A Picatrix egy olyan mágikus könyv, mely a középkori és a kora-újkori Európa mágikus
gyakorlóinak az egyik nagy kedveltje volt. Főként asztrológiai mágiával
foglalkozik, azon belül is a bolygók szellemeinek a megidézésével elkészíthető
talizmánokkal. Ennek a módszernek a teóriai alapjait is alaposan tárgyalja, de
hosszan ír a nekromanciáról is, vagy legalábbis arról, amit az írója annak
tartott. A nekromancia, ami eredetileg holtak megidézésével végzett jóslást jelentett, ebben a könyvben a világ rejtett működésének és bölcsességének a megértését jelenti, durván
kb. azt, amit ma „okkultnak” is mondhatnánk. De ennél jóval többről is szó van benne , mint mondjuk a különféle tárgyak
(pl. búbos banka agya) lehetséges varázslatokban való felhasználásáról, démonidézésről,
illetve a bolygók szellemeihez intézhető megfelelő imákról.
A hagyomány egy 1009. előtt meghalt arab csillagásznak, Abu
al-Qasim Maslama ibn Ahmad al-Majritinek tulajdonítja megalkotását, ám a
valóságban a 11. század második felében íródhatott, egy Andalúziában élő arab
tudós által, akiről viszont semmit sem tudunk. Eredetileg arab nyelvű volt,
majd 1256-ban (vagy 1258-ban) kasztíliai (X.) Alfonz király utasítására készült
először a spanyol, később pedig ebből a latin fordítása. Innentől pedig már
szabad utat kapott arra, hogy Európa varázslás iránt érdeklődő emberei szabadon
(ha az egyház tiltásával is, de) használhassák.
A Picatrix eredeti arab címe Ghayat al-Hakim, magyarul a „bölcsek
célja”, vagy a „az, ami felé a bölcsek törekednek”. Nyilván látszik, hogy a
latin cím nem ennek a fordítása. Helyette a latinra fordító az akkoriban
írójának tartott Maslama al-Majriti nevének első részéből nyelvészkedte ki a
címet. Ugyanis az arab maslama elvileg
a „megszúrni” szótőre vezethető vissza, a latin picatrix pedig, a picatur
női változata, amit „az, aki megszúr”-ként lehetne magyarosítani.
 |
| Egy oldal az egyik kéziratos példányából |
A titokzatos eredeti szerző kilétét félre téve meg kell
jegyezni, hogy a Picatrix nem csak egy ember fejéből pattant ki. Határozottan
látszik rajta, hogy több korábbi arab asztrológiai-mágikus írásokból lett
összeállítva, melyeket pedig eredetileg indiai, perzsa és közel-keleti
hagyományok alapján készítettek. A mű maga többször hivatkozik görög forrásokra
is, mint pl. Platón, Hermész (Triszmegisztosz) és Arisztotelész. Mindezeken
felül, a szövege szintén változott az idők során, hiszen még a 13. században is
alakítgattak rajta. Ezenkívül a nyomtatás feltalálása előtt, amikor még kézzel
sokszorosították a könyveket, nem egyszer előfordult, hogy az írnok a Picatrix
csak egy részét másolta ki, bizonyos (általában a kereszténységbe nehezebben
beilleszkedő) részeit kihagyva.
A Picatrix szövege négy könyvre van bontva. Az első könyvben
általános bevezetést kapunk a mágia világába: megismerjük az égi szférákat, a
makrokozmosz és a mikrokozmosz működését, a mágikus talizmánok elkészítésének
általános módját, illetve olyan filozófiai témákat, mint a varázslás jóra vagy
rosszra használatát, vagy éppen a tanulás fontosságát. A második könyv az
asztrológiai mágia bemutatása: gyakorlati tudnivalókat és részletes leírásokat
közöl a bolygókról, csillagokról és csillagképekről. Ezt pedig azért fontos
tudni, hiszen a Picatrixban bemutatott rendszer alapján az asztrológia ismerete
minden mágikus tudás alapja. A harmadik könyv ezt viszi tovább, leírva a
csillagok és bolygók kapcsolatát a színekkel, növényekkel, illetve az
ásványokkal. Szó van még itt a bolygók szellemeivel való kapcsolatfelvétel
módjairól is. A negyedik könyv a mágikus képekkel végzett varázslást mutatja
be, az ilyen képek által megidézhető szellemek tulajdonságaival együtt. Ezenfelül
szerepelnek még itt konkrét varázslatok olyan gyakorlatias célok érdekében
mint például a gyógyítás, a jégeső elhárítása, vagy éppen a bolhák távol tartása.
 |
| Egyik példányának az illusztrációi |
A könyv születése óta folyamatosan használatban van, még ha
időnként veszített is valamit a népszerűségéből. Természetesen manapság is olvassák
és alkalmazzák a mágia iránt érdeklődők, és nemcsak latin, hanem angol, német
és francia nyelven egyaránt elérhető. Tehát egy igazi klasszikusról van szó,
mely lassan az ezer éves korhoz közelít. Ha a konkrét módszereit már nem is
feltétlenül követik (legalábbis remélem, hogy szegény búbos bankákat nem üldözi
senki az agyukért), de a benne lejegyzett mágikus teóriát továbbra is sokan relevánsnak
tartják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése