A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wicca. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wicca. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 22., péntek

Boszorkányiskola 22. lecke: grimoire és árnyak könyve




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkettedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a varázskönyvek, a grimoire-ok és árnyak könyvék titkaival.


Az írásnak az emberek mindig is tulajdonítottak különféle varázserőket, majd aztán persze a kódexeknek és könyveknek is. Ez az írás-olvasás általános tudássá válásával elhalványodott, ám a mágikus körökben még él az emlékezete. A mágiával foglalkozók körében a 18. századtól ismertek az un. grimoire-ok, amik alapvetően varázsrituálékat leíró könyvek. A grimoire-ok egy fajtája nyomtatásban ki van adva, melyet aztán az érdeklődő megvehet magának, a saját használatára. A másik fajtája az egy-egy mágus saját kezűleg összeállított gyűjteménye, melybe saját szertartásait, vagy más könyvekből kimásolt írásokat is belerakhat. Az újboszorkányságban ismert árnyak könyve (book of shadows) is ezen utóbbi fajtához áll közel, melybe az egyes gyakorlók a hasznosnak talált információkat lejegyezhetik.

A grimoire-ok története
Az emberek az első írásrendszerek kidolgozása óta jegyeznek le mágikus praktikákat és szövegeket. Léteznek róluk anyagtábla töredékek, egyiptomi papiruszok, középkori kódexlapok. Magát a kimondottan mágiával foglalkozó könyveket a 18. századtól illették Franciaországban ’grimoire’ névvel. A ’grimoire’ szó eredetére nincs egy biztos magyarázat sem, ám a legtöbbet hangoztatott elképzelés szerint a francia ’grammaire’ kifejezésből származik, ami pedig a latin nyelvű könyvekre volt használatos a múltban. A varázskönyvekre végül azért ragadt rá ez a név, mert azok tovább megőrizték latin nyelvezetüket, mint az összes többi téma. Az angolba innen került a 19. században, majd onnan vettük át mi is, azt hiszem mondhatom, hogy a 20. században.

A mágikus könyvek
Az írásnak a kezdetektől tulajdonítottak varázslatos hatásokat, ahogy egy-egy írásgyűjteménynek, könyvnek is. Ezek lehettek azért mágikusak, mert varázslatokkal és rituálékkal kapcsolatos szövegeket tartalmaztak, de csupán azért is, mert különleges nyelven íródtak (pl. latinul, hieroglifákkal, görögül, stb.) , vagy mert bizonyos írások voltak bennük (pl. a Biblia, mely lehetett védelmező talizmán, jóseszköz és különféle varázslatok hozzávalója). Magyar vonatkozásban egy népmondai alak, a garabonciás diák fő ismertetőjele, hogy egy nagy könyvvel a hóna alatt utazik, ami mágikus erővel bír. A róla szóló történetek lényege sokszor az, hogy egy laikus kíváncsiságból kinyitja a garabonciás könyvét, mire nagy vihar támad, vagy más varázslatos dolog történik, amit majd csak a könyv bezárása állít meg.
A grimoire-oknak is természetesen tulajdonítottak varázserőket, belőlük is leginkább a kézzel írt fajtáknak. A mágikus hatalmát viszont nem csak a beleírt dolgok adták. Hosszú felszentelő rituálék léteznek a megfelelő erővel és szentséggel való felruházásukra, melyek után aztán különleges bánásmódot igényeltek a könyvek. Egy bársonyruhába tekerve kellett például tartani őket, és csak a megadott időpontokban volt szabad elővenni, nehogy az ereje sérüljön. Az így elkészített könyv pedig, a varázslatok és szellemidézések során nem csak az elmondandó szövegeket és a megjelenítendő ábrákat tartalmazta, hanem a belőle való felolvasással, illetve a munka helyszínén való elhelyezésével ő maga is egy, a mágusnak plusz hatalmat adó eszközként funkcionált.

Az Árnyak könyvének története
Amikor Gerald Gardner megjelentette könyveit a "boszorkányságról" (amiből aztán a mai wicca lett), azt mesélte el bennük, hogy beavatást nyert egy boszorkánytársaságba, és az ő gyakorlataikat tárja a nagyközönség elé. Az boszorkányok egyik legfontosabb kellékei között pedig emlegetett egy könyvet, amit úgy állított be, mint amit a boszorkányüldözések idejétől másolgattak le maguknak a tagok és a különböző mágikus és rituális szövegeiket tartalmazza. Először ezt a könyvet Ye Bok of ye Art Magickal névvel illette (ami műrégies angolsa annyit tesz, hogy „Az mágikus művészeteknek könyve”), ez pedig később át lett cserélve a ma is ismert Book of Shadows-ra, vagyis Árnyak könyvére. Ez a populárisan ismert történet, viszont a valóság az, hogy míg éppenséggel lehetséges, hogy Gardner tényleg találkozott egy mágia iránt érdeklődő csoporttal, ám az semmiképpen sem egy boszorkánytársaság volt. Varázskönyvvel pedig végképp nem rendelkeztek. Gardner könyve másoktól másolt szövegekből (pl. Alaister Crowley), saját alkotásaiból és a maga köré gyűjtött, boszorkányság iránt érdeklődők (pl. Doreen Valiente) munkáiból állt össze. Ez az, amit ma a gardneriánus Árnyak könyvének ismernek és ami magyarul is megjelent könyv formában. Később elkészült az alexandriánus Árnyak könyve is, amit az Alex és Maxine Sanders által alapított wicca ágazat „szent” irata lett. Ezek a könyvek az egyes wicca vonalak szertartásait, mágikus munkáit tartalmazzák, illetve főbb vallási kinyilatkoztatásait (pl. az Istennő intése, törvények, stb.).

Az árnyak könyve és grimoire ma
Ahogy a wicca kiszabadult a szoros beavatási rendszeréből, az árnyak könyve is új formát öltött. Az egymásról másolt és ugyanazt a rituális alapot tartalmazó szövegeket felváltotta az egyes gyakorlók teljesen mértékben maguk elgondolásai által összeállított könyvei. Sokáig egy kötelezően elkészítendő kellékként volt bemutatva az árnyak könyve a kezdő boszorkányoknak számára is, és még ma is bőven lelni olyan könyveket, amik így tesznek. Egyeseknél még a könyv mágikus jellege is megmaradt, sőt, olyat is olvastam már, hogy gonosz démonok vadásznak a benne rejlő tudásra, ezért különösen óvni kell. Ez utóbbi természetesen badarság, viszont jól mutatja, hogy a régi mágusok varázseszközként használt könyveinek az emléke még mindig él. Sokan továbbra is mágikus eszközként tekintenek rá, épp azért az az általános elképzelés róla, hogy a gazdáján kívül senkinek sem illik megírniteni. Ám ez megint csak olyasmi, ami a tulajdonoson múlik: ha őt nem zavarja, hogy egy ismerős, barát átlapozza, akkor senkinek sincs joga ebbe beleszólni.
Ma már minden újboszorkány, hacsak valaki nem tartozik egy olyan csoporthoz, amely ezt előírja, önmaga dönti el, hogy akar-e egyáltalán írni egy ilyen mágikus könyvet. Továbbá, a még tíz évvel ezelőtt is szinte monopóliumot élvező árnyak könyve elnevezés mellett ma már sokan inkább a grimoire-t preferálják. Összességében a vallási szövegek jobbára kikoptak belőlük, sokan csak varázslatokat és a különféle természetes dolgoknak tulajdonított varázserőket jegyzik bennük le. Mások szívesen készítenek hosszabb leírásokat az egyes újpogány ünnepek történetéről, vagy éppen különféle istenségekről, mitológiai lényekről. Általában egy-egy, esetleg tíz-húsz megfeleléseket tartalmazó táblázat is belekerül. Sokan már nem is kézzel írják őket, hanem kinyomtatják, vagy csak virtuális formában „az árnyak mappája” néven (angol: „folder of shadows”) nevezett fájlgyűjteményeket tartanak a gépükön. Mindezek mellett pedig "hivatalos" grimoire-okat nyomtatásban is jelentetnek meg, mind a múlt évszázadokban írottakat, mind új alkotásokat.

Grimoire vagy árnyak könyve?
A grimoire (a „hivatalos” régi szövegek mellett) bármely mágiát használó egyén varázslatokat és rituálékat tartalmazó saját összeállítású szöveggyűjteménye. Az Árnyak könyve ezzel szemben a wicca vallás szertartásait és főbb mágikus munkáit tartalmazó, mestertől tanítványra öröklődő írása. Legalábbis ideális esetben. A valóság az, hogy legtöbbször a két kifejezést egymással felcserélhetőként használják, és minden újboszorkánynak csak a saját döntésén múlik, hogy melyikkel illeti a saját könyvét. Én most itt megkülönböztetés képpen az eredeti, másolással terjedő Árnyak könyvéket nagy betűvel illetem, míg a bárki által megírható fajtájukat kis kezdőbetűvel.


Érdemes egy grimoire-t írni?
Először is azt kell tisztázni, hogy nem kötelező megírni semmi ilyesmit! Ha kedvünk van hozzá, akkor természetesen megtehetjük, de ha nincs, akkor mással is elüthetjük az időt helyette. A mellette szóló érvek között van, hogy benne egy helyre tudjuk összegyűjteni minden fontosnak tartott információt, amit csak fellelünk a különféle könyvek és weboldalak olvasgatása közben. Az is jó benne, hogy míg hozzá keresgélünk információkat, rengeteg új dologgal találkozunk, és az amúgy ismert témákban is elmélyíthessük vele a tudásunkat. Az olvasottak leíráshoz való rendszerezésével és összefogalmazásával pedig a fejünkben lévő információk is nagyobb értelmet nyernek, és új összefüggéseket pillanthatunk meg. Végezetül pedig, sokkal boszorkányosabb érzés lehet egy ilyen könyvből dolgozni szertartások és varázslatok alatt, mint kinyomtatott, vagy gyorsan lefirkált jegyzetekből.
Ellene szól viszont, hogy lassú munka, ami valószínűleg évekig tart, és aki a kézzel írást választja, annak még több erőfeszítésbe kerül. Az is előfordulhat vele, hogy elkezdjük, ám egy év után rájövünk, hogy teljesen máshogy kellett volna csinálnunk, ami nagyon bosszantó tud lenni. Én magam is talán a hetedik változatom idején adtam fel teljesen a grimoire-omon való szorgoskodást. Ezenkívül pedig sok időt is rá kell szánni, amiből a rohanó világunkban amúgy sem sok akad.

Mi kerülhet egy grimoire-ba?
Varázslatok (illetve azt mikor próbáltuk ki, hogyan vittük véghez pontosan és mik lettek az eredményei), szertartások, megidéző szövegek, ráolvasások, megfelelések, az elemek leírása, különböző dolgok mágikus alkalmazásának leírása (kövek, növények, állatok, stb.), istenek és istennők, növényekkel való munka (leszedésük, szárításuk, feldolgozásuk, alkalmazásuk), asztrológia, bolygók, mágikus időzítés, teliholdak, Hold, évkerék, szabbatok, tündérek, mitikus lények, jóslási módszerek, rúnák, szigillumok, tarot, meditációk, tarot, bájitalok, stb.

Egyéb opciók egy mágikus szöveggyűjteményre
Aki nem akar írni grimoire-t, annak sem kell aggódnia. A számunkra fontos szövegeket egyszerűen összegyűjthetjük egy mappába a számítógépünkön, vagy akár a telefonunkon is. Vagy tárolhatjuk őket egy felhőben a virtuális térben. De ki is nyomtathatjuk őket, vagy a kedvenc idézeteinket összemásolhatjuk egy Word dokumentumba, esetleg kézzel kiírhatóak egy jegyzetfüzetbe. Ami csak nekünk praktikus. Ezek már nem feltétlenül esnek bele a hagyományos grimoire kategóriájába, viszont attól még ugyanolyan hasznosak tudnak lenni, és sok esetben pedig jóval praktikusabbak.

Más köynvfajták
Ám a grimiore-ok mellett más könyveket is írtak a múlt emberei, amik egy boszorkányi gyakorlatba beilleszthetőek, illetve egy grimoire helyett használhatóak. Ilyenek például a herbáriumok, melyek növények leírásait és azok felhasználási módját tartalmazzák, beleértve akár mágikus tulajdonságaikat is. Ha a növényekkel való munka a kedvenc elfoglaltságainkhoz tartozik, akkor bele lehet kezdeni egy ilyen elkészítésébe is, vagy csak egy ilyenébe. Ennek a párja, az állatokat bemutató bestiárium, illetve a köveket részletező lapidárium.


Tippek grimoire írásához
  • elsőre egy olyan füzetbe kezdjünk el dolgozni, amit nem sajnálunk, ha esetleg valamit rosszul írunk le benne, rossz helyre teszünk, vagy később ki kell egészítenünk
  • ugyan bizonyára nagyon fogunk majd vonzódni a szép, kemény fedeles üres könyvekhez, ám nagy a valószínűsége, hogy szépségük miatt soha nem fogunk merni írni beléjük, így csak akkor költsük ilyen drága dolgokra a pénzünket, ha pontos terveink vannak vele kapcsolatban
  • felkészülhetünk arra is, hogy ha tényleg megtetszik a rajta való munka, akkor több grimoire-t is fogunk gyártani az évek során, vagy hozzá külön herbáriumot és lapidáriumot
  • nem muszáj hagyományos könyvnek lennie, szokás lefűzhető lapokat tartalmazó mappákat is annak nevezni
  • a lapokat le is laminálhatjuk, ami különösen jól jöhet rituálék és varázslatok során használt szövegeknél, hiszen ezek alatt könnyen cseppenhet a papírra folyadék, olaj, vagy viasz
  • nem kötelező kézzel írni, sokan vannak, akik a nyomtatott verziót választják, habár hagyományosan természetesen a kézzel írtnak tulajdonítanak több hatalmat (és az sokkal személyesebb is)
  • ne akarjunk egyszerre mindent leírni benne, hanem próbáljunk meg egy időben csak egy-két témára koncentrálni
  • habár szokás képekkel, rajzokkal, iniciálékkal és mindenféle ábrával kidíszíteni a lapokat, ám ez egyáltalán nem kötelező, ha nem érzünk rá késztetést, vagy csak nem vagyunk született Da Vincik
  • nem érdemes titkosírást használni hozzá, ha esetleg valakinek ez megfordulna a fejében; a lényeges benne, hogy könnyen olvasható legyen (akár gyertyafénynél is), és mindig meg tudjuk lelni benne, amit keresünk, ezeket pedig csak nehezíti a megszokottól eltérő ábécék használata
  • nem szükséges semmit sem kimásolni a már létező grimoire-okból, vagy árnyak könyvékből! 
  • ha idézünk valakitől, akkor érdemes odaírni, hogy pontosan honnan és kitől is, hogy ha pár év múlva vissza szeretnénk keresni a forrását, akkor hamar rátaláljunk (mert úgy is elfelejtjük....)
  • ne a tökéletesség lebegjen a szemünk előtt, hanem a hasznosság!
  • ami nem érdekel, arról ne is írjunk bele!
  • amiről tudjuk, hogy soha nem fogunk vele dolgozni, szintén ne kerüljön a grimoire-unkba (pl. ha tisztában vagyunk vele, hogy a búbos banka agyvelejével soha nem fogunk foglalatoskodni, akkor azt sem kell leírni, hogy mire is jó, de ugyanez igaz a nehezen beszerezhető növényekre is, vagy az általunk nem kedvelt mágikus technikákra)
  • és nem kell kétségbe esni, ha valamit elrontunk! A hibák adnak karaktert és egyéniséget a munkáknknak! És ha tudnánk, hogy hány elődünk hibázott már mágikus szövegek másolása közben, akkor nem is éreznénk olyan rosszl magunkat (pl. több varázslat szövegének azért is van sok változata, mert a középkori írástudók, akik ezeket másolták, félreírták őket)

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és az őszi napforduló ünnepével ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. február 25., szombat

Boszorkányiskola 1. lecke: a mai boszorkányságról általában




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola első leckéjén! Ezen a héten megismerjük nagyon nagy vonalakban a mai boszorkányságot, valószínűleg eloszlatva pár sokszor emlegetett tévhitet róla. Illetve megkezdjük a varázslatok világába vezető utunkat is két kis lépéssel: az első a boszorkányos munkáinkat megörökítő jegyzetfüzetünk írása, a második pedig egy, minket ezen útra dedikáló szertartás elvégzése lesz.

 ~ ~ ~

A boszorkányság egy mágikus-spirituális gyakorlat. A művelői alapvetően úgy tartják, hogy bizonyos rítusok elvégzése által kapcsolatba tudnak lépni különféle istenségekkel, a természet erőivel, szellemekkel, vagy éppen démonokkal és szentekkel. Sőt, ezen képességük segítségével befolyásolni is tudják ezen lények tevékenységét, akik pedig erejükkel aztán a kívánt módon lesznek hatással az emberek életére. Bizonyos boszorkányok világnézetében az ilyen felsőbb hatalmak elszemélytelenednek, ezért ők úgy vélik magukról, hogy közvetlenül az univerzumot látatlanul működtető erőket, vagy „energiákat” képesek a saját hasznukra munkába fogni. Tehát a boszorkányság egy olyan megközelítési módja a transzcendensnek, melyben az ember nincs a természetfelettinek teljesen kiszolgáltatva, hanem képes azt valamennyire az akarata szerint befolyásolni (arról azért megoszlanak a vélemények, hogy ez a befolyás pontosan meddig is terjed). Az viszont, hogy egy illető hogyan is éli meg ezt a kapcsolatot és befolyásolást, már nagyon változó, mint ahogy az is, hogy milyen mitológiát és világnézetet rendel hozzá.

A közvetlen kapcsolatot a boszorkányok többféleképpen tapasztalhatják meg. A dolog mágikus oldalát tekintve, a legelvontabb formája egyszerűen annyi, hogy a gyakorló valamely tettét (ami egyébként lehet teljesen hétköznapi is) rituális céllal végzi el, és erről azt tartja, hogy majd hatással lesz a valóságra. Bonyolultabb szint már, amikor teljes mágikus szertartást hajtanak végre, melyben isteneket szólíthatnak meg, vagy különböző „energiákat” próbálnak manipulálni a kívánt eredményért. A legfelső szinten pedig transzba esés után, látomásélmények során lépnek kapcsolatba bizonyos szellemi létezőkkel, hogy azok a segítségükre legyenek. A transzcendentálissal való kapcsolat spirituális oldalán pedig az istenek és szellemek, a természet erői, a szentek és ördögök tiszteletére elvégzett rituálék vannak, melyek lényege, hogy a boszorkány közelebb kerüljön az éppen szóban forgó lényhez, azzal szorosabb kapcsolatot tudjon kialakítani, illetve, hogy háláját mutassa ki felé.

Ezen utóbbi vonása, illetve a wicca hatása miatt sokszor tévesen vallásnak állítják be a boszorkányságot, vagy éppen sátánizmusnak. Ám a boszorkányságban az a szép, hogy bármely valláshoz képes igazodni, ameddig csak a hívők lazábban veszik az adott vallás tételeit. Így lehetnek katolikus boszorkányok, protestáns boszorkányok, wicca vallású boszorkányok, neopogányok, de akár sátánista boszorkányok is (a sátánizmus is valódi vallásnak van bejegyezve, pl. az USÁ-ban). Ezen gyakorlók működési formái persze jelentősen különbözhetnek egymástól, de attól még mindannyian boszorkánynak tekintik magukat. Egyébként ma a legtöbb boszorkány a neopogányság valamely alfajához tartozónak vallja magát, de az utóbbi időben már magukat „szekuláris” boszorkányoknak nevezők is megjelentek.

A wiccát és a boszorkányságot sokszor egynek mondják, ami megint csak nem igaz. A wicca egy vallás, mely ugyan igaz laza szerkezetű, ám a követői általában elfogadnak egy Isteni Párt, a nyolc "szabbatot" ünnepként tartják meg, a wicca intést („te ne árts soha, azt tégy, mit akarsz”) igyekeznek valamilyen formában betartani, valamint sokuk vallja a hármas visszatérés törvényét is. Eredetileg csak beavatás által lehetett hozzá csatlakozni, habár az utóbbi évtizedekben már bárki önmagát is „beavathatja”, mintegy autodidakta módon (lásd még: neowicca). Ezzel szemben a boszorkányságban nem ismertek egységes ünnepek, a hívők változatos istenségeket imádhatnak (már ha imádnak egyáltalán) és morális szabályokat sem szoktak elismerni (mármint az egyén saját elgondolásain kívül). A kettő összemosását a wicca első megjelenéséhez lehet kötni a 20. század közepe táján, amikor is még a boszorkányságot úgy mutatták be Angliában, mint egy vallást, ami pedig nem volt más, mint a wicca. Ez az elképzelés egy, azóta már rég megdöntött történelmi teórián alapult, mely szerint a boszorkányüldözések során az egyház egy pogány termékenységvallás túlélését próbálta kiirtani, amit a boszorkányok képviseltek. Persze ma már tudjuk, hogy ez nem igaz, és a modern boszorkányságot megkülönböztetjük wiccától. Erről még: boszorkányság vagy wicca?

A történelemnél folytatva, muszáj megjegyezni, hogy a történelmi boszorkányság nem egyezik meg a mai boszorkánysággal, amit ezért is szoktak akadémikus körökben (mint ahogy majd innentől én is többször) az újboszorkányság szóval illetni. A múlt boszorkánysága alapvetően egy csapásmagyarázó rendszer volt, ami által a hétköznapi emberek próbáltak magyarázatot találni az őket ért szerencsétlenségekre. A boszorkányság vádja pedig nem csak a gyógyítani és rontani is tudó mágikus tudással rendelkező emberekre (tudósokra, bábákra, füvesemberekre, stb.) eshetett, hanem a házsártos szomszédokra, de a segítségmegtagadás esetén átkozódásra hajlamos koldusokra is. Senki nem azonosította magát boszorkányként (vagy ha páran mégis, azt igazán soha sem fogjuk megtudni a régi anyagokból), viszont a varázsláshoz értők szívesen tetszelegtek a boszorkányok ellenségeinek szerepében. Persze a kora-újkori boszorkányhit magyarázata nem ilyen egyszerű. A ránk maradt forrásokban fel-feltűnnek olyan egyének, akik túl mutatnak ezen a csapásmagyarázó rendszeren, és mintha tényleges, magukat is boszorkánynak tartó egyének is léteztek volna. Ezek lehetséges kilétéről Emma Wilby írt egy könyvet (The Visions of Isobel Gowdie), illetve erről a kérdésről én is szóltam már tágabb megközelítésben egy bejegyzésemben.

Összességében viszont, amit a történelmi boszorkányságról érdemes egyelőre megjegyezni, hogy nem egyezik a maival, mely inkább a régi tudósemberek munkásságához közelít. De megint csak közelít, és nem ugyan az, mivel a modern boszorkányság csupán feléleszti annak egyes elemeit, de nem örökölte őket meg egy töretlen szokásrendszerként. Illetve, bármiféle állítás a mostani boszorkányság ősiségére vonatkozóan helytelen. Az újboszorkányságban is fellelhetőek olyan elemek, melyek az emberiség történelmének a hajnaláról is ismertek, ám ez nem a boszorkányság idejére utal, hanem az adott elemek alapvető emberi mivoltára (ilyen pl. a mágikus gondolkodás, a látomásélmények, stb.).

Tehát: a mai boszorkányság egy modern gyakorlat, melyben az emberek a transzcendenssel próbálnak közvetlen kapcsolatba kerülni, gyakran (de nem kizárólag) a saját, vagy mások életének a befolyásolására. Illetve, a boszorkányság nem ugyanaz, amint a wicca, és nem is egy vallás, sőt, a mai formája nem egyezik meg a történelmi boszorkánysággal sem.
 

A további, kezdőkben gyakran felmerülő kérdésekről itt lehet lelni egy leírást: boszorkányságról kezdőknek. 
 
Ajánlott olvasmányok:
Magyar Néprajzi Lexikon boszorkány szójegyzéke: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-925.html




A napló

Az év során igen ajánlott egy naplót vezetni mindarról, amit megtapasztalsz. Ennek nem kell giccsesnek és mágikusnak lennie, csupán az a fontos, hogy kényelmesen tudd használni, és ne sajnáld, ha véletlenül összekoszolódik, viasz csöppen rá, vagy ráesik egy kis eső. Mivel a szabadban is szükség lehet rá, ezért érdemes egy nem túl nagy méretű füzetet választani hozzá. Amit le kell benne jegyezni, az egyrészt minden boszorkányos munkád: azt, hogy mikor, hol, mit és hogyan tettél, illetve az elvégzett munka milyen érzéseket keltett benned, a környezetedben mi történt alatta és utána, ha pedig volt transzélményed, akkor az milyen természetű volt. Tekintve, hogy az álmaink is fontos szerepet fognak betölteni, így jól jöhet, ha már most elkezdjük álomnaplóként is használni ezt a füzetet, lejegyezve benne minden olyan álmot, amire emlékszünk.

De nem csak ezek kerülhetnek bele a füzetbe. Ha olvasol valamit, ami téged nagyon megérint boszorkányság terén, akkor azt is feljegyezheted ide, vagy bármi mást, ami megtetszik. A napló vezetésére nincsenek szabályok. A lényege, hogy segítségével tudjuk követni saját fejlődésünket, az esetleges túlvilági élményeinket pedig még frissen megörökítsük benne. 

Épp ezért az első bejegyzés szóljon arról, hogy most hogyan is képzeled el a boszorkányságot. Milyennek látod az elolvasottak után, mi az, ami tetszik benne, mi az, ami nem. Mi az, amit mélyebben szeretnél megismerni a boszorkányságon belül. Hogyan is képzeled el azt, amit tudni szeretnél a most elkezdett év végére. Egyáltalán miért akarsz a boszorkánysággal foglalkozni? Légy őszinte a válaszaidban, ne ítélkezz magad fölött, bármi is jutna eszedbe, csak jegyezd le. Másoknak úgy sem kell látnia a leírtakat.




A dedikáló szertartás

Ezt a szertartást újhold éjszakáján (26-án) tartsd meg, ám ha ez semmiképpen sem jönne össze, előtte vagy utána egy nappal. Kell hozzá füstölő (illata nem számít, csak Téged ne zavarjon), gyertya/mécses (színe alapvetően nem számít, de a fehér volna a legjobb). Pár szál kb. 25-30 cm-es fekete fonal, vagy bőrszíj (ebből karkötőt fogunk fonni). Egy kis üveg a kedvenc alkoholodból, vagy egy kis doboz (lehetőleg termelői) tej. Egy tálka, amiben ez a folyadék elfér és pár napig hiányolni fogod tudni (tehát nem kell semmi különlegesnek lennie). Gyufa/öngyújtó.

Első lépésnek készítsd elő a helyet a szertartásra. Vigyél be minden hozzávalót a szobába, ahol legyen elég nagy rend ahhoz, hogy amikor a sötétben mozogsz nem esel majd el semmiben, és nem is versz le semmit, sőt, még a házat sem gyújtod fel (tűzvédelemről soha sem szabad megfeledkezni!!!). Legyen üresen egy asztalka, vagy egy komód teteje, amire csak a kellékeidet rakd (vagyis a tálat, az italt, a fonalakat/bőrszíjakat, a füstölőt és pár mécsest/gyertyát). Illetve amennyire csak tudsz, sötétíts be, hogy lehetőleg korom sötét legyen a szobában.
Ha ez megvan, végy egy jó alapos zuhanyt, vagy egy fürdőt.
Visszatérve a szobába, ülj le egy kicsit és gondold végig, hogy mit és miért is készülsz csinálni. Majd próbálj meg csak erre koncentrálni. Ezt a tudatot pedig igyekezz a szertartás végéig megtartani.
Gyújtsd meg a gyertyákat és kacsold le a villanyt.
Vetkőzz le.
Állj meg a kellékeid előtt végy egy mély levegőt. Gyújtsd meg a füstölőt, amit aztán végy az egyik kezedbe, a másikba pedig egy mécsest/gyertyát. Járd velük az óramutató járásával ellenkező irányban körbe a szobát. Térj vissza a kellékeid elé és tett le a kezedben tartott dolgokat. Végy még pár mély levegőt.
Majd mondd: "Hatalmas lények, kiket az ember csak természetfelettiként ismer, Titeket szólítalak! Halljátok meg szavam, válaszoljatok hívásomra, fogadjátok áldozatom!" – itt öntsd ki az italt a tálba.
Mondd el, a saját szavaiddal, hogy mit is szeretnél a boszorkányságtól és miért. Légy őszinte, mert ez az a szituáció, ahol a hazugság nagyon rossz ötlet tud lenni. "Kérlek, adjátok munkámra áldásotok!" mondattal fejezd be.
Végy többször mély levegőt.
Vedd fel a fonalakat/szíjakat és miközben karkötőt fonsz belőlük magadnak ismételgesd: "Fonok, fonok, sorsot fonok, varázst vonzok, bűbájt hozok, fonok, fonok, sorsot fonok, varázst vonzok, stb."
Ha elkészült, végy pár mély levegőt, majd hints pár cseppet a felajánlott italból a fonásra. Ezután kösd fel bal kezedre.
Még egy mély levegő.
Oltsd el a mécseseket/gyertyákat, majd lépj hátra a bútortól annyira, hogy bő mozgástered legyen. Kezdj el körbe-körbe forogni egy helyben, amíg jó alaposan el nem szédülsz. Ekkor feküdj le a földre, csukd be a szemed és mondd a következőt: "Sötétség előttem, sötétség mögöttem, sötétségbe szállva, utamat meglelem."
Figyelj közben bármire, amit csak érzékelsz, látsz, vagy hallasz. Ha nem érzel semmit, az is teljesen tökéletes. Ha félnél, az is normális, csak ne engedd, hogy a rettegés úrrá legyen rajtad. Ezt csináld addig, míg már nem szédülsz tovább (vagy amíg csak jólesik). Nyisd ki a szemed, és koncentrálj egy kicsit mindarra, amit a szobából érzékelsz: a padlóra alattad, a füstölő illatára, a beszűrődő hangokra (vagy azok hiányára).
Végül állj fel, gyújts meg újra egy gyertyákat/mécseseket, és végy pár mély levegőt.  
Mondd: "Köszönöm a jelenlétet és köszönöm a támogatást! Tiszteletem!"
Várj egy kicsit csöndben, majd egy gyertyával/mécsessel a kezedben, óramutató járásával megegyező irányban járd körbe a szobát. Az italt hagyd magától elpárologni. A szertartás után mindenképpen egyél és igyál valamit. Írd le a tapasztalataid, illetve figyelj arra, hogy milyen álmaid lesznek, amiket szintén jegyezz le.

Tippek:

  • az italáldozat olyan helyre legyen rakva (és amúgy minden a szobában) ahol nem verheted le forgás közben
  • a szövegeket legjobb megtanulni, de azért érdemes, ha puskának a gyertyafénynél mondandó részeket jó nagy és olvasható betűkkel kiírjuk magunknak egy papírra és odarakjuk a gyertyák közé, de a forgás után mondandót mindenképpen jegyezzük meg
  •  a gyertyák viasza lecsöpöghet, a mécses forró lehet és miután megolvadt kiöntheted: legyen mindenképp valamilyen tartójuk, ami ettől megóv
  • a füstölő szintén hullathat parazsat, neki is kell tartó
  •   ügyelj arra, hogy senki ne zavarjon meg munka közben, ne érjen telefonhívás, vagy a laptop se jelezze, hogy valaki chatelni szeretne Veled
  •   a padlóra érdemes lehet egy plédet leteríteni, hogy míg ott fekszünk ne fázzunk nagyon (ha pedig a szobánkban hűvös van, vagy fázósak vagyunk, inkább hagyjunk magunkon némi ruhát)


 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem jövő héten is találkozunk, amikor a szertartások hogyan, miért és mikéntjét fogjuk megismerni.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...