Boszorkányiskola 21. lecke: az elemek

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonegyedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk az elemeknek nevezett rendszerrel, magukkal az elemekkel is megtanulunk rájuk hangolódni.

Az újboszorkányságban nagy kedveltségnek örvend az elemek képzete. E szerint, a világunk 4 alapvető elemből épül fel, melyeket az ember megismerhet, hozzájuk közel kerülhet és mágiájában kihasználhat. Az elemek gondolata az ókorig nyúlik vissza és először Empedoklész írja le őket, a ma is ismert formájukhoz közeli módon. Aztán az ő elgondolásait az rákövetkező filozófusok (pl. Platón, Arisztotelész, stb.) tovább dolgozták, aminek hála az elemek tana mindig változásban volt, új dolgokkal gyarapodott, egészen a mai napig. Vagyis, az elemek soha sem alkottak egy tökéletes, örök rendszert, és ma már tudjuk, hogy a világ nem négy elemből épül fel. Ennek ellenére persze bizonyos pontjait a legtöbb európai ember igazságnak vallotta egy-egy időszakban; vele magyarázták nem csak az univerzum felépülését és annak szabályait, hanem az emberi betegségeket, sőt, még a gyógyítási módokat is rájuk vezették vissza, a mágiáról nem is beszélve.

Az elemek az újboszorkányi mágiában

Az elemek legtöbbet a mágikus körben jelennek meg. Egyrészt, a kör kivetésekor, az égtájak megidézésénél, általában az adott irányhoz kapcsolt elemet is megszólítják (pl. "Üdvözüllek Észak, hűvös föld hona, halld meg hívásom!"). Másrészt, a wicca oltárokon szokás az eszközök elhelyezésekor ügyelni arra, hogy azok az elemi megfeleléseinek megfelelő irányban legyenek (pl. kehely az oltár nyugati részére, pentákulum az északira, stb.).

A pentagrammának (ötágú csillagnak), a modern boszorkányság legkedveltebb szimbólumának, tulajdonítanak többek között egy olyan jelentést, mi szerint a csúcsai a négy alapelemet és a plusz ötödiket jelképezik (a csúcsa az ötödik elemé, onnan jobbra haladva pedig: víz, tűz, föld és levegő).

Ezeken kívül a négy elem rendszere lehet egy, a természethez való közeledési mód az újboszorkányoknak. Az elemek ugyanis megadják a lehetőséget, hogy a természet hatalmas egységét részekre bontsuk, melyeket már könnyebb lehet megfogni és megérteni. Így aki például a víz elemmel szeretne dolgozni, az tavak vagy folyók közelébe látogat és ott relaxál, meditál. A tűz elemnél gyertyákat gyújtanak, vagy tábortüzeket raknak ugyanehhez. A mögöttes elképzelés, hogy ha jobban megismerjük az elemeket, akkor a világ misztikumához is közelebb kerülünk, illetve a mágikus tudásunk is nagyobb lesz.

Természetesen a varázslatok során is fel szokás használni az elemeket. Így például, akik a levegőhöz vonzódnak, azok füstölőkkel, széllel és illatokkal végzik mágiájukat, míg a földhöz húzók növényekkel és ásványokkal. A „tüzes” emberek a gyertyamágiát preferálhatják, a „vizesek” pedig a mágikus fürdőket és bájitalokat.

Az ötödik elem kérdése

Már az ókorban megfogalmazódott az ötödik elem gondolata. Ez eredetileg egy olyan elemet jelentett, ami az égitestek világát alkotta, a már az előző leckékben is tárgyalt hármas világfelosztásban (vagyis a mi, földi világunkban nem volt megtalálható, csak az égitestekében). Majd csak a keresztény gondolkodók jutottak arra a következtetésre, hogy az ötödik elem valójában a szellem akar lenni. A középkor folyamán aztán volt, aki ezt elfogadta, volt, aki nem. Az újboszorkányok azonban általában így tekintenek az ötödik elemre, és épp ezért is szokták a „szellem” névvel illetni. A "szellem" viszont, a többi négy társával ellentétben, nem olyan általánosan alkalmazott a hétköznapi gyakorlatokban és varázslatokban. Természetesen általában mindenki elfogadja létét, viszont a róla szóló kevés információ miatt, illetve megfoghatatlanságának köszönhetően nem szokás a praktikumban is az elismerésen túl foglalkozni vele (tisztelet a kivételnek).

Elementálok

Az elementálok szót manapság sok mindenre használják, ám eredetileg a négy elemet lehető legtisztábban megjelenítő, azokat megszemélyesítő szellemi természetű lényeket értettek alatta. Az elemekhez régóta szokás volt különféle szellemi létezőket kapcsolni (a legelsők ezek közül görög istenek voltak), ám a ma is ismert rendszert Paracelsus találta ki és jegyezte le a 15-16. századok között. Ő volt az, aki először mondta ki, hogy minden elemnek megvannak a maga szellemei, az elementálok, melyek mintegy tisztán a saját elemükből felépülő, önálló személyiséggel rendelkező lények. Sőt, az egyes elementálfajátákhoz neveket is rendelt: a vízé lettek az undinék, a földé a gnómok, a tűzé a szalamandrák, a levegőé pedig a szilfek.

Sok újboszorkány ma is követi és dolgozik ezzel a rendszerrel, ám általában az elementálokat szeszélyesnek, másokhoz igazodásra képtelennek és kiszámíthatatlannak tartják.

Maguk az elemek pedig:

Víz

Nem: feminin

Tulajdonság: nedves, hideg

Égitestek: Hold, Jupiter

Csillagjegyek: rák, halak, skorpió

Égtáj: nyugat

Évszak: ősz

Napszak: szürkület/napnyugta

Érzék: ízlelés

Színek: kék

Mágikus eszköz: kehely

Elementál: undinék

Ásvány: zafír, akvamarin, berill, kalcedon, gipsz, holdkő, kvarc, szelenit, korall, csont, gyöngy

Fém: higany

Füstölő: ambergris, kámfor, cédrus, dammar, izsóp, jázmin, lótusz, ilang-ilang

Állatok: minden úszó állat

Növények: égerfa, ánizsmag, üröm, kámfor, mogyoró, lonc, írisz, jázmin, jojoba, liliom, mangrove, holdviola, pipacs, boglárka, kakukkfű, kurkuma, fűz, ilang-ilang

Hozzá kapcsolódik: asztrálutazás, biztonságos szülés, pszichikus erők, gyógyítás, szerelmi bájolás, tisztítás, pszichikus munka, termékenység növelése, időjárási mágia, érzelmek, termékenység, érzékiség, megérzések, változás, bánat, együttérzés, fogékonyság, dagály, szeretet, mámor, bátorság, titok, vakmerőség, óceán, folyó, patak, forrás, tó, vízesés, medence, pszichikus képességek, nőiesség, ízlelés, tudattalan, anyaméh, takarítás, mosás, tisztítás, álmok, intuíció, érzékenység, szexualitás

Föld

Nem: maszkulin

Tulajdonság: száraz, hideg

Égitestek: Szaturnusz, Vénusz

Csillagjegyek: bak, bika, szűz

Égtáj: észak

Évszak: tél

Napszak: éjfél

Érzék: tapintás

Színek: fekete, zöld

Mágikus eszköz: pentákulum

Elementál: gnómok

Ásvány: smaragd, amazonit, jade, malachit, nefrit, ónix, peridot, rózsakvarc, szerpentin, füstkvarc

Fém: ólom, réz

Füstölő: benzoé, cédrus, fenyő, mirha, pacsuli, rózsa, szantálfa, stórax, vetivert

Állatok: minden csúszó-mászó (ami közvetlenül a föld felszínéhez közel maradva mozog)

Növények: sisakvirág, nadragulya, benzoé, bergamot, lóhere, ciprus, nárcisz, maszlag, bodza, muskátli, beléndek, palástfű, orgona, mirha, borsmenta, kankalin, rózsa, ibolya, tiszafa, bürök, hunyor

Hozzá kapcsolódik: vonzódás növelése, szépség fejlesztése, élet, születés, növekedés, természet, pénz, élelem, virágzás, csönd, bölcsesség, földművelés, alkotóerő, kanyon, barlang, szakadék, szikla, üreg, fém, kristály, anyag, szilárdság, erő, fa, csont, hegy, test, testi valóság, álló kövek, tapintás, az élet önfenntartó képessége, termékenység

Levegő

Nem: maszkulin

Tulajdonság: nedves, hideg

Égitestek: Merkúr, Jupiter

Csillagjegyek: ikrek, mérleg, vízöntő

Égtáj: kelet vagy dél

Évszak: tavasz

Érzék: szaglás

Színek: sárga, világoskék

Mágikus eszköz: pálca

Elementál: szilfek

Ásvány: topáz, achát, azurit, citrin, kvarc, lápisz, szodalit, türkiz, opál

Fém: ezüst, bádog

Füstölő: kopál, elemi, kömény, galbanum, labdanum, levendula, masztix, zsálya

Állatok: minden repülő állat

Növények: apróbojtorján, lucerna, árnika, borágó, cédrus, metélőhagyma, kopál, kapor, eukaliptusz, füstike, izsóp, levendula, citrom, lime, édesgyökér, juhar, majoránna, nyárfa, sáfrány, zsálya, szantálfa, orbáncfű, stórax, vasfű

Hozzá kapcsolódik: ambíció, üzleti sikerek, karrierépítés, kommunikáció, kreativitás, gondolatok, eszmék, repülés, tudás, szél, értelem, lélegzet, tanulás, megérzések, magas, szeles helyek, elme, elvont gondolkodás

Tűz

Jellem: aktív

Tulajdonság: száraz, meleg

Égitestek: Mars, Nap

Csillagjegyek: sok, oroszlán, nyilas

Égtáj: dél vagy kelet

Évszak: nyár

Napszak: dél

Érzék: látás

Színek: piros

Mágikus eszköz: tőr

Elementál: szalamandrák

Ásvány: rubin, karneol, macskaszem, heliotróp, hematit, pirit, tigrisszem, borostyán, obszidián, gránát

Fém: arany, vas

Füstölő: babér, fahéj, szegfűszeg, sárkányvér, tömjén, gyömbér, boróka, vörös szantálfa

Állatok: minden mászó állat (ami lábakon közlekedik, a föld fölött tartva a testét)

Növények: angyalgyökér, kőrisfa, bazsalikom, babér, feketebors, kálmosgyökér, kamilla, vérehulló fecskefű, chili, fahéj, sárkányvér, szemvidítófű, tömjén, gyömbér, rekettye, jácint, boróka, körömvirág, fagyöngy, mustár, csalán, tölgyfa, narancs, napraforgó, bogáncs, dohány, szőlő, dió

Hozzá kapcsolódik: ambíció, üzleti sikerek, karrierépítés, kommunikáció, kreativitás, tisztítás, szexuálmágia, gyógyítás (a betegség kiégetése), gyertyamágia, aktivitás, hajtóerő, látás, gyorsulás, szellem, tisztulás, hőség, láng, örömtűz, bujaság, élet, lelkesedés, szenvedély, házi tűzhely, ihlet, átalakulás, életkedv, nemiség, vezetés, tűzvész, vulkán, rombolás, tekintély, fémművesség, sivatag, kiütés, robbanás, harag, férfiasság, akaraterő

Az elemek is egy olyan részét képezik az újboszorkányságnak, amit sokan ismernek és ennek köszönhetően könnyen tűnhet egy kezdő számára kötelezően elfogadandó dolgoknak. Pedig ez koránt sincs így! Mindenki maga dönti el, hogy akarja-e használni őket, vagy sem. Természetesen a boszorkányi út elején mint minden mást, ezt is érdemes lehet kipróbálni, hogy lássuk, mennyire válik be nekünk ez a módszer. Erre pedig egy kiváló mórszer a rájuk való hangolódás.

Közeledés az elemekhez

A bolygókkal kapcsolatban már végeztünk ilyen „közeledős” gyakorlatokat. Most ugyanazt ismételjük meg, csak az egyes elemekkel. Ez történhet a saját szobánkban is, de még jobb, ha a szabadban tudunk rá sort keríteni. Egyszerre csak egy elemmel tegyük ezt meg, habár ha nagyon megtetszik nekünk ez a módszer, akkor érdemes lehet egyszerre kettővel is kipróbálni, megfigyelve közöttük az egyezéseket és különbségeket. A munkához vegyük körbe magunkat az éppen soron lévő elem szimbólumaival (itt van róluk egy kép), megfeleléseivel és fizikai megjelenéseivel (gyertya lángja, füstölő, föld, kövek, víz egy tálban, stb.), majd a már ismert módon csendesítsük le a tudatunkat és töltsük meg magunkat az elem gondolatával. Figyeljük meg a magunk köré szedett jelképeit, akár érintsük is meg őket. Hagyjuk, hogy átjárjon az érzése, adjuk át magunkat neki. Ezt addig folytassuk, amíg csak jólesik. Végül tereljük vissza a gondolatainkat a szokásos kerékvágásba, nyújtózzunk párat, nassoljunk egy kicsit és igyunk. Jegyezzük le tapasztalatainkat és pakoljunk el magunk után.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és a grimoire-okkal ismerkedünk meg.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 20. lecke: természetes mágia

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszadik leckéjén! Ezen alkalommal megtudjuk mi is az a természetes mágia, illetve megismerkedünk a megfelelésekkel, valamint a varázslás egy konkrét formájával.

~ ~ ~

A középkor és a reneszánsz folyamán a mágusok gondolkodását leginkább meghatározó valami a kereszténység volt. Ennek hatására, a mágiára vonatkozó elképzeléseiket is mindenképpen keresztény módon próbálták értelmezni. Nagy problémát jelentett viszont, hogy az egyház alapvetően elítélő hozzáállással volt minden iránt, ami varázslatos. E miatt pedig sokan próbálták úgy magyarázni a mágiát, mint ami teljesen elfogadható része a hívő vallásos életnek. Míg a rituális mágiának is létezett egy ilyen oldala (ahol az Istenhez és angyalokhoz akartak közelebb kerülni, ám ezt az egyház hivatalosan persze mindig is elítélte), addig mások inkább a szellemek idézését elítélendőnek vélték. Helyette a varázslatokat a természet rejtett (okkult) törvényein át működőnek látták, amiben semmi ördögi sincs. Ez volt az eredeti természetes mágia, melynek a nyomai a mai varázslatokban és boszorkányságban is fellelhetőek.

A magia naturalis történelmi elképzelése (mint minden más esetben is) nem volt egységes. Több nagy gondolkodó, vagy ma is ismert mágus írt róla, mindig kicsit más filozófiák jegyében. Én most Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1534/5) alapján próbálom bemutatni, hogyan is vélekedtek a múltban erről a témáról.

Az egész gondolatmenet eredete az nagy ókori görög filozófusokig, Platónig és Arisztotelészig nyúlik vissza. A reneszánsz folyamán az ő műveik és elképzeléseik újra nagy kedveltséget élveztek, és vele együtt a világról való elgondolásaik is. Platón adta az tökéletes ideákat, Arisztotelész a négy elemet, amit aztán keresztényi módon újraértelmeztek és egy olyan univerzumot vázoltak fel általuk, melyben az ember képes „természetes” úton mágiát űzni. Ez egy igen bonyolult és sokszor igen csak nyakatekert világnézet, amit azért most nagyjából megpróbálok felvázolni. Tehát:

Isten minden eredete, akiben minden él tökéletes formában, egy egységet alkotva. Alatta helyezkednek el az különvált ideák, melyek még tökéletesek, ám már nem alkotnak egységet. Az ideák aztán tükröződnek az égitestekben, illetve uralják a mozgásukat (ezért is lehetséges az asztrológia). Az égitestek pedig a fizikai világ egységeit mozgatják. Ez a gondolatmenet már ismerős lehet az asztrális mágiából, ám ennél még tovább mentek a reneszánsz gondolkodók, hiszen az elemeket, sőt a szellemek létét is elismerték. Egyrészt, az angyalok és a démonok mellett mindennek megvan a maga uraló szelleme; így az égitesteknek, a csillagjegyeknek, a minket körülvevő világ vízi, égi és földi részeinek, az elemeknek,sőt, magának a világnak (spiritus mundi). Minden természetes és természetfeletti cselekedet ezen szellemeken keresztül történik, melyek egyébként az Isten személyiséget nyert részei. Az anyagi továbbá négy alapvető elemből (föld, víz, tűz, levegő) épül fel, melyek keveredéséből jött létre minden a földön.

Ezek körülbelül a leglényegesebb tudnivalók a világ felépítéséről alkotott elképzeléseikről.

Az anyagiban rejlő okkult erők és „megfelelések”

A természetes mágiának a lényege, hogy a három világ részei között kapcsolatok állnak fent, illetve minden anyagi rendelkezik valamilyen titkos, varázslatos potenciállal, amit aztán a bölcs mágus fel tud használni a maga céljaira. A kapcsolatok és a mágikus potenciálok magyarázata egyaránt az előbb felvázolt világnézetben rejlik. A varázsereje bizonyos dolognak attól függ, hogy hogyan épül fel az elemekből, melyek is dominálnak benne, illetve attól, hogy mely természetfeletti ideák magját hordozzák magukban itt, a földi világunkban. Erre a rendszerre szokás utalni a „megfelelések” szóval, ami alatt általában az elemekhez és bolygókhoz rendelt ideákat és a hozzájuk kapcsolódó különféle anyagi dolgokat értjük. Vagy pedig ennek a fordítottját: egy-egy anyagi megtestesüléshez tartozó elemeket, bolygókat és ideákat.

Mindezen túl, az univerzumunk jellegzetessége még ezen filozófiák szerint, hogy az anyagiban megtestesülő felsőbb erők és elemek kapcsolatban maradnak a fizikai manifesztációjukkal; azok által előhívhatóak és elérhetőek. Így például a rózsaszirom a Vénusz bolygóval áll összeköttetésben és mindkettőben a szerelem ideája található meg, aminek hála a rózsaszirom képes szerelmet hozni a mágiában. Vagy a gyömbér, mely csípősségével a tűz elemhez kapcsolódik, illetve a Mars bolygóhoz, ami miatt a szenvedélyes szerelem hozzávalója lehet. Az egészben a legfontosabb azonban az, hogy ezek a rejtett tulajdonságok „fertőzőek” - vagyis ha egy gazdagság ideáját magában rejtő tárgyat a közelünkben tartunk, akkor az képes lehet a gazdagságot idővel ránk ragasztani, minket is azzá téve.

Miért is tud az ember varázsolni és hogyan?

Az előző leckében már beszéltünk a makrokozmoszról és a mikrokozmoszról, mely szerint az ember az univerzum kisebb léptékű leképződése. Az ember magában egyesíti a három világot (természetfeletti, égi és földi), ezért ismerheti mindegyiküket. A természetes mágiát követők között is fellelhető volt ez a gondolat, többek között ezért (valamint az ember Isten képére való teremtése miatt) látták úgy, hogy minden hatalmának a magja megtalálható az emberi tudatban, így mindennek képes parancsolni is. Ám persze ez a parancsolás nem olyan egyszerű. Egyrészt, tisztában kell lenni hozzá a most taglalt bölcsességekkel, a világ okkult párhuzamaival, másrészt szükséges hozzá az ember képzelőereje, akarata és szenvedélye. Ha az ember elhatározta magát egy adott munkára, akkor a képzelőereje és az az iránti szenvedélye által kapcsolódik az égitestek tudatával, melyeken keresztül pedig a munkák varázserővel telnek meg. És erre alapvetően bárki képes, ha birtokában van a most tárgyalt tudás.

A varázslás lényege pedig, hogy megfelelő időben, a megfelelő hozzávalókat használjuk fel, közben alkalmazva a cél iránti vágyunkat a képzeletünk által. Vagyis, a varázslatok leírásában szereplő tettek mellett a munka alatt a szándékunkat kell minél pontosabban elképzelni magunk előtt és szívvel-lélekkel áhítanunk. Továbbá biztosnak kell lennünk abban is, hogy a munkánk sikeres lesz, hiszen a kétely megakadályozza, hogy hatást tudjunk gyakorolni a világra.

A természetes mágia mai maradványai

Az újboszorkányságban leggyakrabban emlegetett része a természetes mágiának a „megfelelések”. Ugyan ma már igen ritkán részletezik a fentiekben leírt mögöttes világnézetet, ám attól még mindig sok szó esik a „megfelelésekről”, ami mostanra jobbára annyit tesz, hogy milyen varázslatban is érdemes valamit felhasználni. Az eredeti jelentés eltűnésével pedig megjelent az az elképzelés is, hogy a mágia hozzávalóinak megfeleléseit mi magunk válogathatjuk meg, függetlenül mások elgondolásaitól. Manapság sokan azt hangoztatják, hogy bármi is legyen mondjuk egy növény hagyományos varázslatokban való felhasználási módja, ha mi ezt nem érezzük róla igaznak, akkor nem szükséges hinnünk a történelmi forrásoknak. Ennek az elgondolásnak aztán van egy olyan mögöttes jelentése is, hogy a mágia hozzávalói igazán nem is számítanak, csak az, hogy mi van az varázslást végző fejében, ami azért szöges ellentétben áll az utóbbi évezredek mágikus tanaival.

A másik lényeges öröksége a természetes mágiának az emberi képzelőerőnek és akaratnak tulajdonított fontosság. Habár a legutóbbi években már inkább az „energiák” áramoltatása a divat, de a régebbi művekben még nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a varázslatok sikerének egyik alapvető szükséglete a megfelelő koncentrációs és vizualizációs készség. E szerint, a mágikus munkák során a vágyunkat a lehető legpontosabban látnunk kell magunk előtt, és ezt az elképzelést folyamatosan a fejünkben kell tartani, minden mást kizárva belőle. Ezek nélkül ugyanis nincs is értelme varázsolni.

Egy varázslat összeállítása az eddig megismertek szerint

Tudjuk már, milyen szempontok szerint érdemes megállapítanunk, mikor is végezzünk el egy varázslatot. Tudjuk azt is, hogy fontos a megfelelő hozzávalók kiválogatása, melyekről az interneten rengeteg listát lehet lelni. A varázslathoz szükséges mentális állapottal is tisztában vagyunk. Most kombináljuk ezeket egy varázslatban!

Tegyük a következőket:

• válasszunk egy célt a munkának (ez lehet akár olyasmi is, hogy mélyebben megértjük a misztériumokat, közelebb kerülünk a természethez, stb.)
• a célunkról állapítsuk meg, hogy mely bolygóhoz illik, és ennek alapján (vagy a holdfázis, napszak, esetleg ezek kombinációja szerint) válasszuk ki a varázslat időpontját
• keressünk a célunkhoz illő hozzávalókat: egy megfelelő színű gyertyát, egy ugyanolyan színű anyagdarabot és szalagot, egy füstölőt, egy követ/ásványt, és minimum egy növényt
• a kiválasztott időpontban készüljünk elő a varázslatra: szedjük össze a hozzávalókat, bizonyosodjunk meg róla, hogy nem fognak minket megzavarni, és hagyjunk pár percet arra, hogy lecsendesítsük tudatunkat
• ha szeretnénk, vessünk ki kört
• tegyük le magunk elé a hozzávalókat: az anyagdarabra rakjuk rá a növényi részt és az ásványt, a füstölőt helyezzük az anyag mellé, illetve a gyertyát és a szalagot is
• hunyjuk be a szemünket és jelenítsük meg a lelki szemeink előtt a célunkat és amennyire csak tudjuk, tegyük életszerűvé a képet
• amikor már biztosan a fejünkben tartjuk a célt, nyissuk ki a szemünket, és gyújtsuk meg a füstölőt és a gyertyát
• vegyük fel egyesével a növényi részt és a követ, majd többször húzzuk végig a füstölő füstjén, illetve a gyertya lángja fölött, közben pedig pár kimondott szóval állapítsuk meg, hogy a tett milyen célt is hivatott nekünk elhozni
• a szalaggal kössünk egy kis szütyőt az anyagból, úgy, hogy a növény és kő benne legyen, majd tegyünk ezzel is az előző lépés szerint
• pár percre újra csukjuk be szemünket elképzelni a célunkat, kezünkben a kis szütyővel
• nyissuk ki a szemünket, és oltsuk el a gyertyát és a füstölőt (ha vetettünk ki, akkor bontsuk le a kört), majd adjunk magunknak egy kis időt újra átállni a „normál kerékvágásba”, ezt segítendő együnk, igyunk
• a kis szütyőt pedig ezentúl, a vágyunk eléréséig hordjuk magunknál

A varázslataink lejegyzése

Hasznos szokás, ha az első leckékben emlegetett jegyzetfüzetünkbe az elvégzett varázslatainkat is lejegyezzük. Írjuk le, hogy mikor is történtek, pontosan hogyan, milyen céllal és a munka közben milyen benyomásaink is voltak (féltünk, magabiztosak voltunk, sikeresnek érezzük, vagy sikertelennek, stb.). Később aztán ezt azzal is ki érdemes egészíteni, hogy tényleg bevált-e a varázslatunk, és ha igen, mennyi idő után, illetve pontosan milyen eredménnyel. Ha pedig nem, akkor azt is írjuk le, hiszen a hibáiból tanul az ember.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az elemekkel ismerkedünk meg.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

A mágia alapjai: a mágia fajtái

A mágiának különböző formái és módszerei keletkeztek az évszázadok folyamán. A különböző változatok persze nem voltak soha igazán markánsan elválasztva egymástól, az egyes gyakorlók leginkább saját keveréküket alkalmazták, egyéni elképzeléseikre és tapasztalataikra alapozva. A múltra vonatkozóan jobbára a mágia működése mögött rejlő elméletek alapján szokás meghatározni az egyes kategóriákat, míg a mai gyakorlók a saját típusaikat leginkább az általuk alkalmazott fő mágiamódok, vagy a felhasznált mágikus hozzávalók alapján különítik el. A következőkben ezekből szeretnék párat bemutatni, ám felhívom a figyelmet arra, hogy nem térek ki minden egyes mágikus módszerre, csupán egy kis ízelítőt adok belőlük. A módszerek leírása igen tömör, és nem próbálok belemenni a bonyolult elméletekbe, amiken a hozzájuk értők vitázni szoktak. Aztán az is előfordulhat, hogy egy említett módszer már ismerős valakinek, csupán más elnevezés alatt. Ezen nem kell meglepődni, a különböző mágiaformákra használt kifejezések soha sem voltak egységesek és ma végképp nem azok. Mindezek tudtában, térjünk akkor rá a különböző gyakorlatokra!

Magia Naturalis/természetes mágia

A középkorban kialakult mágikus kategória, mely a mágiát, mint természetes (itt értsd: nem a keresztény Isten törvényeivel szembe menő) tudományt igyekszik feltüntetni. Az alapelgondolása az, hogy egymásba kapcsolódó, rejtett természetes erők léteznek az Isten által teremtett világban, melyek ismeretével az ember képes lehet manipulálni a környezetét. A „natural magic(k)” kifejezéssel modern vonatkozásban is lehet találkozni, ahol ez általában olyan varázslatokat takar, melyek a növények, vagy ásványok felhasználására szorítkozik.

Asztrális mágia

Olyan mágikus gyakorlatok, melyek működése azon alapszik, hogy a csillagok és bolygók („az égi szférák”) hatással vannak a földi valóságra, illetve, hogy a megfelelő rituális eszközökkel az emberek is képesek ezt a maguk hasznára fordítani. Ezen belül még persze megoszlottak a vélemények arról, hogy az egy-egy bolygó, vagy csillag öntudattal rendelkező szellemét idézik ilyenkor a mágikus tárgyba, vagy csak annak az erejét, esetleg maga az asztrális jelenség tudattalan és csak automatikusan cselekszi azt, ami el van számára rendelve.

Hermetikus mágia

Hermész Triszmegisztosznak (Háromszorosan nagy Hermésznek) tulajdonított mágikus-filozófiai szövegek elképzelésein alapuló mágia. Egyik alapvető tétele az „ahogy fent, úgy lent”, ami a makrokozmosz (a világ) és a mikrokozmosz (ember) egységét hivatott kifejezni. Gyakorlataiban a varázslást végző főként ezen két „kozmosz” összefüggéseit és megfeleléseit rituális módon próbálja meg a saját céljainak elérése érdekében alkalmazni.

Démoni mágia

A középkori és újkori, kimondottan démonok megidézését alkalmazó varázslatokat takarja. A megfelelő szellemi segítők mágusokhoz való csalogatása és munkára fogása az egyik legősibb, ha nem a legősibb mágikus módszerek egyikének. Talán ezért is maradhatott fent a mai napig, már ha azt nem számítjuk, hogy valakik biztos működőnek találhatják. A középkorban az ezt gyakorlók a megidézett démonok urainak látták magukat, akikre a démonok saját neveinek, vagy pedig a keresztény isten titkos neveinek az ismeretével és alkalmazásával rá tudják kényszeríteni akaratukat.

Angyalmágia

Ha pedig az ember démoni szellemekkel közösködhet, akkor nyilván angyalokkal is. Sok mágus a középkorban kimondottan vallásos gyakorlatként fogta fel a mágiát, mely által közelebb kerülhettek Istenhez, vagy az isteni léthez. A gyakorlat fontos részét képezte a vallásos élet, a böjt, a rendszeres imádkozás és önmegtartóztatás. Nem szabad ezt összekeverni a mai New Age-es angyalmágiával, mellyel ugyan névrokon, de ez a modern változat gyakorlata nem egyezik meg a régivel.

Képmágia/talizmáni mágia (magisterium imaginum, scientia imaginum)

Adott mágikus képek, számokat tartalmazó négyzetek, betűkombinációk, pecsétek megfelelő asztrológiai időpontban és az előírt anyagra történő felfestését, felvésését és elvarázsolását alkalmazó technikák összessége. Ezen képek hatalommal rendelkezhetnek azért, mert a bolygóktól/csillagoktól nyerik őket vagy, mert valamilyen szellemhez/démonhoz/angyalhoz kapcsolódnak.

Goetia

Angyalok és démonok megidézésével végzett mágia. A kifejezés az ókori görög nyelvből származik, ahol többek között egy időben ez varázslót jelentett. A középkor folyamán a nem elfogadhatónak tartott szellemi lényekkel végzett mágikus munkát értették alatta (többek között).

Teurgia

Olyan módszerek összessége, melyek segítségével az emberek az isteninek tartott lényeket (vagyis keresztény körben Isten, Jézus, Szentlélek és az angyalok) rá akarták bírni arra, hogy megtegyenek valamit, vagy éppen hogy ne tegyenek meg bizonyos dolgokat.

Nekromancia

Eredetileg, még az ókori görögöknél, halottak megidézésével történő jóslást jelentett. A középkorban több dolgot is ezzel a névvel illettek: egy tudományágat, mely a természet titkos tulajdonságait vélte megismerni, a démoni mágiát, illetve általánosan az egyház által tiltott mágiát (ezért is jön a nekromancia latinos félreírásából a nigromancia, amiből pedig a fekete mágia kifejezés származik). Ma különféle, a holtak (mind emberi, mind állati, de már növényiről is hallottam) tiszteletén és imádásán alapuló gyakorlatot nekromanciának neveznek.

Népi mágia

A falusi emberek varázslatai, ráolvasásai és egyéb mágikus módszerei.

Szimpatikus mágia

James Frazer által kitalált kategória. A hasonlóságokon alapuló mágikus módszerek összessége, mely az egyik fő fajtáját képezi a különböző népek mágiáinak. Általa vagy egy, a célunkhoz hasonlító cselekedettel akarunk elérni valamit (pl. esőhöz vizet szórunk), vagy egy vágyunkhoz hasonló vélt tulajdonságokkal rendelkező tárgy segítségével végzünk egy varázslatot (pl. szerelemért vörös rózsával).

Szertartásos/rituális mágia

A középkori tanult mágia egyes formái, illetve azok továbbélése modernizált formában és az olyan kortárs mágikus módszerek, melyekben fontos szerepet játszanak a megfelelő módon véghezvitt, rendszerint elég bonyolult rituálék. Nagy hatással volt rá a kabbala különböző misztikus tanai, vagy éppen Alaister Crowley munkássága. Néha pedig ezt a kifejezést használják általában a tanult, középkortól ránk maradt könyvekben is lejegyzett mágikus módszerekre, ezzel próbálva megkülönböztetni őket az írástudatlan emberek, szájról szájra terjedő módszereivel.

Énoki (angolul: Enochian) mágia

John Dee, a híres 16. századi angol mágus és társa, Erward Kelly munkásságából eredeztethető mágiaforma, mely különféle szellemek megidézésén és a nekik való parancsoláson alapul. Dee és Kelly azt állították, hogy látomások során, angyalok közölték velük ezeket a tanokat (köztük az angyali, „énoki” ábécét is). Az „énoki” kifejezés az Énok prófétának tulajdonított apokrif iratra utal.

Gyertyamágia

Olyan varázslatok összessége, melyek végrehajtásához egy (vagy több) gyertya, általában rituális módon történő égetése szükséges.

Herbál/növényi mágia

Olyan varázslatok összessége, melyeknek fő fókuszpontja egy, vagy több növény.

Kristálymágia

Olyan varázslatok összessége, melyeknek fő fókuszpontja egy, vagy több kristály, ásvány.

Káoszmágia

Egy igen modern mágiaforma, melyet az 1970-es évek folyamán kezdtek el kidolgozni. Igen gyakorlatiasan áll az egészhez: azt alkalmazhatja bármelyik gyakorlója, ami csak éppen a kedvére van (és persze amiről azt gondolja, hogy működni fog), kezdve az ókori módszerekkel és befejezve a legutóbbi sci-fi regényben olvasottakkal. Épp ezért egyénenként változik, hogy pontosan hogyan is kell végezni.

A mágia alapjai: a fekete mágiáról

Először is hadd jegyezzem meg, hogy ebben a bejegyzésben nem azt fogom leírni, hogyan lehet bárkit is megátkozni, vagy "meg fekete mágiázni". Helyette arról lesz szó, hogy honnan is ered a fekete mágia kifejezés, és miért is tartják ezt gonosz művészetnek.

Az ókori Görögországban létezett egy nekromancia (nekros-holttest, manteia-jóslás) elnevezésű jóslási módszer, melyben holtak megidézésével, és azok kifaggatásával próbálták meg az emberek megismerni a jövő titkait. Ez a gyakorlat már akkor is nagy múltra tekintett vissza, és egészen máig fennmaradt.
A kereszténység persze szigorúan elítélte a holtak megidézésének a gyakorlatát és elutasította a holt szellemek visszatérésének lehetőségét a földi létbe emberi vezényszóra. Ez az elutasítás azért is volt olyan nagy mértékű, mivel a régi pogány hittételek visszhangját látták a papok bennük. A teológusok a nekromanciát magát csak szemfényvesztésnek tartották, vagy a démonok játékának, akik a megszólított holt képében megjelennek ezen művészet űzőinek. Már a Bibliában is van erre a gyakorlatra egy példa, amikor is az endori boszorkány megidézi Sámuel szellemét Saul királynak. Csakhogy nem a próféta tér vissza a földre, hanem egy démon az ő képében. A nekromancia keresztény szemmel nézve tehát egyet jelentett démonok megidézésével, és a középkor folyamán többek között ilyen jelentéssel is használták ezen kifejezést.

A 13-14. századra a nekromancia jelentése hármas lett. Egyrészt jelenthetett valamilyen tiltott, ártó vagy visszautasított dolgot. Ilyen formában e kifejezés viszont nem mint konkrét mágikus kategória jelent meg, hanem mint a közlő általános elnevezése valamilyen olyan gyakorlatra, melyet elítélendőnek tartott. Második jelentése a rituális mágiában alkalmazott démoni mágia egyik elnevezése, amelyet viszont az angyali mágiákra is alkalmazhattak. A harmadik jelentés a tudományos művekben jelenik meg, ahol olyan dolgok tudományaként szerepel, melyek el vannak rejtve az érzékek és az intellektus elől, és melyeknek a működését a legtöbb ember nem érti.

A nekromancia szónak a 12. század folyamán megjelent egy új változata is, mégpedig a nigromancia (niger-fekete, manteia-jóslás), melyet felváltva használtak a középkori szövegekben a kifejezés eredeti formájával. Egy 1456-os könyv szerint a nigromancia "holtestek által végzett boszorkányság", de még egy 19. századi enciklopédia is a holt szellemek által való jóslásnak írja le. A nigromancia szó az évek folyamán persze új jelentésekkel is bővült, így később sokszor szerepelhetett a varázslás, sőt akár a boszorkányság szinonimájaként. Mint ilyen, általában valamilyen, az elfogadhatóság határán mozgó mágikus gyakorlatot jelölt, de takarhatott általánosan (akár még teológusok által is) elfogadott mágiaformákat is.

A keresztény egyház a középkor elején, és a későbbi időkben sem ítélte el teljesen a mágia gyakorlását. Augustinus (magyarosan Szent Ágoston) is elfogadja, hogy az Isten által teremtett világnak csodálatos tulajdonságai vannak, melyeket ki lehet használni. Ilyennek számított pl. a növények vagy a kövek mágikus ereje. (De egyébként már előtte Plinius is hasonlóan gondolkodott.) A kora középkori teológusok követték Augustinus álláspontját, ám elítéltek minden olyan mágikus munkát, mely valamilyen formában szellemek segítségét, vagy közreműködését igényelte. Később ezen választóvonal mentén született meg a természetes mágia gyakorlata, mely a természetben található erőket alkalmazza, Isten áldásával, és az ezzel szemben álló démonokon és szellemeken keresztül űzött mágiaforma. A keresztény elképzelés szerint a varázshasználóknak nem lehetett hatalmuk a szellemek világa felett, az ebben való hit pedig egyet jelentett Isten mindenhatóságának a tagadásával. A szellemek ugyanis, akik megjelentek az embereknek csakis démonok lehettek, akikkel természetesen egyedül ártó mágiát lehet végezni, lévén ők a Sátán csatlósai.

Mindezek után nem csoda, hogy a nigromanciát, a "fekete művészetet", mely a holtak szellemével való munkálkodást takarja, az ártó és gonosz varázslatokkal kezdték el azonosítani. Persze ez a folyamat fordítva is hatott, olyannyira, hogy az utóbbi években már minden ártó varázst "fekete mágiának" titulálnak. Ebből értelemszerűen következett persze az, hogy ha ami rossz, az fekete, akkor a jó varázslatoknak a fehérnek kell lenniük, vagyis akkor fehér mágiát űz az ember.

A mágiának tehát nem színe van, hanem célja.


Források:
Jeffrey Burton Russell: Witchcraft in the Middle Ages
Corinne J. Saunders: Magic and the Supernatural in Medieval English Romance
Jean-Claude Schmitt: Ghosts in the Middle Ages: The Living and the Dead in Medieval Society
Richard Kieckhefer: Forbidden Rites: A Necromancer's Manual of the Fifteenth Century
Benedek Láng: Unlocked Books: Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe
Nicholas Goodrick-Clarke: Paracelsus
Owen Davies: Grimoires: A History of Magic Books 
Guy Tal: Witches on Top: Magic, Power, and Imagination in the Art of Early Modern Italy

A mágia alapjai: megfelelések tana

Az emberek ősidőktől fogva használják a mágiában az egymáshoz hasonló dolgokat, mint egymás helyettesítőit a varázslatok folyamán. A mágikus megfelelések tana is ebben a képzetben gyökerezik. Az ókor folyamán rendszerüket elkezdték kifinomítani, amit majd a középkor és a reneszánsz mágusai és nagy gondolkodói továbbfejlesztettek. Végül az utóbbi évszázadok alatt a Golden Dawn rend tagjai és más szertartásos mágiát űzők (köztük a hírhedt Aleister Crowley is) segítették mai mivoltának a létrejöttét.
Mint ebből is látszik, a mostanság az interneten oly sok helyen megtalálható megfelelések a különböző ókori és középkori  mágikus elméleteken (pl. bolygók tulajdonságai), a fennmaradt mítoszokon (pl. istenek egy-egy adott célra való "felhasználása"), és a világ népi hagyományain (pl. szúrós növények védelmező hatása) alapszik, és folyamatosan bővül, a modern gyakorlók saját tapasztalatai és elgondolásai alapján.

A megfelelések működési elvének alapja az ókori nézetek szerint a természet rendje, mely okkult erőket és folyamatokat is tartalmaz, amiket az ember a saját javára tud alkalmazni. Plinius ezt a módszert el is próbálta különíteni a mágiától, hiszen a megfelelések használata bizonyos célok elérésére a természet adott tulajdonságai miatt lehetséges, így semmi mágikus sincs benne.
A középkor folyamán ezt az elképzelést továbbfejlesztették, sőt, az egész "természetes mágia" művészetét (melyben nem a démonok vagy szellemek segítségére, hanem a természetes erőkre hagyatkozott a mágus) rá alapozták, de alkalmazták a gyógyítás, az asztrológia és más egyéb gyakorlatokban is. Sok ekkor íródott könyvben megtalálható a megfelelések használatának az alapelgondolása, miszerint az univerzum egy teljes egész lény, melynek a szerkezeti alapját a természeti erők és megfelelések alkotják, így ami az egyik részt érinti, az az egészre is hatással van.

Az ókor talán legfontosabb gondolkodója megfelelések terén Hermes Trismegistos volt, akinek a későbbi korokban is nagy népszerűségnek örvendtek okkult írásai, és mágikus törvényeire többek között a megfelelések tana is visszavezethető. Ebből a szempontból az általánosan "amint fent, úgy lent; amint lent, úgy fent"-ként összefoglalt törvénye a jelentős. A hermetikus tanok szerint ugyanis, az ember a mikrokozmosz, melyben az univerzum - a makrokozmosz - minden egyes része visszatükröződik valamilyen formában. Ám nem csak az emberben képeződik így le a makrokozmosz, hanem minden más élőlényben, testben és tárgyban is a világon. Épp ezért, mivel minden az univerzumban ott van az univerzum minden más részében is, elválaszthatatlan kötelék áll fent közöttük. Ezen kötelék segítségével hétköznapi dolgok által is képesek vagyunk kontrollt gyakorolni a nagy egész felett, hisz rajtuk keresztül kapcsolatba tudunk lépni a nagy univerzális erővel, ami mindenben és mindenen keresztül manifesztálódik.

A másik fontos szempont a megfelelések működésében az, hogy minden tárgy és élőlény nemcsak az univerzum egészét foglalja magában, hanem bizonyos princípiumok is testet öltenek bennük. Tehát mindenben a természet egy bizonyos tulajdonsága manifesztálódik. Így lesz a rózsa szerelmet hozó, míg a Jupiter gazdagságot, mivel az egyikben a szerelem, míg a másikban a gazdagság princípiuma lakozik.

Az egyes mágikus hozzávalók tehát egy-egy princípiumot, egy, a varázshasználó által óhajtott célt testesítenek meg. Mágiában való felhasználásukkal ezen princípiumot vonzzunk magunkhoz az univerzális kapcsolatokon át, és koncentráljuk a körben vagy önmagunkban, hogy az később az életünkben is manifesztálódjon.


Források:
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy
Frater U. D.: High Magic: Theory & Practice
Corinne J. Saunders: Magic and the Supernatural in Medieval English Romance
André Vauchez, Richard Barrie Dobson, Michael Lapidge: Encyclopedia of the Middle Ages, Volume 1
Benedek Láng: Unlocked Books: Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe
A. S. Raleigh: Magic
Richard Cavendish: A mágia művészete

Lélegezz, mint egy fa!

Először is, menj ki valamilyen természetes helyre, ahol lehetőleg nem beton, hanem fű, vagy avar van a talpad alatt.

Állj meg egy helyen, ahol zavartalanul maradhatsz pár percet.

Végy pár mély levegőt, és tisztítsd ki a fejed a gondolataidtól.

Képzeld el, hogy gyökereid vannak, csakúgy, mint egy fának. Ezek a gyökerek a lábaidból indulnak ki, és mélyen benyúlnak a Föld mélyébe.

Mélyen lélegezz be, és képzeld el, amint ezeken a gyökereken keresztül erő áramlik fel a földből, keresztül a testeden, az ég irányába.

Most képzeld el azt, hogy ágaid is vannak, amik a fejedből indulnak ki, és egészen a földig lenyúlnak körülötted, hasonlóan ahhoz, mint egy szomorúfűzfának. A gyökereiden keresztül feláramlott erőt most hagyd visszafolyni ezeken át a földbe.

Ismételd meg még párszor ezt a "mozzanatot"; a belégzéssel felhúzva az elképzelt erőt, kilégzéssel pedig visszaengedve az ágaidon keresztül a talajba.


Ez a gyakorlat segít megfelelő lelkiállapotba lépni a Természettel való kommunikáció első lépéseihez, úgy is mondhatnánk, hogy ráhangol a munkára. Ám félreértés ne essék, itt nem egy hely "rezgéseire", vagy "energiáira" való ráhangolódásról van szó! A képzeletedben keringetett erő ugyanis csak egy mankó, mely segít a tudatodnak felfogni, hogy Te is a környezeted szerves része vagy, nem csak egy kívülálló szemlélődő. Ezen nézőpontváltás, valamint a mély lélegzés és a lecsendesített gondolatok által olyan dolgokat is képes lehet az ember érzékelni, amik fölött egyébként elsiklana.