Boszorkányiskola 38. lecke: téli napforduló

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminckettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a téli napforduló ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

A téli napforduló egy csillagászati esemény. A Föld dőlésszögének köszönhetően, ahogy a Nap körül forog, mindig egy kicsit máshogy érik a napsugarak. Ezen a napon pont az Baktérítő felett vannak derékszögben, ami az északi félteke számára a legrövidebb nappalt és a leghosszabb éjszakát jelenti. Illetve mától kezdve újra nőni kezd a világos órák száma, ha először nagyon lassan is.

  

A szabbat: Yule

A téli napforduló neopogány körökben az Yule névre hallgat, és egyike a szoláris, vagy más csoportosításban, a kisebb szabbatoknak. A sötétség, a misztériumok, az újjászületés és a győzedelmes Nap ünnepe. Az wicca évkerék egyik fordulópontján, az északi oldalán található. 

A "yule" kifejezés az északi nyelvekből származik és valószínűleg valaha kereket jelenthetett. Arról nem tudunk, hogy a kelták is megünnepelték volna, így germán-északi eredetet szoktak hozzá rendelni.

A megünnepléséről

 A karácsony alapvetően ennek az ünnepnek a megfelelője, keresztény köntösben. A nagy családi lakoma, az örökzöldek, a fények gyújtása, a közös éneklés és az ajándékozás mind-mind a pogány korig visszanyúló szokások a napforduló idejével kapcsolatban.

Mivel ilyenkor vagyunk az év legsötétebb időszakában, sok rémisztő, vad, káoszt hozó, de áldásokat is osztó lényről tartották, hogy a vidéket járja. Fontos része volt az ünneplésnek a nekik való áldozat bemutatása, éjszakára étel kint hagyása az asztalon és hasonló gyakorlatok. Ezen lények jó része azt is elvárta, hogy tiszták és takarosak is legyenek az otthonok látogatásuk idején, illetve, hogy az emberek ne szegjék meg a különböző tabuikat (pl. fonás, szövés, stb.).

Szimbólumai

Örökzöldek -  mindannyian az örök életet, a halhatatlanságot, illetve ilyenkor az élet kitartását és szívósságát, valamint újjáéledését jelképezik. A fenyőfaállítás relatíve új szokás, ám mindenféle örökzöld ágak az otthonokba hozatala több ezer éves hagyománnyal rendelkezik.

Fények - a téli sötétségben meggyújtott gyertyák, mécsesek, illetve manapság az égők, mind a fény visszatérését hivatottak szorgalmazni az év legsötétebb időszakában.

Manók - az ilyenkor a vidéket járó szellemi lények maradványai a boltokban ilyenkor kapható manófigurák, még ha sokszor ez a megjelenítési mód már igen csökevényes és giccses tud lenni.

Rénszarvas, bakkecske - a kecske Thor istennel állt kapcsolatban és az északi népeknél nagy hagyománnyal rendelkezik, mint a téli napfordulós időszak egy szelleme. A rénszarvas viszont már csak Amerikában jelent meg, az Északi-sarkon lakó Mikulással, aki ugyebár mi mással is közlekedhetne, mint rénszarvasokkal?

Ezen nap egyéb ünnepei

A téli napforduló a föld több kontinensén is megünneplésre méltó ünnepnek számított, ami nem is olyan meglepő, tekintve, hogy egy, az egész földre kiterjedő jelenségről van szó. 

Az emberiség által készített legrégebbi építmények között is már többet találunk, mely a napforduló reggelén felkelő naphoz van tájolva. Ilyen pl. a híres Stonehenge, amit még jóval a kelták és a druidák megjelenése előtt készítettek, de az írországi Newgrange sírdomb is. Már időszámításunk szerinti időkből származnak a
Sok nép hitvilágában ekkor születtek újjá a Nap istenségei, vagy a panteon egy-egy jelentősebb istensége. Ezzel párhuzamosan több anyaistennő is ekkor adott életet a világba a reményt újra elhozó fiának. Más helyeken a csapdába esett Nap (vagy azt őt képviselő isten) szabadult ki ekkor fogságából.
Az ókori görögök ekkor ünnepelték meg Dionüszosz halálát és újjáéledését.
Az ókori rómaiak Saturnalia ünnepe esett erre az időpontra, mely Saturnus istent dicsőítette, és a valaha volt aranykorról emlékezett meg. Később, a Nap kultuszának elterjedésével december 25-én tartották Sol Invictus ünnepét.
Mithras születése a téli napfordulóra esett, és egy barlangban ment végbe, ahol pásztorok is hódoltak előtte.
Egyiptomban ekkor emlékeztek meg Hórusz és Rá születéséről, valamint Íziszről, amint feltámasztja Oziriszt.
A japánok ekkor ünneplik Amaterasut, a Nap istennőjét, aki ekkor jön elő barlangjából, hogy újra melegíteni tudja a Földet.
A régi Skandináviában Jul vagy Jól néven ünnepeltek ez idő tájt, méghozzá megemlékezve az ősökről és a holtakról, akik az év legsötétebb idején újra ellátogattak az élők közé. A téli napforduló ma, neopogány körökben közismert Yule elnevezése is innen ered. Habár a pontos jelentését szó nem tudják a kutatók, de a legvalószínűbb jelöltek az "áldozat" és a "kerék" szavak.
A keresztény karácsonyt Jézus születésével pedig csak futólag említeném meg, mert azt hiszem ez az ünnep azért mindenkinek ismerős. Amit viszont talán kevesebben tudnak, hogy a magyar kifejezés erre az időpontra szláv eredetű, és valaha egy pogány, napfordulókor (legyen téli, vagy nyári) tartandó ünnepet takart.

Megfelelései

Egyéb nevei: téli napforduló, 'Alban Arthan' (druida), téli rítus, télközép, yuletide, karácsony, hanuka, Kwanzaa, Saule (litván és lett), tizenkettedik éjszaka, Luca nap, újév, Kalends, Saturnalia, Ramadan hónapja, K’un
Füstölő: fenyő, cédrus, babérbogyó, fahéj, amerikai viaszbokor, rozmaring, boróka, szegfűszeg, tömjén, szantálfa, mirha
Eszközök: csengők
Kövek: rubin, vérkő, gránát, smaragd, gyémánt, kék cirkon, türkiz, antigonit, peridot, jácint, macskaszem
Fémek: arany, vas
Szimbólumok, dekorációk: Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorúk, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfűszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, mikulásvirág), szárított virágfüzérek, pattogatott kukorica, Yule-fa, kerék, koszorúk, magyal, borostyán, fahéj darabkák

Színek: piros, zöld, arany, fehér, ezüst, sárga, narancs
Ételek: citrusfélékben áztatott köményes sütemények, gyümölcsök, diófélék, sertésételek, pulyka, tojáslikőr, gyömbértea, fűszeres almabor, wassail, (fűszeres ital sörből és borból), magok, mogyoró, dió, alma, narancs, pattogatott kukorica, forralt bor/almabor, liba, sonka, rostélyos (különösen disznóhúsból), gyümölcstorták, mézeskalács
Istenségek: Brigid, Ízisz, Deméter, Gaia, Diana, a Nagy Anya, Apollón, Rá, Ódin, Lugh, a Tölgykirály, Magyalkirály, Mabon, Athéné, Attis, Dionüszosz, Frey, Freya, Hathor, Párkák, Nornák, Hekaté, Ixchel, Kris Kringle (mint a "pogány" Yule isten), Lucina, Minerva, Neith, Ozirisz, Woden, Inanna, Saturnus, Cybele, Mithras, Hórusz
Egyéb lények: hótündérek, vihartündérek, téli fák tündérei, holtak szellemei, ősök
Növények: benedekfű, örökzöld növények, tömjén, babér, fagyöngy, tölgy, fenyő, zsálya, cédrus, magyal, rozmaring, szegfűszeg, borostyán, karácsonyi kaktusz, mikulásvirág, kamilla, fahéj, kardamom, boróka
Állatok: szarvas, egér, rénszarvas, őz, ló, medve, vörösbegy, feketerigó, ökörszem
Használható: béke, harmónia, szeretet és növekvő boldogság, Yule-fa (bokor) feldíszítése, a Nap Király/Isten visszatérésének megünneplése, betegségek, rossz szokások és hasonlók elűzése, előző életek kutatása, meditáció, önelemzés, olvasás és mágikus gyakorlatok, amelyek megújítják a boszorkányt a következő tavaszra, pihenés, elmélkedés az előző évről, álmok és beteljesítésük, felkészülés a „vetésére” az új ötleteknek és céloknak, felkészülés, barátság, család, hobbik, történetmondás vagy éneklés a családi tűzhely körül, szent énekek éneklése, mulatozás a fák körül, Yule-tuskó égetése, ajándékváltás, csók a fagyöngy alatt, a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, befelé tekintés, a jövő tervezése, a sötétség megismerése

A napfordulóról megemlékező rituálé

A rituálét télközép napján, éjszaka végezzük. Kell hozzá 12 darab mécses (vagy gyertya, vagy a kettő vegyesen) egy kis körbe rakva, kedvünk szerint esetleg füstölő. Felajánlásnak való (mézeskalács, vagy más, házi sütemény, házi tej, stb.). Illetve minden egyéb, amit rituálékhoz használni szoktunk.

Gyújtsuk meg a 12 mécsest (de több ne égjen!) és a magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.

Mondjuk: "Eltelt egy újabb év első hónapja"; majd fújjunk el egy mécsest a körből.

Folytassuk: "Második hónapja", még egy mécsest elfújva. És így tovább a 12. hónapig, amikor is teljes sötétségben maradunk.

Szólítsuk meg a sötétség létezőit: "Szellemei a sötétségnek, hideg éjnek, csípős szélnek, titeket szólítalak, felajánlást hogy hadd adjak, szavaitokat meghallani, titkaitokat megismerni!"

Próbálkozzunk meg itt transzba esni, vagy legalább csendben üljünk egy kicsit a sötétben relaxálva.

Amikor úgy érezzük, hogy itt az ideje, hogy visszatérjünk, búcsúzzunk el a sötétség lényeitől a saját szavainkkal. Majd gyújtsunk meg újra a mécseseket egyesével, mondva: "A fény visszatér a földre, egy újabb évet kezdve!"

Üljünk a fényeket nézve egy kicsit, majd a szokásos módunkon zárjuk le a rituálét.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amuletteket és a talizmánokat ismerjük meg.

  Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 37. lecke: Luca napja

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminchetedik leckéjén! Ezúttal megismerjük Luca napját és a hozzá tartozó hagyományokat.

~ ~ ~

Luca napja (dec. 13.) és Luca éjszakája (dec. 12. éjjele) a magyar néphitben kiemelkedő helynek örvendett a hozzá kapcsolt különféle babonáknak és szokásoknak köszönhetően. Ezt tartották az év leghosszabb, vagy legsötétebb éjszakájának, amikor a boszorkányok járják a környéket, míg Luca asszony arra figyel, hogy ki töri meg az ekkori munkatilalmakat, az emberek pedig védelmező praktikákat végeztek, varázsoltak és termékenységet bűvöltek.

Legsötétebb éjszaka
Luca a téli napfordulós ünnepek közé tartozik, habár ha megnézzük a naptárunkat, akkor láthatjuk, hogy jócskán megelőzi annak a valós napját. Ennek pedig az évszázadok folyamán bevezetett különféle naptári változtatások az okai. Az ezzel az éjszakával kezdődő időszakot egészen vízkeresztig (jan. 6.) különösen veszélyesnek tartotta a néphit. Egyrészt, ilyenkor különféle szellemi lények (gonoszok, boszorkányok, holtak, kereszteletlenek, Luca asszony, stb.) járták a vidéket, akikkel vigyázni kellett, vagy bajt hoztak az ember fejére. Másrészt, "ilyenkor fog leginkább az igézet", vagyis minden varázslatról azt gondolták, hogy ilyenkor a leghatásosabb és a legveszélyesebb is.

Lucaboszorkány
Luca éjjelén sok helyen azt tartották, hogy boszorkányok járják az éjszakát, vagy gyűlnek össze hegyek tetején, réteken. Ellenük védekezésül szentelt krétával kereszteket rajzoltak a bejáratok felé, a kapukba vadrózsaágat raktak, fokhagymával kenték be az istálló ajtaját, vagy a párnájuk alá tették azt, sót, borsót ástak a ház köré. Mindezeken túl, hogy Lucát meg ne sértsék, a napjára különféle dologtiltó szokások is vonatkoznak, főként nőkre vonatkozóan. Így tilosnak számított például szőni, fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, stb. A néprajzi gyűjtésekben rengeteg olyan történet ismert, melyek az ezen tiltást megszegő nők büntetéseiről szólnak: leforrázás, lábtörés, csecsemő tűzbe dobása, stb. Maga Luca gyakran megjelenik, mint a büntetés végre hajtója (akár emberi, akár állati formában is), ám fontos azt megjegyezni róla, hogy ő mondjuk nem egy valós istennőalak továbbélése, hanem sokkal inkább csak a napot megszemélyesítő alak. Habár határozottan vannak germán területeken hozzá hasonló női, büntető, vagyí jutalmazó, a téli napforduló környékén tevékenykedő istennőszerű alakok, és ezek mítoszából a magyar néphit is meríthetett.

Boszorkányok meglátása 
Luca leghíresebb (hírhedtebb?) eleme talán a lucaszék. A széket Luca éjszakájától kezdve készítették karácsony éjszakájáig, amikor is vagy az éjféli misére kellett elvinni, vagy a keresztútra, és rá állva megláthatóak lettek a boszorkányok. A szék elkészítésének pontos módszere vidékenként változott, mint ahogy a helyes mód a használatára is. Volt, ahol 13-féle fából kell elkészíteni, és/vagy vas használata (szögek) nélkül, stb. A népi elbeszélések szerint, a boszorkányokat onnan lehetett felismerni, hogy fejükön tolldíszeket, szarvakat, vagy agancsokat viseltek. Miután az ember megleste őket, gyorsan biztonságba kellett menekülnie, hiszen a boszorkányok, a tündérekhez hasonlóan, nem szeretik, ha illetlenek leskelődnek utánuk. Az előlük való futás közben sok helyen mákot kellett hátraszórni a megállításukra, vagy minél hamarabb fedél alá jutni.

Termékenységvarázslás
Luca fontos időpont a termékenység varázslásának szempontjából is. A munkatilalmak egy része erre is vezethető vissza: pl. a varró gazdasszony bevarrja a tyúkok tojóját. Ellenben babot fejteni viszont kimondottan ajánlott volt, hiszen ezzel a tyúkokból is "kifejtik" a tojást. Fontos eleme ezen babonáknak, hogy az, amit a ház asszonya tesz, hatással van a család állatainak (különösen a tyúkoknak) a szaporaságára. Így pl. a nő jól tette, ha ezen a napon sokat ült, mert akkor a kotlósok is jól fognak ülni a tojásokon. A termékenységét a baromfinak különféle kis rítusokkal is biztosítani próbálták: pl: mézzel kenték be a tyúkokat, hogy a kakas jobban szeresse őket, vagy piszkafával a gazdasszony "megpiszkálta" őket éjszaka, vagy napkelte előtt, egy kis mondókával kísérve: "Luca napja ma vagyon, a mi tyúkunk had tojjon, had kotoljon, soha meg ne dögöljík, tízrűl húszra, húszrúl százra szaporodjík!".

Jóslás
Mint minden nagyobb fordulópontjáról az évnek, Lucáról is azt gondolták, hogy alkalmas a jóslásra. Ma is ismertek az időjárás- és termésjóslások - a hagymakalendárium, a lucabúza. A lucabúza esetében egy tálba búzamagot szórtak, aztán ezt karácsonyig mindig meghintették vízzel. Ha jó magasra nőtt, akkor jó termésre lehet számítani. A hagymakalendáriumhoz 12 sziromot fejtek le egy jó nagy hagymáról és mindegyikbe szórtak egy kis sót. Megszámozták a szirmokat 1-től 12-ig, és pár óra múlva megnézték, mennyire olvadt meg a só bennük. Ebből következtettek arra, hogy egy-egy hónap mennyire lesz csapadákos a következő évben. Szerelmi jóslásra egy tipikus módszer volt a gombócok alkalmazása: 12, vagy 13 cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd ezeket főlő vízbe tették és amelyik gombóc először feljött a felszínre, azt kikapták és a benne található név elvileg megfelelt a jövendőbeli keresztnevének.

Lucalepény sütése
Luca napján ugyebár kenyérsütési tilalom van érvényben. Ezért az emberek ilyenkor nem kenyeret, hanem élesztőmentes lucapogácsát, vagy lucalepényt készítettek. Ez nem csak mint étel számított fontosnak, hanem a néphit szerint éjszakára az asztalra kellett belőle helyezni egyet Luca asszonynak, aki azt reggelre elvitte. Ha ez elmaradt, akkor Luca természetesen megbüntette a hanyag családot.
Ez egy ma is teljesen könnyen kivitelezhető gyakorlat. A lepény kirakása mögött pedig az a tipikus téli időszakra jellemző szokás bújik meg, melyben ételt helyeznek ki az ekkoriban a világot járó különféle szellemalakoknak. A kihelyezett felajánlás kétféle funkciót szolgál: megbékíti a lényeket, kik így nem fognak a háztartásnak ártani, illetve kedveskedik nekik, ami miatt hálából azok termékenységet és jólétet adnak cserébe.
A lepény elkészítése nagyon könnyű. Liszt, víz és só kell csak hozzá. Ezt összegyúrjuk, majd min. 15 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag korongokat formázunk belőle. Ezeket sütőben kisüssük és kézzel törve esszük. Illetve, egyet éjszakára kiteszünk a konyhaasztalra, amit aztán másnak kiviszünk a szabadba a házunk mellé és elássuk (ne adjuk oda a madaraknak, mert számukra az nem egészséges!!!).

Egy Lucáról megemlékező rituálé

Ezt lehetőleg a konyhában végezzük, éjszaka, ha tudjuk, éjfélkor.
Kell hozzá pár gyertya fényszolgáltatónak, egy lucalepény, illetve a révülésünket segítő kedvenc eszközünk, esetleg a kedvenc jóslási módszerünk kellékei. Illetve minden más, amire egy rituáléhoz szükségünk szokott lenni.
A rituálé menete:  
A magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.
Szólítsuk meg a téli időszak szellemeit, hogy csatlakozzanak hozzánk: „Üdvözöllek titeket, árnyai a téli éjnek! Nézzetek be hozzám, látogassatok meg kérlek! Mindenre mi enyém áldásotokat adjátok, cserébe kérlek, áldozatom fogadjátok!"
Ajánljuk fel nekik a lepényt.
Ezután jósoljunk, kérve hozzá a megszólított szellemek támogatását, vagy transzba esve üzeneteket kérhetünk.

Végül búcsúzzunk el a szellemektől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. A lepényt hagyjuk éjszakára az asztalon, aztán másnap vigyük ki a szabadba a házunk mellé, és ássuk el.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amulettekkel és talizmánokkal ismerkedünk.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 36. lecke: képek mágiája

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminchatodik leckéjén! Ezen a héten a képek mágikus felhasználásába tekintünk bele.

 

~ ~ ~

Ezen lecke alkalmával olyan mágikus módszereket ismerünk meg, melyek egy kép, vagy képsor és a vele elvégzett szertartások által működnek. Ez is alapvetően egy világszerte ismert módszer, hiszen még a barlangrajzoknak is tulajdonítanak egyesek ilyen funkciókat. Viszont most csak három technika kerül tárgyalásra ebből az óriási témából, egyfajta belekóstolás képen. Az első ezek közül a középkori képmágia lesz, melyre eredetileg is szokás alkalmazni ezt a szót. A második az izlandi középkorból és kora-újkorból származó varázskönyvekben található mágikus szimbólumok lesznek. A harmadik pedig, a mai populáris szigillum készítés gyakorlata.

Középkori képmágia

Európában, a 12. és 13. század folyamán lefordításra kerültek különféle arab mágikus szövegek, melyek aztán nagy népszerűségre tettek szert és hamar elterjedtek. Ezek jó egy része a már egy korábbi leckében tárgyalt asztrális mágiával foglalkozott, illetve azon belül is a mágikus képek (imago) és pecsétek (sigillum) használatával. A képek felhasználásának a módszere hasonló az asztrális mágiából megismerttel: a megfelelő égitest jelképét rá kellett vésni egy megfelelő anyagra, a megfelelő időben, majd fölötte elmondani adott imákat és esetenként jó alaposan megfüstölni. A megfüstölést többen is a legfontosabb résznek tartották, ugyanis az volt az elképzelés, hogy ilyenkor költözik bele a képbe az azt hatásossá tevő spirituális hatalom, szellem, vagy démon, ám egyes esetekben teljesen el is maradhatott.

A mágikus képek (imago) adottak voltak az eredeti arab könyvekben, és aztán ezekből másolódtak át az európaiakba is (néha nem kis eltérésekkel, a másolást végzők véletlen hibái miatt, amik aztán tovább öröklődhettek az eleve téves írásokról másolás által). De maguk az imagók nem tisztán arab kitalációk voltak, hanem ötvözték az ókori mediterrán területek – főként a görögök, római kori egyiptomiak, kaldeusok és zsidók – tudását, majd ebből építkezve fejlesztették ki saját rendszerüket. A bolygókhoz, a csillagjegyekhez, a dékánokhoz, stb. mindhez tartozhatott egy, vagy több imago (ami lehetett egy rajz, számokat tartalmazó négyzetek, vagy csak egymást keresztező vonalak és körök), illetve voltak olyanok is, melyek szellemekhez, démonokhoz, vagy csak általános mágikus képességekhez kapcsolódtak. Az imagók rokona a caracterek, melyek egy-egy betűt, vagy betűsort, szimbólumot, vagy geometriai formát jelentettek, amiknek mágikus erőt tulajdonítottak.

Ha megleltük a célunknak megfelelő caractert, vagy imagót, akkor a következő lépés volt az elkészítéséhez illő időpont kiválasztása. A mágikus időzítésről szóló leckében már megismertük, hogy bizonyos munkáknak meg van a maga ideje, és ez különösen jelentős volt a középkori képmágiában. Ennek az volt az oka, hogy az imagók jó része a bolygók hatásait és szellemeit volt hivatott megszólítani, épp ezért a csillagok állásának pontosan a mágia céljához kellett igazodnia.

A megfelelő időpontban pedig, a képet rá kellett vésni, rajzolni, vagy karcolni egy, a varázslathoz előírt anyagra. Ez lehetett pergamen is, de gyakoribbnak számított a fémlemezek, ékkövek használata, vagy a gyűrűké, esetleg szobroké. A már megrajzolt képet pedig latinul sigillumnak, vagyis pecsétnek hívták. Ebből fejlődött aztán majd ki a mai boszorkányok pentákuluma, ami alatt most nem egy pentagrammát, vagy egy körbe zárt pentagrammát értek, hanem azt a mágikus eszközt, ami általában korong, vagy négyzet formájú, szimbólumokkal borított és általában az oltáron helyezik el a munkák alatt. 

Az imago felvitele alatt, illetve után is lehettek előírva bizonyos szavak, vagy imák, melyeket el kellett mondani. Az ilyen szövegek származhattak a Bibliából, lehettek keresztény imák, vagy a bolygók és csillagok szellemeit, esetleg démonokat, vagy más szellemi lényeket megszólító utasítások, könyörgések. Ezek továbbá sokszor tartalmaztak mágikus erővel felruházott neveket is: angyalokét, a keresztény istenét, stb. A szövegek elmondása azonban igazán nagy szerepet a már kész varázstárgy megfüstölésekor kapott. A füstölés során egy, a célnak és az asztrológiai vonatkozásoknak megfelelő anyagot égettek, melynek füstjében megmozgatták a sigillumot, a megfelelő szavak kíséretében. Ezután pedig már csak magukon kellett viselni a kész munkánkat, vagy a megfelelő helyre elhelyezni, hogy az kifejthesse hatását.

Csak egy konkrét példa a végére:

Szúnyogokat távol tartani: vésd ezt egy kénkőre, a bika második fázisának emelkedéseskor; ahová ezt a követ teszed, oda nem fognak menni a szúnyogok. A három jelkép a Bika csillagkép egy-egy csillagát hivatott szimbolizálni.

Galdrastafir

Habár most kimondottan az Izlandról ismert ilyen gyakorlatokról szólok, de hasonló mágikus ábrákat más északi és germán népek is ismertek. A galdrastafir szó szerint magyarul mágikus botot jelent, mely arra a régi szokásra utal, hogy eredetileg a mágikus célokra szánt rúnákat botokra vésték. A galdrastafirok maguk is sokszor botokon és fadarabokon kapnak helyet, de más anyagokra is ugyanúgy felvihették őket (pl. falak, csontok, sajt, stb.). Kinézetüket tekintve egymást keresztező és egymásból elágazó vonalakból állnak, melyek közül egyesek valaha talán specifikus rúnák lehettek, de értelmet ma már nem tudunk bennük felfedezni. Alkalmazásuk sokkal egyszerűbb volt, mint a középkori képmágia imagóinak. A legtöbbjük esetében elégnek számított felrajzolni őket valamire, majd oda rakni, ahol erejükre szükség volt és már működtek is. Talán pár konkrét példával lehet ezt a legjobban szemléltetni (a példák a Galdrabók című, kb. a 16. századtól kezdve, több ember által is írt izlandi mágikus könyvből származnak):

Hogy megtudd, ki a tolvaj:

Vésd ezeket egy emberi lábszárcsontra miután ő majd eljön és felfedi a tolvaj kilétét.

Hogy valakit elaltassunk

Ha el szeretnél altatni valakit, vésd ezeket égerfába és tedd az illető feje alá. Addig fog aludni, amíg ezt el nem veszed a feje alól.

Szigillumok

A modern mágiában nagy kedveltségnek örvendenek az ún. szigillumok. A szó a már feljebb említett pecsétekből ered, ám ma már magát a képet illetik ezzel a névvel, nem annak a megjelenítését. A szigillumok kinézetre is más jelleget öltöttek, mint a múltban: mostanság egy-egy szó betűiből vannak összeállítva. Épp ezért is különítem el a két gyakorlatot régire a sigillum latinos írását, a mostanira pedig a magyarosítottat használva.

Az internet tele van már készen fellelhető szigillumokkal, de elkészíteni sem nehéz őket. Kell hozzájuk egy szó (vagy szóösszetétel), ami a célunkat jelképezi (pl. jó alvás, védelem, gazdagság, stb.). Ennek a szónak kigyűjtjük a betűit, az ékezetekkel nem törődve (tehát jó alvás esetén: a, j, l, o, s, v). Ezekből a betűkből egy képet csinálunk, amiben ha stilizálva is, de mindegyikük megtalálható. A képünk lehet nagyon egyszerű, csak a nagy, nyomtatott betűket alapul véve, de nyugodtan szabadon is engedhetjük a művészi vénánkat. Ezt a képet aztán bármire rárajzolhatjuk, amire annak a hatalmát ki szeretnénk terjeszteni. Védelmi szigillumok cipők talpára is felkerülhetnek, vagy gazdagságot hozók a pénztárcánkra. De a mai gyakorlattól az sem áll távol, hogy a laptopunkra tegyünk egyet, ami azt hivatott biztosítani, hogy az gyorsan működjön.

 ~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is Luca napjának hiedelmeivel ismerkedünk.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.