2014. március 27., csütörtök

Ókori egyiptomi béka amulettek

Az ókori Egyiptomban a béka Heket istennő jelképe és megtestesülése volt, akit békafejű nőként is ábrázoltak. Heket a fogantatás és a születés felett uralkodott, beleértve ebbe a halál utáni újjászületést is. A mítoszok róla arról számolnak be, hogy több fontos személy (pl. minden fáraó) születésénél jelen volt, és egyes reliefeken jelen van Anúbisz mellett akkor is, mikor az Ozirisz testén dolgozik, illetve amikor Ozirisz teste és lelke újra egyesül. A békákat ábrázoló amulettek is ezen istennő mitológiájához illeszkednek.


A XVIII. dinasztiától fogva jelentek meg béka amulettek a múmiákon. Legvalószínűbb, hogy a funkciójuk az volt, hogy a mumifikált emberek túlvilági újjászületését biztosítsák. Élő embereken pedig alapvetően a termékenységet segítették elő, illetve a fogantatást, míg a terhes, vagy éppen szülő nőknek nyújtottak támogatást.

A béka hieroglifája egyénként a 10.000-t jelenti.


Források:
Margaret Bunson: Encyclopedia of Ancient Egypt
E. A. Wallis Budge: Egyptian Magic
M. Brodrick,A. A. Morton: A Concise Dictionary of Egyptian Archaeology
E. A. Wallis Budge: Amulets & Magic


2014. március 23., vasárnap

Boszorkányos könyvek - túl Margaret Murray-n

Be kell, hogy valljam, én nem olvastam el Margaret Murray egyetlen könyvét sem.
Ez a boszorkányságban, vagy éppen a wiccában járatlanabbaknak talán nem mond sokat. Az ő kedvükért leírom, hogy Murray (egy angol egyiptológusnő) két könyvet is írt (A boszorkányok istene, The Witch Cult in Western-Europe) a kora-újkori boszorkányság általa felfedezett "valódi" mivoltáról. Szerinte ugyanis, a boszorkányság egy ősi termékenységkultusz továbbélése a kereszténység árnyékában, melynek valódi összejövetelei voltak a boszorkányszombatok, amiken régi, pogány isteneiket imádták a hívők, vagyis a boszorkányok. Ezt az elképzelést persze azóta megannyi tudós megcáfolta, közben pedig sokan igen csak kritikusan fogalmaztak Murray tudományosnak mondott munkájának a minőségéről.

Viszont én mégis azt vettem észre a magyar "okkult" körökben, hogy ezen hölgy írásai nagy a kultusznak örvendenek. Először csak nagyot néztem, hogy ezt ugyan meg miért? Hiszen rengeteg más írás jelent már meg, megbízható szerzők tollából, mind magyarul, mind angolul, amely történelmileg hitelesen mutatja be a múlt boszorkányságát, ellentétben Murray szárnyaló fantáziájával. Aztán felmerült bennem a kétely: hogyan is gondolhatok én ilyet, ha egyszer nem olvastam a könyveit?

Így hát, ezen felbuzdulva, kivettem a könyvtárból A boszorkányok istene című könyvet, és egy esős délután elkezdtem olvasni. A 28. oldal után pedig le kellett tennem, és nem tudtam többet felvenni. A magyar fordítás gyengeségéről most nem is akarok szólni. De arról igen, hogy egy könyv, melynek már az elején kimondják, hogy nem tesznek benne jegyzeteket az információk forrásáról, régen rossz. Ám ezen még csak túltettem magam, hiszen lehet, hogy csak a sok mai történelmi és néprajzi munka, amit olvastam, elkényeztetett ezen a téren. Viszont ahogy tovább haladtam oldalról oldalra, csak a fejemet tudtam fogni. Murray-ről már több helyen is olvastam, hogy a periratokból kiszemelte, ami beleillet a teóriáiba, míg a többi (ellen)bizonyítékot nem volt hajlandó figyelembe venni, és ez szörnyen nyilvánvalóan ki is tűnt abból a röpke 28 oldalból. Több helyen is olyan forrásokból idézett, melyeket én is jól ismerek, és tudom, hogy nem azt akarták mondani bennük az íróik, ahogyan Murray kicsavarta őket. De volt olyan részlet is, amin már csak hangosan kacagni tudtam. Ilyen volt Gilles de Rais leírása például, mint a vélt boszorkánykultusz tagja. Ami ezt a lehetőséget a morbid humorba emeli számomra, hogy Gilles ugyan foglalkozott a tanult mágiával (pl. démonidézéssel, csakhogy állítólag a démon nem jelent meg, hiába hívták), de nem ezért, hanem gyermekek meggyilkolásának a vádjában találták bűnösnek és akasztották aztán fel. Számomra így ő inkább illik egy horrorfilmbe, mint egy termékenységrítus közepére, de bizonyára azt Murray máshogy látta...

Viszont ez, és hasonló olvasottak elgondolkodtattak: vajon miért ilyen könyveket olvasnak előszeretettel az emberek? Mikor annyi más, magyar és angol nyelvű könyv és tanulmány született már, mely hitelesen mutatja be a múlt boszorkányságát. Akkor mégis miért kell az ilyen gyatra írásoknál leragadni? Persze, mondhatjuk azt, hogy csak azért, mert a jelenkori boszorkányság (de főként a wicca) kezdetén Murray könyvei nagy benyomást tettek a mozgalomra, és annak úttörőire. De ez akkor is csak egy kuriózummá kéne, hogy tegye ezen két könyvet, nem pedig keresett, már-már dédelgetett, és nagy energiával lefordítgatott művekké. Mert bizony, sokan lesznek olyanok, akik nem fogják tudni megkülönböztetni, hogy mi bennük a helyes információ, és mi a helytelen. Sőt, még olyan illető is akadhat, aki komolyan fogja venni az egészet...

Sokakban felmerülhet persze a kérdés, hogy akkor mik is azok a könyvek, amiket olvasásra érdemesnek tartok. Így hát hadd soroljam fel most itt csak a kedvenceimet:


Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban
Pócs Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok
Pócs Éva: A boszorkányszombat és ördögszövetség népi alapjai Közép-Délkelet-Európában (Ethnographia, 103. évfolyam)
Klaniczay Gábor: Benandante — kresnik — zduhač — táltos. Sámánizmus és boszorkányhit érintkezési pontjai Közép-Európában (Ethnographia, 94. évfolyam)
Carlo Ginzburg: Eksztatikus repülések - eksztatikus csaták (Ethnographia, 101. évfolyam)
Carlo Ginzburg: Éjszakai történet: a boszorkányszombat megfejtése
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

És pár angol cím:
Emma Wilby: Cunning Folk And Familiar Spirits: Shamanistic Visionary Traditions In Early Modern Witchcraft and Magic
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie Magic,Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Carlo Ginzburg: The Night Battles: Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Sevetteenth Centuries
Claude Lecouteux: Witches, Werewolves and Fairies: Shapeshifters and Astral Doubles int the Middle Ages

2014. március 18., kedd

Növények a mágiában: mandula

Latin név: Prunus amygdalus, Prunus dulcis
Nem: maszkulin
Elem: levegő
Égitest: Merkúr, Jupiter
Felhasználható: pénz, jólét, bölcsesség, szemmel verés ellen
Istenségek: Kybele, Attis
Álmodni róla: ha álmodban mandulát eszel, utazást jelent (ha édeset fogyasztasz, akkor sikereset, ha pedig keserűt, akkor sikertelent)


Ha azt szeretnénk, hogy üzleti ügyeinkben sikereket érjünk el, meg kell másznunk egy mandulafát. Toszkánában azt mondták róla, hogy képes megmutatni a kincsek helyét (ezen célból lehet pl. a zsebben hordani). Manapság minden részét alkalmazzák pénzt vagy jólétet vonzó varázslatokban.

Fogyasztásáról azt mondták, hogy gyógyítja a lázat, az indiai ayurvéda szerint pedig az idegrendszernek tesz nagyon jót, és bölcsességet is ad. Az ókori görögök és rómaiak azt állították a keserű manduláról, hogy ha 5-6 szemet megeszünk belőle, akkor megakadályozza a lerészegedést (ez egyébként a modern kísérletek szerint egy olyan, a keserű mandulában megtalálható kémiai anyagnak köszönhető, mely a gyomorban semlegesíti az alkohol testre gyakorolt hatását).

Marokkóban azt mondják, hogy nem megy azok közelébe a jinn, akik a keserű mandula fájának egy darabját magukon hordják, vagy egy abból készült talizmánt viselnek. A zsidó hagyományok, a mandulaszemek emberi szemhez való hasonlósága miatt, pedig alkalmasnak tartják a szemmel verés elhárítására.

A zsidók számára az isteni kegyet szimbolizálja, és a Bibliában is feltűnik, többek között, mikor Áron vesszője mandulavirágokat hajt, majd termést hoz, ezzel bizonyítva a kétkedő nép előtt, hogy Isten Áront választotta prófétájának. Ám más emberek mítoszaiban is feltűnik a mandula. Pauzsaniasz például leírja, hogy Phrügiában született egy hermafrodita istenség, akit Agdatisnak neveztek. Létezése azonban a többi istenben félelmet keltett, ezért kasztrálták őt, Agdatisből pedig így Kybele istennő lett. A levágott nemi szervét az istenek a földre dobták, amiből aztán egy mandulafa nőtt ki. Egyszer egy nimfa, Nana, ezen fa alatt ült, mikor egy mandulaszem az ölébe esett, teherbe ejtve őt. A megfogant gyermek pedig Attis volt, aki felnőttként Kybele szeretője lett.


Források:
http://www.theoi.com/Flora1.html
Ellen Frankel, Betsy Platkin Teutsch: The Encyclopedia of Jewish Symbols
H.S. Puri: Rasayana: Ayurvedic Herbs for Longevity and Rejuvenation
Nicholas Culpeper: Culpeper's English Physician and Compelete Herbal
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore and the Occult Sciences of the World 2. kötet
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Donald Watts: Dictionary of plant lore 

2014. március 15., szombat

Tavaszi olvasnivalók


Itt a tavasz, a virágok és a zümmögő méhek időszaka. Ami egyben azt is jelenti, hogy újra beindulnak a kerti munkák: a vetés, az ásás, na meg persze a gyomlálás. Erre az időszakra vonatkozóan már rengeteg mindent írtam az elmúlt években, így most itt egy kis ízelítő belőlük, azoknak, akik még nem olvastál őket, és azoknak is, akik esetleg újra szeretnék őket olvasni:


Kertészkedés:



Tavaszi virágok:



Tavaszi napéjegyenlőség, Ostara, és más ünnepek:



Mágia, varázslatok


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...