2014. július 29., kedd

Növények a mágiában: áfonya

Latin név: Vaccinium myrtillus, Vaccinium corymbosum
Energia: feminin
Elem: víz
Égitestek: Jupiter, Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Ünnep: Lughnasadh
Felhasználható: szerencse, védelem, álommágia, rontástörés

Az áfonya egyike azon kevés bogyós gyümölcsöknek, melyek őshonosak Észak-Amerikában, és így az ottani őslakosok számára igen fontos tápláléknak számított. Az érett bogyók szedése fontos közösségi alkalomnak volt. A terméseket ezután megszárították, hogy majd a tél folyamán különféle módon elfogyaszthassák (többek között igen kedveltnek számított az áfonyával készült kenyér). De fontos gyógynövény is volt számukra, a Chippewák pedig azt tartották, hogy azon szárított virágainak a füstje, melyeket forró kövekre szórtak, képes meggyógyítani az "őrültséget". Ezt a módszert a legenda szerint Winabojo, egy Chippewa mitikus alak tanította az embereknek.
Írországban is fontos esemény volt az áfonya szedése. Az áfonyaszezon ideje egybeesett az aratás kezdetével, épp ezért Lughnasadh ünnepének napján (augusztus 1.) nagy szokás volt az áfonyaszedés. De sok helyen az áfonya külön napot érdemelt ki magának, mely általában augusztus első vasárnapja volt, ritkábban pedig július utolsó vasárnapja, mely az "áfonya nap" nevet viselte (Blaeberry Sunday, Fraughan Sanday, vagy más névváltozatok). De bármelyik időpontról is legyen szó, az "ünnepség" leginkább egy közösségi munkára hasonlított, mely során kora reggel a falu apraja-nagyja kivonult a hegyekbe áfonyát szedni. A leszedett bogyók egy részét helyben megették (vagy, bizonyos helyeken a fiúk a lányoknak karkötőt fűztek termésekből, amit aztán a lányok a szedés befejeztéig viseltek, majd a földön hagytak; illetve Limerick megyében a fiatalok egy cairn-ra raktak belőle, virágokkal együtt), de a nagyját hazavitték, hogy az otthon maradt betegek vagy idősek és ehessenek belőle, illetve hogy különböző módon hasznosítsák a terméseket. Legtöbbször süteményt, vagy italokat készítettek belőle, esetleg egyszerűen tejszínnel és cukorral együtt összetörve desszertként fogyasztották. Különféle mágikus tulajdonságokat is rendeltek persze az ekkor szedett áfonyához. A belőle készült "bort" Longford megyében például a szerelmes fiataloknak adták, mert állítólag képes volt közelebb hozni a menyegzőjük napját. Amagh megyében pedig már csak a bogyók hazavitele is képes volt biztosítani a jó termést, de azért vigyázni is kellett, mert ha valaki útban hazafelé elejtette a gyümölcsöket, az nagy balszerencsére számíthatott. Ezenkívül azt is tartották még sok helyen, hogy ha bőven termett áfonya az éven, akkor a gabonatermés is jó lesz, míg ha kevés bogyót leltek, akkor rossz termésre is lehetett számítani. Egy elterjedt hagyomány szerint pedig, augusztus elseje után nem volt szabad több áfonyát szedni, és az nagy szerencsétlenséget hozott a fejére, aki az áfonyát meg is ette ezen nap után. Több magyarázat is létezik ezen tilalomra. Az egyik szerint az "áfonya napot" követően Crom Dubh átka száll a bogyókra, míg mások szerint e nap éjszakáján a tündérek, sőt, maga az Ördög köpi le a terméseket. De a legáltalánosabb változat szerint, a gyümölcs egyszerűen elveszti ízét.
A modern mágikus gyakorlatban az áfonya levelét kis zsákocskákba rakva hordják magukon az emberek, mert szerencsét hozónak, gonoszt távol tartónak, illetve rontás-, és átokmegtörőnek tartják. Egy másik lehetséges felhasználási módja szerint pedig, ahhoz, hogy valakinek minden álma valóra váljon, közvetlenül elalvás előtt kell égetnie a leveleit a hálószobában. Elvileg hét napon belül érezhető kell, hogy legyen az eredmény. Egy bonyolultabb módszer szerint pedig "meditációs alváshoz" alkalmazható, mint füstölő 1:2 arányban gumiarábikummal keverve. Maga a "meditációs alvás" egy adott cél megvalósítására használható, és két ember szükséges az elvégzéséhez. Az egyik embernek el kell aludnia, miközben társa a szénre szór neki ebből a keverékből. Az ébren lévő félnek végig tiszta mentális képe kell, hogy legyen a közös vágyukról, és azt le is kell, hogy írja újra meg újra az alvónak, olyan részletesen, amennyire csak tudja. Miután pedig az alvó felébredt, helyet kell, hogy cseréljenek, és még egyszer meg kell ismételni a műveletet.

Gyógynövényként:
Kiváló antioxidáns, de ezen kívül gyulladásgátló hatásokkal is rendelkezik. Szív-, és érrendszeri betegségek, húgyúti fertőzések, cukorbetegség és rák megelőzésére is alkalmazható. Az áfonya kivonatáról pedig klinikai vizsgálatok azt találták, hogy képes lelassítani a látás elvesztésének folyamatát; a benne található hatóanyagok képesek csökkenteni a szemek fáradtságát, illetve javítják az éjszakai látást. Mindezeken kívül, alkalmazzák még az idős korban jelentkező memóriagyengülésre is.

Ír áfonya (fraughan) dzsem recept:
600 g friss áfonya
800 g cukor
Tedd a bogyókat egy edénybe, majd krumplitörővel zúzd össze őket egy keveset, hogy kiengedjék a levüket.
Add a cukrot a bogyókhoz, majd közepes lángon forrald fel. Sűrű kevergetés mellett főzd 30-45 percig, míg a hőmérséklete el nem éri a 100  fokot. Kanalazd le az esetlegesen a tetejére gyűlő habot. Csökkentsd le a lángot alatta, majd egy tiszta tányérba kanalazz ki egy keveset, hogy megnézd, besűrűsödött-e a dzsem (és persze, hogy megkóstold). Ezt a kanálnyit hagyd picit meghűlni, majd a tányért döntsd meg kissé. Ha a dzsem egyben marad, akkor már át is lehet rakni az előre sterilizált lekvárosüvegekbe.

Források:
Patricia Monaghan: The Encyclopedia of Celtic Mythology and Folklore
John Andrew Eastman: Book of Swamp and Bog
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Colman Andrews: The Country Cooking of Ireland
Charlotte Erichsen-Brown: Medicinal and Other Uses of North American Plants
Manuchair Ebadi: Pharmacodynamic Basis of Herbal Medicine, Second Edition
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK92770/

2014. július 25., péntek

Eső, erdő és gombák

Varázslatos dolog az eső. Az égből hullik - mikor csendesen, mikor nagy robajjal - és a földre érve táncra hív mindenkit, akit csak ér.

Előcsalogatja a békákat...






...a csigákat...


...és a gombákat.


Aztán ahogy az eső egyre jobban átáztatja az erdőt...


 ...a gombák egyre csak jönnek....


...és jönnek...


...és még jönnek.


Néha pedig tündérköröket is alkotnak.


2014. július 19., szombat

Lelkekről és funkcióikról

Ha lélekről van szó, akkor általában mindenki a keresztény megközelítésre gondol, miszerint az emberi lényeknek van egy fizikai testük, és egy szellemi természetű lelkük, mely a halál után valamilyen túlvilági helyre távozik, ahol aztán majd folytathatja létezését. A mai neopogányok is szinte kizárólag ezt a gondolatmenetet követik, csupán azokkal a változtatásokkal, hogy a lelkek halál utáni célja nem a menny vagy a pokol, hanem "summerland" (a "nyár országa"), illetve, hogy a lelkek képesek újjászületni miután egy időt eltöltöttek a túlvilágon. Viszont a néprajzi kutatások azt bizonyították be, hogy a kereszténység megjelenése előtt, illetve majd azzal párhuzamosan is, az őseink nem így látták a világot, mint ahogy ez igaz minden Európán kívüli kultúrára is.

Ahogy az ember a különböző népek lélekképzeteit tanulmányozza, óriási változatossággal találja szembe magát.  Sokszor még az egy nyelvet beszélő emberek között sem voltak pontosan meghatározott, és mindenki által elfogadott szabályok a lelkeket illetően. Ám, ha az európai, észak-ázsiai, sőt egyes amerikai népek elgondolásait tanulmányozzuk, felvázolhatunk egy bizonyos rendszert, mely ezek alapját képezheti. E szerint, az embereknek alapvetően két fajta lelke van: az életlélek, és a szabad lélek.

Az életlélek (más elnevezések szerint a testlélek) az életfunkciók irányítója, és az emberek állandó és legfontosabb részét képezi egészen a haláláig, ami után pedig megszűnik létezni lélekként. Az embereknek egyes kultúrákban több életlelke is van; a ket nép pl. hatot is ismert. Ezeket a lelkeket sokszor a test egy-egy biológiai funkciójához kötötték. A legáltalánosabb mind közül a lélegzéshez kötött formája, melynek a nyomaira többek között a magyar nyelvben is rátalálhatunk (lélek szavunk 'lél' szótöve, ami a lélegzetre utal). Magyar körökben szórványosan ismert volt az a hit is, hogy a kifolyó vérrel együtt távozik az emberből a lélek, mely megint csak a testlélekre vonatkozik, ezúttal már vérhez kötött minőségében. De még Homérosz műveiben is több lélek van egy-egy emberhez kapcsolva, melyekből a testlelkek közül az egyik például a májhoz kötődött, és még külön funkcióval is rendelkezett: ő felelt a vágyakért.

A szabad lélek (vagy árnyék, hasonmás, más, stb.) alapvető tulajdonságának számított, hogy képes volt a fizikai testtől ideiglenesen eltávozni (tudatosan és szándékosan is), különösebb káros hatások nélkül. Az ilyen kirándulások alkalmával az ember elvesztette eszméletét, "önkívületbe" esett (szó szerint), vagy transzba, de az is előfordult, hogy csak egyszerűen elaludt. Ezalatt pedig a szabad lélek nagy távolságokat tudott megtenni, vagy más világokat látogathatott meg, miközben különféle emberek szabad lelkeivel (élőkével és holtakéval egyaránt), vagy éppen istenekkel, szellemekkel, esetleg démonokkal találkozhatott. Gyakori elképzelés, hogy minden ember szabad lelke éjszakánként elhagyta a testét alvás közben. Épp ezért is pl. az obiugorok különösen ügyeltek arra, hogy senkit ne ébresszenek fel hirtelen, különben a szabad lelkük nem érkezik visszatérni a testükbe, amitől pedig az ember megbetegedne, vagy meg is halna. Továbbá ez a lélek, testből való távozásakor gyakran ölt állatalakot: egérként, pillangóként, békaként, kígyóként, madárként, stb. hagyja el alvó gazdáját, általában a száján keresztül. Egész Európában ismertek azok a legendák, melyekben valaki elalszik, majd a szájából kisegér formájában távozik a lelke, melynek mozgását egy ébren lévő ember kifigyeli. A legendák és mondák arról is beszámolnak, hogy ha ezzel az állattal, vagyis a szabad lélekkel történik valami, az visszahat a gazdatestre is: ha az állatot megsebesítik, az ember is megsebesül, ha pedig megölik, meghal az ember is. Ezen lelkek másik fontos tulajdonságának számított, hogy a test halála után is tovább éltek, vagyis a holtak szellemei valójában a halott emberek szabad lelkei voltak. Az ilyen lelkek képesek voltak visszatérni családjaikhoz ha akartak, de eltávozhattak különféle túlvilági helyekre, beköltözhettek hegyek mélyére, csatlakozhattak a tündérekhez, vagy éppen istennők és istenek vezette halotti csapatokban szárnyalhattak az egén télközép idején.
Több kultúrában is felfedezhető az a hit, hogy ezek a hasonmások nem voltak teljesen alávetve a testben élő embernek, hanem saját akarattal és személyiséggel rendelkeztek. Egyes észak-amerikai törzseknél például ez a hit olyan komoly szintű, hogy nem is szabad lelkeket ismernek, hanem egy hozzá nagyon hasonló védőszellemfajtát. Általános elképzelés, hogy az ember nem tudja uralni a szabad lelkét, vagy éppen megmondani neki, merre utazzon álmában. Kivételt képeznek ez alól a kimondottan erre specializálódott varázslóalakok (sámánok, boszorkányok, stb.), akik tudatosan is ki tudták küldeni a másukat, hogy adott feladatokat végezzenek el általa (beteg lelkének visszaszerzése, harc ellenséges varázslók/holtak szabad lelkeivel, a holtak szellemeivel való találkozás, lakomázás, stb.). Az általuk elvégzett tudatos kiküldések során ezen varázslóalakok transzba esnek, vagy álomba, esetleg mély meditatív állapotba, ugyanis a szabad lélek eltávozása mindig valamilyen tudatváltozást igényel az embertől. A szibériai sámánok is ezért dobolnak, a boszorkányok ezért kenték testüket hallucinogén növények kenőcseivel, és a magyar táltosok is ezért "rejteztek el" napokig aludni.

~

Egy antropológusok által felvetett elképzelés szerint, az ember a vallási nézeteit a kezdetekben nem a fantáziájából szőtte, hanem mindazon tapasztalataiból és megfigyeléseiből, melyeket összeszedett élete során. Ezen elmélet szerint, a testlélek az élők és a holtak közötti különbséget hivatott megszemélyesíteni, míg a szabad lélek az álmokat és a látomásokat, transzélményeket magyarázza. Mert, míg valaki a földön fekszik, és alszik, addig álmában messzi tájakat járhat be, holt ismerőseivel találkozhat, miközben a körülötte ébren lévők csak a mozdulatlan testét látják. Az álmot átélő és az ébren maradtak beszámolói közötti különbség megmagyarázására tökéletes módszer a szabad lélek gondolata, ugyanis ez megengedi, hogy az álmok (és látomások) valósága és a fizikai lét valósága is megférjen egymás mellett. Így gondolkodva talán már az sem lesz olyan meglepő, hogy nincs az embernek teljes kontrollja a hasonmása felett: hiszen álmunkban sem uraljuk teljesen önmagunkat: csinálunk olyasmiket, amiket a való életben soha, vagy éppen misztikus módon tisztában vagyunk olyan tényekkel, amelyeknek normál esetben nem lennénk tudatában. De ha megfigyeljük az álmainkat, az is könnyen felfedezhető, hogy amiket benne látunk és tapasztalunk így vagy úgy, de általában valamilyen módon visszatükrözik az éber életünket. Sőt, aki próbálkozott már tiszta álmodással, az azt is tudhatja, hogy éber oldalunk mély érzelmei vagy erős akarata befolyással tud lenni az álmainkra, olyannyira, hogy akár az önálló szabad lélek (az álombeli énünk) és az ember normális tudata között szinkronizáció léphet fel: vagyis tudatunkra ébredünk az álmunkban.


Főbb források:
Iikka Pyysiainen: Supernatural Agents : Why We Believe in Souls, Gods, and Buddhas
Voigt Vilmos: A vallás megnyilvánulásai - Bevezetés a vallástudományba
Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie Magic,Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága
Claude Lecouteux: Witches, Werewolves and Fairies: Shapeshifters and Astral Doubles int the Middle Ages

2014. július 12., szombat

"Boszorkányság visszavadítása"

Peter Grey Apocaliptic Witchcraft című kiváló könyvéből már egyszer tettem közzé idézeteket. Az írónak nem is olyan rég egy új esszéje jelent meg ebben a témában Rewilding witchcraft címmel. Az angol internetes pogány blogokon pedig sorra jelennek meg erre válaszként íródott bejegyzések, melyek tovább fűzik a szöveg mondandóját. Ezzel a bejegyzéssel most én is be szeretnék állni a sorba, igaz a magyar olvasóközönségre gondolva én az eredeti szöveg lényegét szeretném az angolul nem értőkkel is megosztani saját szavaim, és sok-sok idézet segítségével.


Mr. Grey írásának két fontos mondanivalója van: a Föld eddig általunk megszokott bioszférája haldoklik, és erre a boszorkányságnak is illően reagálnia kell.

"Egy tömeges kihalás idejét éljük. Ez nem csak egy teória. Több, mint a fele a földi fajoknak ki fog halni 2050-re. Hadd ismételjem meg a tényt: több, mint a fele a földi fajoknak ki fog halni 2050-re. Ez a leggyorsabb és legnagyobb kihalás a történelemben, beleértve a dinoszauruszokat is."

"Ha a boszorkányságod, az enyémhez hasonlóan, állatszellemekkel beszél, növényekből és virágokból, gyökerekből, kérgekből és magokból áll, tovább már nem tehet úgy, mintha nem szenvedne. Beszélnie kell. Siratnia kell, sírnia kell, ésszerűtlennek kell lennie."

A boszorkányság pedig ebben a pusztulásra kényszerített környezetben gyökerezik, növekszik, és tud csak gyümölcsöt hozni. A boszorkányság nem választható el az állatoktól, növényektől, az élet körforgásától, mint ahogy mi magunk, emberek sem, bármennyire is szeretnénk ezt elhitetni magunkkal. A boszorkányság pedig nem ott lakozik, ahol tökéletesen tudod a számodra ideálisat vizualizálni, hanem ott, ahol az állatok szenvednek, mert hirtelen nem képesek megélni élőhelyükön, ahol a növények folyamatosan ki vannak zsákmányolva, hogy az egyre növekvő népesség egy kis százalékának legyen miről elhízni, és ahol már nincs többé igazi vadon, mert az emberi szemét és szenny mindenhova elért.

"A miénk egy olyan gyakorlat, ami a földben, a szellemekkel fentartott kapcsolatok hálójában, a növényekben, a rovarokban, az állatokban és a madarakban gyökerezik. Ez az, amire igazítanunk kell a tetteinket, ez az, amihez hűségesnek kell lennünk."

"Nincs olyan táj, ami ne lenne beszennyezve az ember által. Nincs olyan élőlény, ami képes lenne megmenekülni a végzettől, amire a mi saját tetteink kényszerítették. A teljes ökológiai összeomlás korában élünk."

Kép forrása: treehugger.com

Szembe kell néznünk azzal a pusztulással, ami történik, és ami eljövőben van. Meg kell tennünk mindent, amit csak tudunk a károk minimalizálására. Ez magától értetődő. Ez nem is kérdéses. De ezen kívül, a szertartásainknak és mágikus munkáinknak is tükröznie kell a helyzetet. Nem elmenekülve a "kiküldött pozitív energiák" álomvilágába, hanem szembenézve a tényekkel.

"Úgyhogy, amikor hívjuk a negyedeinket ezek azok, amiket bele kell foglalnunk, ha tisztelni szeretnénk őket:
A tengervíz olyan savas, hogy a puhatestűek házát feloldja. A túlhalászott óceánok, olyan szinten, hogy sivatagokra emlékeztetnek; a tengerfenekek a teljes pusztulásig szántva; a mikro-részecskéi a megemészthetetlen műanyagoknak mérgezik a madarakat és teknősöket; a korallzátonyok elhalva, a planktonpopulációk pedig eltűnőben vannak, és ők minden tengeri élet alapjai. Az óceánok elsavasodása a számítások szerint meg fog duplázódni 2050-re. Az óceánok elsavasodása meg fog triplázódni 2100-ra. A tengerek halála megelőzhetetlen. A édesvizekről annyit mondok, hogy a víztározók lecsapolása folyamatos, és a hidraulikus törés módszere a talajvíz szintjét veszélyezteti, és hogy vízért a közeledő években háborúkat fognak folytatni.
Víz, áldlak én üdvözöllek.
A Föld maga is kimerült, a talajromlás egy népbetegség, és aztán a leromlott föld, nitrogénes műtrágyáival együtt belemosódik a már így is mérgezett tengereinkbe. Az élő Föld törékeny, száz évet vesz igénybe egy centiméternyi talaj keletkezése. A megművelhető földterület egy behatárolt erőforrás és gyorsan elkopik. Az ipari szennyezés elpusztította Kínában a termőhelyek 20%-át - nem vagyok benne biztos, hogy te, vagy én is fel tudjuk fogni, milyen sok föld is az valójában. Globálisan, 38%-a a termőhelyeknek már elrongálódottnak van besorolva. Az emberi populáció folyamatosan növekszik, míg a képességünk, hogy tápláljuk, és az infrastruktúráink megrogynak. A rovarok populációi hamarosan már nem lesznek képesek megtermékenyíteni a terméseket. Ez nem csak a méheket érinti, a klímaváltozásnak köszönhetően az állatok és rovarok nem szinkronizációban születnek a táplálékaikkal. Ahogy már mondtam előzőleg, az évkerék megtört.
Föld, áldlak és üdvözöllek."

"Nincs olyan mágia, ami ezt megoldaná; a boszorkányság, ahogy már írtam, a vihar szárnyain repül, és nem tudja megváltoztatni a fizikai elemeket, amiket a Földünk klímarendszerébe zártunk. A boszorkányságnak szembe kell néznie ezzel a jövővel. A boszorkányság kell, hogy legyen az első mozgalom, ami elég bátor ahhoz, hogy elfogadja az antropocént és utolsó leheletéig küzdjön. Még akkor sem tudnánk megállítani ezt a kimenetelt, ha ma véget vetnénk az ipari civilizációnak, de muszáj vagyunk cselekedni."

Kép forrása: coastalcare.org

És hogy mit is lehet akkor tenni? Mr. Grey a következőket javasolja: összefogás, harc a kizsákmányoló hatalmak ellen, az elnyomottak és cserbenhagyottak segítése, cselekvés és mások társaságának élvezése az utolsó percig, amíg csak lehet. Illetve szembenézés a halállal, a halálunkkal és mások halálával. A megtanulása annak, hogy a haldoklást és a halált hogyan tegyük békésebbé, tisztelettejesebbé. De ezek a szavak nem csak az emberi faj felé irányuló viselkedésünkre értendőek, hanem a Föld egésze felé.

"Elmeséltem egy barátomnak azt az esetet, amikor egy szellem eljött hozzánk, és csak zokogott. Ugyanis a barátom tudni akarta, hogy a szellemvilág tisztában van-e ezzel az egésszel, és reagál-e rá. A mi számunkra igen. A segítőink a vadonban az utolsó, már elvesztett csatáikat vívják, és nekünk ott kell állni mellettük. Bele vagyunk szőve ebbe a másik világba, ami általunk beszélni fog."

"Nézz szembe a halállal, nem úgy, hogy azt játszod, hogy egyezséget kötöttél az ősi vámpíristenekkel, melyeket valamilyen sötét boszorkány őrült talált ki számodra a méregdrága könyvében. Nézz szembe a halállal, nem az által, hogy egy gyönyörű Beltane szertartás és a kék ég miatt azt érzed, minden ugyanaz marad. Nézz szembe a halállal, nem az által, hogy a javasok és tudósemberek mágiáját gyakorlod a városi lakásodban, abban a hitben, hogy ez sokkal autentikusabbá tesz, mint bármelyik wiccát. Nem szabad tovább azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk az esküdt ellenségeinkké tennünk. A játék megváltozott."

"Az ellenségeink nem a nővéreink és fivéreink a mesterségben, hanem a nevekkel rendelkező személyek, cégek és az ő kormányaik, akik kitépik az élő húsunkat. A boszorkányság soha sem arról szólt, hogy erre a másik orcánkat is odafordítsuk. A boszorkány a föld által azért teremtődött, hogy beszéljen és cselekedjen helyette."

"A boszorkányság, animista lévén, nem olyan önzően emberközpontú, a személyes lojalitásunk nem a genetikai túlélésünkkel van, hanem a minden dolgok sorsa mögött sorakozik fel, melybe mi is életre szólóan bele vagyunk kötve."

"Azok, akik nem érzik a kényszert arra, hogy ezen információk hallatán cselekedjenek, azt mutatják be, hogy nem irányulnak helyesen, azaz nincs kapcsolatuk a földdel és a lakóival. A mágiájuk nem több egy agyi beállítottságnál, ami a megtestesülése nélkül jelentéktelen. A boszorkányság alapvetően animista, és ez azt jelenti, hogy teljesítendő felelősségeink vannak. Nincs rangsora a tetteknek, nincs tisztasági tesztje annak, hogy a gyakorlók hogyan használják ezt a tudást; mindegyikük megleli majd a saját belülről fakadó válaszát, mely a saját körülményeikből és a szellemeik közösségéből születik."

2014. július 5., szombat

Tradicionális boszorkányság könyvlista

A modern boszorkányság egyik meghatározó tulajdonságának lehet mondani azt, hogy gyakorlóinak nagy része az útja első éveiben főként könyvekből tanul. Így nem csoda, hogy sokszor kapok olyan kéréseket, hogy ajánljak könyveket (a néprajzi írásokon kívül), melyek a kezdőknek, vagy éppen már a haladóknak lehetnek a hasznára. Épp ezért is állítottam össze a következő listát, mely a tradicionális (és kevésbé tradicionális) boszorkányság különféle "ágazatainak" és gyakorlóinak a munkáit foglalja magába. Ennek köszönhetően persze a könyvek mélysége is változó; meg lehet itt lelni mindent az egyszerű és könnyed, vezetett meditációkkal teli írásoktól egészen a bonyolult rituális vonalakig. Az egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy ezek mind angol könyvek, ugyanis nem tudok róla, hogy magyarul bármilyen könyv is megjelent volna ebben a témában, míg más nyelvet sajnos nem beszélek.


A könyvek pedig:

Peter Paddon: A Grimoire for Modern Cunning Folk: A Practical Guide to Witchcraft on the Crooked Path
Robin Artisson: Witching Way of the Hollow Hill
Robin Artisson: The Horn of Evenwood
Robin Artisson: The Resurrection of the Meadow
Nigel Jackson: The Call of the Horned Piper
Nigel Jackson: The Pillars of Tubal Cain
Peter Grey: Apocalyptic Witchcraft
Lee Morgan: A Deed Without a Name: Unearthing the Legacy of Traditional Witchcraft
Nigel G. Pearson: Treading the Mill: Practical Craft Working in Modern Traditional Witchcraft
Evan John Jones: The Roebuck in the Thicket: An Anthology of the Robert Cochrane Witchcraft Tradition
Paul Huson: Mastering Witchcraft: A Practical Guide for Witches, Warlocks, and Covens
Eric de Vries: Hedge-Rider: Witches and the Underworld
Radomir Ristic: Balkan Traditional Witchcraft
Veronica Cummer: To Fly by Night: Craft of the Hedgewitch
Ann Finnin: The Forge of Tubal Cain
Nicholaj de Mattos Frisvold: Craft of the Untamed: An inspired vision of traditional witchcraft
Nicholaj de Mattos Frisvold: Serpent Songs: An Anthology of Traditional Craft
Melusine Draco: Traditional Witchcraft for the Seashore
Melsine Draco: Traditional Witchcraft for Urban Living
Melusine Draco: Traditional Witchcraft for Fields and Hedgerows
Melusine Draco: Traditional Witchcraft for the Woods and Forests
Harmonia Saille: Pagan Portals – Hedge Riding
Harmonia Saille: Pagan Portals – Hedge Witchcraft
Andrew Chumbley: Opuscula Magica. Volume I: Essays on Witchcraft and the Sabbatic Tradition
Andrew Chumbley: Azoetia: A Grimoire of the Sabbatic Craft
Nathaniel J. Harris: Witcha: A Book of Cunning
Gwyn: Light from the Shadows: A Mythos of Modern Traditional Witchcraft

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...