Zombi por

Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája. 

A történészek zöme egyetért abban, hogy a zombi-legenda Haitire vezethető vissza. A helyi folklór rengeteg mesét őriz arról, hogy mire használta a "bokor", a vudu-varázsló a feltámasztott hullákat.

Még a '80-as években készült egy feltáró vizsgálat (1982., W. Davis), mely kifejezetten a Haiti központú zombi mítoszt vette górcső alá, és a kutatók több olyan személlyel is találkoztak, akik több tíz évig éltek rabszolgaságban, miután a kórházi dokumentumok tanúsága szerint halottá nyilvánították őket.

A vizsgálat célja az antropológiai irányon túl az is volt, hogy ha egy olyan drogra bukkannak, amellyel ilyen érzéstelenítő és mély altató hatás fejthető ki, akkor azt gyógyászati alkalmazásba is vonják.

A kutatók feltárták, hogy a bokor egy bizonyos port alkalmazott a hatás kiváltásához, melynek egyik alapanyaga a tetrodotoxin, ami egy gömbhalfélében megtalálható neurotoxin, és azonnali bénulást okoz.

Davis csapatának feltételezése szerint, akinek valamilyen formában beadják ezt a port (pl. belélegezve), az tetszhalott állapotba kerül, és a műszereknek igencsak híján lévő helyi kórházakban könnyedén halottnak nyilvánítják. Ezután a hullaházból kicsempészve, erős drogok hatása alatt dolgoztathatják az áldozatot évekig.

Día de los Muertos

A Día de los Muertos, avagy halottak napja, az egyedi mexikói elnevezése ennek az ünnepnek, vagy mindenszenteknek. Az időpontja, hasonlóan az európai halottak napjához november elseje és másodika között változik, ám vannak olyan részei is az országnak, ahol három halottak napját is ismernek: nov. 1. az angelitos-ok (halott gyermekek) napja, nov. 2. a természetes halált haltaké, nov. 3. pedig az erőszakos halálban elhunytaké. Az ünnep hagyománya a ma mexikóiaknak számító emberek keresztény hitre való áttérésével terjedt el, spanyol közvetítéssel, viszont az őslakosok a saját halottakhoz kötődő szokásaikat is beleszőttek az ekkori ünnepségekbe.

A fő képzet ezen nappal kapcsolatban (hasonlóan Európához), hogy a holtak ilyenkor hazalátogatnak. Ezért a mexikóiak ezen a napon, vagy előtte nem sokkal megtisztítják és feldíszítik a szeretteik sírjait, hogy azok hazaérve lássák, készültek az érkezésükre. A sírokat gyertyákkal, virágokkal (a legkedveltebb erre a nagy büdöske, Tagetes erecta, melyet flor de muerto, az a halál virágának is hívnak, és a használatát még az azték időkre is vissza szokás vezetni), esetleg a halott kedvenc dolgaival, ételeivel. Éjszaka egész estés virrasztásokat is tarthatnak. Ezenkívül vagy odahaza, vagy a templomban, esetleg a temető közelében ofrenda nevű ideiglenes oltárokat szokás állítani a megboldogultnak, rajta a fényképével, személyes tárgyaival, virágokkal, ételekkel, italokkal, gyertyákkal és füstölőkkel. Ezek az oltárok aztán a holtakkal való kommunikáció fő színterei lesznek.

A külföldieknek talán legjobban feltűnő része az ünnepnek a halál és a holtak calavera (csontváz) formájában való megjelenítése, és a hasonló öltözékekben való alakoskodás. De a calavera jelenthet még egy tipikus, ilyenkor mind az élőknek, min az eltávozottaknak felajánlott koponya formájú édességet is.

Amit viszont fontos megjegyezni, hogy az ünnepnek nem létezik egy, Mexikó minden területén alkalmazott formája, sőt, régi időkre visszanyúló hagyományai ellenére, egyes helyeken majd csak a 20. századi katolikus térítés nyomán kezdték el megtartani.

Salem igaz története

Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája. 

Az 1600-as évek végén történt, Salem Village-ben, hogy néhány unatkozó kislány úgy döntött, azt állítja a közelben lakókról, hogy megrontották őket. Persze az eseményeket valós, vagy valósnak tűnő rohamok és látomások is alátámasztották, melyeket szerencsétlen módon még a helyi orvos is boszorkányságként azonosított. Az amúgy is instabil közösség tagjai váratlanul nagy jelentőséget nyilvánítottak a lányok szavának, ahol a kormányzó nélkül maradt területen ex lex az egyház volt az úr.

A vádlottak száma egyre csak gyarapodott, miként a perekbe bevont terület is nőtt. Lassan megtelt minden környező település - köztük Boston - összes börtöne is a boszorkánynak kikiáltott emberekkel.

Amikor végre új kormányzó került a térség élére, a nyomás hatására megindította a pereket.

Férfiak, idős nők, de még pici gyerekek is a vádlottak között voltak. Összesen 20 ember halt meg - egy kínhalállal -, köztük egy pap és egy rendőr is, akik csupán ellenálltak az őrültségnek.

A perek 1693 elején fejeződtek be, amikor a környék tiszteletesei egyhangúan álltak ki amellett, hogy inkább ússza meg tíz boszorkány, minthogy egy ártatlan lélek is elvesszen.

A foglyokat még '94 márciusáig nem engedték el, és sokaknak vagyonát, földjét sosem adták vissza.

2001-ben nyilvánították végül az áldozatokat ártatlannak, noha már néhány évvel később a kormányzó imákat és böjtöt rendelt el, hogy jóvá tegyék a történteket.

Noha ismét a butaság eklatáns példájával találkozhatunk ebben a történetben, ám azt meg kell jegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem voltak a térségben boszorkányégetések, és nem volt több száz halálos áldozat (bár vádlott igen).

Halloween, mindenszentek, halottak napja, vagy Samhain?

Halloween: október 31 éjszakája. Eredeti angol formájában Hallowe’en, azaz All Hallows’ Even, szó szerinti magyar fordításban mindenszentek estéje. Maga az ünnep a hivatalos katolikus mindenszentek időpontjához kötődik, de a hagyományainak jó része visszanyúlik a régi kelták nyár végét jelző ünnepéhez. Mai minőségében leginkább az USA általi közvetítésével került hozzánk, ahová eredetileg a skót és ír bevándorlók vitték be és terjesztették el. Azonban megjegyzendő, hogy még az amerikai Halloween itthoni elterjedése előtt is ismertek bizonyos helyeken nálunk egy, vagy a halottak napját, vagy a mindenszenteket megelőzően, a halottak estéje névre hallgató éjszakát, melyen (Halloween-hoz hasonlóan) a holtak szellemei hazalátogattak az élőkhöz. 

Mindenszentek: november elseje. Egy katolikus keresztény ünnep, amely alatt azon szenteket tisztelik, akikről az év folyamán nem emlékeznek meg külön ünneppel. A vallásos életet élt, majd haláluk előtt és után csodákat tevő szentek imádata a régi, kereszténység előtti Európa (többek között a) halott ősök felé való tiszteletének az egyik keresztényiesített hagyatéka. Magyarországon csak a keresztény hitre való áttéréssel és a szerzetesek kitartó térítő munkájával terjedt el ennek a napnak a megtartása. Az ekkori hagyományok sem kimondottan magyarok, hanem megegyeznek a környező népek szokásaival, sőt, ha kereszténység előtti elemeket keresünk bennük, akkor még csökevényesebbek is, mint más nemzeteké. 

Halottak napja: november másodika. A népi gyakorlatban Európa szerte (sőt, még az Amerikai kontinensen is) ez a nap gyakran összemosódik a mindenszentekkel, és a halottakról már általánosan november elsején megemlékeznek. Viszont a vallási naptárban másodika van elrendelve, mint az elhunytakért való misézés és imádkozás időpontja.

Samhain: október 31. napnyugtájától november elseje napnyugtájáig. Modern neopogány ünnep, melyben általánosan a holtakról és az ősökről emlékeznek meg. A név a régi ír forrásokból van kölcsönözve, és jelentése „a nyár vége”. Több hagyományban is ez jelenti a vallási újévet, valamint a fő férfi istenség időszakos halálának az napját.

Tehát: a Halloween egy csökevényes és sokszorosan átértelmezett maradványa a régi Brit-szigetek kelta nyár végi ünnepének. A mindenszentek és a halottak napja egy keresztény köntösbe bújtatott túlélése a régi korok halottakról való megemlékezéseinek. A mai Samhain pedig egy modern interpretációja azon kereszténység előttinek vélt elképzeléseknek és tradícióknak, melyeket eddig fel tudtak fedezni az emberek a ránk maradt forrásokban.

Halloween 13 éjszakája (2016)

Mint sok éve már rendszeresen, az ilyen idő tájt induló, 13 részes sorozatot Erdész barátommal közösen bocsátjuk útjára. Egészen Halloween-ig, minden nap egy újabb kapcsolódó, rövid érdekességet mutatunk be, kissé kötetlen formában. Az írásokat felváltva tesszük közzé, és minden második nap a másikét osztjuk majd meg.

A kezdeményezés régi jó célja, - amellett, hogy szeretnénk megismertetni Olvasóinkat a mondakör érdekességeivel – bemutatni, hogy a hazánkban nagy divattá vált „pogány” acsarkodás ellenére dolgozhatunk együtt, egymást segítve is, és ha két ember ugyanazzal a témával foglalkozik, nem kell feltétlenül egymás ellenségeivé, vagy konkurenseivé válniuk.

Megújul a blog!

Az utóbbi év igen gyér termést hozott bejegyzések szempontjából itt a blogomon. Ennek pedig az általános való életbeli problémákon és elfoglaltságokon kívül az volt a fő oka, hogy az utóbbi öt év alatt ide írtak egy részétől már csak a fejemet fogom. Amikor anno az első írásaimat jelentettem meg az interneten, még a képzeteim jobbára illeszkedtek az újboszorkány mozgalmakban általában fellelhetőkhöz. Vagyis én is elismertem a nyolc wicca-eredetű ünnepet, a mágikus energiák létét és hasonló dolgokat. Ma már mindezt nem vallom, ami miatt olyan érzésem van, hogy tévesen hitegetek mindenkit, aki csak a régi, ilyen témájú bejegyzéseimet olvassa. Így odáig jutottam, hogy vagy végleg befejezem az írást, vagy teljes felújítást végzek. Végül a megújítás és az elfogadhatatlan részek kijavítása mellett döntöttem, remélem a többség örömére.

Az első nagy változás, mármint a kinézeten kívül, az oldalakat érinti. Akik szemfülesek, azoknak már feltűnhetett, hogy a megfeleléseknek szentelt oldalt eltűnt és helyette a tartalma a grimoire részre került. A növények a mágiában is kiegészült egy bevezető-magyarázó résszel. Míg az archívum oldalt teljesen kitöröltem, és az onnan még menthetőnek talált részeket majd külön bejegyzésként fogom közzétenni a jövőben. De egy vadonatúj oldalt is közzétettem, tudástár címen, melybe az eddigi 4 oldal kategóriáiba nem sorolható írásaimat próbáltam összerendezni. A második változás pedig bizonyos régebbi bejegyzések kitörlése, vagy átírása. A főbb átírásra került cikkeket majd újra meg fogom jelentetni, de több darab is már a kukában végezte.

Összességében két alapvető dolgot próbálok meg ezentúl is, csupán jobban elkülönítve, bemutatni a blogomon: a régi animista, pogány-, mágikus- és boszorkányi hagyományokat, illetve a mai modern gyakorlatokat ugyanezen témákban. Ebből a boszorkányság témája fog talán a legjobban átalakulni. A wiccát és a boszorkányságot eddig is igyekeztem elválasztani, de most már igyekszek majd különbséget tenni az újboszorkányság (vagyis a modern, 20-21. századi, magukat boszorkánynak nevező személyek gyakorlata) és a történelmi boszorkányság között. Ezenkívül még a mágiával foglalkozó régebbi bejegyzések szorulnak majd nagyobb átalakításra. A mágia alapjait leíró részben bemutatott népi, mechanikus módon működő varázslási módot nem tartom működőképesnek, ám a régi (és sok helyen a mostani) idők gyakorlatait elég pontosan összegzem bennük néprajzi művek alapján, így nincs szívem kitörölni őket. Helyette majd, az újboszorkányság és történelmi boszorkánysághoz hasonlóan megpróbálom bemutatni a mágia másik nagy módját, melyben az ember vagy a saját szabad lelke, vagy egy szellemi lény segítségével végzi tevékenységeit.

Remélem ezen átírások nem csak az én lelki békém megteremtésének lesznek segítségére, hanem az Olvasóim is lelnek bennük valami hasznosat!

Erdő Szelleme Fesztivál

A hétvégén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy segédkezhettem az Erdő Szelleme Fesztivál lebonyolításában. 

Fantasztikus kis csapat gyűlt össze, akikkel öröm volt eltölteni ezt a röpke másfél napot.

Arról nem is beszélve, hogy milyen gyönyörű arcát mutatta az Erdő körülöttünk. Az Ő közreműködésével sikerült olyan növényekkel is megismerkednünk, mint a farkasölő sisakvirág, a kapotnyak, a holdviola, a baracklevelű harangvirág, a csalánlevelű harangvirág, a hagymás fogasír, az erdei szélfű, az erdei tisztesfű, az erdei gyömbérgyökér, a piruló hunyor, a kakicsvirág, a nehézszagú gólyaorr és a szagos müge. Mindezt aztán még megkoronáztuk egy amulett készítésével és pár előadással is, melyek során én az álommunkáról és a helyszellemekről is szóhoz jutottam.

A sötétség leereszkedésével eljött a rituálé ideje is, mely során a dob és különféle fúvós hangszerek hangja repített közelebb minket az erdei szellemekhez. De szerintem a körülöttünk szárnyaló szentjánosbogarak is segítettek a dologban...

Másnap a szerelmi mágia és az afrodiziákumok rejtelmei következtek, amit aztán megtetőztünk egy jó kis krémfőzéssel. Végezetül pedig szertartásosan is elbúcsúztunk az Erdőtől, és lassan mindenki hazaindult.