A következő címkéjű bejegyzések mutatása: italáldozat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: italáldozat. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 3., péntek

A környezetbarát ádozatokról és felajánlásokról





Sokszor előfordul, hogy a legjobb szándékú Természetnek felajánlást tevő is olyasmit hagy ajándékként maga után, ami ártalmas lehet a Természet fizikai lakóinak. Épp ezért itt egy kis felsorolás arról, hogy mivel miért kell vigyázni, illetve mit érdemes a Természetben hagyni.

Első és legfontosabb szabály: csak természetes, könnyen lebomló és környezetre nem káros dolgokat hagyjunk magunk után hátra. A mécsesek alumínium alja, a színes, műszálas szalagok és más műanyag tárgyak természetesen nem felelnek meg ennek az elvárásnak.

Alkohol: egyrészt, káros hatással van az állatok szervezetére, akár halált is okozhat nekik. Növényeknél is hasonlóan komoly problémákat hoz, lassítja azok növekedését, vagy teljesen le is állíthatja azt, végül akár meg is ölheti a növényt. Sört és bort pl. soha nem lenne szabad növényekre önteni, mivel az alkohol mellett a bennük található cukrok elősegítik a baktériumok és gombák megjelenését is.

Tej: az állatok többsége nem képes megfelelően lebontani a benne található laktózt, így hasmenést és más emésztési panaszokat okoz számukra (még a sündisznóknak sem szabad adni belőle). Növények esetében a benne található zsírok és a cukrok a pórusok elzáródását okozhatják, melyeken keresztül a növény létfontosságú anyagait hivatott felvenni, ezáltal pedig a halálát hozhatja. Másrészt, nagy mennyiségű vízzel hígítva egyes növények növekedését támogathatja (pl. uborka, paradicsom, őszirózsa).

Méz: alapvetően ez nem számít káros anyagnak, ám mivel tartalmazhat emberre ugyan nem káros, de méhekre veszélyes kórokozókat, így a nem helyi termelőktől származó mézet nem szabad olyan helyen hagyni, ahol a helyi állomány hozzáférhet. Helyette, ha a méheknek vagy más nektárt fogyasztó állatoknak akarunk kedveskedni, inkább cukros vizet helyezzünk ki egy edényben.

Madáreleség: már sokak által ismert az a tény, hogy kenyeret és más pékárut nem szabad madaraknak adni. Ezen kívül minden erősen fűszeres, vagy sós étel is káros számukra, de a tej is (habár a túró és a sajt szabadon adható nekik). A kókuszreszelék, amit a boltokban venni lehet szintén káros szárnyas barátainkra, de a friss kókuszt szívesen fogyasztják. A földimogyorót is sok madárfaj kedveli, viszont csakis sótlan és nem pörkölt magokat lehet adni nekik. A földimogyorónál ezenkívül egy, rajta sokszor előforduló gombafajtára is ügyelni kell, amely halálos a madarakra nézve, ezért csak megbízható helyről származót adjunk nekik. A nagyobb csonthájas magvakat (mogyorók, dió, stb.) kisebb darabokra kell törni, hogy a kistestű madarak is el tudják őket fogyasztani. Lehet még nekik adni: sótlan és füstöletlen szalonnát, burgonyát, főtt rizst, zabpelyhet, kölest, kendermagot, búzát, napraforgómagot (a fekete változat a legjobb; megint csak sótlan formátumban), almát, stb.

Szárított gyümölcsök: a szárított gyümölcsök általában biztonságosan adhatóak az állatoknak, kivétel ez alól a szőlő, pontosabban a mazsola, mely több állatfajban is veseleállást eredményezhet.

Egyéb állatokra veszélyes dolgok: csokoládé, kávé, avokádó, hagymafélék.

2015. december 27., vasárnap

A Szent János napi bor


Ezen a napon a német nyelvterületeken, illetve azon helyeken, ahol ezt tőlük más népek is átvették, szokás volt a katolikus papoknak, a mise után megáldani a szőlősgazdák által magukkal hozott pár liter bort. A hagyomány a katolikusok szerint oda vezethető vissza, hogy Szent János minden következmény nélkül megivott egy mérgezett pohár bort, miután azt előtte Isten áldásával illette. Ám ha a történelmi tényket nézzük, akkor az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a germánok italáldozási szokásait (mely jó sok alkahol elfogasztását is magában foglalta) próbálták meg csupán a bor megáldásával, és a hozzá rendelt legendával keresztényiesíteni.

Ám az egyház módszere nem működött tökéletesen, és az emberek a papi áldás után is mágikus erőket tulajdonítottak a bornak. Egyrészt, keresztény gondolkodást követve, az ördögöt és Sátánt távol tartónak, befolyását megelőzőnek gondolták. Másrészt viszont, gyógyítottak vele, itták, hogy ne essen az embereknek bántódása, ne csapjon beléjük a villám (lehet, hogy eredetileg a bort Thornak is szánhatták?) és jó legyen a termés. Még a boroshordókba is beöntötték, hogy ne érje kár a bennük őrzött drága nedűt.

Magyarország nyugati vidékein is átvették az emberek ezt a hagyományt. Nálunk szintúgy a bort beteg emberekkel, de még állatokkal is itatták gyógyítóként. A boroshordókba azért öntötték, hogy az ital ne romoljon meg, vagy imádsággal és kérleléssel kísérve azért, hogy jó termés legyen az eljövendő évben. De volt, ahol még a kútba is beöntötték, hogy abból is tűnjön el minden, mi betegséget hozhat.


Források:
Clement A. Miles: Christmas in Ritual and Tradition, Christian and Pagan
Schwartz Elemér: A szentjánosnapi borszentelés Nyugat-Magyarországon (Ethnographia. 40. évfolyam)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...