2013. szeptember 30., hétfő

Őszi magok mágikus hasznai

Dió - Juglans regia

Ha egy boszorkánynak az ölébe egy diót ejtettek, az addig nem tudott felállni, míg a magot az ölében hagyták, legalábbis a néphagyomány szerint. Az ókori rómaiak ezt a termést Juno istennővel kapcsolták össze, így az ő tiszteletére szóló rituálékban érdemes alkalmazni. Valaha a nők azért hordták maguknál, hogy elősegítse a termékenységüket. Illetve azt is mondták róla, hogy ha bárki ad neked egy zsák diót, akkor minden kívánságod teljesülni fog.


Mogyoró - Corylus avellana

Svédországban azt mondják a mogyoró terméséről, hogy képes az embert láthatatlanná tenni. Angol hagyományokban szerelmi jósláshoz használták, aki pedig a magot körülvevő rostszálakba csomót tudott kötni, biztosra vehette, hogy hamarosan megházasodik. Devonshire-ben (Anglia) a menyasszonyoknak, mikor kiléptek a templomból, egy öregasszony egy zacskó mogyorót adott, mely a termékenységet volt hivatott jelképezni. A wales-i emberek pedig a szerencse szimbólumának gondolták, és mindig tartottak belőle egyet a házban, amikor pedig az már teljesen elrothadt, a kandallóban égették el, hogy a szerencse ne hagyja el a házat. Egyes helyeken azt mondták, hogy ha az éven sok mogyoró terem, akkor sok házasságon kívüli gyerek is fog születni.


Mandula - Prunus dulcis

A mediterrán vidékeken esküvők alkalmával használják a mandulát mind díszként, mind pedig falatozni valóként, hogy az boldogságot és termékenységet hozzon az ifjú párnak. A zsidó hagyományokban a rejtett bölcsesség szimbóluma, valamint az isteni kegyeleté. Szemhez hasonló formájának köszönhetőek pedig azt mondják róla, hogy megvéd a szemmel veréstől.


Makk - Quercus spp.
 

A kontinens egyes részein a holtak kezébe raktak makkokat. Ha egyet a zsebedben hordasz, akkor az segíthet megőrizni a fiatalságot, az egészséget és a vitalitást, de még a reumát is megelőzi, vagy csak megvéd az időjárás szeszélyeitől. Három darabbal a zsebedben pedig, már fiatalabbnak is fogsz tűnni a korodnál. Valaha az ablakokba rakták őket, hogy megvédje a házat a villámcsapástól. A gyerekek nyakába akasztva megoltalmazza őket mindennemű veszélytől. Mint fallikus szimbólum a termékenység egyik fontos jelképezője.


Bükkmakk - Fagus sylvatica

A magjainak fogyasztása elvileg segít az embernek kreatívabbá válni. 


Gesztenye- Aesculus hippocastanum

Azt mondták a vadgesztenyéről, hogy követi a szerencse, és épp ezért hordták maguknál a termését az emberek, hogy nekik is jusson valami hűséges kísérőjéből. De viselték még reuma ellen is, melyre egy előírás szerint nyakláncot kellett belőle készíteni, amihez a gesztenyéket egy reumától még nem szenvedett gyerek kellett, hogy összegyűjtse. Spanyolországban viszont, már az aranyeres problémák megelőzésére és kezelésére hordták, ami azért is érdekes, mert a gesztenyéből készült pakolás, vagy krém kiválóan kezeli az ilyen jellegű panaszokat.


Források:
S. P. Malhotra: World Edible Nuts Economy
Geoffrey W. Dennis: The Encyclopedia of Jewish Myth, Magic and Mysticism
Ellen Frankel, Betsy Platkin Teutsch: The Encyclopedia of Jewish Symbols
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Donald Watts: Dictionary of plant lore
S. Baring-Gould: A Book of Folklore

2013. szeptember 29., vasárnap

Szent Mihály napja

Szent Mihály napja fontos fordulópontnak számított a régi magyarok (és más európai népek) gazdasági életében, kivéltképp az állattartó emberek között. A Szent György napján kihajtott állatokat most terelték vissza a nyári legelőkről, hiszen a népi hit úgy tartottak, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". Így, ez a nap volt a pásztorok számadásának az ideje is: ilyenkor számoltak el a rájuk bízott jószágok mennyiségével, ekkor kaptak fizetést, és szegődtették el őket a következő évre vonatkozóan. Sőt, még a cselédeket is Szent Mihálykor fogadták fel a házakhoz. Ami pedig a földművelést illeti, a vetést ezen nap előtt-, vagy után egy héttel végezték, és a kukoricatörést is ilyenkor kezdték el.

Női munkatilalmak is kötődtek ehhez a naphoz. Volt, ahol tilosnak számított a mosás, a kihágást elkövetőnek pedig azt mondták, hogy ki fog sebesedni a keze. De mángorolni sem volt szabad, mert különben egész évben szürke fellegek fognak ülni az ember háza fölött.

Mihály napjához különféle időjósló hiedelmek is kapcsolódnak:
  • Ha az ünnep éjszakáján a juhok, vagy a disznók összefekszenek, akkor hosszú, hideg tél várható.
  • Ha a fecskék nem mentek el eddig a napig, akkor hosszú őszre lehet számítani.
  • Ha dörög, kemény lesz a tél.
  • "Szent Mihálykor keleti szél / Igen komor lesz a tél."
  • Ha fagy, hideg lesz a tél.


Források:
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/157.html#162
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1745.html

2013. szeptember 24., kedd

Növények a mágiában: őszi kikerics

Védett és erősen mérgező!

Latin név: Colchium autumnale
Nem: feminin
Elem: föld
Égitest: Szaturnusz, Plútó
Felhasználható: betegségek elleni védelem
Virágnyelv: "A legszebb napjaim már elmúltak"

A legenda szerint az első őszi kikericsek akkor keletkeztek, amikor Médea egy, Iaszón apjának megfiatalítására készített varázsfőzetéből pár csepp a földre hullott. Egyes leírásokban Médea ezzel a nedűvel kente be az öreg király végtagjait, aki utána sokkal jobban lett. Erre alapozzák a mai emberek azt az elképzelést is, hogy a történetnek lehetett valamicske valós alapja, legalábbis ami a király gyógyulását illeti. Ugyanis a kikericsből készített kenőcsöket évszázadokon keresztül alkalmazták a köszvény okozta tünetek enyhítésére, és lehet, hogy Iaszón apja csak azért lett fiatalosabb, mert csökkentek a fájdalmai. Bármi is legyen az igazság, az akkori időkben ezt a virágot mindenfelé betegség ellen oltalmazónak gondolták. Ez az elképzelés még a középkor folyamán is élt, és ekkor az emberek előszeretettel hordták magukon egy kis szövetzacskóban a gumóit járványok idején egészségük védelme érdekében. Majd később a svájciak aggatták gyermekeik nyakába, hogy azok ne legyenek betegek.
Ám az ókori görögök közt sötétebb hírnévnek is örvendett ez a növény, nagyon erős mérgező tulajdonságai miatt. Azt mondták róla, hogy azok a rabszolgák fogyasztják el, akik már nem bírják tovább elviselni a gazdáik kegyetlen bánásmódját, és inkább a halálba menekülnek.
Az őszi kikerics különleges életmódot folytat: tavasszal csak leveleket hajt (melyek májusra már szinte el is tűnnek), és magokat hoz, virágot pedig majd csak ősszel hoz. Ezért is mondták róla Németországban, hogy a boszorkányok Walpurgis éjszakáján lerágják a virágait, ezzel magyarázva azok hiányát a levelei közül. De a németek ehhez az ősszel nyíló növényhez rengeteg, a téli időszakra felkészítő tulajdonságot is kötöttek. Fagyás elleni védelmezőként a hidegnek legjobban kitett testrészeket bedörzsölték az elsőnek megtalált kikericcsel. A nők a kezeik között dörzsölték szét, hogy azok ne gémberedjenek el, vagy fájjanak a téli fonás idején. Volt, ahol a "fény virágának" mondták, és a szemhéjaikat dörzsölték be vele az emberek, hogy a szemeik ne fáradjanak el a hosszú, sötét éjszakákon a gyertyafény melletti munkák során. Mondanom sem kell, mindezen gyakorlatoknak megvan a maga veszélye, tekintve, hogy az őszi kikerics minden része erősen mérgező.


Források:
Y. P. S. Bajaj: Medicinal and Aromatic Plants: 6
Elias Owen: Welsh folk-lore
Peter Bernhardt: Gods and Goddesses in the Garden: Greco-Roman Mythology and the Scientific Names of Plants
Mrs. Hey: The Moral of Flowers; Or, Thoughts Gathered from the Field and the Garden
Henry Phillips: Flora Historica: Or, The Three Seasons of the British Parterre....
Priscilla Throop: Hildegard Von Bingen's Physica
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

2013. szeptember 22., vasárnap

Őszi napéjegyenlőség: az ősi ünnep

Az őszi napéjegyenlőség akkor következik be, amikor a Nap sugarai merőlegesen esnek az Egyenlítőre, ezzel elhozva az egyenlő hosszúságú nappalt és éjszakát. Ám ellentétben a tavaszi napéjegyenlőséggel, mától a nappalok rövidebbek lesznek, az éjszakák pedig egyre hosszabbak. Egy ilyen fontos időpont természetesen a régi korok embereinek is feltűnt, és rengeteg helyen valamilyen ünnepet is rendeltek hozzá. Európa négy évszakkal rendelkező vidékein szeptember közepe táján sok helyen tartottak aratási fesztiválokat, melyeket általában egybe is kötöttek a napéjegyenlőség időpontjával. Máshol, főként Ázsiában, melynek sok kultúrája a holdnaptárt alkalmazta, ez az aratási ünnep ugyan a szeptemberi teliholdhoz lett kötve (pl. a kínai naptár szerint a 8. hónap 15. napjára), de továbbra is a napéjegyenlőség közelében maradt. Csakhogy, ez a csillagászati időpont nemcsak mezőgazdasági fesztiválként volt jelen a régmúlt emberei számára.

A babiloni királyok ekkor különféle rítusokat végeztek, melyeknek az volt a célja, hogy szertartásos módon is megerősítsék uralkodásukat.

Több kultúrában számított ez a nap az újév időpontjának. Ilyenek voltak pl. a perzsák, az egyiptomiak, a föníciaiak, a spártaiak, a rhodosziak, vagy a milétosziak. De az ókori Asszíriában is a napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold volt az új év kezdete.

Egy Eratosthenes nevű görög férfiú (szül. ie. 276), aki Alexandriában a helyi könyvtár vezetője volt, azt jegyezte fel, hogy az ő idejében Ízisz istennő fesztiválja erre az időpontra esett. De Neith istennőt is ünnepelték ezen a napon, valamint pár nappal utána a "Nap botjának születését", ugyanis a napnak már botra kellet támaszkodnia égi útját bejárva, annyira lecsökkent az ereje.

Az athéniak ekkor tartották a nagyobb eleusziszi misztériumokat, mely ünnepen átélt dolgokról tilos volt beszélni a résztvevőknek. A mítosz szerint pedig, maga Deméter istennő tanította meg az embereknek a szertartásait, mikor Eleuszisz városában időzött mély letargiájában, miután Hádész elragadta tőle lányát, Korét (Perszephonét). 

A japánok az Ohigant ünneplik ekkor (valamint a tavaszi napéjegyenlőség idején is), ami a holtakról való megemlékezés ünnepe. Ilyenkor a családok meglátogatják rokonaik sírjait, megtisztítják, feldíszítik őket, majd imákat mondanak előttük.

Ami pedig a pogány körökben oly kedvelt keltákat illeti: nincs feljegyzés arról, hogy megemlékeztek volna a napéjegyenlőségről, de arról sem, hogy nem emlékeztek meg róla. Egyes feltételezések szerint pedig, november elsején ült ünnepük eredetileg a napéjegyenlőség idején zajlott, és csak fokozatosan, a sok naptárváltás során tolódott ki novemberre. Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy a világ népeinek nagy része a Hold, vagy a Nap égi útjának a fontosabb időpontjaihoz kötik ünnepeiket, hiszen ezek konkrétan kiszámítható és érzékelhető pillanatok, melyek a kalendáriumok kiszámításának alapjait képezték. Arra pedig semmi nem utal, hogy ez alól a kelták kivételt képeztek volna.


Források:
J. Gordon Melton: Religious Celebrations: An Encyclopedia of Holidays, Festivals, Solemn Observances, and Spiritual Commemorations
Albert Churchward: Signs and Symbols of Primordial Man
R. F. Willetts: Cretan Cults and Festivals
Samuel L. Macey: Patriarchs of Time: Dualism in Saturn-Cronus, Father Time, the Watchmaker God, and Father Christmas
Maria Mavromataki: Greeak Mythology and Religion
Christian Roy: Traditional festivals. 2. M - Z
Sir James G. Frazer: The Golden Bough

2013. szeptember 19., csütörtök

Mágikus időzítés: telihold


Telihold idején a Föld a Nap és a Hold között helyezkedik el, így a Nap fénye zavartalanul éri a Hold felénk eső részét, teljesen megvilágítva azt.
Évezredek óta különleges alkalomnak tartják ezt az éjszakát, vagy vallási, vagy mágikus vonatkozásai miatt. A mai varázshagyományok azt vallják, hogy a Hold ereje ekkor éri el tetőfokát, így alkalmas mindennemű varázslat végrehajtására, melyeknek extra hatalmat kölcsönöz. Azt is szokás mondani, hogy ilyenkor az emberek pszichikus képességei is felerősödnek, könnyebbé téve a jóslást, az asztrál projekciót, vagy éppen a szellemek meglátását. Ezek után már talán nem meglepő, hogy azt is állítják, hogy a telihold az emberek mágikus potenciálját is megsokszorozza, ebből a szempontból is kiváló éjt biztosítva a varázslatok kivetésére.


Megfelelései

Szín: fehér, ezüst, mélysárga, zöld, piros
Fém: ezüst
Ásvány: holdkő, hegyikristály, tejkvarc
Füstölő: benzoé, kámfor, tömjén, jázmin, mirha, szantál
Állat: fehér macska, kutya, farkas, kojot
Növény: datura, fehér szegfű, gardénia, galagonya, jázmin, mandragóra
Istenségek: Anumati, Arianrhod, Artemisz, Asztarté, Kalliopé. Cameira, Danu, Diana, Erinnüszök, Freya, Horkos, Ízisz, Isis Selene, Juno, Juno Luna, Losna, Luna, Maia, Nanna, Nanna-Sin, Nemezisz, Ódin, Ozirisz, Phoebe, Selene, Sin, Thor, Yemaya
Asszociációi: jóslások minden formája, álmok, álommunka, alakváltás, csoportos mágiaűzés, holdmágia, kiteljesedés, cselekvés, változás, tisztán látás, szépség, bizonyosság szerzése, teremtés, kreativitás, döntések, érzelmek, erők, hatalom, megvilágosodás, beteljesülés, növekedés, próféciák, aratás, inspiráció, tudás, szükség, táplálás, tervek, jólét, védelem, megtisztítás, kapcsolatok, szerelem, szex, családi kötelékek, terhesség, termékenység, menstruáció, gyógyítás, egészség, pszichológiai problémák, önfejlesztés, önismeret, transzformáció, áldozatok, utazás, megértés, bölcsesség, szent tudás, mágikus erők, pszichikus képességek, varázslatok felerősítése, átkok/rontások levétele, szellemekkel való kommunikáció, munkahely találása, valami bevonzása, valami megszerzése, valami beteljesítése, valami növelése, pénz, jogi ügyek


Források:
Dorothy Morrison: Everyday Moon Magic: Spells & Rituals for Abundant Living
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year

2013. szeptember 17., kedd

A mágikus körről: történelem

A mai boszorkányság nagyon szereti a mágikus köröket. Viszont felmerül a kérdés, hogy vajon honnan eredhet ez a gyakorlat? Vajon milyen nagy múltra tekint vissza?

Először is, fontos azt tudni, hogy a kör egy minden emberi kultúra által ismert forma, hiszen egyszerűségének köszönhetően rengeteg helyen visszaköszön a természetes világban. Ha egy nagyobb tárgyat minden oldalról látni szeretnénk, körbe kell járnunk, sok virág szirmai valamilyen körhöz hasonlatos formát szoktak alkotni, a Hold és a Nap is kör alakú, sőt az égitestek még félkör alakban is mozognak az égbolton. Nem is csoda, hogy oly sokszor található meg ez a forma kőkori építmények esetében, gondoljunk csak Stonehenge-re, vagy Newgrange-re. Ám míg ez a tény a kör, mint alak, általános jelentőségéről nagyon sokat elmond, addig a boszorkányok mai körének ez csak egy igen távoli rokonát adja. Hiszen ennyi erővel a budapesti Kodály köröndöt is ezen ősi jelképek egy modern kori leszármazottjának mondhatnánk.

De a múlt emberei nem csak köveket állítottak fel kör alakban, hanem maguk is álltak ebben a formában rituálék során. Ennek minden valószínűség szerint praktikai oka volt, hiszen ebben a formában mindenki egyenlő távolságra volt a középponttól, jól láthatta a másikat, és az esetlegesen középen állókat is. Ez a szertartásos elhelyezkedési mód épp ezért tudtommal minden kultúrában megjelenik valahol, legyen szó körben ülő önismereti csoportról, vagy afrikai törzsi táncról. De meg kell itt említeni a boszorkány-, vagy tündérköröket is, melyekről azt mondták, hogy a tündérek/boszorkányok körtáncainak a helyét mutatják. Margaret Murray is arra a következtetésre jutott, hogy a boszorkányok „hivatalos” tánca a körtánc volt, habár tekintve Murray pontatlanságait, ez csak azt bizonyítja nekünk, hogy több periratban is felmerül a körtánc képzete, melyet a boszorkányok együtt végeztek (akár egy bizonyos személy kárára is). Ebből már tehetnénk olyan következtetéseket, hogy a körben való mozgás valamilyen általános boszorkányi cselekedet lett volna, de ha belegondolunk abba, hogy a körtáncok valószínűleg egyszerű paraszti összejövetelek esetén is sokszor előfordulhattak, megint csak egy általános emberi gyakorlatot kapunk.

A másik rituális mozzanat, ami több vallásban is felmerül, a szentnek tartott tárgy, isteni szobor, védelmezni kívánt hely, személy körbejárása valamilyen menet formájában, vagy körbefüstölése, esetleg körbehintése valamilyen nedűvel. Ez a gyakorlat nem csak a régmúltban volt jellemző az emberekre, de Európában több helyen is alkalmazták mint vallásos mozzanatot, mágikus rítust (legtöbbször védelemre, de jóslásokban, sőt féregűzésben is), de a magyar jogszokásban még a birtokba vétel kifejezésére is szolgált. Angliában pedig azt mondták, hogy ha megadott időpontban, megadott számszor körbejárnak (vagy futnak) egy adott követ, épületet, esetleg dombot, meg tudnak idézni egy szellemet. Persze szörnyen csábító, hogy ehhez a szokáshoz csatoljuk a mai boszorkányok által használt köröket. De én megint csak nem merném megtenni ezt a következtetést teljes egészében. Mert ugyan a mai körökkel és a múltbéli körüljárási szokásokkal nagyon könnyű párhuzamot vonni, de az még mindig nem magyarázza, honnan származnak a megidézendő elemek, égtájak, istenek, vagy éppen a színes gyertyák. Ezek eredetéért viszont kimondottan a tanult mágikus hagyományok felé kell kitekintenünk.

Az egyik legrégebbi utalás szerint, az ókori Mezopotámiában is alkalmaztak köröket a surpu nevű beteget megtisztító rituáléik folyamán: egy füstölőtartót vettek körbe vele, majd vizet hintettek benne szét, fáklyát gyújtottak, és egy pap ledörzsölte a gyengélkedőt liszt segítségével. (Akárhány ezer éves legyen is ez a gyakorlat, én még a tanult mágiához sorolom, mivel egy pap végezte, nem pedig egy egyébként földművelő, de szabadidejében vajákos ember.) Ami pedig az egyik nemzet vallásos szertartása, az a másik, nála pár száz évvel fiatalabb nemzet mágikus rituáléja lesz. Ez figyelhető meg az surpuval is, ugyanis görög feljegyzések is vannak kísértetiesen hasonló mágikus-gyógyító eljárásokról. Egy nagy ugrással az időben eljutunk a középkori nekromatákhoz, majd szertartásos mágusokhoz, akik szintén köröket rajzoltak maguknak különféle varázslatos céljaik eléréséhez. Ezekbe a körökbe idézték meg a holtak szellemeit, vagy az alkalmazni kívánt démonokat, de a köröket a mágikus erők növelésére is jónak tartották. A populáris képzeletben pedig az élt, hogy a mágusok a körökben állva védik magukat a megidézett lények ártó szándékaitól, és ezen használati módja is lett a legismertebb és legnépszerűbb a nagyközönség számára. A körök kivetése majd csak a reneszánsz környékén jelent meg maihoz hasonló formájában. A négy elem képzetét görög filozófusok elgondolásaiból kölcsönözték a mágusok. John Dee pedig bevezette az őrtornyok képzetét a mágikus körök kivetésébe, igaz ő még angyalokkal párosította össze őket. Ezt a módszert fejlesztette tovább sok modern kori mágikus rend és személy is pl. a Golden Dawn, vagy a hírhedt Aleister Crowley.

Kimondottan boszorkánysággal összekötve, az elsők között szerepel a démonidéző kör képzete egy 1452-ben, Provinban boszorkánysággal gyanúsított nő perében. Azt állították róla, hogy a boszorkányszektában, melyhez tartozott, gyűléseik során az ördögöt a földre felrajzolt három koncentrikus körbe idézték meg. Ez persze minden valószínűség szerint nem egy valós gyakorlat volt, csupán egy, a vallatók által a gyanúsítottra kényszerített képzet. Aztán a későbbi évszázadokban a szertartásos mágia gyakorlatából fokozatosan a népi mágia gyakorlói között is megjelent a körök alkalmazása, igaz gyakran töredezettebb, funkciómentes formában, vagyis inkább mint jól mutató rituális elem, valódi varázserővel bíró gyakorlat helyett. A személy(ek) körül meghúzott kör védelmező szerepe is közkedvelt lett, melyet túlvilági erőkkel történő kapcsolatteremtés esetén használtak, főként az egyszerű emberek, nem pedig a népi mágiát hivatásszerűen gyakorlók. A magyar adatok szerint például a népi hit a 20. század elején az ilyen oltalmazó köröket „várnak” nevezte, és gyakran szentelt krétával kellett meghúzni őket, pl. boszorkányok meglátásának céljára.


Tehát van egy pontosan, tanult emberek által kialakított mágikus módszerünk (szertartásos mágia köre), és egy belőle származó, töredezett népi alkalmazás (a kései népi mágia köre), valamint egy nehezen értelmezhető népi rituális mozzanat (tárgyak körüljárása). A ma oly kedvelt gyakorlatot ezek bármelyikéből származtathatnánk, de közvetlen felmenőjének mégis a szertartásos mágiát kell megneveznem. Azon egyszerű oknál fogva teszem ezt, hogy Gerald Gardner, aki a körök kivetését a boszorkányság alapvető rituális elemévé tette, Crowley-tól kölcsönözte a módszert. Az összes többi írás már csak Gardner gyakorlatát formálta át, vagy egészítette ki a szertartásos mágia újabb elemeivel, illetve pogány vonatkozásokkal, hogy autentikusabb hatást keltsenek általa.


Források:
Ronald Hutton: Triumph of the Moon: A History of Modern Pagan Witchcraft
Margaret Alice Murray: The Witch-Cult in Western Europe: A Study in Anthropology
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore
Richard Kieckhefer: Forbidden rites: a necromancer's manual of the fifteenth century
Herman F. J. Horstmanshoff, Marten Stol, C. R. Van Tilburg: Magic And Rationality In Ancient Near Eastern And Graeco-roman Medicine
Jan Assmann,Guy G. Stroumsa: Transformations of the Inner Self in Ancient Religions
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

2013. szeptember 11., szerda

Egy híres boszorkány: Isobel Gowdie

Isobel Gowdie, egy 1662-ben, Skóciában boszorkánysággal meggyanúsított asszony volt. Magának Isobelnek a kilétéről nem lehet sokat tudni, azon kívül, hogy férjét John Gilbert-nek hívták, és Lochloy-ban lakott. Pontosan az sem ismeretes, hogy Isobel hogyan került a helyi bírák elé, vagy, hogy milyen ítéletet is kapott. Ami viszont ránk maradt tőle, az négy, valószínűleg önként tett vallomása, melyeket a Brit-szigetek, ha nem egész Európa legszínesebb és legrészletesebb ilyen témájú feljegyzéseinek szokás nevezni.

A vallomástételét Isobel 1662. április 13-án kezdte el, a négy alkalom között két hetes szüneteket tartva. Az általa elmondottak között szerepelnek többször visszatérő történetek, de vannak olyanok is, melyek csak egyszer említődnek meg. Így például, míg Isobel első találkozásai az ördöggel mindegyik vallomás elején elhangzanak, legnagyobb részt egyforma történésekkel, addig az, hogy miként lakomázott a tündérkirálynővel, már csak egy iratban szerepel. Másik érdekességük, hogy egyaránt szerepelnek bennük konkrét mágikus (rontó és gyógyító) technikák, és aprólékos leírások az ördöggel való szexuális kapcsolatlétesítésekről, vagy éppen arról, hogyan is üldözték haza egy szomszédja kutyái, mikor nyúl alakban próbált bejutni egy házba.

A nagy kérdés azonban Isobel elmondásaival kapcsolatban, hogy mennyi a valóságalapjuk. A történészek között ugyan szokás őt egyszerűen őrültnek titulálni, ám az is meglehet, hogy csak fantáziálta az egészet. Az őrültség lehetőségét persze nem lehet teljes mértékben kizárni, de azt meg kell jegyezni vele kapcsolatban, hogy ekkoriban többször is felhívták a boszorkányperekben bíráskodók figyelmét arra, hogy győződjenek meg róla, a vádlott nem szenved-e elmebajban, és többen voltak olyanok is, akiket ezzel a magyarázattal felmentettek.
Az is megeshetett, hogy Isobel a vallatói nyomására találta ki történeteit. Habár arra vonatkozóan nem létezik feljegyzés, hogy tortúrának vetették volna alá, és a vallomások elején is többször írja a lejegyző, hogy Isobel önnön akaratából beszél, de ez még nem jelenti azt, hogy nem próbálták a bírák és a helyi papok lelki terror segítségével befolyásolni. A skóciai adatok szerint ugyanis az is igen gyakori volt, hogy a bebörtönzött "boszorkányokat" az őreik zaklatták, vagy "csak" nem hagyták aludni. Egy leírás szerint egy koldus asszony pedig azért vallotta végül magát boszorkánynak, mert ha szabadon is engedték volna, félt a közvélemény ellenszenvétől, így pedig inkább azt kívánta, hogy végezzék ki gyorsan. Tehát az is lehetséges, hogy Isobel csak kitalálta a beszámolóit, hogy a kihallgatói elégedettek legyenek vele, mely esetben nyugodtabb börtönlétre számíthatott.
Végezetül pedig, az is történhetett, hogy Isobel a leírtak nagy részét átélte, csupán módosult tudatállapotokban. A repülés, az állattá változás, vagy éppen a tündérkirálynőhöz tett látogatások, olyan elemek, melyek folyton vissza-vissza köszönnek a vallomásokban. Manapság már több történész által is az ilyen elbeszélések a sámánok lélekutazásaihoz vannak párhuzamba állítva, melyek ugyan valós történéseknek számítanak, csupán nem e világinak. Ezt a magyarázatot sem szabad teljesen kizárni, hiszen akkor bármely sámán túlvilágra tett utazásáról való elbeszélését is leírhatnánk csupán az "arktikus hisztéria" egy megvalósulási formájának.

Végezetül íme pár történet, mely szerepel a vallomásokban:

Isobel találkozott az ördöggel, kinek szavára egy éjszaka elment a közeli templomba, ahol kezeit a feje tetejére és a talpára téve megtagadta keresztségét. Ezt követően az ördög rárakta a jelét a vállára, amin át vért is szívott tőle. Végül a vért kiköpte a kezébe, és visszaöntötte a nőre, miközben kijelentette, hogy megkereszteli a saját maga nevében.

Többedmagával kihantolt egy kereszteletlen csecsemőt a sírjából, és maradványait  kéz-, és lábujjkörmökkel, valamint növényi részekkel összekeverte. Ezt az egyveleget a földekre szórandó trágyába rakták, így elvéve egy gazda földjének termését.

Elmondta, hogy 13 ember volt egy covenben, akik együtt szoktak táncolni.  Néha többen, néha kevesebben találkoztak, és minden negyed végén nagy összejövetelt tartottak. Minden coventagnak van egy saját szelleme is, melyeket bármikor hívhatnak a segítségükre, ezek közül Isobel többet is felsorolt, még azt is elbeszélve, hogy melyik milyen színű ruhát visel (pl. fűzöld, tengerzöld, sárga, stb.). Együtt szoktak házakba is ellátogatni, ahol lakmároznak és iszogatnak, a kiürült hordókat pedig a saját vizeletükkel töltik meg.

Egy alkalommal az ördöggel együtt felszántottak egy termőföldet, mégpedig egy boszorkányok húzta ekével, miközben azért imádkoztak az ördöghöz, hogy ott csak bogáncsok nőjenek.

Repülésekről is beszámolt, méghozzá olyanokról, melyek alatt szalmaszálakat használtak lovakként. Ezeket a lábuk közé rakták, és ezt mondták: "hors and hattok in the divellis nam". Az így repülő boszorkányok pedig az emberek szemében forgószélben szálló szalmaszálaknak látszanak. De a meglátóiknak keresztet kellett vetni, különben könnyen az áldozataikká válhattak. Egy másik irat elmondása szerint pedig szalmát vagy babkarót raknak a lábuk közé a repüléshez, és ezt mondják háromszor: " ... (a szavak olvashatatlanok) and hattok hors and goe, hors and pellatts hoho".

Elbeszélte, hogyan készített egy ember fiúgyermekeiről agyagbábut, az ördög nevében, hogy az meghaljon. Elkészültével a bábut aztán a tűzhöz tette, és ott is hagyta, míg az agyag meg nem repedt. Végül a bábut egy másik boszorkány házában rejtették el.

Isobel azt állította, hogy a szelet képesek voltak felkorbácsolni, majd le is csendesíteni (ha máshogy nem, a szellemeik segítségével), ám az esőt nem tudták befolyásolni.

Sokat mesélt az "elf arrows"-ról, magyarul a tündérnyilakról, melyeket maga az ördög készít, és kioszt a boszorkányok között, és megmondja nekik, hogy kiket lőjenek meg vele. A nyilakat nem íjból lőtték ki, hanem a hüvelykujjuk körméből. Akiket pedig eltaláltak vele, az meghalt. Isobel maga is több embert megölt ilyen formában, és a vallomásokban többször is megjegyzi, hogy mennyire megbánta ezen tettét.

Sokszor járt állat alakjában is, nyúlként, macskaként, vagy varjúként. Kis mondókák által változtak át a boszorkányok különféle állatokká, majd állatokból újra emberré. Pl. ha nyúlként akart valaki futkosni, a következőt kellett mondania, egymás után háromszor: "I sall gow intill a haire with sorrow and syt and meikle caire, and I sall goe in the divellis nam ay whill I com hom again".

Isobel fájó testrészeket is gyógyított,  mégpedig úgy, hogy kézzel dörzsölgette őket, miközben háromszor elismételt egy ráolvasást, melyben Szűz Mária gyógyította meg fiát, és "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" szavakkal végződött. De gyógyított még különféle lázakat is, szintén ráolvasással.

Forrás:
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie: Magic, Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland

2013. szeptember 4., szerda

Őszi bogyók mágikus hasznai

Madárberkenye - Sorbus aucuparia

Brit hagyomány szerint a bogyóit össze kell törni, majd leszűrni, és a kapott lével meg lehet gyógyítani a szemmel verést, vagy hasonló ártó boszorkányságot. Piros színük miatt a villámlással is összekapcsolták a népi képzetekben, így a házban elhelyezve megóv tőle. Írországban azt tartották róla, hogy a Tuatha de Danaan egyik kedvelt étke, így a nekik szánt felajánlások szerves részét képezheti. A bogyókra régen a betegségeket is ráragasztották, majd az útszéli bokrokra aggatták fel őket, hogy az arra járók hozzájuk érjenek, ezzel magukra véve át a betegséget.


Bodza - Sambucus nigra

A Szent János napján szedett bogyók megvédenek a boszorkányok okozta megszállottságtól, illetve mágikus képességeket adnak az embernek a hagyomány szerint. Theophrastus azt írja róla, hogy a levével mosták meg a kezüket és a fejüket azok, akiket éppen a misztériumokba készültek beavatni (de, hogy milyen misztériumokba, azt nem tudni).


Csipkebogyó - Rosa canina

Bingen-i Hildegard ezt írta a csipkebogyóról, hogy a szeretetet jelképezi, és hozhatja el az ember életébe. Valamint azt is lejegyezte, hogy ha valaki a belőle készült szappannal mossa meg a fejét, egészséges lesz. Az ókori görögök azt mondták róla, hogy a bogyóit gyűjtő embernek a szél felé kell fordulnia, különben a növény árt a szemnek.


Galagonya - Crataegus spp.

Írországban a tündérek által talán leginkább kedvelt fának mondták, és épp ezért nagy tisztelettel kellett bánni vele. Bogyói az oltárra helyezve szerencsét és örömet hozhatnak. A római templomokban tisztító hatású füstölőként égették.


Kökény - Prunus spinosa

Az írek úgy tartották, hogy ez a növény a tündérek nagy kedvence, sőt egy külön "tündértípust" rendeltek hozzájuk, akiket a Lunantishidhe névvel illettek. Ők büntették meg azokat, akik november 11-én törni mertek ágakat a bokorról. A szlávok pedig a ruhájukba varrták darabjait védelemért, míg a britek a töviseivel szurkálták a rontáshoz használt babákat.


Vadalma - Malus sylvestris

Kentucky-ban azt mondták róla, hogy az a valaki meg tud egyet enni belőle, anélkül, hogy összehúzná a száját, az megkapja szíve választottját (csak a nehézség az, hogy a vadalma szörnyen savanyú). Máshol azt mondták, hogy ha valaki sokat eszik belőle, erotikus álmokat fog látni éjszaka.



Források:
Glennie Kindred: Earth Wisdom: A Heart-Warming Mixture of the Spiritual, the Practical and the Proactive
John Lewis-Stempel: Foraging: The Essential Guide to Free Wild Food
Patricia Monaghan: The Encyclopedia of Celtic Mythology and Folklore
Christine Dombourian Rinck: Trotula and Hildegard: Reflections of Female Medieval Medicine
Christopher A. Faraone, Dirk Obbink: Magika Hiera: Ancient Greek Magic and Religion
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopfdia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences 2.
Anna Pavord: Searching for Order: The History of the Alchemists, Herbalists and Philosophers Who Unlocked the Secrets of the Plant World

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...