Ne ragaszkodj a tökéletes időjáráshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes holdálláshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes pillanathoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes helyhez se!
Csak menj ki a szabadba, a Természetbe, és foglalkozz a Természettel!
A Természet is tökéletlen, és épp ezért tökéletes!
Ha folyton csak a megfelelő részletekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit!
Ne akarj a Természetnek bonyolult szertartásokat bemutatni, attól Neki nem lesz jobb.
Szedj egy kis szemetet, akkor hasznosabb vagy!
A gyertyák színétől és a füstölő illatától nem lesz mágikusan egészségesebb a környezetünk.
A fákra kötött műszálas szalagok és a mécsesek alumínium tokja viszont sokáig nem fog lebomlani, szennyezve azt, amit óvnunk kéne.
Ne ragadj le a külsőségeknél!
A lobogó köpenyektől, és a csillogó fejdíszektől nem fog jobban vonzódni hozzád egy-egy szellem.
Ne attól érezd magad boszorkánynak, hogy pogány zenét hallgatsz, vagy hogy pentagrammát viselsz a nyakadban.
Érezd magad attól boszorkánynak, hogy észreveszed az úton a lábad előtt elfutó bogarat, és nem lépsz rá!
A helyett, hogy azt tanulmányozod, hogyan tudsz az ibolyából, vagy az árvácskából süteményt és más különlegességeket csinálni, kérdezd azt, hogy Te mit tudsz tenni az ibolyáért, vagy az árvácskáért!
Ne csak akkor légy boszorkány, amikor elvégzed a napi, vagy havi szertartásodat, gyakorlatodat!
Ne halogasd, hogy majd ettől vagy attól kezdve fogok boszorkányos dolgokat gyakorolni!
Nem kell mindent teliholdakhoz, napfordulókhoz kötni.
Minden nap, minden perce varázslatos gyakorlat lehet, csupán oda kell figyelni a Természetre körülöttünk.
A boszorkányság nem arról szól, hogy önmagadat gyógyítsd!
Nem is arról, hogy más embereket gyógyíts!
A boszorkányság nem az emberek között lakozik, hanem a Földben, az Erdő fái közt, a Mocsarak mélyén, a Tűz forróságában, a szélfútta Hegytetőn, a Tenger morajlásában.
Ne emberi tanítókat keress, helyette menj el a hozzád legközelebb lévő Fához, és kérdezd meg Tőle, hogy hajlandó volna-e hagyni, hogy megismerd.
Ne hidd, hogy a Természetnek az a dolga, hogy Téged segítsen, vagy tanítson!
Ne követelj Tőle, mint egy hisztis kisgyermek, hanem kérleld, mint élet és halál ismerőjét és elhozóját!
A Természet útmutatása a legnagyobb kegy, nem pedig egy emberi privilégium.
Kedves Virág!
VálaszTörlésNagyon jó gondolatokat fogalmaztál meg, többségükkel mélységesen egyetértek. Viszont az árvácska,-vagy ibolyasüti eretnek ötletét :) kevésbé találom szentségtörőnek (talán mert épp a múlt héten csináltam orgonalekvárt?). Úgy vélem, a természet mind mélyebb megismerésének, a természetbe simuló életmódnak egyik (magától értetődő) aspektusa az is, hogy elsajátítjuk, mi ehető, mi mérgező, mi gyógyhatású. Elődeink és a ma is élő természeti népek e művészetet magasfokon űzték/űzik, ez jelentette/jelenti mindennapi megélhetésük alapját - mondanom sem kell. Talán tévedek, de szerintem a növényekkel kapcsolatos új tapasztalatok - akár a fogyasztásukból származók - segítenek közelebbi kapcsolatba kerülni benső lényegükkel, valódi mibenlétükkel, szellemükkel. Nem látok semmi rosszat abban, hogy megtanuljuk a körülöttünk lélegző élővilágot a hasznunkra fordítani - természetesen méltányosan, tisztelettel és a jövőre is gondolva.
Pont a tárgyban - ehető vadnövények - találtam nemrég egy nagyon szimpatikus blogot, az Erdőkóstolót. A blogger a gyűjtés alapszabályainál kihangsúlyozza a hatályos természetvédelmi rendelkezések és az erőtörvény figyelembe vételének fontosságát, valamint a növényegyed ,- és populáció óvását, kíméletét. Számomra ez teljesen korrekt megközelítésnek tűnik. Ahogy a Természet többi gyermeke Belőle táplálkozik, mi is. Ahogy a szarvas vagy az őz legel, időnként az ember is megteheti ... :)
Ne érts félre, az alapvető mondanivalót egy percig sem vitatom, miszerint a Természettel való érintkezésben nem az öncélú haszonlesés kell legyen az elsődleges, hanem a befogadó alázat és felelősségteljes tisztelet. No és a hála számlálhatatlan csodájáért... (köztük az afféle nyalánkságokért, mint az ibolyasüti vagy az orgonadzsem ;)).
Áldás kísérjen!
Szió!
TörlésNézd, teljesen elfogadható a Te nézőpontod is, és mindenben igazad is van, már ha "hétköznapi" emberekről van szó. A boszorkányoknak szerintem jócskán túl kell lépnie a különféle ínyencségek receptjein.
Azt is ki kell, hogy emeljem, hogy az koránt sem elég, ha csak arra koncentrálunk, hogy mit tudunk elfogyasztani a természet vadvilágából, legyen szó növényről, vagy állatról. Ha az őzek megismerésére gondolsz, akkor róluk sem az fog elsőre érdekelni, hogy milyen különleges étkeket lehet készíteni a húsából, vagy mikor és pontosan hogyan is kell azt "leszedni". A növényekkel kapcsolatban ellenben szinte csak ez érdekli az embert, hogyan lehet megenni, megsütni, megfőzni, leszedni, megölni. Én viszont, mint már említettem, egy boszorkánytól ennél jóval többet várok el. De nekem már szinte híresen nagyon az elvárásaim... ;)
Ja, és nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg. Még életemben nem hallottam az általad "erőtörvény" néven emlegetett valamiről. Helyette javasolhatnám, hogy a növényegyed véleményét kérjük ki leszedés előtt. Fogadni mernék rá, hogy azt sokkal többre fogja értékelni, ha egyenlő félként kezeljük, mint hogy valamilyen ember alkotta törvénnyel próbáljuk nyugtatni a bűntudatunkat. :)
Üdv! Virág
Kedves Virág!
VálaszTörlésErdőtörtvény (2009. évi XXXVII törvény az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról), nem erőtörvény - kimaradt a d. :)
Természetesen a jogi előírások figyelembe vétele - noha azok szellemisége (erre az esetre, tehát az erdei gyűjtögetésre vonatkoztatva) kifejezetten a természet védelmét, óvását célozza (még ha mellette az állam érdekeit szolgálja is) nem helyettesíti a tiszteletteljes, alázatos és egyénileg is környezettudatos megközelítést.
Előre is bocsánatot kérek, ha összevissza fogalmazok, kicsit még kótyagos a fejem, de talán többé-kevésbé érthető leszek.
Én is úgy gondolom, hogy nem szabad az élővilágot kizárólag a hasznosíthatóság szempontjai szerint szemlélni, hiszen épp ez - az öncélú felhasználás mértéktelensége és önző volta - vezetett a jelenlegi katasztrofális természeti állapotokhoz.
Viszont elődeink (és a mai gyűjtögető-halászó-vadászó társadalmak) épp azért tisztelték a természetet, mert tőle függött a megélhetésük. Csakúgy, mint a többi élőlény, a természetből szerezték táplálékukat, ruházatuk, hajlékuk, eszközeik alapanyagait. Ez az ember legtermészetesebb, alapvető létállapota. Persze nem jelent egyet a mértéktelen harácsolással vagy az egyoldalú, kizárólag a hasznosíthatóságot szem előtt tartó gondolkodásmóddal. Az úgymond "primitív" törzsek (vagy földművelő társadalmak - akár még a 18-19. század hazai parasztsága) ilyen szempontból sokszor példaértékű környezettudatosságot mutatnak fel, amit a "civilizált" nyugat nem mondhat el magáról. (Kis kitérő: egyik olvasmányom egy alföldi település gazdálkodásáról, mindennapjairól írva idézi az adatközlők - a helybeli gazdálkodók - szavait a földről. Megható szeretettel és tisztelettel beszélnek róla, minden rögjét ismerik, és szinte önálló személyként tekintenek rá - ahogy az egyes haszonnövényekre is . Ennek a viszonyulásnak az alapja viszont az, hogy a földből és a rajta termelt növényekből tartják fent magukat; ezért válik legbecsesebb vagyonukká.)
(folyt.köv)
Ma már valóban nem létfontosságú, hogy tavasszal megjelennek-e az első ehető növények és gombák, mert a szupermarket télen-nyáron nyitva tart. Ám hosszú évezredeken át az emberiség számára kulcskérdés volt a természeti források megújulása. Néha úgy érzem, a pogány-természethívő körökben sokszor emlegetett "az élet körforgása, a természet megújulása" fogalmak jelentősége elmosódik, a kifejezés valamiféle spirituális ködbe burkolt allegória marad. Mert már elfelejtettük, hogy az ilyenkor kibontakozó tavaszi tobzódás hajdan valóban életadó jelentőségű volt. Úgy gondolom, egy természethívőnek azért is kell megismernie az élővilágot az emberi életet szolgáló aspektusából is, hogy megértse, mit jelentett a természet ébredése a nagy pátosszal emlegetett "Ősök" számára. Hogy miért is volt egy-egy tavaszi termékenységünnep olyan fontos, szent.
VálaszTörlésPersze, a természet nem az emberről szól, nem arra akarom kihegyezni a mondókámat, hogy körülöttünk forog a világ :). De nem is tartom valamiféle fölöttünk álló, tőlünk független misztikus létezőnek. Az ember éppúgy része a földi ökoszisztémának, mint bármely más faj, noha sajnos rég túllépett a neki szánt ökológiai kereteken. Hogy visszataláljunk a fenntartható és környezetkímélő létezésmódhoz, szerintem apró előrelépés, ha nem tescóban vásároljuk a holland üvegházi padlizsánt, hanem zamatos turbolyát szedünk a patakparton, és abból készítünk főzeléket.
Továbbra is fenntartom, hogy a növények szellemének megismerését nem csak az ápolásuk-nevelésük, a velük való elbeszélgetés, a fejlődésük figyelemmel tartása, külalakjuk megismerése segíti elő, hanem például a fogyasztásuk, gyógykészítményként, festék-alapanyagként, takarmányként, eszközként stb. való felhasználásuk is. Is, tehát nem csak: azt én sem tartom jónak, hogyha kizárólag a "megevés, megsütés, megfőzés, leszedés, megölés" :) lebeg a szemünk előtt.
A magam részéről ki szoktam kérni az adott növényegyed véleményét, mielőtt leszedem (valamelyik részét). Erre egyszer régen megtanított egy mogyoróbokor, s azóta sem felejtettem el a leckét :). Mindenkitől talán nem várható el, hogy akácfákkal társalogjon a virággyűjtés közben; de biztos nem árt, ha felfedezi, hogy a nagyáruházakon túl is van élet :).
Remélem, nem voltam túl zavaros (és elnézésed kérem a horribilis terjedelemért). (További) áldott-szép májust!
Eső :-)
Szió!
TörlésKöszi, így már érthető a törvény! :)
A többiben pedig igazad van, ezt egy percig sem tagadom. Csupán az én véleményem az, hogy az a megközelítés, hogy ha megtanulunk természetes környezetünkből étkezni, ezáltal közelebb is fogunk kerülni hozzá, és jobban meg fogjuk érteni, mér rég "túl kevés és túl késő". A természetes környezetünk folyamatosan haldoklik körülöttünk, és attól, hogy megtanulják a városiak is, hogy milyen finom is a borban a szagos müge, még kimenve az erdőbe nem fognak kevesebb szemetet ott hagyni maguk után. De a magukat természetközelinek mondók sem jobbak: én vettem már részt olyan, egy hely szellemének címzett rituálén is, mely után a környéken a szemetet sem szedték volna össze, ha én nem szólok közbe.
Aztán, ez a bejegyzésem alapvetően nem minden embernek szólt, hanem azoknak, akik a pogányság valamilyen oldalával foglalkoznak, ha nem is kimondottan a boszorkánysággal. Az ilyen személyek pedig tudtommal általában animisták, tehát ha azt vallják, hogy mindenben lélek lakozik, akkor ugyan ne csak a növények receptjeivel foglalkozzanak már. Ebből nem engedek, bárki, bármit mond.
Szóval, az biztos, hogy fontos, hogy megtanuljuk, milyen csodás dolgok is készülhetnek a vadnövényekből, mert ez tényleg képes jobban megismertetni velünk őket, de egy animista gondolkodású embernek, sőt, talán azt írhatom, hogy az egész emberiségnek ez nem elég. Azokat a növényeket, és az élőhelyüket is meg kell védeni, gondozni, vagy nemsokára nem lesz minek a megfőzőséről beszélni, csak az üvegházi padlizsánokéról.
Szép vasárnapot!
Virág
Szia!
VálaszTörlésOké, szerintem ugyanarról beszélünk :). Nem is ragozom tovább. Neked is további szép hétvégét!
Eső :)