Gyertyaszentelő ünnepére az első utalás a 7. századból származik, időszámításunk szerint. A római katolikus egyházban ekkor emlékeznek meg Márai szülés utáni megtisztulásáról, mely a zsidó hagyományok szerint, 40 nappal Jézus világrahozatala után történt. Az ünnep maga a mediterrán vidékekről származik, és azok februári pogány fesztiváljai köszönnek vissza benne, melyeknek maguknak is fontos részét képezte az emberek megtisztulása. Maguk a keresztények ezt a napot gyertyás felvonulásokkal töltötték, melyek a szent helyeik, vagy templomaik körül zajlottak le.
Az ekkori gyertyaszentelés csak a 10. századtól kezdve jelenik meg a szertartáskönyvekben, és Európában csak a 12. században terjedt el. A Pray-kódex szerint (mely a Halotti beszédet is tartalmazza, és a 12. sz. végén született), felénk először a tüzet áldották meg, majd ebből gyújtották meg a gyertyákat. Máshol, a megszentelni való gyertyákat a főoltárra tették, meghintették szentelt vízzel, megfüstölték tömjénnel, majd áldást mondott rá a pap.
Az évszázadok múlásával persze a szentelt gyertya jelentése és fontossága is egyedi, a papok által nem feltétlenül szívlelt, színt öltött. Egyrészt, ez a gyertya igen fontos népi szentelmény lett, melyet gonosz-, vihar-, tűz-, és betegségek távoltartására használtak, színes szalagokkal átkötve és a falra kiakasztva, vagy éppen egy láda mélyére elrejtve. De ezt égették a keresztelőig is a babák mellett, vagy az utolsó kenet adása során, és még a holtak kezébe is belerakták. Meggyújtották gonoszűző céllal viharok idején, míg tűzvészkor égve az asztalra állították. Torokfájás ellen egy darabkáját kellett lenyelni, az ijedősök hajába egy csipetet nyomtak belőle, pohár alatt pedig a felpuffadt hasú beteg köldökébe állították. Másrészt pedig, a szentelés módja is megváltozott. Ugyanis a nép által használt gyertyákat nem a pap szenteli meg, hanem a misén való részvétele, és az alatta való meggyújtása által nyeri el különleges tulajdonságait. A szentelés ideje jobbára továbbra is gyertyaszentelő maradt, de tettek már említést János és Pál napján szentelt gyertyákról is a feljegyzések.
Források:
Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból
Ronald Hutton: Stations of the Sun: A History of the Ritual Year in Britain
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-823.html
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: candlemas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: candlemas. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. február 2., vasárnap
2013. február 2., szombat
2013. január 31., csütörtök
Brigid istennő
Brigid egy kelta istennő, akit általában a tűzzel, a kovácsmesterséggel és a költészettel kapcsolnak össze, valamint ő uralkodott a termékenység (különösen az állatállomány termékenysége), a jó termés, a gyógyítás és a jövendölés fölött. Nevét általában "a fennkölt személynek" ("exalted one") szokták fordítani, egyes kutatók pedig ebből azt feltételezik, hogy eredetileg ez nem is egy név volt, hanem egy titulus bizonyos magas rangú személyekre. Magáról Brigid kereszténység előtti kultuszáról viszonylag kevés információnk maradt fenn.
Brigidet általában a Dagda lányának szokták leírni. A Cath Maige Tuired című történetben (mely a Tuatha Dé Dannan és a Fomoriak küzdelmét írja le Írország uralmáért) Brigid mint Bres, a Fomori király felesége jelenik meg. Fiuk is született, akit Ruadánnak hívtak, ám őt megölik a harcok során. Egyes leírások viszont Senchán Torpéist feleségeként mutatják be ezt az istennőt. Anyja volt még továbbá három másik fiúnak is, egy mára szinte alig ismert alaktól, akit Tuireann-nek hívtak, és néha nőként ábrázoltak.
A Sanas Chormaic cimű műben Birgidről azt írják, hogy két ikertestvérrel is rendelkezett, és így ő is gyarapítja a kelta hármasistennők táborát. Ezek az istennők gyakran (de nem mindig) egy domináns és két kisebb jelentőségű, gyakorlatilag teljesen elhanyagolható személyiségből álltak. Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy eredetileg csak a domináns figura létezett, és azt háromszorozták meg. Ezt az elképzelést a korai ír dinasztikus feljegyzések is alátámasztják, mikben háromszorosan említik a fontosabb személyiségek neveit. Habár ennek az elképzelésnek ellent mondd a Mórrigna néven ismert hadistennő-triász, mely tagjainak határozott, különálló személyiségük van.
Brigid valószínűleg megegyezik a britt Brigantia nevű istennővel, akit a mai Yorkshire területén imádtak a róla elnevetett brigantok. Sok dedikáció szerepel ezen istennőhöz Hadrianus falán, az ezen törzs által uralt területeken vagy azok határán. Brigidet és Brigantiát is összekapcsolják még a Julius Ceasar által gall Minerva istennőként leírt istennővel, aki a mesterségek felett uralkodott.
Brigid istennőt általában a kereszténységen belül Szent Brigittaként gondolják túlélni (angol nyelvterületet Saint Brigid), habár megdönthetetlen bizonyíték erre sem létezik. A katolikus egyház továbbra is valós történelmi személynek tartja, aki valamikor kb. 460-tól 528-ig élt. A feljegyzések szerint apátságot alapított Kildare-ben, és ott élte rendfőnökasszonyként.
A 12. században egy Gerard nevű illető jegyezte le, hogy örök láng ég ebben a városban, mely már több, mint 500 éve nem aludt ki., és nem hagyott hamvakat maga után. A tüzet eredetileg Brigittával együtt 20 apáca gondozta, ám a halála után már csak 19 folytatta, de férfi embert nem engedtek a közelébe.
Kildare közelében több mezőt is "Brigid legelőjének" hívtak, melyeket senki nem mert felszántani. Marhákat legeltettek rajta, amik ha a földig le is rágták a füvet, az másnap reggelre újra visszanőtt.
Szent Brigitta közkedvelt jelképe a Brigid kereszt névre hallgató szalmából font egyenlő szárú kereszt. A legenda szerint Brigitta megtérített egy haldokló pogány embert, méghozzá egy ilyen kereszt segítségével. A néphagyomány azt tartotta erről a szimbólumról, hogy véd az elemi csapásoktól, a tűzvészektől, a vihartól és a villámcsapástól. Az emberi test közelében tartva gyógyító erőt tulajdonítottak neki, különösen a gyermekszülésből eredő betegségek és a meddőség ellen gondolták jónak. (Elkészítési útmutató hozzá a Sövény Társaságának cikkei közt lesz fellelhető most szombattól.)
A keresztények az utóbbi évszázadban Szent Brigittához imádkoztak, mikor a tűz utolsó parazsait beborították hamuval éjszakára, hogy az reggelig ne aludjon ki teljesen. A skót népi hagyomány úgy tarja, hogy Brigitta segédkezett Jézus születésénél, így szülés esetén a bába az otthon ajtajához ment, és megkérte Brigittát, hogy jöjjön be, és adjon megkönnyebbülést a vajúdó nőnek. Brigittához fordultak továbbá otthonvédelmező bűbájok esetén is, valamint gyógyításra szánt növények begyűjtésekor.
Szent Brigitta növénye a gyermekláncfű, madara a kenderike, a sólyom és a csigaforgató.
Névváltozatai: Brighid, Brigid, Brigit, Bríd, Bride, stb.
Források:
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák
Sharon Paice MacLeod: Celtic Myth and Religion: A Study of Traditional Belief, with Newly Translated Prayers, Poems and Songs
John T. Koch: Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Volume 1
David Leeming: The Oxford Companion to World Mythology
Brigidet általában a Dagda lányának szokták leírni. A Cath Maige Tuired című történetben (mely a Tuatha Dé Dannan és a Fomoriak küzdelmét írja le Írország uralmáért) Brigid mint Bres, a Fomori király felesége jelenik meg. Fiuk is született, akit Ruadánnak hívtak, ám őt megölik a harcok során. Egyes leírások viszont Senchán Torpéist feleségeként mutatják be ezt az istennőt. Anyja volt még továbbá három másik fiúnak is, egy mára szinte alig ismert alaktól, akit Tuireann-nek hívtak, és néha nőként ábrázoltak.
A Sanas Chormaic cimű műben Birgidről azt írják, hogy két ikertestvérrel is rendelkezett, és így ő is gyarapítja a kelta hármasistennők táborát. Ezek az istennők gyakran (de nem mindig) egy domináns és két kisebb jelentőségű, gyakorlatilag teljesen elhanyagolható személyiségből álltak. Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy eredetileg csak a domináns figura létezett, és azt háromszorozták meg. Ezt az elképzelést a korai ír dinasztikus feljegyzések is alátámasztják, mikben háromszorosan említik a fontosabb személyiségek neveit. Habár ennek az elképzelésnek ellent mondd a Mórrigna néven ismert hadistennő-triász, mely tagjainak határozott, különálló személyiségük van.
Brigid valószínűleg megegyezik a britt Brigantia nevű istennővel, akit a mai Yorkshire területén imádtak a róla elnevetett brigantok. Sok dedikáció szerepel ezen istennőhöz Hadrianus falán, az ezen törzs által uralt területeken vagy azok határán. Brigidet és Brigantiát is összekapcsolják még a Julius Ceasar által gall Minerva istennőként leírt istennővel, aki a mesterségek felett uralkodott.
Brigid istennőt általában a kereszténységen belül Szent Brigittaként gondolják túlélni (angol nyelvterületet Saint Brigid), habár megdönthetetlen bizonyíték erre sem létezik. A katolikus egyház továbbra is valós történelmi személynek tartja, aki valamikor kb. 460-tól 528-ig élt. A feljegyzések szerint apátságot alapított Kildare-ben, és ott élte rendfőnökasszonyként.
A 12. században egy Gerard nevű illető jegyezte le, hogy örök láng ég ebben a városban, mely már több, mint 500 éve nem aludt ki., és nem hagyott hamvakat maga után. A tüzet eredetileg Brigittával együtt 20 apáca gondozta, ám a halála után már csak 19 folytatta, de férfi embert nem engedtek a közelébe.
Kildare közelében több mezőt is "Brigid legelőjének" hívtak, melyeket senki nem mert felszántani. Marhákat legeltettek rajta, amik ha a földig le is rágták a füvet, az másnap reggelre újra visszanőtt.
Szent Brigitta közkedvelt jelképe a Brigid kereszt névre hallgató szalmából font egyenlő szárú kereszt. A legenda szerint Brigitta megtérített egy haldokló pogány embert, méghozzá egy ilyen kereszt segítségével. A néphagyomány azt tartotta erről a szimbólumról, hogy véd az elemi csapásoktól, a tűzvészektől, a vihartól és a villámcsapástól. Az emberi test közelében tartva gyógyító erőt tulajdonítottak neki, különösen a gyermekszülésből eredő betegségek és a meddőség ellen gondolták jónak. (Elkészítési útmutató hozzá a Sövény Társaságának cikkei közt lesz fellelhető most szombattól.)
A keresztények az utóbbi évszázadban Szent Brigittához imádkoztak, mikor a tűz utolsó parazsait beborították hamuval éjszakára, hogy az reggelig ne aludjon ki teljesen. A skót népi hagyomány úgy tarja, hogy Brigitta segédkezett Jézus születésénél, így szülés esetén a bába az otthon ajtajához ment, és megkérte Brigittát, hogy jöjjön be, és adjon megkönnyebbülést a vajúdó nőnek. Brigittához fordultak továbbá otthonvédelmező bűbájok esetén is, valamint gyógyításra szánt növények begyűjtésekor.
Szent Brigitta növénye a gyermekláncfű, madara a kenderike, a sólyom és a csigaforgató.
Névváltozatai: Brighid, Brigid, Brigit, Bríd, Bride, stb.
Források:
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák
Sharon Paice MacLeod: Celtic Myth and Religion: A Study of Traditional Belief, with Newly Translated Prayers, Poems and Songs
John T. Koch: Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Volume 1
David Leeming: The Oxford Companion to World Mythology
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


