Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a
boszorkányiskola harmincnegyedik leckéjén! Ezen a héten megismerünk egy nagy adag jóslási technikát.
~ ~ ~
A
mágikus hagyományok és az újboszorkányság szerves részét képezik a különböző
jóslási formák. A leckék során mi ezek két nagy csoportjával fogunk
megismerkedni: a kimondott jóseszközt használókkal, illetve azokkal, ahol az
ember maga hivatott meglátni a jövőre utaló jeleket. Ezúttal az első
kategóriába eső módszerekkel, vagyis a valamiféle hozzávalók
megfelelő alkalmazásán és azok sokszor előzőleg elsajátítható ismeretek alapján
való értelmezésén alapuló technikákkal.
Kártyajóslások
Az
egyik legismertebb jóslásfajták egyike és tipikus módja az eszközt alkalmazó
fajtáknak. A lapoknak általában mindenek megvan a maga saját értelmezési módja,
tehát ha csak egy kártyát húzunk is ki a pakliból, az még mindig hordozhat
nekünk üzenetet. Ez a saját jelentés aztán módosulhat más kártyalapok jelenlétével,
vagy pedig az által, ha a kártyából jósló igyekszik őket a helyzethez
igazítani. Tipikusan a jósláskor a lapokat megfelelő módon kell kihelyezni egy
sík felületre, amiket aztán majd a hozzáértő elemezni tud elhelyezkedésük és egyéni
jelentésük alapján. Ilyen munkára alkalmas lehet a rendes francia kártya is, ám
tipikusabb manapság a kimondottan ezen célra készült paklik használata. A
boltokban lehet erre kapni cigánykártyát, tarot-t és különféle jóskártyákat,
illetve könyvek tucatját, ami helyes alkalmazásukat és értelmezésüket taglalja.
Tarot
Modern
korunk talán legnépszerűbb jóslásra alkalmazott kártyapaklija. 78 lapból áll (általában),
melyeket a nagy arkánumra és a kis arkánumra szokás osztani. Mindegyik gazdagon díszített és
saját elnevezéssel, illetve tipikus motívumokkal bír. Történetét tekintve, a
15. századi Milánó környékére teszik megalkotását, ahonnan aztán szétterjedt
Európa több országára is. Ekkor még és a következő évszázadokban is csupán egy
hétköznapi kártyajáték eszköze volt, semmi több (és például a magyar kártya is belőle származtatható). A változás a 18. századi
Franciaországban következett be, amikor az ottani Egyiptom-láz idején (Napóleon
egyiptomi hadjárata után) a helyi ezoterikus körök a tarot-nak misztikus
jelentést kezdtek tulajdonítani, sőt, még Egyiptomi eredetet is. A tarot és a
jóslás igazán Angliában találkozott: a Golden Dawn rend tagjai által lett jóseszköz, akik
közül is Alaister Crowley és Arthur Edward Waite voltak a ma is jól ismert
formák megalkotói. A 20. században, de főként a 21-ben rengetegféle tarot pakli
született, az unikornisosoktól a vámpírosokig. A lapok jelentése jobbára
mindegy kártyánál megegyezik, ugyan árnyalati különbségek előfordulhatnak
köztük.
Rúna
A
rúnák alatt alapvetően a régi germán és északi népek ábécéjét értjük. Mint
minden ábécét, ezeket is használták amulettek készítéséhez, illetve mágikus
szövegek leírására, aminek hála „hivatalos” használatból való eltűnésük után, a késő középkortól a
varázshagyományok átvették maguknak. Eredeti felhasználásuk
módját nem ismerjük, és csak néhány, nem a legmegbízhatóbb forrásunk van arról,
hogy jóslásra is alkalmazták őket. Ez persze az utóbbi századokban és ma sem
zavar senkit, így a rúnák mágikus- és jóshasználata reneszánszát éli. A rúna
szetteket egy kis zsákocskában szokás tárolni, onnan vetik ki őket egy sík
felületre, majd az elhelyezkedésük (egymáshoz való közelségük, fel-le
fordultságuk, távolra esésük) és az egyéni jelentésük alapján magyarázzák őket.
Másik módszer szerint a zacskóból kell kihúzni egyet, vagy többet, és azt
értelmezni. Érdemes megjegyezni a rúnákhoz társított jelentésekről, hogy azt ugyan
tényleg tudjuk, hogy mondjuk az „úr”
olvasatú rúna őstulkot jelentett, ám az már más kérdés, hogy ezt egy jóslás
során pontosan hogyan is lehet értelmezni, amire csak modern spekulációink
vannak.
Ogham
Az
ogham egy ír-kelta írásrendszer volt, mely 20 alapvető betűből állt, amiket aztán másokkal is kiegészíthettek. Az
időszámításunk szerinti 2. és 4. (vagy 3. és 6. - a tudósok között nincs róla egyetértés) század között fejlesztették ki, és az egyes
betűit általában egy-egy növényhez, azokból is leginkább fákhoz szokás
kapcsolni, habár erről sem létezik egy egységesen elfogadott elképzelés. Történelmi adatunk jóslásra való alkalmazásával kapcsolatban gyér és kétes (vagy csak egyszerűen nem létezik, és félrefordítunk dolgokat), a modern neodruidák viszont már évtizedek óta ilyen formában használják.
A betűket általában kis pálcikákra, vagy kavicsokra festik, esetleg vésik. Ezeket
aztán egy zacskóban tárolják, melyből kihúznak egyet (vagy többet) jóslás
esetén. Ám akár kártya formában is meg lehet vásárolni az ogham betűket, ahol
az alkalmazási módszerük megegyezik a jóskártyákéval.
Asztrológia
A csillagok,
de főként a bolygók állásából következtetés a földi dolgok alakulására. A
mögöttes elmélet már ismerős lehet az asztrális mágiáról szóló leckéből.
Alkalmazásához nem csak megfelelő ismeretek, hanem csillagászati eszközök is
szükségesek, amit modern korunk és a különféle ilyen programok és
applikációk megkönnyítenek. Hagyományosan egyébként nem tartozott a történelmi
boszorkányság témájához (ami inkább a tanult mágia része), csak a modern
időkben született komolyabb átfedés az asztrológia iránt érdeklődők és a
magukat boszorkánynak tartó személyek között.
Könyv/biblia
Egy
tipikus, egyszerű és mindenki által alkalmazható jóslási módszer volt a
könyvek, így leggyakrabban a Biblia (hiszen valaha ha egy könyve volt egy
családnak, az biztos a Biblia volt) jóslásban való felhasználása. A módszer
nagyon egyszerű: ha egy problémára, vagy kérdésre keresünk választ, találomra
kinyitjuk a Bibliát, oda se nézve rábökünk az ujjunkkal, majd elolvassuk az első sorokat, amire az ujjunk mutat. Ezt
aztán a helyzetre vonatkozóan a saját elképzeléseink alapján értelmezhetjük.
Babból jóslás, bobolás
Egy
tipikusan magyar módszer, mellyel nem csak a jövőt, hanem elveszett állatok
hollétét, vagy egy rontás elkövetőjét is megtudakolhatták. Férfiak és nők
egyaránt alkalmazták, ahogy mágikus specialisták és laikusok is (tehát nem csak
a boszorkányok, vagy javasok tudtak belőle jósolni!). A technika pontos leírása itt található.
Szitafordítás/rostaforgatás
Egy Európa-szerte elterjedt módszerről van szó, mely kérdéses ügyek eldöntésében nyújtott segítséget a múlt embereinek. Még rendőrségi ügyekben is alkalmazták! Csupán egy szita/rosta kell hozzá és egy nagyobb olló, amit beleszúrunk annak a szélébe, nyitott állásban. Aztán a két fogóját az ollónak egy-egy ember megfogja, és elkezdik ide-oda billegetni a szitát, egészen addig, míg az ollóról le nem esik az. Aki felé fordulás közben esett le, az annak van igaza, vagy az a bűnös.
Hosszabb leírás róla: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1017.html
Hosszabb leírás róla: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1017.html
Inga
Egy
fonalra, vagy vékony láncra erősített nehezék az inga, az egyik legegyszerűbb
jóslási módszer. A fonalnál a kezünkben fogva fellógatjuk, és a mozgásából
kapjuk meg a neki feltett kérdésekre a választ. Pontos szabály viszont nincs az
értelmezésre. Sokan ezért először „megbeszélik” az ingával, hogy mi mit is
jelent: kérnek tőle egy igen választ (vagy feltesznek neki egy olyan kérdést,
amire tudják, hogy igen a válasz), illetve egy nemet, megfigyelve, hogy merre
mozdul, vagy forog és megjegyezve az eredményt. Ezután már fel lehet tenni neki
a jövőre (vagy akár jelenre) vonatkozó kérdéseinket. Ha pedig nem tudjuk
eldönteni, hogy pontosan merre is mozdul, akkor általában a választ „talán”-nak
szokták értelmezni.
Ólomöntés/viaszöntés
Forró,
megolvadt viaszt kell hozzá önteni hideg vízbe, és az így kapott figurák
formájából lehet következtetni a jövőre, vagy a kérdésünk válaszára. Tipikus
módja ez a megrontottságról való meggyőződésnek: ha valaki úgy gondolja, hogy
rontást vetettek ki rá, a feje fölé tartva ólmot öntenek, és a kapott
formából meg tudják állapítani, hogy helyes-e az elképzelés, vagy sem. Gyógyításra is jónak tartották. Magyarországon széles körben ismert. További leírás róla itt: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-269.html
Tealevél jóslás
Vagyis tea- és kávézacc jóslás, ugyanis az ezen alkotta mintákból lehet elvileg következtetni a jövőre. Hagyományosan, a jósló egy csészébe tea/kávé zaccot tesz, majd azt lefedi egy kis tányérral. Ezután azt jól megrázza, hogy a csésze minden részére kerüljön a zaccból. Mindeközben a kliensre kell gondolni, az ő személyére, munkájára, családjára és gondjaira. Ezután fel kell fordítani, hogy a fölösleges zacc kiessen belőle, majd a csészében maradtat kell megtekinteni, és egy kis fantáziával formákat belelátni. A megpillantott lehetséges formáknak pedig mindnek megvan a maga jelentése; pl. a gyűrű házasságot jelent, a kígyó ellenségességet, a Nap nagy szerencsét, az egér tolvajlást.
Tenyérjóslás
Az emberi tenyér vonalainak mintázatából való jóslás. A nagyobb tipikus vonalaknak, illetve a nagyobb izmok alkotta "domboknak" mind megvan a maga neve és saját jelentése. Egy részük az ember jellemére, másikuk a jövőjére utal.
Időszakos praktikák
Sok,
mindenki által elvégezhető jóslási módszer egyes időszakokhoz, vagy
ünnepnapokhoz van kötve. Csak, hogy a mindenszentek napjával kapcsolatosakból
említsek párat:
Az
földből ekkor kihúzott káposzta kinézetből következtetni lehet a leendő társ
kinézetére, életkorára, vagy munkájára.
Vegyünk
két szem mogyorót, és az egyiket nevezzük el magunk után, a másikat pedig a
szerelmünk után. Vessük a mogyorókat egy tűzbe. Ha csendesen égnek, akkor boldog
lesz a kapcsolatunk, de ha hangosan ropognak, akkor nem illünk igazán össze.
A
kíváncsi lány fogjon egy gyertyát ezen az éjszakán, és egyedül annak a
fényénél, egy tükör előtt egyen meg egy almát, vagy, egy másik változat szerint
fésülködjön meg. A tükörben meg fogja látni a leendő férjének a képét, a válla
fölött.
Egy
kinyomtatott ABC betűit vágjuk ki egyesével, majd helyezzük egy tál víz
felszínére, a betűket lefelé fordítva. A másnap reggelre megfordult betűk a
jövőbeli társ nevének a kezdőbetűi lesznek.
Pucoljunk
meg egy almát, ügyelve arra, hogy a héja egy hosszú csíkot alkosson. Háromszor
körözzünk vele a fejünk fölött, majd a bal vállunkon át dobjuk a hátunk mögé. A
héjból így már ki lehet olvasni a jövőbeli házastársunk nevének kezdőbetűit.
Töltsük
meg a szánkat vízzel, majd fussuk, vagy sétáljuk körbe az otthonunk környékét,
vigyázva, nehogy lenyeljük a vizet, vagy hogy az kiszivárogjon a szánkból. Ha
sikerrel járunk, útban hazafelé az első ember, akivel találkozunk, lesz a
férjünk/feleségünk.
~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is
találkozunk, amikor is a jóslás további technikáit taglaljuk majd.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni:
bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook
oldalán.
Szia!
VálaszTörlésEngem nagyon érdekelne a csontokkal való jóslás és eddig még nagyon kevés forrást találtam hozzá. Ha esetleg tudnál valamit ajánlani a témában, akkor azért nagyon hálás lennék. Egyébként nagyon kedvelem az oldalad, mindig jól esik egy-egy cikket elolvasni és elmélkedni rajta.
Szia!
TörlésEbben a témában én sem tudok túl sok forrásról. Igazából, néprajzi műveken túl, egyedül Hollódoktor Szelídítetlen boszorkányság című könyvében tudom, hogy ír részletesebben erről (meg általában a csontok gondozásáról és preparálásáról). Szóval talán azt volna érdemes megnézni. :)
Üdv: Virág