Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola
huszonnegyedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk az oltárokkal,
szerepükkel a boszorkányságban és azok állításának módjával.
~ ~ ~
A mai neopogányok, wiccák és vallásosabb boszorkányok
rendszeresen állítanak oltárokat, mind alkalmikat a természetben, mind
állandóakat az otthonukban. Történelmileg az oltár az áldozat bemutatásának és ritkábban az istenség, vagy szellem valamilyen formájú megjelenítésének a helye. Az emberek vallási életében az az a pont, ahol a kommunikáció történik a transzcendenssel - ahol az megszólítható és segítsége lehívható. Azonban nem csak vallási, hanem esztétikai
és mágikus célokat is szolgálhat, bizonyos gyakorlók számára pedig ez a
varázslatok végzésének a helye is. Nézzük most meg, hogy mit érdemes róluk
tudni úgy általában.
A múlt és jelen pogányai
Az első oltárok már a neolithikum idején megjelentek. Ezek
általában különlegesebb formájú, vagy kezdetlegesen megfaragott kövek, ám
előfordulnak köztük gyönyörűen és gazdagon megmunkált darabok is. Az ókor
minden kultúrájából maradt ránk oltár, melyeket az isteneiknek, őseiknek és
halottaiknak, vagy más általuk tisztelt létezőnek állítottak. Ezek teteje
lapos, esetleg mélyedésekkel ellátott volt, de ezt leszámítva formájuk és
díszítettségük változó, mint ahogy a nagyságuk is. Egy római író például
lejegyezte, hogy az égi és kimondottan fontos isteneknek szántak relatíve
magasra készültek, a földdel kapcsolatos isteneké a talaj felszínéhez közel
maradt, míg az alvilági isteneknek leginkább gödröket ástak a földbe (vagy egy
természetes barlangot kerestek). Az oltárok a templomok, szentélyek belsejében,
azok előtt, de utak menték, útkereszteződésekben, hegyek tetején, ligetekben,
vagy más, vallásilag jelentősebb földrajzi helyeken voltak megtalálhatóak, sőt,
az otthonokban is általában előfordultak valamilyen formában (pl. a római
larariumok). Az oltárokat állíthatta egy-egy közösség, vagy hálából, esetleg
egy isten kegyének az elnyeréséért magánszemélyek is megtehették ezt. Magyarországon
is találtak római katonák, hivatalnokok megrendelésére készített oltárokat,
melyeket onnan ismerünk, hogy rá volt szokás írni a megrendelő nevét is. A
legfontosabb tudnivaló mégis talán az róluk, hogy az oltárok az
áldozat/felajánlás bemutatásának a helyei voltak. Épp ezért sokuknak a tetejük
általában üresen volt hagyva, inkább az oldalaikat díszítették istenek
képeivel, vagy feliratokkal. Másik részüknél pedig, az oltáron helyet kapott az
áldozat mellett az imádott istenség szobra, vagy képe is.
A mai neopogányok és újboszorkányok oltárai már valamivel
másabbak. Egyrészt, a legtöbbjük az emberek saját otthonaiban található, a
hivatalos templomok és szent helyek csekély számának köszönhetően. Helyette,
sokszor ideiglenes oltárok állítására kerül sor, ha a szabadban végeznek
valamilyen szertartást. Továbbá, ma alapvetően az oltár funkciója inkább az
istenség képének és a hozzá kapcsolható, vagy neki kedves tárgyaknak és
szimbólumoknak az elhelyezésére szolgál, esetleg minden vallási felhang nélkül,
csak a mágikus eszközök „tároló helye”. Persze e mellett még továbbra is helyet
kaphatnak a rajta az áldozatok, melyeket aztán általában egy adott idő után
levesznek róluk és kihelyeznek a természetbe. Ennek azon egyszerű oka van, hogy
az oltáron rothadó gyümölcsök és más élelmiszerek az általános elgondolás
szerint már nem oly’ kedvesek az istenségeknek, illetve nem is olyan esztétikusak.
Az oltárokat állíthatják istenségeknek, szellemeknek, ősöknek, vagy éppen
unikornisok, tündérek, sőt, már a fantasztikus irodalom hősei is feltűnhetnek
rajtuk (amit azért én kissé abszurdnak érzek…). Leggyakrabban egy-egy komód
teteje, asztal, vagy polc kerül ilyen felhasználásra az otthonokban, mindenkinek
a saját lehetőségei szerint.
Oltárok és mágia
Az ókor folyamán az oltárokból nem léteztek kimondottan
mágikus célokra létrehozottak, az ilyen tárgyak inkább a hivatalos vallás
részei maradtak. A középkor és kora újkor folyamán a keresztény templomok oltárai
már megjelennek, mint a mágia helyei: rajtuk kell elrejteni bizonyos dolgokat
(míg egy misét el nem mondanak felettük), hogy azok varázserőt szerezzenek. A
szertartásos mágia iránt érdeklődők, akik között sok pap és szerzetes is akadt,
pedig a rituális munkáikat egyszerűen a templomi oltáron, vagy, a templomi
mintára, otthon felállított darabon végezték. Az ilyen, saját célra felállított
keresztény oltárokból fejlődtek ki aztán a kimondottan mágikus darabok. 20.
század fordulója környékén, Alaister Crowley-nál az oltár már a mágikus
szertartások központi elemeként szerepel, és a felépítése, valamint a rá kerülő
tárgyak is elkülönülnek a keresztény hagyományoktól. Innentől kedve az oltárok
általános szereplői lettek a varázslással foglalkozók munkájának.
Oltárok az újboszorkányságban
A rituális mágiából vette át a wicca is az oltárok
állítását, a saját igényei szerint átformálva. Benne az oltár a szertartások
szerves része; rajta helyezik el a hozzávalókat, az eszközöket, melyeknek mind
megvan a maguk előírt helye. Innen pedig átkerült az újboszorkányság
gyakorlatába is, aminek hála ma a legtöbb boszorkány otthonában van egy, vagy
több belőle. Funkciójukat tekintve, vannak olyanok, amelyeket csak azért
állítanak, hogy egy-egy fontosnak érzett szellemnek, vagy istenségnek
tisztelettel adózzanak általa. Ezen fajta oltárok ideiglenesen is
elkészülhetnek, pl. Samhain (nov. 1.) környékére sokan állítanak az őseiknek
oltárokat, amiket aztán nemsokára le is bontanak. Az oltár szerepe lehet a
mágikus eszközök „tárolása” is, egy olyan helyet alkotva, ahol az ember kiemelt
és „megszentelt” módon tarthatja őket. A kettő kombinációja is lehetséges
természetesen, vagyis az oltár egyszerre tisztelgés egy létező előtt és a
mágikus eszközök pihenőhelye. Harmadik funkciójuk szerint a mágikus munkák és
szertartások fókuszpontjai az oltárok. A rituálékat előtte szokás elvégezni, a
hozzá szükséges tárgyakat, az áldozatokat és az esetleges szellemek,
istenségeik szimbólumait rá helyezik. Nem otthon való munka esetén pedig, természetesen
ideiglenes oltárokat szokás állítani. Sőt, manapság nagy divatja van a kis
dobozokba rejtett „hordozható oltároknak” is, melyeket az ember bárhova magával
vihet.
Otthoni/házi oltárok
Ezeket gyakorlatilag az otthonunk bármely pontján
felállíthatjuk. Hagyományos ugyan a konyhában az otthon és a tűzhely
istennőinek és védelmező szellemeinek adózni, míg a többi szobában már más
lényekhez szólnak. Az újboszorkányok oltárának többsége mégis a hálószobákban
van, azok személyessége és intimitása miatt. Sokan nem szeretik, ha idegenek,
vagy akár még csak családtagok is hozzáérnek az oltárukon lévő dolgokhoz, és ezért
alapvetően nem szokás ezeket mindenkinek mutogatni. A legtöbben azt tartják,
hogy az oltár csak ránk és az általa megszólított szellemekre tartozik. E
mellett viszont, egyesek azon a véleményen vannak, hogy mivel az oltár egyfajta
kapu a szellemeknek mi felénk, ezért nem jó dolog az alvóhelyünk közelében
felállítani. Ez ellen persze ott van az az érv (is), hogy ha az oltáron minket
védelmező szellemeket imádunk, akkor azok csak jó hatással lehetnek álmainkra.
Ám az ilyesmit mindenkinek magának kell eldönteni és kitapasztalni.
A szobán belüli elhelyezésüket tekintve, az alacsony bútorok
teteje, polcok és asztalok is alkalmazhatóak a felállításukhoz. Amit érdemes
szem előtt tartani, hogy ha a szertartásainkat az oltár előtt akarjuk végezni,
akkor az könnyen hozzáférhető legyen (tehát ne egy 2 m magasan lévő polc), és
elég nagy ahhoz, hogy a rituálék esetleges (további) kellékei elférjenek rajta.
Fontos még, hogy gyertyákat/mécseseket szabadon meg tudjunk gyújtani, tehát ne
lógjanak rá függönyök, stb.
Az oltárokra rá szokott kerülni valamilyen szellemi lény
képe, szobra, szimbóluma, vagy ezek mind együtt. Van, hogy egy oltárra több
különböző ilyen lény jelképeit is elhelyezik, vagy egy hasonló csoportét (pl.
az ősök, akik nem csak általánosan a halott felmenőink, hanem a dédanyáink,
dédapáink, nagyanyáink és nagyapáink, szüleink önmagukban is), vagy csak
egy-egy kiemeltet. Mécsesek, gyertyák és füstölők is mindig helyet kapnak
rajta, amiket sokan rendszeresen égetni szoktak felajánlásként. Mint már
említettem, a rituális eszközeink (varázspálcák, tőrök, üstök, stb.)
nyugvóhelyeként is funkcionálhat. Mindezek mellett, (szárított, élő)
növényeket, vágott virágokat, kristályokat, köveket, terméseket és magokat
szintén rárakhatunk. Illetve bármit, amit oda illőnek érzünk. Továbbá, az
oltárunk dekorációját az évszakokkal együtt lehet változtatni. Tavasszal rá
kerülhetnek a boltokban kapható első gumós virágok, ősszel kis dísztökök és
töklámpások, télen pedig örökzöld ágak. Ez egésznek csak a fantáziánk szab
határt.
Oltárok a szabadban
Ezek java általában ideiglenes oltár, vagyis olyan, amit
csak ott tartózkodásunk idejére állítunk fel, majd távozásunkkor lebontunk.
Készíthetjük őket a földre, lapos kövekre, fák tönkjére, törzsére. A rá
kerülendő dolgok listája ugyanaz, mint egy házi oltár esetében, habár itt
bizonyos esetekben el lehet hagyni a szellemi lény szimbólumát (pl. ha az erdőt
szólítjuk meg, ahol éppen vagyunk, akkor annak nem szükséges valami külön
jelképet keresni az oltárunkra, hiszen ott vagyunk előtte). Fontos szempont
még, hogy ha odakint dolgozunk és éppen tűzgyújtási tilalom van, akkor
gyertyákat és mécseseket, füstölőket ne használjunk! Illetve, hogy távozásunkkor
úgy hagyjuk a munkánk helyét, mint az előtte volt; csak természetes és könnyen
lebomló dolgokat hagyjunk ott felajánlásként/áldozatként, egyéb szemetet pedig
mindet vigyük haza magunkkal!
Szabadtéri oltárokat viszont a saját kertünkben is állíthatunk.
Ezek kerülhetnek a földre, kövekre, cserépedényekre, asztalkákra, padokra, stb.
Amire itt ügyelni kell, hogy vízálló legyen minden, amit kihelyezünk, és
fagyálló. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy miért.
Hordozható oltárok
Ezek általában kisebb dobozkákba, vagy akár szépen
feldíszített cipős dobozokba is összegyűjtött rituális tárgyak akarnak lenni. A
tetejüket, vagy a belsejüket lehet oltárként használni, amit épp ezért szimbólumokkal
szokás ellátni, vagy legalábbis ízléses dekorációval. A dobozkába kerülhet
egy-egy istenség, szellem képe, mécsesek, füstölők, ásványok, növényi részek.
Így egy kész kis csomagot alkotva, amit aztán csak fel kell kapni, és bárhol
használhatjuk, ahová csak magunkkal vittük.
~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is
találkozunk, amikor is a népi mágiával ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni:
bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook
oldalán.
