Boszorkányiskola 25. lecke: népi mágia

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonötödik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a népi mágiával és a varázsszütyők készítésével.

~ ~ ~

 

Az előző leckékben már alaposan körbejártuk an ún. tanult mágia témakörét: a rituális és természetes mágia, illetve az égitestek és elemek formájában. Ezúttal pedig az ún. népi mágiáról lesz szó, mely a múlt nem tanult, és sokszor írástudatlan rétegeinek volt a jellegzetessége. A kettőt persze nem lehet élesen elválasztani, mert mindig is létezett valamennyi átjárás közöttük. Ám mégis elütnek annyira egymástól, hogy a néprajztudósok érdemesnek találják megkülönböztetni őket, és így most mi is azt tesszük.

A népi mágia a hétköznapi emberek, illetve az ő mágikus specialistáik (tudós emberek, boszorkányok, bűbájos emberek, idősebb asszonyok, stb.) gyakorlata volt. Egyes részét bárki elvégezhette (pl. egy fának bárki átadhatta a betegségét egy ráolvasással), másokat pedig csak a specialisták tudták sikeresen véghez vinni (pl. egy talizmán elkészítése). A munkák legnagyobb része hétköznapi cselekedetekhez kötődött (jól megkeljen a kenyér, szeressen belénk a kinézett személy és hasonlók), és hiányoznak belőle a tanult mágiában ismert bölcsességet, vagy isteni tudást célzó szertartások. Viszont mágikus ismereteket és szellemi segítőket szerző rituálék mindkét mágiafajtában előfordulnak, mint ahogy mondjuk a kincskeresés is. A népi mágia mögött viszont nincs egy olyan részletesen kidolgozott világnézet, mint amit megismerhettünk a szertartásos mágiánál, a háromosztatú világgal. Itt a varázslatok működését annak tulajdonítják, hogy „ez a világ rendje”, illetve mert bizonyos dolgoknak mágikus erejük van (legyen az egy kő, vagy egy szó), ahogy bizonyos embereknek is (pl. a tudós, vagy boszorkány, vagy aki szemmel képes verni). A mágikus munkáknak meg lehet szabva a maga ideje (éjfél, hajnal, Szent Iván éjszakája), ám az a népi szokásoktól és nem a csillagok és bolygók állásától függ. A varázslatokat végzőknek sincsenek kimondottan mágikus eszközeik, vagy ruháik és a varázsgyakorlatok jó része kimerül pár szóban és tettben. Érdekesség még, hogy míg a tanult mágikus rendszerek a világ különböző tájain nagy eltéréseket tudnak mutatni (illetve csak egy adott szintű, írással rendelkező kultúrában jelennek meg), addig a népi mágiáknak vannak bizonyos tulajdonságai, amelyek a legtöbb helyen megegyeznek.

Míg a tanult mágia több fontos könyvét nem lehet elérni magyarul, illetve nem rendelkezik magyar vonatkozásokkal, addig a népi mágiával nem ez a helyzet. A róla szóló írásokat azonban nem a könyvtár „ezoterikus” részén kell keresni, hanem a néprajz/folklór részlegen, illetve az Ethnographia folyóirat interneten is ingyen elérhető lapjai között. Valamint, a saját ismerőseink, rokonaink, nagyszüleink és szüleink szavaiban. Gondolom, nem én vagyok egyedül, akinek a felmenői tudják, hogyan is kell szenes vizet csinálni, vagy egyéb kisebb oltalmazó mágikus praktikát. Ezeket mind érdemes felderíteni, lejegyezni, és ha hasznosnak érezzük, belevenni a saját mágikus repertoárunkba. Félre ne értés ne essék viszont, egy, a népi mágia bizonyos trükkjeinek ismerete nem teszi még a nagyanyánkat boszorkánnyá! Nem is tudom hányszor hallottam már, hogy valakinek a nagyszülei ismertek ilyen „babonás” dolgokat, ami az unokák szemében rögtön egyet jelentett a boszorkánysággal. Pedig ez koránt sincs így! Az ilyen jellegű tudás valamilyen szintű birtoklása általános ismeretnek számított a múltban, főként vidéken. Valaki tudhatott például babokból jósolni, de ettől még csak tudós asszonynak sem tartotta magát, nem hogy boszorkánynak. Egy szó, mint száz, bármennyire is csábító, ne vetítsük ki boszorkányi felmenők iránti vágyainkat a mágikusabb életszemlélettel rendelkező rokonainkra, mert leginkább ezzel őket sértjük meg.

A népi mágia pár fő „univerzális szabálya”

1. Rész = egész.
Vagyis egy tárgynak, növénynek, állatnak, vagy embernek egy része az egész lényt, objektumot tudja helyettesíteni.
2. Ami egyszer együtt volt, az utána is kapcsolatban marad.
Tehát pl. az ember által viselt ruhadarabon keresztül, hordás után is lehet hatni magára a személyre. Ehhez nem szükséges, hogy a kontaktus gyakori legyen (pl. egy félig megevett alma is megfelel), de a több együtt töltött idő hatásosabb varázslatokat ad.
3. Hasonló hasonlót vonz. Hasonló a hasonlóra hat.
Az első esetben, ha valamilyen állapotot szeretnénk elérni, akkor egy ahhoz hasonló cselekedet elvégzésével azt elő tudjuk idézni (pl. ha azt szeretnénk, hogy két ember élete összefonódjon, összekötözünk két babát). A második esetben, ha valamire hatni szeretnénk, akkor egy hasonló tárggyal képesek vagyunk azt véghezvinni. Ez az elv működik a vudu babák esetében is (többek között), de az erdei szömörcsögöt is ezért használták afrodiziákumként.
4. Az ellentét elűzi az ellentétet. Az ellentét hat az ellentettjére.
A 3. "szabály" megfordítása, amit akkor alkalmaznak, mikor olyan állapot áll fent, mely ellentétes a kívánttal. Jó példa erre az az általános esővarázslási gyakorlat, mely szerint vizet kell széthinteni egy megadott rituális formában. Ilyenkor a szárazság megszüntetésére vízzel próbálunk hatni, vagyis az ellentétével.
5. A valóság szimbólumokkal reprezentálható, és befolyásolható.
Pl. egy bábu jelképezheti az embert, akit aztán rajta keresztül befolyásolni is lehet.
6. A szimbolikus rituális tett befolyással van a valóságra.
Pl. egy csomó megkötésével képes az ember "megkötni" a szeleket is, vagy kér embert egymáshoz kötni.
7. A rituális szavak befolyással vannak a valóságra.
Többek között ez minden ráolvasás alapja is: a megfelelően kimondott szövegek mágikus erejébe vetett hit.
8. A megfelelő cselekedet, vagy szavak használatával az ember képes a dolgok rejtett, "mágikus" tulajdonságait aktiválni.
Pl. amikor egy amulett készítésénél a hozzávalóknak elmondják, hogy milyen funkciókat kell ellátnia: szerelmet hozni, vagy pénzt, esetleg egészséget.

10. A megfelelő cselekedet és szavak segítségével az ember képes bizonyos szellemi létezőket segítségnyújtásra bírni.
E szabály az alapja minden olyan varázslatnak, mely valamilyen nem fizikai természetű lény megnevezése által próbálja befolyásolni a valóságot.

11. Az év bizonyos időpontjain, vagy a nap egyes szakaszain „jobban fog a mágia”.
Ezért éjfél a legfélelmetesebb napszak, vagy a „boszorkányok órája”. Ezért lehet újévkor a megfelelő étel fogyasztásával bőséget varázsolni a következő évre. Vagy Lucakor boszorkányokat látni.

A népi mágia varázslatai

Alapvetően bármilyenek lehetnek. Pár szavas ráolvasások, ha valamilyen munkát az ember még hatásosabbá szeretne tenni. Vagy éjfélkor a temetőbe kimenős, halott szellemeket idézős varázslatok, melyek segíteni hivatottak szerelmet, vagy akár halált hozni – ha nem mágikus tudást. Ide tartozik a kisgyerekek kezére kötött vörös fonal, ami a szemmel veréstől oltalmaz, vagy az a hangyabolyból kivett békacsontváz, ami szerelmet tud hozni. A varázslatoknak nincs általános struktúrája. A legtöbbjük több évszázados, ha nem évezredes orális hagyományokra nyúlik vissza, és gyakran előfordulnak bennük a régi pogány idők szokásai, persze keresztény köntösben. De a keresztény hit szentségei (a megszentelt gyertya, növények, az úrvacsora kellékei, a misemondás, bibliai szövegek, stb.) szintúgy szerves részét képezik a népi mágiának.

Boszorkányság és népi mágia

A népi mágia a boszorkányság mágikus része, sőt, pontosabban talán úgy fogalmazhatnánk, hogy a történelmi boszorkányság a népi mágia részét képezi. A tanult mágusok nem azonosították magukat vele, sőt, a feltételezést abszurdnak gondolták volna. A boszorkányok a falvak és városok népi mágikus specialistái voltak, akik ugyan kapcsolatba kerülhettek a tanult mágia szövegeivel (a boszorkányperekben elő szokott fordulni, hogy egy-egy gyakorlónál ilyen témájú könyveket leltek), viszont a gyakorlatuk akkor is inkább a népi mágia felé húzott. Maga a boszorkányság tehát egy népi gyakorlat volt, ami nem rendelkezett konkrét struktúrával, hivatalos szövegekkel, és általánosan elfogadott hittételekkel. A helyi néphit volt az, ami táplálta és alakította egy-egy boszorkány munkásságát.

Bonyolultabb a helyzet az újboszorkánysággal, amiben, mint már az előző leckéből is megismerhettük, rengeteg a kölcsönzés a tanult mágiából, ha nem pusztán annak egy neopogány köntösbe bújtatott változata. Az utóbbi évtizedekben viszont újra megnőtt az érdeklődés a kimondottan népi módszerek iránt, így már egyre többet lehet olvasni ezek átültetéséről a 21. századi életbe. Ami persze sokszor nem egyszerű, hiszen a legtöbb mai ember inkább el sem végez egy olyan varázslatot, ami azzal kezdődik, hogy végy egy csirkeszívet. Vagy szemet. Vagy varangyot, akik még védett állatok is, szóval őket végképp nem szabad bántani. Mindezen technikai nehézségek ellenére, a modern tradicionális boszorkányság művelői a népi gyakorlatok újjáélesztésén, vagy fenntartásán ügyködnek, több-kevesebb sikerrel (amiről mindenki maga döntse el a véleményét).

 

Egy nagyon egyszerű varázslatforma: a varázsszütyők és társaik

Talán kimondhatom, hogy valamilyen alakban világszerte ismert ez a mágikus gyakorlat; mi szerint egy bizonyos cél érdekében különféle varázserővel rendelkező tárgyat összegyűjtenek, majd egy tárolóedényben, vagy kis szütyőben az emberek magukon hordanak, esetleg otthonuk közelében elásnak, a házukban elrejtenek. A gyakorlat ma is használatban van és töretlenül népszerű az újboszorkányok körében.

Lehet hozzájuk egy, a varázslat céljának megfelelő színű anyagból kis zacskót varrni, megtöltve a kívánságunkhoz illő mágikus tárgyakkal. Esetleg még pár szóval el is bűvölhetőek. Ezután hordhatjuk a szütyőt a táskánkban, a kabátunk zsebében, a kulcscsomónkra kötve, vagy egy ablakban, ajtó fölött fellógatva, a szobánkban elrejtve.

Lehet hozzájuk kis üvegcséket megtölteni különféle hozzávalókkal, majd lezárhatjuk őket gyertyaviasszal, amibe még további mágikus jeleket is véshetünk. Ezt aztán egy fonalon hordhatjuk a nyakunkban, vagy elhelyezhetjük az otthonunkban.

De akár egész befőttesüvegeket megtölthetünk hozzávalókkal; kristályokkal, növényi, esetleg állati részekkel. Ezeket aztán elrakhatjuk a konyhaszekrény mélyére, vagy a nappali közepére.

Hozzávalókra pár példa:

Védelemért: berkenye, fokhagyma, szúrós növények, szögek, hegyikristály, fallosz, vörös korall, stb.

Bőségért/gazdagságért: apró magok, pénz, malachit, arany, ezüst, tömjén, stb.

Szerelemért: alma, rózsa, szívek, méz, bronz, rózsakvarc, stb.

Termékenységért: makk, toboz, apró magok, genitáliák szimbólumai, gyöngy, stb.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a boszorkányság történelmével ismerkedünk meg.

 

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.