A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 18., kedd

Kezdő boszorkányos írások buktatói


Bizonyára nem tévedek, ha azt állítom, hogy ha valaki boszorkánysággal akar elkezdeni foglalkozni, akkor a fő tájékozódási forrása a könyvek és Internetes oldalak lesznek. Ám saját tapasztalatból és az engem kérdésekkel megkeresők problémáiból több olyan pontot is meg akarok most nevezni, melyekkel vigyázni kell ezen írások (legyenek azok virtuálisak vagy sem) esetében.


1. Nem minden arany, ami fénylik. Nem minden boszorkányság, ami annak nevezi magát.
Igen kényes kérdéssel kezdek, melyen biztos sok emberrel hosszan el tudnék vitázni. (De nem akarok.) Mindenesetre azt nagyon fontos észben tartani, hogy a wicca nem egyenlő a boszorkánysággal, vagy fordítva. Ugyanígy attól még, hogy valami mágikus módszerekről ír, nem fog egyben boszorkányságról is szólni - hiszen a populáris használati mód ellenére a mágia nem szinonimája a boszorkányságnak. Arról nem is beszélve, hogy a pogányság sem jár feltétlenül együtt vele.

2. Az írók is tévednek. Néha pedig hibát hibára halmoznak.
El se tudom mondani, hányszor találkoztam már hibás adatokkal ilyen témájú írásokban. Arról nem is beszélve, hogy mekkora divat is a régi és téves néprajzi elképzelések visszhangozása (különösen a boszorkányság történelmére vonatkozóan). De a különféle mitológiai történeteket is szokás keverni. Magyarra pedig rendszeresen rosszul fordítanak le dolgokat (pl. növények nevei, épp ezért ha nem szerepel latin név egy-egy lefordított név mellett, nem igazán érdemes hinni neki!). Szóval, jól gondoljuk meg, hogy mit hiszünk el és mit nem.

3. Nem volt régen olyan, mint Nagy Istennő és Isten, vagy Isteni pár. És amúgy is, az istenek nélkül is jól meg lehet lenni.
Ez egy olyan téma lehet, amin talán most többen is meglepődnek. Mert hát a régi boszorkányok is a szabbatokon az Isteni Párt imádták, nem? Hát, nem. Az európai mitológiákat tekintve nyilvánvalóan fellelhetünk bőven olyan férfi és női istenségeket, akik egymással szerelmi/szexuális kapcsolatban voltak, ám egyik sem mondható a mai wiccából ismert képzethez igazán hasonlónak sem. De ugyanez vonatkozik a hármas istennő felbontásra. Mindezen felül pedig, egy pogány isten imádata, vagy a belefektetett hit sem szükséges a boszorkánysághoz.

4. Az évkerék képzete nem a magyar időjárásra lett kitalálva. Globális felmelegedésről nem is szólva.
Nyilván a napéjegyenlőségek és napfordulók időpontjai az egész bolygón egybe esnek, de az aratás vége, az ősz megérkezte, a tavasz eljövetele és a nyár beköszönte évente változik. Itt pedig még igazán azt sem mondhatjuk, hogy jó, de a hagyomány előírja a november elsejét, hiszem a Gergely-féle naptár előtt a halottak napja más időpontra esett (és sok helyen később is a nov. 10-e környékéhez csatolták a halottak napi szokásokat). Máskor pedig az ünnepeket egyszerűen a teliholdakkor tartották.


5. A körök nélkül is lehet teljes életet élni.
Ez egy olyan nagy mániának tűnik mostanság, de bármily hihetetlen, a körök kivetése nem előfeltétele sem a mágikus munkának, sem pedig a szertartások elvégzésének. Természetesen a köröknek is megvan a maga hagyománya, ami ugyan nagyon érdekes, de nem létfontosságú. Nélküle sem fog összedőlni a világ, de még a gonosz mumusok sem fogják negatív energiával elárasztani a szobánkat (hacsak nem idézünk gonosz mumusokat, de gondolom jobbára nem ez a helyzet; és ha már egyszer megjelent a mumus, a kör amúgy sem sokat segít...).

6. Az energiák és vezetett meditációk helyett a transzmunkáról kéne beszélni.
Mind az energiák, mind a vezetett meditáció olyasmi, amit talán a modern "ezós" kultúra alapköveinek lehetne nevezni. Ám én mindkét hozzáállási módot tévesnek tartom, így nem is használom őket. Ez megint csak egy olyan kérdés, melyről rengeteget lehetne vitázni, de még itt is megjegyezném, hogy nem ez a szándékom. Helyette fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy máshogy is meglehet közelíteni ezt a témát. Mégpedig úgy, ahogy minden animista nép is tenné: szellemek és módosult tudatállapotok segítségével.

7. Nincsenek kötelező eszközök, csak olyanok, amik esetleg hasznosak lehetnek.
Szinte minden könyvben megtalálható egy lista az boszorkányoknak kötelező eszközökkel, ami általában olyan egzotikus nevű dolgokat is magába foglal, mint a pentákulum, athame vagy boleen. A probléma mindezzel csak az, hogy a legtöbb ilyen tárgy nem is szükséges a boszorkányi munkához. Nem kell, hogy nagy varázspálcánk, fekete üstünk és párnás ülésű seprűnk legyen. Egyedül olyan eszközöket érdemes beszerezni, aminek hasznát is vesszük (lásd még: "Eszközlista" kezdőknek).

8. A négy (+1) elem sem alapvető.
A négy elemet is sokszor fontos tudásnak, a mindenek mögött rejlő bölcsességnek mutatják be, ám valójában nem létfontosságú. Sőt, én odáig is elmegyek, hogy használata egyáltalán nem is szükséges. Hiszen elég csak abba belegondolni, hogy a népi mágiában vagy a múlt boszorkányságában, ez a rendszer szinte teljesen ismeretlennek számított.

2015. január 4., vasárnap

Könyvszemlélő: The Call of the Horned Piper

Nigel Aldcroft Jackson: The Call of the Horned Piper


Ez a könyv egyike azon írásoknak, amik elsőként jelentek meg kimondottan a mai tradicionális boszorkányságról, még 1994-ben. Épp ezért, nem egyszer láttam már ezt a művet úgy megemlítve, mint ami a tradicionális boszorkányság iránt érdeklődők számára kötelező (habár ez talán nem is lesz olyan nagy dolog, ha számba vesszük az ilyen témájú művek csekély számát). Mindenesetre, én csak nemrég jutottam el a kiolvasásához és igaz, hogy elég érdekesnek találtam, de igen frusztrálónak, és hiányosnak is.

A könyv bevezetőjében egy gyors történelemleckével kezdünk a boszorkányságról. A következő fejezetekben rövid bevezetést olvashatunk a boszorkányi repülésbe, a khtonikus istennőképbe, valamint az Agancsos Isten domesztikálatlan/cenzúrázatlan formájába. Aztán betekintést nyerünk a szabbatok világába - nem mint a mai neopogány ünnepekbe, hanem mint egy másvilági összejövetelbe. Majd pár sor után a boszorkányok jeléről, áttérünk a sokkal szaftosabb familiáris szellemek témájára, külön kitérve a varangyok érdekességeire. Ezután egy nagyobb lélegzetvételű írás jön a tündérek földjéről, és itt is jelennek meg az első konkrét technikák: az, hogy a tündéreknek hogyan is mutathatunk be áldozatot, illetve két vizualizáció, mely segítségével (elvileg) eljuthatunk a tündérekhez. Ám akiknek ez túl "rózsaszínen" hangzik (egyébként aki elolvassa, az hamar rájön, hogy egyáltalán nem az), az a következő fejezetekben talán örömére lelhet, amikor is a vérfarkasok és a vámpírok kerülnek terítékre. Ismét kicsit gyakorlatiasabb témára rátérve a maszkok rituális használatába nyerünk bepillantást, majd megismerkedhetünk a boszorkányok "compass"-ával (ami nagyon durván fordítva iránytűt jelentene, de itt inkább egy cifra kifejezés a varázskörre), és annak "lefektetési" módjával. A boszorkányi eszközök is sorra kerülnek, valamint a megszentelési módjuk, de még az ünnepnapokról is szó esik. Ekkor egy teljes boszorkánybeavatási szertartás következik, igaz csoportokra írva. Végezetül pedig egy kis csomómágiával és egy másvilágba való átlépéshez használható vezetett meditációval zárul a könyv.


Mint ebből a leírásból is kitűnhet, Mr. Jackson írása koránt sincs tele konkrét varázslatokkal vagy rituálékkal. De nem is hiszem, hogy az lenne a célja, hogy megmondja az embereknek, hogyan kell a boszorkányságot betűre pontosan gyakorolni. Helyette inkább a néprajzi és boszorkányperek adataira támaszkodva egy történelmileg hűbb hozzáállást próbál felvázolni, mint amit Gardner hatása után megszokhatott a nagyközönség. Érdekesnél érdekesebb információkkal van tele a könyv, és épp ez a fő ereje, de egyben a legnagyobb gyengéje is. Sokszor nincs rendesen megmagyarázva, hogy egy-egy néphitbeli motívum mit is takar valójában, így az ember vagy elsiklik felettük, vagy sokszor kell fordulnia Google barátunkhoz és Wiki(pedia) barátnőnkhöz. Ezenkívül egyetlen egy forrásmegjelölés sincs. Egy se. Habár ezt, ha nagyon akarjuk, betudhatjuk annak, hogy ez nem is a tudományos közönségnek lett szánva, de rengeteg helyen élveztem volna, ha felderíthetem, hogy ezt a következtetést meg ugyan honnan vette a szerző. Mert bizony, még ha égbekiáltó tévedések nem is feltétlenül vannak benne, de azért több állításánál is igen csak felszaladt a szemöldököm. Az ördög jeléről szóló részt például teljes marhaságnak tartom, valamint a familiárisok tekintetében is én elég más véleményen vagyok, és még sorolhatnám. De nekem már volt szerencsém olyan néprajzi könyveket is elolvasni ebben a témában, amik akkor még nyomtatás közelébe se kerültek, így talán ezek a melléfogások elnézhetőek. A szertartásai és vezetett meditációi pedig egyáltalán nem rosszak, még akkor is, ha koránt sem az én szájam íze szerintiek.

Összességében tehát, minden hibája ellenére is, én azért egy elég jó tradicionális boszorkányságról szóló könyvnek tartom Mr. Jackson munkáját. Minimális benne az "ezós" behatás, a New Age rózsaszín köde pedig teljesen hiányzik belőle. És még a boszorkányi repülést is végre a helyén kezeli. Ami pedig a magyar olvasóknak is kedvessé teheti, hogy a táltosok is megemlítésre kerülnek benne. Aztán az itt bemutatott boszorkányság az, amely jobbára megtalálható a mai tradicionális boszorkányok önálló munkásságaiban is, ilyen vagy olyan formában, hol elvéve, hol hozzátéve. Tehát ajánlanám ezt minden tradicionális boszorkányság iránt érdeklődőnek, azzal a javaslattal persze, hogy csak kedvcsinálónak és ötletajánlónak vegyék, ne pedig szent írásnak.


Vásárlási lehetőségek:
Bookdepository
Abebooks

2014. július 5., szombat

Tradicionális boszorkányság könyvlista

A modern boszorkányság egyik meghatározó tulajdonságának lehet mondani azt, hogy gyakorlóinak nagy része az útja első éveiben főként könyvekből tanul. Így nem csoda, hogy sokszor kapok olyan kéréseket, hogy ajánljak könyveket (a néprajzi írásokon kívül), melyek a kezdőknek, vagy éppen már a haladóknak lehetnek a hasznára. Épp ezért is állítottam össze a következő listát, mely a tradicionális (és kevésbé tradicionális) boszorkányság különféle "ágazatainak" és gyakorlóinak a munkáit foglalja magába. Ennek köszönhetően persze a könyvek mélysége is változó; meg lehet itt lelni mindent az egyszerű és könnyed, vezetett meditációkkal teli írásoktól egészen a bonyolult rituális vonalakig. Az egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy ezek mind angol könyvek, ugyanis nem tudok róla, hogy magyarul bármilyen könyv is megjelent volna ebben a témában, míg más nyelvet sajnos nem beszélek.


A könyvek pedig:

Peter Paddon: A Grimoire for Modern Cunning Folk: A Practical Guide to Witchcraft on the Crooked Path
Robin Artisson: Witching Way of the Hollow Hill
Robin Artisson: The Horn of Evenwood
Robin Artisson: The Resurrection of the Meadow
Nigel Jackson: The Call of the Horned Piper
Nigel Jackson: The Pillars of Tubal Cain
Peter Grey: Apocalyptic Witchcraft
Lee Morgan: A Deed Without a Name: Unearthing the Legacy of Traditional Witchcraft
Nigel G. Pearson: Treading the Mill: Practical Craft Working in Modern Traditional Witchcraft
Evan John Jones: The Roebuck in the Thicket: An Anthology of the Robert Cochrane Witchcraft Tradition
Paul Huson: Mastering Witchcraft: A Practical Guide for Witches, Warlocks, and Covens
Eric de Vries: Hedge-Rider: Witches and the Underworld
Radomir Ristic: Balkan Traditional Witchcraft
Veronica Cummer: To Fly by Night: Craft of the Hedgewitch
Ann Finnin: The Forge of Tubal Cain
Nicholaj de Mattos Frisvold: Craft of the Untamed: An inspired vision of traditional witchcraft
Nicholaj de Mattos Frisvold: Serpent Songs: An Anthology of Traditional Craft
Melusine Draco: Traditional Witchcraft for the Seashore
Melsine Draco: Traditional Witchcraft for Urban Living
Melusine Draco: Traditional Witchcraft for Fields and Hedgerows
Melusine Draco: Traditional Witchcraft for the Woods and Forests
Harmonia Saille: Pagan Portals – Hedge Riding
Harmonia Saille: Pagan Portals – Hedge Witchcraft
Andrew Chumbley: Opuscula Magica. Volume I: Essays on Witchcraft and the Sabbatic Tradition
Andrew Chumbley: Azoetia: A Grimoire of the Sabbatic Craft
Nathaniel J. Harris: Witcha: A Book of Cunning
Gwyn: Light from the Shadows: A Mythos of Modern Traditional Witchcraft

2014. március 23., vasárnap

Boszorkányos könyvek - túl Margaret Murray-n

Be kell, hogy valljam, én nem olvastam el Margaret Murray egyetlen könyvét sem.
Ez a boszorkányságban, vagy éppen a wiccában járatlanabbaknak talán nem mond sokat. Az ő kedvükért leírom, hogy Murray (egy angol egyiptológusnő) két könyvet is írt (A boszorkányok istene, The Witch Cult in Western-Europe) a kora-újkori boszorkányság általa felfedezett "valódi" mivoltáról. Szerinte ugyanis, a boszorkányság egy ősi termékenységkultusz továbbélése a kereszténység árnyékában, melynek valódi összejövetelei voltak a boszorkányszombatok, amiken régi, pogány isteneiket imádták a hívők, vagyis a boszorkányok. Ezt az elképzelést persze azóta megannyi tudós megcáfolta, közben pedig sokan igen csak kritikusan fogalmaztak Murray tudományosnak mondott munkájának a minőségéről.

Viszont én mégis azt vettem észre a magyar "okkult" körökben, hogy ezen hölgy írásai nagy a kultusznak örvendenek. Először csak nagyot néztem, hogy ezt ugyan meg miért? Hiszen rengeteg más írás jelent már meg, megbízható szerzők tollából, mind magyarul, mind angolul, amely történelmileg hitelesen mutatja be a múlt boszorkányságát, ellentétben Murray szárnyaló fantáziájával. Aztán felmerült bennem a kétely: hogyan is gondolhatok én ilyet, ha egyszer nem olvastam a könyveit?

Így hát, ezen felbuzdulva, kivettem a könyvtárból A boszorkányok istene című könyvet, és egy esős délután elkezdtem olvasni. A 28. oldal után pedig le kellett tennem, és nem tudtam többet felvenni. A magyar fordítás gyengeségéről most nem is akarok szólni. De arról igen, hogy egy könyv, melynek már az elején kimondják, hogy nem tesznek benne jegyzeteket az információk forrásáról, régen rossz. Ám ezen még csak túltettem magam, hiszen lehet, hogy csak a sok mai történelmi és néprajzi munka, amit olvastam, elkényeztetett ezen a téren. Viszont ahogy tovább haladtam oldalról oldalra, csak a fejemet tudtam fogni. Murray-ről már több helyen is olvastam, hogy a periratokból kiszemelte, ami beleillet a teóriáiba, míg a többi (ellen)bizonyítékot nem volt hajlandó figyelembe venni, és ez szörnyen nyilvánvalóan ki is tűnt abból a röpke 28 oldalból. Több helyen is olyan forrásokból idézett, melyeket én is jól ismerek, és tudom, hogy nem azt akarták mondani bennük az íróik, ahogyan Murray kicsavarta őket. De volt olyan részlet is, amin már csak hangosan kacagni tudtam. Ilyen volt Gilles de Rais leírása például, mint a vélt boszorkánykultusz tagja. Ami ezt a lehetőséget a morbid humorba emeli számomra, hogy Gilles ugyan foglalkozott a tanult mágiával (pl. démonidézéssel, csakhogy állítólag a démon nem jelent meg, hiába hívták), de nem ezért, hanem gyermekek meggyilkolásának a vádjában találták bűnösnek és akasztották aztán fel. Számomra így ő inkább illik egy horrorfilmbe, mint egy termékenységrítus közepére, de bizonyára azt Murray máshogy látta...

Viszont ez, és hasonló olvasottak elgondolkodtattak: vajon miért ilyen könyveket olvasnak előszeretettel az emberek? Mikor annyi más, magyar és angol nyelvű könyv és tanulmány született már, mely hitelesen mutatja be a múlt boszorkányságát. Akkor mégis miért kell az ilyen gyatra írásoknál leragadni? Persze, mondhatjuk azt, hogy csak azért, mert a jelenkori boszorkányság (de főként a wicca) kezdetén Murray könyvei nagy benyomást tettek a mozgalomra, és annak úttörőire. De ez akkor is csak egy kuriózummá kéne, hogy tegye ezen két könyvet, nem pedig keresett, már-már dédelgetett, és nagy energiával lefordítgatott művekké. Mert bizony, sokan lesznek olyanok, akik nem fogják tudni megkülönböztetni, hogy mi bennük a helyes információ, és mi a helytelen. Sőt, még olyan illető is akadhat, aki komolyan fogja venni az egészet...

Sokakban felmerülhet persze a kérdés, hogy akkor mik is azok a könyvek, amiket olvasásra érdemesnek tartok. Így hát hadd soroljam fel most itt csak a kedvenceimet:


Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban
Pócs Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok
Pócs Éva: A boszorkányszombat és ördögszövetség népi alapjai Közép-Délkelet-Európában (Ethnographia, 103. évfolyam)
Klaniczay Gábor: Benandante — kresnik — zduhač — táltos. Sámánizmus és boszorkányhit érintkezési pontjai Közép-Európában (Ethnographia, 94. évfolyam)
Carlo Ginzburg: Eksztatikus repülések - eksztatikus csaták (Ethnographia, 101. évfolyam)
Carlo Ginzburg: Éjszakai történet: a boszorkányszombat megfejtése
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

És pár angol cím:
Emma Wilby: Cunning Folk And Familiar Spirits: Shamanistic Visionary Traditions In Early Modern Witchcraft and Magic
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie Magic,Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Carlo Ginzburg: The Night Battles: Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Sevetteenth Centuries
Claude Lecouteux: Witches, Werewolves and Fairies: Shapeshifters and Astral Doubles int the Middle Ages

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...