 |
| Tajtékos kabócák lárvái elrejtőzve a tajtékjukban |
Egy, az erőállatokhoz szinte mindig hozzákapcsolt téves elképzelés, hogy az állat faja valamilyen módon leírja a hozzá tartozó ember személyiségi jegyeit. Az interneten rengeteg olyan oldalt lehet lelni, melyeken hosszan ecsetelik, hogy milyen is azon emberek személyisége, akik egy-egy bizonyos erőállattal rendelkeznek. Így lesznek azok az emberek, akik farkas erőállattal/totemmel rendelkeznek bölcsek, hűségesek, intelligensek és erősek, míg azok, akik medvével természetes vezetői készséggel rendelkezőek, erősek és kreatív álmodók, vagy azok, akik a kígyóval, érzékiek, ravaszak, magabiztosak és elbűvölőek.
Ez az hibás elgondolás valószínűleg onnan származik, hogy az eredeti totemista népek hite szerint egy-egy embercsoportnak, nemzetségnek, vagy törzsnek egy adott, állati természetű közös őse volt, akitől őket eredeztethetni lehetett. Így tehát, lévén egy felmenőről volt szó, a csoport tagjai magától értetődően hordozhatták magukon valamely tulajdonságait állati ősüknek. Az természetesen kérdéses, hogy abban, hogy a csoport egy tagja mennyire vette át az ős tulajdonságait mekkora szerep jutott a nevelés és a csoport személyiségalakító erejének, vagy az ős szellemével való kapcsolatnak.
A mai nyugati emberek világban viszont, ahol senki nem származtatja magát állati ősöktől, ezen logika (és a totem kifejezés) használata nem helyes. A modern ember nem olyan emberi közösségben létezik, mely elvárná tőle, vagy úgy nevelné fel, hogy bizonyos állattokhoz hasonlatos tulajdonságokat vegyen magára, és a szellemi kapcsolat is hiányzik, mely az ismeretlen állati ős személyiségét belénk táplálná (már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről, hiszen kétes, hogy a felmenőink valaha is ismertek ilyen őst).
Tehát, az ember tulajdonságait nem a vélt, vagy ténylegesen ismert totemeinek a kiléte határozza meg. Attól még, hogy valaki farkas totemmel rendelkezik, nem lesz bölcs, vagy intelligens, de még hűséges sem. Az viszont előfordulhat, hogy ha felveszi az ember a kapcsolatot egy erőállattal, és hajlandó tanulni tőle, de legfőképp a totem is hajlandó tanítani, megtanulhat olyan leckéket, melyek gazdagíthatják a személyiségét. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a farkasok bölccsé tesznek, vagy az oroszlánok büszkévé. Az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy az állat valami teljesen mást szeretne éppen a fejünkbe vésni, mint azt mi oly szépen elképzeljük magunknak.
Épp ezért nem is érdemes "menő" állatokra áhítozni, ha elhatározzuk, hogy megkeressük állati segítőinket. Habár a farkasok, medvék, oroszlánok, sasok és szarvasok nagyon hangzatosak, de lehet, hogy egy egyszerű tajtékos kabócától számunkra hasznosabbat tudunk tanulni, mint egy olyan állattól, mely valószínű, hogy éppen szóba se akar állni velünk.
