2017. szeptember 9., szombat

Boszorkányiskola 21. lecke: az elemek




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonegyedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk az elemeknek nevezett rendszerrel, magukkal az elemekkel is megtanulunk rájuk hangolódni.


Az újboszorkányságban nagy kedveltségnek örvend az elemek képzete. E szerint, a világunk 4 alapvető elemből épül fel, melyeket az ember megismerhet, hozzájuk közel kerülhet és mágiájában kihasználhat. Az elemek gondolata az ókorig nyúlik vissza és először Empedoklész írja le őket, a ma is ismert formájukhoz közeli módon. Aztán az ő elgondolásait az rákövetkező filozófusok (pl. Platón, Arisztotelész, stb.) tovább dolgozták, aminek hála az elemek tana mindig változásban volt, új dolgokkal gyarapodott, egészen a mai napig. Vagyis, az elemek soha sem alkottak egy tökéletes, örök rendszert, és ma már tudjuk, hogy a világ nem négy elemből épül fel. Ennek ellenére persze bizonyos pontjait a legtöbb európai ember igazságnak vallotta egy-egy időszakban; vele magyarázták nem csak az univerzum felépülését és annak szabályait, hanem az emberi betegségeket, sőt, még a gyógyítási módokat is rájuk vezették vissza, a mágiáról nem is beszélve.

Az elemek az újboszorkányi mágiában
Az elemek legtöbbet a mágikus körben jelennek meg. Egyrészt, a kör kivetésekor, az égtájak megidézésénél, általában az adott irányhoz kapcsolt elemet is megszólítják (pl. "Üdvözüllek Észak, hűvös föld hona, halld meg hívásom!"). Másrészt, a wicca oltárokon szokás az eszközök elhelyezésekor ügyelni arra, hogy azok az elemi megfeleléseinek megfelelő irányban legyenek (pl. kehely az oltár nyugati részére, pentákulum az északira, stb.).
A pentagrammának (ötágú csillagnak), a modern boszorkányság legkedveltebb szimbólumának, tulajdonítanak többek között egy olyan jelentést, mi szerint a csúcsai a négy alapelemet és a plusz ötödiket jelképezik (a csúcsa az ötödik elemé, onnan jobbra haladva pedig: víz, tűz, föld és levegő).
Ezeken kívül a négy elem rendszere lehet egy, a természethez való közeledési mód az újboszorkányoknak. Az elemek ugyanis megadják a lehetőséget, hogy a természet hatalmas egységét részekre bontsuk, melyeket már könnyebb lehet megfogni és megérteni. Így aki például a víz elemmel szeretne dolgozni, az tavak vagy folyók közelébe látogat és ott relaxál, meditál. A tűz elemnél gyertyákat gyújtanak, vagy tábortüzeket raknak ugyanehhez. A mögöttes elképzelés, hogy ha jobban megismerjük az elemeket, akkor a világ misztikumához is közelebb kerülünk, illetve a mágikus tudásunk is nagyobb lesz.
Természetesen a varázslatok során is fel szokás használni az elemeket. Így például, akik a levegőhöz vonzódnak, azok füstölőkkel, széllel és illatokkal végzik mágiájukat, míg a földhöz húzók növényekkel és ásványokkal. A „tüzes” emberek a gyertyamágiát preferálhatják, a „vizesek” pedig a mágikus fürdőket és bájitalokat.

Az ötödik elem kérdése
Már az ókorban megfogalmazódott az ötödik elem gondolata. Ez eredetileg egy olyan elemet jelentett, ami az égitestek világát alkotta, a már az előző leckékben is tárgyalt hármas világfelosztásban (vagyis a mi, földi világunkban nem volt megtalálható, csak az égitestekében). Majd csak a keresztény gondolkodók jutottak arra a következtetésre, hogy az ötödik elem valójában a szellem akar lenni. A középkor folyamán aztán volt, aki ezt elfogadta, volt, aki nem. Az újboszorkányok azonban általában így tekintenek az ötödik elemre, és épp ezért is szokták a „szellem” névvel illetni. A "szellem" viszont, a többi négy társával ellentétben, nem olyan általánosan alkalmazott a hétköznapi gyakorlatokban és varázslatokban. Természetesen általában mindenki elfogadja létét, viszont a róla szóló kevés információ miatt, illetve megfoghatatlanságának köszönhetően nem szokás a praktikumban is az elismerésen túl foglalkozni vele (tisztelet a kivételnek).

Elementálok
Az elementálok szót manapság sok mindenre használják, ám eredetileg a négy elemet lehető legtisztábban megjelenítő, azokat megszemélyesítő szellemi természetű lényeket értettek alatta. Az elemekhez régóta szokás volt különféle szellemi létezőket kapcsolni (a legelsők ezek közül görög istenek voltak), ám a ma is ismert rendszert Paracelsus találta ki és jegyezte le a 15-16. századok között. Ő volt az, aki először mondta ki, hogy minden elemnek megvannak a maga szellemei, az elementálok, melyek mintegy tisztán a saját elemükből felépülő, önálló személyiséggel rendelkező lények. Sőt, az egyes elementálfajátákhoz neveket is rendelt: a vízé lettek az undinék, a földé a gnómok, a tűzé a szalamandrák, a levegőé pedig a szilfek.
Sok újboszorkány ma is követi és dolgozik ezzel a rendszerrel, ám általában az elementálokat szeszélyesnek, másokhoz igazodásra képtelennek és kiszámíthatatlannak tartják.

Maguk az elemek pedig:

Víz
Nem: feminin
Tulajdonság: nedves, hideg
Égitestek: Hold, Jupiter
Csillagjegyek: rák, halak, skorpió
Égtáj: nyugat
Évszak: ősz
Napszak: szürkület/napnyugta
Érzék: ízlelés
Színek: kék
Mágikus eszköz: kehely
Elementál: undinék
Ásvány: zafír, akvamarin, berill, kalcedon, gipsz, holdkő, kvarc, szelenit, korall, csont, gyöngy
Fém: higany
Füstölő: ambergris, kámfor, cédrus, dammar, izsóp, jázmin, lótusz, ilang-ilang
Állatok: minden úszó állat
Növények: égerfa, ánizsmag, üröm, kámfor, mogyoró, lonc, írisz, jázmin, jojoba, liliom, mangrove, holdviola, pipacs, boglárka, kakukkfű, kurkuma, fűz, ilang-ilang
Hozzá kapcsolódik: asztrálutazás, biztonságos szülés, pszichikus erők, gyógyítás, szerelmi bájolás, tisztítás, pszichikus munka, termékenység növelése, időjárási mágia, érzelmek, termékenység, érzékiség, megérzések, változás, bánat, együttérzés, fogékonyság, dagály, szeretet, mámor, bátorság, titok, vakmerőség, óceán, folyó, patak, forrás, tó, vízesés, medence, pszichikus képességek, nőiesség, ízlelés, tudattalan, anyaméh, takarítás, mosás, tisztítás, álmok, intuíció, érzékenység, szexualitás

Föld
Nem: maszkulin
Tulajdonság: száraz, hideg
Égitestek: Szaturnusz, Vénusz
Csillagjegyek: bak, bika, szűz
Égtáj: észak
Évszak: tél
Napszak: éjfél
Érzék: tapintás
Színek: fekete, zöld
Mágikus eszköz: pentákulum
Elementál: gnómok
Ásvány: smaragd, amazonit, jade, malachit, nefrit, ónix, peridot, rózsakvarc, szerpentin, füstkvarc
Fém: ólom, réz
Füstölő: benzoé, cédrus, fenyő, mirha, pacsuli, rózsa, szantálfa, stórax, vetivert
Állatok: minden csúszó-mászó (ami közvetlenül a föld felszínéhez közel maradva mozog)
Növények: sisakvirág, nadragulya, benzoé, bergamot, lóhere, ciprus, nárcisz, maszlag, bodza, muskátli, beléndek, palástfű, orgona, mirha, borsmenta, kankalin, rózsa, ibolya, tiszafa, bürök, hunyor
Hozzá kapcsolódik: vonzódás növelése, szépség fejlesztése, élet, születés, növekedés, természet, pénz, élelem, virágzás, csönd, bölcsesség, földművelés, alkotóerő, kanyon, barlang, szakadék, szikla, üreg, fém, kristály, anyag, szilárdság, erő, fa, csont, hegy, test, testi valóság, álló kövek, tapintás, az élet önfenntartó képessége, termékenység

Levegő
Nem: maszkulin
Tulajdonság: nedves, hideg
Égitestek: Merkúr, Jupiter
Csillagjegyek: ikrek, mérleg, vízöntő
Égtáj: kelet vagy dél
Évszak: tavasz
Érzék: szaglás
Színek: sárga, világoskék
Mágikus eszköz: pálca
Elementál: szilfek
Ásvány: topáz, achát, azurit, citrin, kvarc, lápisz, szodalit, türkiz, opál
Fém: ezüst, bádog
Füstölő: kopál, elemi, kömény, galbanum, labdanum, levendula, masztix, zsálya
Állatok: minden repülő állat
Növények: apróbojtorján, lucerna, árnika, borágó, cédrus, metélőhagyma, kopál, kapor, eukaliptusz, füstike, izsóp, levendula, citrom, lime, édesgyökér, juhar, majoránna, nyárfa, sáfrány, zsálya, szantálfa, orbáncfű, stórax, vasfű
Hozzá kapcsolódik: ambíció, üzleti sikerek, karrierépítés, kommunikáció, kreativitás, gondolatok, eszmék, repülés, tudás, szél, értelem, lélegzet, tanulás, megérzések, magas, szeles helyek, elme, elvont gondolkodás

Tűz
Jellem: aktív
Tulajdonság: száraz, meleg
Égitestek: Mars, Nap
Csillagjegyek: sok, oroszlán, nyilas
Égtáj: dél vagy kelet
Évszak: nyár
Napszak: dél
Érzék: látás
Színek: piros
Mágikus eszköz: tőr
Elementál: szalamandrák
Ásvány: rubin, karneol, macskaszem, heliotróp, hematit, pirit, tigrisszem, borostyán, obszidián, gránát
Fém: arany, vas
Füstölő: babér, fahéj, szegfűszeg, sárkányvér, tömjén, gyömbér, boróka, vörös szantálfa
Állatok: minden mászó állat (ami lábakon közlekedik, a föld fölött tartva a testét)
Növények: angyalgyökér, kőrisfa, bazsalikom, babér, feketebors, kálmosgyökér, kamilla, vérehulló fecskefű, chili, fahéj, sárkányvér, szemvidítófű, tömjén, gyömbér, rekettye, jácint, boróka, körömvirág, fagyöngy, mustár, csalán, tölgyfa, narancs, napraforgó, bogáncs, dohány, szőlő, dió
Hozzá kapcsolódik: ambíció, üzleti sikerek, karrierépítés, kommunikáció, kreativitás, tisztítás, szexuálmágia, gyógyítás (a betegség kiégetése), gyertyamágia, aktivitás, hajtóerő, látás, gyorsulás, szellem, tisztulás, hőség, láng, örömtűz, bujaság, élet, lelkesedés, szenvedély, házi tűzhely, ihlet, átalakulás, életkedv, nemiség, vezetés, tűzvész, vulkán, rombolás, tekintély, fémművesség, sivatag, kiütés, robbanás, harag, férfiasság, akaraterő

Az elemek is egy olyan részét képezik az újboszorkányságnak, amit sokan ismernek és ennek köszönhetően könnyen tűnhet egy kezdő számára kötelezően elfogadandó dolgoknak. Pedig ez koránt sincs így! Mindenki maga dönti el, hogy akarja-e használni őket, vagy sem. Természetesen a boszorkányi út elején mint minden mást, ezt is érdemes lehet kipróbálni, hogy lássuk, mennyire válik be nekünk ez a módszer. Erre pedig egy kiváló mórszer a rájuk való hangolódás.
Közeledés az elemekhez
A bolygókkal kapcsolatban már végeztünk ilyen „közeledős” gyakorlatokat. Most ugyanazt ismételjük meg, csak az egyes elemekkel. Ez történhet a saját szobánkban is, de még jobb, ha a szabadban tudunk rá sort keríteni. Egyszerre csak egy elemmel tegyük ezt meg, habár ha nagyon megtetszik nekünk ez a módszer, akkor érdemes lehet egyszerre kettővel is kipróbálni, megfigyelve közöttük az egyezéseket és különbségeket. A munkához vegyük körbe magunkat az éppen soron lévő elem szimbólumaival (itt van róluk egy kép), megfeleléseivel és fizikai megjelenéseivel (gyertya lángja, füstölő, föld, kövek, víz egy tálban, stb.), majd a már ismert módon csendesítsük le a tudatunkat és töltsük meg magunkat az elem gondolatával. Figyeljük meg a magunk köré szedett jelképeit, akár érintsük is meg őket. Hagyjuk, hogy átjárjon az érzése, adjuk át magunkat neki. Ezt addig folytassuk, amíg csak jólesik. Végül tereljük vissza a gondolatainkat a szokásos kerékvágásba, nyújtózzunk párat, nassoljunk egy kicsit és igyunk. Jegyezzük le tapasztalatainkat és pakoljunk el magunk után.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és a grimoire-okkal ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. szeptember 2., szombat

Boszorkányiskola 20. lecke: természetes mágia



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszadik leckéjén! Ezen alkalommal megtudjuk mi is az a természetes mágia, illetve megismerkedünk a megfelelésekkel, valamint a varázslás egy konkrét formájával.

~ ~ ~

A középkor és a reneszánsz folyamán a mágusok gondolkodását leginkább meghatározó valami a kereszténység volt. Ennek hatására, a mágiára vonatkozó elképzeléseiket is mindenképpen keresztény módon próbálták értelmezni. Nagy problémát jelentett viszont, hogy az egyház alapvetően elítélő hozzáállással volt minden iránt, ami varázslatos. E miatt pedig sokan próbálták úgy magyarázni a mágiát, mint ami teljesen elfogadható része a hívő vallásos életnek. Míg a rituális mágiának is létezett egy ilyen oldala (ahol az Istenhez és angyalokhoz akartak közelebb kerülni, ám ezt az egyház hivatalosan persze mindig is elítélte), addig mások inkább a szellemek idézését elítélendőnek vélték. Helyette a varázslatokat a természet rejtett (okkult) törvényein át működőnek látták, amiben semmi ördögi sincs. Ez volt az eredeti természetes mágia, melynek a nyomai a mai varázslatokban és boszorkányságban is fellelhetőek.
A magia naturalis történelmi elképzelése (mint minden más esetben is) nem volt egységes. Több nagy gondolkodó, vagy ma is ismert mágus írt róla, mindig kicsit más filozófiák jegyében. Én most Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1534/5) alapján próbálom bemutatni, hogyan is vélekedtek a múltban erről a témáról.
Az egész gondolatmenet eredete az nagy ókori görög filozófusokig, Platónig és Arisztotelészig nyúlik vissza. A reneszánsz folyamán az ő műveik és elképzeléseik újra nagy kedveltséget élveztek, és vele együtt a világról való elgondolásaik is. Platón adta az tökéletes ideákat, Arisztotelész a négy elemet, amit aztán keresztényi módon újraértelmeztek és egy olyan univerzumot vázoltak fel általuk, melyben az ember képes „természetes” úton mágiát űzni. Ez egy igen bonyolult és sokszor igen csak nyakatekert világnézet, amit azért most nagyjából megpróbálok felvázolni. Tehát:
Isten minden eredete, akiben minden él tökéletes formában, egy egységet alkotva. Alatta helyezkednek el az különvált ideák, melyek még tökéletesek, ám már nem alkotnak egységet. Az ideák aztán tükröződnek az égitestekben, illetve uralják a mozgásukat (ezért is lehetséges az asztrológia). Az égitestek pedig a fizikai világ egységeit mozgatják. Ez a gondolatmenet már ismerős lehet az asztrális mágiából, ám ennél még tovább mentek a reneszánsz gondolkodók, hiszen az elemeket, sőt a szellemek létét is elismerték. Egyrészt, az angyalok és a démonok mellett mindennek megvan a maga uraló szelleme; így az égitesteknek, a csillagjegyeknek, a minket körülvevő világ vízi, égi és földi részeinek, az elemeknek,sőt, magának a világnak (spiritus mundi). Minden természetes és természetfeletti cselekedet ezen szellemeken keresztül történik, melyek egyébként az Isten személyiséget nyert részei. Az anyagi továbbá négy alapvető elemből (föld, víz, tűz, levegő) épül fel, melyek keveredéséből jött létre minden a földön.
Ezek körülbelül a leglényegesebb tudnivalók a világ felépítéséről alkotott elképzeléseikről.

Az anyagiban rejlő okkult erők és „megfelelések”
A természetes mágiának a lényege, hogy a három világ részei között kapcsolatok állnak fent, illetve minden anyagi rendelkezik valamilyen titkos, varázslatos potenciállal, amit aztán a bölcs mágus fel tud használni a maga céljaira. A kapcsolatok és a mágikus potenciálok magyarázata egyaránt az előbb felvázolt világnézetben rejlik. A varázsereje bizonyos dolognak attól függ, hogy hogyan épül fel az elemekből, melyek is dominálnak benne, illetve attól, hogy mely természetfeletti ideák magját hordozzák magukban itt, a földi világunkban. Erre a rendszerre szokás utalni a „megfelelések” szóval, ami alatt általában az elemekhez és bolygókhoz rendelt ideákat és a hozzájuk kapcsolódó különféle anyagi dolgokat értjük. Vagy pedig ennek a fordítottját: egy-egy anyagi megtestesüléshez tartozó elemeket, bolygókat és ideákat.
Mindezen túl, az univerzumunk jellegzetessége még ezen filozófiák szerint, hogy az anyagiban megtestesülő felsőbb erők és elemek kapcsolatban maradnak a fizikai manifesztációjukkal; azok által előhívhatóak és elérhetőek. Így például a rózsaszirom a Vénusz bolygóval áll összeköttetésben és mindkettőben a szerelem ideája található meg, aminek hála a rózsaszirom képes szerelmet hozni a mágiában. Vagy a gyömbér, mely csípősségével a tűz elemhez kapcsolódik, illetve a Mars bolygóhoz, ami miatt a szenvedélyes szerelem hozzávalója lehet. Az egészben a legfontosabb azonban az, hogy ezek a rejtett tulajdonságok „fertőzőek” - vagyis ha egy gazdagság ideáját magában rejtő tárgyat a közelünkben tartunk, akkor az képes lehet a gazdagságot idővel ránk ragasztani, minket is azzá téve.

Miért is tud az ember varázsolni és hogyan?
Az előző leckében már beszéltünk a makrokozmoszról és a mikrokozmoszról, mely szerint az ember az univerzum kisebb léptékű leképződése. Az ember magában egyesíti a három világot (természetfeletti, égi és földi), ezért ismerheti mindegyiküket. A természetes mágiát követők között is fellelhető volt ez a gondolat, többek között ezért (valamint az ember Isten képére való teremtése miatt) látták úgy, hogy minden hatalmának a magja megtalálható az emberi tudatban, így mindennek képes parancsolni is. Ám persze ez a parancsolás nem olyan egyszerű. Egyrészt, tisztában kell lenni hozzá a most taglalt bölcsességekkel, a világ okkult párhuzamaival, másrészt szükséges hozzá az ember képzelőereje, akarata és szenvedélye. Ha az ember elhatározta magát egy adott munkára, akkor a képzelőereje és az az iránti szenvedélye által kapcsolódik az égitestek tudatával, melyeken keresztül pedig a munkák varázserővel telnek meg. És erre alapvetően bárki képes, ha birtokában van a most tárgyalt tudás.
A varázslás lényege pedig, hogy megfelelő időben, a megfelelő hozzávalókat használjuk fel, közben alkalmazva a cél iránti vágyunkat a képzeletünk által. Vagyis, a varázslatok leírásában szereplő tettek mellett a munka alatt a szándékunkat kell minél pontosabban elképzelni magunk előtt és szívvel-lélekkel áhítanunk. Továbbá biztosnak kell lennünk abban is, hogy a munkánk sikeres lesz, hiszen a kétely megakadályozza, hogy hatást tudjunk gyakorolni a világra.

A természetes mágia mai maradványai
Az újboszorkányságban leggyakrabban emlegetett része a természetes mágiának a „megfelelések”. Ugyan ma már igen ritkán részletezik a fentiekben leírt mögöttes világnézetet, ám attól még mindig sok szó esik a „megfelelésekről”, ami mostanra jobbára annyit tesz, hogy milyen varázslatban is érdemes valamit felhasználni. Az eredeti jelentés eltűnésével pedig megjelent az az elképzelés is, hogy a mágia hozzávalóinak megfeleléseit mi magunk válogathatjuk meg, függetlenül mások elgondolásaitól. Manapság sokan azt hangoztatják, hogy bármi is legyen mondjuk egy növény hagyományos varázslatokban való felhasználási módja, ha mi ezt nem érezzük róla igaznak, akkor nem szükséges hinnünk a történelmi forrásoknak. Ennek az elgondolásnak aztán van egy olyan mögöttes jelentése is, hogy a mágia hozzávalói igazán nem is számítanak, csak az, hogy mi van az varázslást végző fejében, ami azért szöges ellentétben áll az utóbbi évezredek mágikus tanaival.
A másik lényeges öröksége a természetes mágiának az emberi képzelőerőnek és akaratnak tulajdonított fontosság. Habár a legutóbbi években már inkább az „energiák” áramoltatása a divat, de a régebbi művekben még nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a varázslatok sikerének egyik alapvető szükséglete a megfelelő koncentrációs és vizualizációs készség. E szerint, a mágikus munkák során a vágyunkat a lehető legpontosabban látnunk kell magunk előtt, és ezt az elképzelést folyamatosan a fejünkben kell tartani, minden mást kizárva belőle. Ezek nélkül ugyanis nincs is értelme varázsolni.



Egy varázslat összeállítása az eddig megismertek szerint
Tudjuk már, milyen szempontok szerint érdemes megállapítanunk, mikor is végezzünk el egy varázslatot. Tudjuk azt is, hogy fontos a megfelelő hozzávalók kiválogatása, melyekről az interneten rengeteg listát lehet lelni. A varázslathoz szükséges mentális állapottal is tisztában vagyunk. Most kombináljuk ezeket egy varázslatban!
Tegyük a következőket:

  • válasszunk egy célt a munkának (ez lehet akár olyasmi is, hogy mélyebben megértjük a misztériumokat, közelebb kerülünk a természethez, stb.)
  • a célunkról állapítsuk meg, hogy mely bolygóhoz illik, és ennek alapján (vagy a holdfázis, napszak, esetleg ezek kombinációja szerint) válasszuk ki a varázslat időpontját
  • keressünk a célunkhoz illő hozzávalókat: egy megfelelő színű gyertyát, egy ugyanolyan színű anyagdarabot és szalagot, egy füstölőt, egy követ/ásványt, és minimum egy növényt
  • a kiválasztott időpontban készüljünk elő a varázslatra: szedjük össze a hozzávalókat, bizonyosodjunk meg róla, hogy nem fognak minket megzavarni, és hagyjunk pár percet arra, hogy lecsendesítsük tudatunkat
  • ha szeretnénk, vessünk ki kört
  • tegyük le magunk elé a hozzávalókat: az anyagdarabra rakjuk rá a növényi részt és az ásványt, a füstölőt helyezzük az anyag mellé, illetve a gyertyát és a szalagot is
  • hunyjuk be a szemünket és jelenítsük meg a lelki szemeink előtt a célunkat és amennyire csak tudjuk, tegyük életszerűvé a képet
  • amikor már biztosan a fejünkben tartjuk a célt, nyissuk ki a szemünket, és gyújtsuk meg a füstölőt és a gyertyát
  • vegyük fel egyesével a növényi részt és a követ, majd többször húzzuk végig a füstölő füstjén, illetve a gyertya lángja fölött, közben pedig pár kimondott szóval állapítsuk meg, hogy a tett milyen célt is hivatott nekünk elhozni
  • a szalaggal kössünk egy kis szütyőt az anyagból, úgy, hogy a növény és kő benne legyen, majd tegyünk ezzel is az előző lépés szerint
  • pár percre újra csukjuk be szemünket elképzelni a célunkat, kezünkben a kis szütyővel
  • nyissuk ki a szemünket, és oltsuk el a gyertyát és a füstölőt (ha vetettünk ki, akkor bontsuk le a kört), majd adjunk magunknak egy kis időt újra átállni a „normál kerékvágásba”, ezt segítendő együnk, igyunk
  • a kis szütyőt pedig ezentúl, a vágyunk eléréséig hordjuk magunknál


A varázslataink lejegyzése
Hasznos szokás, ha az első leckékben emlegetett jegyzetfüzetünkbe az elvégzett varázslatainkat is lejegyezzük. Írjuk le, hogy mikor is történtek, pontosan hogyan, milyen céllal és a munka közben milyen benyomásaink is voltak (féltünk, magabiztosak voltunk, sikeresnek érezzük, vagy sikertelennek, stb.). Később aztán ezt azzal is ki érdemes egészíteni, hogy tényleg bevált-e a varázslatunk, és ha igen, mennyi idő után, illetve pontosan milyen eredménnyel. Ha pedig nem, akkor azt is írjuk le, hiszen a hibáiból tanul az ember.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az elemekkel ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. augusztus 23., szerda

Boszorkányiskola 19. lecke: rituális mágia és a körök




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenkilencedik leckéjén! Ezen alkalommal megtudjuk mi is az a rituális mágia, illetve megismerkedünk a varázskörökkel és megtanuljuk kivetni őket.

Az előző leckék folyamán már többször említésre került, hogy nem létezik egy igaz módszer és elmélet a mágiára vonatkozóan. Az évszázadok folyamán a különböző népek és kultúrák, illetve az írástudó és -tudatlan rétegek mind végeztek mágikus munkákat, melyek között azonban sokszor igen nagy különbségek álltak fent. Európai viszonylatban az egyik legjobban dokumentált történelme a szertartásos, vagy rituális mágiának van, annak köszönhetően, hogy ez a varázslásforma, bonyolultsága miatt, szinte elválaszthatatlan az írásbeliségtől. Már az első századokból maradtak ránk egyiptomi papirusztekercsek, melyek a rituális mágiához hasonló leírásokat tartalmaznak, ám igazán csak a középkor, majd a könyvnyomtatás (és ezzel együtt persze an analfabetizmus csökkenése) az, ami kifejlődését lehetővé tette, majd virágkorát elhozta. Mint ezekből kitűnhet, ez a mágiaforma a kezdetektől az írástudók, a deákok, a papok és szerzetesek (bizony, nem is gondolná az ember, hogy hány unatkozó szerzetes ütötte el idejét mágikus „szórakozással”), de még egyetemi tanárok és tudósok elfoglaltságának is számított. Az ilyen embereket pedig nem minősítették boszorkánynak (habár ettől még az inkvizíció indíthatott pereket ellenük), és ezt a mágiát sem nevezték annak. Vagyis ez hagyományosan nem számított a boszorkányságba, viszont egyes részei mindig le-leszivárogtak az alsóbb néprétegek mágikus tevékenységébe, így a boszorkányságba is. A rituális mágiából kölcsön vett és aztán elsajátított dolgok a wicca megszületésével kibővültek, illetve konkretizálódtak, hiszen Gerald Gardner egyes szertartásait pont ilyen művekből vette át, hogy aztán azok mára az újboszorkányság szerves részét képezzék. Ilyen pl. a kard használata, a pentákulumok, a mágikus tőr, az elemek elgondolásainak egy része, az árnyak könyve (grimoire) írása, de legfőképp a körök használata, amiről ma is szó lesz.

De mi is rituális mágia?
A rituális mágia olyan varázsgyakorlatok összessége, melyekben a mágiát végző komoly és bonyolult szertartások és rituálék által próbál elérni különféle misztikus célokat, vagy életbeli változásokat. Tehát benne a mágia alapvető része az, hogy a megadott módon és körülmények között elvégzünk egy rituálét. A céljai pedig ezeknek a szertartásoknak lehet haszonszerzés, szerelmi sikerek elérése, bosszú, vagy üzleti előremenetel. Ebben semmi különleges nincs is, alapvetően minden mágiafajta ezen célokkal dolgozik. Ami viszont már egyedibb vonásnak számít, hogy itt megjelennek az olyan „magasztos” célok is, mint a jobb memória, a gyorsabb tanulás, a misztikumok megértése, I/isten (mind a keresztény, mind a nem) megértése, szellemi segítők, szolgák és tanítók szerzése, vagy maga a „megvilágosodás”, az istenivé válás. Épp ezért, a munka nem kis része önmegtartóztatást, tiszta életet, megfelelő mennyiségű imádkozást és gyónást, böjtöt és mosakodást is megkívánt a múltban. Mint ebből is kitűnik, a történelmi rituális mágia jó része határozottan keresztényi, majd csak 19-20. században válik el erős vallási felhangjától. A rituálékhoz ezenkívül általában sok hozzávaló és speciális eszköz szükségeltetik, melyeket magukat is bonyolult szertartások mellett szokás beszerezni, elkészíteni. A gyakorlatok magukban foglalják még különféle szellemi lények (démonok, angyalok, elementálok, stb.) megszólítását és megidézését. Sőt, a történelmi rituális mágia lényege alapvetően ez is volt: megidézni egy szellemet (vagy bármi mást), aki majd aztán segít elérni a célunkat. A mai változatai a megidézések mellett nagy hangsúlyt fektetnek az emberi tudatának és spirituális minőségének a megfelelő minőségbe hozására.

A szertartásos mágia maga sem egy egységes hagyomány. Az évszázadok folyamán rengeteg fajta képen értelmezték és magyarázták. Több „alfaja” is létezik (pl. enochi, thelema, göetia, stb.), ami pedig ennél is fontosabb, hogy mindenféle misztikus hagyományból merít, amit csak a gyakorlói ismernek és be tudnak építeni a munkájukba, legyen szó zsidó kabbaláról, keleti tanokról, vagy ősi egyiptomi istenekről. Sőt, a középkorban és reneszánsz alatt, az akkori emberek nem is ismerték a rituális mágia kategóriáját. Ezt csak később, a mágia történetet tanulmányozó tudósok és történészek kezdték el használni, megkülönböztetés képen más mágiafajtáktól. Mára viszont egy külön kategória, amiről könyveket lehet olvasni, ki lehet magunkban is próbálni a szertartásait, illetve ezzel foglalkozó csoportok is léteznek. 

Akinek megtetszett a rituális mágia, az tovább olvashat róla:
Alaister Crowley írásai (modern)
John Micheal Greer: Circles of Power: Ritual Magic in the Western Tradition
Láng Benedek: Mágia a középkorban (történelmi, és egyéb középkori mágiaformákat is tárgyal, csak ajánlani tudom!)

Ez a téma tehát nem kapcsolódik közvetlenül a boszorkánysághoz, viszont ha meg akarjuk érteni az újboszorkányság már fentebb is említett pár jellegzetesebb részét, akkor muszáj említést tennünk róla. Viszont ennél mélyebben még az elején nem igazán érdemes belemenni, így most inkább át is térünk a mágikus körökre.

A rituális mágiában, boszorkányi szempontból talán legérdekesebb a mágikus körök témája. Történelmileg, a körök csak a reneszánsz alatt terjedtek el a tanult mágián belül, ahonnan aztán átkerültek a népi mágikus gyakorlatokba, és így majd a boszorkányságba is, de igazi elterjedésük benne csak a mai újboszorkánysággal ment végbe.
Történelmileg, a kört egyszerűsége és nagyszerűsége miatt lett olyan fontos a mágiában. Ahogy Agrippa írja róla, „nincs se eleje, se vége”, a tökéletesség és egység leképződése, és épp ezért tartotta kiválóan alkalmasnak arra, hogy a mágust védelmezze, míg az különféle szellemeket és démonokat idéz. Viszont a kör a tanult mágiában soha nem állt magában, és védelmi funkciója mellett más jelentőséggel is rendelkezett. Rajzolhattak bele hatágú csillagokat, négyzeteket, szellemek, angyalok, planéták urainak a neveit, különféle asztrológiai szimbólumokat, kereszteket, stb. Továbbá ezek valós, a padlóra, vagy a földbe rajzolt köröket jelentettek, amiket még sokszor gyertyákkal is megerősíthettek. A kör és minden további kiegészítő része arra szolgált, hogy az ember a makrokozmoszt, a világegyetemet szimbolikusan leképezze a körön belülre, hogy aztán annak közepén egyszerre lehessen a makrokozmosz és a mikrokozmosz ura.


Mi is a makrokozmosz és a mikrokozmosz?
A mágikus gondolkodásban a makrokozmosz maga a világ, az ő teljes egységében és nagyságában. A mikrokozmosz pedig maga az ember, aki elvileg a makrokozmosz tökéletes leképződése; ugyanaz, csak kicsiben. A kettő között pedig szoros kapcsolat áll fenn, amit a mágus, a megfelelő körülmények között ki tud használni a saját céljainak elérésében.


A körök feliratai függtek attól, hogy milyen munkákat akarunk bennük végezni, illetve, hogy pontosan mikor is akarjuk azt végezni, hiszen a megfelelő nap, óra és asztrológiai jegy uralkodó szellemeinek a neve is bele kellett, hogy kerüljön. Ezzel is erősítve a kozmosz leképzésének gondolatát, illetve az isteni nevek használatát hatalmat, és mások (de főként a név gazdája) feletti befolyást kölcsönzőnek gondolták. Sőt, az Isten titkos neveinek és az angyalok nevének már a feliratát is védelmező hatásúnak tartották. Ahogy a Salamon kulcsaiban is áll egy rituálé szövegében, a körhöz tartozó szellemek megidézésénél:
„Ezek a szimbólumai és nevei a Teremtőnek, melyek terrort és félelmet tudnak ébreszteni bennetek. Hát engedelmeskedjetek nekem, ezen szent nevek hatalma és a titkok titkának misztikus szimbólumai által!”
Összességében a kör, a földbe karcolva, vagy a padlóra rajzolva, a helyet teremtette meg a varázsló számára, ahol a természetes és a természetfeletti közötti kommunikáció létrejöhetett, továbbá ehhez hatalmat és jogosultságot adott a benne található szimbólumokkal és nevekkel, illetve ezek és töretlen egész volta pedig védelmet is nyújtott a benne álló(k)nak. Ezt aztán a gyakorlatban aztán a gyakorlatban szellemek megidézésére, kincskeresésére, jóslásra és különféle mágikus célok elérésére alkalmazták.

A mai, újboszorkány mágikus kör
A történelmi boszorkányságban a körök használata nagyjából megegyezett a fentiekkel. A wiccában, majd annak a beavatást nem igénylő, általánosan neowiccának nevezett változatával a körök azonban még nagyobb fontosságra tettek szert. Egyrészt, ezek lettek minden rituálé (legyen szó egyszerű varázslatról, vagy csupán vallási célokat ellátó szertartásról) kötelező elemei. Ma sokak szerint még a legkisebb munkákhoz is köröket kell kivetni, ami persze óriási túlzás. Viszont a körök mindennapossá válásával együtt a kivetésük is leegyszerűsödött. Ma már nagyon ritkán jelenítik meg őket fizikailag, a legtöbbször csak „erővel” rajzolják meg a varázspálcájuk, vagy athaméjuk segítségével a boszorkányok (ha nem csak egyszerűen „odavizualizálják”). Eltűntek belőle a különböző szimbólumok és a szellemek nevei. Továbbá a kört sokan nem is körnek, hanem egy gömbnek látják, mely egy egyedi kis buborék, ahol a természetfeletti és a mi világunk találkozik, vagy ez erőnket megtartani képes lufi, esetleg védelmet biztosító burok. Vagy mindhárom egyszerre.


A kör kivetése
A kör kivetése (ahol a kivetés szó alapvetően annyit jelent, hogy létrehozzuk a mágikus kört) többféle módon is megtörténhet. Nincs erre se egy biztos módszer, épp ezért érdemes mindenkinek kikísérleteznie a sajátját. Feltéve persze, hogy akar-e valaki köröket kivetni, hiszen ez csak egy opcionális módszer, mely valakinek vagy tetszik, vagy sem. A következőkben egy hosszabb leírását adom meg a kivetésnek, melyből aztán mindenki szabadon elvehet, vagy hozzátehet.

  1.  Megtisztítás. Ez magában foglalhatja mind saját magunk, mind a kör területének megtisztítását, fizikailag és spirituálisan egyaránt. Megtehető ez egy seprűvel, füstölőkkel, vagy sóval, esetleg sós vízzel. Egyszerűen a megtisztítás gondolatát az eszünkben tartva, a kör leendő közepétől kiindulva, az óramutató járásával ellentétes irányban járjuk körbe a területet.
  2. Ráhangolódás. Mielőtt belekezdenénk a munkába, egy kicsit üljünk le relaxálni, tudatosítani magunkban, hogy miért és hogyan is szeretnénk elvégezni a munkát, illetve elengedni a hétköznapokat és belépni a rituálékhoz szükséges tudatállapotba.
  3.  A kör fizikai kijelölése. A körünk nagyságra mindig akkora legyen, hogy nyugodtan elférjünk benne, habár ha szeretnénk és van lehetőségünk rá, akkor nagyobbal is dolgozhatunk. A szélét kijelölhetjük körbeszórt sóval (ez kimondottan védelmező célra alkalmazott, viszont ha a természetben dolgozunk, akkor ezt inkább ne használjuk, hogy az élővilág ne sérüljön), növényi anyagokkal, kövekkel, kötéllel, krétával, gyertyákkal (aminél pedig a tűzvédelemre mindig ügyelni kell!!!). Másik opció, hogy csak a négy égtájnál helyezzünk el valamilyen jelölőeszközt, ami pedig megint csak az előbbi felsorolásból bármi lehet.
  4. Kör kivetése. Az egyik módszer rá, hogy szimbolikusan a 4+1 elem által tesszük ezt meg: először végigmegyünk a kör határán a négy elem szimbólumaival – végighintve vizet, sót (vagy homokot, növényi részeket, mint a föld elem szimbólumai), körbeviszünk egy gyertyát (tűz) és egy füstölőt (levegő), majd végül az athaméval (vagy varázspálcával, de a kezünk is megteszi) is megjárjuk ugyanazt az utat (lélek). Közben végig arra koncentrálunk, hogy most kivetjük a mágikus körünket, ami így spirituális erővel is megtelik, ezt pedig képzeljük is el annyira pontosan, amennyire csak tudjuk. Az óramutató járásával megegyezően mozogjunk.
  5. Égtájak megidézése. Álljunk oda mindegyik égtáj irányában a kör széléhez, és néhány szóval hívjuk meg a körünkbe annak a szellemeit (pl.: „Téged hívlak, napfényt hozó Kelet, arany hajnalok hona, látogass el most körömbe!”). Ezt tehetjük úgy is, hogy az égtájhoz rendelt elemek szellemeit is megszólítjuk (pl: Téged szólítalak, Észak, sötétség és misztériumok hona, és titeket, föld elemnek szellemei, lépjetek most körömbe!”). Az is lehetséges, hogy a négy égtáj mellett meghívjuk a fent és a lent irányok őrzőit is, mely a kör, mint gömb gondolatát erősíti tovább.
  6. Istenek, istennők, egyéb, a munkához szükséges szellemek megidézése. Ezt általában a körben elhelyezett oltár előtt szokás végezni, de egyszerűen a kör közepén is megtehetjük.
  7. A munka. Vagyis végezzük el a rituálénkat, varázslatunkat.
  8. Az istenektől, szellemektől való elbúcsúzás.
  9.  Az égtájaktól való elbúcsúzás. Újból odaállunk a kör széléhez minden égtájnál, megköszönjük a jelenlétüket és elbúcsúzunk tőlük.
  10. A kör lebontása. A szélét járjuk újra körbe a pálcánkkal, vagy athaménkkal (vagy a kezünkkel), miközben azt tártjuk a fejünkben, hogy a körünket lebontjuk a mozdulataink által. Ezt lássuk is lelki szemeink előtt. Az óramutató járásával ellentétesen mozogjunk.
  11. Eltakarítás, evés-ivás.

Mindenkinek magának kell kikísérletezni, hogy egyáltalán szükségét érzi-e a köröknek, és ha igen, akkor milyen formában is szereti kivetni őket. Ám erről a döntés meghozatalához ki kell őket próbálni. Én mindenképpen ajánlanám, hogy legalább három alkalommal (köztük pár nap kihagyással) végezzük el a körök kivetését, nem mint varázslat, vagy rituálé részeként, hanem csak gyakorlás képen. Vessük ki, majd üljünk le benne és csendesítsük le a tudatunkat egy kicsit. Figyeljük meg, milyen érzés benne lenni, másnak tűnik-e valami, mint ahogy megszoktuk, illetve mi az, ami ugyanaz maradt. Jegyezzük le élményeinket, és a harmadik alkalom után hasonlítsuk össze tapasztalatainkat. 


~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a természetes mágiával (mágia naturalis), a megfelelésekkel és az elemekkel ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...