Mielőtt még bármibe is belekezdenék, szükségesnek érzem tisztázni, hogy a cím kissé becsapós. Nem arról fogok ugyanis írni, hogy azok a manapság "ártó energiáknak" nevezett érzések miért is ártalmasak, hanem arról, hogy maga az energiák képzete miért is lehet veszélyes egy valódi boszorkányi gyakorlat kiépítéséhez.
Az "energiáknak" nagyon nagy divatja van mostanság, és már egy joker kártyához hasonlóan működnek a legtöbb körben: bármi is történjen, azt a valamilyen (jó, rossz, pozitív, negatív, stb.) energia okozza. Én személy szerint nem követem ezt a nézetet, az energia szó ilyen módú használatát pedig nem tartom helyesnek, sem tudományosan, sem néprajzilag, más kultúrák képzeteihez hasonlítva. Viszont a fő problémám vele mégsem a helyessége, vagy helytelensége, hanem az a gondolkodásmód, amit a kezdő boszorkányokban, vagy hasonló érdeklődési körű emberekben kifejleszthet a környező világgal kapcsolatban.
Az "energiákon" alapuló gondolkodásmód szerint, minden energia, legyen szó kedvenc ásványunkról, virágunkról, a háziállatunkról, vagy éppen mi magunkról. Ám az elképzelés szerint ez csak "energia", mely ugyan lehet pozitív vagy negatív, esetleg bizonyos viselkedésre hajlamosabb (pl. pénzt hozó energia), de attól még alapvetően csak egy erő, mely viszont egy "magasabb tudatú" illető (aki általában az ember) akarata által irányíthatóvá válik. Így lesz az, hogy míg egy-egy kőről, vagy növényről általánosan elfogadott az a nézet, hogy bizonyos "energiákkal" bír, addig az már nem, hogy az a kő, vagy növény ezen "energiái" felett rendelkezni is képes. Mert gondoljunk csak bele, mikor kérdezi meg bárki is egy ásványtól, hogy most éppen el akar-e végezni valamilyen munkát? Vagy egy adott varázslathoz kellő növénytől? Sőt, akár az esetleges állati részektől is? Az "energia" erőt ad a fizikai világ részeinek, de mással nem ruházza fel őket. A döntés meghozatalának képessége úgy látszik, átkerül az emberek, vagy esetleg az emberek által isteneknek, nagy szellemeknek, angyaloknak és más "magasabb rezgésszintűnek" gondolt lények kezébe. És épp ez a probléma: a fizikai világ tudatlannak való beállítása, mely csak a mi alkalmazásunkra vár, hasonlóan az okos telefonjainkhoz és autóinkhoz.
Ezzel az elképzeléssel elég erősen szembe helyezkedik a világszerte ismert animizmus, mely magának a boszorkányságnak is az egyik legfontosabb alapköve. Maga a képzet első hallásra nagyon egyszerűnek tűnik: mindennek lelke van. Ám ennek a három szónak a teljes jelentése már sokkal szélesebb. Most nem áll szándékomban minden vonatkozását ecsetelni, de azt megjegyezném, hogy a lélekkel való rendelkezéssel az is együtt jár, hogy mindennek tudata van, vagyis minden képes önálló döntéseket is hozni. Tehát nem csak passzív fizikai formába öntött "energiákról" van szó, hanem saját akarattal rendelkező létezőkről. Ez az a nézet, ami képes nekünk igazán megtanítani, hogy minden összefügg mindennel és, hogy mennyire egymásra is vagyunk utalva itt a Földön. Ugyanis, amikor belátjuk, hogy a világ nem a saját döntéseink és akaratunk körül forog, és felfogjuk, hogy még a reggelinkhez is mennyi élőlény áldozatára volt szükség - csak ekkor kezdjük majd megérteni, hogy hova is tartozunk ebben a világban, és kinek is jár igazán a tiszteletünk. De működő kapcsolatot is csak akkor tudunk kiépíteni a világ létezőivel - szellemekkel, totemekkel, ősökkel, növényekkel és állatokkal, hegyekkel és felhőkkel -, ha elismerjük, hogy a tudat és a lélek jelensége egy, az Univerzumunk minden tagjára vonatkozó tény, nem pedig egy emberi kiváltság csupán.
Az energiák képzete egy egészségtelen világszemléletet rejt magában, és épp ez teszi ártalmassá, a boszorkányok útját megnehezítővé. Persze tudom, hogy sok neopogány az energiákat és az animizmust is elfogadja sőt, a kettőt magukban teljesen össze tudják igazítani. Nem is ő ellenük, vagy a képzeteik ellen akarok most felszólalni. Csupán fel szeretném hívni mindenki figyelmét erre a nehezen észrevehető veszélyre. Mert míg energiákkal bőven foglalkozik minden ezoterikus, neopogány, wicca és magát boszorkánynak mondó író, addig az animizmus már sokkal ritkábban kerül a terítékre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az energiák képzetével járó mechanikus világnézettel is sokkal többször találkozik az ember, mint azzal, hogy mindennek tudata van. Így pedig könnyen abba a hibába eshet bárki, hogy az animizmus gondolata csak egy szépnek talált képzet marad a fejében, amit a gyakorlata már egyáltalán nem is tükröz. Sőt, a legtöbb kezdő az animizmussal meg sem fog ismerkedni, csupán azzal, hogy hogyan lehet az ásványaiból kiirtani a benne vélt negatív energiákat.
2014. augusztus 14., csütörtök
2014. augusztus 11., hétfő
2014. augusztus 6., szerda
Zöld boszorkányság
Habár nagy mániám az, hogy a mágiához hasonlóan, a boszorkányságnak sincs színe, de a zölddel muszáj vagyok kivételt tenni. És még csak nem is azért, mert a zöld a kedvenc színem, hanem mert az angol nyelvterületen már egy elég jól ismert boszorkányságforma a zöld boszorkányság. Maga a szó egy modern kifejezés, mely egy olyan boszorkányságot takar, aminek nincs pontos meghatározása, vagy egy adott működési rendszere. Ami mégis összeköti a zöld boszorkányság gyakorlóit, az a természethez való igen közeli viszonyuk, és a növények ismeretére való erős támaszkodás.
A zöld boszorkányság ihletét a különféle régi, sőt, néha ősi hagyományokból meríti, melyek közé tartoznak a boszorkány növényi varázslóként való megjelenései, a füves emberek gyakorlatai, a növényi samanizmus, a növénytermesztés rítusai és szokásai, illetve a különféle módszerek, melyeken keresztül a múlt emberei az őket körülvevő természetes világhoz kapcsolódtak. Mindezen bőséges forrásokból építi fel a saját működési módszerét egy-egy zöld boszorkány, kiegészítve azt a saját tapasztalataival. Mint talán ebből is kitűnhet, a boszorkányság ezen formájának nincsenek előre lefektetett szabályai, kötelezően végrehajtandó rituáléi, vagy előre megadott ünnepei. Minden az adott gyakorlón múlik, illetve azon, hogy mit képes a saját természetes környezetével való közreműködésbe beleépíteni. Megjegyzendő még, hogy a zöld boszorkányság alapvetően független a wicca vonalaktól, habár léteznek olyan emberek, melyek a kissé "zöldebb" öltözékbe bújtatott, alapvetően wicca ösvényüket is ezzel a névvel illetik (a leghíresebb ezek közül talán Ann Moura, akinek több könyve is megjelent ebben a témában).
Kicsit konkrétabban, a zöld boszorkány munkássága magába foglalhatja a növényekkel és az egyéb természetben található lényekkel végzett mágiát és gyógyítást. A boszorkány élettereként szolgáló földrész tiszteletét (annak flórájával és faunájával együtt) és annak gondozását, mely magában foglalhat mind bonyolult rituálékat, mind a szemét összeszedését, de akár télen a madarak etetését is. Sok zöld boszorkány ért a vadnövények (gyógyítók, mérgezők és ehetők egyaránt) és a gombák szedésének művészetéhez, vagy éppen a kertészkedés a nagy szenvedélye, így hát a helyi régi növénytermesztési szokások és szertartások gyakran helyet kapnak a repertoárjukban. De a lokális dolgok mellett a globális vonatkozások is fontos szerepet és kellő tiszteletet kapnak: a Nap és a Hold tisztelete, a csillagok, vagy éppen az évszakok változásai.
További olvasnivalók a témában:
http://ivypaths.blogspot.hu/2012/04/under-construction-april-24th-2012-all.html
http://sarahannelawless.com/2009/09/12/kitchen-green-witchery/
A zöld boszorkányság ihletét a különféle régi, sőt, néha ősi hagyományokból meríti, melyek közé tartoznak a boszorkány növényi varázslóként való megjelenései, a füves emberek gyakorlatai, a növényi samanizmus, a növénytermesztés rítusai és szokásai, illetve a különféle módszerek, melyeken keresztül a múlt emberei az őket körülvevő természetes világhoz kapcsolódtak. Mindezen bőséges forrásokból építi fel a saját működési módszerét egy-egy zöld boszorkány, kiegészítve azt a saját tapasztalataival. Mint talán ebből is kitűnhet, a boszorkányság ezen formájának nincsenek előre lefektetett szabályai, kötelezően végrehajtandó rituáléi, vagy előre megadott ünnepei. Minden az adott gyakorlón múlik, illetve azon, hogy mit képes a saját természetes környezetével való közreműködésbe beleépíteni. Megjegyzendő még, hogy a zöld boszorkányság alapvetően független a wicca vonalaktól, habár léteznek olyan emberek, melyek a kissé "zöldebb" öltözékbe bújtatott, alapvetően wicca ösvényüket is ezzel a névvel illetik (a leghíresebb ezek közül talán Ann Moura, akinek több könyve is megjelent ebben a témában).
Kicsit konkrétabban, a zöld boszorkány munkássága magába foglalhatja a növényekkel és az egyéb természetben található lényekkel végzett mágiát és gyógyítást. A boszorkány élettereként szolgáló földrész tiszteletét (annak flórájával és faunájával együtt) és annak gondozását, mely magában foglalhat mind bonyolult rituálékat, mind a szemét összeszedését, de akár télen a madarak etetését is. Sok zöld boszorkány ért a vadnövények (gyógyítók, mérgezők és ehetők egyaránt) és a gombák szedésének művészetéhez, vagy éppen a kertészkedés a nagy szenvedélye, így hát a helyi régi növénytermesztési szokások és szertartások gyakran helyet kapnak a repertoárjukban. De a lokális dolgok mellett a globális vonatkozások is fontos szerepet és kellő tiszteletet kapnak: a Nap és a Hold tisztelete, a csillagok, vagy éppen az évszakok változásai.
További olvasnivalók a témában:
http://ivypaths.blogspot.hu/2012/04/under-construction-april-24th-2012-all.html
http://sarahannelawless.com/2009/09/12/kitchen-green-witchery/
2014. július 29., kedd
Növények a mágiában: áfonya
Latin név: Vaccinium myrtillus, Vaccinium corymbosum
Energia: feminin
Elem: víz
Égitestek: Jupiter, Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Ünnep: Lughnasadh
Felhasználható: szerencse, védelem, álommágia, rontástörés
Az áfonya egyike azon kevés bogyós gyümölcsöknek, melyek őshonosak Észak-Amerikában, és így az ottani őslakosok számára igen fontos tápláléknak számított. Az érett bogyók szedése fontos közösségi alkalomnak volt. A terméseket ezután megszárították, hogy majd a tél folyamán különféle módon elfogyaszthassák (többek között igen kedveltnek számított az áfonyával készült kenyér). De fontos gyógynövény is volt számukra, a Chippewák pedig azt tartották, hogy azon szárított virágainak a füstje, melyeket forró kövekre szórtak, képes meggyógyítani az "őrültséget". Ezt a módszert a legenda szerint Winabojo, egy Chippewa mitikus alak tanította az embereknek.
Írországban is fontos esemény volt az áfonya szedése. Az áfonyaszezon ideje egybeesett az aratás kezdetével, épp ezért Lughnasadh ünnepének napján (augusztus 1.) nagy szokás volt az áfonyaszedés. De sok helyen az áfonya külön napot érdemelt ki magának, mely általában augusztus első vasárnapja volt, ritkábban pedig július utolsó vasárnapja, mely az "áfonya nap" nevet viselte (Blaeberry Sunday, Fraughan Sanday, vagy más névváltozatok). De bármelyik időpontról is legyen szó, az "ünnepség" leginkább egy közösségi munkára hasonlított, mely során kora reggel a falu apraja-nagyja kivonult a hegyekbe áfonyát szedni. A leszedett bogyók egy részét helyben megették (vagy, bizonyos helyeken a fiúk a lányoknak karkötőt fűztek termésekből, amit aztán a lányok a szedés befejeztéig viseltek, majd a földön hagytak; illetve Limerick megyében a fiatalok egy cairn-ra raktak belőle, virágokkal együtt), de a nagyját hazavitték, hogy az otthon maradt betegek vagy idősek és ehessenek belőle, illetve hogy különböző módon hasznosítsák a terméseket. Legtöbbször süteményt, vagy italokat készítettek belőle, esetleg egyszerűen tejszínnel és cukorral együtt összetörve desszertként fogyasztották. Különféle mágikus tulajdonságokat is rendeltek persze az ekkor szedett áfonyához. A belőle készült "bort" Longford megyében például a szerelmes fiataloknak adták, mert állítólag képes volt közelebb hozni a menyegzőjük napját. Amagh megyében pedig már csak a bogyók hazavitele is képes volt biztosítani a jó termést, de azért vigyázni is kellett, mert ha valaki útban hazafelé elejtette a gyümölcsöket, az nagy balszerencsére számíthatott. Ezenkívül azt is tartották még sok helyen, hogy ha bőven termett áfonya az éven, akkor a gabonatermés is jó lesz, míg ha kevés bogyót leltek, akkor rossz termésre is lehetett számítani. Egy elterjedt hagyomány szerint pedig, augusztus elseje után nem volt szabad több áfonyát szedni, és az nagy szerencsétlenséget hozott a fejére, aki az áfonyát meg is ette ezen nap után. Több magyarázat is létezik ezen tilalomra. Az egyik szerint az "áfonya napot" követően Crom Dubh átka száll a bogyókra, míg mások szerint e nap éjszakáján a tündérek, sőt, maga az Ördög köpi le a terméseket. De a legáltalánosabb változat szerint, a gyümölcs egyszerűen elveszti ízét.
A modern mágikus gyakorlatban az áfonya levelét kis zsákocskákba rakva hordják magukon az emberek, mert szerencsét hozónak, gonoszt távol tartónak, illetve rontás-, és átokmegtörőnek tartják. Egy másik lehetséges felhasználási módja szerint pedig, ahhoz, hogy valakinek minden álma valóra váljon, közvetlenül elalvás előtt kell égetnie a leveleit a hálószobában. Elvileg hét napon belül érezhető kell, hogy legyen az eredmény. Egy bonyolultabb módszer szerint pedig "meditációs alváshoz" alkalmazható, mint füstölő 1:2 arányban gumiarábikummal keverve. Maga a "meditációs alvás" egy adott cél megvalósítására használható, és két ember szükséges az elvégzéséhez. Az egyik embernek el kell aludnia, miközben társa a szénre szór neki ebből a keverékből. Az ébren lévő félnek végig tiszta mentális képe kell, hogy legyen a közös vágyukról, és azt le is kell, hogy írja újra meg újra az alvónak, olyan részletesen, amennyire csak tudja. Miután pedig az alvó felébredt, helyet kell, hogy cseréljenek, és még egyszer meg kell ismételni a műveletet.
Gyógynövényként:
Kiváló antioxidáns, de ezen kívül gyulladásgátló hatásokkal is rendelkezik. Szív-, és érrendszeri betegségek, húgyúti fertőzések, cukorbetegség és rák megelőzésére is alkalmazható. Az áfonya kivonatáról pedig klinikai vizsgálatok azt találták, hogy képes lelassítani a látás elvesztésének folyamatát; a benne található hatóanyagok képesek csökkenteni a szemek fáradtságát, illetve javítják az éjszakai látást. Mindezeken kívül, alkalmazzák még az idős korban jelentkező memóriagyengülésre is.
Ír áfonya (fraughan) dzsem recept:
600 g friss áfonya
800 g cukor
Tedd a bogyókat egy edénybe, majd krumplitörővel zúzd össze őket egy keveset, hogy kiengedjék a levüket.
Add a cukrot a bogyókhoz, majd közepes lángon forrald fel. Sűrű kevergetés mellett főzd 30-45 percig, míg a hőmérséklete el nem éri a 100 fokot. Kanalazd le az esetlegesen a tetejére gyűlő habot. Csökkentsd le a lángot alatta, majd egy tiszta tányérba kanalazz ki egy keveset, hogy megnézd, besűrűsödött-e a dzsem (és persze, hogy megkóstold). Ezt a kanálnyit hagyd picit meghűlni, majd a tányért döntsd meg kissé. Ha a dzsem egyben marad, akkor már át is lehet rakni az előre sterilizált lekvárosüvegekbe.
Források:
Patricia Monaghan: The Encyclopedia of Celtic Mythology and Folklore
John Andrew Eastman: Book of Swamp and Bog
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Colman Andrews: The Country Cooking of Ireland
Charlotte Erichsen-Brown: Medicinal and Other Uses of North American Plants
Manuchair Ebadi: Pharmacodynamic Basis of Herbal Medicine, Second Edition
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK92770/
Energia: feminin
Elem: víz
Égitestek: Jupiter, Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Ünnep: Lughnasadh
Felhasználható: szerencse, védelem, álommágia, rontástörés
Az áfonya egyike azon kevés bogyós gyümölcsöknek, melyek őshonosak Észak-Amerikában, és így az ottani őslakosok számára igen fontos tápláléknak számított. Az érett bogyók szedése fontos közösségi alkalomnak volt. A terméseket ezután megszárították, hogy majd a tél folyamán különféle módon elfogyaszthassák (többek között igen kedveltnek számított az áfonyával készült kenyér). De fontos gyógynövény is volt számukra, a Chippewák pedig azt tartották, hogy azon szárított virágainak a füstje, melyeket forró kövekre szórtak, képes meggyógyítani az "őrültséget". Ezt a módszert a legenda szerint Winabojo, egy Chippewa mitikus alak tanította az embereknek.
Írországban is fontos esemény volt az áfonya szedése. Az áfonyaszezon ideje egybeesett az aratás kezdetével, épp ezért Lughnasadh ünnepének napján (augusztus 1.) nagy szokás volt az áfonyaszedés. De sok helyen az áfonya külön napot érdemelt ki magának, mely általában augusztus első vasárnapja volt, ritkábban pedig július utolsó vasárnapja, mely az "áfonya nap" nevet viselte (Blaeberry Sunday, Fraughan Sanday, vagy más névváltozatok). De bármelyik időpontról is legyen szó, az "ünnepség" leginkább egy közösségi munkára hasonlított, mely során kora reggel a falu apraja-nagyja kivonult a hegyekbe áfonyát szedni. A leszedett bogyók egy részét helyben megették (vagy, bizonyos helyeken a fiúk a lányoknak karkötőt fűztek termésekből, amit aztán a lányok a szedés befejeztéig viseltek, majd a földön hagytak; illetve Limerick megyében a fiatalok egy cairn-ra raktak belőle, virágokkal együtt), de a nagyját hazavitték, hogy az otthon maradt betegek vagy idősek és ehessenek belőle, illetve hogy különböző módon hasznosítsák a terméseket. Legtöbbször süteményt, vagy italokat készítettek belőle, esetleg egyszerűen tejszínnel és cukorral együtt összetörve desszertként fogyasztották. Különféle mágikus tulajdonságokat is rendeltek persze az ekkor szedett áfonyához. A belőle készült "bort" Longford megyében például a szerelmes fiataloknak adták, mert állítólag képes volt közelebb hozni a menyegzőjük napját. Amagh megyében pedig már csak a bogyók hazavitele is képes volt biztosítani a jó termést, de azért vigyázni is kellett, mert ha valaki útban hazafelé elejtette a gyümölcsöket, az nagy balszerencsére számíthatott. Ezenkívül azt is tartották még sok helyen, hogy ha bőven termett áfonya az éven, akkor a gabonatermés is jó lesz, míg ha kevés bogyót leltek, akkor rossz termésre is lehetett számítani. Egy elterjedt hagyomány szerint pedig, augusztus elseje után nem volt szabad több áfonyát szedni, és az nagy szerencsétlenséget hozott a fejére, aki az áfonyát meg is ette ezen nap után. Több magyarázat is létezik ezen tilalomra. Az egyik szerint az "áfonya napot" követően Crom Dubh átka száll a bogyókra, míg mások szerint e nap éjszakáján a tündérek, sőt, maga az Ördög köpi le a terméseket. De a legáltalánosabb változat szerint, a gyümölcs egyszerűen elveszti ízét.
A modern mágikus gyakorlatban az áfonya levelét kis zsákocskákba rakva hordják magukon az emberek, mert szerencsét hozónak, gonoszt távol tartónak, illetve rontás-, és átokmegtörőnek tartják. Egy másik lehetséges felhasználási módja szerint pedig, ahhoz, hogy valakinek minden álma valóra váljon, közvetlenül elalvás előtt kell égetnie a leveleit a hálószobában. Elvileg hét napon belül érezhető kell, hogy legyen az eredmény. Egy bonyolultabb módszer szerint pedig "meditációs alváshoz" alkalmazható, mint füstölő 1:2 arányban gumiarábikummal keverve. Maga a "meditációs alvás" egy adott cél megvalósítására használható, és két ember szükséges az elvégzéséhez. Az egyik embernek el kell aludnia, miközben társa a szénre szór neki ebből a keverékből. Az ébren lévő félnek végig tiszta mentális képe kell, hogy legyen a közös vágyukról, és azt le is kell, hogy írja újra meg újra az alvónak, olyan részletesen, amennyire csak tudja. Miután pedig az alvó felébredt, helyet kell, hogy cseréljenek, és még egyszer meg kell ismételni a műveletet.
Gyógynövényként:
Kiváló antioxidáns, de ezen kívül gyulladásgátló hatásokkal is rendelkezik. Szív-, és érrendszeri betegségek, húgyúti fertőzések, cukorbetegség és rák megelőzésére is alkalmazható. Az áfonya kivonatáról pedig klinikai vizsgálatok azt találták, hogy képes lelassítani a látás elvesztésének folyamatát; a benne található hatóanyagok képesek csökkenteni a szemek fáradtságát, illetve javítják az éjszakai látást. Mindezeken kívül, alkalmazzák még az idős korban jelentkező memóriagyengülésre is.
Ír áfonya (fraughan) dzsem recept:
600 g friss áfonya
800 g cukor
Tedd a bogyókat egy edénybe, majd krumplitörővel zúzd össze őket egy keveset, hogy kiengedjék a levüket.
Add a cukrot a bogyókhoz, majd közepes lángon forrald fel. Sűrű kevergetés mellett főzd 30-45 percig, míg a hőmérséklete el nem éri a 100 fokot. Kanalazd le az esetlegesen a tetejére gyűlő habot. Csökkentsd le a lángot alatta, majd egy tiszta tányérba kanalazz ki egy keveset, hogy megnézd, besűrűsödött-e a dzsem (és persze, hogy megkóstold). Ezt a kanálnyit hagyd picit meghűlni, majd a tányért döntsd meg kissé. Ha a dzsem egyben marad, akkor már át is lehet rakni az előre sterilizált lekvárosüvegekbe.
Források:
Patricia Monaghan: The Encyclopedia of Celtic Mythology and Folklore
John Andrew Eastman: Book of Swamp and Bog
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Colman Andrews: The Country Cooking of Ireland
Charlotte Erichsen-Brown: Medicinal and Other Uses of North American Plants
Manuchair Ebadi: Pharmacodynamic Basis of Herbal Medicine, Second Edition
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK92770/
2014. július 25., péntek
Eső, erdő és gombák
Varázslatos dolog az eső. Az égből hullik - mikor csendesen, mikor nagy robajjal - és a földre érve táncra hív mindenkit, akit csak ér.
Előcsalogatja a békákat...
...a csigákat...
...és a gombákat.
Aztán ahogy az eső egyre jobban átáztatja az erdőt...
...a gombák egyre csak jönnek....
...és jönnek...
...és még jönnek.
Néha pedig tündérköröket is alkotnak.
2014. július 19., szombat
Lelkekről és funkcióikról
Ha lélekről van szó, akkor általában mindenki a keresztény megközelítésre gondol, miszerint az emberi lényeknek van egy fizikai testük, és egy szellemi természetű lelkük, mely a halál után valamilyen túlvilági helyre távozik, ahol aztán majd folytathatja létezését. A mai neopogányok is szinte kizárólag ezt a gondolatmenetet követik, csupán azokkal a változtatásokkal, hogy a lelkek halál utáni célja nem a menny vagy a pokol, hanem "summerland" (a "nyár országa"), illetve, hogy a lelkek képesek újjászületni miután egy időt eltöltöttek a túlvilágon. Viszont a néprajzi kutatások azt bizonyították be, hogy a kereszténység megjelenése előtt, illetve majd azzal párhuzamosan is, az őseink nem így látták a világot, mint ahogy ez igaz minden Európán kívüli kultúrára is.Ahogy az ember a különböző népek lélekképzeteit tanulmányozza, óriási változatossággal találja szembe magát. Sokszor még az egy nyelvet beszélő emberek között sem voltak pontosan meghatározott, és mindenki által elfogadott szabályok a lelkeket illetően. Ám, ha az európai, észak-ázsiai, sőt egyes amerikai népek elgondolásait tanulmányozzuk, felvázolhatunk egy bizonyos rendszert, mely ezek alapját képezheti. E szerint, az embereknek alapvetően két fajta lelke van: az életlélek, és a szabad lélek.
Az életlélek (más elnevezések szerint a testlélek) az életfunkciók irányítója, és az emberek állandó és legfontosabb részét képezi egészen a haláláig, ami után pedig megszűnik létezni lélekként. Az embereknek egyes kultúrákban több életlelke is van; a ket nép pl. hatot is ismert. Ezeket a lelkeket sokszor a test egy-egy biológiai funkciójához kötötték. A legáltalánosabb mind közül a lélegzéshez kötött formája, melynek a nyomaira többek között a magyar nyelvben is rátalálhatunk (lélek szavunk 'lél' szótöve, ami a lélegzetre utal). Magyar körökben szórványosan ismert volt az a hit is, hogy a kifolyó vérrel együtt távozik az emberből a lélek, mely megint csak a testlélekre vonatkozik, ezúttal már vérhez kötött minőségében. De még Homérosz műveiben is több lélek van egy-egy emberhez kapcsolva, melyekből a testlelkek közül az egyik például a májhoz kötődött, és még külön funkcióval is rendelkezett: ő felelt a vágyakért.
A szabad lélek (vagy árnyék, hasonmás, más, stb.) alapvető tulajdonságának számított, hogy képes volt a fizikai testtől ideiglenesen eltávozni (tudatosan és szándékosan is), különösebb káros hatások nélkül. Az ilyen kirándulások alkalmával az ember elvesztette eszméletét, "önkívületbe" esett (szó szerint), vagy transzba, de az is előfordult, hogy csak egyszerűen elaludt. Ezalatt pedig a szabad lélek nagy távolságokat tudott megtenni, vagy más világokat látogathatott meg, miközben különféle emberek szabad lelkeivel (élőkével és holtakéval egyaránt), vagy éppen istenekkel, szellemekkel, esetleg démonokkal találkozhatott. Gyakori elképzelés, hogy minden ember szabad lelke éjszakánként elhagyta a testét alvás közben. Épp ezért is pl. az obiugorok különösen ügyeltek arra, hogy senkit ne ébresszenek fel hirtelen, különben a szabad lelkük nem érkezik visszatérni a testükbe, amitől pedig az ember megbetegedne, vagy meg is halna. Továbbá ez a lélek, testből való távozásakor gyakran ölt állatalakot: egérként, pillangóként, békaként, kígyóként, madárként, stb. hagyja el alvó gazdáját, általában a száján keresztül. Egész Európában ismertek azok a legendák, melyekben valaki elalszik, majd a szájából kisegér formájában távozik a lelke, melynek mozgását egy ébren lévő ember kifigyeli. A legendák és mondák arról is beszámolnak, hogy ha ezzel az állattal, vagyis a szabad lélekkel történik valami, az visszahat a gazdatestre is: ha az állatot megsebesítik, az ember is megsebesül, ha pedig megölik, meghal az ember is. Ezen lelkek másik fontos tulajdonságának számított, hogy a test halála után is tovább éltek, vagyis a holtak szellemei valójában a halott emberek szabad lelkei voltak. Az ilyen lelkek képesek voltak visszatérni családjaikhoz ha akartak, de eltávozhattak különféle túlvilági helyekre, beköltözhettek hegyek mélyére, csatlakozhattak a tündérekhez, vagy éppen istennők és istenek vezette halotti csapatokban szárnyalhattak az egén télközép idején.
Több kultúrában is felfedezhető az a hit, hogy ezek a hasonmások nem voltak teljesen alávetve a testben élő embernek, hanem saját akarattal és személyiséggel rendelkeztek. Egyes észak-amerikai törzseknél például ez a hit olyan komoly szintű, hogy nem is szabad lelkeket ismernek, hanem egy hozzá nagyon hasonló védőszellemfajtát. Általános elképzelés, hogy az ember nem tudja uralni a szabad lelkét, vagy éppen megmondani neki, merre utazzon álmában. Kivételt képeznek ez alól a kimondottan erre specializálódott varázslóalakok (sámánok, boszorkányok, stb.), akik tudatosan is ki tudták küldeni a másukat, hogy adott feladatokat végezzenek el általa (beteg lelkének visszaszerzése, harc ellenséges varázslók/holtak szabad lelkeivel, a holtak szellemeivel való találkozás, lakomázás, stb.). Az általuk elvégzett tudatos kiküldések során ezen varázslóalakok transzba esnek, vagy álomba, esetleg mély meditatív állapotba, ugyanis a szabad lélek eltávozása mindig valamilyen tudatváltozást igényel az embertől. A szibériai sámánok is ezért dobolnak, a boszorkányok ezért kenték testüket hallucinogén növények kenőcseivel, és a magyar táltosok is ezért "rejteztek el" napokig aludni.
~
Egy antropológusok által felvetett elképzelés szerint, az ember a vallási nézeteit a kezdetekben nem a fantáziájából szőtte, hanem mindazon tapasztalataiból és megfigyeléseiből, melyeket összeszedett élete során. Ezen elmélet szerint, a testlélek az élők és a holtak közötti különbséget hivatott megszemélyesíteni, míg a szabad lélek az álmokat és a látomásokat, transzélményeket magyarázza. Mert, míg valaki a földön fekszik, és alszik, addig álmában messzi tájakat járhat be, holt ismerőseivel találkozhat, miközben a körülötte ébren lévők csak a mozdulatlan testét látják. Az álmot átélő és az ébren maradtak beszámolói közötti különbség megmagyarázására tökéletes módszer a szabad lélek gondolata, ugyanis ez megengedi, hogy az álmok (és látomások) valósága és a fizikai lét valósága is megférjen egymás mellett. Így gondolkodva talán már az sem lesz olyan meglepő, hogy nincs az embernek teljes kontrollja a hasonmása felett: hiszen álmunkban sem uraljuk teljesen önmagunkat: csinálunk olyasmiket, amiket a való életben soha, vagy éppen misztikus módon tisztában vagyunk olyan tényekkel, amelyeknek normál esetben nem lennénk tudatában. De ha megfigyeljük az álmainkat, az is könnyen felfedezhető, hogy amiket benne látunk és tapasztalunk így vagy úgy, de általában valamilyen módon visszatükrözik az éber életünket. Sőt, aki próbálkozott már tiszta álmodással, az azt is tudhatja, hogy éber oldalunk mély érzelmei vagy erős akarata befolyással tud lenni az álmainkra, olyannyira, hogy akár az önálló szabad lélek (az álombeli énünk) és az ember normális tudata között szinkronizáció léphet fel: vagyis tudatunkra ébredünk az álmunkban.
Főbb források:
Iikka Pyysiainen: Supernatural Agents : Why We Believe in Souls, Gods, and Buddhas
Voigt Vilmos: A vallás megnyilvánulásai - Bevezetés a vallástudományba
Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie Magic,Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága
Claude Lecouteux: Witches, Werewolves and Fairies: Shapeshifters and Astral Doubles int the Middle Ages
2014. július 12., szombat
"Boszorkányság visszavadítása"
Mr. Grey írásának két fontos mondanivalója van: a Föld eddig általunk megszokott bioszférája haldoklik, és erre a boszorkányságnak is illően reagálnia kell.
"Egy tömeges kihalás idejét éljük. Ez nem csak egy teória. Több, mint a fele a földi fajoknak ki fog halni 2050-re. Hadd ismételjem meg a tényt: több, mint a fele a földi fajoknak ki fog halni 2050-re. Ez a leggyorsabb és legnagyobb kihalás a történelemben, beleértve a dinoszauruszokat is."
"Ha a boszorkányságod, az enyémhez hasonlóan, állatszellemekkel beszél, növényekből és virágokból, gyökerekből, kérgekből és magokból áll, tovább már nem tehet úgy, mintha nem szenvedne. Beszélnie kell. Siratnia kell, sírnia kell, ésszerűtlennek kell lennie."
A boszorkányság pedig ebben a pusztulásra kényszerített környezetben gyökerezik, növekszik, és tud csak gyümölcsöt hozni. A boszorkányság nem választható el az állatoktól, növényektől, az élet körforgásától, mint ahogy mi magunk, emberek sem, bármennyire is szeretnénk ezt elhitetni magunkkal. A boszorkányság pedig nem ott lakozik, ahol tökéletesen tudod a számodra ideálisat vizualizálni, hanem ott, ahol az állatok szenvednek, mert hirtelen nem képesek megélni élőhelyükön, ahol a növények folyamatosan ki vannak zsákmányolva, hogy az egyre növekvő népesség egy kis százalékának legyen miről elhízni, és ahol már nincs többé igazi vadon, mert az emberi szemét és szenny mindenhova elért.
"A miénk egy olyan gyakorlat, ami a földben, a szellemekkel fentartott kapcsolatok hálójában, a növényekben, a rovarokban, az állatokban és a madarakban gyökerezik. Ez az, amire igazítanunk kell a tetteinket, ez az, amihez hűségesnek kell lennünk."
"Nincs olyan táj, ami ne lenne beszennyezve az ember által. Nincs olyan élőlény, ami képes lenne megmenekülni a végzettől, amire a mi saját tetteink kényszerítették. A teljes ökológiai összeomlás korában élünk."
![]() |
| Kép forrása: treehugger.com |
Szembe kell néznünk azzal a pusztulással, ami történik, és ami eljövőben van. Meg kell tennünk mindent, amit csak tudunk a károk minimalizálására. Ez magától értetődő. Ez nem is kérdéses. De ezen kívül, a szertartásainknak és mágikus munkáinknak is tükröznie kell a helyzetet. Nem elmenekülve a "kiküldött pozitív energiák" álomvilágába, hanem szembenézve a tényekkel.
"Úgyhogy, amikor hívjuk a negyedeinket ezek azok, amiket bele kell foglalnunk, ha tisztelni szeretnénk őket:
A tengervíz olyan savas, hogy a puhatestűek házát feloldja. A túlhalászott óceánok, olyan szinten, hogy sivatagokra emlékeztetnek; a tengerfenekek a teljes pusztulásig szántva; a mikro-részecskéi a megemészthetetlen műanyagoknak mérgezik a madarakat és teknősöket; a korallzátonyok elhalva, a planktonpopulációk pedig eltűnőben vannak, és ők minden tengeri élet alapjai. Az óceánok elsavasodása a számítások szerint meg fog duplázódni 2050-re. Az óceánok elsavasodása meg fog triplázódni 2100-ra. A tengerek halála megelőzhetetlen. A édesvizekről annyit mondok, hogy a víztározók lecsapolása folyamatos, és a hidraulikus törés módszere a talajvíz szintjét veszélyezteti, és hogy vízért a közeledő években háborúkat fognak folytatni.
Víz, áldlak én üdvözöllek.
A Föld maga is kimerült, a talajromlás egy népbetegség, és aztán a leromlott föld, nitrogénes műtrágyáival együtt belemosódik a már így is mérgezett tengereinkbe. Az élő Föld törékeny, száz évet vesz igénybe egy centiméternyi talaj keletkezése. A megművelhető földterület egy behatárolt erőforrás és gyorsan elkopik. Az ipari szennyezés elpusztította Kínában a termőhelyek 20%-át - nem vagyok benne biztos, hogy te, vagy én is fel tudjuk fogni, milyen sok föld is az valójában. Globálisan, 38%-a a termőhelyeknek már elrongálódottnak van besorolva. Az emberi populáció folyamatosan növekszik, míg a képességünk, hogy tápláljuk, és az infrastruktúráink megrogynak. A rovarok populációi hamarosan már nem lesznek képesek megtermékenyíteni a terméseket. Ez nem csak a méheket érinti, a klímaváltozásnak köszönhetően az állatok és rovarok nem szinkronizációban születnek a táplálékaikkal. Ahogy már mondtam előzőleg, az évkerék megtört.
Föld, áldlak és üdvözöllek."
"Nincs olyan mágia, ami ezt megoldaná; a boszorkányság, ahogy már írtam, a vihar szárnyain repül, és nem tudja megváltoztatni a fizikai elemeket, amiket a Földünk klímarendszerébe zártunk. A boszorkányságnak szembe kell néznie ezzel a jövővel. A boszorkányság kell, hogy legyen az első mozgalom, ami elég bátor ahhoz, hogy elfogadja az antropocént és utolsó leheletéig küzdjön. Még akkor sem tudnánk megállítani ezt a kimenetelt, ha ma véget vetnénk az ipari civilizációnak, de muszáj vagyunk cselekedni."
![]() |
| Kép forrása: coastalcare.org |
És hogy mit is lehet akkor tenni? Mr. Grey a következőket javasolja: összefogás, harc a kizsákmányoló hatalmak ellen, az elnyomottak és cserbenhagyottak segítése, cselekvés és mások társaságának élvezése az utolsó percig, amíg csak lehet. Illetve szembenézés a halállal, a halálunkkal és mások halálával. A megtanulása annak, hogy a haldoklást és a halált hogyan tegyük békésebbé, tisztelettejesebbé. De ezek a szavak nem csak az emberi faj felé irányuló viselkedésünkre értendőek, hanem a Föld egésze felé.
"Elmeséltem egy barátomnak azt az esetet, amikor egy szellem eljött hozzánk, és csak zokogott. Ugyanis a barátom tudni akarta, hogy a szellemvilág tisztában van-e ezzel az egésszel, és reagál-e rá. A mi számunkra igen. A segítőink a vadonban az utolsó, már elvesztett csatáikat vívják, és nekünk ott kell állni mellettük. Bele vagyunk szőve ebbe a másik világba, ami általunk beszélni fog."
"Nézz szembe a halállal, nem úgy, hogy azt játszod, hogy egyezséget kötöttél az ősi vámpíristenekkel, melyeket valamilyen sötét boszorkány őrült talált ki számodra a méregdrága könyvében. Nézz szembe a halállal, nem az által, hogy egy gyönyörű Beltane szertartás és a kék ég miatt azt érzed, minden ugyanaz marad. Nézz szembe a halállal, nem az által, hogy a javasok és tudósemberek mágiáját gyakorlod a városi lakásodban, abban a hitben, hogy ez sokkal autentikusabbá tesz, mint bármelyik wiccát. Nem szabad tovább azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk az esküdt ellenségeinkké tennünk. A játék megváltozott."
"Az ellenségeink nem a nővéreink és fivéreink a mesterségben, hanem a nevekkel rendelkező személyek, cégek és az ő kormányaik, akik kitépik az élő húsunkat. A boszorkányság soha sem arról szólt, hogy erre a másik orcánkat is odafordítsuk. A boszorkány a föld által azért teremtődött, hogy beszéljen és cselekedjen helyette."
"A boszorkányság, animista lévén, nem olyan önzően emberközpontú, a személyes lojalitásunk nem a genetikai túlélésünkkel van, hanem a minden dolgok sorsa mögött sorakozik fel, melybe mi is életre szólóan bele vagyunk kötve."
"Azok, akik nem érzik a kényszert arra, hogy ezen információk hallatán cselekedjenek, azt mutatják be, hogy nem irányulnak helyesen, azaz nincs kapcsolatuk a földdel és a lakóival. A mágiájuk nem több egy agyi beállítottságnál, ami a megtestesülése nélkül jelentéktelen. A boszorkányság alapvetően animista, és ez azt jelenti, hogy teljesítendő felelősségeink vannak. Nincs rangsora a tetteknek, nincs tisztasági tesztje annak, hogy a gyakorlók hogyan használják ezt a tudást; mindegyikük megleli majd a saját belülről fakadó válaszát, mely a saját körülményeikből és a szellemeik közösségéből születik."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















