, Dionüszosz, Frey, Freya, Hathor, Párkák, Nornák, Hekaté, Ixchel, Kris Kringle (mint a "pogány" Yule isten), Lucina, Minerva, Neith, Ozirisz, Woden, Inanna, Saturnus, Cybele, Mithras, Hórusz
Egyéb lények: hótündérek, vihartündérek, téli fák tündérei, holtak szellemei, ősök
Növények: benedekfű, örökzöld növények, tömjén, babér, fagyöngy, tölgy, fenyő, zsálya, cédrus, magyal, rozmaring, szegfűszeg, borostyán, karácsonyi kaktusz, mikulásvirág, kamilla, fahéj, kardamom, boróka
Állatok: szarvas, egér, rénszarvas, őz, ló, medve, vörösbegy, feketerigó, ökörszem
Használható: béke, harmónia, szeretet és növekvő boldogság, Yule-fa (bokor) feldíszítése, a Nap Király/Isten visszatérésének megünneplése, betegségek, rossz szokások és hasonlók elűzése, előző életek kutatása, meditáció, önelemzés, olvasás és mágikus gyakorlatok, amelyek megújítják a boszorkányt a következő tavaszra, pihenés, elmélkedés az előző évről, álmok és beteljesítésük, felkészülés a „vetésére” az új ötleteknek és céloknak, felkészülés, barátság, család, hobbik, történetmondás vagy éneklés a családi tűzhely körül, szent énekek éneklése, mulatozás a fák körül, Yule-tuskó égetése, ajándékváltás, csók a fagyöngy alatt, a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, befelé tekintés, a jövő tervezése, a sötétség megismerése

A napfordulóról megemlékező rituálé

A rituálét télközép napján, éjszaka végezzük. Kell hozzá 12 darab mécses (vagy gyertya, vagy a kettő vegyesen) egy kis körbe rakva, kedvünk szerint esetleg füstölő. Felajánlásnak való (mézeskalács, vagy más, házi sütemény, házi tej, stb.). Illetve minden egyéb, amit rituálékhoz használni szoktunk.

Gyújtsuk meg a 12 mécsest (de több ne égjen!) és a magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.

Mondjuk: "Eltelt egy újabb év első hónapja"; majd fújjunk el egy mécsest a körből.

Folytassuk: "Második hónapja", még egy mécsest elfújva. És így tovább a 12. hónapig, amikor is teljes sötétségben maradunk.

Szólítsuk meg a sötétség létezőit: "Szellemei a sötétségnek, hideg éjnek, csípős szélnek, titeket szólítalak, felajánlást hogy hadd adjak, szavaitokat meghallani, titkaitokat megismerni!"

Próbálkozzunk meg itt transzba esni, vagy legalább csendben üljünk egy kicsit a sötétben relaxálva.

Amikor úgy érezzük, hogy itt az ideje, hogy visszatérjünk, búcsúzzunk el a sötétség lényeitől a saját szavainkkal. Majd gyújtsunk meg újra a mécseseket egyesével, mondva: "A fény visszatér a földre, egy újabb évet kezdve!"

Üljünk a fényeket nézve egy kicsit, majd a szokásos módunkon zárjuk le a rituálét.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amuletteket és a talizmánokat ismerjük meg.

  Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 37. lecke: Luca napja

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminchetedik leckéjén! Ezúttal megismerjük Luca napját és a hozzá tartozó hagyományokat.

~ ~ ~

Luca napja (dec. 13.) és Luca éjszakája (dec. 12. éjjele) a magyar néphitben kiemelkedő helynek örvendett a hozzá kapcsolt különféle babonáknak és szokásoknak köszönhetően. Ezt tartották az év leghosszabb, vagy legsötétebb éjszakájának, amikor a boszorkányok járják a környéket, míg Luca asszony arra figyel, hogy ki töri meg az ekkori munkatilalmakat, az emberek pedig védelmező praktikákat végeztek, varázsoltak és termékenységet bűvöltek.

Legsötétebb éjszaka
Luca a téli napfordulós ünnepek közé tartozik, habár ha megnézzük a naptárunkat, akkor láthatjuk, hogy jócskán megelőzi annak a valós napját. Ennek pedig az évszázadok folyamán bevezetett különféle naptári változtatások az okai. Az ezzel az éjszakával kezdődő időszakot egészen vízkeresztig (jan. 6.) különösen veszélyesnek tartotta a néphit. Egyrészt, ilyenkor különféle szellemi lények (gonoszok, boszorkányok, holtak, kereszteletlenek, Luca asszony, stb.) járták a vidéket, akikkel vigyázni kellett, vagy bajt hoztak az ember fejére. Másrészt, "ilyenkor fog leginkább az igézet", vagyis minden varázslatról azt gondolták, hogy ilyenkor a leghatásosabb és a legveszélyesebb is.

Lucaboszorkány
Luca éjjelén sok helyen azt tartották, hogy boszorkányok járják az éjszakát, vagy gyűlnek össze hegyek tetején, réteken. Ellenük védekezésül szentelt krétával kereszteket rajzoltak a bejáratok felé, a kapukba vadrózsaágat raktak, fokhagymával kenték be az istálló ajtaját, vagy a párnájuk alá tették azt, sót, borsót ástak a ház köré. Mindezeken túl, hogy Lucát meg ne sértsék, a napjára különféle dologtiltó szokások is vonatkoznak, főként nőkre vonatkozóan. Így tilosnak számított például szőni, fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, stb. A néprajzi gyűjtésekben rengeteg olyan történet ismert, melyek az ezen tiltást megszegő nők büntetéseiről szólnak: leforrázás, lábtörés, csecsemő tűzbe dobása, stb. Maga Luca gyakran megjelenik, mint a büntetés végre hajtója (akár emberi, akár állati formában is), ám fontos azt megjegyezni róla, hogy ő mondjuk nem egy valós istennőalak továbbélése, hanem sokkal inkább csak a napot megszemélyesítő alak. Habár határozottan vannak germán területeken hozzá hasonló női, büntető, vagyí jutalmazó, a téli napforduló környékén tevékenykedő istennőszerű alakok, és ezek mítoszából a magyar néphit is meríthetett.

Boszorkányok meglátása 
Luca leghíresebb (hírhedtebb?) eleme talán a lucaszék. A széket Luca éjszakájától kezdve készítették karácsony éjszakájáig, amikor is vagy az éjféli misére kellett elvinni, vagy a keresztútra, és rá állva megláthatóak lettek a boszorkányok. A szék elkészítésének pontos módszere vidékenként változott, mint ahogy a helyes mód a használatára is. Volt, ahol 13-féle fából kell elkészíteni, és/vagy vas használata (szögek) nélkül, stb. A népi elbeszélések szerint, a boszorkányokat onnan lehetett felismerni, hogy fejükön tolldíszeket, szarvakat, vagy agancsokat viseltek. Miután az ember megleste őket, gyorsan biztonságba kellett menekülnie, hiszen a boszorkányok, a tündérekhez hasonlóan, nem szeretik, ha illetlenek leskelődnek utánuk. Az előlük való futás közben sok helyen mákot kellett hátraszórni a megállításukra, vagy minél hamarabb fedél alá jutni.

Termékenységvarázslás
Luca fontos időpont a termékenység varázslásának szempontjából is. A munkatilalmak egy része erre is vezethető vissza: pl. a varró gazdasszony bevarrja a tyúkok tojóját. Ellenben babot fejteni viszont kimondottan ajánlott volt, hiszen ezzel a tyúkokból is "kifejtik" a tojást. Fontos eleme ezen babonáknak, hogy az, amit a ház asszonya tesz, hatással van a család állatainak (különösen a tyúkoknak) a szaporaságára. Így pl. a nő jól tette, ha ezen a napon sokat ült, mert akkor a kotlósok is jól fognak ülni a tojásokon. A termékenységét a baromfinak különféle kis rítusokkal is biztosítani próbálták: pl: mézzel kenték be a tyúkokat, hogy a kakas jobban szeresse őket, vagy piszkafával a gazdasszony "megpiszkálta" őket éjszaka, vagy napkelte előtt, egy kis mondókával kísérve: "Luca napja ma vagyon, a mi tyúkunk had tojjon, had kotoljon, soha meg ne dögöljík, tízrűl húszra, húszrúl százra szaporodjík!".

Jóslás
Mint minden nagyobb fordulópontjáról az évnek, Lucáról is azt gondolták, hogy alkalmas a jóslásra. Ma is ismertek az időjárás- és termésjóslások - a hagymakalendárium, a lucabúza. A lucabúza esetében egy tálba búzamagot szórtak, aztán ezt karácsonyig mindig meghintették vízzel. Ha jó magasra nőtt, akkor jó termésre lehet számítani. A hagymakalendáriumhoz 12 sziromot fejtek le egy jó nagy hagymáról és mindegyikbe szórtak egy kis sót. Megszámozták a szirmokat 1-től 12-ig, és pár óra múlva megnézték, mennyire olvadt meg a só bennük. Ebből következtettek arra, hogy egy-egy hónap mennyire lesz csapadákos a következő évben. Szerelmi jóslásra egy tipikus módszer volt a gombócok alkalmazása: 12, vagy 13 cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd ezeket főlő vízbe tették és amelyik gombóc először feljött a felszínre, azt kikapták és a benne található név elvileg megfelelt a jövendőbeli keresztnevének.

Lucalepény sütése
Luca napján ugyebár kenyérsütési tilalom van érvényben. Ezért az emberek ilyenkor nem kenyeret, hanem élesztőmentes lucapogácsát, vagy lucalepényt készítettek. Ez nem csak mint étel számított fontosnak, hanem a néphit szerint éjszakára az asztalra kellett belőle helyezni egyet Luca asszonynak, aki azt reggelre elvitte. Ha ez elmaradt, akkor Luca természetesen megbüntette a hanyag családot.
Ez egy ma is teljesen könnyen kivitelezhető gyakorlat. A lepény kirakása mögött pedig az a tipikus téli időszakra jellemző szokás bújik meg, melyben ételt helyeznek ki az ekkoriban a világot járó különféle szellemalakoknak. A kihelyezett felajánlás kétféle funkciót szolgál: megbékíti a lényeket, kik így nem fognak a háztartásnak ártani, illetve kedveskedik nekik, ami miatt hálából azok termékenységet és jólétet adnak cserébe.
A lepény elkészítése nagyon könnyű. Liszt, víz és só kell csak hozzá. Ezt összegyúrjuk, majd min. 15 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag korongokat formázunk belőle. Ezeket sütőben kisüssük és kézzel törve esszük. Illetve, egyet éjszakára kiteszünk a konyhaasztalra, amit aztán másnak kiviszünk a szabadba a házunk mellé és elássuk (ne adjuk oda a madaraknak, mert számukra az nem egészséges!!!).

Egy Lucáról megemlékező rituálé

Ezt lehetőleg a konyhában végezzük, éjszaka, ha tudjuk, éjfélkor.
Kell hozzá pár gyertya fényszolgáltatónak, egy lucalepény, illetve a révülésünket segítő kedvenc eszközünk, esetleg a kedvenc jóslási módszerünk kellékei. Illetve minden más, amire egy rituáléhoz szükségünk szokott lenni.
A rituálé menete:  
A magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.
Szólítsuk meg a téli időszak szellemeit, hogy csatlakozzanak hozzánk: „Üdvözöllek titeket, árnyai a téli éjnek! Nézzetek be hozzám, látogassatok meg kérlek! Mindenre mi enyém áldásotokat adjátok, cserébe kérlek, áldozatom fogadjátok!"
Ajánljuk fel nekik a lepényt.
Ezután jósoljunk, kérve hozzá a megszólított szellemek támogatását, vagy transzba esve üzeneteket kérhetünk.

Végül búcsúzzunk el a szellemektől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. A lepényt hagyjuk éjszakára az asztalon, aztán másnap vigyük ki a szabadba a házunk mellé, és ássuk el.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amulettekkel és talizmánokkal ismerkedünk.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 32. lecke: Samhain

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminckettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük Samhain ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

Samhain (szóvin; november 1.), november elseje, a holtak és a tél kezdetének a neopogány ünnepe. Az újboszorkányok közül sokan ezt tartják az év legvarázslatosabb idejének, sőt, magának a „boszorkányújévnek”. A természetben pedig a Nap egyre gyengébb, az éjszakák, pedig minden nappal érezhetően hosszabbak lesznek. A sárga levelek legnagyobb része már lehullott a fákról, s aromás illatuk körülvesz minket. Az év sötét időszaka végleg megérkezett.

A szabbat: Samhain

Samhain egy az ír-kelta eredetű, „nagyobb” szabbatok közül, az évkerék nyugati részén helyezkedik el. Ez az utolsó az aratási ünnepek (Lughnasadh, Mabon, Samhain) sorában, és az aratás végeztéről emlékezik meg. Elvileg ilyenkor ölték le azon állatokat, melyeket nem akartak a tél során eltartani. Ennek persze gyakorlati okai voltak, hiszen a télre elrakott élelem általában nem bizonyult elégnek az egész csordának, így annak a számát le kellett csökkenteni, hogy a megmaradt állatok egészségesen tudják átvészelni a telet. Így ez a „véres aratás” időszaka, illetve a sötétség végleges megérkezéséé, amivel együtt pedig a holtak is eljönnek hozzánk. Ilyenkor a neopogány mítoszok szerint „a holtak és az élők világát elválasztó fátyol elvékonyodik”, illetve a tündérek és más természetfeletti lények is szabadon járják a világot. Ennek pedig a legaktívabb időszaka november előestéje, amikor is a rituálék és szertartások nagy részét tartani szokták. Hagyományosan épp ezért is ez a holtakra és az ősökre való megemlékezésnek az ideje. A wicca gondolkodástól átkölcsönözve, sokan ezt tartják a „boszorkányok újévének”, mivel egy (egyébként semmivel sem bizonyítható) elképzelés szerint a keltáknak is ez volt az újév. Az időpont liminalitásának köszönhető még, hogy rengeteg jóslási praktika kötődik hozzá, legyen szó a jövendőbelink kilétének megtudásáról, vagy a halálunk időpontjáról.

A Samhain kifejezést pedig általában a nyár végeként szokás fordítani.

A megünnepléséről

Samhain eredeti, ír-kelta ünneplési módjairól nagyon keveset tudunk. Azt több forrás is állítja, hogy ekkor nagy összejövetelek voltak, lakomákkal és ünneplésekkel, de mást nem igazán említenek; sem holtak szellemeit, sem jóslásokat, sem újévet. A ma hozzá kapcsolt szokások csak az utóbbi pár száz évből ismertek, ami azt jelenti, hogy nem lehet biztosan kelta eredetűnek mondani őket. Így például a napot megelőző éjszakán való ünneplés, sem nem kimondottan kelta szokás volt, hanem egész Európára kiterjedt. Míg azt valószínűsíthetjük, hogy tényleg tündérek és más lények járta éjszaka lehetett, de a holtak szellemei úgy látszik csak keresztény hatásra kerültek bele a szokásokba. Mindezzel pedig tisztában kell lennünk, ha a mai Samhaint vizsgáljuk.

Az ünnep előestéjén hagyományosan gyertyákat gyújtanak az emberek, hiszen ilyenkor azt tartják, hogy a holtak visszalátogatnak hozzánk. Az ablakokba éjszakára kitett gyertya az ő útjukat hivatott megvilágítani. Egyes helyeken tábortüzeket gyújtottak, melyeket egész éjszaka égni hagytak. A tüzek köré köveket helyeztek, és akinek a köve másnapra valami elváltozás mutatott, az tudhatta, hogy nem vér rá fényes jövő a következő évben. De Samhain éjszakájához sok más jóslási technika is kötődött, amelyek közül a legegyszerűbb szerint egy almát úgy kell meghámozni, hogy a héja egy csíkban maradjon. Ezt aztán a hátunk mögé kell dobni, és kiolvashatjuk belőle (megfelelő fantáziával) a jövendőbelink kezdőbetűjének a nevét. Az ekkori töklámpás égetés mindenkinek ismerős lehet, és ugyan egy határozottan modern találmányról van benne szó, aminek több köze van az emberek szórakoztatásához, mint vallási életéhez, ám a mai ünneplések szerves részét képezi. Az ír területeken ez a családi összejövetelek, a halottakról való közös megemlékezés és az együtt mulatozás idejének számított. Volt, ahol az kintről az ajtókba, vagy ablakokba kenyeret, vagy más élelmet raktak, hol a holtaknak ajándékként, hol az ártó szellemeknek engesztelésül.

Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.

Magának Samhain napjának a hagyományai bizonyára mindenkinek ismerősek lesznek: sírok látogatása, azok megtisztítása, virágokkal feldíszítésük és rajtuk gyertyák, mécsesek gyújtása, áldozatok bemutatása.

Európa több országában is szokás volt halottak napján (nov. 2.) süteményeket sütni, melyeket aztán vagy vendégeknek, vagy gyerekeknek, vagy pedig a szegényeknek osztottak szét. Ezen édességek receptje faluról falura változott: egyes német források fekete színű tésztáról beszélnek, míg az angol részeken főként zabbal, vagy szárított gyümölcsökkel készült ételről van szó. De a léleksüteményeket általában nem csak egyszerűen szétosztották: a gyerekek és a koldusok házról házra jártak, kis mondókákkal, vagy imákkal és énekekkel a holtak érdekében, melyekért aztán majd megkapták a finomságot. Talán már ebből is többen kikövetkeztethették, hogy a modern "trick or treating" szokását is egyes teóriák erre a hagyományra vezetik vissza. Ám a léleksüteményeknek még jóval nagyobb jelentősége volt, mint a mai gyerekszórakoztató-édességszerző mulatságnak. A holtak érdekében elhangzó imák, énekek, zsoltárok a lelkek halál utáni jó sorsát voltak hivatottak biztosítani. Ezenkívül, az édesség a házba véletlenül betoppanó személynek való ajándékozása arra utalhat, hogy valaha kimondottan azt gondolták, hogy a holtakat magukat etetik így, vagy az őket éppen megszemélyesítő egyéneket. Egy valamivel keresztényebb hit szerint pedig, minden elfogyasztott léleksütemény után egy lélek szabadulást nyer a purgatóriumból. Így már nem is hangzik olyan furcsán az egyik tipikus angol léleksütemény kéregető mondóka legismertebb sora: "A Soul, a Soul, for a Soul Cake" ("Egy lélek, egy lélek, egy léleksüteményért")

Szimbólumai

Töklámpás: A jack-o'-lantern kifejezést manapság az angol ajkú emberek a halloween-i töklámpások elnevezéseként használják. Ám, az 1840-es évek előtt, a jack-o'-lantern egészen mást jelentett: a lidércfényt (ignis fatuus). Ezt, a ma mocsári gázok belobbanásával magyarázott jelenséget, valaha nagy félelem lengte körül. Többek között azt gondolták róluk, hogy halott lelkek fényei, melyek a földön bolyonganak, és félrevezetik az éjszaka sötétjében utazókat. A jack-o'-lantern származásáról ismert mese is eredetileg a lidércfények létesését volt hivatott magyarázni. Magának a mesének az ír verzióját (ugyanis, nagyon hasonló történetek ismertek világszerte, kisebb-nagyobb eltérésekkel) William Carleton jegyezte le elsőként a 19. században, és Három kívánság címmel publikálta. A mese egy Billy Duffy nevű kovácsról szól, aki gyors gondolkodású volt, csak annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, és alapvetően nem tartozott a faluja kedvesebb tagjai közé. Egy hozzá hasonló természetű nőt is vett feleségül, Judy-t. Egy nap egy álruhás szent ember látogatott el hozzá, és Billy megengedte neki, hogy a kovácsműhelye tüzei mellett megmelegedjen. Ezért a jó tettéért a szent megmondta neki, hogy teljesíti három kívánságát. Billy azt kívánta, hogy ha valaki kézbe veszi a kalapácsát, addig ne tudja letenni, míg ő azt nem mondja; hogy bárki, aki a székébe leül, ott is maradjon, míg ő másként nem akarja, valamint azt, hogy csak ő, saját maga, tudja kinyitni a tárcáját. A szent teljesítette is a kívánságokat, Billy pedig nagyon jókat mulatott általuk, a szomszédjai kárára. Nemsokára senki nem is mert a közelébe menni, és Billy igen unatkozott, olyannyira, hogy unalmában még a lelkét is eladta az ördögnek. Az ördög háromszor jött el Billy lelkéért, de az, a kívánságainak hála, mindig valahogy túljárt az ördög eszén, és jól móresre tanította. Végezetül Billy meghalt, ám a mennybe nem mehetett - természetesen - de az ördög a pokol ajtaját is szorosan bezárja előtte, csak a kapu rácsain át nyúlt ki felé, elkapta Billy orrát, és izzó szenet dugott fel rajta, hogy az világítsa meg az útját bolyongásai során. Azóta is fel-feltűnik izzó parazsának a fénye sötét éjszakákon, elhagyatott helyeken. Ezt a mesét aztán az idők folyamán többször átalakították, majd a töklámpások megjelenésével, rájuk igazították. A jack-o'-lantern kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Ezen tökök a 19. századi falusi gyerekek által bevetett csínytevések szerves részei voltak, amikor is a termés belsejét kivették, belé rémisztő arcokat faragtak, majd ezzel ijesztgették naplemente után a gyerekek gyengébb idegzetű társaikat, és szomszédjaikat. Egy folklorista szerint, ezen szokás az angol Guy Fawkes napi (november 5.) tarlórépába (Brassica rapa subsp. rapa) rakott gyertyák hagyományából származott. A töklámpás képét nemsokára a városiak is felkarolták, és a halloween-i mulatságokkal kapcsolták össze. Ennek az asszociációnak a kialakulására több ok is létezik, de mind olyan, amire józan ésszel is rájön az ember. Egyrészt, mert a tökök ősszel vannak szezonban, és mert az így az ősz és az aratás szimbólumai, valamint rémisztgetési eszközként tökéletesen illettek a Halloween-t övező kísérteties hangulatba.

Koponyák, csontok, sírok: a halált és a holtakat jelképezi.

Ezen nap egyéb ünnepei

Ezen napot, mint ünnepet csak Európában, illetve a keresztény területeken ismerik. Míg a megünneplés módja mutat jó pár hasonlóságot (holtak tisztelete, visszatérésük e világra, gyertyagyújtás, stb.), addig minden nép a maga arcára formálta ezt. Ilyen a nálunk is ünnepelt mindenszentek (nov. 1.) és halottak napja (nov. 2.), az amerikai-angol Halloween, vagy a mexikói Día de los Muertos. Fontos tudni róluk, hogy habár közel egy időben tartják őket, ám nem pont ugyanarról a fesztiválról van szó, ahogy a hanuka és a karácsony sem ugyanaz. Hogy ezt pontosabban érzékeljük, csak két ünnepet nézzünk meg közelebbről:

Nos Calan Gaeaf, avagy tél estéje, a wales-i elnevezése október 31-e éjszakájának. Mint oly sok máshol is, Wales-ben is úgy tartották, hogy ilyenkor feltárultak a sírok, és a holtak újra a földet járták. De itt nem csak tőlük kellett tartani, hanem mindenféle más természetfeletti lény is ilyenkor kóborolt az éjszakában, pl. Hwch Ddu Gwta (a kurta farkú koca), aki elvileg még a legerősebb embert is képes volt megrémíteni. Szokásokat tekintve, az egyik legjelentősebb mozzanat ilyenkor a közösségi tüzek gyújtása volt. A fiatalok összegyűltek, és mindenféle könnyen és nagy mennyiségben hozzáférhető dologból (szalma, hanga, rekettye, páfrány, stb.) nagy máglyákat raktak, amik körül aztán táncoltak és nagy zajt csaptak. A tűzön, miután kicsit leégett, burgonyát és almát is sütöttek, míg a belerakott csonthéjasok égésének milyenségéből jósolni próbáltak (ha fényesen égett, az jó előjel volt, ha viszont nem, akkor halál vált a tűzbe rakóra). Aztán majd a tűz leégése után mindenki gyorsan hazasietett, félve attól, hogy útközben szellemekkel, vagy kísértetekkel találkoznak. Szintén a falvak ifjai ajtóról ajtóra járva mindenkihez bekopogtak, és egy kis versecske elmondása fejében ajándékokat (gyümölcsöket, diót, mogyorót) követeltek. Mindenféle jóslás is kötődött ehhez az éjszakához. A templom kulcslyukán belesve meg lehetett látni, hogy ki hal meg jövőre. A tűzbe dobott csonthéjasokhoz hasonlóan, akár a borostyánlevelek égéséből is ómeneket tudtak kiolvasni. Ha sikerült úgy megpucolni egy almát, hogy a héja egy csíkban jöjjön le, akkor abból meg lehetett próbálni kiolvasni a jövendőbelink nevének kezdőbetűit. Ezek a jóslások pedig sokszor a nagy család, vagy a kisebb közösség együtt eltöltött estéjének a mulatságai voltak.

A Día de los Muertos, avagy halottak napja, az egyedi mexikói elnevezése ennek az ünnepnek, vagy mindenszenteknek. Az időpontja, hasonlóan az európai halottak napjához november elseje és másodika között változik, ám vannak olyan részei is az országnak, ahol három halottak napját is ismernek: nov. 1. az angelitos-ok (halott gyermekek) napja, nov. 2. a természetes halált haltaké, nov. 3. pedig az erőszakos halálban elhunytaké. Az ünnep hagyománya a ma mexikóiaknak számító emberek keresztény hitre való áttérésével terjedt el, spanyol közvetítéssel, viszont az őslakosok a saját halottakhoz kötődő szokásaikat is beleszőttek az ekkori ünnepségekbe. A fő képzet ezen nappal kapcsolatban (hasonlóan Európához), hogy a holtak ilyenkor hazalátogatnak. Ezért a mexikóiak ezen a napon, vagy előtte nem sokkal megtisztítják és feldíszítik a szeretteik sírjait, hogy azok hazaérve lássák, készültek az érkezésükre. A sírokat gyertyákkal, virágokkal (a legkedveltebb erre a nagy büdöske, Tagetes erecta, melyet flor de muerto, az a halál virágának is hívnak, és a használatát még az azték időkre is vissza szokás vezetni), esetleg a halott kedvenc dolgaival, ételeivel. Éjszaka egész estés virrasztásokat is tarthatnak. Ezenkívül vagy odahaza, vagy a templomban, esetleg a temető közelében ofrenda nevű ideiglenes oltárokat szokás állítani a megboldogultnak, rajta a fényképével, személyes tárgyaival, virágokkal, ételekkel, italokkal, gyertyákkal és füstölőkkel. Ezek az oltárok aztán a holtakkal való kommunikáció fő színterei lesznek. A külföldieknek talán legjobban feltűnő része az ünnepnek a halál és a holtak calavera (csontváz) formájában való megjelenítése, és a hasonló öltözékekben való alakoskodás. De a calavera jelenthet még egy tipikus, ilyenkor mind az élőknek, min az eltávozottaknak felajánlott koponya formájú édességet is. Amit viszont fontos megjegyezni, hogy az ünnepnek nem létezik egy, Mexikó minden területén alkalmazott formája, sőt, régi időkre visszanyúló hagyományai ellenére, egyes helyeken majd csak a 20. századi katolikus térítés nyomán kezdték el megtartani.

Megfelelései

Egyéb nevei: All Hallow's Eve, Allantide, almafesztivál, aratási otthon, árnyünnep, El Dai del Muerte, Geimredh, gyertya éj, halálünnep, Halloween, Hallowmas, halottak napja (Feile na Marbh), harmadik aratóünnep, Hollantide, Kala Gounv (november eleje), Ken, Martinmas, minden lelkek napja, mindenszentek napja, Nos Calan Galaf (a tél első napja), Oidhche Shamhna, ősök éje, Pomonia, Saman, Samain, Samhuinn, Samonios, Sauin, szellemek éjszakája
Füstölők: benzoé, fehér üröm, fekete üröm, fenyő, mirha, pacsuli, szantálfa, szerecsendió, zsálya
Eszközök: seprű, üst, tarot, obszidián gömb, pendulum, rúnák, oghamok, Oujia táblák, varázstükör, fekete üst vagy fekete tintával vagy vízzel töltött fazék
Kövek: fekete obszidián, ónix, füstös kvarc, pirit, borostyán, hematit, minden fekete kő, tiszta kvarc, márvány, homokkő, gyémánt, rubin, szén, gránit, tigrisszem, szodalit
Fémek: arany, vas, acél, sárgaréz
Szimbólumok, dekorációk: alma, őszi virágok, makk, denevér, fekete macska, csontok, kukoricaszár, színes levelek, holló, halál/haldoklás, jóslás és a hozzá kapcsolódó eszközök, szellemek, lopótök, kukorica, töklámpás, dió, tölgylevelek, gránátalma, tökök, madárijesztő, kasza, fogyó hold, madártoll
Színek: fekete, narancs, piros, fehér, ezüst, arany
Ételek: alma, tökmag, mogyoró, forralt bor, almabor, kukorica, marhahús, kenyér, herbatea, tök, fehérrépa, mandula, tőzegáfonya, piték, burgonyapüré, sültburgonya, sertéshús
Istenségek: Anubis, Arianrhod, Asztarté, Baba Yaga Beansidhe, Belili, Bran, Caillaech Beara, Cernunnos, Cerridwen, a Banya, Sötét Úr/Úrnő, Deméter, Hathor, Hel, Inanna, Istár, Ízisz, Káli, Koré, Lakshmi, Lilit, a Mórrigan, Nepthys, Ódin, Ozirisz, Oya, Perszephoné, Pomona, Rhiannon, Tlazotetl, Hekaté, Herne, Hádész, Dagda, holtak istenei/istennői
Növények: mandula, alma, babérlevél, körömvirág, fahéj, fokhagyma, gyömbér, mogyoró, bürök, mandragóra gyökér, fekete üröm, csalán, golgotavirág, fenyőtű, tök és tökmag, rozmaring, ruta, zsálya, napraforgó szirom és mag, tárkony, vad ginszeng, fehér üröm, éger, dió, ökörfarkkóró, nadragulya, gránátalma, kukorica, krétai szurokfű
Állatok: szarvas, macska, denevér, bagoly, sakál, elefánt, kos, skorpió, kócsag, holló, vörösbegy, az alvilág kutyái, kígyó
Használható: szexuális mágia, rossz szokások elhagyása, elűzés, tündérmágia, mindenféle jóslás, gyertyamágia, asztráltest kivetítés, előző életek, sötét hold misztériumok, tükörrel végzett varázslatok, védelem, belső munka, kiengesztelés, akadályok leküzdése, inspiráció, átmeneti munkák vagy egy munka betetőződése, kimutatni a változásokat, kreatív képzeletek, kapcsolatot létesíteni a holtakkal és tiszteletük, szerelem-, férj- és haláljóslás, transzformáció, az élet leckéi, teherbe esés

A Samhain éjszakájához illő rituálét a 30. lecke végén lehet fellelni, melyben megemlékezünk a holtjainkra.

Ír parshell készítése 

Ki kell mindenkit ábrándítsak (vagy meg kell mindenkit nyugtassak?), most nem egy ír samhaini ételspecialitás receptje következik. A parshell egy, hagyományosan október 31-én készített amulett, amit védelmezőként az ajtók fölé raktak ilyenkor. Elkészítésük nagyon egyszerű: kell hozzájuk két, egyenlő nagyságú, egyenes ág és valamennyi kötözésre alkalmas szalma (de raffia is megteszi). A két ágból formáljunk egy egyenlő szárú keresztet, majd a szalmaszállal középről kezdjük körbetekerni, úgy, hogy egyszer a bot fölött visszük át, másodszor pedig a következő bot alatt. Ezt addig ismételjük, amíg már a kereszt karjainak úgy kb. a felét betakartuk vele (ehhez akár több szálat is fel lehet használni). Kössük el a szalmát, majd a bejárati ajtó felé helyezzük a kész parshellt. Ezt egy évig hagyjuk ott tenni a dolgát, amikor is a következő október 31-én készítsünk belőle újat.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a füstölők és füstölgők használatát ismerjük meg.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.