2013. április 22., hétfő

Csak pár mondat

Ne ragadj le a részleteknél!
Ne ragaszkodj a tökéletes időjáráshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes holdálláshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes pillanathoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes helyhez se!
Csak menj ki a szabadba, a Természetbe, és foglalkozz a Természettel!

Cselekedj, a helyett, hogy azt tervezgeted, mikor lesz a csillagok állása tökéletes, a rituálé elég összetett és jelentőségteljes, a hely pedig elég varázslatos.

A Természet is tökéletlen, és épp ezért tökéletes!
Ha folyton csak a megfelelő részletekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit!

Ne akarj a Természetnek bonyolult szertartásokat bemutatni, attól Neki nem lesz jobb.
Szedj egy kis szemetet, akkor hasznosabb vagy!

A gyertyák színétől és a füstölő illatától nem lesz mágikusan egészségesebb a környezetünk.
A fákra kötött műszálas szalagok és a mécsesek alumínium tokja viszont sokáig nem fog lebomlani, szennyezve azt, amit óvnunk kéne.

Ne ragadj le a külsőségeknél!
A lobogó köpenyektől, és a csillogó fejdíszektől nem fog jobban vonzódni hozzád egy-egy szellem.
Ne attól érezd magad boszorkánynak, hogy pogány zenét hallgatsz, vagy hogy pentagrammát viselsz a nyakadban.
Érezd magad attól boszorkánynak, hogy észreveszed az úton a lábad előtt elfutó bogarat, és nem lépsz rá!

A helyett, hogy azt tanulmányozod, hogyan tudsz az ibolyából, vagy az árvácskából süteményt és más különlegességeket csinálni, kérdezd azt, hogy Te mit tudsz tenni az ibolyáért, vagy az árvácskáért!

Ne csak akkor légy boszorkány, amikor elvégzed a napi, vagy havi szertartásodat, gyakorlatodat!
Ne halogasd, hogy majd ettől vagy attól kezdve fogok boszorkányos dolgokat gyakorolni!
Nem kell mindent teliholdakhoz, napfordulókhoz kötni.
Minden nap, minden perce varázslatos gyakorlat lehet, csupán oda kell figyelni a Természetre körülöttünk.

A boszorkányság nem arról szól, hogy önmagadat gyógyítsd!
Nem is arról, hogy más embereket gyógyíts!
A boszorkányság nem az emberek között lakozik, hanem a Földben,  az Erdő fái közt, a Mocsarak mélyén, a Tűz forróságában, a szélfútta Hegytetőn, a Tenger morajlásában.
Ne emberi tanítókat keress, helyette menj el a hozzád legközelebb lévő Fához, és kérdezd meg Tőle, hogy hajlandó volna-e hagyni, hogy megismerd.

Ne hidd, hogy a Természetnek az a dolga, hogy Téged segítsen, vagy tanítson!
Ne követelj Tőle, mint egy hisztis kisgyermek, hanem kérleld, mint élet és halál ismerőjét és elhozóját!
A Természet útmutatása a legnagyobb kegy, nem pedig egy emberi privilégium.

2013. április 12., péntek

Nyárfarügyek kenőcse: Unguentum populeum

A nyárfafajok (közölük is kimondottan a fekete nyárfa) rügyei gyakran szerepeltek a híres-neves boszorkánykenőcs hozzávalói közt felsorolva. Az ilyen leírásokban gyakran voltak az összetevők között olyan növények is, melyeknek nincs tudatmódosító hatása (pl. petrezselyem, vérontófű), ám ma már ismeretlen okból a kenőcshöz adták őket. A nyárfarügy is ezek közé tartozott, habár, egy 1857-es könyv szerint, a rügyekben található gyanta meggátolja a disznózsír megavasodását, így ezen céllal is adhatták a sokszor zsírral készült kenőcsökhöz.

A nyárfarügyekből gyógyászati célra az orvosok is készítettek kenőcsöket, melyeket Unguentum populeum néven ismertek. Ezek közül nem egy receptben visszacseng a boszorkánykenőcsök világa, hiszen gyakran tartalmaztak erősen mérgező növényeket: nadragulyát, beléndeket, mákot, de akár mandragórát is. Egy 1826-os könyv szerint az ilyen kenőcsöket helyi nyugtatóként alkalmazták gyulladásokra és aranyérre, valamint a rákkal járó fájdalmak enyhítésére, de még reumára is. Ezenkívül szoptatós anyák kirepedezett melleit kenték langyos változatával. Ennél kevésbé mérgező recepteket is ismertek ezen kenőcsfajtából, melyek csupán zsírt, rügyeket és vizet tartalmaztak, de felhasználási területük ugyanaz maradt.

A nyárfarügyeket ma is ismerik gyógyító hatásukról. A drogját Populi gemma néven lehet megtalálni, és a nyárfa ki nem nyílt levélrügyeiből áll. Hatóanyagok közül illóolajokat, flavonoidokat és fenol-glikozidákat tartalmaz. Antibakteriális hatású, és stimulálja a sebgyógyulást. A belőle készült kenőcsöt felületi bőrsebekre, külső aranyérre, valamint fagyás és napégés okozta problémákra lehet alkalmazni.


Források:
Theophilus Redwood: A supplement to the pharmacopoia
Anna Carr: Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs
American Botanical Council: Therapeutic Guide to Herbal Medicines
James Rennie: A new supplement to the pharmacopæias of London, Edinburgh, Dublin and Paris
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

2013. április 2., kedd

Mágikus tinták

A különféle mágikus módszerekben sokszor előfordul az az utasítás, hogy valamilyen speciális szöveget, nevet le kell írni, esetleg egy bizonyos szimbólumot lerajzolni. Ehhez persze azt is gyakran megadják, hogy a hatásosság kedvéért bizonyos mágikus tintákat is szükséges használni, melyeknek vagy könnyebb, vagy nehezebb az elkészítése.

Már az ókori Egyiptomból is fennmaradtak olyan varázslatokat tartalmazó papiruszok, melyekben elő van írva, hogy a varázslat szövegét különleges módon elkészített tintával kell lejegyezni. Egy konkrét varázslat például, mely Bes isten segítsége által hivatott álmokat hozni, egy olyan tintát kívánt, mely tehén és fehér gerle véréből állt, valamint tartalmazott még friss tömjént, mirhát, fekete írótintát, cinnabaritot, eperfa gyümölcsének levét, esővizet és fehér üröm valamint közönséges bükköny levét.

Ókori görög mágikus feljegyzések hét vagy kilenc hozzávalóból készült tintákat írnak elő, de igen kedvelt volt a mirhával kevert tinta használata is. Bizonyos Mithrászhoz kapcsolt rituálékhoz elő volt írva, hogy a tintát csak újholdkor, méghozzá akkor, mikor az az Oroszlán csillagjegybe esik, kell elkészíteni. Igen kedvelt volt még a különböző állati-, és az emberi vér használata is.

Természetesen a későbbi években sem feledkeztek el a tinták mágikus erejéről. Például Pedro Sarmientóról (1532-1592), egy spanyol tengerészről és felfedezőről, akit többször is megvádoltak különféle mágikus praktikákkal, egyszer azt állították, hogy olyan tinták birtokában van, melyek a szerelmes leveleket ellenállhatatlanná teszik az azokat olvasó nők számára. A grimoire-ok írása során is különleges tintákat alkalmaztak több alkalommal is, melyek akár állati, vagy emberi vért is tartalmazhattak. Ekkoriban is kedvelt eszköznek számított a mirhát tartalmazó tinta, de egyszerűen a keresztény papok által megszentelt darabok is előírásra került egyes feljegyzésekben.

A mágikus tintákat manapság is szokás használni. Ezek egy része természetes anyagok felhasználásával készül, egy-egy növények festőtulajdonságait kihasználva. Másik részük külön receptek alapján készül, és ezek közül három változat igen nagy hírnévnek örvend napjainkban. Az egyik a "sárkányvér" névre hallgat, és erőt, hatalmat, mások befolyásolását, mindenféle dolgok kiűzését, démonűzést és megtisztítást segít elő. A másik "gerlevér" néven ismert, és a gazdagság növelésére, szerelemért, dolgok vonzásáért és barátságért alkalmazzák. A harmadik pedig a "denevérvér", mely káoszt és feszültséget hoz, vagy kiváló valami/ki végleges eltüntetésére az életünkből. Ezen tinták receptjeire több változat is ismert. Én most Denise Alvarado Voodoo Hoodoo Spellbook című könyvében szereplő leírásokat osztom itt meg. Amit fontosnak érzek megjegyezni, hogy egyik általam ismert receptváltozat sem kér valódi állati vért, helyette a vörös színt a sárkányvér gyantából nyerik hozzájuk.

Sárkányvér:
  • 1 rész porított sárkányvér gyanta
  • 1 rész porított gumiarábikum
  • szükség szerint alkohol (pl. vodka)
Tedd a gyantákat egy lezárható üvegbe, majd önts rá annyi alkoholt, hogy az ellepje őket. A gyanta fokozatosan az alkoholba fogja engedni a színét, így hagyd állni pár napig, hétig. Először majd ki kell próbálni, és csak ha már elérte a megfelelő színárnyalatot (száradás közben még világosodnak a tinták színei a papíron) szabad leszűrni. Napfénytől védve, barna üvegben kell a kész tintát tárolni.

Gerlevér:
  • 1 rész porított sárkányvér
  • 1 rész porított gumiarábikum
  • 2 csepp fahéj illóolaj
  • 2 csepp rózsa illóolaj
  • 2 csepp babér illóolaj
  • szükség szerint alkohol

Denevérvér:
  • 4 rész porított sárkányvér
  • 1 rész porított mirha
  • 2 csepp fahéj illóolaj
  • 2 csepp indigó színezék
  • 1 rész porított gumiarábikum
  • szükség szerint alkohol

Források:
Christopher A. Faraone, Christopher A. Faraone Dirk Obbink: Magika Hiera: Ancient Greek Magic and Religion
Scott B. Noegel, Joel Walker, Brannon M. Wheeler: Prayer, Magic and the Stars in the Ancient and Late Antique World
Owen Davies: Grimoires: A History of Magic Books
Maya Heath: Magical Oils by Moonlight
Lewis Spence: An Encyclopaedia of Occultism
Denise Alvarado: Voodoo Hoodoo Spellbook
Gerina Dunwich: Exploring Spellcraft: How to Create and Cast Effective Spells

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...