Boszorkányiskola 13: a szellemekről

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenharmadik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a mai újboszorkányságban ismert szellemek alapvető tulajdonságait és főbb fajtáit. Gyakorlatban pedig megpróbálunk kapcsolatba lépni egy növény szellemével.

~ ~ ~

Az újboszorkányok a különféle istenségek mellett szellemek nagy csoportjával is dolgoznak. A szellemek alatt pedig nem csak az ódon várkastélyokat kísértő holt lelkeket értik, hanem sok más egyéb spirituális természetű lényt is. Ezek között vannak olyanok, akik rendelkeznek fizikai formával és természetesen olyanok is, akik nem. Hogy hogyan is lehet egy szellemnek fizikai formája? Hát, ez nagyon egyszerű: ahogy az embernek is szokás tulajdonítani egy spirituális aspektust (vagyis a lelket), úgy sok boszorkány (és még több nép) meg van győződve arról, hogy ugyanez elmondható a világ minden lényéről, ha nem egyenesen az egész univerzumról, a legkisebb vírustól a legnagyobb csillagig. Épp ezért is, sok boszorkány vallja magát animistának.

Az anyagi formával nem rendelkező szellemek nagy része a valaha élt lények lelkei, legyen szó emberekről, állatokról, vagy bármi másról. Egyesek pedig soha nem is rendelkeztek fizikai testtel (vagy legalábbis ma már nem tudnak róla), viszont attól még a mi világunkban léteznek. Egy harmadik részük, az előzőhöz hasonlóan nem mondhatott magáénak testet és még csak nem is a mi valóságunk lakói. Ezekről a szellemekről általában úgy gondolkodnak, hogy valamilyen másik világban, „síkban” élnek, ám attól még átlátogathatnak hozzánk és kommunikálhatnak az emberekkel. 

A szellemekről azt tartják a boszorkányok, hogy kapcsolatba lehet lépni velük, majd ezen a kapcsolat által tanulni, bölcsességeket megszerezni képes az ember tőlük. Sőt, a szellemekről azt is tartják, hogy az emberi világban változásokat tudnak előidézni, a megfelelő módszerekkel pedig rá lehet bírni őket, hogy ezen hatalmukat a mi kívánságaink teljesülésének érdekében is alkalmazzák. Mindemellett, bizonyos szellemekkel általánosan érdemesnek tartják a jó kapcsolat ápolását, mely garantálni tudja az ember jólétét, szerencséjét és egészségét (pl. ősök, helyi szellemek, stb.).

A szellemek alapvetően ambivalensek, vagyis egyszerre jók és rosszak. Képesek hazudni, vagy legalábbis félrevezetni, de segíteni és támogatni is. Alapvetően alakváltásra képesek, így egy szellem megjelenhet egyszer állatként, másszor emberként, harmadszor pedig valami egészen másként. Hatalmas létezőkről van szó, akiknek a tudása jobbára igen meghaladja a miénket (persze, mint ahogy a mesék tanúsítják, nem lehetetlen túljárni az eszükön, de nem is egyszerű). Egy részük szívesen segít az embereknek, és még szívesebben segít másodszor is, ha a támogatásáért hálából kap valamit. A hálaajándék, felajánlás, vagy áldozat elhagyása egyesek számára pedig kimondottan sértő lehet - és annak nem szokott jó vége lenni, ha valaki megsért egy szellemet. Ezért fontos, hogy velük szemben mindig tisztelettudóak és alázatosak legyünk, illetve adjuk oda nekik, ami nekik jár.

A szellemek pár főbb fajtája:

Helyszellemek: egy-egy helynek, vagy területnek a megszemélyesített alakja, vagy pedig az őrző-védő szelleme. Szelleme lehet a hegyeknek, a domboknak, egy ártérnek, egy mocsárnak, a barlangoknak, egy erdőnek, stb. Az újboszorkányok általában fontosnak tartják, hogy legalább az otthonuk környékének helyszellemét tiszteljék rendszeres áldozatokkal, illetve azon helyekéit is, ahová növényeket, vagy gombákat gyűjteni járnak.

Növényi szellemek: a bennünket körülvevő vegetációban lakozó szellemek, illetve az egyes fajok szellemei. Vagyis szellemmel rendelkezik a szobánk ablaka előtt álló tölgyfa, ami alapvetően az ő lelke. Illetve a tölgyfáknak általában is van egy közös, fő szelleme, mely uralma alá esik a világ összes tölgyfája.

Állatok szellemei: velük is hasonló a helyzet, mint a növények esetében.

Holtak szellemei: a halott emberek, állatok és növények szellemei. Ezek egy speciális részét képezik az ősök szellemei, akik egy személy saját felmenőinek az összességét takarják. Általában rájuk úgy szokás tekinteni, mint akik alapvetően jó szándékúak a leszármazottaikkal, és szívesen nyújtanak nekik segítséget a túlvilágról. Persze az elmúlt évek boszorkányság iránt érdeklőiben felmerült, hogy mi van akkor, ha a keményvonalas keresztény dédszüleink nem örülnek majd, ha azt látják, hogy pogány módon próbál az ember feléjük közeledni. Épp ezért ma már lehet olyanokat is hallani, hogy az ember az „eltávozott boszorkányokat” szólítja meg a saját rokonai helyett, vagy a „gondolkodásmódbeli/hitbeli őseit”.

Háztáji szellemek: a különböző népek azon transzcendens lényei, akik az otthonok különböző részeiben éltek, illetve azok védelméért felelősek voltak. Ezt manapság szokás egybefoglalóan, csak, mint házszellem kezelni, és neki rendszeresen áldozatot bemutatni, vagy lehet követni egy korábbi pogány kultúra erre vonatkozó képzeteit is (pl. orosz, római, stb.).

Segítőszellemek: a világ összes kultúrájában, ahol ismernek szellemeket, tudnak olyanokról is, akik a különböző helyi varázsló-, és/vagy sámánfigurák segítőivé szegődnek. Ezek lehetnek holtak szellemei, az őseink, állatok, növények, vagy bármilyen más fajtájúak. A modern boszorkányságban ezeket általában familiárisnak szokás nevezni, illetve ehhez hasonló funkciót láthatnak el a szellemvezetők (spirit guides), a totemállatok/erőállatok, de még akár a védőangyalok is. Habár megjegyezném, hogy ezen utóbbi felsorolás tagjairól olvasható írások java nem a hagyományos, történelmi elképzeléseket követi róluk, hanem egy jóval lebutított változatot mutat be, melynek sokszor semmi köze az eredeti elgondolásokhoz. Arról nem is szólva, hogy a segítőszellemek kategóriája sem egy jámbor és mások feltétlen segítésére vágyó létezők csoportját takarja, hanem olyan lényekét, melyek bizonyos kondíciók és áldozatokért cserébe, a nekik megtetsző emberrel hajlandóak egy, mindkettejük számára előnyös kapcsolatot létesíteni.

Destruktív természetű szellemek: ahogy a fizikai világnak is megvannak a maga ragadozói, úgy a szellemek közt is vannak olyanok, melyek létének szerves része a ragadozói magatartás. Sokan tévesen gonosznak képzelik őket, pedig csupán a természetük szerint viselkednek, mely magában foglalja azt is, hogy nem igazán vannak együttérzéssel az emberek iránt, ahogy egy oroszlán sem sajnálja az antilopot, amiből a vacsorája lesz.

Tündérek: egy nagyon tág és megfoghatatlan kategóriája a szellemeknek. Tartoznak ide görög nimfák kora-újkori képzetei, pogány istenek maradványai, halottak lelkei, természeti szellemek és még sok egyéb. Ám határozottan nem az apró, virágokat beporzó, jókedvű és szívű, szárnyas emberi alakokra kell gondolni alattuk. A tündérek veszélyesek, szeretik az embereket megtáncoltatni, légyottokra elrabolni (aztán elfelejteni visszajuttatni), gyerekeket elváltani, a lovak sörényét befonni, stb. Egy mélyebb leírás róluk itt található.

Kell-e félni a szellemektől?

Igen és nem. Bizonyos értelemben a szellemek is olyanok, mint az emberek: vannak köztük jók és rosszak, kedvesek és önzők, jámborak és veszélyesek. De, az emberekhez hasonlóan, a legtöbbjük ezek kombinációja, és csak a helyzettől függ, hogy éppen hogyan viselkednek. A velük való tapasztalatszerzések elején még minden félelmetesnek tűnhet, ám ennek a félelemnek a megzabolázása és a fölötte való győzedelmeskedés fantasztikus élmények előtt nyithatja meg számunkra az utat. Csak legyünk velük mindig tisztelettudóak, de azért közben ne hagyjuk soha hátra a józan paraszt eszünket sem. Szóval, ne rettegjünk a szellemektől, ugyanakkor ne is gondoljuk azt, hogy mindegyikük csak azért él, hogy nekünk segítsen. Próbáljuk meglelni az arany középutat. Kellemetlen élmények mindenképpen elő fognak fordulni azzal, aki ilyesmivel foglalkozik, sőt, valószínűleg kimondottan rémisztőek is, ám aggodalomra csak akkor van ok, ha ez rendszeressé válik, illetve ha ezek a tapasztalatok pszichológiai zavarokat produkálnak.

Egy növény szellemével való ismerkedés

Alapvetően kevés (vagy legalábbis kevesebb) baj érheti az embert, ha konkrét fizikai lények szellemeivel próbál meg először ismerkedni. Természetesen a házunk előtti fa is képes nagyon kellemetlen élményeket nyújtani (soha nem becsüljük le semminek a szellemét, mert még egy aprócska hangya szelleme is hatalmasabbnak bizonyulhat nálunk!!!!!!!), ám ő mégis nagyobb eséllyel lesz barátságos, mint egy véletlenül fellelt erőszakos halált halt ember lelke. Ezért is zöld rokonainkkal kezdünk.

Az ismerkedéshez szükség van ugyebár egy növényre. Ez lehet fás-, vagy lágyszárú, ami csak nekünk tetszik. Ha még meg van a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetett magjainkból kikelt virágok egyike, akkor ő volna az ideális erre, de ha nem, akkor szabadon választhatunk. A feladat pedig a következő:

Közelítsük meg a növényt, és köszöntsük tisztelettel. Mondjuk el neki, hogy meg szeretnénk ismerni, közelebb szeretnénk kerülni hozzá. Mutassunk be neki áldozatot (ami legyen természetes!).

Telepedjünk le a közelében, és csendesítsük el a tudatunkat, lépjünk be a szertartásos tudatállapotba. Amikor ezt elértük, fókuszáljuk minden figyelmünket és érzésünket a növényre. Nyissuk meg előtte a szívünk. Ne próbáljunk semmit ráerőltetni, csak a belső monológunk nélkül adjuk át magunkat a csodálatának. Nézzük meg a leveleit, a virágát, az ágainak az eloszlását, érezzük az illatát (ha van). Fontos, hogy itt még ne érintsük meg! A minimális tisztelet része itt az, hogy a növény akarata nélkül nem érünk hozzá.

Egy idő után észre fogjuk venni, hogy létrejött közöttünk a kapcsolat, feltéve persze, ha a növény is így akarja. Ez a kapcsolat kimerülhet abban, hogy úgy érezzük, már ő is figyel ránk, nem csak mi rá. Egy egységet is megélhetünk a növénnyel, akár érzés, akár érzékelés szintjén. Ha a növény üzenni is akar nekünk, akkor a kommunikációja kimerülhet érzésekben és benyomásokban. Ne számítsunk arra, hogy rögtön hangokat fogunk hallani, habár persze ez is előfordulhat, mint ahogy a látomások megélése is.

Az is lehet, hogy a növény nem szeretne semmit sem közölni velünk, vagy ránk se akar hederíteni. Esetleg mi magunk nem tudunk annyira ellazulni, hogy a kapcsolat létre jöjjön. Ilyenkor nem kell kétségbe esni. Ha már belefáradtunk a próbálkozásba (vagy, ha a kommunikáció végére értünk), köszönjük meg a növénynek a közreműködését, dicsérjük meg szépségét és búcsúzzunk el tőle, megígérve, hogy később újra megpróbálkozunk majd vele „szóba állni”. Amit aztán már akár másnap is megtehetjük, ugyanezen módon. 

 ~ ~ ~

 

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a nyári  napforduló ünnepét járjuk körbe.

  Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.