2014. szeptember 4., csütörtök

Honnan tudhatod, hogy boszorkány vagy?

Honnan tudhatom, hogy boszorkány vagyok? - mostanság elég sokan fordulnak hozzám ezzel a kérdéssel. Őszintén szólva, elsőre elég meglepőnek találtam ezt, hiszen az, hogy hogyan lehet boszorkánnyá válni gyakran felmerül, de arról már ritkábban van szó, hogy mi tesz valakit boszorkánnyá. Pedig, ha jobban belegondolunk, nagyon jó kérdés ez, tekintve, hogy mennyi könyv és sorozat állítja be a boszorkányságot valamilyen, az emberben meglapulni képes adottságnak. Így hát talán már nem is olyan nagy csoda, ha a „mesterség” iránt érdeklődőkben ilyesmi sejlik fel.

Elsőnek tehát azt kell tisztázni, hogy senki sem születik boszorkánynak, vagy lesz az a tudta nélkül. Bármit is írjanak a regényekben, vagy mutassanak a tv-ben, a boszorkányság nem egy, bizonyos emberekben lakó képesség. A boszorkányság "csupán" az emberiség spiritualitás iránti igényének egyik megnyilvánulási formája. Csak, hogy ennek a ténynek az átlagosságát érzékeltessem, ugyanezt el lehetne mondani az iszlámról, a kereszténységről, vagy akár a scientológiáról is. Persze, félreértés ne essék, a boszorkányság nem számít vallásnak, csupán egy spiritualitással átszőtt gyakorlatnak, melyben a hangsúly a megtapasztalásra van fektetve. Ugyanis nem elég hozzá hinni valamiben/kiben, hanem meg is kell azt élni, sőt, még közvetlen kapcsolatot is ki kell építeni vele. Nem elég előre leírt szabályokat követni, vagy templomoknak kinevezett épületekben imádkozni. A tisztelt szellemeket ugyanis meg kell keresni, és ismertségbe kell lépni velük. Ehhez viszont régi tanításokat, szokásokat kell megtörni és az emberi közösségek gondolkodásmódjától meg kell szabadulni. A boszorkányság épp ezért vad, megszelídíthetetlen, ezerarcú és a társadalmi normákkal szembehelyezkedő - csakúgy, mint a Természet és annak Szellemei, melyekhez a boszorkány mindenekelőtt hűséges.

Ahhoz, hogy valaki boszorkány legyen, alapvetően két kondíciónak kell megfelelnie: annak, hogy boszorkány (vagyis alapvetően egy nagy tudású európai varázsló/nő) akarjon lenni, illetve annak, hogy az illető személyt a Természet Szellemei beavatásukban részesítsék. Az első feltétel igen sok embernél megvan, különben nem is koptatnám most a körmeimet a billentyűkön. A probléma csak az, hogy a második feltételről sokan megfeledkeznek, és nagyon kevesen szólnak. Többek között e miatt is van egy nagy csapat ember, aki boszorkánynak nevezi magát, miközben a Szellemek beavatását nem nyerte el. Ide tartoznak azok, akik a boszorkány elnevezés mögé bújva próbálják mások pénzét elnyerni, vagy éppen túl kényelmesen elmerültek a szép köpenyek, menő seprűk és pentagrammák játékvilágában és nem hajlandóak tovább fejlődni. Ezenkívül, a legtöbb kezdőnél is csak ez az első kondíció van meg, és ritkán tudják, hogy milyen fontos is a másodikkal rendelkezni. Őket viszont ezért nem lehet igazán felelősségre vonni, hiszen nem az ő hibájuk, hanem a régóta gyakorlóké, akik ezt a tényt hajlamosak elfelejteni kiemelni, vagy egyáltalán megemlíteni (tisztelet a kivételnek). Egyébként érdekes, hogy az ilyen "egy kondíciós boszorkányok” általában igen ragaszkodnak a boszorkány elnevezéshez, és ezt sokszor különféle boszorkányosnak vélt öltözékek és ékszerek hordásával is kifejezésre próbálják juttatni (mint egy megerősítésként önmaguk és a „nagyközönség” számára). Na, nem mintha a boszorkányos dolgok viselésével bármi baj lenne, legtöbben (ha is nem mindannyian) átesünk egy ilyen korszakon, és néhány eleme akár életünk végéig is velünk maradhat. A baj csak ott kezdődik, amikor minden egyedül a külsőségekről szól, az igazi jelentés hiánya nélkül. Amikor a magát boszorkánynak nevező személy nem ás mélyebbre, nem akar többet, nem próbál a magasságokba hágni, csak hogy a mélységbe esve megtanuljon repülni a fellegekben.

Tehát, a boszorkány nem a saját erejének köszönhetően nyeri el a címét, hanem azokon a kapcsolatokon keresztül, amiket a Szellemekkel kiépít. Ebben a tényben rejlik a határvonal a boszorkányosat játszó ember és a valódi boszorkány között. Itt már nem arról szól a „móka”, hogy jól mulatunk a gyertyafényben, hanem arról, hogy megtapasztaljuk újra és újra a Természet nem anyagi oldalát, remélve, hogy ép elmével térünk vissza onnan. Ez az a pont, amikor az akarás és álmodozás helyét átveszi a megtapasztalás. Sokszor lehet azzal az elképzeléssel találkozni, hogy a boszorkány nem hisz a Szellemekben (esetleg istenekben), hanem tudja és ismeri őket. Itt is pontosan erről van szó. De megint csak van benne egy nagy buktató, amit már több emberen megfigyeltem: a hit és a tudás valójában kéz a kézben jár. Mert a nagyon erős hit egy ember számára felérhet a tudással, míg a hit nélküli tudás kétkedéshez, bizonytalansághoz, vagy akár az igazság elvetéséhez is vezethet. Ha például megkérdezünk egy igazán hithű keresztényt, az teljes magabiztossággal fogja állítani, hogy Isten létezik. Számára Isten létezése ugyanolyan tény, mint az, hogy az ég kék. Míg egyes extrém keresztény csoportoknak a valóság mit sem ér a hit szemében: azt sem hajlandóak elfogadni, hogy a Föld kerek vagy, hogy dinoszauruszok léteztek. A boszorkánynak is ügyelnie kell arra, hogy ne tartsa a hitét egynek a tudással; mert attól csupán, hogy Ő éppen valamilyen ókori istent imád, vagy egy olyan rendszert követ, melyet egy boszorkányos írásból lesett el, még nem fogja közvetlenül ismerni isteneit/szellemeit. A beavatás és a tudás a transzállapoton keresztül, a szellemek felénk való kinyúlásával jön meg. Talán hasonlíthatnám ezt ahhoz, amit a csillagászok átéltek, mondjuk a fekete lyukakkal. Először csak elméletben léteztek, számítások és könyvek absztrakt lényei voltak csupán, akiknek a létezését vagy elfogadták, vagy nem. Aztán a megfelelő műszerek segítségével megdönthetetlen bizonyítékok születtek a valóságukat illetően – a teória, a hit átlépett tudásba. A szellemekkel és istenekkel is hasonló a helyzet. Az érdeklődő olvashat róluk és vagy elfogadja őket, vagy nem. De a transz, a „megfelelő műszer” segítségével a hit helyét itt is a tudás és ismeret veheti át. Majd ekkor tárulnak fel előttünk a boszorkányság igazi mélységei, melyek egyben az igazi magasságai is. Persze az egészben az az irónia, hogy ha az ember már megtapasztalta ezt, akkor általában nemsokára arra is rá fog jönni, hogy a boszorkány kifejezés nem is olyan fontos. Mert az csak olyan, mintha az óceánt próbálnánk egy pohárba beletölteni: egy része ugyan beleférhet, de az egészet soha nem fogja megközelíteni sem.

Tehát honnan is tudhatod, hogy boszorkány vagy? Ez egyszerű. A Szellemek részesítettek beavatásukban? Azonosulsz a boszorkány kifejezéssel? Ha erre a két kérdésre igennel válaszoltál, akkor gratulálok, boszorkány vagy! Ha nemlegesek a válaszaid, akkor megnyugodhatsz, nem vagy boszorkány. Ám ha az szeretnél lenni, akkor sem kell szomorkodni, mert szeretik a Szellemek a lelkes újoncokat! Csak menj ki az erdőbe, a mezőre, hívd meg a Szellemeket és figyelj!

10 megjegyzés:

  1. Igazából,szerintem nem az a fontos hogy ki minek nevezi Isten fogalmát. vagy talán nem is így kellet volna fogalmaznom,mindegy. A lényeg,hogy én nagyon szoros kapcsolatban állok a természettel,de az Isteneit inkább pont hogy szellemeknek nevezem. Szerintem nem a név az ami számít. Mert ugye nekem nagyon egyedi hitrendszerem van és az Isten szó számomra leginkább az univerzum energiáját jelenti. :D

    VálaszTörlés
  2. Van amiben egyet értek az előttem szólóval " Mert ugye nekem nagyon egyedi hitrendszerem van és az Isten szó számomra leginkább az univerzum energiáját jelenti."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, számomra az "isten" (kis betűvel, mert nem a keresztény JAHWE-ról van szó, kinek ilyen tabuneve lett), egy olyan hatalmas erejű nem-emberi létezőt jelent, akit az idők folyamán valahol, valakik "istenségként" tiszteltek. Ez persze azt is jelenti, hogy nem egy isten van, és főként, hogy nem egy minden isten. Ilyen értelemben tehát akár azt is mondhatnánk, hogy politeista vagyok, pedig jobban szeretem magam egyszerűen animistának mondani. :)

      Törlés
  3. "Ahhoz, hogy valaki boszorkány legyen, alapvetően két kondíciónak kell megfelelnie: annak, hogy boszorkány (vagyis alapvetően egy nagy tudású európai varázsló/nő) akarjon lenni, illetve annak, hogy az illető személyt a Természet Szellemei beavatásukban részesítsék. Az első feltétel igen sok embernél megvan..."

    Amit a gyakorkatoknál írsz (mosogatás közben megfigyelni önmagunkat stb.) azonos azzal, amit a "nagyok" (Gurdjieff és Ouspensky) tanítanak. Önemlékezés. Náluk tapasztaltam azt, hogy na végre valaki, aki elárulta a titkot és nem csak handabandázik. Szóval teljesen hitelesnek tűnnek a gyakorlataid nagyszerusegukben és egyszerűségükben, és - nyilván ezért, mivel ez nem handabanda, hanem gyakorlat (amelyhez minden, magát spirituális úton haladóban tartó valójában lusta elvégezni) - nem is találhatók meg nagyon ilyesfajta gyakorlatok az okosok leírásaiban: emlékezni önmagunkra. Amikor rájöttem, illetve leesett a tantusz, hogy gyakorlatilag nem is emlekszem önmagamra ( per pillanat se), majdnem megállt bennem az ütő....
    Bocsánat, hogy ilyen bő lére eresztetteml. A fenti idézetet tőled azért emeltem ki, mert velem az van, hogy már nagyon "okos tojássá" képeztem ki magam ( tehát az idézeted egyik fele megáll), azonban az Istennek se sikerül beavatást nyernem. Nyilván tobbet kellene figyelnem magam és elcsendesedni, nincs is ezzel semmi baj, csak azon csodálkozom, hogy másoknak, akik fele ennyit se konyítanak a témához, sokkal gyakrabban vannak szellemi tapasztalataik (konkrétan a tudatos álmkdásra célzok most, amiben pl. komoly "sikerek" után egyszer csak elakadtam. Egyik pillanatról a másikra. Mintha elvágták volna. Nincs valami ötleted, hogy miért? Es hogyan tovább?)

    Köszönettel és üdvözlettel.
    (Castanedat olvastad? Mi a véleményed rola?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy hasznosnak találtad a gyakorlatokat. :)

      A "beavatás" bizony egy trükkös dolog. Főként azért, mert nem attól függ, mi mennyire akarjuk, hanem attól, hogy a Szellemek mennyire akarják. Ezt persze elő lehet mozdítani azzal, ha foglalkozik a mindennapi élet folyamán is ez ember velük: tudomást vesz róluk, áldozatokat mutat be nekik, stb. Aztán az emlegetett gyakorlat természetben való elvégzése is sokat tud segíteni (mondjuk úgy, ahogy a természet érzékelése című bejegyzésben leírtam). Ezenkívül a transz elérésének a próbálgatása is igen csak előre tudja mozdítani a folyamatot, sőt, akár a "beavatás" egy-egy ilyen alkalommal is megtörténhet.
      Azt, hogy miért akadtál el a tudatos álmodásban, sajnos nem tudom. Saját tapasztalataim alapján azt tudom esetleg megemlíteni, hogy valami megváltozhatott Benned, ami most nehézséget okoz. Ebben az esetben meg lehet próbálni eddig még nem alkalmazott módszereket a tudatos álmok eléréséhez, esetleg még egy kis fekete üröm teával is rá lehet segíteni. Másik lehetőség, hogy egyszerűen a "másik oldal" nem érdeklődik éppen feléd. Ilyenkor jött el az ideje a nagyobb engesztelő áldozatoknak.
      Castenedat sajnálom, de nem olvastam. Általam kedvelt néprajztudósok igen gyatrán nyilatkoznak róla, így én is inkább maradok más szerzőknél.

      Üdv: Virág

      Törlés
    2. Én zsigerből rühellem ezt a beavatás szót, olvasni meg nem nagyon olvastam a témában, mert amit könyvekben leírnak, annak a fele sem igaz, főleg ha a részleteket is nézzük, nem csak úgy nagy vonalakban. Az elcsendesedést meditációnak hívják más néven. Azt gyakorold, akkor megtalálod az igazságot, vagy annak a morzsáit. A többi finoman szólva is megbízhatatlan.

      Törlés
  4. Szia.
    Mond, hogy kezdjek kapcsolatot létesíteni a szellemekkel? Hogy kezdjem el keresni az utat a söv€nyen át?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello!
      Hát kövesd végig a Boszorkányiskola leckéit és csináld meg a benne szereplő gyakorlatokat! ;)
      De garanciás a dolog, mert ha az abban leírtak sem segítenek, akkor lehet nálam reklamálni! :D

      Törlés
  5. En meditaltam az utobbi idokben. Sajnos 16 eves koromban halalkozeli elmenyem volt es negy kulonbozo dimenzioban voltam. Tavaly kiderult, amikor olvastam a tibeti halottaskonyvet hogy ugyanott voltam en is, ahogyan azt leirtak. Ha barkinek mondtam hulyenek neztek es nem olyan csladbol szarmazom akiknek fekszenek ezek a temak. Szoval olyan melyen elastam ezeket ahogyan csak lehetett. De a sors valahogy nem hagyta annyiban. Egy eve az orulet kerulgetett amikor elkeztem almokat kapni. A belso varkastelyban voltam, ahol lattam a fenyt, a tisztasagot, az eredetemet. De ugyanott van a sotetseg aki akarja a teremtest. Eleg sokat konyitok a sotetseghez, mert megjartam a poklot, ahol nem tudnak mar tobbe bantani. Ez 16 evesen tortent, es ugy tudtam kiszabadulni hogy szerettem a demonokat is akik megprobaltak elpusztitani a remeny sugarat a lelkembol. A kivalasztasnal azt mondtam vissza jovok, pedig mar ott voltam hogy valaszthattam negy nekem szabott eletet. Voltak hullamvolgyeim, hogy jobb lett volna meghalni, stb, meg egyalltalan nem tudtam semmit a masik vilagrol. En a kabbalat tanulmanyozom, lassan egy eve, es ott is vannak profetus almok. Amit en latok az sok esetben a jovo, meg sok esetben ha egyesulok a harmassaggal kepes vagyok harcolni a gonosz erok ellen. De van egy furcsasag. Nagyon fontos a szexualitas! Mivel almomban van hogy kozosulni akarnak az entitasok. Itt nagyon megijedtem, mert a boszorkanysag jott szoba. De ha tiszta maradok atmegyek a teszteken, a vizen aztan pedig egyesulok a harmasaggal. A lenyeg pedig az, hogy semmit sem tudok meg igysem es nem szivesen merulok bele, mert az ilyen dolgokkal nem erdemes dicsekedni, mivel hulyenek neznek es kerulnek mint a pestist. Ez is boszorkanysagnak mondhato ami velem tortenik?

    VálaszTörlés
  6. Szia! Én nem tudom, hogy ténylegesen boszorkány lennék-e. Kapcsolatban vagyok a szellem világgal olyan szinten, mintha élő emberek/állatok lennének, bár nem szeretem ezt. Nem én kértem, nem én választottam. Van, hogy belelátok mások múltjába akaratlanul, érzékem van a növényekhez, kristályokhoz és a füsthöz ( tudom fura). Hiába vallom azr, hogy nem hiszek semmiben, de a tényeket látom, hallom ( értsd a már halott embereket) Szabadulnék is tőle, meg nem is. Félek, hogy bolondnak tartanak emiatt, amikor csak meredten nézem a “semmit”. A legrosszabb amikor azt látom, hogy valaki meghal, pedig csak egy villanás. Nem tudom hogyan kezeljem…

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...