2014. december 31., szerda

Az újévi babonák pár fő pontja

Szilveszter éjszakája és az azt követő újév napja "liminális" időpontoknak számítanak, vagyis még nem tartoznak sem az óévhez, sem az újhoz, így a szokásos emberi időn kívül helyezkedik el. Ennek köszönhetően kiváló alkalmat biztosítanak mind az elkövetkező év befolyásolására, mind a jövendő történések kifürkészésére. Az újévi babonák is természetesen ezt a hozzáállást tükrözik, melynek a főbb pontjai:


Az elfogyasztott étel milyensége hatással van az egész éves boldogulásra.
A különféle ételtilalmak alapja általában a hasonlósági mágia. Pl. csirkét nem jó enni, mert elkaparja a szerencsét, de malacot igen, mert az előtúrja (vagy a házba túrja). A lencse is azért kerül ilyenkor az asztalra, mert a termékenységet, bőséget idézi fel sok magjával.

Kiváló alkalom ez a jóslásra.
Rengeteg jósló szokás és babona fűződik ehhez az időszakhoz, a szerelmi jóslásoktól, az ólomöntésen át, egészen a haláljóslásokig. Csak egy konkrét példa: ha újév hajnalán meglessük, hogy merre felé fordulva kukorékol a kakas, akkor abból az irányból várhatjuk a mátkánkat is.

Az házba elsőként belépő vendég (éjfél után) milyensége befolyással van a szerencsénk alakulására.
Arról persze már nem egyeznek meg az babonák, hogy milyen is a biztosan szerencsét jelentő vendég, ám általában a férfiakat szokták pozitívnak, a nőket pedig negatívnak tartani. Viszont van, ahol a hajszín, vagy esetleg a szakáll hossza a fontos. Egyes források arra is utalnak, hogy itt azért lehetett egy kicsit csalni, a család egy férfitagját kiküldve a házból, hogy aztán ő érkezzen meg elsőnek.

Ami újév napján történik, az egész évben is történni fog.
Tehát ha valaki későn kel, egész évben későn fog kelni. Ha valaki sokat dolgozik, egész évben sokat fog dolgozni. Persze ez fordítva is igaz, aki pl. egyébként sokat iszik, de ezen a napon megállja, az egész évben keveset fog inni (van is róla beszámoló, hogy részeges férfiak kezükben órával ülnek a whiskysüveg előtt, és várják, hogy elmúljon újév napja).

Dologtiltó nap: vagyis bizonyos tevékenységek végzése balszerencsét hoz.
Az megint csak nem tiszta, hogy pontosan mit is tilos ilyenkor csinálni, mert a tilalmak természete területenként változik. A legáltalánosabbaknak számít azért a mosás (halált hozhat, vagy egész éves nehéz munkát), illetve bárminek (akár a tűz hamujának is) a házból való kivitele. De volt, ahol varrni sem volt szabad, mert akkor bevarrták volna a tyúkok "tojókáját" is.


Források:
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore
Vance Randolph: Ozark Magic and Folklore
Richter M. István: Évi szokások, babonák és szólásmondások Német-Prónán és vidékén
Singer (Székely) Leo: Dunántúli babonák
Kimnach Ödön: Az év egyes napjaihoz fűződő népies jóslatok

2014. december 24., szerda

Fenyőfadíszek, mint szimbólumok


Manapság általában már a fenyőfadíszítés első, és sokszor egyetlen szempontja, hogy a kész eredmény jól mutasson a szobánkban. A régi időkben viszont, a ma felrakott díszek ősei még mély, szimbolikus jelentéssel bírtak. Ebből következzék most egy kis ízelítő.


Légyölő galóca, piros kalapos gomba: szerencsét hozónak tartották őket.

Alma: termékenységszimbólum, illetve a germán képzetekben a halhatatlanságé is.

Gránátalma, narancs, szárított narancsszeletek, stb.: az almákhoz hasonlóan termékenységszimbólumok voltak ők is. Az őshazájukban pedig az év első termései révén a megjelenésük jó aratást ígért az eljövendő évre.

Karácsonyi gömbök: a szerencsét, gazdagságot és az emberi élet gyümölcsözését voltak hivatottak megsokszorosítani (mivel a fényt is visszaverik - "megsokszorosítják"). Ezek a modern helyettesítői a természetes anyagú termékenységszimbólumoknak (pl. alma). Valamint még az országalmát is képviselhetik, reprezentálva vele a keresztény Megváltó világi és vallási hatalmát.

Csonthéjas magok (pl. mogyoró): mindig is az élet és a termékenység szimbólumai voltak. Ezenkívül, a gyakorlatban és igen hasznosak tudtak lenni a hosszú hideg telek során, mert táplálóak és igen könnyen elállnak sokáig is.

Dió: a termékenység és a halhatatlanság jelképei volt. Dionüszosz és Artemisz, illetve a római Jupiter kedvelt termésének számított. Sőt, a diót a rómaiak Jovis glansnak, vagyis "Jupites golyóinak" hívták.

Minden, ami csak csillog: nem csak a jégre és hóra, vagy az angyalok szőke hajának másvilági csillogására emlékeztetnek, hanem magukban hordozzák azt a régi szokást is, mi szerint fémkorongokat, ruhabarabokat, és más figyelmet felkeltő dolgokat akasztottak a fákra, hogy ezáltal felszenteljék őket. Ezen felül olyan varázserőt is tulajdonítottak nekik, mi szerint el tudják üldözni a démonokat, így egészséget és tisztaságot ígérve.

Különleges formájú kenyér/sütemény, mézeskalács: az ókori görögök azt tartották, hogy a megáldott kenyerek szerencsét és egészséget hoznak az eljövendő évben. A rómaiak formákra sütött kenyereket küldtek egymásnak, mint újévi ajándékot. A középkori szerzetesek sok fűszerből és mézből sütöttek mézeskalácsot, ez által jelképesen felajánlva minden jót, amit a föld csak adni tud Jézus Krisztusnak.

Szaloncukor: cukor a bőség jele volt, illetve Isten jóságáé.

Mákgubók: ősrégi termékenység szimbólumok, melyet valószínűleg nagy mennyiségű magtermésüknek köszönhetnek. Szárított formában a végtelenségig elállnak, így az örök életet és a holtak feltámadását jelentik a keresztény képzetekben. A kettévágott mákgubóba helyezett miniatűr jászol is ezen szimbolikához tartozik (Jézus halhatatlan voltára utalnak). Valaha pedig, az ókori görögök számára, a mákmagok Deméternek voltak szentelve, akinek az áldása biztosította a jó termést.

Tobozok: az élet és a termékenység szimbóluma. 

Szalmacsillagok: csak relatíve nemrég lettek kedveltek. Az ő szimbolikájuk inkább a tél kiűzéséhez, illetve az aratási szokásokhoz kapcsolódik.

Gyertya (és égősorok): a Saturnalia alatt is már gyertyákat ("életfények") adtak egymásnak az emberek. A gyertya fénye a Nap visszatértét szimbolizálja, valamint az élet fényéét.

Forrás:
Christian Rätsch, Claudia Müller-Ebeling: Pagan Christmas: The Plants, Spirits, and Rituals at the Origins of Yuletide

2014. december 18., csütörtök

A karácsonyi örökzöldekkel való díszítésről

Az örökzöld növények díszítésként való használata nagy múltra tekint vissza a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnepek alkalmával. Már az ókori rómaiak is a Saturnália ünnepén magyallal díszítettek fel a Saturnus isten szobrait. Míg a pogány germánok Yule idején zöld ágakkal aggatták tele otthonaikat. Ám ezen növényeknek más szerepük is volt az esztétikai érzékek kielégítésén kívül. Az örökzöldek ugyanis az örök élet szimbólumai voltak, mivel akkor is életerősek és levelekben gazdagok, mikor minden más növény halott. Életszimbólumi fontosságuk azonban nem csak örökzöldségüknek volt köszönhető, hanem annak is, hogy sokan közülük, más növényekkel ellentétben télen érlelik be a terméseiket. Fontosnak érzem megjegyezni még, hogy ez az "örök élet" nem a keresztény gondolkodásban fellelhető, a lélek halál utáni halhatatlanságából fakadó élet (habár temetések idején ehhez hasonló szerepet is betölthettek), hanem sokkal inkább az a bizonyosság, hogy bármilyen nehezek is legyenek a körülmények, az élet (valamilyen formában) mindig fennmarad. Illetve, hogy a télre újra eljön a nyár, a növények újra virágozni fognak és a Nap újra melegen fog sütni le ránk. Az örökzöldek épp ezért lettek a házak díszei az év legsötétebb időszakában; hogy emlékeztessék az embereket az élet halhatatlanságára, illetve, hogy jelenlétükkel elősegítsék az újabb termékeny időszak eljövetelét.


Hagyományosan a növények házba való behozatalának általános ideje december 24-e volt, és akár szerencsétlenséget is eredményezhetett, ha ez előtt az időpont előtt kerültek fel díszítésként. A hálószobába pedig sok helyen nem volt szabad őket bevinni, ugyanis ott nem hoztak szerencsét. De az sem feltétlenül volt mindegy, hogy melyik fajta növénnyel hol díszítenek: pl. a borostyánt volt, ahol nem lehetett a látványosabb helyekre kitenni, mert akkor nem hozott szerencsét.

Leszedésükhöz is sok babona fűződik. Általánosan két időpont volt kijelölve erre: a január 6-a és a február eleji gyertyaszentelő napja. Ugyanis, ennél tovább a házban tartva már szerencsétlenséget hoztak. De, az egyik kedvenc magyarázatom szerint, január 6-a után az örökzöldek kis manókká váltak, akik aztán egész évben csak bajt okoztak a családnak. Leszedés után pedig a növényeket hol el kellett dobni, hol el kellett égetni, de az is megtörténhetett, hogy a haszonállatokkal etették meg őket, hogy azok termékenyek legyenek.

Pár díszítéshez használt örökzöld:

Babér: a béke, az öröm és a győzelem szimbólumának számított. Angliában egy helyen magyal és babér koszorút akasztottak a bejárati ajtóra, hogy az távol tartsa a boszorkányokat.

Rozmaring: sok helyen a magyallal együtt használták, hogy távol tartsa a szellemeket.

Puszpáng: csak a kerten növő bokrokról lehetett a díszítéshez ágakat törni.

Boróka: Olaszországban szerettek díszíteni vele; ágait karácsonyfaszerűen használták és ajándékokat akasztottak rá. Fontos volt védelmező funkciója is.

Tiszafa: soha nem volt szabad a templomkertből szedni. Azt tartották róla, hogy ha belekerül a díszek közé, akkor azon az éven halál várható a házban. Minden levelét és bogyóját karácsony után el kellett tüntetni az otthonokból.

Magyal: az északi népeknél az élet fontos szimbóluma. Szerencsét és termékenységet volt hivatott hozni a házba. Már a Saturnaliák idején is az emberek magyalt küldtek a barátaiknak, hogy azzal fejezzék ki nekik jókívánságaikat. Évszázadokkal később, Angliában sok helyen szerencsétlenséget hozónak tartották, ha karácsony előtt a házba került, és volt, ahol csak egy férfinak volt szabad behoznia. Az angol Felföldön azért használták, hogy távol tartsa a rosszalkodó tündéreket. Elvileg pedig, ha egy ágát házi kedvencünk jelenlétében akasztjuk fel, akkor az egész évben egészséges lesz.

Borostyán: az ókori időkben az örök életet, a hűséget, az odaadást és a halhatatlan vágyat szimbolizálta. Sok isten kedvelt növényének is számított: Ozirisz, Attis, Dionüszosz/Bacchus, Hymen, Pan, Zeusz, Thor, stb. A korai keresztény egyházatyák még tiltották is templomi díszítésként való használatát, pogány vonatkozásai miatt. A magyal igen kedvelt társának számított.

Fagyöngy: a kelták és a germánok számára az élet halál feletti győzelmét, az életerőt és az újjászületést jelképezte. Fontos növénye volt Friggnek, Donarnak, Baldernak, de egyes történetek szerint Perszephoné is fagyönggyel nyitja meg a pokol kapuját. Sok helyen a fagyöngyágakat fennhagyták a következő karácsonyig, amikor aztán levették és elégették, majd újakat raktak fel helyette. Tűz vagy villámcsapás ellen volt hivatott védelmezni. Azt is mondták róla, hogy csak karácsony idején szabad leszedni. Az pedig szerencsétlenséget hozhatott, ha egyáltalán nem volt a házban karácsonykor.

Fenyők: a halhatatlanság és a győzelem jelképei voltak.  Istenségek terén Aesculapiushoz, Artemis/Dainához, Kübéléhez, Agdistishoz, Dionüszosz/Bacchushoz, Demeter/Cereshez, Pan/Faunushoz, Silvanushoz, Poseidon/Neptunushoz, stb. kapcsolódtak. A germán területeken igen kedvelt volt régen a fenyőágak napfordulói dísznek való használata, melyből persze később a mai karácsonyfánk szokása is kinőtt.


Források:
Susan Drury: Customs and Beliefs Associated with Christmas Evergreens: A Preliminary Survey
Donald Watts: Dictionatry of Plant Lore
Marcel De Cleene, Marie Claire Lejeune: Compendium of Symbolic and Ritual Plants in Europe: Vol I Trees & Shrubs

2014. december 11., csütörtök

Növények a mágiában: mikulásvirág

Kép forrása
Latin név: Euphorbia pulcherrima
Istenség: Káli
Felhasználható: tisztaság, véráldozat, védelem

Habár manapság szinte kizárólag a keresztény karácsonnyal való asszociációjáról ismert ez a növény, de azért (szerencsére) a mikulásvirágnak más története is van. A mai Mexikó területén őshonos (itt akár 3-4 m-esre is megnő!), ahol a helyi népek számára igen fontos kultikus növény volt, sőt, már évszázadokkal az európaiak megérkezése előtt is virágoskertjeikben nemesítgették. Az azték neve cuetlaxochitl, mely egyes források szerint annyit tesz, mint "egy halandó virág, ami elhal és elhervad, mint minden, ami tiszta". Egy másik fordítás szerint viszont egyszerűen annyit jelent, hogy "az istenek fattyú virága". Bármi is legyen az igazság, a mikulásvirág az aztékok számára a tisztaságot jelképezte, míg piros színe azt a vért szimbolizálta, amit az isteneknek áldoztak fel. Egyes források szerint az is megesett, hogy a belőle készült vörös festéket vallási szertartásokban használták fel, vér reprezentálására. Az pedig teljesen biztos, hogy vöröses-bordós textilfestéket készítettek belőle. Míg legenda szerint, egy azték isten adta a virágnak piros színét, hogy emlékeztesse az embereket a rendszeres áldozatok felajánlására.
Manapság Mexikó őslakosai közül továbbra is sokan használják a mikulásvirágot ajándékként a régi istenek, vagy a nem éppen kanonizált, kvázi-szentek számára. A Mexikói-öböl közelében élő huaxtec indiánok pedig a hajtásaiból teát készítenek, hogy a segítségével szebben és könnyebben énekeljenek és olvassanak, valamint, hogy bölcsebbek legyenek.
További érdekesség róla, hogy a Himalája déli oldalán is meghonosodott, ahol is az ott éli nepáli és indiai hinduk számára a vörös levelei a női életerőt szimbolizálják. Továbbá, Káli istennő egy igen kedves virágának számít, és az egyik legfontosabb rituális virágáldozat számára. Nepálban a csillagszerű bimbóit, rügyeit, magjait és termését egy bizonyos füstölőkeverék készítéséhez használják, melyet aztán különféle rítusok alkalmával égetnek. Egy bakshi dhup ("boszorkányfüst") nevű keverék hozzávalója is, mely távol hivatott tartani a boszorkányok és démonok veszélyes hatásait.

A mikulásvirág teje bőrirritáló hatású!


Források:
Bernard Ortiz de Montellano: Aztec medicine, health, and nutrition
Emory Dean Keoke, Kay Marie Porterfield: Encyclopedia of American Indian Contributions to the World
José Antonio Burciaga: Drink Cultura: Chicanismo
J. John: A Christmas Compendium
Christian Rätsch, Claudia Müller-Ebeling: Pagan Christmas: The Plants, Spirits, and Rituals at the Origins of Yuletide

2014. december 7., vasárnap

A boszorkányi mindennapok

Miből is állhatnak a boszorkányok mindennapjai?
Biztos varázslatok végzéséből, bájitalok főzéséből, rúnák írogatásából, tarot kártya tanulmányozásból, meditációkból, meg különféle szertartásokból, igaz?
Hát, nem.
Ugyanis, még nem találkoztam olyan boszorkánnyal, akinek ne kellett volna pénzt keresnie, mosogatnia, főznie, takarítania. Persze ezek mellett sokan megpróbálják az előbb felsoroltak egy részét beleszorítaniuk a hétköznapjaikba. Vannak, akiknek ez elég jól is működik. De vannak olyanok is, akiknek kevésbé. És vannak olyanok, mint én is, akik az egészhez teljesen máshogy állnak.

Először is meg kell különböztetnünk a ma "boszorkányságnak" titulált egyveleget a hétköznapi, illetve szertartásos mágikus gyakorlatokat, a neopogány vallási szertartásokat, a tárgyak által végzett jóslásokat, illetve magát, a hagyományos értelemben vett boszorkányságot. A hétköznapi mágia alatt azon varázslatokat és társaikat értem, melyek alapvetően bárki számára elvégezhetőek (pl. pénzhozó varázslatok, amulettek készítése, szerelmi kötés, stb.). Az ilyen dolgokban kimondottan jártas illető a varázshasználó, és attól még, hogy valaki sok ilyen munkát végez, nem lesz boszorkány. A szertartásos mágia megint más tészta, mely szintén gondolkodásmódjával és hozzáállásával nem feltétlenül alkalmas egy boszorkányi gyakorlat működéséhez. A jóslásnak megvannak a maga szakértői, és ha a történelmi tényeket nézzük, egy boszorkánynak jobban kéne érteni ahhoz, hogy a szomszéd elkóborolt macskáját meglelje, mint hogy tudja, hogyan fog alakulni valaki szerelmi élete. A középkor, kora-újkor boszorkányai pedig keresztények voltak, nem pogányok, és végképp nem neopogányok. Persze felvethetnénk azt, hogy rendben van, de a boszorkány az, aki mindezeket egyszerre tudja, ám ez igen távol áll a történelmi tényektől. A szertartásos mágia az elit  és tanult emberek "szórakozása" volt, hétköznapi mágiát szinte mindenki űzött ilyen vagy olyan formában, és különböző jóslási formákat is bárki használhatott, anélkül, hogy az "ördöngős" tudományhoz értett volna. Persze attól még a fent felsoroltakkal is foglalatoskodhattak, de ez nem tette őket boszorkánnyá.

A boszorkány alapvető "megkülönböztető jele", hogy közvetlen és igen szoros kapcsolatban van a természetfeletti világgal. Ezért mondták azt, hogy a boszorkányokhoz beszélnek a növények, saját szellemeik vannak (melyeket általában valamilyen módon táplálnak is), sőt ők maguk is, szellemszerűen el tudnak repülni mindenhova; mások örömére, vagy éppen kárára, akár állatok formájában is. De képesek meglátogatni a holtakat másvilági nyughelyükön, különféle tündéri-paradicsomokba eljutni, vagy esetleg magára az ördögi szabbatra ellátogatni. Mindezek persze elsőre, és másodjára is teljesen abszurdnak tűnnek a legtöbb ember számára. Én nem is akarok senkit meggyőzni ezek valóságalapjáról ("aki nem hiszi, járjon utána"), csupán arról, hogy a történelmi boszorkányság alapjai ezekben a képzetekben nyugszanak. Azt pedig már csak az elszánt és merészt érdeklődőknek jegyzem meg, hogy ezek a dolgok ma is elérhetőek. Mindehhez pedig egy olyan hozzáállás és viselkedési forma szükséges, mely elismeri a szellemek létezését, tiszteletben tartja őket, és igyekszik mindig a kedvükben járni. E mellett már csak egy szolid, transzra és lucid álmokra épülő gyakorlatot kell fenntartani, mely lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt a szellemekkel. És ennyi a boszorkányi munka lényege, az összes többi (bármilyen "jó buli" is,) csak hab a tortán.

2014. október 30., csütörtök

Zenék a Halloween-i vacsorához


 Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.


A tökéletes hangulathoz megfelelő zene is kell. Ha már az ételhez és a tennivalókhoz adtam néhány tippet, akkor most segítenék egy kicsit a zeneválasztásban is.

Íme egy összeállítás Kevin MacLeod-tól, ami igazi Halloween hangulatot idéz: https://www.youtube.com/watch?v=9TWAv-sxKgs

Valamint az elmaradhatatlan klasszikus, ha Halloween kerül szóba:

Az eredeti: https://www.youtube.com/watch?v=X6QzbvH-ZNo

A ’91-es soundtrack: https://www.youtube.com/watch?v=cplUonBPjrs

Jó szórakozást kívánok!



További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2014. október 29., szerda

Varjak mágiája



  Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.


Van néhány olyan állat, aki szorosabban kapcsolódik Halloween ünnepéhez, mint a többi. Ezek egyike a varjú.
A varjak a legtöbb nép hitrendszerében a halálhoz kapcsolódnak, és ekként kerültek közel ehhez a jeles naphoz is. Majdnem mindenhol hírnök szerep is jut nekik, hiszen a megjelenésüket általában előjelnek tekintik.
Nagyon sok forrás váltva hivatkozik varjakra és hollókra, így sokszor nem is tudhatjuk, hogy valójában melyik fajról van szó.

A kelta mitológia Morrighan istennőjének gyakori alakja, és úgy tartják, hogy ha három varjat látnak együtt, akkor az Istennő figyelő szemével állnak szemben.
A walesieknél, Mabinogion mondakörben a halál küldönceként varjú érkezett, de ugyanitt a boszorkányok át is tudtak változni ebbe az alakba.
A görögöknél Apollón jelképe volt, de mind a görög, mind a római néphagyományok jóslásra is használták őket, melynek során röptükből próbálták kifürkészni a jövőt.
Az észak-amerikai indián históriák közt se szeri se száma a varjakról szóló mágikus történeteknek, sőt, egyes törzsek lélektolvajoknak is tartják őket.
Az északi népeknél Odin egyik megjelenési formája volt, ráadásul a repülő varjakat az ő kémeinek tartották.
A Talmud szerint, amikor Káin megölte Ábelt, egy varjú tanította meg az embert, hogy miként kell eltemetni a holtakat.
A biblia – talán pont a számos mágikus kötődés miatt – tisztátalan lényként tekint rá, és még Noé is csak utolsó madárként engedi ki a bárkájáról, amikor rátalál a szárazföldre.

A leggyakoribb hiedelmek a varjakkal kapcsolatban:
- Ahol megjelennek, ott halál száll a házra, különösen ha a ház fölött átrepülve háromszor károg.
- Ha alacsonyan szállnak, betegséget hoznak.
- Ha reggel először a varjú énekel, esni fog.
- Varjút ölni balszerencsét hoz, de ha véletlenül mégis megtörténik, fekete ruhát öltve kell eltemetni.
- Ha keletről, vagy délről repül át felettünk, az szerencsét hoz.

A boszorkányság tárgykörében elsősorban a varjak fajszintű, vagy individuális szellemének transzállapotú megszólításáról és alakváltásáról beszélhetünk, hiszen a velük kapcsolatos egyéb szokások, valamint megfigyelések sokkal inkább a népi babonák közé tartoztak.

Érdekesség, hogy kitűnően el lehet sajátítani a varjú hangjelzéseit, és ezáltal kommunikálni vele, valamint ami tagadhatatlan, hogy a madarak között Ő az egyik legintelligensebb, és számos ember kitűnő barátja a sövény mindkét oldalán.


További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2014. október 28., kedd

Soul cake - léleksütemény


Európa több országában is szokás volt halottak napján (nov. 2.) süteményeket sütni, melyeket aztán vagy vendégeknek, vagy gyerekeknek, vagy pedig a szegényeknek osztottak szét. Ezen édességek receptje faluról falura változott: egyes német források fekete színű tésztáról beszélnek, míg az angol részeken főként zabbal, vagy szárított gyümölcsökkel készült ételről van szó. De a léleksüteményeket általában nem csak egyszerűen szétosztották: a gyerekek és a koldusok házról házra jártak, kis mondókákkal, vagy imákkal és énekekkel a holtak érdekében, melyekért aztán majd megkapták a finomságot. Talán már ebből is többen kikövetkeztethették, hogy a modern "trick or treating" szokását is egyes teóriák erre a hagyományra vezetik vissza. Ám a léleksüteményeknek még jóval nagyobb jelentősége volt, mint a mai gyerekszórakoztató-édességszerző mulatságnak. A holtak érdekében elhangzó imák, énekek, zsoltárok a lelkek halál utáni jó sorsát voltak hivatottak biztosítani. Ezenkívül, az édesség a házba véletlenül betoppanó személynek való ajándékozása arra utalhat, hogy valaha kimondottan azt gondolták, hogy a holtakat magukat etetik így, vagy az őket éppen megszemélyesítő egyéneket. Egy valamivel keresztényebb hit szerint pedig, minden elfogyasztott léleksütemény után egy lélek szabadulást nyer a purgatóriumból. Így már nem is hangzik olyan furcsán az egyik tipikus angol léleksütemény kéregető mondóka legismertebb sora: "A Soul, a Soul, for a Soul Cake" ("Egy lélek, egy lélek, egy léleksüteményért")

2014. október 27., hétfő

13 tévhit Halloweenról

 

Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája


1. tévhit: Az Ősök előtti tisztelgés ideje
Bármennyire is romantikus lenne halottak napján tisztelegni az Ősök Szellemei előtt, ez a hagyományok tükrében mégsem a megfelelő időpont.
Sok európai hagyományban a téli napforduló az erre rendszeresített alkalom. Ilyenkor teremtettek velük kapcsolatot a régiek, nem pedig Halloweenkor - amiről persze azt sem tudták, hogy micsoda.


2. tévhit: A boszorkányünnep
Azt, hogy Halloween, vagy Samhain valaha is boszorkányünnep lett volna, minden valamit is magára adó néprajzos tudja, hogy badarság, ahogy a 8 ünnep körének ilyen jellegű felhasználása is. Ennek ellenére még mindig nagyon sok boszorkánysággal foglalkozó személy ünnepli ezt az alkalmat, amiért nem is kárhoztatható senki, hiszen a különleges hangulat ezen a napon tagadhatatlan.


3. tévhit: Trick-or-treating
Sokan azt gondolják, hogy már a kis kelta purdék is műanyag üstöcskével rohangáltak, hogy édességet kunyeráljanak. Ezzel szemben ez a hagyomány csupán 1940-ig vezethető vissza, és nem mellesleg ezen  rövid idő alatt is elég zajos története volt, mely számtalan érdekességet ölelt fel a szexuális zaklatástól, a mérgezett cukorkáig.


4. tévhit: A kelta újév és halál ünnep
Az egyik legelterjedtebb elképzelés, hogy a kelták ekkor ünnepelték újévet, összekötve a holtak ünnepével. Ezek az elképzelések az 1800-as évek végén láttak napvilágot, majd hamar el is tűntek, de romantikus mivoltuk miatt a köztudatban azóta is élnek. Újév sem volt ekkor, de még csak holtak ünnepe sem. Persze a kelták nagyokat ünnepeltek ilyenkor, de egy kicsit más tematika szerint.


5. tévhit: Halloween egy ősi pogány ünnep
Halloween gyakorlatilag egy nagy keverék a műanyag üstben.
Van benne egy nagy adag keresztény hagyomány, számtalan folklór elem, határozott modern hatás, de persze került bele néhány csepp a pogány ünnepekből is. Sok kor és sok nép hatásai alakították ki mai formáját, de csak annyira ősi pogány ünnep, mint a karácsony.


6. tévhit: Az ősi Tölgykirály-Magyalkirály sztori
A pogányok szeretik a Magyalkirály és Tölgykirály harcának felelevenítését Halloween ünnepén, általuk szemléltetve a sötétség és a világosság viszonyát. Azonban minden ellenkező híreszteléssel szemben a történet alig ötven éves, nem pedig régi, titkos favésetek, vagy ősi kőtáblák hozománya – ahogy néha hallani lehet.


7. tévhit: A töklámpás réges-régi története
Ha a töklámpás kerül szóba, akkor a legtöbben már mozdítják is a szájukat, hogy kimondják: Jack o’ lantern. Ám sajnos itt is bakikba futunk, mivel a történet, melyet idéznek, valójában nem a jelen sztoriról, hanem a lidércfényről szólt eredetileg, ráadásul a tökfaragás is csak a 19. század terméke.


8. tévhit: A régi szokás, néma vacsora
A fordítva felszolgált, némaságban elköltött vacsora szokása a magukat tradicionálisnak képzelő kollégák nagy kedvence Halloween idején. Egy tökéletesen új dologról van szó, hiába próbálják velünk elhitetni, hogy már az idők kezdetén is csendben eszegettek ilyenkor.
Természetesen a holtak szellemének megvendégelése létező momentum megannyi kultúrában, sőt, még néma vacsorát is találunk a hagyományok között, csak éppen tökéletesen más céllal.
Ennek ellenére jó muri egy ilyen alkalom, és ha az ember nem felejti el, hogy a szokás nem idősebb, mint ő maga, akkor miért is ne csinálhatná…


9. tévhit: Boszorkányújév
Az, hogy a boszorkányok ezen a napon ünnepelték volna az újévet, valójában minden alapot nélkülöz és semmilyen forrás nem támasztja alá.
Ha érdekelte őket egyáltalán az újév, akkor minden bizonnyal azon a napon tartották, amikor mindenki más.


10. tévhit: Pentagramma, a Halloween ősi jelképe
A pentagramma eredete valószínűleg Mezopotámia, ahol a sarok szót jelentette. Onnan került a görögökhöz, ahol Vénusz jele lett, majd a középkorban elkezdték az őselemek szimbólumaként alkalmazni. A Golden Dawn is használta előszeretettel, így néhány kellemetlen félreértés útján kapcsolódott a boszorkánysághoz, majd ezen keresztül Halloweenhoz. Természetesen az ünnephez nincs semmi köze.


11. tévhit: A tévhitek száma
Valójában tévhit az, hogy 13 tévhit lenne Halloweenról, mivel most csak 11 jutott eszembe…


További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2014. október 26., vasárnap

Hogyan gátold meg, hogy a frissen elhunyt családtagod kimásszon a sírjából


Félsz attól, hogy halála után egy családtagod, vagy ismerősöd kikel a sírjából, és visszajár majd halált és pusztulást hozni az élőkre? Semmi probléma! Külön erre az esetre itt van pár módszer, amit már felmenőink is alkalmaztak és megbízhatónak találtak:
Tégy a halott szájába (közelébe) pénzt, hogy ne jöjjön vissza keresni, ha valahol dugipénze/elásott kincse lenne. Vagy esetleg, hogy tudjon fizetni a túlvilágra való átkelésért.

Temesd el vele a kedvenc, vagy gyakran használt dolgait, nehogy őket hiányolva visszatérjen.

A lakást ne az ajtón (vagy egy ablakon) keresztül hagyja el a holttest, hanem külön a számára bontsák meg a falat, majd a temetés után építsék a rést újra be.

Kösd össze a test két nagylábujját.

Kösd össze a kezeit (erre a rózsafüzér is tökéletesen megfelel, és még nem is olyan feltűnő).

Vagy a kezeit és lábait egyaránt.

Az elásott testre még rakj három nagy követ is - egyet a fejre, egyet a torzóra, és egyet a lábakra.

Vagy akár egy egész kőhalmot készíts rá. Biztos, ami biztos alapon.

Szúrj egy karót a mellkasába/szívébe.

Üss szögeket a lábába.

Vágd le a fejét (és rakd a lábához, ahol már nem fogja tudni elérni.).

Vágd ketté a holttestet. Vagy sok darabba.

2014. október 25., szombat

Szemgolyóragu

 
Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája
 
A tavalyi boszorkányujj recept sikere után, idén ismét bemutatok egy Halloweeni ételt. A szemgolyóragu elkészítése nagyon egyszerű.

Készítünk egy jó adag tetszőleges paradicsom-alapú szószt, ami lehet milánói, bolognai, paradicsomos-padlizsános, vagy bármi más.

Ezt ráhalmozzuk a kifőzött metéltre, ami ha zöld, akkor még megfelelőbbé teszi az ételt az ünnepre.

Erre helyezzük a kettévágott mozzarella golyót, amibe felül lyukakat helyezünk el.

Ebbe tesszük a kettévágott, paprikával töltött olajbogyót, amit készen, üvegben lehet kapni, szinte bárhol.

Már csak a pupillákat kell borsból belehelyeznünk, valamint az ereket rátennünk, amik készülhetnek hajszál vékonyra vágott és megfőzve felpöndörödött paradicsomhéjból, vagy akár sáfrányszálakból is.

Mondanám, hogy jó étvágyat kívánok, de ennél az ételnél az étvágy a legkevésbé sem „szem”-pont.


2014. október 24., péntek

Ne egyél boszorkányt!

 




A boszorkányoknak nevezett személyek tevékenységéről sok mindent gondoltak az idők során. Ezen képzetek közé tartozott a kannibalizmus is, ami ugyan mára már inkább csak mesék részeként maradt fent (lásd Jancsi és Juliska). Ám valaha ezt a vélt boszorkányi gyakorlatot egyesek komolyan gondolták, sőt, még törvényeket is hoztak vele kapcsolatban. A frankok által megírt száli törvényekben (Lex Salica) is szó esik erről a kihágásról: a boszorkányokat 200 shillingre büntették egy ember megevéséért (ez persze egyben azt is mutatja, hogy a törvényalkotók azért nem vették olyan komolyan ezt a kihágást). Egy 775-790-ből származó szász forrás viszont igencsak máshogy kezeli ezt az elképzelést. Itt a törvényalkotók épp azt tiltják meg, hogy az emberek megégessenek olyanokat, akikről azt hiszik, hogy boszorkányok, és a kannibalizmust gyakorolják. A legérdekesebb viszont az egészben talán az, hogy nem csak a boszorkány megégetéséért járt halálbüntetés, hanem az is külön meg lett tiltva (és szintén az életvesztés terhe mellett), hogy az önbíráskodó emberek a boszorkány húsát evésre adják valakinek, vagy hogy önmaguk egyék meg.

2014. október 23., csütörtök

A múmia-por

 
 
Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája



Nem is olyan régen, a 18. században, még a legtöbb hazai patikában is kapható volt ez a bizarr alapanyag.

Többféle izgalmas hatást tulajdonítottak neki, úgy mint a malária, tuberkulózis, fejfájás, daganatok, gyomorfekély, vagy a szívbetegségek gyógyítását, de még az épületeket is szilárdabbá tette.

Néha nem por, hanem desztillátum formájában alkalmazták, de az egyszerű testrészek is kelendőek voltak.



Nem csak a gyógyászat, hanem a rituális mágia is előszeretettel használta múmiák maradványait, és ebben az időben virágzó piac épült ezekre az igényekre, így a patikusok sokszor még sírokat is raboltak a profit érdekében.

Egyébként a mágikus poroknak igen elterjedt kultúrája van, az európai néphittől kezdve, az észak-amerikai indiánszokásokon, vagy akár a vudun keresztül, az egyiptomi hagyományokig, mindenfelé.

Egyszer talán írok ezekről is egy összefoglalót…



További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2014. október 22., szerda

Az ősök imádata



Az ősök imádata alatt alapvetően két dolgot értünk: egyrészt az egyéni, közvetlen felmenőink (az elhunyt hozzátartozóink) tiszteletét, másrészt pedig a nagyobb közösségünk (törzs, nemzetség, nemzet) bizonyos, valamilyen módon kiemelkedő holt személyeinek (akik egyénként lehetnek csak mitikus alakok is) a hódolatát. Tehát, valaki imádhatja a nagyanyja és a dédszülei szellemét, csakúgy, mint mondjuk Kossuth Lajost, vagy Hunort és Magort. Maga a tisztelet pedig ugyanúgy zajlott/zajlik, mint minden más szellemi lény esetében: imákkal, áldozatokkal, felajánlásokkal, szertartások keretein belül és ünnepek során, illetve közvetlen kapcsolatteremtéssel eksztázis által.

Az egész gyakorlat alapja az volt, hogy a holtak egy bizonyos (általában szellemi) minőségben a haláluk után is tovább léteztek. Sőt, ebben a létformában képesek voltak befolyással lenni a még élő emberek hétköznapjaira. A hatásuk persze lehetett jó is és rossz is, általában attól függően, hogy a halott elégedettnek érezte-e magát új létezési módjában, vagy sem. A holtak rosszindulatának a fizikai manifesztációi lehettek a különféle betegségek, járványok, hirtelen halálesetek, illetve a rossz termés. A pozitív befolyásuk termékenységben, jó termésben, a jövő felfedésében, vagy éppen abban nyilvánulhatott meg, hogy nem tettek az élőkkel semmit. Sőt, egyes adatok szerint a holtakhoz lehetett járulni, és nekik megfelelő áldozatot bemutatva egy konkrét ügyben is el lehetett érni a közbenjárásukat (hasonlóan ahhoz, ahogy ma egy keresztény egy szenthez közeledne).

2014. október 21., kedd

Halloween amulett


Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája
 


Halloween minden pillanata arról szól – illetve annak profanizált megfelelője -, hogy megvédjük magunkat, családunkat, házunkat, vagy jószágunkat a Túlvilágról ilyenkor könnyűszerrel átlépő szellemektől. Erre szolgál a töklámpás, a zajongás, vagy éppen az ijesztő álruhák, de ennek egy klasszikus módja az alábbi amulett elkészítése is.


Hozzávalók:
Egy friss tök
Egy fehér gyertya
Három csipet só
Egy kis darab gyolcs
Egy kevés spárga
Három apró csirketoll
Egy kicsi szög


Elkészítés:
A tökből éjfélkor kivágunk három magot és a gyolcsra helyezzük.
Rászórjuk a sót, és ráhelyezzük a szöget, illetve a tollakat.
A gyertyával 13 csepp viaszt csepegtetünk rá, miközben az alábbi szöveget kántáljuk:

„Vékony fátyol átszakad,
 Bitang lélek itt ragad.
Nem a házad az én házam,
Nincs keresnivalód nálam.”

Végül becsomagoljuk a gyolcsot, és összekötjük a spárgával.


Az amulettet magunknál hordhatjuk, de az ajtó fölé is akaszthatjuk, attól függően, hogy minek az oltalmazására készült.



További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2014. október 20., hétfő

Egy 12. századi rémtörténet


Történt egyszer, hogy egy fiatal suszter beleszeretett egy konstantinápolyi nemes hölgybe. A szerelmes legény, hogy magasabb társadalmi rangra emelkedjen, ezáltal közelebb kerülve szíve vágyához, beállt katonának. De jaj, mindeközben, ugyanis a szép hölgy meghalt. A fiatalember ezt megtudva, elment a kriptájába, ahol együtt hált halott kedvesével. Az aktus után viszont egy hangot hallott, mely utasította, hogy a megfelelő időben térjen vissza, meglátni, mi is lett szerelmük gyümölcse. Miután a kellő idő eltelt, a suszter visszatért a kriptába, ahol is megkapott egy emberi fejet, aminek gorgó-szemei voltak. A fejet a tengerbe dobták, ahol azóta is veszélyes örvények találhatóak a vízben.

2014. október 19., vasárnap

Bloody Mary – avagy ne nézz éjfélkor a tükörbe


Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája


Aki hallotta már Bloody Mary legendáját, az alighanem kerüli a fésülködést az éjszaka középső időszakában. De valójában miről is szól ez az elképzelés, és van valós alapja? Máris utánajárok.

Főként az angolszász és szláv folklórban jelenik meg a tükörből előtűnő szellem alakja. Ez a teremtmény az legrégebbi források szerint még nem ijesztgetett, hanem a jövőt árulta el. Azon belül is elsősorban a szerelemmel kapcsolatos információkat osztotta meg megidézőjével.

Talán az első változat egy angol szokás, amikor is a fiatal lánynak háttal kellett lemennie a lépcsőn, miközben az egyik kezében tükröt, a másikban pedig gyertyát tartott. Amikor a leány a tükörbe pillantott, megláthatta jövendőbelije arcát. Pórul is járhatott, hiszen ha egy koponya, vagy a halál arca nézett vissza rá, az azt jelezte, hogy még az esküvő előtt meghal.

Később ezen második opció demonizált formája élt tovább a hagyományokban – azok közül is elsősorban a serdülő lányok folklórjában. Így jutottunk el ahhoz a képzethez – amely számtalan film és könyv témáját adta már – miszerint éjfélkor, gyertyafényben, a tükörbe nézve háromszor kell kimondani Bloody Mary nevét, mire ő megjelenik, és a legváltozatosabb dolgokat teszi velünk, kezdve az arc összekarmolásától, egészen a lélek elrablásáig.

Hogy miért pont Bloody Mary, arra nincs egyértelmű magyarázat. Talán azért válaszották I. Mária gúnynevét, mert a protestánsokkal szembeni kegyetlensége elég ijesztővé tette szellemét egy ilyen szerepre.

Természetesen ennek is - mint a legtöbb modern szokásnak – van valós néprajzi alapja, ami pedig nem más, mint a catoptromancia, avagy a tükörből történő jóslás, illetve számtalan varázslat. Bővebben itt: http://azerdesz.hu/?p=1826


Nos, így Halloweenhez közeledvén, már csak egy mondanivalóm van: Bloody Mary,  Bloody Mary, Bloody Mary…



További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2014. október 18., szombat

Halloween 13 éjszakája (2014)


A ma induló, 13 részes sorozatot - immár hagyományosan - Erdész barátommal közösen bocsátjuk útjára. Egészen Halloweenig, minden nap egy újabb kapcsolódó, rövid érdekességet mutatunk be, kissé kötetlen formában. Az írásokat felváltva tesszük közzé, és minden második nap a másikét osztjuk majd meg.

A kezdeményezés célja, – amellett, hogy szeretnénk megismertetni Olvasóinkat a mondakör érdekességeivel – bemutatni, hogy a hazánkban nagy divattá vált „pogány” acsarkodás ellenére dolgozhatunk együtt, egymást segítve is, és ha két ember ugyanazzal a témával foglalkozik, nem kell feltétlenül egymás ellenségeivé, vagy konkurenseivé válniuk.

Jó szórakozást kívánunk az idei sorozathoz!

2014. október 13., hétfő

Növények a mágiában: csarab

Latin név: Calluna vulgaris
Nem: feminin
Elem: víz
Bolygó: Vénusz
Csillagjegy: Mérleg, Bika
Felhasználható: védelem, esőcsinálás, szerencse, boldogság, álmok
Virágnyelv: a fehér virágú változata a sikert jelenti

Azt mondják róla, hogy ha bőven virágzik, akkor erős tél fog következni, ha pedig gyönyörűen virít, akkor jó lesz a gabonatermés.
Skócia egyes részein, a fehér csarab növekedése egy adott helyen azt jelzi, hogy ott bizony tündérek jártak. Szintén a skótok tartották azt róla, hogy elégetve esőt képes hozni.
A fehér változatát különösen jó szerencsehozónak tartják, míg a bármelyik fajtájából készült koszorú a tükör köré rakva boldogságot hoz a házba. Valaha pedig a virágzó ágait az ablakokba szúrták, hogy sepregetéskor az ajtót őrző házi szellemek ne tűnjenek el.
Walpurgis éjszakáján a tehenekkel csarabkivonatot itattak, hogy megvédje őket az éjszaka kóborló boszorkányoktól. A német területeken a pajta bejárata mellé tettek egy belőle készült seprűt, hogy a gonosz ne tudjon bejutni (mert elvileg ha meglátta, meg kellett számolnia az összes levelét, ami reggelig eltartott). Toszkánában pedig a templomajtók fölé helyeztek ilyen seprűt, hogy felfedje a boszorkányokat. Az ottani hit szerint ugyanis, a boszorkányok ilyen seprűn jártak, és ha megláttak egyet, egyszerűen muszáj volt rápattanniuk, ezzel fel is fedve kilétüket.
Ha valaki álmokat szeretne látni, a fehér virágú változatát kell a párnája alá raknia.
Ezt az örökzöld növényt szokták az ogham18. "fájának" mondani, ami az U (ura) betűt takarja.
A legenda azt tartja, hogy piros változata a színét a csatában leölt piktek vérétől kapta.
A modern varázshagyományok szerint pedig magunkon hordva megvéd az erőszakos bűncselekményektől, de különösen a nemi erőszaktól. Persze, erre vonatkozóan nem tudok semmi garanciáról.


Források:
Marcel De Cleene, Marie Claire Lejeune: Compendium of Symbolic and Ritual Plants in Europe: Vol I Trees & Shrubs
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs

2014. október 1., szerda

Egy boszorkányperből idézve II.

 1756. április 1.


"Kinek hivnak?
Pogács Judithnak.
Hova való vagy?
Gyomaj.
Boszorkány vagye?
A vagyok.
Hol lettél? és hány esztendeje?
Gyomán, 3 esztendeje már.
Kitül tanultál? Tarcsai Bába Jancsó Ersétül.
Kik voltak Tarsaid?
Aradon lakozó Kovács Martonné Boros Jenőben, Varga Jánosné, Fekete Jánosné, Ács Istvánné, Oláh Jánosné dudás volt, Szekeres Istvánné, Csikos Gergely, Gyomán Domián Jánosné, Czigany Miklos, Jeneine, akit meg égettek.
Hol jártál, minek képében?
Mindenkor csak farkas képében, mert még jol meg nem tanitottak.
Tettéle kárt valakinek azon Farkas képében?
Nem tettem 4 Juhon kivül, de azt sem öltem meg, csak kergettem.
Hova jártatok?
Boros Jenei kopasz hegyre."

2014. szeptember 27., szombat

Berkenyezselé


Hozzávalók:
1,5 kg berkenyebogyó
900 g lédús alma
barna cukor

Megpucolás után, 1,2 l vízben tegyük fel főni az almát 20 percre (míg puha nem lesz). Ekkor adjuk hozzá a berkenyét, és addig főzzük őket, míg pépes állagúak nem lesznek. Szűrjük le.
Mérjünk ki minden 600 ml almás-berkenyés léhez 450 g cukrot, amit aztán melegítsünk fel. A levet pedig főzzük újabb 10 percig, majd csak ekkor adjuk hozzá a meleg cukrot. Ezután főzzük még újabb 10 percig, közben folyamatosan lekanalazgatva a habot róla.
Végül öntsük üvegekbe, amiket azonnal le is zárunk.


Forrás: 
Roger Phillips: Wild Food: A Complete Guide for Foragers

2014. szeptember 23., kedd

Boldog őszi napéjegyenlőséget!

Ősz. Az utolsó bőséges időszak a tél zordsága előtt. Bogyók mindenhol - körte, alma, lédús szőlő, és különféle olajos magvak.


Gombák rengetege. Megkezdődött a galócák szezonja, és a fehér pettyes kalapok előcsalogatják az árnyakkal teli időszak szellemeit is.


Mert a holtak el fognak jönni, a vad hajsza pedig újra az égen vágtat majd. Persze egyikük-másikuk már most köztünk van. Illő áldozatot kell bemutatnunk nekik.


Ez az utolsó esély, hogy örüljünk a bőségnek. Hogy dolgozzunk a földeken. Hogy egyszerre ünnepeljük meg a halványodó fényt és az erősödő sötétséget. Hogy elbúcsúzzunk a vegetáció szellemeitől és a fénylő létezőktől, hogy aztán üdvözölhessük a holtak árnyait és a fényteleneket.

2014. szeptember 12., péntek

Boszorkányos munkák

Minden boszorkánynak megvan a maga egyedi módja arra, hogy „boszorkánykodjon”. Ez sok mindent magába foglalhat, a teljesen hétköznapi dolgoktól egészen az extrém viselkedési formákig. Itt most csak párat szeretnék felsorolni ezekből, ötletek gyanánt a kezdőknek az ösvényükön való elindulásra, vagy éppen a haladóknak a gyakorlatuk kiszélesítésére.


Felajánlások tétele a különböző tisztelt lényeknek (erdőknek, mezőknek, hegyeknek, fáknak, ősöknek és más egyéb szellemeknek és isteneknek).

Rituálék, szertartások végzése (ünnepekre, lények tiszteletére, Hold változásaira, stb.).

Meditáció, transz, révülés, vagy a sövény átlépésének a gyakorlása.

Álommunka: lucid és vivid álmok, álomnapló vezetése.

Varázslatok végzése, amulettek és talizmánok készítése.

A mágia tanulmányozása.

Jóslási módszerek elsajátítása.

Mágikus eszközök készítése (pálcák, pentákulumok, fekete tükrök, rituális ékszerek, stb.).

Oltár(ok) állítása az imádott lényeknek, illetve azok gondozása, és rendszerek felajánlások tétele rajtuk. (Sokan az évszakok váltakozásainak megfelelően az oltár díszítését is módosítják, vagy hogy éppen mely szellemeket tisztelik az oltáron.)

Természetjárás, csendben, figyelmesen, felajánlások hagyásával, növények, sziklák és állatok megszólításával.

Szolgálattevés a Természetnek, vagy egy számunkra fontos helynek: szemét szedése, állatok téli etetése, ember okozta károk minimalizálása, stb.

Lakóterünk állat-, és növényvilágának a megismerése, valamint felismerésének a megtanulása (látványról, hangról, szagról).

Az évszakok változásának a közeli követése, a természet mozgásainak a figyelése.

A szabadban termő ehető növények, termések és gombák felismerésének, begyűjtésének és felhasználásának a megtanulása és gyakorlása.

Növények emberi testre kifejtett hatásának a tanulmányozása (mérgező növények - gyógyító növények).

Növények gondozása, és tiszteletre méltó szellemként való szolgálatuk.

Csontok szertartásos gyűjtése, azok gondozása és imádása.

Az országúton elütött állatok illő módon történő eltemetése.

Növényekkel való textilfestés.

Füstölők és füstölgők készítése, illetve azok használata.

Gyertyák készítése.

Néprajz és különféle mitológiák tanulmányozása.

Az európai boszorkányság múltjának a megismerése.

Más kultúrák mágikus hagyományainak, és varázslószemélyiségeik munkásságának a megismerése (sámánok, orvosságos emberek, vudu, seidr, stb.).

Régi írásmódok tanulmányozása (ogham, rúnák, vagy akár hieroglifák).

2014. szeptember 8., hétfő

Sövényboszorkányság

A sövényboszorkányság samanisztikus- és boszorkánygyakorlatokon alapul. Nem tartozik a Wicca ágazatai közé, helyette általában a tradicionális boszorkánysághoz szokás sorolni.
A "sövényboszorkány" kifejezés a szász "haegtessa" és az óangol "hægtesse" szavakból származik, amit durván "sövényen lovaglónak" lehet lefordítani. Maga a "haeg" szótő jelenthet "sövényt" vagy "kerítést", de "vénasszonyt" és "boszorkányt" is.
A sövényboszorkányok számára a sövény nem csak a kerteket a vadontól elválasztó fizikai határvonalat jelenti, hanem az ezt a világot és a Másvilágot elválasztó "fátyol" jelképe is. A sövény jelöli az átjárót a világok között, és a "meglovaglása", ami a fő mozzanat a boszorkányság ezen formájában, az azon való átjutást, vagyis a Másvilágba való látogatást jelenti. Ezt modern kifejezéssel a „sövény átlépésének” szokták nevezni.
A sövényboszorkányok gyakorlataikat legfőképp a régi európai boszorkányokról, javasasszonyokról, látókról és füvesemberekről fennmaradt információra alapozzák, kiegészítve ezeket a saját tapasztalataikkal. Munkájuk alapvetően magányos jellegű, de nem vetik meg a másokkal való együttműködés előnyeit sem. Mágiájukat a természet mély tiszteletével végzik, annak szellemeivel harmóniában dolgozva. Általánosan törekednek az egyszerűségre, és nem hívei a külsőségeknek. Habár egy-egy ilyen boszorkány mindennapi gyakorlata nagy eltéréseke mutathat, de általában értenek a gyógyítás valamilyen formájához, a gyógynövényekhez és különféle samanisztikus gyakorlatokhoz.
A sövényboszorkányok nem követik a Wiccából ismert Istennőt és Istent, habár vannak köztük olyanok, akik dolgoznak a világ különféle kultúráiból származó istenekkel vagy istennőkkel, de ezt egyéni módon, nem Wicca szertartások keretei közt végzik. Ami viszont sokkal általánosabb a sövényboszorkányok közt az a Természet szellemeinek a tisztelete, és a velük való szoros kapcsolat kialakítására való törekvés.
A sövényboszorkányoknak nincs egy adott morális kódjuk, helyette személyes etikájukra hagyatkoznak. Nem követik a Wicca Intésben szereplő „ne árts” kikötést, mivel tudják, ahhoz hogy gyógyítani tudjunk, néha ártani is tudni kell. Ezen filozófia megértéséhez elég csak egy műtétre gondolnunk: a sebész műtét közben árt a testnek, felvágja azt, vérveszteséget okoz, ám mindezen „rossz” által megteremti a lehetőségét az egészség helyreállásának.
A sövényboszorkányok a régi korok boszorkányainak és sámánjainak a szellemiségét és gyakorlatait igyekeznek átvinni a mai modern életükbe. Gyakorlatiasak, és készek megtenni azt, amit az élet elvár tőlük. Összekapcsolva a múltat, a jelent és a jövőt, az e világit és a túlvilágit űzik mesterségüket, meglovagolva a köztük található vékony határvonalat - a sövényt.

Egyéb olvasnivaló a témában:
http://walkingthehedge.net/hedge/what-is-a-hedgewitch/
http://sarahannelawless.com/2009/09/13/hedge-witchery/
Eriv de Vries: Hedge Rider: Witches of the Underworld

2014. szeptember 4., csütörtök

Honnan tudhatod, hogy boszorkány vagy?

Honnan tudhatom, hogy boszorkány vagyok? - mostanság elég sokan fordulnak hozzám ezzel a kérdéssel. Őszintén szólva, elsőre elég meglepőnek találtam ezt, hiszen az, hogy hogyan lehet boszorkánnyá válni gyakran felmerül, de arról már ritkábban van szó, hogy mi tesz valakit boszorkánnyá. Pedig, ha jobban belegondolunk, nagyon jó kérdés ez, tekintve, hogy mennyi könyv és sorozat állítja be a boszorkányságot valamilyen, az emberben meglapulni képes adottságnak. Így hát talán már nem is olyan nagy csoda, ha a „mesterség” iránt érdeklődőkben ilyesmi sejlik fel.

Elsőnek tehát azt kell tisztázni, hogy senki sem születik boszorkánynak, vagy lesz az a tudta nélkül. Bármit is írjanak a regényekben, vagy mutassanak a tv-ben, a boszorkányság nem egy, bizonyos emberekben lakó képesség. A boszorkányság "csupán" az emberiség spiritualitás iránti igényének egyik megnyilvánulási formája. Csak, hogy ennek a ténynek az átlagosságát érzékeltessem, ugyanezt el lehetne mondani az iszlámról, a kereszténységről, vagy akár a scientológiáról is. Persze, félreértés ne essék, a boszorkányság nem számít vallásnak, csupán egy spiritualitással átszőtt gyakorlatnak, melyben a hangsúly a megtapasztalásra van fektetve. Ugyanis nem elég hozzá hinni valamiben/kiben, hanem meg is kell azt élni, sőt, még közvetlen kapcsolatot is ki kell építeni vele. Nem elég előre leírt szabályokat követni, vagy templomoknak kinevezett épületekben imádkozni. A tisztelt szellemeket ugyanis meg kell keresni, és ismertségbe kell lépni velük. Ehhez viszont régi tanításokat, szokásokat kell megtörni és az emberi közösségek gondolkodásmódjától meg kell szabadulni. A boszorkányság épp ezért vad, megszelídíthetetlen, ezerarcú és a társadalmi normákkal szembehelyezkedő - csakúgy, mint a Természet és annak Szellemei, melyekhez a boszorkány mindenekelőtt hűséges.

Ahhoz, hogy valaki boszorkány legyen, alapvetően két kondíciónak kell megfelelnie: annak, hogy boszorkány (vagyis alapvetően egy nagy tudású európai varázsló/nő) akarjon lenni, illetve annak, hogy az illető személyt a Természet Szellemei beavatásukban részesítsék. Az első feltétel igen sok embernél megvan, különben nem is koptatnám most a körmeimet a billentyűkön. A probléma csak az, hogy a második feltételről sokan megfeledkeznek, és nagyon kevesen szólnak. Többek között e miatt is van egy nagy csapat ember, aki boszorkánynak nevezi magát, miközben a Szellemek beavatását nem nyerte el. Ide tartoznak azok, akik a boszorkány elnevezés mögé bújva próbálják mások pénzét elnyerni, vagy éppen túl kényelmesen elmerültek a szép köpenyek, menő seprűk és pentagrammák játékvilágában és nem hajlandóak tovább fejlődni. Ezenkívül, a legtöbb kezdőnél is csak ez az első kondíció van meg, és ritkán tudják, hogy milyen fontos is a másodikkal rendelkezni. Őket viszont ezért nem lehet igazán felelősségre vonni, hiszen nem az ő hibájuk, hanem a régóta gyakorlóké, akik ezt a tényt hajlamosak elfelejteni kiemelni, vagy egyáltalán megemlíteni (tisztelet a kivételnek). Egyébként érdekes, hogy az ilyen "egy kondíciós boszorkányok” általában igen ragaszkodnak a boszorkány elnevezéshez, és ezt sokszor különféle boszorkányosnak vélt öltözékek és ékszerek hordásával is kifejezésre próbálják juttatni (mint egy megerősítésként önmaguk és a „nagyközönség” számára). Na, nem mintha a boszorkányos dolgok viselésével bármi baj lenne, legtöbben (ha is nem mindannyian) átesünk egy ilyen korszakon, és néhány eleme akár életünk végéig is velünk maradhat. A baj csak ott kezdődik, amikor minden egyedül a külsőségekről szól, az igazi jelentés hiánya nélkül. Amikor a magát boszorkánynak nevező személy nem ás mélyebbre, nem akar többet, nem próbál a magasságokba hágni, csak hogy a mélységbe esve megtanuljon repülni a fellegekben.

Tehát, a boszorkány nem a saját erejének köszönhetően nyeri el a címét, hanem azokon a kapcsolatokon keresztül, amiket a Szellemekkel kiépít. Ebben a tényben rejlik a határvonal a boszorkányosat játszó ember és a valódi boszorkány között. Itt már nem arról szól a „móka”, hogy jól mulatunk a gyertyafényben, hanem arról, hogy megtapasztaljuk újra és újra a Természet nem anyagi oldalát, remélve, hogy ép elmével térünk vissza onnan. Ez az a pont, amikor az akarás és álmodozás helyét átveszi a megtapasztalás. Sokszor lehet azzal az elképzeléssel találkozni, hogy a boszorkány nem hisz a Szellemekben (esetleg istenekben), hanem tudja és ismeri őket. Itt is pontosan erről van szó. De megint csak van benne egy nagy buktató, amit már több emberen megfigyeltem: a hit és a tudás valójában kéz a kézben jár. Mert a nagyon erős hit egy ember számára felérhet a tudással, míg a hit nélküli tudás kétkedéshez, bizonytalansághoz, vagy akár az igazság elvetéséhez is vezethet. Ha például megkérdezünk egy igazán hithű keresztényt, az teljes magabiztossággal fogja állítani, hogy Isten létezik. Számára Isten létezése ugyanolyan tény, mint az, hogy az ég kék. Míg egyes extrém keresztény csoportoknak a valóság mit sem ér a hit szemében: azt sem hajlandóak elfogadni, hogy a Föld kerek vagy, hogy dinoszauruszok léteztek. A boszorkánynak is ügyelnie kell arra, hogy ne tartsa a hitét egynek a tudással; mert attól csupán, hogy Ő éppen valamilyen ókori istent imád, vagy egy olyan rendszert követ, melyet egy boszorkányos írásból lesett el, még nem fogja közvetlenül ismerni isteneit/szellemeit. A beavatás és a tudás a transzállapoton keresztül, a szellemek felénk való kinyúlásával jön meg. Talán hasonlíthatnám ezt ahhoz, amit a csillagászok átéltek, mondjuk a fekete lyukakkal. Először csak elméletben léteztek, számítások és könyvek absztrakt lényei voltak csupán, akiknek a létezését vagy elfogadták, vagy nem. Aztán a megfelelő műszerek segítségével megdönthetetlen bizonyítékok születtek a valóságukat illetően – a teória, a hit átlépett tudásba. A szellemekkel és istenekkel is hasonló a helyzet. Az érdeklődő olvashat róluk és vagy elfogadja őket, vagy nem. De a transz, a „megfelelő műszer” segítségével a hit helyét itt is a tudás és ismeret veheti át. Majd ekkor tárulnak fel előttünk a boszorkányság igazi mélységei, melyek egyben az igazi magasságai is. Persze az egészben az az irónia, hogy ha az ember már megtapasztalta ezt, akkor általában nemsokára arra is rá fog jönni, hogy a boszorkány kifejezés nem is olyan fontos. Mert az csak olyan, mintha az óceánt próbálnánk egy pohárba beletölteni: egy része ugyan beleférhet, de az egészet soha nem fogja megközelíteni sem.

Tehát honnan is tudhatod, hogy boszorkány vagy? Ez egyszerű. A Szellemek részesítettek beavatásukban? Azonosulsz a boszorkány kifejezéssel? Ha erre a két kérdésre igennel válaszoltál, akkor gratulálok, boszorkány vagy! Ha nemlegesek a válaszaid, akkor megnyugodhatsz, nem vagy boszorkány. Ám ha az szeretnél lenni, akkor sem kell szomorkodni, mert szeretik a Szellemek a lelkes újoncokat! Csak menj ki az erdőbe, a mezőre, hívd meg a Szellemeket és figyelj!

2014. augusztus 31., vasárnap

Augusztusi emlékek

Volt szerencsém a felhők mögül elő-előjövő teliholdhoz, mely "szuper" volt, a szó több értelmében is.


Aztán később a fogyó holddal is nagyon jókat bújócskáztam.


A gombák uralma ebben a hónapban is folytatódott. Na, nem mintha panaszkodnék, mert a vörösboros gomba egy kis borókás sertésszelettel csodás tud lenni.


A virágmagok szedése is fokozódott. Körömvirág, ruta, sáfrányos szeklice, szagos bükköny, izsóp, oroszlánszáj, muskotályos zsálya - mind magoktól terhesek.


A nadragulya termései is lassan mind beérnek. Ó, azok a fekete gyönyörűségek!


Az egyik kis tölgyfánk pedig szép sárga virágokat hozott.


Na jó, csak viccelek, csupán egy réti zörgőfű nőtt bele.

Rengeteg késő tavaszi, nyár eleji növény úgy döntött, hogy még egyszer kivirít: a bodza, a veresgyűrűs som, de még ibolyát is láttam. A közelünkben pedig a komló úgy határozott, hogy ha már eddig nem virított ki, akkor majd most!


Aztán persze ott volt Erdész fantasztikus kis rituáléja is, ahol az Erdő Szellemei megint csak kegyeikben részesítettek minket.

2014. augusztus 27., szerda

Új oldal: a boszorkányság alapjai


Mindenkivel nagyon boldogan tudatom, hogy a blogom végre egy újabb oldallal bővült!
A címe "A boszorkányság alapjai", és azon írásaim vannak rajta összegyűjtve (remélhetőleg) átlátható formában, melyet a boszorkányság témakörében írtam.
Az oldal itt található meg.
Kellemest böngészést hozzá!

2014. augusztus 24., vasárnap

Eső az erdőben


Erdész barátom tegnap esti rituáléja egy kissé esősre sikeredett. Persze az esőcseppek ritmusos kopogása is képes az embert transzba ringatni...


Aztán nagy alázattal tudja eltölteni az embert, ha többen is hajlandóak egy rituális tett erejére a segítségére támaszkodni. Épp ezért mindenkinek meg szeretném köszönni, aki csak volt elég bátor ennek a bevállalásához!
Na meg persze Erdésznek is jár egy nagy adag köszönet, hogy lehetővé tette ezt az egészet!

 





2014. augusztus 19., kedd

Növények a mágiában: gilisztaűző varádics

Latin név: Tanacetum vulgare
Energia: feminin
Elem: víz
Égitestek: Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Felhasználható: hosszú élet, gyógyítás,

A hosszú élet növényének tartották, több okból is. A középkori latinban athanasiának hívták (valószínűleg hosszan tartó virágai miatt), ami a görög athanatos, vagyis halhatatlan szóból származik. Egyes mítoszok szerint Ganümédesszel is ezt itatták meg, hogy halhatatlanságot nyerjen. Ezenkívül holtestek épségének a megőrzésére alkalmazták, valamint a vele bekent húsról azt mondták, hogy nem támadják meg a legyek. Utóbbi feltevésnek lehet valami valóságtartalma is, mivel a varádicsot széles körben alkalmazták rovar (és főként légy) ijesztő növényként: vagy a padlót szórták fel vele, vagy a konyhában akasztották ki csokrait. De még a kutyák szőrét is átdörzsölték a leveleivel, hogy azok ne legyenek bolhásak.
Különböző, már-már mágikus úton gyógyítani is próbáltak vele az idők folyamán. A cipőbe téve malária és köszvény ellen alkalmazták. Megtörve pedig a meddő nők a köldökükre rakták, hogy teherbe tudjanak esni (ezen felhasználása azért is érdekes, mert főzetét igen gyakran itták a nem kívánatos terhességek megszakítására).
Egy marylandi babona szerint pedig nem volt szabad magról vetni, mert különben halált hozott a családba.
A hudu mágiában a teáját a rendőrség távol tartására használják, vagy magát a növényt teszik a cipőbe ugyanezért.
A modern nyugati varázshagyományokban a hosszú életet adó hatására szokás koncentrálni, melyet kiterjesztenek a különféle mágiák élettartamára is.

Gyógynövényként:
Virágának teáját (mint arra neve is utal) bélféregűzésre használták, ám óvatosan alkalmazandó, mert mérgező is lehet. Terhes nőknek egyáltalán nem ajánlott.


Források:
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients: A Wiccan Guide to Spellcasting
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Catherine Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic: A Materia Magica of African-American Conjure
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
http://www.botanical.com/botanical/mgmh/t/tansy-05.html
Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények

2014. augusztus 14., csütörtök

Miért ártalmasak az "energiák"?

Mielőtt még bármibe is belekezdenék, szükségesnek érzem tisztázni, hogy a cím kissé becsapós. Nem arról fogok ugyanis írni, hogy azok a manapság "ártó energiáknak" nevezett érzések miért is ártalmasak, hanem arról, hogy maga az energiák képzete miért is lehet veszélyes egy valódi boszorkányi gyakorlat kiépítéséhez.


Az "energiáknak" nagyon nagy divatja van mostanság, és már egy joker kártyához hasonlóan működnek a legtöbb körben: bármi is történjen, azt a valamilyen (jó, rossz, pozitív, negatív, stb.) energia okozza. Én személy szerint nem követem ezt a nézetet, az energia szó ilyen módú használatát pedig nem tartom helyesnek, sem tudományosan, sem néprajzilag, más kultúrák képzeteihez hasonlítva. Viszont a fő problémám vele mégsem a helyessége, vagy helytelensége, hanem az a gondolkodásmód, amit a kezdő boszorkányokban, vagy hasonló érdeklődési körű emberekben kifejleszthet a környező világgal kapcsolatban.

Az "energiákon" alapuló gondolkodásmód szerint, minden energia, legyen szó kedvenc ásványunkról, virágunkról, a háziállatunkról, vagy éppen mi magunkról. Ám az elképzelés szerint ez csak "energia", mely ugyan lehet pozitív vagy negatív, esetleg bizonyos viselkedésre hajlamosabb (pl. pénzt hozó energia), de attól még alapvetően csak egy erő, mely viszont egy "magasabb tudatú" illető (aki általában az ember) akarata által irányíthatóvá válik. Így lesz az, hogy míg egy-egy kőről, vagy növényről általánosan elfogadott az a nézet, hogy bizonyos "energiákkal" bír, addig az már nem, hogy az a kő, vagy növény ezen "energiái" felett rendelkezni is képes. Mert gondoljunk csak bele, mikor kérdezi meg bárki is egy ásványtól, hogy most éppen el akar-e végezni valamilyen munkát? Vagy egy adott varázslathoz kellő növénytől? Sőt, akár az esetleges állati részektől is? Az "energia" erőt ad a fizikai világ részeinek, de mással nem ruházza fel őket. A döntés meghozatalának képessége úgy látszik, átkerül az emberek, vagy esetleg az emberek által isteneknek, nagy szellemeknek, angyaloknak és más "magasabb rezgésszintűnek"  gondolt lények kezébe. És épp ez a probléma: a fizikai világ tudatlannak való beállítása, mely csak a mi alkalmazásunkra vár, hasonlóan az okos telefonjainkhoz és autóinkhoz.

Ezzel az elképzeléssel elég erősen szembe helyezkedik a világszerte ismert animizmus, mely magának a boszorkányságnak is az egyik legfontosabb alapköve. Maga a képzet első hallásra nagyon egyszerűnek tűnik: mindennek lelke van. Ám ennek a három szónak a teljes jelentése már sokkal szélesebb. Most nem áll szándékomban minden vonatkozását ecsetelni, de azt megjegyezném, hogy a lélekkel való rendelkezéssel az is együtt jár, hogy mindennek tudata van, vagyis minden képes önálló döntéseket is hozni. Tehát nem csak passzív fizikai formába öntött "energiákról" van szó, hanem saját akarattal rendelkező létezőkről. Ez az a nézet, ami képes nekünk igazán megtanítani, hogy minden összefügg mindennel és, hogy mennyire egymásra is vagyunk utalva itt a Földön. Ugyanis, amikor belátjuk, hogy a világ nem a saját döntéseink és akaratunk körül forog, és felfogjuk, hogy még a reggelinkhez is mennyi élőlény áldozatára volt szükség - csak ekkor kezdjük majd megérteni, hogy hova is tartozunk ebben a világban, és kinek is jár igazán a tiszteletünk. De működő kapcsolatot is csak akkor tudunk kiépíteni a világ létezőivel - szellemekkel, totemekkel, ősökkel, növényekkel és állatokkal, hegyekkel és felhőkkel -, ha elismerjük, hogy a tudat és a lélek jelensége egy, az Univerzumunk minden tagjára vonatkozó tény, nem pedig egy emberi kiváltság csupán.

Az energiák képzete egy egészségtelen világszemléletet rejt magában, és épp ez teszi ártalmassá, a boszorkányok útját megnehezítővé. Persze tudom, hogy sok neopogány az energiákat és az animizmust is elfogadja sőt, a kettőt magukban teljesen össze tudják igazítani. Nem is ő ellenük, vagy a képzeteik ellen akarok most felszólalni. Csupán fel szeretném hívni mindenki figyelmét erre a nehezen észrevehető veszélyre. Mert míg energiákkal bőven foglalkozik minden ezoterikus, neopogány, wicca és magát boszorkánynak mondó író, addig az animizmus már sokkal ritkábban kerül a terítékre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az energiák képzetével járó mechanikus világnézettel is sokkal többször találkozik az ember, mint azzal, hogy mindennek tudata van. Így pedig könnyen abba a hibába eshet bárki, hogy az animizmus gondolata csak egy szépnek talált képzet marad a fejében, amit a gyakorlata már egyáltalán nem is tükröz. Sőt, a legtöbb kezdő az animizmussal meg sem fog ismerkedni, csupán azzal, hogy hogyan lehet az ásványaiból kiirtani a benne vélt negatív energiákat.

2014. augusztus 6., szerda

Zöld boszorkányság

Habár nagy mániám az, hogy a mágiához hasonlóan, a boszorkányságnak sincs színe, de a zölddel muszáj vagyok kivételt tenni. És még csak nem is azért, mert a zöld a kedvenc színem, hanem mert az angol nyelvterületen már egy elég jól ismert boszorkányságforma a zöld boszorkányság. Maga a szó egy modern kifejezés, mely egy olyan boszorkányságot takar, aminek nincs pontos meghatározása, vagy egy adott működési rendszere. Ami mégis összeköti a zöld boszorkányság gyakorlóit, az a természethez való igen közeli viszonyuk, és a növények ismeretére való erős támaszkodás.


A zöld boszorkányság ihletét a különféle régi, sőt, néha ősi hagyományokból meríti, melyek közé tartoznak a boszorkány növényi varázslóként való megjelenései, a füves emberek gyakorlatai, a növényi samanizmus, a növénytermesztés rítusai és szokásai, illetve a különféle módszerek, melyeken keresztül a múlt emberei az őket körülvevő természetes világhoz kapcsolódtak. Mindezen bőséges forrásokból építi fel a saját működési módszerét egy-egy zöld boszorkány, kiegészítve azt a saját tapasztalataival. Mint talán ebből is kitűnhet, a boszorkányság ezen formájának nincsenek előre lefektetett szabályai, kötelezően végrehajtandó rituáléi, vagy előre megadott ünnepei. Minden az adott gyakorlón múlik, illetve azon, hogy mit képes a saját természetes környezetével való közreműködésbe beleépíteni. Megjegyzendő még, hogy a zöld boszorkányság alapvetően független a wicca vonalaktól, habár léteznek olyan emberek, melyek a kissé "zöldebb" öltözékbe bújtatott, alapvetően wicca ösvényüket is ezzel a névvel illetik (a leghíresebb ezek közül talán Ann Moura, akinek több könyve is megjelent ebben a témában).


Kicsit konkrétabban, a zöld boszorkány munkássága magába foglalhatja a növényekkel és az egyéb természetben található lényekkel végzett mágiát és gyógyítást. A boszorkány élettereként szolgáló földrész tiszteletét (annak flórájával és faunájával együtt) és annak gondozását, mely magában foglalhat mind bonyolult rituálékat, mind a szemét összeszedését, de akár télen a madarak etetését is. Sok zöld boszorkány ért a vadnövények (gyógyítók, mérgezők és ehetők egyaránt) és a gombák szedésének művészetéhez, vagy éppen a kertészkedés a nagy szenvedélye, így hát a helyi régi növénytermesztési szokások és szertartások gyakran helyet kapnak a repertoárjukban. De a lokális dolgok mellett a globális vonatkozások is fontos szerepet és kellő tiszteletet kapnak: a Nap és a Hold tisztelete, a csillagok, vagy éppen az évszakok változásai.

További olvasnivalók a témában:
http://ivypaths.blogspot.hu/2012/04/under-construction-april-24th-2012-all.html
http://sarahannelawless.com/2009/09/12/kitchen-green-witchery/

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...