Ürömszüret

Tegnap reggel korán keltem, és kimentem a város szélére fehér ürmöt szedni.

A mező igen csak ki volt száradva, de ez az ezüstös hölgy szerencsére mindenhol gyönyörűen virított.

Rajta kívül más virágot nem is nagyon lehetett látni, habár pár szál ökörfarkkóró, valamennyi megviselt kígyószisz és aszat, valamint egy kis köteg szépséges ékes vasvirág azért változatossá igyekezett tenni a tájat. Szomorú, hogy már most minden olyan sárga, mint általában október elején....

 

Állatok terén rengeteg sáska-, és szöcskeféleséggel, egy zöld gyíkkal, lepkékkel és darázspókokkal hozott össze a szerencse.

 

A fehér üröm szellemének bemutattam egy kis áldozatot, engedélyt kérve a róla való szedésre. Aztán nekiálltam a virító ágak lecsipegetésének, ügyelve arra, hogy egy növényről ne szedjek többek két-három darabnál. A munkát megkönnyítette az a tény, hogy idén rengeteg, nekem nyakig érő üröm nőtt a réten. Pár évvel ezelőtt még keresgélni kellett őket, ma meg már folyton beléjük botlik az ember.

Aztán igen érdekes volt, hogy sok apró kis csiga a szárazság átvészelésére az ürmök szárait, sőt, akár a virágait választotta lakóhelynek. Az ő kikerülésükre is külön gondot kellet fordítanom, nem akarva hazahozni az apróságokat magammal.

Végül egy nagy csokor ürömmel a kezemben indultam haza, kissé már "elbűvölve" a növény erőteljes illatától. A nap folyamán a leszedett ágak nagy részéből füstölgők lettek, a maradék pedig száradás alatt van a különféle őszi-, és téli boszorkányos munkákhoz.

Két druida növény

A druidák különleges fagyöngygyűjtő szokásairól igen sok helyen lehet olvasni, ám Plinius Naturalis Historiájában más növények is szerepelnek, melyekhez különleges tulajdonságokat rendeltek a kelták. Ilyenek voltak pl. a "samoles" és a "salego" névre hallgató növények, melyekhez különleges leszedési utasítások is tartoztak.

A selagót vas használata nélkül kellett leszedni. A begyűjtőjének mezítláb, frissen mosott lábakon kellett megjelenni, fehér, hosszú ujjú tunikában, majd bor és kenyéráldozatot volt kötelező bemutatnia. Ezután a növényért a jobb kezével kellett nyúlnia, de úgy, hogy azt beleteszi a bal kezének a ruhaujjába, hogy ne közvetlenül érintse a növényt, amit aztán leszedés után egy új zsebkendőbe kellett csomagolni. A gall druidák szerint ezt aztán az embernek magánál kellett hordania, mint egy amulettet, és így megvédett minden balesettől, míg füstjét jónak tartották a különféle szembetegségekre.
A selago növényt, a korpafüvek törzsébe tartozó, egészen pontosan a Lycopodium selago nevű fajjal szokás azonosítani.

A samolus leszedése előtt az embernek böjtölnie kellett, majd a bal kezével volt csak szabad letörnie a növényt, ezenkívül a művelet közben tilos volt a háta mögé néznie. Leszedés után nem volt szabad sehova letenni, csak az állatok itatójába, ahol is a vízben össze kellet morzsolni, majd megitatni az állatokat, ezzel biztosítva, hogy azok ne tudjanak megbetegedni.
A samolus növény kilétére több elmélet is létezik. Egyesek szerint ő a Samolus valerandi (sziki árokvirág), mások szerint a deréceveronika (Verinica beccabunga), egy harmadik vélemény viszont azt állítja, hogy a kökörcsin (Anemone pulsatilla) felel meg neki. 

Erdőben-berdőben

Tegnap elmentem Hegyet mászni (azért nagy betűvel, mert a Hegyemről van szó). Kicsit felhős volt az ég, de nem volt nagy meleg, és esni sem akart (amit azért sajnálok, jól jött volna a víz mindennek). Több célom is volt ezzel a sétával. Egyrészt, mogyoróágakat kellett beszereznem varázspálcákhoz, vadcseresznye gyantát akartam szedni füstölőkhöz, szolgálatot tenni az Erdőnek és a Hegynek, valamint közösködni a helyi szellemekkel egy kicsit.

Az első lépés a vadcseresznye gyanta beszerzése volt. Van a Hegyen egy fa, amin igen sok van belőle, és már szedtem is egyszer róla. Egy kis kitérő volt ugyan hozzá eljutni, de mindenképpen beleterveztem a kiruccanásomba.

Hagytam a törzsének az egyik repedésében egy kevéske hála ajándékot: szilvát és levendulát (mindkettőt saját termésből). Aztán, szedtem a gyantájából, amitől több helyen is jó ragadós lettem.

A Hegy azon részét, amerre tegnap jártam, sok fekete fenyő díszíti. Habár fekete fenyőknek hívják őket, de a törzsük gyönyörű ezüstfehér. Olyan hatást keltettek az Erdőben járva, mintha óriási, csendes szellemek állnának körülöttem minden irányban. Egyébként az ő gyantájukból is szedtem egy keveset.

Útközben több állattal is találkoztam. Láttam csuszkákat, fekete rigókat, harkályokat hollókat és mókusokat. Rengeteg mókust. Egyet még igen beszédes hangulatban is leltem, aki a fejem felől egy fáról rám szólt, hogy ő ott van, majd pózolni kezdett nekem, hogy fényképezhessem, miközben aranyos kis hangján elbeszélgetett magának. A többiek már nem voltak ilyen kamera-éhesek, ők csak az avarban futkároztak, élelmet kutatva. Bizony, ebből is látszik, hogy már itt az ősz!

És az Erdőben már tényleg itt az ősz. A vadcseresznye fák levelei már jócskán sárgák, és sok már le is hullott belőlük. A szeder levelei is szépen piroslanak. A hecse már szintúgy piroslik, míg a kökény gyönyörű mélykékben pompázik. Csak hát, mindent nagyon megvisel a nagy szárazság. Rengeteg növényt láttam kiszáradva, és sok elszáradt fát már ki is dőlve. Nehéz tél vár az állatokra......

Átérve a Hegy túlsó oldalára, neki és az Erdőnek is tettem egy apró felajánlást. Aztán, kerestem egy helyet egy kis "beszélgetésre". Az pedig fantasztikusan sikerült. Sírtam is egy jót rajta (örömömben), de ez nálam a hatásosság mércéjének számít, valamilyen szinten.
A "beszélgetés" legelején közöltem a Heggyel és az Erdővel, hogy ha szeretnének valamilyen üzenetet küldeni az embereknek (vagyis főképp az olvasóimnak), akkor azt most megtehetik, és én megpróbálom legjobb tudásom szerint tolmácsolni. (Egy kis elő zöngéje ez a Sövény Társaságában induló Az Erdő szava projektnek.)
És íme az üzenet:

"Egyek vagyunk. Én menedéket adok neked, otthont és meleget. Táplálékot és békét. Te mégis ártasz nekem. Pedig egyek vagyunk. Az én fájdalmam, a tiéd. Az én betegségem, a te halálod. Nem érted, hogy ha nekem ártasz, magadnak ártasz? Egyek vagyunk, szoros kapcsolatban. Te nem élhetsz nélkülem, de én igen nélküled. Akkor mégis miért kínzol? Szoros szálak kötnek össze minket, és bárhogy is próbálod feledni, a végén úgy is újra a földem része leszel. Mert egyek vagyunk. Mindig is azok voltunk, mindig is azok leszünk. Ne feledd!"

Végül lassan hazaindultam.  De, a lefelé vezető utamon nem csak a szedett gyantákkal és ágakkal volt több csomagom. Végig, ahogy jártam az Erdőt, gyűjtöttem a szemetet is. Szedtem össze rengeteg papírzsebkendőt, üdítős flakont (de leltem sörösüket és egy borosüveget), sőt, még egy óvszernek a csomagolását is (hála minden Szellemnek, hogy magával az elhasznált óvszerrel nem találkoztam!). A legfurcsább "lelet" talán az erdei út szélén lelt zacskó volt, amiben csirkelábak és egy csirkenyak volt, szépen letisztítva a tollaktól. Nos hát, ez lett volna a szolgálattétel része a kirándulásomnak.
Leérve a városba kidobtam a szemetet, megigazítottam a mogyoróágakat, hogy ne szúrjanak annyira, elraktam a fényképezőgépet, és egy nagy mosollyal az arcomon hazasétáltam.

XII. századi invokáció gyógynövényekhez

Először is egy kis nyavalygás: ilyen nehezen és lassan már nagyon, de nagyon régen fordítottam le bármit is. Elolvastam, lefordítottam, újraolvastam, szótáraztam, majd kezdtem elölről az egészet. Az eredeti szöveg nyelvezete igen nehéz volt, és rendesen megszenvedtem vele. Próbáltam szöveg hű maradni, és ennek lett az eredménye ez a nem könnyen érthető megfogalmazási mód.
Amúgy az invokációt magát még pár éve egy internetes oldalon leltem, és azóta egy jegyzetfüzetemben lapult. Újra rákerestem, és még most is fellelhető különféle oldalakon (pl. itt), és ez a felirat szerepel alatta:

Modernized version of a 12th century herbalist spell. Original translation
from 'Early English Magic and Medicine', by Dr. Charles Singer. Proceedings
of the British Academy, I Vol. IV
(Magyarul: Modernizált verziója egy 12. századi füvesember varázslatnak. Eredeti fordítás az "Early English Magic and Medicine" könyvből, amit Dr. Charles Singer írt. A British Academy Jegyzőkönyvei, I Vol. IV.)

vadmurok

 

Föld, fenséges Istennő, Anyatermészet, aki életet ádsz mindennek, és újra elhozod a Napot, mit a nemzeteknek adtál; Őrzője égnek és tengernek, és minden istennek és erőknek... a Te hatalmad által az egész természet elnémul és álomba merül. És újra visszahozod a fényt és elűzöd az éjt; és megint oly biztonságosan betakarsz az árnyaiddal. Végtelen káosz lakozik Tebenned bizonnyal, és szelek és esők és viharok; Te küldöd őket mikor óhajtod és okozod a tengerek robaját, elzavarod a Napot és feléleszted a vihart. Újonnan, mikor akarod, kiküldöd a boldog napot és átadod az élet táplálékát örökös kezességeddel; és mikor a lélek eltávozik, Hozzád tér vissza. 

réti margitvirág

 

Valóban illően hívnak az Istenek Nagy Anyjának, Te hódítasz isteni neved által. Te vagy a nemzetek és istenek erejének forrása, nélküled semmit nem lehet tökéletessé tenni vagy létrehozni; Te vagy az Istenek Hatalmas Királynője. Istennő! Imádlak téged isteni valódban, a nevedet hívom; légy elégedett, és add meg mit Tőled kérek, hogy hálát adjak, Istennő, kellő hittel. Halld, esdeklek Hozzád, és légy jó szándékú az imámmal. Bárminemű növényt is teremtsen hatalmad, add, imádkozom, jóakarattal minden nemzetnek, hogy megmentse őket, és add ezt meg nekem, gyógyszerem. Jer hozzám erőiddel, és bárminemű módon használnám őket, had legyenek sikeresek bárkinek is adom őket. Bármit is adsz, had virágozzon. Hozzád mindenek visszatérnek. Azok, akik helyesen megkapják tőlem e növényeket, kérlek tedd őket egésszé. Istennő, esdeklek hozzád, kérelmezőként imádkozom, hogy a fenséged által ezt add meg nekem.

közönséges aszat

 

Most kibékítést teszek veled és erőiddel, és a növényekkel és a te fenségeddel, te kit a Föld, mindenek szülője, teremtett és adott minden nemzeteknek mint egészségre gyógyszer, és fenséget helyezett reád, imádkozok hozzád, az emberi faj legnagyobb segítője. Ezért imádkozok és esdeklek hozzád, légy itt jelen erényeiddel, mert Ő maga, aki teremtett téged megígérte, hogy begyűjthetlek téged annak a kegyeibe, akinek a gyógyszerek művészetét odaadományozták, és az egészség kedvéért adj jó gyógyszert az erőid jóindulatából. Imádkozom hogy add, hogy erényeid által, bármit is dolgozok ki rajtad keresztül, annak minden hatalma jó és gyors hatást és sikert hozzon, és had legyen nekem mindig szabad, a fenséged kegye által, a kezeimbe gyűjteni téged és beszedni gyümölcseid. Így hát köszönetet adok neked annak a fenségnek a nevében, aki elrendelte a születésedet.