Védett és erősen mérgező!
Latin név: Colchium autumnale
Nem: feminin
Elem: föld
Égitest: Szaturnusz, Plútó
Felhasználható: betegségek elleni védelem
Virágnyelv: "A legszebb napjaim már elmúltak"
A legenda szerint az első őszi kikericsek akkor keletkeztek, amikor Médea egy, Iaszón apjának megfiatalítására készített varázsfőzetéből pár csepp a földre hullott. Egyes leírásokban Médea ezzel a nedűvel kente be az öreg király végtagjait, aki utána sokkal jobban lett. Erre alapozzák a mai emberek azt az elképzelést is, hogy a történetnek lehetett valamicske valós alapja, legalábbis ami a király gyógyulását illeti. Ugyanis a kikericsből készített kenőcsöket évszázadokon keresztül alkalmazták a köszvény okozta tünetek enyhítésére, és lehet, hogy Iaszón apja csak azért lett fiatalosabb, mert csökkentek a fájdalmai. Bármi is legyen az igazság, az akkori időkben ezt a virágot mindenfelé betegség ellen oltalmazónak gondolták. Ez az elképzelés még a középkor folyamán is élt, és ekkor az emberek előszeretettel hordták magukon egy kis szövetzacskóban a gumóit járványok idején egészségük védelme érdekében. Majd később a svájciak aggatták gyermekeik nyakába, hogy azok ne legyenek betegek.
Ám az ókori görögök közt sötétebb hírnévnek is örvendett ez a növény, nagyon erős mérgező tulajdonságai miatt. Azt mondták róla, hogy azok a rabszolgák fogyasztják el, akik már nem bírják tovább elviselni a gazdáik kegyetlen bánásmódját, és inkább a halálba menekülnek.
Az őszi kikerics különleges életmódot folytat: tavasszal csak leveleket hajt (melyek májusra már szinte el is tűnnek), és magokat hoz, virágot pedig majd csak ősszel hoz. Ezért is mondták róla Németországban, hogy a boszorkányok Walpurgis éjszakáján lerágják a virágait, ezzel magyarázva azok hiányát a levelei közül. De a németek ehhez az ősszel nyíló növényhez rengeteg, a téli időszakra felkészítő tulajdonságot is kötöttek. Fagyás elleni védelmezőként a hidegnek legjobban kitett testrészeket bedörzsölték az elsőnek megtalált kikericcsel. A nők a kezeik között dörzsölték szét, hogy azok ne gémberedjenek el, vagy fájjanak a téli fonás idején. Volt, ahol a "fény virágának" mondták, és a szemhéjaikat dörzsölték be vele az emberek, hogy a szemeik ne fáradjanak el a hosszú, sötét éjszakákon a gyertyafény melletti munkák során. Mondanom sem kell, mindezen gyakorlatoknak megvan a maga veszélye, tekintve, hogy az őszi kikerics minden része erősen mérgező.
A legenda szerint az első őszi kikericsek akkor keletkeztek, amikor Médea egy, Iaszón apjának megfiatalítására készített varázsfőzetéből pár csepp a földre hullott. Egyes leírásokban Médea ezzel a nedűvel kente be az öreg király végtagjait, aki utána sokkal jobban lett. Erre alapozzák a mai emberek azt az elképzelést is, hogy a történetnek lehetett valamicske valós alapja, legalábbis ami a király gyógyulását illeti. Ugyanis a kikericsből készített kenőcsöket évszázadokon keresztül alkalmazták a köszvény okozta tünetek enyhítésére, és lehet, hogy Iaszón apja csak azért lett fiatalosabb, mert csökkentek a fájdalmai. Bármi is legyen az igazság, az akkori időkben ezt a virágot mindenfelé betegség ellen oltalmazónak gondolták. Ez az elképzelés még a középkor folyamán is élt, és ekkor az emberek előszeretettel hordták magukon egy kis szövetzacskóban a gumóit járványok idején egészségük védelme érdekében. Majd később a svájciak aggatták gyermekeik nyakába, hogy azok ne legyenek betegek.
Ám az ókori görögök közt sötétebb hírnévnek is örvendett ez a növény, nagyon erős mérgező tulajdonságai miatt. Azt mondták róla, hogy azok a rabszolgák fogyasztják el, akik már nem bírják tovább elviselni a gazdáik kegyetlen bánásmódját, és inkább a halálba menekülnek.
Az őszi kikerics különleges életmódot folytat: tavasszal csak leveleket hajt (melyek májusra már szinte el is tűnnek), és magokat hoz, virágot pedig majd csak ősszel hoz. Ezért is mondták róla Németországban, hogy a boszorkányok Walpurgis éjszakáján lerágják a virágait, ezzel magyarázva azok hiányát a levelei közül. De a németek ehhez az ősszel nyíló növényhez rengeteg, a téli időszakra felkészítő tulajdonságot is kötöttek. Fagyás elleni védelmezőként a hidegnek legjobban kitett testrészeket bedörzsölték az elsőnek megtalált kikericcsel. A nők a kezeik között dörzsölték szét, hogy azok ne gémberedjenek el, vagy fájjanak a téli fonás idején. Volt, ahol a "fény virágának" mondták, és a szemhéjaikat dörzsölték be vele az emberek, hogy a szemeik ne fáradjanak el a hosszú, sötét éjszakákon a gyertyafény melletti munkák során. Mondanom sem kell, mindezen gyakorlatoknak megvan a maga veszélye, tekintve, hogy az őszi kikerics minden része erősen mérgező.
Források:
Y. P. S. Bajaj: Medicinal and Aromatic Plants: 6
Elias Owen: Welsh folk-lore
Peter Bernhardt: Gods and Goddesses in the Garden: Greco-Roman Mythology and the Scientific Names of PlantsElias Owen: Welsh folk-lore
Mrs. Hey: The Moral of Flowers; Or, Thoughts Gathered from the Field and the Garden
Henry Phillips: Flora Historica: Or, The Three Seasons of the British Parterre....
Priscilla Throop: Hildegard Von Bingen's Physica
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the WorldDonald Watts: Dictionary of plant lore
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése