A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelták. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelták. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 31., szerda

Évkerékről és szabbatokról

Avagy édes bosszú az őszi napéjegyenlőség nevében.

A kedvenc ünnepnapom az őszi napéjegyenlőség, aki szegényke sajnos mindig megkapja a valamivel olvasottabb újpogányoktól, hogy az nem is egy ősi ünnep. Ami persze nem igaz, mert attól még, hogy a kelták (elvileg) nem ünnepelték meg (mint lehet, hogy a napfordulókat sem), más népek igen is megemlékeztek róla (görögök, kínaiak, inkák, stb.). Épp ezért most hadd cincáljam szét egy kicsit mindenki biztosra vett tudását az évkereket illetően!

De micsoda is maga az évkerék?
Az évkerék, angol kifejezéssel Wheel of the Year, a wicca és sok neopogány irányzat közös ünnepeinek együttes elnevezése. Összesen nyolc fesztivált takar, melyek neve: Samhain, Yule, Imbolc, Ostara, Beltane, Litha, Lughnasadh, és Mabon. E szemlélet szerint az év, ahogy állítólag a régi kelták is gondolták, egy nagy kör, vagy inkább egy örökkön forgó kerék, mely minden évben egyet fordul, és magában foglal a nyolc ünnepet, melyek a kerék küllőit alkotják. Ebből a képből származik az év kerekének az elnevezése.
Az évkerék fordulásához, és a hozzá tartozó ünnepekhez különféle modern mítoszokat is kapcsoltak az utóbbi években. Az egyik ilyen, alapvetően wicca történet az Isten születését (Yule), életét és halálát (általában Samhain) mondja el a fesztiválok által. Az Isten mellett persze midig ott van a halhatatlan Istennő is, aki szeretőjéhez és gyermekéhez igazodva változtatja korát fiatal lányból idős asszonyba. A másik kedvelt mítosz a kelták azon szokásán alapszik, mely szerint két részre osztották az évet: egy világosra és egy sötétre. A két félévet egy-egy fa nevét viselő alak, a Tölgykirály (fény, növekedő félév) és a Magyalkirály (sötétség, csökkenő félév) testesíti meg, akik a napfordulók alkalmával megküzdenek egymás ellen az uralkodásért (vagy akár az Istennő kegyeiért), folyamatosan váltakozva az év jelképes trónusán.
Az ünnepeket mindezeken felül két fajtára szokás osztani: a kisebb és nagyobb szabbatokra. A nagyobb szabbatok a vélt kelta évszakkezdő napokból állnak (Samhain, Imbolc, Beltane, Lughnasadh), míg a kisebbek a napéjegyenlőségeket és a napfordulókat takarják (Yule, Ostara, Litha, Mabon).

Honnan is ered pontosan az évkerék képzete?
Mikor Gerald Gardner elkezdte kidolgozni a wicca főbb ünnepi rituáléit, a Margaret Murray által "beazonosított" négy boszorkányünnepet vette alapul, és először csak hozzájuk is írt elvégzendő szertartást. Később, a Witchcraft Today című könyvében már a téli napfordulóra is megjelent egy rituálé, majd fokozatosan helyet kaptak a még hiányzó napéjegyenlőségek, és a kimaradt nyári napforduló is, a fesztiválok között. Ez az ünnepcsokor kapta aztán az évkerék elnevezést.


Mi is az igazság a kelta ünnepeket illetően?
Egy olyan ősi kelta év létezése, melyben megegyező ünnepeket tartottak az emberek, megegyező időpontban, igen csak kétes. Ugyan miért takarított volna be egy időben az Észak-Írországban élő földműves, és a La Manche csatorna kontinentális oldalán lakó ember? A két hely klímája nem egyezik, így a növények érési ideje sem fog, sem pedig a betakarításé, vagy a betakarítási ünnepé (már ha egyáltalán volt nekik olyan).
Magáról a négy nagy ünnepről főként az ír középkori irodalom szolgál információkkal, melyeket aztán a 19. század második felére az angol folkloristák az ősi Brit-szigetekre is vonatkozónak gondoltak, különösebb bizonyítékok nélkül. Arról pedig már végképp nincs semmi információ, hogy a kontinentális kelta törzsek ilyen ünnepeket tartottak volna. Persze ez nem jelenti azt, hogy a mai írek kelta felmenői ne ülték volna meg ezen alkalmakat, viszont az bizonyos, hogy ünnepi szokásaik nem mondhatóak jellemzőnek általánosan a kelta népekre.
Ókorból származó pontos feljegyzés nincs a kelták fesztiváljaira vonatkozóan. A leghíresebb ilyen témájú leletek az 1897-ben, Coligny-ban (Franciaország) megtalált bronztábla darabok, melyek egy római betűkkel, de gall nyelven íródott kalendáriumot tartalmaznak. A fémbe vésett betűk öt évet fednek le, melyek 29 vagy 30 napos hónapokból állnak, plusz két beillesztett hónapból az öt éves ciklus alatt, hogy a holdnaptáron alapuló kalendárium illeszkedjen a szoláris évhez. Mind az év, mind a hónapok két részre vannak osztva rajta, méghozzá az ATENOUX (jelentése nem tisztázott, talán valamilyen éjszakát jelent) szóval. A hónapok nevei is jelezve vannak rajta, pl. SAMONI (mely a "nyár" szó gyökerét tartalmazza), vagy a hat hónappal későbbi GIAMONI (mely a "tél" szó gyökerét rejti magában). Négy negyednapot is felvéstek a kalendáriumra: CANTLOS, RIUROS, CUTIOS és EQUOS neveken, mely egyes elképzelések szerint jelölhették a napfordulókat és a napéjegyenlőségeket. Ez persze még nem bizonyíték arra, hogy ezen időpontokban bármilyen ünnepet is rendeztek volna, hisz lehet, hogy csak az idő pontos számontartásának érdekében jelölték be őket. Egyelten egy valószínűsíthető fesztivált említ csupán az egész naptár: a TRINOX SAMONI SINDIU ("ez/ma a három éjszakás Samoni), mely nevéből adódóan, egy három napon át tartó ünnepet jelenthetett, mely valamilyen kapcsolattban állt a nyárral.

Egyébként, a kelta fesztiválokat általánosan szokás tűzünnepeknek nevezni, nagyon helytelenül. Ezt a hibát tudomásunk szerint először egy Charles Hardwick nevű író vétette, aki egy Beltane-kor végrehajtott tűzrítusról félreolvashatott valamit, és azt jegyezte le róla, hogy a szertartást minden ünnep alkalmával végrehajtották, ám ez persze nem igaz. Mindenesetre innen származik a kelta fesztiválok tűzünnepekként való leírása, ami csupán a populáris írásokban fordul elő, az akadémiai források soha nem is vették át ezt a téves elnevezést.

És még utolsó döfésként megjegyzem, hogy Samhain, vagy a "boszorkányújév" nem biztos, hogy a kelták számára is az újév napját jelentette. A történészek között nem tisztázott, hogy mikor kezdődött a kelta év, vagy, hogy mikor is végződött pontosan.

Akkor mi a helyzet a napfordulókkal és napéjegyenlőségekkel?
Ezek az események csillagászatiak, vagyis így is, úgy is előfordulnak, az embertől függetlenül, a Föld minden területén. Épp ezért is lehet az ő napjaikra időzített, vagy hozzájuk igazított ünnepeket lelni minden emberek által lakott kontinensen. Ellentétben a vélt kelta eredetű „nagyobb szabbatokkal”, ezek biztosan a múltban is széles körben megült ünnepek, még ha nem is esnek ugyanazon napra minden évben.


Források:
John Thomas Koch, Antone Minard: The Celts: History, Life, and Culture
Ronald Hutton: The Triumph of the Moon:A History of Modern Pagan Witchcraft: A History of Modern Pagan Witchcraft
Ronald Hutton: Stations of the Sun:A History of the Ritual Year in Britain 
Joanne Pearson: A Popular Dictionary of Paganism


2013. június 5., szerda

Két druida növény

A druidák különleges fagyöngygyűjtő szokásairól igen sok helyen lehet olvasni, ám Plinius Naturalis Historiájában más növények is szerepelnek, melyekhez különleges tulajdonságokat rendeltek a kelták. Ilyenek voltak pl. a "samoles" és a "salego" névre hallgató növények, melyekhez különleges leszedési utasítások is tartoztak.

A selagót vas használata nélkül kellett leszedni. A begyűjtőjének mezítláb, frissen mosott lábakon kellett megjelenni, fehér, hosszú ujjú tunikában, majd bor és kenyéráldozatot volt kötelező bemutatnia. Ezután a növényért a jobb kezével kellett nyúlnia, de úgy, hogy azt beleteszi a bal kezének a ruhaujjába, hogy ne közvetlenül érintse a növényt, amit aztán leszedés után egy új zsebkendőbe kellett csomagolni. A gall druidák szerint ezt aztán az embernek magánál kellett hordania, mint egy amulettet, és így megvédett minden balesettől, míg füstjét jónak tartották a különféle szembetegségekre.
A selago növényt, a korpafüvek törzsébe tartozó, egészen pontosan a Lycopodium selago nevű fajjal szokás azonosítani.

A samolus leszedése előtt az embernek böjtölnie kellett, majd a bal kezével volt csak szabad letörnie a növényt, ezenkívül a művelet közben tilos volt a háta mögé néznie. Leszedés után nem volt szabad sehova letenni, csak az állatok itatójába, ahol is a vízben össze kellet morzsolni, majd megitatni az állatokat, ezzel biztosítva, hogy azok ne tudjanak megbetegedni.
A samolus növény kilétére több elmélet is létezik. Egyesek szerint ő a Samolus valerandi (sziki árokvirág), mások szerint a deréceveronika (Verinica beccabunga), egy harmadik vélemény viszont azt állítja, hogy a kökörcsin (Anemone pulsatilla) felel meg neki. 

2013. január 31., csütörtök

Brigid istennő

Brigid egy kelta istennő, akit általában a tűzzel, a kovácsmesterséggel és a költészettel kapcsolnak össze, valamint ő uralkodott a termékenység (különösen az állatállomány termékenysége), a jó termés, a gyógyítás és a jövendölés fölött. Nevét általában "a fennkölt személynek" ("exalted one") szokták fordítani, egyes kutatók pedig ebből azt feltételezik, hogy eredetileg ez nem is egy név volt, hanem egy titulus bizonyos magas rangú személyekre. Magáról Brigid kereszténység előtti kultuszáról viszonylag kevés információnk maradt fenn.

Brigidet általában a Dagda lányának szokták leírni. A Cath Maige Tuired című történetben (mely a Tuatha Dé Dannan és a Fomoriak küzdelmét írja le Írország uralmáért) Brigid mint Bres, a Fomori király felesége jelenik meg. Fiuk is született, akit Ruadánnak hívtak, ám őt megölik a harcok során. Egyes leírások viszont Senchán Torpéist feleségeként mutatják be ezt az istennőt. Anyja volt még továbbá három másik fiúnak is, egy mára szinte alig ismert alaktól, akit Tuireann-nek hívtak, és néha nőként ábrázoltak.

A Sanas Chormaic cimű műben Birgidről azt írják, hogy két ikertestvérrel is rendelkezett, és így ő is gyarapítja a kelta hármasistennők táborát. Ezek az istennők gyakran (de nem mindig) egy domináns és két kisebb jelentőségű, gyakorlatilag teljesen elhanyagolható személyiségből álltak. Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy eredetileg csak a domináns figura létezett, és azt háromszorozták meg. Ezt az elképzelést a korai ír dinasztikus feljegyzések is alátámasztják, mikben háromszorosan említik a fontosabb személyiségek neveit. Habár ennek az elképzelésnek ellent mondd a Mórrigna néven ismert hadistennő-triász, mely tagjainak határozott, különálló személyiségük van.

Brigid valószínűleg megegyezik a britt Brigantia nevű istennővel, akit a mai Yorkshire területén imádtak a róla elnevetett brigantok. Sok dedikáció szerepel ezen istennőhöz Hadrianus falán, az ezen törzs által uralt területeken vagy azok határán. Brigidet és Brigantiát is összekapcsolják még a Julius Ceasar által gall Minerva istennőként leírt istennővel, aki a mesterségek felett uralkodott.

Brigid istennőt általában a kereszténységen belül Szent Brigittaként gondolják túlélni (angol nyelvterületet Saint Brigid), habár megdönthetetlen bizonyíték erre sem létezik. A katolikus egyház továbbra is valós történelmi személynek tartja, aki valamikor kb. 460-tól 528-ig élt. A feljegyzések szerint apátságot alapított Kildare-ben, és ott élte rendfőnökasszonyként.
A 12. században egy Gerard nevű illető jegyezte le, hogy örök láng ég ebben a városban, mely már több, mint 500 éve nem aludt ki., és nem hagyott hamvakat maga után. A tüzet eredetileg Brigittával együtt 20 apáca gondozta, ám a halála után már csak 19 folytatta, de férfi embert nem engedtek a közelébe.
Kildare közelében több mezőt is "Brigid legelőjének" hívtak, melyeket senki nem mert felszántani. Marhákat legeltettek rajta, amik ha a földig le is rágták a füvet, az másnap reggelre újra visszanőtt.
Szent Brigitta közkedvelt jelképe a Brigid kereszt névre hallgató szalmából font egyenlő szárú kereszt. A legenda szerint Brigitta megtérített egy haldokló pogány embert, méghozzá egy ilyen kereszt segítségével. A néphagyomány azt tartotta erről a szimbólumról, hogy véd az elemi csapásoktól, a tűzvészektől, a vihartól és a villámcsapástól. Az emberi test közelében tartva gyógyító erőt tulajdonítottak neki, különösen a gyermekszülésből eredő betegségek és a meddőség ellen gondolták jónak. (Elkészítési útmutató hozzá a Sövény Társaságának cikkei közt lesz fellelhető most szombattól.)
A keresztények az utóbbi évszázadban Szent Brigittához imádkoztak, mikor a tűz utolsó parazsait beborították hamuval éjszakára, hogy az reggelig ne aludjon ki teljesen. A skót népi hagyomány úgy tarja, hogy Brigitta segédkezett Jézus születésénél, így szülés esetén a bába az otthon ajtajához ment, és megkérte Brigittát, hogy jöjjön be, és adjon megkönnyebbülést a vajúdó nőnek. Brigittához fordultak továbbá otthonvédelmező bűbájok esetén is, valamint gyógyításra szánt növények begyűjtésekor.
Szent Brigitta növénye a gyermekláncfű, madara a kenderike, a sólyom és a csigaforgató.

Névváltozatai: Brighid, Brigid, Brigit, Bríd, Bride, stb.

Források:
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák 
Sharon Paice MacLeod: Celtic Myth and Religion: A Study of Traditional Belief, with Newly Translated Prayers, Poems and Songs
John T. Koch: Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Volume 1
David Leeming: The Oxford Companion to World Mythology

2012. május 24., csütörtök

Fith-fath: egy kelta varázslat


 A fith-fath (ejtsd: fí-fa) vagy fath-fith varázslat által tárgyakat vagy embereket láthatatlanná lehetett tenni, vagy átváltoztatni őket valamilyen állattá.
A kifejezést magát alkotó két szó eredeti jelentése. egyes források szerint, a "szarvastehén" (fith) és a "varázsige" (fath).
A varázslat a nőket általában macskákká, nyulakká vagy szervastehenekké változtatta, míg a férfiakat lovakká ,bikákká vagy szarvasokká. Carmichael azt valószínűsíti róla, hogy a vadászok kedvelt bűbája lehetett, mivel láthatatlanul vagy állat formában sokkal könnyeben tudták becserkészni a vadat.
Ez a varázslat sokáig ismert maradt a Írországban és a Hebridákon.


W. Mackenzie alapján a varázsszöveg így hangzott hozzá:

Egy varázsfelhőt küldök rád,
Kutyától, macskától,
Tehéntől, lótól,
Férfitől, nőtől,
Fiútól, leánytól,
És kis gyermektől.
Míg újra vissza nem térek.
Eredet nyelven:
A magic cloud I put on thee,
From dog, from cat,
From cow, from horse,
From man, from woman,
From young man, from maiden,
And from little child.
Till I again return.


Egy másik változat a Carmina Gadelicából:

Fath fith
Vetek ki rád,
A jóslat Máriája által,
A mellvéd Bride-a által,
Birkától, kostól,
Kecskétől, baktól,
Rókától, farkastól,
Emsétől, vadkantól,
Kutyától, macskától,
Mérges medvétől,
Elvadult kutyától,
Figyelő tekintettől,
Tehéntől, lótól,
Bikától, üszőtől,
Lánytól, fiútól,
A levegő madaraitól,
A föld csúszó-mászóitól,
A tenger halaitól,
A vihar manóitól.
Angolul:
Fath fith
Will I make on thee,
By Mary of the augury,
By Bride of the corslet,
From sheep, from ram,
From goat, from buck,
From fox, from wolf,
From sow, from boar,
From dog, from cat,
From hipped-bear,
From wilderness-dog,
From watchful 'scan,'
From cow, from horse,
From bull, from heifer,
From daughter, from son,
From the birds of the air,
From the creeping things of the earth,
From the fishes of the sea,
From the imps of the storm.



Források:
Lewis Spence: The Magic Arts in Celtic Britain
Maya Magee Sutton,Nicholas R. Mann: Druid Magic: The Practice of Celtic Wisdom
Brendan Cathbad Myers,Isaac Bonewits: The Mysteries of Druidry: Celtic Mysticism, Theory, and Practice
Alexander Carmichael: Carmina Gadelica, Vol. I & II: Hymns and Incantations

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...