2013. március 23., szombat

Növények a mágiában: százszorszép

Százszorszép

Latin név: Bellis perennis
Nem: feminin
Elem: víz
Égitest: Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Istenségek: Freya, Artemisz, Thor
Felhasználható: szerelem, védelem
Virágnyelv: ártatlanság vagy csalárdság
Róla álmodni: tavasszal és nyáron szerencsét jelent, ősszel és télen viszont rossz ómen

Egy római mítosz szerint, az első százszorszép Belides nimfából lett, aki eredetileg egy driád volt (a driádok a fák nimfái). Belides egy nap a többi nimfával együtt táncolt egy réten, mikor magára vonta Vertumnus, a gyümölcsösök istenének a figyelmét. Vertumnus rögtön beleszeretett, ám Belides nem viszonozta az érzelmeit, és az istentől menekülve, inkább átváltozott egy Bellis virággá, vagyis százszorszéppé.
Angol neve, a daisy, az óangol daeges eage szavakból származik, melyek jelentése "a nap szeme" (nap, mint a hét egy napja, nem pedig mint az égitest). Ez a kép arra vezethető vissza, hogy a százszorszép éjszakára bezárja szirmait. De ugyanezt csinálja akkor is, amikor vihar  közeledik.
A százszorszép a  szerénység, a hűség és az újszülöttek szimbóluma. Már a 15. század óta használták a nemrég született Jézus jelképezésére a nyugati művészetekben.
Normandiában, Szent János napján (június 24.), még napkelte előtt leszedték, majd a háztetőkre rakták, hogy védelmezzen a villámcsapástól. A Rajna mentén a házak belsejében akasztották fel a virágait, mert ott a sárga közepüknek tulajdonították ugyanezt a hatást.
Igen nagy szerencsétlenséget hozónak tartják, ha valaki vad százszorszépet ültet át a kertjébe.
Az év első százszorszépéről több babona is létezik. Az egyik elképzelés szerint, az, aki leszedi, egész évre a kacérság szellemétől lesz megszállva. Egy másik szerint, nem szabad rálépni, ugyanis azon, aki ezt teszi, vagy egy közeli ismerősén, esetleg rokonán, egy éven belül százszorszépek fognak nőni (magyarul halott lesz).
A százszorszép gyökerét a fiatal lányok a párnáik alá tették, hogy a szerelmükről álmodjanak, de egyes leírások szerint arról is lehet álmodni tőle, aki nagyon hiányzik nekünk.
A "szeret, nem szeret" mondókás jóslást is hagyományosan ezzel a virággal művelték, amelynek Európa több részén különböző változatai is kifejlődtek. Az egyik ilyenben például az abc betűit kellett mondogatni, és amelyik betűnél elfogytak a szirmok, az lett a jóslást végző jövendőbelijének a nevének a kezdőbetűje. Jósoltak még a virágok sárga közepével is: feldobták őket a levegőbe, és ahányat elkaptak, annyi gyerekre számíthattak családalapítás után.
Gyógynövényként:
A népi gyógyászatban alkalmazták hashajtóként, fájdalom- és görcscsillapítóként, belső vérzés megszüntetésére, vértisztításra, légúti hurutok, májpanaszok, és bőrbetegségek esetén. A fiatal levele salátákhoz adva bizonyos anyagcsere-serkentő hatást mutat.
Ételként: a levélrózsa sóskával ízletes főzeléket ad, de saláta is készülhet belőle.


Források:
Elizabeth Silverthorne: Legends & Lore of Texas Wildflowers
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények 
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek
Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World

2013. március 11., hétfő

A mágia alapjai: a boszorkányok piramisa

A boszorkányok piramisa egy modern elképzelés, mely megpróbálja leírni a varázslást végző felé támasztott elvárásokat, melyek a sikeres mágiához szükségesek. Általában négy vagy három elvárás szerepel benne, amik a képzeletbeli piramis sarkait hivatottak alkotni. Ezen elgondolásnak a származása nem teljesen tisztázott, de általában a Golden Dawn-tól szokás eredeztetni, ugyanis az írásos emlékek róla egyedül hozzájuk vezetnek vissza, és nem tovább.
Többféle formában is lehet vele találkozni a különböző mágiával foglalkozó könyvekben. Ezek közül talán  a legelterjedtebb a wicca írásokban szereplő "ismerni, akarni, merni, hallgatni" piramis. Én most a következőkben viszont egy másik, Paul Huson által megfogalmazott módját mutatom be, mely először 1970-ben jelent meg írásban, a Mastering Witchcraft című könyvében.

Megjegyezném, hogy nem vallom ezt, a mágia történetéhez képest igen fiatal elképzelést, de az a reményem, hogy azért valami hasznosat mindenki talál majd benne, akit csak érdekelnek a varázslás fortélyai.

Tehát a leírás, Paul Huson alapján:

Bizonyos újboszorkányok varázsgyakorlata négy egyszerű szabályon alapszik, melyeket a boszorkányok piramisának szokás nevezni. A szabályok maguk a mágia négy fontos alappillérét adják, és habár önmagukban nincs bennük semmi különleges, együtt használva őket komoly eredményeket lehet elérni. Szorgalmasan kell alkalmazni őket, ugyanis csak akkor fog az ember bármit is visszakapni varázslataitól, ha hajlandó erőfeszítést is beléjük fektetni. Készen kell állni arra, hogy a földön fetrengjünk, vagy eksztázisban a fogunkat csikorgassuk, csak hogy kívánt célunkat elérjük.
A boszorkányok piramisának négy alappillére: élénk képzelet, tüzes akarat, kőkemény hit és a titokzatosságra való hajlam.

A képzelet az a képesség, minek segítségével lelki szemeink előtt képeket tudjunk megjeleníteni. Ezen készség igen fontos a mágiát végző számára, hiszen a képzelet üvegén keresztül fogja majd kivetni varázslatait. Épp ezért táplálni és értékelni kell a képzelőerőnket, a fantáziánkat.
A varázslatok sikere nagyban függ attól is, hogy mennyi érzelmi elragadtatást tudunk magunkban fellobbantani. Minél viharosabb az érzelem, annál nagyobb a siker lehetősége. Épp ezért, minél érzelmekkel telibb és mélyebben szőtt egy-egy képzeletünkben megjelenített vágy, annál hatásosabbak lesznek azok a bűbájok elvégzése alatt. A varázslatok közben bármit használhatunk, hogy elérjük azt az érzelmileg töltött állapotot, ami alatt a hideg futkos a hátunkon, és a képzelőerőnk megfelelő intenzitással tud működni (pl. parfümök, hangok, fények, vad táncok, szex, stb.)

Az akarat, mely mágikus formájában igen hasonlít az elkényeztetett gyerek akaratához, hiszen minden ellenérvet elvet, vagy figyelmen kívül hagy, hogy a "hajlítható" világot a saját akaratára hajlítsa. Ez az akarat, környezetéből kivéve, és a mindennapokba helyezve csodás példáját mutatná az extravagáns egocentrizmusnak, vagy akár a megalomániának is.
A mágikus akaratunk az a lencse, amin keresztül az érzelmek fókuszálódnak egy varázslat céljának a megszerzésére. Az eléréséhez először is mindig tudnunk kell, hogy pontosan mit szeretnénk. Ezután szűkítsük le a figyelmünket csak arra az egy dologra, mindig a tudatunkban tartva azt. Végül menjünk utána, és szerezzük meg amire vágyunk, végig kitartva mellette. Ez kell hogy legyen a hozzáállásunk mágikus munkáink során.
Az akarat erősítésére ki lehet próbálni pár módszert, melyek a koncentráció fejlesztése által hivatottak segíteni. Figyeljük pl. egy fél órán ár egy gyertya lángját, az óra percmutatóját egy teljes percig, vagy folyamatosan legyünk tudatában a kezünknek.
Nem igazán érdemes olyat akarni, amiről lelkünk legmélyén azt gondoljuk, hogy lehetetlen. Minden valószínűség szerint nem fog megtörténni, és a kudarc nagy ütés lenne a saját magunkba vetett hitünkre. Apró dolgokkal érdemes kezdeni, amiről biztosan tudjuk, hogy sikerülni fog.

A hit az, amitől minden mágikus erő szorosan függ. Hacsak nincs kőkemény hitünk a képességeinkben a varázslás sikeres végrehajtására vonatkozóan, nem fogjuk tudni elérni azt az égő intenzitását az akaratnak és képzeletnek, ami létfontosságú a mágia működéséhez. A hit az a satu, amiben mozdíthatatlanul tartod az akaratodat, melybe a képzeletedet töltöd. A hit az, ami eltöröl minden megmaradt ellenvetést, és megnyitja az utat a közvetlen cselekvés számára. Általa lehet elérni a megalomániának azt az ideiglenes állapotát, melyet mi hozunk önmagunkra a varázslás idejére, és ami nélkül mágia sem lehetséges. El kell hogy higgyük, hogy csak a sikerünk lehetséges, semmi más.

A titokzatosság csodás eredményeket hozhat. Semmi sem ér el akkora sikert egy ember figyelmének a felkeltésében, mint egy titok, bármilyen kicsi, vagy értelmetlen legyen is az. Ha pedig már megszereztük az illető figyelmét, varázslatokat is sokkal könnyebb lesz rajta végezni. Elég, ha valaki meghallja, hogy egy boszorkány mágiát végez ellene, vagy rá vonatkozóan, és - varászlatban való hitétől függetlenül - a lelke mélyén meg fogja ezt a tényt jegyezni. Innentől kezdve pedig már félig meg is van nyerve a "csata", hiszen ha már egyszer elnyerted valaki figyelmét, sokkal könnyebben tudod manipulálni is.
A titoktartásnak persze más oka is van. Ugyan már nem üldözik a boszorkányokat (legalábbis a nyugati országokban nem), de még sokan igen rossz szemmel néznek rájuk. Nem elképzelhetetlen, hogy egy mágikus munkáiról sokat fecsegő boszorkány hátrányos megkülönböztetésben részesüljön munkássága miatt. Más estekben bolondnak is nézhetik az embert, vagy kellemetlen viccek tárgyaként használják. Ezen esetek közül pedig egyik sem tesz jót a varázsláshoz szükséges hitünknek, vagy akaratunknak.
Ezenkívül, a mágia tudásból áll, a tudás pedig hatalmat hoz. A megosztott hatalom pedig elvesztett hatalom. Mikor kivetsz egy varázslatot, egy igen finom szerkezetet hozol működésbe. Ez a szerkezet ugyanabból az anyagból áll, mint az álmaink. Ha rosszat álmodunk, úgy törhetjük meg a miatta rajtunk lévő kellemetlen hangulatot, ha megosztjuk azt valakivel. Ugyanez vonatkozik a mágiára is. Ha megosztjuk valakivel, finoman ugyan, de veszít az erejéből.

Összességében tehát titokzatosság kell, hogy körüllengje a varázslat szerkezetét, ami az képzeletünkből és az akaratunkból áll, és a hitünk tart egybe. Ha ezen hozzávalók jelen vannak, akkor a mágia is sikeres lesz.

2013. március 3., vasárnap

Ültess virágot - ismerj meg egy szellemet

Itt a tavasz, és vele a magok elvetésének is megjött az ideje. Maggyűjteményem nagysága ilyenkor igen csak megugrik, és persze jön még hozzá egy-két virághagyma is, mert sok mindennek ellen tudok állni, de a növények csábításának nem. Ma valaki meg is jegyzete rólam, hogyha bevásárláskor hirtelen eltűnök, akkor elég a virágmagok közelében keresni és biztos megleszek.

Mindenesetre, csodálatos dolog növényeket magról nevelni. Izgulni, hogy mikor is dugják ki a fejüket az első pici sziklevelek. Látni, ahogy a palánták napról napra erősödnek. Figyelni, ahogy megjelennek rajtuk ez első bimbók. Csodálni, ahogy beérnek rajtuk az első termések. Számomra ez az egyik legvarázslatosabb dolog a világon.

De több is rejtőzik a ebben, mint emberi erőfeszítés és szép látvány. Ezzel az egyszerű, de mégis nagyszerű módszerrel egy-egy növény szellemét is meg lehet ismerni. Nincs szükség nagy mágikus rítusokra, színes gyertyákra, vagy ősi kéziratokra. A tudás, amire kíváncsi vagy ott rejtőzik minden egyes pici magban, amelyet elvetsz.

Persze, azért ennél a módszernél is van pár dolog, amire energiát kell szánni, vagy kicsit máshogy kell csinálni.
Először is, a nevelést magát nem teljesítményalapúan kell megközelíteni. Minden egyes kikelt mag felér egy, a növények által adható legnagyobb keggyel, de ugyanez vonatkozik minden levélre, virágra és termésre is. Tehát, ne az legyen számodra a fontos, hogy minél több virágot (vagy bármi mást) hozzon a növény (pl. muskátliknál a virághozamot serkentő tápok), hanem az, hogy egészséges legyen.
Másodszor, szívvel és lélekkel gondozd a növényt. Ugyanis, ha az a célod, hogy megismerhesd a szellemét, először neked kell lehetőséget kell adnod neki arra, hogy megismerje a tiedet.
Harmadszor, ne csak egy növényként tekints rá, hanem egy elő, egyedi személyiségként. Soha nem fogod tudni megismerni igazán egy növény (vagy bármi/ki más szellemét), ha nem tekinted magaddal minimum egyenrangúnak. És mint ilyen létező, a növények is megérdemlik a tiszteletet. Nem te teszel szívességet azzal, hogy gondozod őket. A szívességet ők teszik neked.

Mindezt tisztázva, lássuk, hogyan is érdemes nekikezdeni egy növény szellemével való megismerkedésnek, ezen módszer segítségével.


Első lépés: tervezés, magok és egyéb hozzávalók beszerzése.
Természetesen minden elképzelés nélkül is neki lehet indulni a kertészeti boltoknak, de nem biztos, hogy ez a legcélszerűbb módszer. Érdemes végiggondolni, hogy milyen növényt is vagy képes "eltartani": egy panellakás lehetőségei jóval korlátozottabbak ezen a téren, mint egy kertes házé.
Amibe jó belegondolni egy faj kiválasztásánál:
  • mekkorára fog megnőni (azaz, befér-e a kertbe, szobába, erkélyre)
  • mennyi a fényigénye (az északi, vagy a déli ablakba érdemes berakni? a kert napos felébe kerüljön, vagy a fák árnyékába?)
  • mérgező-e, és ha igen, mennyire és pontosan melyik része, valamint a mérgezésének a tünetei (nem fogja-e véletlenül valaki megkóstolni őket, legyen az kutya/macska, de kisgyerek is?)
  • egynyári, kétnyári vagy évelő növényt néztünk-e ki (mennyi ideig szeretnél egy fajjal foglalkozni? egy retek vagy saláta nevelése jelentősen kevesebb erőfeszítést igényel, mint mondjuk egy tölgyfáé, vagy rozmaringé)
  • mik a faj optimális növekedéshez szükséges igényei (vagyis mire is van szükség az életben tartásához, egyáltalán képes lennél-e rá?)

Második lépés: magok előkészítése.
Ez  két szempontból is nagyon fontos lépés. Egyrészt, sok virág magja igényli, hogy elvetés előtt vízbe legyenek áztatva (hajnalka), esetleg fagyasztást is igényelhetnek (datura), vagy csak pár hetet vízben úszkálva a hűtőben szeretnek tölteni (mandragóra). Ennek az interneten vagy könyvekben kell utánanézni.
Másrészt, már most el kell kezdened kialakítani kapcsolatodat a növények szellemével. Beszélj a magokhoz, tölts velük időt, képzeld el, amint egészségesen felnőnek, meditálj velük, és soha ne felejtsd el dicsérni őket.

Harmadik lépés: vetés.
Nem egyformán kell elvetni minden magot, és itt ismét érdemes szakkönyvek vagy az internet segítségét igénybe venni. Tudd meg, melyik magnak mire is van szüksége a csírázáshoz.
A vetés közben a figyelmed és a szíved teljes mértékben a magokon kell, hogy legyen. Beszélgess hozzájuk, mondd el nekik, hogy milyen helyre rakod őket, mennyire szeretnéd, hogy szépen kikeljenek, és milyen gyönyörű "felnőtt" is lesz majd belőlük. Nyugtatgasd őket, hogy folyamatosan gondozni fogod őket, és vigyázni fogsz rájuk.
Elvetés után nem szabad megfeledkezni  a magok öntözéséről!
És érdemes adott időközönként rájuk nézni, hogy kikeltek-e már (én, mivel nagyon türelmes, és kicsit sem aggódó típus vagyok, akár reggel és este is hajlandó vagyok meglesni őket).

Negyedik lépés: palántázás.
Ha kikeltek a növények, és a palánták már eléggé megerősödtek, át kell ültetned őket egy nagyobb cserépbe, vagy ki a kertbe. Fontos, hogy megint csak tudasd a növénnyel, mit is csinálsz vele, és azt miért is teszed. Ültetés után a növény, addig, míg be nem fogan, sebezhetőbbé válik. Ilyenkor fokozott figyelmet tulajdoníts neki, figyeld a leveleit, és a vízigényének a változását.

Ötödik lépés: együttélés.
A növényt igényei szerint gondozni kell. Ügyelj arra, hogy mindig legyen elegendő nedvessége és fénye. Évszakváltások idején figyelj arra, hogy az új szögben eső fény nem árt-e neki. Kártevőkkel vigyázz!
Ülj le vele szemben, és gyönyörködj benne sokat. Szeresd, adj neki bőven a figyelmedből és a csodálatodból. Meditálj mellette. Révülés alatt közeledj hozzá. Kérés után vedd le egy részét, tedd a párnád alá, és így próbáld meg az álmaidba is meghívni. Ismerd meg az ízét (nem mérgező növényeknél persze), illatát, leveleinek a tapintását. Milyen a frissen hajtott leveleinek a színe? És a már elszáradóban lévőké? Tudj meg róla minél többet, igyekezz, hogy semmi ne kerülje el figyelmed vele kapcsolatban.

Hatodik lépés: elválás.
Sok növény élethossza igen rövid. Az egynyári virágok és zöldségek (borsó, retek, saláta, körömvirág, borágó, rezeda, sáfrányos szeklice, büdöske, datura, stb.) egy szezon után, a tél megérkeztével el is halnak. Mások két nyár után intenek búcsút ennek a világnak (pl. muskotályos zsálya, törökszegfű, gyűszűvirág, petrezselyem, árvácska, harangvirág, répa, stb.). Ez a természet rendje, és ellene nem is kell küzdeni. Ám a növényekkel haláluk után is tisztelettel kell bánni. Mielőtt levágod/kihúzod a földből a növény elszáradt maradványát, mutass be a szellemének egy kis füstölőáldozatot. A maradványt legjobb, ha komposztként használod fel, de felajánlásként is alkalmazhatod, vagy akár talizmánt is készíthetsz belőle, minek segítségével mindig elérheted e növény szellemét, de bármi más varázsmunkához is igénybe veheted. Amire viszont mindig ügyelni kell, hogy közöljük a növénnyel, mi is lesz a sorsa.
Még egy utolsó módszer maradt az elválásra: a temetés. Itt a maradványokat el lehet égetni (a holttestek elégetése igen ősi temetkezési módszer), majd a hamvakat a természetben szétszórni. Esetleg elásni egy kis sírba, majd a terméséből származó magból nőtt palántát ültetni a tetejére. De bármilyen más módot is kipróbálhatsz, amit csak a fantáziád el tud képzelni, vagy esetleg maga a növény kér.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...