A mágia alapjai: a mágia fajtái

A mágiának különböző formái és módszerei keletkeztek az évszázadok folyamán. A különböző változatok persze nem voltak soha igazán markánsan elválasztva egymástól, az egyes gyakorlók leginkább saját keveréküket alkalmazták, egyéni elképzeléseikre és tapasztalataikra alapozva. A múltra vonatkozóan jobbára a mágia működése mögött rejlő elméletek alapján szokás meghatározni az egyes kategóriákat, míg a mai gyakorlók a saját típusaikat leginkább az általuk alkalmazott fő mágiamódok, vagy a felhasznált mágikus hozzávalók alapján különítik el. A következőkben ezekből szeretnék párat bemutatni, ám felhívom a figyelmet arra, hogy nem térek ki minden egyes mágikus módszerre, csupán egy kis ízelítőt adok belőlük. A módszerek leírása igen tömör, és nem próbálok belemenni a bonyolult elméletekbe, amiken a hozzájuk értők vitázni szoktak. Aztán az is előfordulhat, hogy egy említett módszer már ismerős valakinek, csupán más elnevezés alatt. Ezen nem kell meglepődni, a különböző mágiaformákra használt kifejezések soha sem voltak egységesek és ma végképp nem azok. Mindezek tudtában, térjünk akkor rá a különböző gyakorlatokra!

Magia Naturalis/természetes mágia

A középkorban kialakult mágikus kategória, mely a mágiát, mint természetes (itt értsd: nem a keresztény Isten törvényeivel szembe menő) tudományt igyekszik feltüntetni. Az alapelgondolása az, hogy egymásba kapcsolódó, rejtett természetes erők léteznek az Isten által teremtett világban, melyek ismeretével az ember képes lehet manipulálni a környezetét. A „natural magic(k)” kifejezéssel modern vonatkozásban is lehet találkozni, ahol ez általában olyan varázslatokat takar, melyek a növények, vagy ásványok felhasználására szorítkozik.

Asztrális mágia

Olyan mágikus gyakorlatok, melyek működése azon alapszik, hogy a csillagok és bolygók („az égi szférák”) hatással vannak a földi valóságra, illetve, hogy a megfelelő rituális eszközökkel az emberek is képesek ezt a maguk hasznára fordítani. Ezen belül még persze megoszlottak a vélemények arról, hogy az egy-egy bolygó, vagy csillag öntudattal rendelkező szellemét idézik ilyenkor a mágikus tárgyba, vagy csak annak az erejét, esetleg maga az asztrális jelenség tudattalan és csak automatikusan cselekszi azt, ami el van számára rendelve.

Hermetikus mágia

Hermész Triszmegisztosznak (Háromszorosan nagy Hermésznek) tulajdonított mágikus-filozófiai szövegek elképzelésein alapuló mágia. Egyik alapvető tétele az „ahogy fent, úgy lent”, ami a makrokozmosz (a világ) és a mikrokozmosz (ember) egységét hivatott kifejezni. Gyakorlataiban a varázslást végző főként ezen két „kozmosz” összefüggéseit és megfeleléseit rituális módon próbálja meg a saját céljainak elérése érdekében alkalmazni.

Démoni mágia

A középkori és újkori, kimondottan démonok megidézését alkalmazó varázslatokat takarja. A megfelelő szellemi segítők mágusokhoz való csalogatása és munkára fogása az egyik legősibb, ha nem a legősibb mágikus módszerek egyikének. Talán ezért is maradhatott fent a mai napig, már ha azt nem számítjuk, hogy valakik biztos működőnek találhatják. A középkorban az ezt gyakorlók a megidézett démonok urainak látták magukat, akikre a démonok saját neveinek, vagy pedig a keresztény isten titkos neveinek az ismeretével és alkalmazásával rá tudják kényszeríteni akaratukat.

Angyalmágia

Ha pedig az ember démoni szellemekkel közösködhet, akkor nyilván angyalokkal is. Sok mágus a középkorban kimondottan vallásos gyakorlatként fogta fel a mágiát, mely által közelebb kerülhettek Istenhez, vagy az isteni léthez. A gyakorlat fontos részét képezte a vallásos élet, a böjt, a rendszeres imádkozás és önmegtartóztatás. Nem szabad ezt összekeverni a mai New Age-es angyalmágiával, mellyel ugyan névrokon, de ez a modern változat gyakorlata nem egyezik meg a régivel.

Képmágia/talizmáni mágia (magisterium imaginum, scientia imaginum)

Adott mágikus képek, számokat tartalmazó négyzetek, betűkombinációk, pecsétek megfelelő asztrológiai időpontban és az előírt anyagra történő felfestését, felvésését és elvarázsolását alkalmazó technikák összessége. Ezen képek hatalommal rendelkezhetnek azért, mert a bolygóktól/csillagoktól nyerik őket vagy, mert valamilyen szellemhez/démonhoz/angyalhoz kapcsolódnak.

Goetia

Angyalok és démonok megidézésével végzett mágia. A kifejezés az ókori görög nyelvből származik, ahol többek között egy időben ez varázslót jelentett. A középkor folyamán a nem elfogadhatónak tartott szellemi lényekkel végzett mágikus munkát értették alatta (többek között).

Teurgia

Olyan módszerek összessége, melyek segítségével az emberek az isteninek tartott lényeket (vagyis keresztény körben Isten, Jézus, Szentlélek és az angyalok) rá akarták bírni arra, hogy megtegyenek valamit, vagy éppen hogy ne tegyenek meg bizonyos dolgokat.

Nekromancia

Eredetileg, még az ókori görögöknél, halottak megidézésével történő jóslást jelentett. A középkorban több dolgot is ezzel a névvel illettek: egy tudományágat, mely a természet titkos tulajdonságait vélte megismerni, a démoni mágiát, illetve általánosan az egyház által tiltott mágiát (ezért is jön a nekromancia latinos félreírásából a nigromancia, amiből pedig a fekete mágia kifejezés származik). Ma különféle, a holtak (mind emberi, mind állati, de már növényiről is hallottam) tiszteletén és imádásán alapuló gyakorlatot nekromanciának neveznek.

Népi mágia

A falusi emberek varázslatai, ráolvasásai és egyéb mágikus módszerei.

Szimpatikus mágia

James Frazer által kitalált kategória. A hasonlóságokon alapuló mágikus módszerek összessége, mely az egyik fő fajtáját képezi a különböző népek mágiáinak. Általa vagy egy, a célunkhoz hasonlító cselekedettel akarunk elérni valamit (pl. esőhöz vizet szórunk), vagy egy vágyunkhoz hasonló vélt tulajdonságokkal rendelkező tárgy segítségével végzünk egy varázslatot (pl. szerelemért vörös rózsával).

Szertartásos/rituális mágia

A középkori tanult mágia egyes formái, illetve azok továbbélése modernizált formában és az olyan kortárs mágikus módszerek, melyekben fontos szerepet játszanak a megfelelő módon véghezvitt, rendszerint elég bonyolult rituálék. Nagy hatással volt rá a kabbala különböző misztikus tanai, vagy éppen Alaister Crowley munkássága. Néha pedig ezt a kifejezést használják általában a tanult, középkortól ránk maradt könyvekben is lejegyzett mágikus módszerekre, ezzel próbálva megkülönböztetni őket az írástudatlan emberek, szájról szájra terjedő módszereivel.

Énoki (angolul: Enochian) mágia

John Dee, a híres 16. századi angol mágus és társa, Erward Kelly munkásságából eredeztethető mágiaforma, mely különféle szellemek megidézésén és a nekik való parancsoláson alapul. Dee és Kelly azt állították, hogy látomások során, angyalok közölték velük ezeket a tanokat (köztük az angyali, „énoki” ábécét is). Az „énoki” kifejezés az Énok prófétának tulajdonított apokrif iratra utal.

Gyertyamágia

Olyan varázslatok összessége, melyek végrehajtásához egy (vagy több) gyertya, általában rituális módon történő égetése szükséges.

Herbál/növényi mágia

Olyan varázslatok összessége, melyeknek fő fókuszpontja egy, vagy több növény.

Kristálymágia

Olyan varázslatok összessége, melyeknek fő fókuszpontja egy, vagy több kristály, ásvány.

Káoszmágia

Egy igen modern mágiaforma, melyet az 1970-es évek folyamán kezdtek el kidolgozni. Igen gyakorlatiasan áll az egészhez: azt alkalmazhatja bármelyik gyakorlója, ami csak éppen a kedvére van (és persze amiről azt gondolja, hogy működni fog), kezdve az ókori módszerekkel és befejezve a legutóbbi sci-fi regényben olvasottakkal. Épp ezért egyénenként változik, hogy pontosan hogyan is kell végezni.

A mágikus hit hagyományos elemei

Eddigi néprajzi olvasmányaim alapján, a következő alapelgondolások vezérlik a mágikus rendszereket:

1. Rész = egész.
Vagyis egy tárgynak, növénynek, állatnak, vagy embernek egy része az egész lényt, objektumot tudja helyettesíteni.

2. Ami egyszer együtt volt, az utána is kapcsolatban marad.
Tehát pl. az ember által viselt ruhadarabon keresztül, hordás után is lehet hatni magára a személyre. Ehhez nem szükséges, hogy a kontaktus gyakori legyen (pl. egy félig megevett alma is megfelel), de a több együtt töltött idő hatásosabb varázslatokat ad.

3. Ahogy fent, úgy lent.
Az égitestek mozgása és az idő befolyással van a mágia kimenetelére.


4. Hasonló hasonlót vonz. Hasonló a hasonlóra hat.
Az első esetben, ha valamilyen állapotot szeretnénk elérni, akkor egy ahhoz hasonló cselekedet elvégzésével azt elő tudjuk idézni (pl. ha azt szeretnénk, hogy két ember élete összefonódjon, összekötözünk két babát). A második esetben, ha valamire hatni szeretnénk, akkor egy hasonló tárggyal képesek vagyunk azt véghezvinni. Ez az elv működik a vudu babák esetében is (többek között), de az erdei szömörcsögöt is ezért használták afrodiziákumként.

5. Az ellentét elűzi az ellentétet. Az ellentét hat az ellentettjére.
A 4. "szabály" megfordítása, amit akkor alkalmaznak, mikor olyan állapot áll fent, mely ellentétes a kívánttal. Jó példa erre az az általános esővarázslási gyakorlat, mely szerint vizet kell széthinteni egy megadott rituális formában. Ilyenkor a szárazság megszüntetésére vízzel próbálunk hatni, vagyis az ellentétével.

6. A valóság szimbólumokkal reprezentálható, és befolyásolható.
Pl. egy bábu jelképezheti az embert, akit aztán rajta keresztül befolyásolni is lehet.

7. A szimbolikus rituális tett befolyással van a valóságra.
Pl. egy csomó megkötésével képes az ember "megkötni" a szeleket is, vagy kér embert egymáshoz kötni.

8. A rituális szavak befolyással vannak a valóságra.
Többek között ez minden ráolvasás alapja is: a megfelelően kimondott szövegek mágikus erejébe vetett hit.

9. A megfelelő cselekedet, vagy szavak használatával az ember képes a dolgok rejtett, "mágikus" tulajdonságait aktiválni.
Pl. amikor egy amulett készítésénél a hozzávalóknak elmondják, hogy milyen funkciókat kell ellátnia: szerelmet hozni, vagy pénzt, esetleg egészséget.

10. A megfelelő cselekedet és szavak segítségével az ember képes bizonyos szellemi létezőket a maga uralma alá hajtani.
E szabály az alapja minden olyan varázslatnak, mely valamilyen nem fizikai természetű lény megnevezése által próbálja befolyásolni a valóságot.


És igen, mindenki jól látja, az "energiák" irányítása nincs a mágikus hitrendszerek alapvető elemei közt. Ez egy mai képzet, mely ugyan nagyon, de nagyon kedvelt, de sok néprajzi alapja nincs (bárhogy is próbálják manapság kitekerni más népek mágikus hitét az emberek). Aki nem hisz nekem, az elolvashatja az Erdész manáról szóló írását.

A mágikus körről: történelem

A mai boszorkányság nagyon szereti a mágikus köröket. Viszont felmerül a kérdés, hogy vajon honnan eredhet ez a gyakorlat? Vajon milyen nagy múltra tekint vissza?

Először is, fontos azt tudni, hogy a kör egy minden emberi kultúra által ismert forma, hiszen egyszerűségének köszönhetően rengeteg helyen visszaköszön a természetes világban. Ha egy nagyobb tárgyat minden oldalról látni szeretnénk, körbe kell járnunk, sok virág szirmai valamilyen körhöz hasonlatos formát szoktak alkotni, a Hold és a Nap is kör alakú, sőt az égitestek még félkör alakban is mozognak az égbolton. Nem is csoda, hogy oly sokszor található meg ez a forma kőkori építmények esetében, gondoljunk csak Stonehenge-re, vagy Newgrange-re. Ám míg ez a tény a kör, mint alak, általános jelentőségéről nagyon sokat elmond, addig a boszorkányok mai körének ez csak egy igen távoli rokonát adja. Hiszen ennyi erővel a budapesti Kodály köröndöt is ezen ősi jelképek egy modern kori leszármazottjának mondhatnánk.

De a múlt emberei nem csak köveket állítottak fel kör alakban, hanem maguk is álltak ebben a formában rituálék során. Ennek minden valószínűség szerint praktikai oka volt, hiszen ebben a formában mindenki egyenlő távolságra volt a középponttól, jól láthatta a másikat, és az esetlegesen középen állókat is. Ez a szertartásos elhelyezkedési mód épp ezért tudtommal minden kultúrában megjelenik valahol, legyen szó körben ülő önismereti csoportról, vagy afrikai törzsi táncról. De meg kell itt említeni a boszorkány-, vagy tündérköröket is, melyekről azt mondták, hogy a tündérek/boszorkányok körtáncainak a helyét mutatják. Margaret Murray is arra a következtetésre jutott, hogy a boszorkányok „hivatalos” tánca a körtánc volt, habár tekintve Murray pontatlanságait, ez csak azt bizonyítja nekünk, hogy több periratban is felmerül a körtánc képzete, melyet a boszorkányok együtt végeztek (akár egy bizonyos személy kárára is). Ebből már tehetnénk olyan következtetéseket, hogy a körben való mozgás valamilyen általános boszorkányi cselekedet lett volna, de ha belegondolunk abba, hogy a körtáncok valószínűleg egyszerű paraszti összejövetelek esetén is sokszor előfordulhattak, megint csak egy általános emberi gyakorlatot kapunk.

A másik rituális mozzanat, ami több vallásban is felmerül, a szentnek tartott tárgy, isteni szobor, védelmezni kívánt hely, személy körbejárása valamilyen menet formájában, vagy körbefüstölése, esetleg körbehintése valamilyen nedűvel. Ez a gyakorlat nem csak a régmúltban volt jellemző az emberekre, de Európában több helyen is alkalmazták mint vallásos mozzanatot, mágikus rítust (legtöbbször védelemre, de jóslásokban, sőt féregűzésben is), de a magyar jogszokásban még a birtokba vétel kifejezésére is szolgált. Angliában pedig azt mondták, hogy ha megadott időpontban, megadott számszor körbejárnak (vagy futnak) egy adott követ, épületet, esetleg dombot, meg tudnak idézni egy szellemet. Persze szörnyen csábító, hogy ehhez a szokáshoz csatoljuk a mai boszorkányok által használt köröket. De én megint csak nem merném megtenni ezt a következtetést teljes egészében. Mert ugyan a mai körökkel és a múltbéli körüljárási szokásokkal nagyon könnyű párhuzamot vonni, de az még mindig nem magyarázza, honnan származnak a megidézendő elemek, égtájak, istenek, vagy éppen a színes gyertyák. Ezek eredetéért viszont kimondottan a tanult mágikus hagyományok felé kell kitekintenünk.

Az egyik legrégebbi utalás szerint, az ókori Mezopotámiában is alkalmaztak köröket a surpu nevű beteget megtisztító rituáléik folyamán: egy füstölőtartót vettek körbe vele, majd vizet hintettek benne szét, fáklyát gyújtottak, és egy pap ledörzsölte a gyengélkedőt liszt segítségével. (Akárhány ezer éves legyen is ez a gyakorlat, én még a tanult mágiához sorolom, mivel egy pap végezte, nem pedig egy egyébként földművelő, de szabadidejében vajákos ember.) Ami pedig az egyik nemzet vallásos szertartása, az a másik, nála pár száz évvel fiatalabb nemzet mágikus rituáléja lesz. Ez figyelhető meg az surpuval is, ugyanis görög feljegyzések is vannak kísértetiesen hasonló mágikus-gyógyító eljárásokról. Egy nagy ugrással az időben eljutunk a középkori nekromatákhoz, majd szertartásos mágusokhoz, akik szintén köröket rajzoltak maguknak különféle varázslatos céljaik eléréséhez. Ezekbe a körökbe idézték meg a holtak szellemeit, vagy az alkalmazni kívánt démonokat, de a köröket a mágikus erők növelésére is jónak tartották. A populáris képzeletben pedig az élt, hogy a mágusok a körökben állva védik magukat a megidézett lények ártó szándékaitól, és ezen használati módja is lett a legismertebb és legnépszerűbb a nagyközönség számára. A körök kivetése majd csak a reneszánsz környékén jelent meg maihoz hasonló formájában. A négy elem képzetét görög filozófusok elgondolásaiból kölcsönözték a mágusok. John Dee pedig bevezette az őrtornyok képzetét a mágikus körök kivetésébe, igaz ő még angyalokkal párosította össze őket. Ezt a módszert fejlesztette tovább sok modern kori mágikus rend és személy is pl. a Golden Dawn, vagy a hírhedt Aleister Crowley.

Kimondottan boszorkánysággal összekötve, az elsők között szerepel a démonidéző kör képzete egy 1452-ben, Provinban boszorkánysággal gyanúsított nő perében. Azt állították róla, hogy a boszorkányszektában, melyhez tartozott, gyűléseik során az ördögöt a földre felrajzolt három koncentrikus körbe idézték meg. Ez persze minden valószínűség szerint nem egy valós gyakorlat volt, csupán egy, a vallatók által a gyanúsítottra kényszerített képzet. Aztán a későbbi évszázadokban a szertartásos mágia gyakorlatából fokozatosan a népi mágia gyakorlói között is megjelent a körök alkalmazása, igaz gyakran töredezettebb, funkciómentes formában, vagyis inkább mint jól mutató rituális elem, valódi varázserővel bíró gyakorlat helyett. A személy(ek) körül meghúzott kör védelmező szerepe is közkedvelt lett, melyet túlvilági erőkkel történő kapcsolatteremtés esetén használtak, főként az egyszerű emberek, nem pedig a népi mágiát hivatásszerűen gyakorlók. A magyar adatok szerint például a népi hit a 20. század elején az ilyen oltalmazó köröket „várnak” nevezte, és gyakran szentelt krétával kellett meghúzni őket, pl. boszorkányok meglátásának céljára.

Tehát van egy pontosan, tanult emberek által kialakított mágikus módszerünk (szertartásos mágia köre), és egy belőle származó, töredezett népi alkalmazás (a kései népi mágia köre), valamint egy nehezen értelmezhető népi rituális mozzanat (tárgyak körüljárása). A ma oly kedvelt gyakorlatot ezek bármelyikéből származtathatnánk, de közvetlen felmenőjének mégis a szertartásos mágiát kell megneveznem. Azon egyszerű oknál fogva teszem ezt, hogy Gerald Gardner, aki a körök kivetését a boszorkányság alapvető rituális elemévé tette, Crowley-tól kölcsönözte a módszert. Az összes többi írás már csak Gardner gyakorlatát formálta át, vagy egészítette ki a szertartásos mágia újabb elemeivel, illetve pogány vonatkozásokkal, hogy autentikusabb hatást keltsenek általa.

Források:

Ronald Hutton: Triumph of the Moon: A History of Modern Pagan Witchcraft

Margaret Alice Murray: The Witch-Cult in Western Europe: A Study in Anthropology

Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore

Richard Kieckhefer: Forbidden rites: a necromancer's manual of the fifteenth century

Herman F. J. Horstmanshoff, Marten Stol, C. R. Van Tilburg: Magic And Rationality In Ancient Near Eastern And Graeco-roman Medicine

Jan Assmann,Guy G. Stroumsa: Transformations of the Inner Self in Ancient Religions

Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-865.html

A mágia alapjai: varázslatok előírásai

Egy varázslat elvégzésére vonatkozóan bonyolult előírások létezhetnek, mind a mai mágiában, mind a múltbéliben. Ezek a kondíciók lehetnek egyszerűek is (pl. egy gyertyaszín, és egy holdállás), vagy igen bonyolultak (pl. október 31-én, temetőben, éjfélkor, egy halott fiatal férfi sírja mellett, egy arról leszedett növénnyel kell varázsolni). Az előírások betartása a hagyomány szerint befolyással van a mágia sikerességére, vagy hatásának milyenségére, vagy éppen egy kis eltérés az egész munkát hatástalanná teheti, de akár a varázsló életét is veszélyeztetheti (pl. démonok idézése esetén).

Ezeket a kondíciókat öt pontba lehet csoportosítani, melyek a következők:

A varázslat ideje:

• A nap szakaszai: éjfélkor másfajta varázslatokat kell elvégezni, mint hajnalban, vagy éppen délben.
• A hét napjainak is mind megvan a maga fontossága a mágiában, így a varázslatok hatására ez is befolyással van.
• A Hold állása; újhold, növő hold, telihold, vagy fogyó hold – ezek közül mind más-más munkát támogat inkább.
• Az év bizonyos jeles napjaihoz is vannak előírva kimondottan ekkor elvégzendő varázslatok (pl. napfordulók, napéjegyenlőségek, istenek, szentek nagyobb ünnepnapjai, stb.).
• Csillagok, bolygók állása: sok varázslatnál meg van szabva, hogy a Holdnak, vagy éppen a Jupiternek melyik csillagjegyben kell tartózkodnia az elvégzésekor, hogy működjön.
• Érdekességként megjegyezhető, hogy az időzítés kérdését olyan szinten is túlbonyolíthatták, hogy pl. egyes források szerint a hindu mágusoknak bizonyos rítusait csak minden 45. évben lehetett végrehajtani, mivel az élőírások olyan specifikusak voltak hozzájuk.

A varázslat helye:

• A régi hagyományok szerint mágiát nem lehetett akárhol elvégezni, csak a megfelelő kvalifikációval rendelkező helyeken.
• A mágia is, csakúgy, mint a különböző vallások, rendelkezik a maga „szent” helyeivel, valsmint a kettő meg is egyezhet egymással (pl. a templomi oltár).
• Bizonyos helyek azért kapnak kiemelt pozíciót a mágiában, mert vallásos szertartások ott nem hajthatók végre, hiszen tisztátalanoknak számítanak (pl. minden olyan hely, ahol szellemeket, vagy démonokat lehet látni, temetők, nagy fák, keresztutak, mocsarak, stb.).
• Határokon is gyakran csináltak varázslatokat: falu és vadon találkozásánál, bejáratokban, tűzhelyeken, tetőkön, utakon, ösvényeken, stb.
• Általános előírásnak számított, hogy ha egy bizonyos személyre vonatkozóan végeznek el egy varázslatot, akkor azt vélt tartózkodási helye (vagy otthona) felé fordulva kell azt végrehajtani.
• Ha a mágia egy olyan helyen kellett, hogy végrehajtódjon, ami nem rendelkezik a fentiek egyik tulajdonságával sem, akkor a varázsló kört húzott maga köré, ezzel emelve ki munkája színterét a hétköznapiból (persze köröket azért vontak fel más esetekben is).

A varázslat alatt használt eszközök, tárgyak:

• A mágiában használt tárgyak nem mindennapiak: pontosan meg vannak adva a tulajdonságaik, és általában használat előtt felkészítő rítusokon kell átesniük.
• Ez a varázslatok egyik legfontosabb része, hisz a mágiában egyaránt fontos az eszközök, hozzávalók tulajdonságainak és pontos használatának az ismerete a konkrét varázsszertartások tudásával.
• A legtöbb alkalmazott anyag a varázslatban való felhasználására bizonyos vélt, vagy valós belső tulajdonsága révén kvalifikálódik (lásd Varázslatok és reprezentációk). Ám ez önmagában sokszor nem elég: elő szokás írni a beszerzés módját (pl. lopott burgonya), idejét (pl. hajnalban hozott forrásvíz) és a beszerzett anyag pontos minőségét (pl. egy olyan tehén teje, mely teljesen fekete, és teljesen fekete borja is született).
• A felhasznált növényeket a saját kis rítusuk kíséretében kell begyűjteni, megadott időben (pl. a hajnalban kell leszedni a növényt, mielőtt a harmat megszáradna rajta, kelet felé fordulva, bal kézzel és vas használata nélkül).
• A mágikus eszközöket bonyolult procedúrák segítségével, adott anyagok felhasználásával, és előírt időpontok betartásával kell elkészíteni (pl. egyes varázspálcákat növő holdkor kell leszedni, egy mogyoróbokorról, egyetlen suhintással, stb.).

A varázslatot végző(k) előkészítő rítusai:

• A résztvevő(k) a varázslatot megelőzően valamilyen előkészítő rítusokon kell, hogy átessen(ek).
• Vonatkozhatnak ezek az előírások csak a mágusra, de egy egész családra, vagy közösségre is.
• Ezek a rítusok állhatnak önmegtartóztatásból, tisztálkodásból, böjtből, egyes ételek elhagyásából, megfelelő ruha viseléséből, vagy épp a ruhák teljes hiányából.
• Manapság szokás előírni, hogy karórát, vagy mindennapi ékszereket sem viselhet a varázsló (mobiltelefonról nem is beszélve).
• Mentális elvárás is felmerül a varázslat résztvevői felé: hittel kell rendelkezni a sikerről és a szertartás működéséről, illetve az egész rítust teljes komolysággal kell végezni.

Kilépési, vagy lezárási rítusok:

• Minden mágikus munkát le kell valamilyen formában zárni, hogy limitálva legyenek a varázslat hatásai egyedül a kívánt eredményre, illetve, hogy az azt végzők immunitását biztosítsák az esetleges mellékhatások ellen.
• Használat után az eszközöket megfelelően kell elhelyezni: bizonyos dolgokat el kell pusztítani (tűzbe vetni, elásni), másokat az áldozat közelében elhelyezni, de van, amit napfény nem érhet, stb.
• A résztvevőknek sokszor úgy kell elhagyni a helyet, hogy nem néznek hátra.
• Az embereknek sokszor meg kell fürödniük munka után.
• Modern vonatkozásban a „leföldelés” gyakorlata is erre vezethető vissza, de a wicca varázsszöveg végén elhangzó „As ye harm none, so mote it be” („Ha senkinek nem árt, úgy legyen”) is ide sorolható.

Marcel Mauss A General Theory of Magic c. könyve alapján

Mágikus tinták

A különféle mágikus módszerekben sokszor előfordul az az utasítás, hogy valamilyen speciális szöveget, nevet le kell írni, esetleg egy bizonyos szimbólumot lerajzolni. Ehhez persze azt is gyakran megadják, hogy a hatásosság kedvéért bizonyos mágikus tintákat is szükséges használni, melyeknek vagy könnyebb, vagy nehezebb az elkészítése.

Már az ókori Egyiptomból is fennmaradtak olyan varázslatokat tartalmazó papiruszok, melyekben elő van írva, hogy a varázslat szövegét különleges módon elkészített tintával kell lejegyezni. Egy konkrét varázslat például, mely Bes isten segítsége által hivatott álmokat hozni, egy olyan tintát kívánt, mely tehén és fehér gerle véréből állt, valamint tartalmazott még friss tömjént, mirhát, fekete írótintát, cinnabaritot, eperfa gyümölcsének levét, esővizet és fehér üröm valamint közönséges bükköny levét.

Ókori görög mágikus feljegyzések hét vagy kilenc hozzávalóból készült tintákat írnak elő, de igen kedvelt volt a mirhával kevert tinta használata is. Bizonyos Mithrászhoz kapcsolt rituálékhoz elő volt írva, hogy a tintát csak újholdkor, méghozzá akkor, mikor az az Oroszlán csillagjegybe esik, kell elkészíteni. Igen kedvelt volt még a különböző állati-, és az emberi vér használata is.

Természetesen a későbbi években sem feledkeztek el a tinták mágikus erejéről. Például Pedro Sarmientóról (1532-1592), egy spanyol tengerészről és felfedezőről, akit többször is megvádoltak különféle mágikus praktikákkal, egyszer azt állították, hogy olyan tinták birtokában van, melyek a szerelmes leveleket ellenállhatatlanná teszik az azokat olvasó nők számára. A grimoire-ok írása során is különleges tintákat alkalmaztak több alkalommal is, melyek akár állati, vagy emberi vért is tartalmazhattak. Ekkoriban is kedvelt eszköznek számított a mirhát tartalmazó tinta, de egyszerűen a keresztény papok által megszentelt darabok is előírásra került egyes feljegyzésekben.

A mágikus tintákat manapság is szokás használni. Ezek egy része természetes anyagok felhasználásával készül, egy-egy növények festőtulajdonságait kihasználva. Másik részük külön receptek alapján készül, és ezek közül három változat igen nagy hírnévnek örvend napjainkban. Az egyik a "sárkányvér" névre hallgat, és erőt, hatalmat, mások befolyásolását, mindenféle dolgok kiűzését, démonűzést és megtisztítást segít elő. A másik "gerlevér" néven ismert, és a gazdagság növelésére, szerelemért, dolgok vonzásáért és barátságért alkalmazzák. A harmadik pedig a "denevérvér", mely káoszt és feszültséget hoz, vagy kiváló valami/ki végleges eltüntetésére az életünkből. Ezen tinták receptjeire több változat is ismert. Én most Denise Alvarado Voodoo Hoodoo Spellbook című könyvében szereplő leírásokat osztom itt meg. Amit fontosnak érzek megjegyezni, hogy egyik általam ismert receptváltozat sem kér valódi állati vért, helyette a vörös színt a sárkányvér gyantából nyerik hozzájuk.

Sárkányvér:

• 1 rész porított sárkányvér gyanta
• 1 rész porított gumiarábikum
• szükség szerint alkohol (pl. vodka)

Tedd a gyantákat egy lezárható üvegbe, majd önts rá annyi alkoholt, hogy az ellepje őket. A gyanta fokozatosan az alkoholba fogja engedni a színét, így hagyd állni pár napig, hétig. Először majd ki kell próbálni, és csak ha már elérte a megfelelő színárnyalatot (száradás közben még világosodnak a tinták színei a papíron) szabad leszűrni. Napfénytől védve, barna üvegben kell a kész tintát tárolni.

Gerlevér:

• 1 rész porított sárkányvér
• 1 rész porított gumiarábikum
• 2 csepp fahéj illóolaj
• 2 csepp rózsa illóolaj
• 2 csepp babér illóolaj
• szükség szerint alkohol

Denevérvér:

• 4 rész porított sárkányvér
• 1 rész porított mirha
• 2 csepp fahéj illóolaj
• 2 csepp indigó színezék
• 1 rész porított gumiarábikum
• szükség szerint alkohol

Források:
Christopher A. Faraone, Christopher A. Faraone Dirk Obbink: Magika Hiera: Ancient Greek Magic and Religion
Scott B. Noegel, Joel Walker, Brannon M. Wheeler: Prayer, Magic and the Stars in the Ancient and Late Antique World
Owen Davies: Grimoires: A History of Magic Books
Maya Heath: Magical Oils by Moonlight
Lewis Spence: An Encyclopaedia of Occultism
Denise Alvarado: Voodoo Hoodoo Spellbook
Gerina Dunwich: Exploring Spellcraft: How to Create and Cast Effective Spells

A mágia alapjai: a boszorkányok piramisa

A boszorkányok piramisa egy modern elképzelés, mely megpróbálja leírni a varázslást végző felé támasztott elvárásokat, melyek a sikeres mágiához szükségesek. Általában négy vagy három elvárás szerepel benne, amik a képzeletbeli piramis sarkait hivatottak alkotni. Ezen elgondolásnak a származása nem teljesen tisztázott, de általában a Golden Dawn-tól szokás eredeztetni, ugyanis az írásos emlékek róla egyedül hozzájuk vezetnek vissza, és nem tovább.
Többféle formában is lehet vele találkozni a különböző mágiával foglalkozó könyvekben. Ezek közül talán  a legelterjedtebb a wicca írásokban szereplő "ismerni, akarni, merni, hallgatni" piramis. Én most a következőkben viszont egy másik, Paul Huson által megfogalmazott módját mutatom be, mely először 1970-ben jelent meg írásban, a Mastering Witchcraft című könyvében.

Megjegyezném, hogy nem vallom ezt, a mágia történetéhez képest igen fiatal elképzelést, de az a reményem, hogy azért valami hasznosat mindenki talál majd benne, akit csak érdekelnek a varázslás fortélyai.

Tehát a leírás, Paul Huson alapján:

Bizonyos újboszorkányok varázsgyakorlata négy egyszerű szabályon alapszik, melyeket a boszorkányok piramisának szokás nevezni. A szabályok maguk a mágia négy fontos alappillérét adják, és habár önmagukban nincs bennük semmi különleges, együtt használva őket komoly eredményeket lehet elérni. Szorgalmasan kell alkalmazni őket, ugyanis csak akkor fog az ember bármit is visszakapni varázslataitól, ha hajlandó erőfeszítést is beléjük fektetni. Készen kell állni arra, hogy a földön fetrengjünk, vagy eksztázisban a fogunkat csikorgassuk, csak hogy kívánt célunkat elérjük.
A boszorkányok piramisának négy alappillére: élénk képzelet, tüzes akarat, kőkemény hit és a titokzatosságra való hajlam.

A képzelet az a képesség, minek segítségével lelki szemeink előtt képeket tudjunk megjeleníteni. Ezen készség igen fontos a mágiát végző számára, hiszen a képzelet üvegén keresztül fogja majd kivetni varázslatait. Épp ezért táplálni és értékelni kell a képzelőerőnket, a fantáziánkat.
A varázslatok sikere nagyban függ attól is, hogy mennyi érzelmi elragadtatást tudunk magunkban fellobbantani. Minél viharosabb az érzelem, annál nagyobb a siker lehetősége. Épp ezért, minél érzelmekkel telibb és mélyebben szőtt egy-egy képzeletünkben megjelenített vágy, annál hatásosabbak lesznek azok a bűbájok elvégzése alatt. A varázslatok közben bármit használhatunk, hogy elérjük azt az érzelmileg töltött állapotot, ami alatt a hideg futkos a hátunkon, és a képzelőerőnk megfelelő intenzitással tud működni (pl. parfümök, hangok, fények, vad táncok, szex, stb.)

Az akarat, mely mágikus formájában igen hasonlít az elkényeztetett gyerek akaratához, hiszen minden ellenérvet elvet, vagy figyelmen kívül hagy, hogy a "hajlítható" világot a saját akaratára hajlítsa. Ez az akarat, környezetéből kivéve, és a mindennapokba helyezve csodás példáját mutatná az extravagáns egocentrizmusnak, vagy akár a megalomániának is.
A mágikus akaratunk az a lencse, amin keresztül az érzelmek fókuszálódnak egy varázslat céljának a megszerzésére. Az eléréséhez először is mindig tudnunk kell, hogy pontosan mit szeretnénk. Ezután szűkítsük le a figyelmünket csak arra az egy dologra, mindig a tudatunkban tartva azt. Végül menjünk utána, és szerezzük meg amire vágyunk, végig kitartva mellette. Ez kell hogy legyen a hozzáállásunk mágikus munkáink során.
Az akarat erősítésére ki lehet próbálni pár módszert, melyek a koncentráció fejlesztése által hivatottak segíteni. Figyeljük pl. egy fél órán ár egy gyertya lángját, az óra percmutatóját egy teljes percig, vagy folyamatosan legyünk tudatában a kezünknek.
Nem igazán érdemes olyat akarni, amiről lelkünk legmélyén azt gondoljuk, hogy lehetetlen. Minden valószínűség szerint nem fog megtörténni, és a kudarc nagy ütés lenne a saját magunkba vetett hitünkre. Apró dolgokkal érdemes kezdeni, amiről biztosan tudjuk, hogy sikerülni fog.

A hit az, amitől minden mágikus erő szorosan függ. Hacsak nincs kőkemény hitünk a képességeinkben a varázslás sikeres végrehajtására vonatkozóan, nem fogjuk tudni elérni azt az égő intenzitását az akaratnak és képzeletnek, ami létfontosságú a mágia működéséhez. A hit az a satu, amiben mozdíthatatlanul tartod az akaratodat, melybe a képzeletedet töltöd. A hit az, ami eltöröl minden megmaradt ellenvetést, és megnyitja az utat a közvetlen cselekvés számára. Általa lehet elérni a megalomániának azt az ideiglenes állapotát, melyet mi hozunk önmagunkra a varázslás idejére, és ami nélkül mágia sem lehetséges. El kell hogy higgyük, hogy csak a sikerünk lehetséges, semmi más.

A titokzatosság csodás eredményeket hozhat. Semmi sem ér el akkora sikert egy ember figyelmének a felkeltésében, mint egy titok, bármilyen kicsi, vagy értelmetlen legyen is az. Ha pedig már megszereztük az illető figyelmét, varázslatokat is sokkal könnyebb lesz rajta végezni. Elég, ha valaki meghallja, hogy egy boszorkány mágiát végez ellene, vagy rá vonatkozóan, és - varászlatban való hitétől függetlenül - a lelke mélyén meg fogja ezt a tényt jegyezni. Innentől kezdve pedig már félig meg is van nyerve a "csata", hiszen ha már egyszer elnyerted valaki figyelmét, sokkal könnyebben tudod manipulálni is.
A titoktartásnak persze más oka is van. Ugyan már nem üldözik a boszorkányokat (legalábbis a nyugati országokban nem), de még sokan igen rossz szemmel néznek rájuk. Nem elképzelhetetlen, hogy egy mágikus munkáiról sokat fecsegő boszorkány hátrányos megkülönböztetésben részesüljön munkássága miatt. Más estekben bolondnak is nézhetik az embert, vagy kellemetlen viccek tárgyaként használják. Ezen esetek közül pedig egyik sem tesz jót a varázsláshoz szükséges hitünknek, vagy akaratunknak.
Ezenkívül, a mágia tudásból áll, a tudás pedig hatalmat hoz. A megosztott hatalom pedig elvesztett hatalom. Mikor kivetsz egy varázslatot, egy igen finom szerkezetet hozol működésbe. Ez a szerkezet ugyanabból az anyagból áll, mint az álmaink. Ha rosszat álmodunk, úgy törhetjük meg a miatta rajtunk lévő kellemetlen hangulatot, ha megosztjuk azt valakivel. Ugyanez vonatkozik a mágiára is. Ha megosztjuk valakivel, finoman ugyan, de veszít az erejéből.

Összességében tehát titokzatosság kell, hogy körüllengje a varázslat szerkezetét, ami az képzeletünkből és az akaratunkból áll, és a hitünk tart egybe. Ha ezen hozzávalók jelen vannak, akkor a mágia is sikeres lesz.

Mágikus időzítés: éjfél

Az éjszaka és az éjfél (mai modern időkben ezt ki szokták tolni hajnal 3 óra utánig) az ideje annak, mikor az emberiség alszik, és így az általunk gerjesztett folyamatos külső "zúgás", az elektromos eszközök zöreje, ilyenkor lecsendesül, és könnyebben lehet a világ misztériumaira rátalálni. Ezért is ez a köztudatban a mágia ideje.
A napnak ebben a részében kommunikálni lehet a túloldalt élőkkel, vagy az oda távozottakkal. Dolgozhatunk ekkor a pszichikus képességeink fejlesztésén is. Kiváló időszak a gyertyamágia és a fekete tükör használatára.

Megfelelései

Energia: befogadó
Elem: föld
Égitest: Szaturnusz
Csillagkép: Bika
Égtáj: észak
Évszak: tél
Szín: fekete, éj-kék, sötétzöld
Állat: bagoly, denevér, varangy, fekete macska, éjjeli lepkék
Növény: daturák, éjjel virító növények, nadragulya
Istenség: Aeval, Baál Zephon, Hekaté, Hádész, Perszephoné. Morrigan, Nephthüsz, Nox, Morpheus
Felhasználható: mindenféle mágikus munka, gyertyamágia, szexmágia, földmágia/rituálék/varázslatok, keresztutak, igazság, csillagokkal való varázslás, az Univerzum erőivel való kapcsolat újrafelvétele, pszichikai képességek, kommunikáció a túloldallal

Források:
Poppy Palin: Craft Of The Wild Witch: Green Spirituality & Natural Enchantment
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year 

Deosil és widdershins

Mindkét kifejezés ismerős lehet azoknak, akik már olvastak wicca irodalmakat. A szavak nagy múltra tekintenek vissza, viszont mai népszerűségük a Wicca Intésben való szereplésüknek köszönhető.

Deosil: 
A Nap és az óramutató járásával megegyező irányt jelöli ez a szó sok mai ember mágikus gyakorlatában. A kifejezés maga ír eredetű, és "jobbra fordulni" vagy "a szent kör"-ként lehetne lefordítani. Kevésbé ismert leírási módja a deiseal. Mivel ez a Nap mozgásának az iránya, így ebben az irányban nő a fény is. Ezért is használják mágikus energiák növelésére, és a kör kivetéséhez a mai varázslást alkalmazók. A régebbi hagyományokban is pozitív bűbájok kivetésekor használták, vagy védelemért. Az újszülötteket volt, ahol egy fáklyával háromszor körbejárták ebben az irányban, hogy a tündérek ne cserélhessék el. Más helyeken az ételt, a lekvárokat és az italokat, mind ebbe az irányba kellett keverni, vagy ehetetlennek tartották őket. A Nap irányát a keresztények az Isten útjának gondolták.

Widdershins:
A Nap, és az óramutató járásával ellentétes irányú mozgásra utal ez a kifejezés. Ez a skót eredetű szó, melynek másik változata a withershins, a fénnyel ellentétben való mozgásra utal (az angolszász "with sith" a valamivel ellentétben járásra utal). Ezt az irányt általánosan szerencsétlenséget hozónak gondolták, mely behívja a sötétség erőit az ember életébe (vagy magát a Sátánt). A modern mágikus gyakorlatban erők elengedésére, a kör lebontására, és ártó varázslatok, valamint nekromancia során alkalmazzák. Régen úgy tartották, hogy már csak az ebbe az irányba való mozgás is képes átkot hozni valaki fejére. Egy izlandi történet szerint egy nő földcsuszamlást hozott egy házra, azáltal, hogy egy botot lóbálva körbejárta a Nap ellenében. A boszorkányokról több helyen is az járta, hogy ebben az irányban végzik szertartásaikat.


E gondolkodás lehetséges eredetéről:
A Napot a világon több kultúrában is tiszteletre méltónak tartották, ha nem magának egy istennek. A régi európai népekről is elmondható ez a napimádat, amiből az is következik, hogy az imádott Nap mozgása szentnek számított számukra. Ez az az elgondolás, ami oly sokáig megmaradt ezen népek körében.
A Queen of the Night című könyvben (lásd források) egy érdekes fejtegetést találtam ezen elképzelés ír vonaláról. Itt le van írva, hogy a kelta és indo-európai hagyományokban a rituálék általánosan keleten kezdődtek, és a Nap mozgásának irányában folytatódtak (ebben is nyilvánvalóan ott a napimádat, és a naphoz való igazodás; mivel az keleten kel, így a szertartás is ott kezdődik). A régi ír szó a délre dess, amiből a deosil kifejezés is származik (ha keletről indulsz, az óramutató járásával megegyező irányban, akkor délhez jutsz, ugyebár). A régi ír szó az északra túath, amiből megkapjuk a tuathil kifejezést, ami a Nappal ellentétes mozgásra utal. A tündéreket gyakran hívták a "tuathil irányba mozgóknak", de a boszorkányokra használt kifejezésben is szerepel ez a szó (ban-túathach).
Tehát, a deosil irány megegyezik a Nap látszólagos mozgásával az égen, vagyis ilyenkor a fény felé haladunk. A widdershins irány ennek az ellentéte, ekkor a sötétség felé indulunk. A Nap irányában való mozgás érthető lehet a mi világunkban, de meglehet, hogy a sötétség felé való mozgás számított normálisnak és elfogadhatónak a másvilág lakói számára.

És még egy megjegyzés a végére: a Nap látszólag az óramutató járásával megegyezően mozog az égen, de ez csak illúzió. Ugyanis, nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva. A Föld pedig saját tengelye körül is forog, ami pedig az óramutató járásával ellentétes irányú!


Források:
John Michael Greer: The New Encyclopedia of the Occult
Jan Fries: Cauldron Of The Gods: A Manual Of Celtic Magick
James R. Lewis: Witchcraft Today: An Encyclopedia of Wiccan and Neopagan Traditions
Kristen Madden, Raven Grimassi, Starhawk: Exploring The Pagan Path: Wisdom From The Elders
James Napier: Folk Lore Superstitious Beliefs in the West of Scotland within This Century
Sharynne MacLeod NicMhacha: Queen of the Night: Rediscovering the Celtic Moon Goddess
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
 Dorothy Morrison: Everyday Sun Magic: Spells & Rituals For Radiant Living

Mágikus időzítés: napnyugta (este)

 A napnyugta a megnyúlt árnyékok, és az aranyos fény perceit hozza el nekünk, melyek tele vannak halkan suttogott misztériumokkal. Míg a napkelte az új nap reményét hozza el, addig ez az időszak a megnyugvást, a reflekciót és a pihenést segíti elő bennünk.
Ezt is tündér-járta napszaknak tartják, mivel már nem tartozik a nappalhoz, de még az éjszakához sem. Épp ezért érdemes ekkor a másvilági kapcsolataid megerősítésén dolgozni, vagy a Szellemekkel kommunikálni.
Ahhoz, hogy a napnyugta erejére könnyebben ráhangolódj, a legegyszerűbb, ha végignézed magának a Napnak a lenyugvását a nyugati horizonton. Ha ez nem lehetséges (magas házak, hegyek vagy fák miatt), akkor figyeld az árnyékok mozgását, ahogy egyre több teret hódítanak maguknak. Ha felhők vannak az égen, akkor érdemes felfelé is nézni, hogy gyönyörködhess a rózsaszín, narancssárga vagy piros színben úszó csodákban.

Megfelelései

Energia: befogadó
Elem: víz
Égtáj: nyugat
Évszak: ősz
Szín: kék, indigó, narancs, rózsaszín, bíbor, piros
Ásvány: ametiszt
Állat: róka, oroszlán, bagoly, platypus, miden ekkor aktívvá váló állat
Növény: minden éjszaka virágzó növény
Istenség: Amon, Annis, Astraios, Atargatis, Aton, Baál, Baál Qarnaim, Basztet, Breksta, Cautopates, Dysis, Hanwi, Janus, Mithras, Nephthys, Ozirisz, Sandhya, Savitar, Shalim, Szekhmet, Szet, Tayau Sakaimoka
Felhasználható: kiűzés, tisztítás, fogyasztás, befejezés, csökkentés, visszafordítás, meggyengítés, meditáció, imádkozás, vizualizáció, tükörmágia, vízmágia/rituálék/varázslatok, sötétség, halál, reménytelenség, eltávolítás, visszafordítás, bánat, átváltozás, transzformáció, súlycsökkentés, Másvilág


Források:
Poppy Palin: Craft Of The Wild Witch: Green Spirituality & Natural Enchantment
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year 

Álompárnák és elkészítésük

Kép forrása: Josephine Wall

Az álompárnák szárított növényekkel megtöltött párnák, melyek alapvetően a nyugodt alvást hivatottak elősegíteni. Működésük annak köszönhető, hogy ahogy alvás közben az ember belélegzi a növények illatát, így azok hatást képesek gyakorolni az alvás, valamint az álmodás minőségére.

Az álompárnákat viszont nem csak a mély alvás biztosítására lehet használni. Képesek lehetnek felerősíteni az álmodási folyamatot, és segíthetnek emlékezni is rájuk, vagy kimondottan a jövőre vonatkozó álmokat hozhatnak. Lehet őket védelem céljából is alkalmazni, ha valaki úgy érzi, hogy veszélyben lehet álmai közben, vagy bármi más mágikus célra, amit csak ki tudunk gondolni.

Használatáról:
Általában az álompárnát egy rendes párnahuzatba teszik, vagy a hétköznapokban használt párna mellé rakják, a huzaton belülre (ekkor természetesen kisebb a mérete). Lehet még egyszerűen az alvó fej közelében is elhelyezni, az ágytámlára felakasztva, vagy az éjjeliszekrényre rakva.

Elkészítéséről:
Végy egy darab muszlint, vagy más természetes, jó légáteresztő képességű anyagot. Ennek nem kell díszesnek lennie, ugyanis ez csak a párnát fogja alkotni, és később szabadon lehet majd színes huzatokat tenni rá.
A párna 3 oldalát varrd össze, és tedd bele a növényeket, majd az utolsó oldalt is varrd be. Nem kell túltömni a párnát, az a legjobb, ha laza és lapos marad. Egyes leírások töltőszivacsot is írnak a párnákba, ami akkor lehet igazán jó módszer, ha erős illatú növényeket használsz, vagy ha kevés van belőlük, és te nagy párnát szeretnél.
Ha huzatot is készítesz rá, akkor az legyen valamivel nagyobb, mint az eredeti párna, és az egyik végét célszerű lehet cipzározhatónak, vagy gombolhatónak csinálni, hogy mosható legyen, és szabadon cserélhető.

A töltelékről:
Felhasználhatsz a párnához csak egy növényt, de akár több keverékét is. Érdemes lehet az aktív álmodást nyújtó növényeket védelmezők hatásúakkal is kiegészíteni. A növényi részeket még a párna tömése előtt, egy külön edényben keverd össze (ekkor add hozzá az illóolajokat is, már ha teszel ilyet bele).
Több fajta növény is alkalmas az álompárnákban való használatra, de van pár dolog, amire érdemes odafigyelni. Ha a kiválasztott zöld illata felfrissítő hatású, akkor az akadályozni fog az elalvásban. Jó lehet vigyázni a bőrt irritáló hatásúakkal is, mert a párnára általában a fejünket tesszük, és az arcbőre az embereknek pedig elég érzékeny. Éles vagy szúrós növényi részeken sem kellemes az alvás, így célszerű, ha minden felhasználandó növényt megőrölsz egy picit a mozsaradban, hogy puhábbak legyenek. Arra pedig mindig nagyon vigyázz, hogy csak teljesen száraz növényeket tégy a párnákba, mert a rothadó zöld illata nem éppen a legjobb altatók egyike.
Fordíts figyelmet arra is, hogy milyen illatú a párna. Elalváskor, a sötétben és csendben sokkal kevesebb inger ér minket, így erősebben érezzük azokat, amik mégis eljutnak hozzánk (magyarul, a párna illata jóval erősebbnek fog tűnni). Teljesen mindegy, hogy mit is kéne csinálnia a párnának, ha olyan büdös, hogy nem hagy aludni. Illóolajokat lehet használni hozzájuk, az illat feljavítására, de mindig csak kis mennyiségben.
Kristályokat is írhatnak egyes receptek az álompárnákhoz, de azok nem igazán alkalmasak erre. Egyrészt, a kemény köveken igen kellemetlen lehet az alvás, akár egy kis kő is megakadályozhatja, hogy nyugodt álmaid legyenek. Másrészt, a kristályokat gyakran tisztítani kell, és nem feltétlenül jó folyton szétbontani, majd újra összevarrni a párnát.

Mágikus tippek:
Ha komolyabb mágikus munkát is szeretnél végezni az álompárnával, vagy csak fel akarod erősíteni az erejét, akkor érdemes odafigyelni a következő dolgokra.
A párna színe egyezzen meg annak a céljával.
Az elkészítésének az idejét úgy időzítsd, hogy a megfelelő holdfázisra, és akár napszakra is essen.
Amíg készíted, folyamatosan a kívánt hatás, vagy cél, járjon a fejedben, végig arra koncentrálj.
A párna elkészültével érdemes lehet felszentelni azt, és elvarázsolni a kívánt célnak megfelelően, hogy a benne lévő erőnek biztos útmutatást adj.

Pár álompárna receptet itt lelsz!


Források:
Karan Davis Cutler, Kathleen Fisher, Suzanne DeJohn, National Gardening Association: Herb Gardening For Dummies
Judika Illes: Pure Magic: A Complete Course in Spellcasting
Raven Womack: The Raven's Flight Book of Incense, Oils, Potions and Brews
Arin Murphy-Hiscock: The Way Of The Green Witch: Rituals, Spells, And Practices to Bring You Back to Nature
Ann Moura: Green Witchcraft III: The Manual
Ellen Dugan: Garden Witchery: Magick from the Ground Up

Boszorkányok létrája

Kép forrása

1887-ből létezik egy cikk, melyben Dr. Abraham Colles beszámol egy különös tárgyról, mellyel egy falun tett házlátogatása során találkozott. A tárgy egy hosszú fonal volt, amibe tollakat illesztettek, és egy 10 éve lebontott, régi ház padlásán találtak meg eredetileg a munkások, egy szék és hat seprű kíséretében. Ezen munkások elmondása szerint a széket a boszorkányok pihenésre használták, a fonatot, amit a boszorkányok létrájának neveztek, pedig arra, hogy segítsen átjutniuk a tetőn.
Ezt a "létrát" leszámítva, még egy múltbéli darab létezése ismeretes, ami most a Pitt Rivers Múzeumban van kiállítva. Ezt egy angol néprajzkutató felesége küldte el a múzeumba. Egy kis leírást is mellékelt mellé, melyben szerepel, hogy a boszorkányok létráját kakastollakkal készítették, és a szomszéd tehene tejének az ellopására, illetve halálesetek okozására alkalmazták. Csakhogy, ezek az állítások igen ingatag talpakon állnak. Egyrészt, az átkozási módszerként való alkalmazást egy fiktív novellára lehet valószínűleg visszavezetni. Másrészt, sehol máshol Angliából nem ismert a múlból ez az eszköz, mint varázslási módszer. Egy 1893-ban kelt levél szerint, a már említett fiktív mű írója is megkérdezte az egyik helyi boszorkányként ismert személyt, hogy ismeri-e a boszorkányok létráját, aki azt mondta, hogy a borsóról a madarak elijesztésére használtak ilyesmit, nem pedig varázslásra.
Míg, a boszorkányok létrájának mágikus használatára nem igazán létezik bizonyíték a régmúltból, annál nagyobb ismeretségre tett szert a 20. századi boszorkányok körében, immár mint a pozitív mágia eszköze.


Egy Stewart Farrar által elterjesztett módszer szerint a létrát a keresztény olvasóhoz hasonlóan kell használni. Elkészítéséhez egy fonalra 40 csomót kell kötni. A fonal színe általánosságban egyezzen meg a vele elérni kívánt cél megfeleléseivel (vagy csak általánosan kívánságokhoz használhatsz zöldet). Közvetlenül elalvás előtt vedd a kezedbe, és ismételt el a vágyad minden egyes csomónál. Ha éjszaka felébrednél, ismételd ezt addig, míg újra el nem alszol. Ez a módszer a tudatalattit hivatott elérni, mivel az álom és az ébrenlét közötti tudatállapotban ez egyszerűbb. A létrát kitartóan kell használni, minden éjszaka, egészen addig, míg a kívánságod valóra nem válik. Egyszerre csak egy kívánságon dolgozz, és ne kezdj bele egy újba, míg az első vágy teljesen be nem teljesült. Kedvelt módszer ez az öngyógyításra és rossz szokások megtörésére.

A másik felhasználási módja már valamivel "mágikusabb", és kevésbé alapszik a modern pszichológia tudáson. Ezen létrákat elkészítheted különféle célok elérésére, vagy vágyak beteljesítésére. Kell hozzá elegendő fonal a megfelelő színben, és különféle szimbólumok, díszek és jelképek, amik az óhajodat reprezentálják majd. Miután minden hozzávalót összegyűjtöttél, ülj le, és fond meg a létrát, miközben erősen a kívánságodra koncentrálsz. Végül erősítsd rá a kiválasztott tárgyakat, és akaszd fel az otthonodban.
Egy leírás szerint fontos az, hogy több napon át is dolgozz a létrán, mert az csak a több napon keresztül rászánt munkának köszönhetően nyerheti igazi erejét. A javasolt időhossz erre az egy holdhónap. Arra kell még ügyelni ennél a módszernél, hogy minden nap ugyanabban az időpontban ülj le dolgozni rajta.
Egy másik variáció szerint a kiválasztott jelképeket nem egy fonatra kell ráerősíteni, hanem csomókba belekötni. Itt még a varázslat működésbe lépéséhez az is szükséges, hogy minden csomóra 3 apró lélegzetet ráfújj, hogy így "életet lehelj" beléjük.

Egy harmadik alkalmazási mód szerint 3x3 csomót kell kötni, egy a kívánt célnak megfelelő színből lévő fonalra, elbűvölő szavak és intenzív vizualizáció kíséretében. Az elkészítést követő, 9 egymás utáni éjen pedig egyesével ki kell oldani a csomókat, hogy a bennük lévő mágia felszabaduljon.


Források:
Richard Webster: Psychic Protection for Beginners: Creating a Safe Haven for Home & Family
Monte Plaisance: Reclaim the Power of the Witch: Making Magic Make Sense
Heinrich Kramer, James Sprenger: Malleus Maleficarum
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Witches, Witchcraft and Wicca
Migene González-Wippler: Book of Shadows
Stewart Farrar: What Witches Do
Montague Summers: Witchcraft and Black Magic
Raven Grimassi: Encyclopedia of Wicca & Witchcraft
Nathaniel Harris: Witcha: A Book Of Cunning
http://england.prm.ox.ac.uk/englishness-witchs-ladder.html

Csomómágia és mágikus kötések II

Egy egyiptomi csomókat alkalmazó amulett, mely segít jóslás, és különféle varázslat elvégzése során:
Kell hozzá 16 szál (4 fehér, 4 zöld, 4 kék, 4 piros) 30 cm hosszú fonal, és egy csepp a saját véredből.
A 16 fonalból fonj egy szálat, és cseppentsd rá egy csepp véredet. Viseld ezt valamelyik végtagodra kötve, varázslás vagy jóslás során.
Az eredeti recept egy szkarabeusz felhasználását is előírja, ám ebből a modern változatból kihagyták, mert nehezen elérhető.
Egy másik könyvben is felleltem ugyanezt a varázslatot, ám itt mint szerelmi kötés szerepelt:
Készíts 16 szálból (4 fehér, 4 zöld, 4 kék, 4 piros) egy fonalat, és tégy rá vért. Fogj egy szkarabeuszt, a napistenhez való voltában, fojtsd vízbe, és csavard bele egy gyapjúruha darabjába. Ezt kösd a szeretett személy testéhez a fonallal, és igeny gyorsan működni fog.

Megelőzheted, hogy két ember szerelmes legyen egymásba, ha megkötsz egy csomót, mialatt szerelem elleni bűbájokat mormolsz.

Egy varázslat szerint, menj el egy esküvőre, és titokban köss egy kis csomót egy fonálra (lehetőleg 3 csomót, egy 3 színből álló fonalra), míg a pár a házastársi esküt mondja. Ettől a pár nem lesz képes elhálni a házasságot, és kiszeretnek egymásból.
Ezt amúgy, úgy lehet megelőzni, ha a nászéjszakának otthont adó szoba küszöbét bekenik farkaszsírral.
A férfi pedig immúnissá teheti magát ez, és az ehhez hasonló varázslatoktól, ha megtölti a zsebeit sóval, és közvetlenül a templomba lépés előtt vizel.

Állítólag, hogy egy férfi egy nő uralma alá kerüljön, a nőnek le kell mérnie egy fonallal a férfi nemi szervét, majd 7 csomót kötnie rá. Mármint a fonalra. ;)

A skandináv mágusok és boszorkányok csomókat használtak, hogy azok segítségével tudják befolyásolni a tengeren az időjárást. Mi több, ezeket az amuletteket árulták a tengerészek számára is. Az amulett maga, egy fonalon megkötött 3 csomóból állt. Ha az elsőt kibontották, szellő kezdett lengedezni, ha a másodikat, erős szelek jöttek, és ha a harmadikat, akkor már viharok.

Olaszországból ismeretes a "boszorkányok girlandja",ami egy kötél, amire csomókat kötnek, és átkok kivetésére használnak. Minden csomóval, amit megkötnek, egy átkot ismételnek el, majd egy fekete tollat illesztenek a csomóba. A legjobb eredményt állítólag az adja, ha a kötelet az áldozat matraca alá rejtik.

A boszorkányok a tehenek tejének egy részét maguknak szerezhették meg, ha a tehén egy kevés farokszőrét egy kötélbe csavarták, és csomókat kötöttek rá.

A múltban a családtagok minden csomót eltüntettek a haldoklók közeléből, hogy azok zavarmentesen lépjenek át a túlvilágra. Ugyanezt tették szülés esetén is az emberek, hogy a baba könnyen és komplikációmentesen jöjjön a világra.

A csomók, és minden, ami meg van kötve ártalmasnak számított a vallási rítusok során az ókori rómaiaknál. Pl. az volt a szokás, hogy a nőknek leengedett hajjal, és megkötetlen tunikában kellett részt venniük a vallási szertartásokon és temetéseken.

Az oroszok alkalmaztak a gonosz és szemmel verés elleni amulettként görcsre kötött vörös gyapjúfonalakat, melyeket a karjaikon vagy a lábuk körül viseltek.

Fáradt szemek ellen: feldolgozatlan lenbe annyi csomót köss, ahány betű a nevedben van, és mindegyik megkötésénél ejts ki egy betűt a nevedből. Végül tedd ezt a nyakadba.

Egy fonalat, rajta 9 csomóval Angliában gyógyszernek tartottak a szamárköhögésre. Egy másik változata, ami vörös selyemfonálból készült, és a nyak körül kellett hordani, pedig az orrvérzést csillapította.


Források:
Eleanor L. Harris: Ancient Egyptian Divination and Magic
James R. Lewis: Witchcraft Today: An Encyclopedia of Wiccan and Neopagan Traditions
Dixie Deerman, Steve Rasmussen: The Goodly Spellbook: Olde Spells for Modern Problems
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy
Jeanette Ellis: Forbidden Rites: Your Complete Introduction to Traditional Witchcraft
Eli Edward Burriss: Taboo, Magic, Spirits: A Study of Primitive Elements in Roman Religion
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World

Csomómágia és mágikus kötések I

Ősi időktől fogva, több kultúrában is, a csomók szimbolikus és mágikus értékeket hordoztak magukban. A népi mágia egyik igen kedvelt eszközének számított; csomókat kötöttek kötelekre, fonalakra, hogy megkössék a mágikus erőket, vagy kioldották azokat, hogy szabadjára engedjenek bizonyos hatalmakat. Használható ez a módszer emberek, állatok, szellemek, természeti jelenségek és egyéb különféle mágikus erők megkötésére, és/vagy kellő időpontban való elengedésére. Alkalmazható védelemért, de ártó szándékkal is, vagy csak egy már meglévő kötelék bebiztosítására vagy feloldására, de még gyógyításra is.




A csomók szimbolikájáról:
A csomókhoz, hurkokhoz általában baljós jelentés társult, a fogság, a méltatlan halál szimbólumának számítottak.
A csomó (egészen pontosan az abba gabalyodó belek) a Földanya belsőségeit jelképezik. Így kettős szerepe van: mint a földbe temetettek testének megemésztője, és mint a lelküket megkötő kötelék, hogy azok ne térhessenek vissza kísérteni a földre. Épp ezért is alkalmaznak bizonyos csomókat védelmi célokra, az ártó szellemek alvilágban tartása érdekében.
Másrészt, a csomók ez egyesülés és az egység jelképei is.

Történelmi vonatkozások:
A hit abban, hogy bármi, ami valamilyen módon megkötésre utal, vagy valóban megköt valamit, képes ártó hatással lenni emberre, állatra és termésre egyaránt; széles körben ismert volt mind az ókorban, mind a mai modern babonákban.
Már a babilóniaiak is alkalmazták a csomókat mágikus munkákban; azok megkötésével és kikötésével betegségeket gyógyítottak. Egyiptomban is alkalmazták őket, görög-egyiptomi papiruszok maradtak fent, melyeken különféle varázslatokban alkalmazzák őket. A csomók használata a rómaiak mágikus gyakorlataikban is általánosnak számított; többek között pl. szeretők képeit kötötték össze mágikus fonalakkal. Az arab világból, magát Mohamed prófétát is, a feljegyzések szerint, egy rossz szándékú ember egyszer "megkötötte", amely varázslatot majd Gábriel arkangyal segítségével tört meg. Ismertek voltak a csomók a zsidók varázslakatiban is, és a középkori népi varázslás is általánosan alkalmazta őket; a boszorkányok nagy kedvencének tartották.

A mágia működéséről:
Mivel oly sok kultúrában, és oly sok formában maradt fent a csomókkal való varázslás, hogy az alkalmazási módszereiben is sokszor csak a csomók megkötése vagy azok kikötése egyezik. Hadd hozzak most csak két példát erre.
Az angol János királyhoz köthető forrásokból a következő módszer ismerhető meg a használatukra: egy szorosra húzatlan csomón egy bizonyos vágyat, célt mondtak keresztül, és közben lassan szorosra húzzák azt. Az elképzelés az volt e cselekedet mögött, hogy a csomó megfogta, és magában tartotta a célt, hogy az ne halványuljon el, és megmaradjon valóra válni. Ezen praktikák általában bizonyos számú csomó megkötését foglalták magukba (3, 7, 9), a különféle céloknak megfelelő színű fonalakon.
Egy modern leírás is ehhez hasonlóan beszél a csomómágia alkalmazásáról: formázd meg a csomót, anélkül, hogy még szorosra húznád, majd töltsd fel azt mindazzal az erővel, amivel fel szeretnéd ruházni, végül amikor már úgy érzed, nem fér bele több, húzd szorosra a csomót. Ha pedig szükséged van a benne rejlő energiákra, oldd ki a csomót.


Források:
Eleanor L. Harris: Ancient Egyptian Divination and Magic
James R. Lewis: Witchcraft Today: An Encyclopedia of Wiccan and Neopagan Traditions
Frater U. D.: High Magic II: Expanded Theory and Practice
Dixie Deerman, Steve Rasmussen: The Goodly Spellbook: Olde Spells for Modern Problems
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy
Jeanette Ellis: Forbidden Rites: Your Complete Introduction to Traditional Witchcraft
Eli Edward Burriss: Taboo, Magic, Spirits: A Study of Primitive Elements in Roman Religion
Donald Tyson: The Demonology of King James I
Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtá
Joshua Trachtenberg: Jewish Magic and Superstition: A Study in Folk Religion

Mágikus időzítés: dél

A délben teljesedik ki egészében a Nap ereje. Ezen időszak szemben áll az éjszaka sötét, rejtett, ám nem kevésbé hatalmas misztériumával. Ilyenkor, mindent átjár a fény, és a látható, fizikai világ titkai tárulhatnak fel előttünk.
Habár ismertebb a napkelte és -nyugta, mint tündérek járta időszak, ám ugyanez elmondható a délről is. Mint az éjfél "világos" ikertestvére, őt is szellemek járta, tündérek kísértette időszaknak tartották a múltban.
A dél erejére való ráhangolódás a legegyszerűbben a szabadban mehet végbe. Érezd a bőrödön a Nap sugarainak melegét, csodáld a fény és az árnyék játékát a növények levelein. Tedd a kezed egy napon lévő kő felé (az aszfalt is megfelel), és érezd a belőle áradó hőt. Figyelj oda minden apró rezzenésre. Add át magad a pillanatnak, légy jelen benne.

Megfelelései

Energia: kivetítő
Elem: tűz
Égtáj: dél/központ
Évszak: nyár
Csillagjegy: oroszlán
Szín: sárga, fehér, arany
Állat: oroszlán, sas
Növény: kaktuszok, pozsgások, varjúháj, napraforgó
Istenség: Hemera, Mithras, Rá, Héliosz
Felhasználható: maximális szoláris energia ideje, központosítás, napmágia, tűzmágia/rituálék/varázslatok, bátorság, energia, pénz, védelem, erő, szoláris amulettek és receptek elkészítése, kreativitás, szenvedély, fizikai erő, kitartás, vágy, személyes teljesítmény, optimális önkifejezés


Források:
Poppy Palin: Craft Of The Wild Witch: Green Spirituality & Natural Enchantment
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year

Mágikus időzítés: hajnal

A hajnal, a megújulás és a növekedés idejét hozza el minden nap. Ám, bármennyire is inspiráló, hiányzik belőle az a bizonyos "plusz", ami a déli időszakban már megvan. Ugyanis, megtalálható benne minden, ami a déli verőfényben is, viszont sokkal finomabb formában: a szenvedély szerelemként, a kreativitás inspirációként, a vágy pedig álom formájában. Ezt a tulajdonságát igyekezz figyelembe venni, ha ekkor szeretnél mágikus munkákat végezni.
Ahhoz, hogy ezen időszakra ráhangolódj, bizony korán reggel fel kell kelni (főleg most, nyáron). Félálomban, vagy a hajnali hűvösben dideregve nem fog menni a dolog, így érdemes kicsit vastagabban felöltözni, és előtte este korábban lefeküdni (vagy nem is feküdni le, kinek, hogy könnyebb). Ha tudod, nézd meg a napfelkeltét, ám pedig nincs rálátásod, azt figyeld meg, amit a fénye egyre több helyre odasüt, és ahogy az visszatükröződik a fényes felületeken. Ha természetesebb környezetben vagy, a kezeddel simítsd végig a harmatos növényeket, és figyeld meg, ahogy a virágok lassan szétbontják szirmaikat. Hallgasd a madarak dalát. Add át magad a pillanatnak, és minden érzékszerveddel légy jelen.

Megfelelései

Energia: kivetítő
Elem: levegő
Égtáj: kelet
Évszak: tavasz
Szín: arany, narancs, barack, rózsaszín, rózsa
Állat: pávián, fehér ló, kacsacsőrű emlős, kakas, minden ekkor éneklő madár, minden ekkor aktív állat
Növény: nárcisz, palástfű, vasfű, minden ebben az időszakban virágzó növény
Istenség: Aja, Albina, Amaterasu, Amon, Aruna, Atanea, Auilix, Aurora, Auska, Austrine, Aya, Basztet, Bezla, Cautes, Chasca, Chun T'i, Dellingr, Dildah, Enlil, Eos, Etain, Gendenwitha, Hamwi, Harmakhis, Hathor, Heimdall, Hórusz, Írisz, Isthár, Ízisz, Janus, Kephera, Ku, Lucifer, Mater Matuta, Mithras, Nefertem, Ostara, Ptáh, Rohini, Salim, Savitar, Sengen-sama, Shahar, Tefnut, Theia, Thesan, Tlahuizcalpantecuhtli, Tlalchitonatiuh, Ushas, Vohu Manah, Waka-Hiru-Me, Xoli-Kaltes, Yolkai Estsan
Felhasználható: vonzás, feltöltés, fejlesztés, növelés, behívás, erősítés, túllépés, kezdetek, szülés, növekedés, beavatás, optimizmus, újjászületés, megújulás, ciklikus újrakezdések, erotikus álmok, új kezdetek, új ötletek, új kapcsolatok, meditálás, levegőmágia/rituálék/varázslatok, felébredés, munkavállalás, gyógyítás, egészség, remény, fény, szeretet, szerelem, szerénység, megnyílás, lehetőségek, megtisztítás, feltámasztás, visszatérés, románc, tanulás, fiatalság, üzleti siker, felajánlások megtétele, mágikus növények gyűjtése, függések megtörése, sötétség legyőzése, ígéretek megtartásának bebiztosítása, egy probléma meglátása új szögből


Források:
Poppy Palin: Craft Of The Wild Witch: Green Spirituality & Natural Enchantment
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year

Potpourrik készítése

Potpourrit manapság sok helyen lehet kapni, viszont a boltokban található keverékek főképp mesterséges anyagoknak köszönhetik az illatukat és a színüket. Mivel így nem sok közük van a valódi növényekhez, mágikus hatásuk is elenyésző. Viszont potpourrit készíteni nem nehéz, így ezt te magad is megteheted az otthonodban, a következő képen: 

• Alapvető, mégis nagyon  fontos mozzanat: gyűjts össze minden hozzávalót. A növényi részeknél fontos, hogy teljesen szárazak legyenek, vagy a penészedés veszélyét kockáztatod. Ha egy recept valamilyen növény illóolaját írja elő, azt ne helyettesítsd a növénnyel, hacsak nem ajánlják külön.
• Tegyél magad elé egy nagy tálat és rakd bele a hozzávalókat és jó alaposan keverd össze őket. Egy forrás szerint csak óvatosan szabad összekeverni őket, míg a másik szerint erőteljes mozdulatokkal, mintha tésztát dagasztanál. Én a gyengédebb módszert ajánlanám, ha fontos az, hogy felismerhetőek maradjanak az egyes összetevők, viszont ha nem, akkor mindent bele!
• Ha illóolajakat is előírnak hozzá, akkor először keverd össze a száraz anyagokat, majd add hozzá az olajat és még egyszer jó alaposan dolgozd át.

Fixálókról:
Érdemes fixálókat adni a keverékekhez, melyeknek az a feladata, hogy segítsék az illat tovább való megőrződését. Ezenkívül az illóolajokat is úgy érdemes a potpourrihoz adni, ha előtte a fixálóban kevered el. Hat-nyolc csészényi szárított növényhez három teáskanál fixáló ajánlott.
Az egyik legkedveltebb fixáló a porított íriszgyökér, amit te magad is könnyen elkészíthetsz. Fogd egy írisznek (mindegy milyen fajta) a gyökerét, és vágd le róla a leveleket és a gyökérszőröket. Alaposan mosd meg, és reszeld le. Egy papírlapon terítsd szét a reszeléket, és tedd ki azt a napra száradni (nap híján alacsony hőmérsékleten, nyitott ajtó mellett a sütő is megteszi). Megszáradás után mozsárban porítsd el, és ilyen formában használd.
Egy másik lehetséges fixáló a citrusfélék (citrom, narancs, grapefruit, mandarin, stb.) héja. Ehhez most meg a gyümölcsöt, majd pucold meg. A friss héjról távolítsd el a fehér részt, a maradékot pedig aprítsd fel. Szárítsd az íriszgyökérhez hasonlóan (én szeretem a radiátorok tetejére is rárakni a citrusok héját száradni). Ezenkívül ezeknek a fajoknak az őrölt magjai is jók még fixálónak.

Pár dolog, amit még érdemes észben tartani:

• Ha nem akarod a keverékedet azonnal felhasználni, akkor érdemes várni az elkészítés után kb. hat hetet. Általánosan ennyi szükséges ahhoz, hogy a növények illatai összeálljanak. Ezután szabadon fel lehet használni őket, viszont a potpourrik illata csak javul az idő múlásával (persze csak zárt edényben tartva), és nincs szavatossági idejük. Ha saját recepten dolgozol, akkor jó ha tudod, hogy a potpourri az elkészítés után legalább két hétig nem fogja elnyerni a végleges illatát.
• A potpourrit érő napfény segíti az illatának felszabadulását, de így gyorsabban el is fogja azt veszteni, és vele együtt a színét is.
• Ami mehet egy potpourriba: illatos növényi részek, szép levelek, kéregdarabok, szárított gyümölcsök, bogyók, virágszirmok és illóolajok. Az illóolajokkal viszont érdemes finoman bánni, vagy azok elnyomják a növények illatát.

Források:
Marian Singer Magick for the Wild Woman: A Sassy Spellbook for Women Who Want it All
Barbara Pleasant: The whole herb: for cooking, crafts, gardening, health, and other joys of life

Raven Womack: The Raven's Flight Book of Incense, Oils, Potions and BrewsJudith Hawkins-Tillirson,Nancy Wasserman: Herbal Magick
Scott Cunningham,David Harrington Spell Crafts: Creating Magical Objects

Tisztító füstölő

Égesd ezt a keveréket, ha mágikus munkáid után kellemetlenül érzed magad (azaz ha valami veled maradt, aminek nem kellett volna).

Kell hozzá:

• 1 rész apróbojtorján
• 1 rész fekete üröm
• 1 rész zsálya

A recept innen származik: Judika Illes: Pure Magic: A Complete Course in Spellcasting (Weiser Books, 2007)