2012. szeptember 22., szombat
2012. szeptember 20., csütörtök
Másokat idézve
Mostanság több blogon is találkoztam már olyan bejegyzésekkel, ahol más blogírók cikkeit linkelték be, egy listába szedve a számukra kedveseket, vagy éppen érdekeseket. Nekem is általában sok ilyen bejegyzésem van, amiket angolul írtak, de épp ez a problémám. Tudom, hogy sok olvasómnak nem az erőssége az angol, így nem is nagyon mertem ilyesmivel próbálkozni. Viszont, helyette kiválogatom tőlük a kedvenc idézeteimet, és magyarra lefordítva felrakom ide őket. Alattuk ott lesz a blogíró neve, és egy link a bejegyzéshez, amiből származik. Ha tetszik, akkor azt lent, a bejegyzés aljában, a "vélemények" sávon ki lehet fejezni, és majd máskor is fogok ilyeneket írni. :)
The Forest Door - Dver:
Witch of the Forest Grove - Sarah Lawless:
Root and Rock - Scylla:
Walking the Hedge - Juniper:
Gangleri's Grove - Galina Krasskova:
The Forest Door - Dver:
"Aggódnék, ha a vallásos gyakorlatom változatlan maradna, mivel a tapasztalat, a gyakorlat, a növekedés és interakció az istenséggel egy élő, légző táncot kell, hogy kialakítson közted és köztük... minden alapelem maradhat ugyanaz, de attól még lesz mozgás és változás az idő múlásával." -Agriona.
"Talán én vagyok a legkevésbé humán-centrikus pogány, akit ismerek. A szellemek, istenek, növények, állatok és a teljes biorégiók sokkal erősebben vonzanak magukhoz, mint a pogány "hittársaim"." -Gods Not Our Own
Witch of the Forest Grove - Sarah Lawless:
"..., de ha fejlődni akarsz, és többet tanulni, hátra kell hagynod a színes, könnyű olvasmányokat, amiket tisztán boszorkányságnak jelölnek, és belevágni a kutatás, a tudományok és a folklór világaiba. Meg kell tanulnod magadért gondolkodni, felfedezéseket tenni és kapcsolatokat találni egyedül, író vagy tanító nélkül, aki vezethetne." 101 Syndrome
Root and Rock - Scylla:
"Minden szellemnek más gondolkodásmódja van, más természete. Egy szellem halálra röhögné magát, ha egy salamoni szertartás módjában közelítenék hozzá, aztán meg igen mogorva lenne velem. Egy másik egyszerűen felmutatná nekem a középső ujját, ha bármi kevesebbel közelítenék hozzá, mint drága gyanták füstjével és latin szövegekkel." The Finer Lines
Walking the Hedge - Juniper:
"Késeket és hasonlókat NEM használnak invokációk és idézések során [mármint a tradicionális boszorkányok]. Most tartanál egy fegyvert a kezedben, mikor meghívsz valakit vagy valamit a rituálédra?" Some differences between Traditional, and Contemporary, Witchcraft and Wicca
Gangleri's Grove - Galina Krasskova:
"Az önmagunk dedikálása során egy istenségnek, vagy istenség csoportnak, az emberi lény kezdeményezi a dedikációt. [...]a pártfogóságot (Patronage) nem a szóban lévő személy, hanem az istenség indítványozza. Ennek a kifejezésnek a használata arra utal, hogy az istenség választotta az embert, és ezt gyakran (helytelenül) veszik annak a jeleként, hogy az ilyen személy valamilyen módon különleges, és megérdemli az istenség figyelmét" Pagan Blog Project: P is for Patronage
2012. szeptember 15., szombat
A Természet és a boszorkány
A minap beszélgettem egy barátommal, aki sok, meditáció alatt átélt mágikus élményeiről való beszámolás után sebtében megemlítette, hogy bizony ő néha a természetben is meditatívabb állapotba hozza magát, és hogy az milyen fantasztikus érzés is. Előtte nem sokkal pedig, egy fórumozó a Sövény Társaságának az oldalán a fákkal való kapcsolat kialakításának a "gyakoriságáról" kérdezett.
Ez a két esemény elég komolyan elgondolkodtatott. Vajon mellékesnek tűnik a mai, útjuk elején járó boszorkányok számára a Természet, egészen pontosan a vele való kapcsolat kialakítása? És ezzel egy másik, még mindezen történések előtt, egy Erdésszel való beszélgetés során felmerült kérdéshez is eljutottam: jó, hogy a mai boszorkányság szinte csak a varázslatokra és bűbájokra koncentrál?
Az a legvalószínűbb, hogy a legtöbben először a mágia gyakorlása miatt kezdenek érdeklődni a boszorkányság iránt, sőt, sokan egynek is veszik a kettőt. Természetesen, a boszorkányságnak létezik ez az oldala is, de ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy Olaszországban egyedül Firenzét érdemes megnézni, mikor ott van sok más gyönyörű város még mellette. Véleményem szerint egy boszorkány fő dolga amúgy sem a varázslás, de erről majd egy másik alkalommal.
Aztán belegondoltam, hogy mi is áll, a ma magyarul hozzáférhető wicca könyvekben (mert ugyebár kimondottan boszorkánysággal foglalkozó könyveket esetleg a könyvesbolt néprajzi részlegén lehet lelni, az ezoterikuson biztos nem). A Wicca kezdőknekben le van írva, hogyan lehet varázslatokhoz az "energiákat" manipulálni, hogy mik is a szabbatok, stb. Buckland A boszorkányság nagykönyvében szintén emlegetve vannak a szabbatok, rengeteg rituálé, jóslások, hogyan kell meditálni, gyógynövények, stb. Holland Boszorkánypraktikákja varázslatokat tartalmaz, és óriási halom megfelelést.
Mindhárom wicca könyv, a wiccák pedig, tudtommal, alapvetően tisztelik a Természetet; természeti vallásnak is mondják magukat, nem? Mégis, egy szó sem esik arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni Hozzá, vagy konkrétan tisztelni!
És hasonló a helyzet az interneten is. Annyi információ van fent az istenekkel való munkáról, azok mitológiájáról, varázslatok és rituálék leírásáról, vagy különféle megfelelésekről. De arról, hogy hogyan is lehetne megszólítani a Természetet, már drasztikusan kevesebb.
A kezdő boszorkány így megtanulhatja, hogyan kell precízen kivetni a kört, milyen színű gyertyát kell használnia egy-egy varázslat alatt, és melyik másik kontinensen termő füstölőt kell használnia egy szertartás sikeressége érdekében. Ami jó, és (biztos) hasznos, de igen rémisztően hiányos.
Nekem az a szilárd véleményem, hogy ha valaki boszorkánysággal akar foglalkozni, akkor az első teendői közé kell, hogy tartozzon az, hogy újra felfedezi a Természettel meglévő kapcsolatát, hogy újra megtanul egy lenni Vele, hallgatni rá, és szívből tisztelni. Ahhoz is, hogy megtanuljon valaki futni, először meg kell tanulnia a földön mászni. A Természet az a biztos alap, amire aztán majd rá lehet építeni a további boszorkányos gyakorlatokat.
És pont ez az, amivel a mai könyvek és íróik nem törődnek. Szerintem ezért is van az, hogy sokan leragadnak egy bizonyos szinten a boszorkányos gyakorlataikkal, és nem tudnak tovább lépni. Ingoványos talajra is lehet házat építeni, csak az vagy nagyon hamar le fog dőlni, vagy nagyon kezdetleges kell, hogy legyen. A boszorkányok számára pedig a biztos talaj a Természet. Ha ez megvan, akkor már nyugodtan építheted a mágikus felhőkarcolóidat!
Ez a két esemény elég komolyan elgondolkodtatott. Vajon mellékesnek tűnik a mai, útjuk elején járó boszorkányok számára a Természet, egészen pontosan a vele való kapcsolat kialakítása? És ezzel egy másik, még mindezen történések előtt, egy Erdésszel való beszélgetés során felmerült kérdéshez is eljutottam: jó, hogy a mai boszorkányság szinte csak a varázslatokra és bűbájokra koncentrál?
Az a legvalószínűbb, hogy a legtöbben először a mágia gyakorlása miatt kezdenek érdeklődni a boszorkányság iránt, sőt, sokan egynek is veszik a kettőt. Természetesen, a boszorkányságnak létezik ez az oldala is, de ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy Olaszországban egyedül Firenzét érdemes megnézni, mikor ott van sok más gyönyörű város még mellette. Véleményem szerint egy boszorkány fő dolga amúgy sem a varázslás, de erről majd egy másik alkalommal.
Aztán belegondoltam, hogy mi is áll, a ma magyarul hozzáférhető wicca könyvekben (mert ugyebár kimondottan boszorkánysággal foglalkozó könyveket esetleg a könyvesbolt néprajzi részlegén lehet lelni, az ezoterikuson biztos nem). A Wicca kezdőknekben le van írva, hogyan lehet varázslatokhoz az "energiákat" manipulálni, hogy mik is a szabbatok, stb. Buckland A boszorkányság nagykönyvében szintén emlegetve vannak a szabbatok, rengeteg rituálé, jóslások, hogyan kell meditálni, gyógynövények, stb. Holland Boszorkánypraktikákja varázslatokat tartalmaz, és óriási halom megfelelést.
Mindhárom wicca könyv, a wiccák pedig, tudtommal, alapvetően tisztelik a Természetet; természeti vallásnak is mondják magukat, nem? Mégis, egy szó sem esik arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni Hozzá, vagy konkrétan tisztelni!
És hasonló a helyzet az interneten is. Annyi információ van fent az istenekkel való munkáról, azok mitológiájáról, varázslatok és rituálék leírásáról, vagy különféle megfelelésekről. De arról, hogy hogyan is lehetne megszólítani a Természetet, már drasztikusan kevesebb.
A kezdő boszorkány így megtanulhatja, hogyan kell precízen kivetni a kört, milyen színű gyertyát kell használnia egy-egy varázslat alatt, és melyik másik kontinensen termő füstölőt kell használnia egy szertartás sikeressége érdekében. Ami jó, és (biztos) hasznos, de igen rémisztően hiányos.
Nekem az a szilárd véleményem, hogy ha valaki boszorkánysággal akar foglalkozni, akkor az első teendői közé kell, hogy tartozzon az, hogy újra felfedezi a Természettel meglévő kapcsolatát, hogy újra megtanul egy lenni Vele, hallgatni rá, és szívből tisztelni. Ahhoz is, hogy megtanuljon valaki futni, először meg kell tanulnia a földön mászni. A Természet az a biztos alap, amire aztán majd rá lehet építeni a további boszorkányos gyakorlatokat.
És pont ez az, amivel a mai könyvek és íróik nem törődnek. Szerintem ezért is van az, hogy sokan leragadnak egy bizonyos szinten a boszorkányos gyakorlataikkal, és nem tudnak tovább lépni. Ingoványos talajra is lehet házat építeni, csak az vagy nagyon hamar le fog dőlni, vagy nagyon kezdetleges kell, hogy legyen. A boszorkányok számára pedig a biztos talaj a Természet. Ha ez megvan, akkor már nyugodtan építheted a mágikus felhőkarcolóidat!
2012. szeptember 11., kedd
Deosil és widdershins
Deosil:
A Nap és az óramutató járásával megegyező irányt jelöli ez a szó sok mai ember mágikus gyakorlatában. A kifejezés maga ír eredetű, és "jobbra fordulni" vagy "a szent kör"-ként lehetne lefordítani. Kevésbé ismert leírási módja a deiseal. Mivel ez a Nap mozgásának az iránya, így ebben az irányban nő a fény is. Ezért is használják mágikus energiák növelésére, és a kör kivetéséhez a mai varázslást alkalmazók. A régebbi hagyományokban is pozitív bűbájok kivetésekor használták, vagy védelemért. Az újszülötteket volt, ahol egy fáklyával háromszor körbejárták ebben az irányban, hogy a tündérek ne cserélhessék el. Más helyeken az ételt, a lekvárokat és az italokat, mind ebbe az irányba kellett keverni, vagy ehetetlennek tartották őket. A Nap irányát a keresztények az Isten útjának gondolták.
Widdershins:
A Nap, és az óramutató járásával ellentétes irányú mozgásra utal ez a kifejezés. Ez a skót eredetű szó, melynek másik változata a withershins, a fénnyel ellentétben való mozgásra utal (az angolszász "with sith" a valamivel ellentétben járásra utal). Ezt az irányt általánosan szerencsétlenséget hozónak gondolták, mely behívja a sötétség erőit az ember életébe (vagy magát a Sátánt). A modern mágikus gyakorlatban erők elengedésére, a kör lebontására, és ártó varázslatok, valamint nekromancia során alkalmazzák. Régen úgy tartották, hogy már csak az ebbe az irányba való mozgás is képes átkot hozni valaki fejére. Egy izlandi történet szerint egy nő földcsuszamlást hozott egy házra, azáltal, hogy egy botot lóbálva körbejárta a Nap ellenében. A boszorkányokról több helyen is az járta, hogy ebben az irányban végzik szertartásaikat.
E gondolkodás lehetséges eredetéről:
A Napot a világon több kultúrában is tiszteletre méltónak tartották, ha nem magának egy istennek. A régi európai népekről is elmondható ez a napimádat, amiből az is következik, hogy az imádott Nap mozgása szentnek számított számukra. Ez az az elgondolás, ami oly sokáig megmaradt ezen népek körében.
A Queen of the Night című könyvben (lásd források) egy érdekes fejtegetést találtam ezen elképzelés ír vonaláról. Itt le van írva, hogy a kelta és indo-európai hagyományokban a rituálék általánosan keleten kezdődtek, és a Nap mozgásának irányában folytatódtak (ebben is nyilvánvalóan ott a napimádat, és a naphoz való igazodás; mivel az keleten kel, így a szertartás is ott kezdődik). A régi ír szó a délre dess, amiből a deosil kifejezés is származik (ha keletről indulsz, az óramutató járásával megegyező irányban, akkor délhez jutsz, ugyebár). A régi ír szó az északra túath, amiből megkapjuk a tuathil kifejezést, ami a Nappal ellentétes mozgásra utal. A tündéreket gyakran hívták a "tuathil irányba mozgóknak", de a boszorkányokra használt kifejezésben is szerepel ez a szó (ban-túathach).
Tehát, a deosil irány megegyezik a Nap látszólagos mozgásával az égen, vagyis ilyenkor a fény felé haladunk. A widdershins irány ennek az ellentéte, ekkor a sötétség felé indulunk. A Nap irányában való mozgás érthető lehet a mi világunkban, de meglehet, hogy a sötétség felé való mozgás számított normálisnak és elfogadhatónak a másvilág lakói számára.
És még egy megjegyzés a végére: a Nap látszólag az óramutató járásával megegyezően mozog az égen, de ez csak illúzió. Ugyanis, nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva. A Föld pedig saját tengelye körül is forog, ami pedig az óramutató járásával ellentétes irányú!
Források:
John Michael Greer: The New Encyclopedia of the Occult
Jan Fries: Cauldron Of The Gods: A Manual Of Celtic Magick
James R. Lewis: Witchcraft Today: An Encyclopedia of Wiccan and Neopagan Traditions
Kristen Madden, Raven Grimassi, Starhawk: Exploring The Pagan Path: Wisdom From The Elders
James Napier: Folk Lore Superstitious Beliefs in the West of Scotland within This Century
Sharynne MacLeod NicMhacha: Queen of the Night: Rediscovering the Celtic Moon Goddess
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Dorothy Morrison: Everyday Sun Magic: Spells & Rituals For Radiant Living
2012. szeptember 10., hétfő
Mágikus időzítés: napnyugta (este)
Ezt is tündér-járta napszaknak tartják, mivel már nem tartozik a nappalhoz, de még az éjszakához sem. Épp ezért érdemes ekkor a másvilági kapcsolataid megerősítésén dolgozni, vagy a Szellemekkel kommunikálni.
Ahhoz, hogy a napnyugta erejére könnyebben ráhangolódj, a legegyszerűbb, ha végignézed magának a Napnak a lenyugvását a nyugati horizonton. Ha ez nem lehetséges (magas házak, hegyek vagy fák miatt), akkor figyeld az árnyékok mozgását, ahogy egyre több teret hódítanak maguknak. Ha felhők vannak az égen, akkor érdemes felfelé is nézni, hogy gyönyörködhess a rózsaszín, narancssárga vagy piros színben úszó csodákban.
Megfelelései
Energia: befogadó
Elem: víz
Égtáj: nyugat
Évszak: ősz
Szín: kék, indigó, narancs, rózsaszín, bíbor, piros
Ásvány: ametiszt
Állat: róka, oroszlán, bagoly, platypus, miden ekkor aktívvá váló állat
Növény: minden éjszaka virágzó növény
Istenség: Amon, Annis, Astraios, Atargatis, Aton, Baál, Baál Qarnaim, Basztet, Breksta, Cautopates, Dysis, Hanwi, Janus, Mithras, Nephthys, Ozirisz, Sandhya, Savitar, Shalim, Szekhmet, Szet, Tayau Sakaimoka
Felhasználható: kiűzés, tisztítás, fogyasztás, befejezés, csökkentés, visszafordítás, meggyengítés, meditáció, imádkozás, vizualizáció, tükörmágia, vízmágia/rituálék/varázslatok, sötétség, halál, reménytelenség, eltávolítás, visszafordítás, bánat, átváltozás, transzformáció, súlycsökkentés, Másvilág
Források:
Poppy Palin: Craft Of The Wild Witch: Green Spirituality & Natural Enchantment
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year
2012. szeptember 6., csütörtök
A "drake"
Drága Mr. V-mnek szánom ezt a bejegyzést, egyrészt utólagos névnapi ajándákként, másrészt felvidítónak ezeknek a "zord időkben". :)
Az angol "drake", vagy német "Drache" kifejezés a latin "draco" (sárkány) szóból származik. Többféle természeti jelenséget, vagy szellemet is értettek alatta az idők folyamán az emberek. Az egyetlen, ami közösnek mondható talán az értelmezések között az, hogy valamilyen módon kapcsolódtak a tűzhöz.
Angliában a lidércfényéket illették, többek között, ezzel a kifejezéssel.
Ennél már nagyobb kiterjedésű területen nevezték drake-nek az égen feltűnő fényes jelenéseket, tüzes vonalakat. Ezeket sárkányszerű lényeknek gondolhatták, mert állítólag kincset is őriztek, vagy vittek magukkal. Egy észak-németországi hit szerint, ha egy ember az égen, a kincsét vivő drake-et látott, akkor azt kellett kiáltania, hogy "Halb part!", és a "madár" megfordult, és hozott az illetőnek értékes rakományából.
Egy hasonló elképzelés szerint, ha két ember biztosítani akarta magának a drake-et, vagy a kincsének egy részét, kettejüknek keresztezi kellett egymáson a lábukat, majd gyorsan tető alá menekülni, vagy csúnya véget ért a próbálkozás.
Németországban viszont már sok helyen a koboldokkal azonosították őket. Ha, egy addig szegény család hirtelen meggazdagodott, azt gyakran tulajdonítottak egy Drache munkájának.
Alakváltó tulajdonsággal rendelkeztek ezen lények. Sokszor úgy kerültek el egy házhoz, hogy elázott csirke vagy macska formájában találták meg őket az ajtóban, mire a ház egy lakója bevitte, hogy megszáradjon. A Drache ezután már könnyen befészkelte magát a háztartásba.
Egy otthonba bekerülve, a Drache 6 különböző áldást hoz. Gyakran említik, hogy gabonát gyűjt maga köré, vagy a szomszédoktól lopva, vagy a környező, még le nem aratott mezőkről. Néha még aranyat is adhatott a házigazdájának.
Viszont, minden leírásban a Drache segítsége démonikus természetűnek van jellemezve, így veszélyesnek tartották (habár, azért nem szabad megfeledkezni a szomszédok irigységéről, és a keresztény egyház befolyásáról sem).
Források:
T. F. Thiselton Dyer: Folklore of Shakespeare
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
D. L. Ashliman: Fairy Lore: A Handbook
Angliában a lidércfényéket illették, többek között, ezzel a kifejezéssel.
Ennél már nagyobb kiterjedésű területen nevezték drake-nek az égen feltűnő fényes jelenéseket, tüzes vonalakat. Ezeket sárkányszerű lényeknek gondolhatták, mert állítólag kincset is őriztek, vagy vittek magukkal. Egy észak-németországi hit szerint, ha egy ember az égen, a kincsét vivő drake-et látott, akkor azt kellett kiáltania, hogy "Halb part!", és a "madár" megfordult, és hozott az illetőnek értékes rakományából.
Egy hasonló elképzelés szerint, ha két ember biztosítani akarta magának a drake-et, vagy a kincsének egy részét, kettejüknek keresztezi kellett egymáson a lábukat, majd gyorsan tető alá menekülni, vagy csúnya véget ért a próbálkozás.
Németországban viszont már sok helyen a koboldokkal azonosították őket. Ha, egy addig szegény család hirtelen meggazdagodott, azt gyakran tulajdonítottak egy Drache munkájának.
Alakváltó tulajdonsággal rendelkeztek ezen lények. Sokszor úgy kerültek el egy házhoz, hogy elázott csirke vagy macska formájában találták meg őket az ajtóban, mire a ház egy lakója bevitte, hogy megszáradjon. A Drache ezután már könnyen befészkelte magát a háztartásba.
Egy otthonba bekerülve, a Drache 6 különböző áldást hoz. Gyakran említik, hogy gabonát gyűjt maga köré, vagy a szomszédoktól lopva, vagy a környező, még le nem aratott mezőkről. Néha még aranyat is adhatott a házigazdájának.
Viszont, minden leírásban a Drache segítsége démonikus természetűnek van jellemezve, így veszélyesnek tartották (habár, azért nem szabad megfeledkezni a szomszédok irigységéről, és a keresztény egyház befolyásáról sem).
Források:
T. F. Thiselton Dyer: Folklore of Shakespeare
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
D. L. Ashliman: Fairy Lore: A Handbook
2012. szeptember 4., kedd
Receptek az őszi napéjegyenlőségre
Füstölő #1:
- 2 rész tömjén
- 1 rész szantálfa
- 1 rész ciprus
- 1 rész boróka
- 1 rész fenyő
- 1/2 rész tölgyfazuzmó
- 1 csipet porított tölgylevél
Füstölő #2:
- hibiszkusz
- mirha
- rózsaszirmok
- zsálya
Füstölő #3:
- maréknyi porított szantálfa
- 1/2 maréknyi morzsolt fehér zsálya (Salvia apiana)
- 2 evőkanál mirha
- 1 evőkanál pacsuli
- 2 teáskanál benzoé
- 2 csepp pacsuli illóolaj
- növényi glicerin
Füstölő #4:
- 4 rész tömjén
- 2 rész szantálfa
- 1 rész ciprus
- 1 rész borókabogyó
Olaj #1:
- 1/3 rész rozmaring
- 1/3 rész tömjén
- 1/3 rész almavirág
- pár csepp kamilla
Olaj #2:
- 6 rész tömjén
- 6 rész szantálfa
- 4 rész ciprus
- 2 rész boróka
Olaj #3:
- 5 csepp pacsuli
- 6 csepp zsálya
- 3 csepp mirha
- 2 csepp rózsa
- csipetnyi szárított fehér zsálya
Olaj #4:
- 1/3 rész fenyő
- 1/3 rész szantálfa
- 1/3 rész gyömbér
- pár csepp citrom
Olaj #5:
- 1/4 rész szantálfa
- 1/4 rész fenyő
- 1/4 rész szegfűbors
- 1/4 rész szerecsendió
- pár csepp fahéj
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
