Boszorkányiskola 22. lecke: grimoire és árnyak könyve

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkettedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a varázskönyvek, a grimoire-ok és árnyak könyvék titkaival.

Az írásnak az emberek mindig is tulajdonítottak különféle varázserőket, majd aztán persze a kódexeknek és könyveknek is. Ez az írás-olvasás általános tudássá válásával elhalványodott, ám a mágikus körökben még él az emlékezete. A mágiával foglalkozók körében a 18. századtól ismertek az un. grimoire-ok, amik alapvetően varázsrituálékat leíró könyvek. A grimoire-ok egy fajtája nyomtatásban ki van adva, melyet aztán az érdeklődő megvehet magának, a saját használatára. A másik fajtája az egy-egy mágus saját kezűleg összeállított gyűjteménye, melybe saját szertartásait, vagy más könyvekből kimásolt írásokat is belerakhat. Az újboszorkányságban ismert árnyak könyve (book of shadows) is ezen utóbbi fajtához áll közel, melybe az egyes gyakorlók a hasznosnak talált információkat lejegyezhetik.

A grimoire-ok története

Az emberek az első írásrendszerek kidolgozása óta jegyeznek le mágikus praktikákat és szövegeket. Léteznek róluk anyagtábla töredékek, egyiptomi papiruszok, középkori kódexlapok. Magát a kimondottan mágiával foglalkozó könyveket a 18. századtól illették Franciaországban ’grimoire’ névvel. A ’grimoire’ szó eredetére nincs egy biztos magyarázat sem, ám a legtöbbet hangoztatott elképzelés szerint a francia ’grammaire’ kifejezésből származik, ami pedig a latin nyelvű könyvekre volt használatos a múltban. A varázskönyvekre végül azért ragadt rá ez a név, mert azok tovább megőrizték latin nyelvezetüket, mint az összes többi téma. Az angolba innen került a 19. században, majd onnan vettük át mi is, azt hiszem mondhatom, hogy a 20. században.

A mágikus könyvek

Az írásnak a kezdetektől tulajdonítottak varázslatos hatásokat, ahogy egy-egy írásgyűjteménynek, könyvnek is. Ezek lehettek azért mágikusak, mert varázslatokkal és rituálékkal kapcsolatos szövegeket tartalmaztak, de csupán azért is, mert különleges nyelven íródtak (pl. latinul, hieroglifákkal, görögül, stb.) , vagy mert bizonyos írások voltak bennük (pl. a Biblia, mely lehetett védelmező talizmán, jóseszköz és különféle varázslatok hozzávalója). Magyar vonatkozásban egy népmondai alak, a garabonciás diák fő ismertetőjele, hogy egy nagy könyvvel a hóna alatt utazik, ami mágikus erővel bír. A róla szóló történetek lényege sokszor az, hogy egy laikus kíváncsiságból kinyitja a garabonciás könyvét, mire nagy vihar támad, vagy más varázslatos dolog történik, amit majd csak a könyv bezárása állít meg.

A grimoire-oknak is természetesen tulajdonítottak varázserőket, belőlük is leginkább a kézzel írt fajtáknak. A mágikus hatalmát viszont nem csak a beleírt dolgok adták. Hosszú felszentelő rituálék léteznek a megfelelő erővel és szentséggel való felruházásukra, melyek után aztán különleges bánásmódot igényeltek a könyvek. Egy bársonyruhába tekerve kellett például tartani őket, és csak a megadott időpontokban volt szabad elővenni, nehogy az ereje sérüljön. Az így elkészített könyv pedig, a varázslatok és szellemidézések során nem csak az elmondandó szövegeket és a megjelenítendő ábrákat tartalmazta, hanem a belőle való felolvasással, illetve a munka helyszínén való elhelyezésével ő maga is egy, a mágusnak plusz hatalmat adó eszközként funkcionált.

Az Árnyak könyvének története

Amikor Gerald Gardner megjelentette könyveit a "boszorkányságról" (amiből aztán a mai wicca lett), azt mesélte el bennük, hogy beavatást nyert egy boszorkánytársaságba, és az ő gyakorlataikat tárja a nagyközönség elé. Az boszorkányok egyik legfontosabb kellékei között pedig emlegetett egy könyvet, amit úgy állított be, mint amit a boszorkányüldözések idejétől másolgattak le maguknak a tagok és a különböző mágikus és rituális szövegeiket tartalmazza. Először ezt a könyvet Ye Bok of ye Art Magickal névvel illette (ami műrégies angolsa annyit tesz, hogy „Az mágikus művészeteknek könyve”), ez pedig később át lett cserélve a ma is ismert Book of Shadows-ra, vagyis Árnyak könyvére. Ez a populárisan ismert történet, viszont a valóság az, hogy míg éppenséggel lehetséges, hogy Gardner tényleg találkozott egy mágia iránt érdeklődő csoporttal, ám az semmiképpen sem egy boszorkánytársaság volt. Varázskönyvvel pedig végképp nem rendelkeztek. Gardner könyve másoktól másolt szövegekből (pl. Alaister Crowley), saját alkotásaiból és a maga köré gyűjtött, boszorkányság iránt érdeklődők (pl. Doreen Valiente) munkáiból állt össze. Ez az, amit ma a gardneriánus Árnyak könyvének ismernek és ami magyarul is megjelent könyv formában. Később elkészült az alexandriánus Árnyak könyve is, amit az Alex és Maxine Sanders által alapított wicca ágazat „szent” irata lett. Ezek a könyvek az egyes wicca vonalak szertartásait, mágikus munkáit tartalmazzák, illetve főbb vallási kinyilatkoztatásait (pl. az Istennő intése, törvények, stb.).

Az árnyak könyve és grimoire ma

Ahogy a wicca kiszabadult a szoros beavatási rendszeréből, az árnyak könyve is új formát öltött. Az egymásról másolt és ugyanazt a rituális alapot tartalmazó szövegeket felváltotta az egyes gyakorlók teljesen mértékben maguk elgondolásai által összeállított könyvei. Sokáig egy kötelezően elkészítendő kellékként volt bemutatva az árnyak könyve a kezdő boszorkányoknak számára is, és még ma is bőven lelni olyan könyveket, amik így tesznek. Egyeseknél még a könyv mágikus jellege is megmaradt, sőt, olyat is olvastam már, hogy gonosz démonok vadásznak a benne rejlő tudásra, ezért különösen óvni kell. Ez utóbbi természetesen badarság, viszont jól mutatja, hogy a régi mágusok varázseszközként használt könyveinek az emléke még mindig él. Sokan továbbra is mágikus eszközként tekintenek rá, épp azért az az általános elképzelés róla, hogy a gazdáján kívül senkinek sem illik megírniteni. Ám ez megint csak olyasmi, ami a tulajdonoson múlik: ha őt nem zavarja, hogy egy ismerős, barát átlapozza, akkor senkinek sincs joga ebbe beleszólni.

Ma már minden újboszorkány, hacsak valaki nem tartozik egy olyan csoporthoz, amely ezt előírja, önmaga dönti el, hogy akar-e egyáltalán írni egy ilyen mágikus könyvet. Továbbá, a még tíz évvel ezelőtt is szinte monopóliumot élvező árnyak könyve elnevezés mellett ma már sokan inkább a grimoire-t preferálják. Összességében a vallási szövegek jobbára kikoptak belőlük, sokan csak varázslatokat és a különféle természetes dolgoknak tulajdonított varázserőket jegyzik bennük le. Mások szívesen készítenek hosszabb leírásokat az egyes újpogány ünnepek történetéről, vagy éppen különféle istenségekről, mitológiai lényekről. Általában egy-egy, esetleg tíz-húsz megfeleléseket tartalmazó táblázat is belekerül. Sokan már nem is kézzel írják őket, hanem kinyomtatják, vagy csak virtuális formában „az árnyak mappája” néven (angol: „folder of shadows”) nevezett fájlgyűjteményeket tartanak a gépükön. Mindezek mellett pedig "hivatalos" grimoire-okat nyomtatásban is jelentetnek meg, mind a múlt évszázadokban írottakat, mind új alkotásokat.

Grimoire vagy árnyak könyve?

A grimoire (a „hivatalos” régi szövegek mellett) bármely mágiát használó egyén varázslatokat és rituálékat tartalmazó saját összeállítású szöveggyűjteménye. Az Árnyak könyve ezzel szemben a wicca vallás szertartásait és főbb mágikus munkáit tartalmazó, mestertől tanítványra öröklődő írása. Legalábbis ideális esetben. A valóság az, hogy legtöbbször a két kifejezést egymással felcserélhetőként használják, és minden újboszorkánynak csak a saját döntésén múlik, hogy melyikkel illeti a saját könyvét. Én most itt megkülönböztetés képpen az eredeti, másolással terjedő Árnyak könyvéket nagy betűvel illetem, míg a bárki által megírható fajtájukat kis kezdőbetűvel.

Érdemes egy grimoire-t írni?

Először is azt kell tisztázni, hogy nem kötelező megírni semmi ilyesmit! Ha kedvünk van hozzá, akkor természetesen megtehetjük, de ha nincs, akkor mással is elüthetjük az időt helyette. A mellette szóló érvek között van, hogy benne egy helyre tudjuk összegyűjteni minden fontosnak tartott információt, amit csak fellelünk a különféle könyvek és weboldalak olvasgatása közben. Az is jó benne, hogy míg hozzá keresgélünk információkat, rengeteg új dologgal találkozunk, és az amúgy ismert témákban is elmélyíthessük vele a tudásunkat. Az olvasottak leíráshoz való rendszerezésével és összefogalmazásával pedig a fejünkben lévő információk is nagyobb értelmet nyernek, és új összefüggéseket pillanthatunk meg. Végezetül pedig, sokkal boszorkányosabb érzés lehet egy ilyen könyvből dolgozni szertartások és varázslatok alatt, mint kinyomtatott, vagy gyorsan lefirkált jegyzetekből.

Ellene szól viszont, hogy lassú munka, ami valószínűleg évekig tart, és aki a kézzel írást választja, annak még több erőfeszítésbe kerül. Az is előfordulhat vele, hogy elkezdjük, ám egy év után rájövünk, hogy teljesen máshogy kellett volna csinálnunk, ami nagyon bosszantó tud lenni. Én magam is talán a hetedik változatom idején adtam fel teljesen a grimoire-omon való szorgoskodást. Ezenkívül pedig sok időt is rá kell szánni, amiből a rohanó világunkban amúgy sem sok akad.

Mi kerülhet egy grimoire-ba?

Varázslatok (illetve azt mikor próbáltuk ki, hogyan vittük véghez pontosan és mik lettek az eredményei), szertartások, megidéző szövegek, ráolvasások, megfelelések, az elemek leírása, különböző dolgok mágikus alkalmazásának leírása (kövek, növények, állatok, stb.), istenek és istennők, növényekkel való munka (leszedésük, szárításuk, feldolgozásuk, alkalmazásuk), asztrológia, bolygók, mágikus időzítés, teliholdak, Hold, évkerék, szabbatok, tündérek, mitikus lények, jóslási módszerek, rúnák, szigillumok, tarot, meditációk, tarot, bájitalok, stb.

Egyéb opciók egy mágikus szöveggyűjteményre

Aki nem akar írni grimoire-t, annak sem kell aggódnia. A számunkra fontos szövegeket egyszerűen összegyűjthetjük egy mappába a számítógépünkön, vagy akár a telefonunkon is. Vagy tárolhatjuk őket egy felhőben a virtuális térben. De ki is nyomtathatjuk őket, vagy a kedvenc idézeteinket összemásolhatjuk egy Word dokumentumba, esetleg kézzel kiírhatóak egy jegyzetfüzetbe. Ami csak nekünk praktikus. Ezek már nem feltétlenül esnek bele a hagyományos grimoire kategóriájába, viszont attól még ugyanolyan hasznosak tudnak lenni, és sok esetben pedig jóval praktikusabbak.

Más köynvfajták

Ám a grimiore-ok mellett más könyveket is írtak a múlt emberei, amik egy boszorkányi gyakorlatba beilleszthetőek, illetve egy grimoire helyett használhatóak. Ilyenek például a herbáriumok, melyek növények leírásait és azok felhasználási módját tartalmazzák, beleértve akár mágikus tulajdonságaikat is. Ha a növényekkel való munka a kedvenc elfoglaltságainkhoz tartozik, akkor bele lehet kezdeni egy ilyen elkészítésébe is, vagy csak egy ilyenébe. Ennek a párja, az állatokat bemutató bestiárium, illetve a köveket részletező lapidárium.

Tippek grimoire írásához

• elsőre egy olyan füzetbe kezdjünk el dolgozni, amit nem sajnálunk, ha esetleg valamit rosszul írunk le benne, rossz helyre teszünk, vagy később ki kell egészítenünk
• ugyan bizonyára nagyon fogunk majd vonzódni a szép, kemény fedeles üres könyvekhez, ám nagy a valószínűsége, hogy szépségük miatt soha nem fogunk merni írni beléjük, így csak akkor költsük ilyen drága dolgokra a pénzünket, ha pontos terveink vannak vele kapcsolatban
• felkészülhetünk arra is, hogy ha tényleg megtetszik a rajta való munka, akkor több grimoire-t is fogunk gyártani az évek során, vagy hozzá külön herbáriumot és lapidáriumot
• nem muszáj hagyományos könyvnek lennie, szokás lefűzhető lapokat tartalmazó mappákat is annak nevezni
• a lapokat le is laminálhatjuk, ami különösen jól jöhet rituálék és varázslatok során használt szövegeknél, hiszen ezek alatt könnyen cseppenhet a papírra folyadék, olaj, vagy viasz
• nem kötelező kézzel írni, sokan vannak, akik a nyomtatott verziót választják, habár hagyományosan természetesen a kézzel írtnak tulajdonítanak több hatalmat (és az sokkal személyesebb is)
• ne akarjunk egyszerre mindent leírni benne, hanem próbáljunk meg egy időben csak egy-két témára koncentrálni
• habár szokás képekkel, rajzokkal, iniciálékkal és mindenféle ábrával kidíszíteni a lapokat, ám ez egyáltalán nem kötelező, ha nem érzünk rá késztetést, vagy csak nem vagyunk született Da Vincik
• nem érdemes titkosírást használni hozzá, ha esetleg valakinek ez megfordulna a fejében; a lényeges benne, hogy könnyen olvasható legyen (akár gyertyafénynél is), és mindig meg tudjuk lelni benne, amit keresünk, ezeket pedig csak nehezíti a megszokottól eltérő ábécék használata
• nem szükséges semmit sem kimásolni a már létező grimoire-okból, vagy árnyak könyvékből! 
• ha idézünk valakitől, akkor érdemes odaírni, hogy pontosan honnan és kitől is, hogy ha pár év múlva vissza szeretnénk keresni a forrását, akkor hamar rátaláljunk (mert úgy is elfelejtjük....)
• ne a tökéletesség lebegjen a szemünk előtt, hanem a hasznosság!
• ami nem érdekel, arról ne is írjunk bele!
• amiről tudjuk, hogy soha nem fogunk vele dolgozni, szintén ne kerüljön a grimoire-unkba (pl. ha tisztában vagyunk vele, hogy a búbos banka agyvelejével soha nem fogunk foglalatoskodni, akkor azt sem kell leírni, hogy mire is jó, de ugyanez igaz a nehezen beszerezhető növényekre is, vagy az általunk nem kedvelt mágikus technikákra)
• és nem kell kétségbe esni, ha valamit elrontunk! A hibák adnak karaktert és egyéniséget a munkáknknak! És ha tudnánk, hogy hány elődünk hibázott már mágikus szövegek másolása közben, akkor nem is éreznénk olyan rosszl magunkat (pl. több varázslat szövegének azért is van sok változata, mert a középkori írástudók, akik ezeket másolták, félreírták őket)

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és az őszi napforduló ünnepével ismerkedünk meg.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Egy középkori grimoire: a Picatrix

A Picatrix egy olyan mágikus könyv, mely a középkori és a kora-újkori Európa mágikus gyakorlóinak az egyik nagy kedveltje volt. Főként asztrológiai mágiával foglalkozik, azon belül is a bolygók szellemeinek a megidézésével elkészíthető talizmánokkal. Ennek a módszernek a teóriai alapjait is alaposan tárgyalja, de hosszan ír a nekromanciáról is, vagy legalábbis arról, amit az írója annak tartott. A nekromancia, ami eredetileg holtak megidézésével végzett jóslást jelentett, ebben a könyvben a világ rejtett működésének és bölcsességének a megértését jelenti, durván kb. azt, amit ma „okkultnak” is mondhatnánk. De ennél jóval többről is szó van benne , mint mondjuk a különféle tárgyak (pl. búbos banka agya) lehetséges varázslatokban való felhasználásáról, démonidézésről, illetve a bolygók szellemeihez intézhető megfelelő imákról. 

A hagyomány egy 1009. előtt meghalt arab csillagásznak, Abu al-Qasim Maslama ibn Ahmad al-Majritinek tulajdonítja megalkotását, ám a valóságban a 11. század második felében íródhatott, egy Andalúziában élő arab tudós által, akiről viszont semmit sem tudunk. Eredetileg arab nyelvű volt, majd 1256-ban (vagy 1258-ban) kasztíliai (X.) Alfonz király utasítására készült először a spanyol, később pedig ebből a latin fordítása. Innentől pedig már szabad utat kapott arra, hogy Európa varázslás iránt érdeklődő emberei szabadon (ha az egyház tiltásával is, de) használhassák.

A Picatrix eredeti arab címe Ghayat al-Hakim, magyarul a „bölcsek célja”, vagy a „az, ami felé a bölcsek törekednek”. Nyilván látszik, hogy a latin cím nem ennek a fordítása. Helyette a latinra fordító az akkoriban írójának tartott Maslama al-Majriti nevének első részéből nyelvészkedte ki a címet. Ugyanis az arab maslama elvileg a „megszúrni” szótőre vezethető vissza, a latin picatrix pedig, a picatur női változata, amit „az, aki megszúr”-ként lehetne magyarosítani. 

Egy oldal az egyik kéziratos példányából

A titokzatos eredeti szerző kilétét félre téve meg kell jegyezni, hogy a Picatrix nem csak egy ember fejéből pattant ki. Határozottan látszik rajta, hogy több korábbi arab asztrológiai-mágikus írásokból lett összeállítva, melyeket pedig eredetileg indiai, perzsa és közel-keleti hagyományok alapján készítettek. A mű maga többször hivatkozik görög forrásokra is, mint pl. Platón, Hermész (Triszmegisztosz) és Arisztotelész. Mindezeken felül, a szövege szintén változott az idők során, hiszen még a 13. században is alakítgattak rajta. Ezenkívül a nyomtatás feltalálása előtt, amikor még kézzel sokszorosították a könyveket, nem egyszer előfordult, hogy az írnok a Picatrix csak egy részét másolta ki, bizonyos (általában a kereszténységbe nehezebben beilleszkedő) részeit kihagyva.

A Picatrix szövege négy könyvre van bontva. Az első könyvben általános bevezetést kapunk a mágia világába: megismerjük az égi szférákat, a makrokozmosz és a mikrokozmosz működését, a mágikus talizmánok elkészítésének általános módját, illetve olyan filozófiai témákat, mint a varázslás jóra vagy rosszra használatát, vagy éppen a tanulás fontosságát. A második könyv az asztrológiai mágia bemutatása: gyakorlati tudnivalókat és részletes leírásokat közöl a bolygókról, csillagokról és csillagképekről. Ezt pedig azért fontos tudni, hiszen a Picatrixban bemutatott rendszer alapján az asztrológia ismerete minden mágikus tudás alapja. A harmadik könyv ezt viszi tovább, leírva a csillagok és bolygók kapcsolatát a színekkel, növényekkel, illetve az ásványokkal. Szó van még itt a bolygók szellemeivel való kapcsolatfelvétel módjairól is. A negyedik könyv a mágikus képekkel végzett varázslást mutatja be, az ilyen képek által megidézhető szellemek tulajdonságaival együtt. Ezenfelül szerepelnek még itt konkrét varázslatok olyan gyakorlatias célok érdekében mint például a gyógyítás, a jégeső elhárítása, vagy éppen a bolhák távol tartása.

Egyik példányának az illusztrációi

A könyv születése óta folyamatosan használatban van, még ha időnként veszített is valamit a népszerűségéből. Természetesen manapság is olvassák és alkalmazzák a mágia iránt érdeklődők, és nemcsak latin, hanem angol, német és francia nyelven egyaránt elérhető. Tehát egy igazi klasszikusról van szó, mely lassan az ezer éves korhoz közelít. Ha a konkrét módszereit már nem is feltétlenül követik (legalábbis remélem, hogy szegény búbos bankákat nem üldözi senki az agyukért), de a benne lejegyzett mágikus teóriát továbbra is sokan relevánsnak tartják.

Árnyak könyve, grimoire

Kezdőként azt olvastam, hogy minden boszorkánynak kell, hogy legyen egy Árnyak könyvéje, amiben kézzel le vannak jegyezve a rítusai és a varázslatai. Kellemes bizsergéssel töltött el ennek a munkának a gondolata, és örömmel láttam neki az első lapok megírásának. Aztán rájöttem, hogy nem tetszik az, ahogy elkezdtem kialakítani a könyvet, de se baj, kezdtem egy újat. Majd még egyet. És még egyet.
Most pedig újra változtatni akarok, igaz már közben rengeteg minden más is megváltozott, így az egész munkára teljesen más fényben tekintek. Az egyetlen, ami megmaradt, hogy még mindig tetszik a rajta való dolgozás. Innen jött az ötlet, hogy írok pár sort erről is.

Hadd kezdjem az Árnyak könyve gondolatának a valószínűsíthető eredetéről. A kifejezés Gerald Gardnertől származik, de hogy ő honnan vette, azt senki sem tudja. Az első ilyen könyv Crowley munkásságából, salamoni írásokból, Leland Aradiájából és más hasonló mágikus szövegekből kimásolt részeket tartalmazott. Aztán kerültek hozzá az ünnepekre írt rituálék, és Doreen Valiente munkáival is ki lett egészítve.
A történet az volt erről a könyvről, hogy a boszorkányok évszázadok alatt felhalmozott tudását rejtik, amit minden beavatottaknak magának, kézzel kell lemásolni a saját példányába, amit aztán a boszorkány halála után meg kell semmisíteni.
Azt figyelembe véve, hogy a régi idők boszorkányai olvasni sem nagyon tudtak, nem hogy írni, ez a feltételezés enyhe túlzásnak nevezhető. Igaz a mágikus könyvek használatának a gyakorlata létezett, ám ez a tanult emberek kedvtelése volt, akik nem boszorkányságot, hanem szertartásos mágiát űztek, és az ilyen könyveket inkább grimoire-nak nevezték.

Mindenesetre az Árnyak könyvének a gondolata nagy kedveltségre talált a modern gyakorlók körében. Hisz, kit ne érdekelne egy olyan könyv, amiben a mágia minden csínja-bínja le van írva? Talán ezért is van az, hogy sokan azok közül is kedvelni szokták a könyvírásos módszert, akik nem a wicca ösvényt járják, mivel igen kénylemes, ha minden számodra fontos információ egy helyre van összegyűjtve, és nem kell azon morfondíroznod, hogy vajon melyik könyvben is találtad az éppen kellő varázslatot vagy receptet.

Tehát, mondjuk azt, hogy neked is megtetszett ez az ötlet, és szeretnél egy sajátot. De hogyan is kezdj hozzá? Mi legyen benne?
Általában azt szokták írni, hogy végy egy üres könyvet, vagy egy nagyobb füzetet, és ezt fogd be varázskönyvednek. A másik kedvelt ajánlat az  irattartó, lefűzhető lapokkal, mely azért is kényelmes, mert könnyen át tudod rendezni benne a tartalmát.

Az, hogy mi is kerüljön bele, már egy kicsit trükkösebb. Megjegyezném, hogy nem szükséges semmilyen már megírt Árnyak könyvét lemásolnod, főképp, ha nem is vagy wicca! Arról írj, ami számodra fontos lehet a gyakorlatodban. Tehát, ha a pl. nem használsz rúnákat semmihez, akkor ne írj róluk több oldalas jegyzeteket.
Itt van egy lista, amit még én szedtem össze, több évvel ezelőtt a lehetséges könyvben szereplő témákról:

1. Általában a boszorkányságról: történelem, én miben is hiszek, alapelgondolások
2. Szabbatok és más ünnepek: az évkerék gondolata, szabbatok, esbatok, egyéb ünnepek, kalendárium
3. Növények: leszedésük, szárításuk, tárolásuk, elkészítésük, a növények leírása
4. Megfelelések: elemek, égtájak, bolygók, napok, ásványok, színek, mágikus célok
5. Istennők leírása
6. Istenek leírása
7. Varázslatok, mágia: különböző mágikus módok és varázslatok
8. Boszorkánykonyha: különféle receptek, bájitalok, boszorkánykenőcs
9. Tündérek és társaik: tündérek, sárkányok, mitikus alakok, szellemek, elementálok, stb.
10. Jóslás: rúnák, tarot, tealevél olvasás, asztrológia, számmisztika, stb.
11. Samanizmus: sámánok, táltosok, erőállatok, stb.
12. Rituálék leírása
13. Plusz: imádságok, versek, eszközök, meditációk, dalok meg minden egyéb

 Persze ennek a hosszú listának a feléről sem írtam semmit eddig, és az érdeklődésem az évek folyamán jócskán beljebb is szűkült. Az asztrológia pl. már belátom, hogy egyáltalán nem az én asztalom, és az istenek és az istennők sem foglalkoztatnak annyira, hogy érdemes lenne túl sok energiát beléjük fektetni. Míg a növények rész, ami eredetileg is elég részletes volt, még részletesebb kell, hogy legyen.

Azt persze igen nehéz lehet eldönteni, hogy mi is a fontos számodra, amikor kezdeti szakaszában jársz a boszorkányságnak, főképp, mivel oly sok témát lehet ide sorolni. Nekem az volna a javaslatom, hogy válassz ki maximum 10-et, ami nagyon érdekel, és koncentrálj rájuk. Ne kezdj el olyasmivel foglalkozni a legelején, amit nem tartasz érdekesnek. Ez csak elvenné a kedved a további munkától. És olvass sokat, jegyzetelj sokat.

Az elején ne a tökéletességre és a szépségre törekedj, hanem az átláthatóságra és az olvashatóságra. Később majd jöhet a világ összes külcsínje!

És még egy megjegyzés: lehet gépelni is a könyvet, nem kötelező kézzel írni az egészet! Ha nehezedre esik a kézzel írás, ha csúnya a kézírásod, és nem hiszed, hogy egy fél év múlva is ki fogod tudni olvasni, akkor nyugodtan fordulj a modern technika csodáihoz. Ám, arról se feledkezz meg, hogy a kézzel való munkába befektetett rengeteg energiának is megvan a maga varázsa. Középkori szerzetesek a kódexek másolását is Istennek való szolgálattevésnek tartották (vagy éppen vezeklésre használták). Ha például egy istenekhez intézhető imádságos könyvet írsz a saját kezeddel, annak sokkal nagyobb értéke lesz, mint egy kinyomtatott, és csodásan formázott darabnak!