Először is, menj ki valamilyen természetes helyre, ahol lehetőleg nem beton, hanem fű, vagy avar van a talpad alatt.
Állj meg egy helyen, ahol zavartalanul maradhatsz pár percet.
Végy pár mély levegőt, és tisztítsd ki a fejed a gondolataidtól.
Képzeld el, hogy gyökereid vannak, csakúgy, mint egy fának. Ezek a gyökerek a lábaidból indulnak ki, és mélyen benyúlnak a Föld mélyébe.
Mélyen lélegezz be, és képzeld el, amint ezeken a gyökereken keresztül erő áramlik fel a földből, keresztül a testeden, az ég irányába.
Most képzeld el azt, hogy ágaid is vannak, amik a fejedből indulnak ki, és egészen a földig lenyúlnak körülötted, hasonlóan ahhoz, mint egy szomorúfűzfának. A gyökereiden keresztül feláramlott erőt most hagyd visszafolyni ezeken át a földbe.
Ismételd meg még párszor ezt a "mozzanatot"; a belégzéssel felhúzva az elképzelt erőt, kilégzéssel pedig visszaengedve az ágaidon keresztül a talajba.
Ez a gyakorlat segít megfelelő lelkiállapotba lépni a Természettel való kommunikáció első lépéseihez, úgy is mondhatnánk, hogy ráhangol a munkára. Ám félreértés ne essék, itt nem egy hely "rezgéseire", vagy "energiáira" való ráhangolódásról van szó! A képzeletedben keringetett erő ugyanis csak egy mankó, mely segít a tudatodnak felfogni, hogy Te is a környezeted szerves része vagy, nem csak egy kívülálló szemlélődő. Ezen nézőpontváltás, valamint a mély lélegzés és a lecsendesített gondolatok által olyan dolgokat is képes lehet az ember érzékelni, amik fölött egyébként elsiklana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése