Másokat idézve...

A következő idézet Robin Artisson Letters from the Devil's Forest c. könyvéből származik:

"Az én tökéletes világomban, a hegyei és a folyói annak a helynek, ahol éppen vagy, az otthonai azon földrész Isteneinek - de ettől is tovább menve, ezek a dolgok maguk a szent erők megtestesülései. Nincs annál áldottabb hely, mint ami a közel esik hozzád; és senki nem közeledik e dolgokhoz egy olyan tett nélkül, ami kifejezné az irántuk érzett mély tiszteletet.

Ha tíz mérföldet sétálnál egy új helyre, a folyók és fák ott is ugyanolyan szentek és szent lényekkel teliek, mint azon a helyen, amit elhagytál; és ezek a lények lehet, hogy együttérzőek lesznek, ha alázatos vagy feléjük. Ennek a vallásnak nincsenek papjai vagy lelkészei; nincsenek szentírások róla, csak a tiszteletteljes aktusa a fákhoz való elsétálásnak és meghallása önmagunkban annak, amit a Látatlan mondani akar. Egy ilyen világban az emberek tudják hogyan válaszoljanak, anélkül, hogy megtanítanák őket "imádkozni", vagy bármi mást csinálni."

Egy tanulságos történet

A következő idézet Robin Artisson Witching Way of the Hollow Hill című könyvében található, amit maga az író is egy másik könyv ( Katharine Briggs: The Encyclopedia of Fairies) alapján idéz. A szöveget magát egy Mrs. Balfour nevű hölgy jegyezte le, egy Lincolnshire (Anglia) északi részén elő embertől, az 1800-as évek végén.
Megjegyzendő, hogy a szövegben szereplő idegenek nem az UFÓ-k, hanem valamilyen természeti szellemek, melyek "idegen" elnevezése onnan ered, hogy az emberektől idegenek voltak: máshogy öltözködtek, viselkedtek és a vadonban éltek. Nevezték még őket "kis embereknek" is, utalva kicsiny méretükre, vagy "zöldkabátosoknak", mivel általában ilyen ruhában látták őket

"Az emberek azt gondolták, hogy az idegenek segítették a gabonát megérni, minden zöld dolgot nőni, és ők festették a virágokra a színeket, a pirosakat és barnákat pedig a gyümölcsökre és a sárguló levelekre. Épp ezért, ha megsértették őket, a dolgok elenyésztek, elszáradtak, az aratás rossz lett, és az emberek éhesen maradtak. Így azok megtettek mindent, hogy kielégítsék a kis embereket, és a barátaik maradjanak. A kertekben, az első virágok, az első gyümölcsök, az első káposzta vagy mi egyéb - mindezeket elviszik a legközelebbi lapos kőre, és kifektetik őket az idegeneknek; a mezőkön az első gabonakévét, vagy az első burgonyákat nekik adják, és odahaza, mielőtt elkezdenek enni, egy pici kenyeret és egy csepp tejet vagy sört a kandallóba dobtak, hogy a zöldkabátosok ne éhezzenek, vagy szomjazzanak.
...
A történet szerint, minden rendben ment a földdel és az emberekkel, míg fenntartották ezeket a szokásokat. De, ahogy az idő múlt, az emberek figyelmetlenné váltak. Nem öntöttek ki italáldozatot, a nagy, lapos köveket üresen hagyták, néha még össze is törték, és elhordták őket. Több volt a templomba járás, és idővel egy olyan generáció nőtt fel, mely szinte teljesen megfeledkezett az idegenekről. Csak a javasasszonyok emlékeztek.
Eleinte semmi nem történt, az idegenek nehezen hitték el, hogy régi imádóik elhagyták őket. Végül dühösek lettek, és visszavágtak. Aratás, aratás után rossz lett, nem nőtt a gabona se a széna, az állatok megbetegedtek a farmokon, a gyerekek elsorvadtak, és nem volt étel, amit nekik lehetett volna adni. Aztán a férfiak azt a kicsit, amit összeszedtek italra költötték, míg a nők ópiumra. Eszüket vesztették, és nem tudtak semmire gondolni megoldásként; senki, kivéve a javasasszonyok.
Összegyűltek, és végrehajtottak egy ünnepélyes jóslási szertartást, tűzzel és vérrel (valószínűleg a köveken), és amikor megtudták, mi csinálja a bajt, mindannyian az emberek közé mentek, és összehívták őket a keresztúthoz, késő szürkületben, majd ott elmondták nekik a probléma okát, és elmagyarázták a régi emberek gyakorlatait. És a nők, visszaemlékezve az összes kis sírra a temetőben, és a sorvadozó babákra a karjaikon, kijelentették, hogy a régi utakhoz újra vissza kell térni, és a férfiak egyetértettek velük.
Így hazamentek, és kiöntötték az italáldozatokat, kihelyezték az első darabjait annak a kevésnek, amijük volt, és megtanították a gyerekeiket, hogy tiszteljék az idegeneket. Majd, lassacskán, a dolgok javulni kezdtek, a gyerekek megerősödtek, a termés nőtt, az állatok gyarapodtak. Mégis, többé nem voltak olyan boldogok az idők, mint annak előtte; a láz továbbra is a föld fölött lebegett. Rossz dolog elhagyni a régi utakat; és ami egyszer elveszik, soha nem szerezhető ugyanúgy vissza."

Másokat idézve IV.

Ez a Másokat idézve kicsit más lesz, mint az eddigiek. Most nem több internetes oldalról lesznek összeválogatva az idézetek, hanem egy adott könyvből, méghozzá Peter Gray nem is olyan rég megjelent Apocalyptic Witchcraft című írásából, melyet a Scarlet Imprint nevű kiadó adott ki (és akiknek a honlapjáról még meg is lehet rendelni itt).

14. oldal:
"A boszorkányság a mi intim kapcsolatunk az élet hálójával."
"[A boszorkányság] Szívet és hangot ad a köveknek és fáknak."
"[A boszorkányság] Hátat fordít annak a civilizációnak, mely ismeri az árát mindennek, míg az értékét semminek."

94. oldal: 
"A boszorkányság és a samanizmus a kirepülésnek és a visszatérésnek a művészete, ahogy bárki, aki töltött már időt a hegyekben meg fogja érteni. A tekinteted egyedül a havas csúcsokra fókuszálva meg fogsz halni, míg nem merve soha nem fogod elérni a magasságot."


141. oldal: 
"Az én felfogásom szerint, a boszorkányság nem egy folyamatosan gyakorolt kultusz, viszont bizonyíthatóan része egy történelmi folyamatnak, nem pedig csak egy tévelygés, ami az inkvizíció fejében szilárdult meg."

156. oldal: 
"Legrosszabb formájában a boszorkányság a nyugaton egyszerűen érzés, egy szentimentális ömlengés és engedékenység, ami nyugalmat ad azoknak, akik érzelmileg sérültek a nevelésük folyamán, de nem lép tovább ennél a csecsemői korszaknál."

157. oldal: 
"Javaslom, hogy a boszorkányságot legjobban animistaként lehet leírni, [...]. "

162. oldal: 
"A boszorkányságban nincs elválasztva a spirituális és az anyagi, ők egymásba vannak fonódva."

163. oldal: 
"A természetes világ a boszorkányság természetfeletti világa, átszőve a napkelte és napnyugta élénk selymeivel. (...) Milyen butaság is nem észrevenni, hogy ez az a táj, amire az álmaink alapozódnak."

165. oldal: 
"A boszorkányság része az élő fajok és kapcsolatok hálójának, egy világnak, amit elfelejtettünk megfigyelni, megérteni, vagy benne élni. Sok ember, aki ezt a bekezdést olvassa, még a Hold állását sem fogja tudni, és ha megkérdezik tőlük, ők nem ösztönösen az ég megfelelő részére fognak nézni, hanem le a számítógépeikre. Nem fogják tudni megnevezni a növényeket, madarakat, vagy állatokat egy méter, vagy mérföld körben az ajtójuktól. A boszorkányság megkívánja, hogy megtegyük ezeket az első dolgokat, [...]."

166. oldal: 
"A földünk, a fáink, az állatok és elemek szellemet hordoznak magukban. Hagyjuk a familiárisainkat, szó szerint a családunkat elpusztítani? Ha van bármi valós hitünk, vagy tapasztalatunk a szellemmel, akkor az nem kéri, hanem megköveteli, hogy harcoljunk érte."

167. oldal: 
"Meghívni a negyedeket, megfeledkezve a talajvízfelszín szintjének csökkenéséről és a tengerszint emelkedéséről, tűzviharokról, melyek átsöpörnek Ausztrálián és Brazílián, a talajunk eltűnéséről, ami ezer évig nő egy hüvelyket, csupán egy esztelen élvezkedés. Az animizmus nem szakadhat el az élet szenvedésétől, a samanizmus nem szakadhat el az élet szenvedésétől, és az élő boszorkányság sem."

Alázatosság

"A samanisztikus rituálé egy emberek által végzett, szellem-alapú gyakorlat. Nem mehet végbe samanisztikus gyakorlat a szellemek közbenjárása nélkül. Épp ezért mindenki, aki részt vesz a rituáléban, vagy annak előkészületeiben, azt alázatosan kell, hogy tegye. Alázatossággal az emberek könyörületet és segítséget idéznek, anélkül, hogy szánalmasnak mutatkoznának. Ez képezi az alapját annak az egymásra utaltságnak és interakciónak, az emberek és szellemek között, ami a samanisztikus rituálék jellemzője."

Christina Pratt: Encyclopedia of Shamanism, Volume 1

Invokációk és füstölők

"Az invokációk (epaoidé, carmen) kapcsolatban állnak a füstölőkkel. A füstölő égetése megnyitja a rituálét. A füstölő egy szent teret hoz létre, és egyszerre az istenek eledele is - egy mód az elcsábításukra. Az invokációval egy istenség vagy egy segítő szellem (daimon, parhedros) együttműködésre bírható volt. A segítségükkel valaki elérhetett gyógyítást, jóslást, vagy fekete mágiát."

Idézve Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, és Wolf-Dieter Storl Witchcraft Medicine című könyvéből.