Boszorkányiskola 37. lecke: Luca napja

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminchetedik leckéjén! Ezúttal megismerjük Luca napját és a hozzá tartozó hagyományokat.

~ ~ ~

Luca napja (dec. 13.) és Luca éjszakája (dec. 12. éjjele) a magyar néphitben kiemelkedő helynek örvendett a hozzá kapcsolt különféle babonáknak és szokásoknak köszönhetően. Ezt tartották az év leghosszabb, vagy legsötétebb éjszakájának, amikor a boszorkányok járják a környéket, míg Luca asszony arra figyel, hogy ki töri meg az ekkori munkatilalmakat, az emberek pedig védelmező praktikákat végeztek, varázsoltak és termékenységet bűvöltek.

Legsötétebb éjszaka
Luca a téli napfordulós ünnepek közé tartozik, habár ha megnézzük a naptárunkat, akkor láthatjuk, hogy jócskán megelőzi annak a valós napját. Ennek pedig az évszázadok folyamán bevezetett különféle naptári változtatások az okai. Az ezzel az éjszakával kezdődő időszakot egészen vízkeresztig (jan. 6.) különösen veszélyesnek tartotta a néphit. Egyrészt, ilyenkor különféle szellemi lények (gonoszok, boszorkányok, holtak, kereszteletlenek, Luca asszony, stb.) járták a vidéket, akikkel vigyázni kellett, vagy bajt hoztak az ember fejére. Másrészt, "ilyenkor fog leginkább az igézet", vagyis minden varázslatról azt gondolták, hogy ilyenkor a leghatásosabb és a legveszélyesebb is.

Lucaboszorkány
Luca éjjelén sok helyen azt tartották, hogy boszorkányok járják az éjszakát, vagy gyűlnek össze hegyek tetején, réteken. Ellenük védekezésül szentelt krétával kereszteket rajzoltak a bejáratok felé, a kapukba vadrózsaágat raktak, fokhagymával kenték be az istálló ajtaját, vagy a párnájuk alá tették azt, sót, borsót ástak a ház köré. Mindezeken túl, hogy Lucát meg ne sértsék, a napjára különféle dologtiltó szokások is vonatkoznak, főként nőkre vonatkozóan. Így tilosnak számított például szőni, fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, stb. A néprajzi gyűjtésekben rengeteg olyan történet ismert, melyek az ezen tiltást megszegő nők büntetéseiről szólnak: leforrázás, lábtörés, csecsemő tűzbe dobása, stb. Maga Luca gyakran megjelenik, mint a büntetés végre hajtója (akár emberi, akár állati formában is), ám fontos azt megjegyezni róla, hogy ő mondjuk nem egy valós istennőalak továbbélése, hanem sokkal inkább csak a napot megszemélyesítő alak. Habár határozottan vannak germán területeken hozzá hasonló női, büntető, vagyí jutalmazó, a téli napforduló környékén tevékenykedő istennőszerű alakok, és ezek mítoszából a magyar néphit is meríthetett.

Boszorkányok meglátása 
Luca leghíresebb (hírhedtebb?) eleme talán a lucaszék. A széket Luca éjszakájától kezdve készítették karácsony éjszakájáig, amikor is vagy az éjféli misére kellett elvinni, vagy a keresztútra, és rá állva megláthatóak lettek a boszorkányok. A szék elkészítésének pontos módszere vidékenként változott, mint ahogy a helyes mód a használatára is. Volt, ahol 13-féle fából kell elkészíteni, és/vagy vas használata (szögek) nélkül, stb. A népi elbeszélések szerint, a boszorkányokat onnan lehetett felismerni, hogy fejükön tolldíszeket, szarvakat, vagy agancsokat viseltek. Miután az ember megleste őket, gyorsan biztonságba kellett menekülnie, hiszen a boszorkányok, a tündérekhez hasonlóan, nem szeretik, ha illetlenek leskelődnek utánuk. Az előlük való futás közben sok helyen mákot kellett hátraszórni a megállításukra, vagy minél hamarabb fedél alá jutni.

Termékenységvarázslás
Luca fontos időpont a termékenység varázslásának szempontjából is. A munkatilalmak egy része erre is vezethető vissza: pl. a varró gazdasszony bevarrja a tyúkok tojóját. Ellenben babot fejteni viszont kimondottan ajánlott volt, hiszen ezzel a tyúkokból is "kifejtik" a tojást. Fontos eleme ezen babonáknak, hogy az, amit a ház asszonya tesz, hatással van a család állatainak (különösen a tyúkoknak) a szaporaságára. Így pl. a nő jól tette, ha ezen a napon sokat ült, mert akkor a kotlósok is jól fognak ülni a tojásokon. A termékenységét a baromfinak különféle kis rítusokkal is biztosítani próbálták: pl: mézzel kenték be a tyúkokat, hogy a kakas jobban szeresse őket, vagy piszkafával a gazdasszony "megpiszkálta" őket éjszaka, vagy napkelte előtt, egy kis mondókával kísérve: "Luca napja ma vagyon, a mi tyúkunk had tojjon, had kotoljon, soha meg ne dögöljík, tízrűl húszra, húszrúl százra szaporodjík!".

Jóslás
Mint minden nagyobb fordulópontjáról az évnek, Lucáról is azt gondolták, hogy alkalmas a jóslásra. Ma is ismertek az időjárás- és termésjóslások - a hagymakalendárium, a lucabúza. A lucabúza esetében egy tálba búzamagot szórtak, aztán ezt karácsonyig mindig meghintették vízzel. Ha jó magasra nőtt, akkor jó termésre lehet számítani. A hagymakalendáriumhoz 12 sziromot fejtek le egy jó nagy hagymáról és mindegyikbe szórtak egy kis sót. Megszámozták a szirmokat 1-től 12-ig, és pár óra múlva megnézték, mennyire olvadt meg a só bennük. Ebből következtettek arra, hogy egy-egy hónap mennyire lesz csapadákos a következő évben. Szerelmi jóslásra egy tipikus módszer volt a gombócok alkalmazása: 12, vagy 13 cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd ezeket főlő vízbe tették és amelyik gombóc először feljött a felszínre, azt kikapták és a benne található név elvileg megfelelt a jövendőbeli keresztnevének.

Lucalepény sütése
Luca napján ugyebár kenyérsütési tilalom van érvényben. Ezért az emberek ilyenkor nem kenyeret, hanem élesztőmentes lucapogácsát, vagy lucalepényt készítettek. Ez nem csak mint étel számított fontosnak, hanem a néphit szerint éjszakára az asztalra kellett belőle helyezni egyet Luca asszonynak, aki azt reggelre elvitte. Ha ez elmaradt, akkor Luca természetesen megbüntette a hanyag családot.
Ez egy ma is teljesen könnyen kivitelezhető gyakorlat. A lepény kirakása mögött pedig az a tipikus téli időszakra jellemző szokás bújik meg, melyben ételt helyeznek ki az ekkoriban a világot járó különféle szellemalakoknak. A kihelyezett felajánlás kétféle funkciót szolgál: megbékíti a lényeket, kik így nem fognak a háztartásnak ártani, illetve kedveskedik nekik, ami miatt hálából azok termékenységet és jólétet adnak cserébe.
A lepény elkészítése nagyon könnyű. Liszt, víz és só kell csak hozzá. Ezt összegyúrjuk, majd min. 15 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag korongokat formázunk belőle. Ezeket sütőben kisüssük és kézzel törve esszük. Illetve, egyet éjszakára kiteszünk a konyhaasztalra, amit aztán másnak kiviszünk a szabadba a házunk mellé és elássuk (ne adjuk oda a madaraknak, mert számukra az nem egészséges!!!).

Egy Lucáról megemlékező rituálé

Ezt lehetőleg a konyhában végezzük, éjszaka, ha tudjuk, éjfélkor.
Kell hozzá pár gyertya fényszolgáltatónak, egy lucalepény, illetve a révülésünket segítő kedvenc eszközünk, esetleg a kedvenc jóslási módszerünk kellékei. Illetve minden más, amire egy rituáléhoz szükségünk szokott lenni.
A rituálé menete:  
A magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.
Szólítsuk meg a téli időszak szellemeit, hogy csatlakozzanak hozzánk: „Üdvözöllek titeket, árnyai a téli éjnek! Nézzetek be hozzám, látogassatok meg kérlek! Mindenre mi enyém áldásotokat adjátok, cserébe kérlek, áldozatom fogadjátok!"
Ajánljuk fel nekik a lepényt.
Ezután jósoljunk, kérve hozzá a megszólított szellemek támogatását, vagy transzba esve üzeneteket kérhetünk.

Végül búcsúzzunk el a szellemektől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. A lepényt hagyjuk éjszakára az asztalon, aztán másnap vigyük ki a szabadba a házunk mellé, és ássuk el.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amulettekkel és talizmánokkal ismerkedünk.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 9. lecke: Szent György napja

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola kilencedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük Szent György napját és a hozzá tartozó varázshagyományokat. Gyakorlatok terén pedig két módszeren keresztül is megnézzük, hogyan lehet a múlt szokásait átültetni a modern gyakorlatba.

~ ~ ~

Szent György napjának (április 24.) a régi magyar népéletben nem sok köze volt magához a keresztény szenthez. A nap jelessége sokkal inkább évszakkezdő mivoltának volt köszönhető, hiszen erre az időszakra kezd el csak igazán kizöldülni a táj. Így, mint a többi hozzá hasonló időpont, Szent György is varázslatos tulajdonságokkal rendelkezett.

Az állatok kihajtása

Ez a nap sok helyen legfontosabbnak számító cselekedete a haszonállatok nyári legelőre való kihajtása volt. Az állatok elbűvölése ilyenkor különösen fontosnak számított, amit többféleképpen is biztosítani lehetett. Egyik legalapvetőbb módszer volt erre a megfüstölésük, ami történhetett növényi anyagokkal (pl. tömjén, vagy temetőből, három csipkebokor alól hozott gaz), vagy megfelelő módon rakott tüzek mellett/fölött való elvezetésük, ami megtisztította őket és védelmet adott nekik. Sok helyen az első kihajtáshoz használt növényi ágnak tulajdonítottak varázserőt: a szúrósak védelmet, a zöldek bőséget voltak hivatottak hozni. Az állatokat bizonyos dolgokon is át lehetett hajtani, melyek oltalmat (vagy más hasznos tulajdonságot) adhattak: pl. vas tárgyakon, lakatokon és láncokon, esetleg hangyabolyon vezették át őket, hogy biztonságban legyenek, illetve úgy kövessék egymást, mint a szemek a láncon. Mindezek a cselekvések megóvták őket az év folyamán a szemmel veréstől, a rontásoktól, a vadállatok támadásától, illetve egészséges növekedést és bő tejelést voltak hivatottak hozni.

Boszorkányok

Ez a napot a boszorkányok fő napjának is tartották. A néphit szerint éjfélkor összegyűltek a boszorkányok a Szent Gellért-hegyen, enni, inni és mulatozni, egészen az első kakasszóig. Az itt említett hegy nem konkrétan a budai hegy, hanem az ilyen összejöveteleket általánosan Gellért-hegyre járásnak neveztek. Mivel a boszorkányok igen tevékenyek ezen a napon, ezért az elszánt ember képes meglesni őket. Általános módszer volt erre a különféle tárgyakkal való templomba menés (pl: fokhagyma, négylevelű lóhere, fekete tyúk tojása), vagy az éjfélkor, a keresztúton krétával vont körben állás. Sőt, aki elég bátor volt, az a néphit szerint e nap éjszakáján maga is beállhatott a boszorkányok körébe: a legtöbb módszer szerint ehhez pontban éjfélkor, gyufával meg kell gyújtani egy gyertyát az asztalon.

Mágikus védekezés

Szent György fontos „gonoszűző” nap is, vagyis olyan időpont, amikor bizonyos tettek elvégzésével az ember mágikus úton biztosítani tudja családja, állatai és önmaga jólétét. Ez az előestéjére különösen fontosnak számított, hiszen alatta nem csak a boszorkányok voltak elvileg kimondottan aktívak (akikről pedig általánosan azt tartották, hogy egyik fő tevékenységük az embereknek és az állatoknak való rontás), hanem minden más természetfölötti lény is, mely csak ártani tudott (ördögök, szépasszonyok, kísértetek, stb). Az otthonok védelmére a kapukra, az ajtókra és az ablakokra kerülhetett zöld ág (főként nyír), tövises növények hajtása (vadrózsa, ritkábban kökény) és különféle virágok (pl. mocsári gólyahír). Ugyanezeket, az állatokat oltalmazandó, az istállókra szintúgy felszegezték.

A harmatszedés

E nap hajnalának egyik legtipikusabb mágikus módszere a harmatszedés, amit sokszor a boszorkányok munkájának mondanak, ám a valóságban bárki elvégezhette. E szokás több száz éves múlttal rendelkezik, már egy 1584-es kolozsvári boszorkányperben is említést tesznek a Szent György éjszakáján véghezvitt harmatszedésről, míg az 1713-as szegedi boszorkányperekben is többször említésre kerül, például: „Mikor az harmatot és más föld zsírját elveszik Rózsa Dániel úrnál (princeps sagarum) szokták megsütni és megenni”.

Maga a harmatszedés nem volt egy különösebben bonyolult feladat. Csupán Szent György éjszakáján éjfélkor, vagy napkelte előtt, ki kellett menni a legelőre, gabonatáblára, ahol a legtöbb előírás szerint meztelenül egy ruhadarab (lepedő, abrosz, kendő, stb.) füvön való húzogatásával össze kellett gyűjteni a harmatot, és ezt ki kellett csavarni az anyagból egy edénybe. Az így nyert „varázsszert” a kenyérsütéshez használták fel (dagasztáskor a tésztába tették), hogy jobb kenyeret süssenek, vagy a tehénnel lehetett megitatni, hogy az jól tejeljen.

Maga a varázslat elvileg azért működött, mert az ember a harmattal együtt a termőföld „zsírját”, vagyis termékenységét is összeszedte, amit aztán így a saját állatainak, vagy a kenyereibe tudott átjuttatni. Ám a néphit szerint a földnek csak egy adott mennyiségű termékenysége van, így például, ha a szomszéd földjéről szedték össze a harmatot, akkor a szomszéd tehene majd nem tudott annyi tejet adni, mint normálisan kellett volna neki. Ilyen értelemben a termékenység ellopásáról volt szó, mely régen tipikus boszorkányvádnak számított. De a történetek szerint a „laikusok” is végezték ezt a fajta mágiát, olyannyira, hogy egyes helyeken a gazdák a harmatszedésre alkalmasnak tartott éjszakán kimentek a legelőre őrizni azt a harmatszedők ellen.

Érdekes módon, a harmatszedés, illetve a harmat mágikus erejébe vetett hit eredetét a Biblia szövegére vezetik vissza, melyben sokszor összekapcsolják azt a föld termékenységével. A szedés szokása pedig nem csak nálunk ismert, hanem szinte egész Európa-szerte, igaz minden területnek megvan a maga saját ilyen varázslásra kijelölt időszaka: a német területeken május elsejéhez, a délszlávoknál, románoknál június 24. és április 24-éhez. A régi magyar adatok szerint is végre lehetett hajtani más napokon is ezt a műveletet, pl. Luca napján, Szent Ivánkor, pünkösdkor, vagy nagypénteken.

Kígyók és gyíkok, mint a betegségmegelőzés eszközei

Szent György, a legenda szerint, legyőzött egy sárkányt. Talán ezért is kapcsolták a sárkányok elő rokonait, a gyíkokat és a kígyókat, az ő napjához. A magyar szokások alapján elmondható, hogy általában az állatokat gyógyításra, vagy más pozitív célok elérésére használták, valamint a szent napja előtt kellett őket befogni, a sikeres alkalmazásukhoz.
A gyíkokat főképp torokbetegségek esetén tartották jónak. Ha a megfogott gyíkkal megdörzsölték a gyerek nyakát, akkor úgy gondolták, annak nem fog fájni a torka, és nem lesz torokgyíkja se. Volt, hogy a hüvelyk és a "nevetlen" újjal (gyűrűsujj) ölték meg a gyíkot, majd azzal a két újjal megvonogatták a fájó torkot, és az meggyógyult. Daganatot volt képes gyógyítani a torokban az, aki alaposan összefogdosott egy gyíkot, majd eleresztette. A gyógyításhoz kétszer kellett megsimogatnia az érintett területet; ez a módszer működött mind ember, mind állat esetén. A gyík farkát letörték, és húsvétkor a templomban az étellel együtt megszenteltették, majd a beteg fület ezzel piszkálták. Kelet-Németországban a gyíkot megszárították, porrá törték, és hidegrázás ellen alkalmazták.
A kígyók felhasználása ennél valamivel változatosabb. Az ezüstpénzzel levágott kígyófejjel ezen a napon, a templomba menve, meg lehetett látni a boszorkányokat. A teheneken kígyót húztak végig, hogy az jó kövér legyen. A jászolba kígyófejet szögeztek, hogy a háziállatok minden bajtól védelmet élvezzenek (erre a gyíkfejet is alkalmasnak tartották). A megfogott kígyóval tudást lehetett szerezni. Aki pedig ezen a napon kígyót ütött meg, az nagy erőre tett szert, viszont ha az állat elment, akkor elvitte az illető erejét is.

Remélem azt azért nem kell elmondanom, hogy ezeket a felhasználási módokat, mint történelmi érdekességeket mutatom be, nem mint követendő példákat!

Megfelelései

Növények: szúrós növények, kökény, bodza, nyírfa, zsurló, egres, csipkerózsa, ibolyagyökér, fokhagyma, mogyorófa
Állatok: kígyó, gyík, béka, szarvasmarha
Füstölők: tömjén, megtisztító és gonosz űző hatású növények
Használható: védelem a gonosz ellen, bezártságból való kiszabadulás, jóslás, ünneplés, egészség biztosítása, vadállatok elleni védelem, harmatszedés, otthon védelmének a biztosítása

Az újboszorkányság egyik fontos tulajdonsága, hogy a múlt hagyományait átteszi a mai, modern világunkban is alkalmazható formába. Ennek a módszernek a bemutatására két szokást emelnék most ki a feljebb tárgyaltakból: a harmatszedést és a különféle ártó dolgok elleni védekezés.

A harmatszedés

Ez vidéken, egy kis elszántsággal manapság is tökéletesen végrehajtható gyakorlat, ha valaki mágikus úton bőséget és jólétet szeretne magának biztosítani. A feladat legbonyolultabb része talán az, hogy a megfelelő földterületet megleljük a harmat összegyűjtésére. A gabonatáblák, a sok vegyszer miatt, nem alkalmasak erre, míg az út melletti mezők (a kipufogógázban található mérgek okán) szintén nem a legjobb hely. A saját kert, vagy más zöld terület tökéletes hely lehet, hacsak nem járnak oda rendszeresen kutyák elvégezni kisebb-nagyobb dolgaikat. Mindenesetre, ha leltünk egy megfelelő helyet a harmatszedésre, akkor a fent említett napok kora hajnalán, vagy előestéjük éjfélén, menjünk ki és (lehetőleg) meztelenül, a füvön húzzunk többször végig egy fehér gézdarabot. Amikor az anyag megtelt vízzel, csavarjuk ki egy kis edénybe, majd ezt addig ismételgessük, míg legalább egy kanálnyi harmatot össze nem szedtünk. Ezután vigyük azt haza, és süssünk a felhasználásával valamiféle süteményt, pogácsát, vagy ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, kenyeret. Az így kapott ételt közösen fogyassza el a család, az első falatot pedig vigyük vissza belőle arra a helyre, ahol szedtük hozzá a harmatot.

Gonosz távol tartása

Szent György reggelén (vagy legalább napján) keressünk egy vadrózsabokrot, de más, szúrós zöld növény is megteszi (még a csalán is). Vigyünk ki neki valamilyen áldozatot (méz, tej, stb.), és mondjuk el neki, hogy mire szeretnénk felhasználni egy darabját (vagyis ebben az esetben, hogy kirakjuk az otthonunkban oltalmazóként). Tiszteletteljesen és óvatosan, hogy a növényt ne sértsük meg jobban a kelleténél, egy éles késsel, vagy metszőollóval vágjunk le egy kis hajtást róla. Köszönjük meg a növénynek ajándékát, majd vigyük haza kincsünket és tegyük azt ki a bejárati ajtó fölé, vagy az ablakunkba.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem jövő héten is találkozunk, amikor május elsejének szabbatját, vagyis Beltanet fogjuk megismerni.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Magyar halottak napi szokások

A magyar mindenszentekhez és halottak napjához kötődő szokások elég gyérek. Nagy részük az ekkor végrehajtott egyházi liturgiákhoz kapcsolódik, másik részük a sírok karbantartásához, harmadik részük pedig a holtak etetéséhez.

Az „összes többi” kategóriába tartozó szentekért és a holtakért tartott miséken való részvétel ugyan már nem igazán divatos, de valaha ez is az ünnep szerves részét képezte (mármint a katolikusok számára, illetve általánosan a reformáció előtt). Sokszor a pap vezetésével a temetőkben is imádkoztak, általában a holtak üdvösségéért, vagy akár külön-külön egy-egy elhunyt lelkéért. Az egyházhoz kötődött az ekkori koldusoknak adott ételosztás is, amit vagy a templomból, vagy a temetők környékén vezettek le. Erre a célra külön mindenszentök kalácsa, kúdúskalács, stb. elnevezésű süteményt, vagy cipót is készítettek bizonyos országrészeken. Ételeket viszont kihelyezhettek a sírokra is, felajánlásként a halottnak. Ám gyakrabban odahaza az asztalra készítettek kenyeret, rétest, pogácsát, kalácsot és bort az asztalra az ilyenkor hazalátogató szellemeknek lefekvés, vagy templomba menetel előtt. Az így megmaradt ételt másnap vagy megették, vagy elosztották a szegények között. Ez a szokás egyébként Európa jó pár más országában is ismert a halottak napjával kapcsolatban.

A sírok gondozása, rajtuk mécsesek gyújtása és a virágokkal díszítésük az a része az ünnepnek, amit még ma is a legtöbben ismernek és gyakorolnak. Érdekesség, hogy a gyertyák sírokon való gyújtását sok helyen a reformátusok nem gyakorolják, mivel azt katolikus szokásnak tartották. Ám gyertyákat nem csak a temetőkben, hanem a házak ablakaiban, az asztalokon, vagy az éjszakára a holtaknak kitett étel mellett is szokás volt gyújtani. A virágokkal való díszítés pedig a 19. század második felében terjedt el, német hatásra.