Boszorkányiskola 35. lecke: jóslás II.

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harmincötödik leckéjén! Ezen a héten további jóslási technikákat ismerünk meg.

 

~ ~ ~

Az előző leckében megismerkedtünk az adott szimbólumokkal dolgozó jóslásokkal, ezúttal pedig az egyedi szimbólumokat használók kerülnek sorra. Ezen technikák különlegessége, hogy alkalmazásukhoz legalábbis egy enyhe transzra van szükség. A legtöbb módszer épp ezért csak a valamibe való hosszas belemeredést alkalmazza, mely a módosult tudatállapot elérését hivatott segíteni, illetve a látomások megjelenését. Ebből következik még az is, hogy a legtöbb esetben az ilyen jóslások alkalmazása a kimondottan erre szakosodott emberek dolgának számított. Hiszen a Bibliát bárki ki tudta nyitni egy-egy kérdésre választ keresve, vagy a kártyák jelentését mindenki megtanulhatta egy hozzá értőtől, vagy akár egy könyvből is. Ezzel szemben az ilyen, módosult tudatállapotot igénylő módszerek végrehajtása specialistákat igényelt, akik a különböző népeknél jelenthették a papok egy alfaját, a jósokat, a mágusokat, a tudós embereket, a sámánokat, vagy a boszorkányokat.

Kristálygömb/kristályok

Ugyan ma talán hírhedtsége miatt nem örvend akkora népszerűségnek a boszorkányok körében, viszont nagy hagyománnyal rendelkezik. A reneszánsz és kora-újkori tanult mágia kedvelt eszközének számított; pl. az egyik lengyel király angyali mágiával foglalkozó könyvében több rituálé is szerepel, mely egy kristálygömb megfelelő felszentelési és használati módjait ecseteli. A használatuk a régiek szerint nem egyszerű. Először is, sokukhoz nem maguk a mágiát végzők kellettek, hanem egy fiatal szűz fiúcska (ritkábban lányka), aki majd a megfelelő megtisztító rítusok után belenéz a kristályba és mindenfélét lát benne. Ezeket aztán a mágus lejegyzi és értelmezi. Azon esetekben viszont, amikor maga a varázsló nézett bele a kristályba, azt gyónás, önmegtartóztatás és sok-sok ima után tehette meg. Manapság ezekkel az előírásokkal senki nem törődik, helyette csak elégnek szokták tartani, ha meggyújtanak pár gyertyát és füstölőt, esetleg kivetnek egy kört. A gömböt pedig nem csak hegyikristályból készítették, hiszen mondjuk a görögök kimondottan a berilleket kedvelték ilyen célra.

Tükrök/fekete tükör

Ez a mostanság is felkapott módszer egy gyertya fényénél egy tükörbe, vagy fekete tükörbe való nézést takarja. A fekete tükör ugyanolyan, mint egy normál tükör, csak a hátulja a szokásos kémiai anyagok helyett egyszerű fekete festékkel van befestve. Ezt mi magunk is nagyon könnyen megtehetjük egy üveglap és valamilyen jó sötét (és üvegre is használható) fekete festékkel. Elkészítése után általában fel szokás szentelni, vagy megtisztítani, esetleg a Hold fényének kitenni, illetve a Nap fényétől óvni. Alkalmazni is elsötétített szobában szokás.

Történelmileg, Kínától, Szibérián át, egészen az ókori Rómáig használatosak voltak a tükrök jóslási célra. Ezek általában fémekből készültek, amiket fényesre csiszoltak. Sok ilyen tükör nem is funkcionált mai értelemben vett „tükörként”, csupán csillogó volta és lapos, kerek kialakítása miatt nevezhetőek „tükörnek”.

Víz - hidromancia

Ez a módszer Nostredamustól lehet ismerős, ugyanis elvileg ő volt az, aki egy tál vízbe nézve látta meg látomásait. De már ő előtte évezredekkel ezelőtt is néztek az emberek mindenféle tükröződő vízfelületre a másvilág meglátásáért, még állítólag olyan neves illetők is, mint Pitagorasz. Az ókori római források szerint, a technika abból állt, hogy miközben vízbe tekintettek, meghívtak különböző isteneket és szellemeket, akik aztán a folyadékban (vagy akár pl. ha ezt egy tónál végezték, akkor a mellett) jelentek meg és adtak át üzeneteket. Még egy római király is alkalmazta ezt, különféle rítusok elvégzésének módját megtudni. Lehet ezt végezni a szabadban, bármely tükröződő vízfelületen, de a szobánk melegében is, egy, a vízből is visszatükröződő gyertya fényénél.

Füst - libanomancia

Az első forrásaink elég réginek számítanak a füst viselkedésének üzeneteiről. A régi emberek attól függően, hogy az általában áldozatként bemutatott dolgok füstje hogyan viselkedett, következtettek az istenek, szellemek hangulatára, illetve a jövőre. A legismertebb az ezt említő történetekből Káiné és Ábelé; amikor Yahwénak égő áldozatot mutattak be, az Ábel által szolgáltatott anyagoké magasra szállt (jelezve, hogy Yahwe elfogadta), mag Káiné a föld közelében maradt. A konfliktusuk ebből indult, és a vége gondolom mindenki által ismert. Kevésbé ismert már, hogy a mezopotámiaiak is mutattak be füstáldozatokat, aminek a viselkedését kész ómeneknek tartották. A görögök által is ismert és gyakorolt jóslási formáról van szó. Hozzá, egy szellemi létezőnek füstáldozatot kell bemutatni (tehát lehetőleg valami minőségi gyantát, nem a 250 Ft-os füstölő rudat), majd a felszálló füst gomolygását kell figyelni és az ebben meglátott formákat értelmezni.

Tűz/láng – piromancia

Szintén az ókortól dokumentált módszer, melynek az alapja, hogy valaki a tűzbe, vagy egy lángba (gyertya, lámpás) nézve látja meg a jövőt. Egy időben ez magában foglalta az áldozati tüzekbe való tekintéssel. A tűzzel való másik jóslás mind a mai napig megtalálható a népi módszerek között: azt tartották a jövőre utaló jelnek, ahogy valami elég a tűzben. Ez lehetett gyors, vagy lassú, nagy füsttel járó, vagy füstmentes, esetleg hangosan ropogó, vagy hangtalan. Egy konkrét példa rá az október 31-e éjszakáján tűzbe vetett mogyorók gyakorlata – akinek a mogyorója nagyot pattan a tűzben, az fog meghalni.

Egyéb

A valamibe való hosszas nézést és az istenek üzeneteinek ebben való meglátását nem csak a fenti eszközökkel végezték. Megtehették ezt bármilyen fényes, vagy csillogó felülettel: kardokkal, pengékkel, de még a megnyálazott, vagy megolajozott körmükkel is.

Egy jóslási módszer kipróbálása

Találjuk ki, hogy életünk mely kérdéses területére szeretnénk útmutatást kérni és válasszunk ki egy nekünk tetsző módszert a fentiekből.

Egy napot szánjunk rá, hogy úgy nekikészüljünk a jóslásnak, mintha egy rendes rituálét végeznénk (vagyis böjtöljünk, tartózkodjunk a szexuális tevékenységektől, stb.).

Sötétedés után végezzük a munkát.

Az egészet úgy nyissuk meg, mintha egy rituálét hajtanánk végre.

Hívjuk meg a számunkra kedves szellemeket/isteneket, vagy akár az őseinket, vagy bárkit, akiről úgy gondoljuk, hogy segíthet válaszunk meglelésében. Mutassunk be nekik áldozatot.

Egy gyertya fényénél nézzünk bele a fényes felületünkbe (úgy, hogy a láng képe visszatükröződjön benne), vagy nézzünk magába a lángba, esetleg a füst gomolygásába. Ha a füsthöz gyantát használunk, akkor abból időnként újabb adagot kell majd a szénkorongra szórnunk, illetve nem árt mellé egy nyitott ablak is, mert nagyon sok füst összegyűlhet).

Nézzünk a médiumunkba, nem meredten bámulva, hanem csak egy félig fókuszálatlan tekintettel. A tudatunkban a kérdésünk legyen ott, de ne az uralja a gondolatainkat, hanem adjuk át magunkat a látás élményének. Vesszünk el benne. Nem fogunk rögtön látni víziókat, de egy idő után feltűnhetnek képek, szimbólumok, üzenetek. Ezeket ne próbáljuk megfogni, hanem hagyjuk őket „áramlani”.

Csináljuk ezt addig, amíg csak jól esik. Akkor sem kell kétségbe esni, ha első alkalommal nem látunk semmit! Az is tökéletes! Ez is olyan valami, amit a sok gyakorlás tud csak megtanítani nekünk.

Végül búcsúzzunk el a megszólított szellemi lényektől.

Zárjuk le a rituálénkat. Ha kell, helyezzük biztonságba a jóslási segítőeszközeinket.

Jegyezzük le, amit érzékeltünk. Majd később ez segít az értelmezésben, illetve a fejlődésben.

Együnk, igyunk. Takarítsunk le magunk után.

 ~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a képmágia rejtelmeiben mélyülünk el egy kicsit.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 34. lecke: jóslás I.

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harmincnegyedik leckéjén! Ezen a héten megismerünk egy nagy adag jóslási technikát.

 

~ ~ ~

A mágikus hagyományok és az újboszorkányság szerves részét képezik a különböző jóslási formák. A leckék során mi ezek két nagy csoportjával fogunk megismerkedni: a kimondott jóseszközt használókkal, illetve azokkal, ahol az ember maga hivatott meglátni a jövőre utaló jeleket. Ezúttal az első kategóriába eső módszerekkel, vagyis a valamiféle hozzávalók megfelelő alkalmazásán és azok sokszor előzőleg elsajátítható ismeretek alapján való értelmezésén alapuló technikákkal.

Kártyajóslások

Az egyik legismertebb jóslásfajták egyike és tipikus módja az eszközt alkalmazó fajtáknak. A lapoknak általában mindenek megvan a maga saját értelmezési módja, tehát ha csak egy kártyát húzunk is ki a pakliból, az még mindig hordozhat nekünk üzenetet. Ez a saját jelentés aztán módosulhat más kártyalapok jelenlétével, vagy pedig az által, ha a kártyából jósló igyekszik őket a helyzethez igazítani. Tipikusan a jósláskor a lapokat megfelelő módon kell kihelyezni egy sík felületre, amiket aztán majd a hozzáértő elemezni tud elhelyezkedésük és egyéni jelentésük alapján. Ilyen munkára alkalmas lehet a rendes francia kártya is, ám tipikusabb manapság a kimondottan ezen célra készült paklik használata. A boltokban lehet erre kapni cigánykártyát, tarot-t és különféle jóskártyákat, illetve könyvek tucatját, ami helyes alkalmazásukat és értelmezésüket taglalja.

Tarot

Modern korunk talán legnépszerűbb jóslásra alkalmazott kártyapaklija. 78 lapból áll (általában), melyeket a nagy arkánumra és a kis arkánumra szokás osztani. Mindegyik gazdagon díszített és saját elnevezéssel, illetve tipikus motívumokkal bír. Történetét tekintve, a 15. századi Milánó környékére teszik megalkotását, ahonnan aztán szétterjedt Európa több országára is. Ekkor még és a következő évszázadokban is csupán egy hétköznapi kártyajáték eszköze volt, semmi több (és például a magyar kártya is belőle származtatható). A változás a 18. századi Franciaországban következett be, amikor az ottani Egyiptom-láz idején (Napóleon egyiptomi hadjárata után) a helyi ezoterikus körök a tarot-nak misztikus jelentést kezdtek tulajdonítani, sőt, még Egyiptomi eredetet is. A tarot és a jóslás igazán Angliában találkozott: a Golden Dawn rend tagjai által lett jóseszköz, akik közül is Alaister Crowley és Arthur Edward Waite voltak a ma is jól ismert formák megalkotói. A 20. században, de főként a 21-ben rengetegféle tarot pakli született, az unikornisosoktól a vámpírosokig. A lapok jelentése jobbára mindegy kártyánál megegyezik, ugyan árnyalati különbségek előfordulhatnak köztük.

Rúna

A rúnák alatt alapvetően a régi germán és északi népek ábécéjét értjük. Mint minden ábécét, ezeket is használták amulettek készítéséhez, illetve mágikus szövegek leírására, aminek hála „hivatalos” használatból való eltűnésük után, a késő középkortól a varázshagyományok átvették maguknak. Eredeti felhasználásuk módját nem ismerjük, és csak néhány, nem a legmegbízhatóbb forrásunk van arról, hogy jóslásra is alkalmazták őket. Ez persze az utóbbi századokban és ma sem zavar senkit, így a rúnák mágikus- és jóshasználata reneszánszát éli. A rúna szetteket egy kis zsákocskában szokás tárolni, onnan vetik ki őket egy sík felületre, majd az elhelyezkedésük (egymáshoz való közelségük, fel-le fordultságuk, távolra esésük) és az egyéni jelentésük alapján magyarázzák őket. Másik módszer szerint a zacskóból kell kihúzni egyet, vagy többet, és azt értelmezni. Érdemes megjegyezni a rúnákhoz társított jelentésekről, hogy azt ugyan tényleg tudjuk, hogy mondjuk az „úr” olvasatú rúna őstulkot jelentett, ám az már más kérdés, hogy ezt egy jóslás során pontosan hogyan is lehet értelmezni, amire csak modern spekulációink vannak.

Ogham

Az ogham egy ír-kelta írásrendszer volt, mely 20 alapvető betűből állt, amiket aztán másokkal is kiegészíthettek. Az időszámításunk szerinti 2. és 4. (vagy 3. és 6. - a tudósok között nincs róla egyetértés) század között fejlesztették ki, és az egyes betűit általában egy-egy növényhez, azokból is leginkább fákhoz szokás kapcsolni, habár erről sem létezik egy egységesen elfogadott elképzelés. Történelmi adatunk jóslásra való alkalmazásával kapcsolatban gyér és kétes (vagy csak egyszerűen nem létezik, és félrefordítunk dolgokat), a modern neodruidák viszont már évtizedek óta ilyen formában használják. A betűket általában kis pálcikákra, vagy kavicsokra festik, esetleg vésik. Ezeket aztán egy zacskóban tárolják, melyből kihúznak egyet (vagy többet) jóslás esetén. Ám akár kártya formában is meg lehet vásárolni az ogham betűket, ahol az alkalmazási módszerük megegyezik a jóskártyákéval.

Asztrológia

A csillagok, de főként a bolygók állásából következtetés a földi dolgok alakulására. A mögöttes elmélet már ismerős lehet az asztrális mágiáról szóló leckéből. Alkalmazásához nem csak megfelelő ismeretek, hanem csillagászati eszközök is szükségesek, amit modern korunk és a különféle ilyen programok és applikációk megkönnyítenek. Hagyományosan egyébként nem tartozott a történelmi boszorkányság témájához (ami inkább a tanult mágia része), csak a modern időkben született komolyabb átfedés az asztrológia iránt érdeklődők és a magukat boszorkánynak tartó személyek között.

Könyv/biblia

Egy tipikus, egyszerű és mindenki által alkalmazható jóslási módszer volt a könyvek, így leggyakrabban a Biblia (hiszen valaha ha egy könyve volt egy családnak, az biztos a Biblia volt) jóslásban való felhasználása. A módszer nagyon egyszerű: ha egy problémára, vagy kérdésre keresünk választ, találomra kinyitjuk a Bibliát, oda se nézve rábökünk az ujjunkkal, majd elolvassuk az első sorokat, amire az ujjunk mutat. Ezt aztán a helyzetre vonatkozóan a saját elképzeléseink alapján értelmezhetjük.

Babból jóslás, bobolás

Egy tipikusan magyar módszer, mellyel nem csak a jövőt, hanem elveszett állatok hollétét, vagy egy rontás elkövetőjét is megtudakolhatták. Férfiak és nők egyaránt alkalmazták, ahogy mágikus specialisták és laikusok is (tehát nem csak a boszorkányok, vagy javasok tudtak belőle jósolni!). A technika pontos leírása itt található.

Szitafordítás/rostaforgatás

Egy Európa-szerte elterjedt módszerről van szó, mely kérdéses ügyek eldöntésében nyújtott segítséget a múlt embereinek. Még rendőrségi ügyekben is alkalmazták! Csupán egy szita/rosta kell hozzá és egy nagyobb olló, amit beleszúrunk annak a szélébe, nyitott állásban. Aztán a két fogóját az ollónak egy-egy ember megfogja, és elkezdik ide-oda billegetni a szitát, egészen addig, míg az ollóról le nem esik az. Aki felé fordulás közben esett le, az annak van igaza, vagy az a bűnös.
Hosszabb leírás róla: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1017.html

Inga

Egy fonalra, vagy vékony láncra erősített nehezék az inga, az egyik legegyszerűbb jóslási módszer. A fonalnál a kezünkben fogva fellógatjuk, és a mozgásából kapjuk meg a neki feltett kérdésekre a választ. Pontos szabály viszont nincs az értelmezésre. Sokan ezért először „megbeszélik” az ingával, hogy mi mit is jelent: kérnek tőle egy igen választ (vagy feltesznek neki egy olyan kérdést, amire tudják, hogy igen a válasz), illetve egy nemet, megfigyelve, hogy merre mozdul, vagy forog és megjegyezve az eredményt. Ezután már fel lehet tenni neki a jövőre (vagy akár jelenre) vonatkozó kérdéseinket. Ha pedig nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan merre is mozdul, akkor általában a választ „talán”-nak szokták értelmezni.

Ólomöntés/viaszöntés

Forró, megolvadt viaszt kell hozzá önteni hideg vízbe, és az így kapott figurák formájából lehet következtetni a jövőre, vagy a kérdésünk válaszára. Tipikus módja ez a megrontottságról való meggyőződésnek: ha valaki úgy gondolja, hogy rontást vetettek ki rá, a feje fölé tartva ólmot öntenek, és a kapott formából meg tudják állapítani, hogy helyes-e az elképzelés, vagy sem. Gyógyításra is jónak tartották. Magyarországon széles körben ismert. További leírás róla itt: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-269.html

Tealevél jóslás

Vagyis tea- és kávézacc jóslás, ugyanis az ezen alkotta mintákból lehet elvileg következtetni a jövőre. Hagyományosan, a jósló egy csészébe tea/kávé zaccot tesz, majd azt lefedi egy kis tányérral. Ezután azt jól megrázza, hogy a csésze minden részére kerüljön a zaccból. Mindeközben a kliensre kell gondolni, az ő személyére, munkájára, családjára és gondjaira. Ezután fel kell fordítani, hogy a fölösleges zacc kiessen belőle, majd a csészében maradtat kell megtekinteni, és egy kis fantáziával formákat belelátni. A megpillantott lehetséges formáknak pedig mindnek megvan a maga jelentése; pl. a gyűrű házasságot jelent, a kígyó ellenségességet, a Nap nagy szerencsét, az egér tolvajlást.

Tenyérjóslás

Az emberi tenyér vonalainak mintázatából való jóslás. A nagyobb tipikus vonalaknak, illetve a nagyobb izmok alkotta "domboknak" mind megvan a maga neve és saját jelentése. Egy részük az ember jellemére, másikuk a jövőjére utal.

Időszakos praktikák

Sok, mindenki által elvégezhető jóslási módszer egyes időszakokhoz, vagy ünnepnapokhoz van kötve. Csak, hogy a mindenszentek napjával kapcsolatosakból említsek párat:

Az földből ekkor kihúzott káposzta kinézetből következtetni lehet a leendő társ kinézetére, életkorára, vagy munkájára.

Vegyünk két szem mogyorót, és az egyiket nevezzük el magunk után, a másikat pedig a szerelmünk után. Vessük a mogyorókat egy tűzbe. Ha csendesen égnek, akkor boldog lesz a kapcsolatunk, de ha hangosan ropognak, akkor nem illünk igazán össze.

A kíváncsi lány fogjon egy gyertyát ezen az éjszakán, és egyedül annak a fényénél, egy tükör előtt egyen meg egy almát, vagy, egy másik változat szerint fésülködjön meg. A tükörben meg fogja látni a leendő férjének a képét, a válla fölött.

Egy kinyomtatott ABC betűit vágjuk ki egyesével, majd helyezzük egy tál víz felszínére, a betűket lefelé fordítva. A másnap reggelre megfordult betűk a jövőbeli társ nevének a kezdőbetűi lesznek.

Pucoljunk meg egy almát, ügyelve arra, hogy a héja egy hosszú csíkot alkosson. Háromszor körözzünk vele a fejünk fölött, majd a bal vállunkon át dobjuk a hátunk mögé. A héjból így már ki lehet olvasni a jövőbeli házastársunk nevének kezdőbetűit.

Töltsük meg a szánkat vízzel, majd fussuk, vagy sétáljuk körbe az otthonunk környékét, vigyázva, nehogy lenyeljük a vizet, vagy hogy az kiszivárogjon a szánkból. Ha sikerrel járunk, útban hazafelé az első ember, akivel találkozunk, lesz a férjünk/feleségünk.

 ~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a jóslás további technikáit taglaljuk majd.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Bloody Mary – avagy ne nézz éjfélkor a tükörbe

Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája

Aki hallotta már Bloody Mary legendáját, az alighanem kerüli a fésülködést az éjszaka középső időszakában. De valójában miről is szól ez az elképzelés, és van valós alapja? Máris utánajárok.

Főként az angolszász és szláv folklórban jelenik meg a tükörből előtűnő szellem alakja. Ez a teremtmény az legrégebbi források szerint még nem ijesztgetett, hanem a jövőt árulta el. Azon belül is elsősorban a szerelemmel kapcsolatos információkat osztotta meg megidézőjével.

Talán az első változat egy angol szokás, amikor is a fiatal lánynak háttal kellett lemennie a lépcsőn, miközben az egyik kezében tükröt, a másikban pedig gyertyát tartott. Amikor a leány a tükörbe pillantott, megláthatta jövendőbelije arcát. Pórul is járhatott, hiszen ha egy koponya, vagy a halál arca nézett vissza rá, az azt jelezte, hogy még az esküvő előtt meghal.

Később ezen második opció demonizált formája élt tovább a hagyományokban – azok közül is elsősorban a serdülő lányok folklórjában. Így jutottunk el ahhoz a képzethez – amely számtalan film és könyv témáját adta már – miszerint éjfélkor, gyertyafényben, a tükörbe nézve háromszor kell kimondani Bloody Mary nevét, mire ő megjelenik, és a legváltozatosabb dolgokat teszi velünk, kezdve az arc összekarmolásától, egészen a lélek elrablásáig.

Hogy miért pont Bloody Mary, arra nincs egyértelmű magyarázat. Talán azért válaszották I. Mária gúnynevét, mert a protestánsokkal szembeni kegyetlensége elég ijesztővé tette szellemét egy ilyen szerepre.

Természetesen ennek is - mint a legtöbb modern szokásnak – van valós néprajzi alapja, ami pedig nem más, mint a catoptromancia, avagy a tükörből történő jóslás, illetve számtalan varázslat. Bővebben itt: http://azerdesz.hu/?p=1826


Nos, így Halloweenhez közeledvén, már csak egy mondanivalóm van: Bloody Mary,  Bloody Mary, Bloody Mary…

További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

Dumb supper - a néma vacsora

Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.
De honnan is eredhet ez a szokás?

Amerikában egészen a 20. századig ismert volt ilyen néven egy hagyomány, ami egy jóslási formát takart, melyben a kíváncsi fiatal lányok leendő férjük kilétét próbálták megtudni. Hasonló jóslásokról viszont Európából is léteznek legendák és népmesék.
Az elvégzésekor a lányok egyedül voltak az otthonaikban. Nem sokkal éjfél előtt megterítettek. Minden résztvevő lánynak járt egy teríték, és minden lánnyal szemben a leendő férjének is egy. Közben egy szót sem szólhattak, és nem is nevethettek. Ha ez mégis megtörtént volna, akkor az egész szertartást előröl kellett kezdeni. Egyes leírások még azt is megszabták, hogy megterítés közben is visszafelé kellett mozogni, vagy visszafelé seperni a padlót, esetleg a krumplit is ilyen irányban hámozni. Az étkek hozzávalóinak is lehettek különleges mérőeszközei, egy elbeszélés pl. egy gyűszűt említ. Mikor mindezzel elkészültek, le kellett ülniük várni. Éjfélkor minden lány maga előtt kellett, hogy lássa a leendő kedvesét, ha pedig az egyik lányra nem várt házasság, akkor az a halál valamilyen jelét látta maga előtt (pl. egy koporsót).
Általában a „működésében” besegítettek a már róla hallott rémisztő történetek, amik biztosították, hogy a résztvevők megfelelő lelki állapotba kerüljenek hozzá. Aztán arról is vannak beszámolók, hogy a fiúk előre megtudták, a lányok miben mesterkednek. Így az, akinek éppen tetszett az egyik lány úgy intézhette, hogy az ő képe jelenjen meg előtte. Ismert olyan beszámoló is, ahol a rosszcsont fiútestvér ügyeskedésének köszönhető az éjfélkor a szobába kerülő koporsó, ami a lányokat halálra ijesztette.

A szülők nem nézték jó szemmel a néma vacsorát, boszorkányságnak tartották. Ami talán nincs is olyan távol az igazságtól.
A visszafelé mozdulat sok jósló eljárásban megjelenik fiatal lányok számára. A bennük megjelenő mindennapi aktusok megfordítása - különösen a nő-specifikus dolgoknál, mint főzés, tálalás - olyan, mintha a Miatyánkot mondanánk visszafelé, vagyis „sátánista”, a világ isteni rendjét felbontó cselekedet. A „dumb” szó a névben utalhat a némára, de akár eufemizmus lehet a „(that) damned supper” ("az az átkozott vacsora")-ra.

Ám, a vacsorának másik boszorkányos vonása is van, amire már a róla szóló történetek egy csoportjából lehet igazán következtetni. Egy Európából származó ilyen elbeszélés így hangzik:
Egy lány elvégez egy rituálét éjfélkor, hogy meglássa a férjét, aki megjelenésekor kést dob rá. A kést a lány elrejti, majd később összeházasodik a látott személlyel. Több év elmúltával, a férj megleli a kést, s rájön, hogy a felesége okozta régi lidércnyomását, és felindultságában a késsel megöli az asszonyt.
Erre a mintára illő néma vacsora legendák előfordulnak az USA-ban is. Az érdekes az bennük, hogy a férj szelleme nem csak megjelenik a lány előtt, de később emlékszik is rá, mint egy rémálom. Vagyis itt a vacsora nem egy ártatlan kis játék, hanem egy varázslatos rituálé, melyben a kíváncsi fél magához idézi a jövőbelije szellemét/lelkét, kényszerítve arra, hogy részt vegyen a vacsorán, még ha nem is fizikai formájában. Mintha csak egy boszorkányszombatra való elragadásról lenne szó....

Magának a szellemeknek, holtaknak éjszakára kitett étkek szokása igen régi időkig nyúlik vissza, és a halott ősök tiszteletére utal. Több beszámoló is van a keresztény papok, vagy szerzetesek tollából, melyben leírják, hogy a parasztok éjjel ételt hagytak az asztalon mindenféle szellemek számára, hogy azok az étket ott lelve falatozzanak rajta, majd cserébe biztosítsák a bőséges termést (vagyis a holtak itt mint a termékenység adói szerepelnek). Egyes beszámolók arra is következtetni engednek, hogy élő emberek lelkei is csatlakozhattak ezen látogatásokhoz a holtaké mellett, ami már kísértetiesen egybecseng több népi boszorkányszombat elbeszéléssel is.


Források:
Bill Ellis: Lucifer ascending: the occult in folklore and popular culture
Christian Day, Raven Grimassi: The Witches' Book of the Dead
Lesley Pratt Bannatyne: A Halloween how-to: costumes, parties, decorations, and destinations
Oberon Zell-Ravenheart,Morning Glory Zell-Ravenheart: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons
Patricia Montley: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Procession of the Undead

Makk a mágiában

A makk maga is egy termés, így a betakarítás részét képezi. Európában embereknek és állatoknak egyaránt ételként szolgált a régebbi koroktól a huszadik század elejéig (habár ekkor már csak ínségesebb időkben fordultak hozzá). Egy régi hagyomány szerint pedig, az emberek a makkokon éltek addig, amíg meg nem tanultak földet művelni.
A makk az őszi napéjegyenlőség legfontosabb jelképeinek egyike. A makk igen fontos fallikus szimbólum is. Egyes helyeken a bölcsességet és a jólétet kapcsolták hozzá. Ezért is tartották jó jelnek a makkról való álmodást; ugyanis a hagyomány szerint az egészség, erő és világi vagyon megjelenését jelöli az életedben. Mint kicsiny magok, amikből a hatalmas és erős tölgy fejlődik ki az új élettel, a növekedéssel és a halhatatlansággal is kapcsolatba hozták, talán ezért is tették valaha egyes helyeken a holtak tenyerébe.
A makk zsebedben való hordása sok jó dolgot képes az életedbe hozni. Hasznos betegségek és fájdalmak ellen (különösen reuma esetén tartották jónak), de hosszú életet és halhatatlanságot is hozhat, sőt még hasmenés ellen hatásosnak gondolták. Ha pedig három makkot hordasz a zsebedben, akkor fiatalabbnak fogsz kinézni a korodnál. A gyerekek nyakába akasztva megvédi őket minden veszélytől.
A makknak különleges  kapcsolta van az időjárással, különös képen a viharokkal. Régen az ablakokba helyezték, hogy megvédje a házat a villámcsapástól. A másik felhasználási mód szerint pedig, a zsebedben tartva megvéd az időjárás szeszélyeitől. Egy népi bölcsesség úgy tartja, ha sok makk terem egy évben, akkor hosszú és hideg tél következik.
A makk kocsánya és csészéje a leprechaun-ok pipájaként szolgálhat, de csak a csésze magában is kedvelt kalapja a tündéreknek.
Mint sok más magot, a makkot is pénz vonzásár lehet használni. Ezen célból fogyó holdnál ültess el egyet.
Ha szeretnéd, hogy egy vágyad formát öltsön az életedben, egy makkra vésd rá (vagy egy alkoholos filccel írd rá) annak a jelképét. Miután ez kész, tartsd a makkot a kezedben, és koncentrálj a vágyadra. Lásd a makk belsejét, amint magába fogadja a kívánságodat és annak képét, majd mondd: "A mágia magjait elvetem, kívánságom életemben megjelenj!" Végül ásd el a makkot egy olyan helyen, aminek a közelében sokat tartózkodol (pl: kerted).

Makkos zsebtalizmán a jólétért

Menj egy tölgyfához, és köszöntsd tisztelettel. Mondd el neki, hogy azért jöttél, mert a makkjaiból egy jólétet hozó talizmánt szeretnél készíteni, és hogy ezért hálából egy kis ajándékot fogsz most a tövénél hagyni (ez lehet egy szem gyümölcs vagy egy kis bor). Ha ez megvan, keress három szép és egészséges makkot, és fogd őket a kezedbe. Képzeld el, hogy zöld fény veszi őket körbe, majd mondd a következő varázsmondókát:

 Kis makkokból nőnek a hatalmas tölgyek,

Ezen talizmánok hozzám sikert küldenek.

Hozzatok felém jólétet e bűbáj által,

S adjatok nekem bőséget esőben, napsugárban!

(Eredeti nyelven:

From little acorns mighty oaks grow, they say,

These charming talismans send success my way.

Bring to me prosperity with the chram I rhyme,

This spell will create abundance, come rain or shine.)

Tedd el az elbűvölt makkokat a zsebedbe, ints búcsút a tölgynek, majd menj haza.

Szerelmi jóslás makkal I. 

Ha tudni szeretnéd mit tartogat jegyesednek és neked a sors, telihold napján végezd el ezt a jóslást.
Végy két makkot, és az egyikre írd rá a jegyesed, a másikra a saját neved kezdőbetűit. Tölts meg egy tálat vízzel (ha nagyon boszorkányos akarsz lenni, egy üsttel tedd ezt), és helyezd bele a makkokat kb. 7 centire egymástól. Figyeld meg a mozgásukat. Ha egymás felé úsznak, akkor az esküvő jó úton halad. Viszont ha ellebegnek egymástól, az azt jelenti, hogy még az esküvő előtt el fognak válni útjaitok.
Egy  másik változat szerint, ha egy lánynak sok udvarlója van, akkor az szedjen annyi makkot, ahányan érdeklődnek felé és még egyet ezen felül. A makkokra írja fel udvarlói és a saját nevét, majd járjon el a leírtak szerint. Az lesz az igazi, akinek a makkja a lányt reprezentáló makkhoz úszik.

Szerelmi jóslás makkal II.

Ezt a jóslást a hónap harmadik napján kell kipróbálni szeptember és március között.
Gyűljön össze pár fiatal lány (páratlan számúan legyenek és nem többen mint kilenc) és mindegyikük egy szál cérnára fűzzön fel annyi makkot, ahány lány van a társaságban. A makkfüzéreket tekerjék körbe egy hosszú fapálcán, és pontban éjfélkor tegyék azt be a tűzbe. Ne szóljanak a továbbiakban egy szót se, csak üljenek a tűz körül, míg a makkok teljesen el nem égnek. Ezután oltsák el a tüzet, majd azonnal feküdjenek le ezt mormolva:

A szerelem és a házasság legyen témája

Álmaimnak, miket látok ma éjszaka.

Kedves Venus, légy jó barátom,

A szerelmem képét had látom!

Had lássam vonalát, arcát,

A munkájának apró nyomát.

Egy jellel vagy egy szimbólummal,

Cupido, hozd el, mit e lány óhajt!

Eredeti nyelven:

May love and marriage be the theme,

To visit me in this night's dream.

Gentle Venus be my friend,

The image of my lover send.

Let me see his form or face,

And his occupation trace;

By symbol or a sign

Cupid, forward my design.

A lányok az aznap esti álmaikban keressék a jövőbeli szerelmükre irányuló utalásokat.

Makk, mint étel:

A makkból készült sütemények, kenyerek alkalmasak felajánlásnak az erdők, hegyek szellemeinek, vagy ünnepi ételnek az őszi napéjegyenlőségi szertartások során.

Makkliszt készítése:
Távolítsd el a kocsányt, és hámozd meg a makkokat. Főzd a terméseket legalább két órán át. Amikor a víz főzés közben barnás árnyalatú lesz, cseréld ki. A főzés után a magoknak világosbarna színűnek kell lennie. Ezután egy órán keresztül 350 fokos sütőben pirítsd át őket. Aprítsd őket finomra, és őröld meg őket. Tedd még vissza a sütőbe egy fél órára. Legalább háromszor őröld át a makkokat.

Makk-kenyér:
Kell hozzá: 2 csésze tej, 2 evőkanál vaj, 2 kávéskanál só, 2 kávéskanál szárított élesztő, 4 és 2/3 csésze makkliszt, 1/3 csésze méz, 1/3 csésze langyos víz.
Forrald fel a tejet és keverd hozzá a vajat, a mézet és a sót. Önts át egy nagy tálba, és hagyd langyosra hűlni. Eközben keverd el az élesztőt a langyos vízben. Amikor a tejes keverék kézmeleg lett, add hozzá az élesztőt. Fokozatosan keverd hozzá a makklisztet, és takard le az edényt egy tiszta kendővel, majd hagyd kelni egy meleg helyen egy órán át. Az óra eltelte után dagaszd tíz percig, majd nyújtsd ki kézfej vastagságúra. Tekerd fel a tésztát, majd szakítsd ketté, és formálj belőle két cipót, amiket helyezz egy megzsírozott sütőlapra. Hagyd még kelni két órán át. Süsd előmelegített, közepesen forró sütőben negyven percen át. Végül a sütőből kivéve kend meg a tetejét olajjal vagy olvasztott vajjal.


Források:
Joanne Asala: Celtic Folklore Cooking
Gerina Dunwich: Herbal Magick: A Witch's Guide to Herbal Folklore and Enchantments
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopędia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Ellen Dugan: Herb magic for beginners: down-to-earth enchantments
Stephanie Woodfield: Celtic Lore & Spellcraft of the Dark Goddess: Invoking the Morrigan
Richard Webster: Flower and Tree Magic: Discover the Natural Enchantment Around You
James George Frazer: The Golden Bough: A Study in Magic and Religion
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of magical herbs
Ashleen O'Gaea: Celebrating the seasons of life: Beltane to Mabon
Raymond Buckland: A boszorkányság nagykönyve