2017. október 30., hétfő

Boszorkányiskola 32. lecke: Samhain



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminckettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük Samhain ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.
~ ~ ~

Samhain (szóvin; november 1.), november elseje, a holtak és a tél kezdetének a neopogány ünnepe. Az újboszorkányok közül sokan ezt tartják az év legvarázslatosabb idejének, sőt, magának a „boszorkányújévnek”. A természetben pedig a Nap egyre gyengébb, az éjszakák, pedig minden nappal érezhetően hosszabbak lesznek. A sárga levelek legnagyobb része már lehullott a fákról, s aromás illatuk körülvesz minket. Az év sötét időszaka végleg megérkezett.

A szabbat: Samhain
Samhain egy az ír-kelta eredetű, „nagyobb” szabbatok közül, az évkerék nyugati részén helyezkedik el. Ez az utolsó az aratási ünnepek (Lughnasadh, Mabon, Samhain) sorában, és az aratás végeztéről emlékezik meg. Elvileg ilyenkor ölték le azon állatokat, melyeket nem akartak a tél során eltartani. Ennek persze gyakorlati okai voltak, hiszen a télre elrakott élelem általában nem bizonyult elégnek az egész csordának, így annak a számát le kellett csökkenteni, hogy a megmaradt állatok egészségesen tudják átvészelni a telet. Így ez a „véres aratás” időszaka, illetve a sötétség végleges megérkezéséé, amivel együtt pedig a holtak is eljönnek hozzánk. Ilyenkor a neopogány mítoszok szerint „a holtak és az élők világát elválasztó fátyol elvékonyodik”, illetve a tündérek és más természetfeletti lények is szabadon járják a világot. Ennek pedig a legaktívabb időszaka november előestéje, amikor is a rituálék és szertartások nagy részét tartani szokták. Hagyományosan épp ezért is ez a holtakra és az ősökre való megemlékezésnek az ideje. A wicca gondolkodástól átkölcsönözve, sokan ezt tartják a „boszorkányok újévének”, mivel egy (egyébként semmivel sem bizonyítható) elképzelés szerint a keltáknak is ez volt az újév. Az időpont liminalitásának köszönhető még, hogy rengeteg jóslási praktika kötődik hozzá, legyen szó a jövendőbelink kilétének megtudásáról, vagy a halálunk időpontjáról.
A Samhain kifejezést pedig általában a nyár végeként szokás fordítani.

A megünnepléséről
Samhain eredeti, ír-kelta ünneplési módjairól nagyon keveset tudunk. Azt több forrás is állítja, hogy ekkor nagy összejövetelek voltak, lakomákkal és ünneplésekkel, de mást nem igazán említenek; sem holtak szellemeit, sem jóslásokat, sem újévet. A ma hozzá kapcsolt szokások csak az utóbbi pár száz évből ismertek, ami azt jelenti, hogy nem lehet biztosan kelta eredetűnek mondani őket. Így például a napot megelőző éjszakán való ünneplés, sem nem kimondottan kelta szokás volt, hanem egész Európára kiterjedt. Míg azt valószínűsíthetjük, hogy tényleg tündérek és más lények járta éjszaka lehetett, de a holtak szellemei úgy látszik csak keresztény hatásra kerültek bele a szokásokba. Mindezzel pedig tisztában kell lennünk, ha a mai Samhaint vizsgáljuk.
Az ünnep előestéjén hagyományosan gyertyákat gyújtanak az emberek, hiszen ilyenkor azt tartják, hogy a holtak visszalátogatnak hozzánk. Az ablakokba éjszakára kitett gyertya az ő útjukat hivatott megvilágítani. Egyes helyeken tábortüzeket gyújtottak, melyeket egész éjszaka égni hagytak. A tüzek köré köveket helyeztek, és akinek a köve másnapra valami elváltozás mutatott, az tudhatta, hogy nem vér rá fényes jövő a következő évben. De Samhain éjszakájához sok más jóslási technika is kötődött, amelyek közül a legegyszerűbb szerint egy almát úgy kell meghámozni, hogy a héja egy csíkban maradjon. Ezt aztán a hátunk mögé kell dobni, és kiolvashatjuk belőle (megfelelő fantáziával) a jövendőbelink kezdőbetűjének a nevét. Az ekkori töklámpás égetés mindenkinek ismerős lehet, és ugyan egy határozottan modern találmányról van benne szó, aminek több köze van az emberek szórakoztatásához, mint vallási életéhez, ám a mai ünneplések szerves részét képezi. Az ír területeken ez a családi összejövetelek, a halottakról való közös megemlékezés és az együtt mulatozás idejének számított. Volt, ahol az kintről az ajtókba, vagy ablakokba kenyeret, vagy más élelmet raktak, hol a holtaknak ajándékként, hol az ártó szellemeknek engesztelésül.
Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.
Magának Samhain napjának a hagyományai bizonyára mindenkinek ismerősek lesznek: sírok látogatása, azok megtisztítása, virágokkal feldíszítésük és rajtuk gyertyák, mécsesek gyújtása, áldozatok bemutatása.
Európa több országában is szokás volt halottak napján (nov. 2.) süteményeket sütni, melyeket aztán vagy vendégeknek, vagy gyerekeknek, vagy pedig a szegényeknek osztottak szét. Ezen édességek receptje faluról falura változott: egyes német források fekete színű tésztáról beszélnek, míg az angol részeken főként zabbal, vagy szárított gyümölcsökkel készült ételről van szó. De a léleksüteményeket általában nem csak egyszerűen szétosztották: a gyerekek és a koldusok házról házra jártak, kis mondókákkal, vagy imákkal és énekekkel a holtak érdekében, melyekért aztán majd megkapták a finomságot. Talán már ebből is többen kikövetkeztethették, hogy a modern "trick or treating" szokását is egyes teóriák erre a hagyományra vezetik vissza. Ám a léleksüteményeknek még jóval nagyobb jelentősége volt, mint a mai gyerekszórakoztató-édességszerző mulatságnak. A holtak érdekében elhangzó imák, énekek, zsoltárok a lelkek halál utáni jó sorsát voltak hivatottak biztosítani. Ezenkívül, az édesség a házba véletlenül betoppanó személynek való ajándékozása arra utalhat, hogy valaha kimondottan azt gondolták, hogy a holtakat magukat etetik így, vagy az őket éppen megszemélyesítő egyéneket. Egy valamivel keresztényebb hit szerint pedig, minden elfogyasztott léleksütemény után egy lélek szabadulást nyer a purgatóriumból. Így már nem is hangzik olyan furcsán az egyik tipikus angol léleksütemény kéregető mondóka legismertebb sora: "A Soul, a Soul, for a Soul Cake" ("Egy lélek, egy lélek, egy léleksüteményért")

Szimbólumai
Töklámpás: A jack-o'-lantern kifejezést manapság az angol ajkú emberek a halloween-i töklámpások elnevezéseként használják. Ám, az 1840-es évek előtt, a jack-o'-lantern egészen mást jelentett: a lidércfényt (ignis fatuus). Ezt, a ma mocsári gázok belobbanásával magyarázott jelenséget, valaha nagy félelem lengte körül. Többek között azt gondolták róluk, hogy halott lelkek fényei, melyek a földön bolyonganak, és félrevezetik az éjszaka sötétjében utazókat. A jack-o'-lantern származásáról ismert mese is eredetileg a lidércfények létesését volt hivatott magyarázni. Magának a mesének az ír verzióját (ugyanis, nagyon hasonló történetek ismertek világszerte, kisebb-nagyobb eltérésekkel) William Carleton jegyezte le elsőként a 19. században, és Három kívánság címmel publikálta. A mese egy Billy Duffy nevű kovácsról szól, aki gyors gondolkodású volt, csak annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, és alapvetően nem tartozott a faluja kedvesebb tagjai közé. Egy hozzá hasonló természetű nőt is vett feleségül, Judy-t. Egy nap egy álruhás szent ember látogatott el hozzá, és Billy megengedte neki, hogy a kovácsműhelye tüzei mellett megmelegedjen. Ezért a jó tettéért a szent megmondta neki, hogy teljesíti három kívánságát. Billy azt kívánta, hogy ha valaki kézbe veszi a kalapácsát, addig ne tudja letenni, míg ő azt nem mondja; hogy bárki, aki a székébe leül, ott is maradjon, míg ő másként nem akarja, valamint azt, hogy csak ő, saját maga, tudja kinyitni a tárcáját. A szent teljesítette is a kívánságokat, Billy pedig nagyon jókat mulatott általuk, a szomszédjai kárára. Nemsokára senki nem is mert a közelébe menni, és Billy igen unatkozott, olyannyira, hogy unalmában még a lelkét is eladta az ördögnek. Az ördög háromszor jött el Billy lelkéért, de az, a kívánságainak hála, mindig valahogy túljárt az ördög eszén, és jól móresre tanította. Végezetül Billy meghalt, ám a mennybe nem mehetett - természetesen - de az ördög a pokol ajtaját is szorosan bezárja előtte, csak a kapu rácsain át nyúlt ki felé, elkapta Billy orrát, és izzó szenet dugott fel rajta, hogy az világítsa meg az útját bolyongásai során. Azóta is fel-feltűnik izzó parazsának a fénye sötét éjszakákon, elhagyatott helyeken. Ezt a mesét aztán az idők folyamán többször átalakították, majd a töklámpások megjelenésével, rájuk igazították. A jack-o'-lantern kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Ezen tökök a 19. századi falusi gyerekek által bevetett csínytevések szerves részei voltak, amikor is a termés belsejét kivették, belé rémisztő arcokat faragtak, majd ezzel ijesztgették naplemente után a gyerekek gyengébb idegzetű társaikat, és szomszédjaikat. Egy folklorista szerint, ezen szokás az angol Guy Fawkes napi (november 5.) tarlórépába (Brassica rapa subsp. rapa) rakott gyertyák hagyományából származott. A töklámpás képét nemsokára a városiak is felkarolták, és a halloween-i mulatságokkal kapcsolták össze. Ennek az asszociációnak a kialakulására több ok is létezik, de mind olyan, amire józan ésszel is rájön az ember. Egyrészt, mert a tökök ősszel vannak szezonban, és mert az így az ősz és az aratás szimbólumai, valamint rémisztgetési eszközként tökéletesen illettek a Halloween-t övező kísérteties hangulatba.
Koponyák, csontok, sírok: a halált és a holtakat jelképezi.

Ezen nap egyéb ünnepei
Ezen napot, mint ünnepet csak Európában, illetve a keresztény területeken ismerik. Míg a megünneplés módja mutat jó pár hasonlóságot (holtak tisztelete, visszatérésük e világra, gyertyagyújtás, stb.), addig minden nép a maga arcára formálta ezt. Ilyen a nálunk is ünnepelt mindenszentek (nov. 1.) és halottak napja (nov. 2.), az amerikai-angol Halloween, vagy a mexikói Día de los Muertos. Fontos tudni róluk, hogy habár közel egy időben tartják őket, ám nem pont ugyanarról a fesztiválról van szó, ahogy a hanuka és a karácsony sem ugyanaz. Hogy ezt pontosabban érzékeljük, csak két ünnepet nézzünk meg közelebbről:
Nos Calan Gaeaf, avagy tél estéje, a wales-i elnevezése október 31-e éjszakájának. Mint oly sok máshol is, Wales-ben is úgy tartották, hogy ilyenkor feltárultak a sírok, és a holtak újra a földet járták. De itt nem csak tőlük kellett tartani, hanem mindenféle más természetfeletti lény is ilyenkor kóborolt az éjszakában, pl. Hwch Ddu Gwta (a kurta farkú koca), aki elvileg még a legerősebb embert is képes volt megrémíteni. Szokásokat tekintve, az egyik legjelentősebb mozzanat ilyenkor a közösségi tüzek gyújtása volt. A fiatalok összegyűltek, és mindenféle könnyen és nagy mennyiségben hozzáférhető dologból (szalma, hanga, rekettye, páfrány, stb.) nagy máglyákat raktak, amik körül aztán táncoltak és nagy zajt csaptak. A tűzön, miután kicsit leégett, burgonyát és almát is sütöttek, míg a belerakott csonthéjasok égésének milyenségéből jósolni próbáltak (ha fényesen égett, az jó előjel volt, ha viszont nem, akkor halál vált a tűzbe rakóra). Aztán majd a tűz leégése után mindenki gyorsan hazasietett, félve attól, hogy útközben szellemekkel, vagy kísértetekkel találkoznak. Szintén a falvak ifjai ajtóról ajtóra járva mindenkihez bekopogtak, és egy kis versecske elmondása fejében ajándékokat (gyümölcsöket, diót, mogyorót) követeltek. Mindenféle jóslás is kötődött ehhez az éjszakához. A templom kulcslyukán belesve meg lehetett látni, hogy ki hal meg jövőre. A tűzbe dobott csonthéjasokhoz hasonlóan, akár a borostyánlevelek égéséből is ómeneket tudtak kiolvasni. Ha sikerült úgy megpucolni egy almát, hogy a héja egy csíkban jöjjön le, akkor abból meg lehetett próbálni kiolvasni a jövendőbelink nevének kezdőbetűit. Ezek a jóslások pedig sokszor a nagy család, vagy a kisebb közösség együtt eltöltött estéjének a mulatságai voltak.
A Día de los Muertos, avagy halottak napja, az egyedi mexikói elnevezése ennek az ünnepnek, vagy mindenszenteknek. Az időpontja, hasonlóan az európai halottak napjához november elseje és másodika között változik, ám vannak olyan részei is az országnak, ahol három halottak napját is ismernek: nov. 1. az angelitos-ok (halott gyermekek) napja, nov. 2. a természetes halált haltaké, nov. 3. pedig az erőszakos halálban elhunytaké. Az ünnep hagyománya a ma mexikóiaknak számító emberek keresztény hitre való áttérésével terjedt el, spanyol közvetítéssel, viszont az őslakosok a saját halottakhoz kötődő szokásaikat is beleszőttek az ekkori ünnepségekbe. A fő képzet ezen nappal kapcsolatban (hasonlóan Európához), hogy a holtak ilyenkor hazalátogatnak. Ezért a mexikóiak ezen a napon, vagy előtte nem sokkal megtisztítják és feldíszítik a szeretteik sírjait, hogy azok hazaérve lássák, készültek az érkezésükre. A sírokat gyertyákkal, virágokkal (a legkedveltebb erre a nagy büdöske, Tagetes erecta, melyet flor de muerto, az a halál virágának is hívnak, és a használatát még az azték időkre is vissza szokás vezetni), esetleg a halott kedvenc dolgaival, ételeivel. Éjszaka egész estés virrasztásokat is tarthatnak. Ezenkívül vagy odahaza, vagy a templomban, esetleg a temető közelében ofrenda nevű ideiglenes oltárokat szokás állítani a megboldogultnak, rajta a fényképével, személyes tárgyaival, virágokkal, ételekkel, italokkal, gyertyákkal és füstölőkkel. Ezek az oltárok aztán a holtakkal való kommunikáció fő színterei lesznek. A külföldieknek talán legjobban feltűnő része az ünnepnek a halál és a holtak calavera (csontváz) formájában való megjelenítése, és a hasonló öltözékekben való alakoskodás. De a calavera jelenthet még egy tipikus, ilyenkor mind az élőknek, min az eltávozottaknak felajánlott koponya formájú édességet is. Amit viszont fontos megjegyezni, hogy az ünnepnek nem létezik egy, Mexikó minden területén alkalmazott formája, sőt, régi időkre visszanyúló hagyományai ellenére, egyes helyeken majd csak a 20. századi katolikus térítés nyomán kezdték el megtartani.

Megfelelései
Egyéb nevei: All Hallow's Eve, Allantide, almafesztivál, aratási otthon, árnyünnep, El Dai del Muerte, Geimredh, gyertya éj, halálünnep, Halloween, Hallowmas, halottak napja (Feile na Marbh), harmadik aratóünnep, Hollantide, Kala Gounv (november eleje), Ken, Martinmas, minden lelkek napja, mindenszentek napja, Nos Calan Galaf (a tél első napja), Oidhche Shamhna, ősök éje, Pomonia, Saman, Samain, Samhuinn, Samonios, Sauin, szellemek éjszakája
Füstölők: benzoé, fehér üröm, fekete üröm, fenyő, mirha, pacsuli, szantálfa, szerecsendió, zsálya
Eszközök: seprű, üst, tarot, obszidián gömb, pendulum, rúnák, oghamok, Oujia táblák, varázstükör, fekete üst vagy fekete tintával vagy vízzel töltött fazék
Kövek: fekete obszidián, ónix, füstös kvarc, pirit, borostyán, hematit, minden fekete kő, tiszta kvarc, márvány, homokkő, gyémánt, rubin, szén, gránit, tigrisszem, szodalit
Fémek: arany, vas, acél, sárgaréz
Szimbólumok, dekorációk: alma, őszi virágok, makk, denevér, fekete macska, csontok, kukoricaszár, színes levelek, holló, halál/haldoklás, jóslás és a hozzá kapcsolódó eszközök, szellemek, lopótök, kukorica, töklámpás, dió, tölgylevelek, gránátalma, tökök, madárijesztő, kasza, fogyó hold, madártoll
Színek: fekete, narancs, piros, fehér, ezüst, arany
Ételek: alma, tökmag, mogyoró, forralt bor, almabor, kukorica, marhahús, kenyér, herbatea, tök, fehérrépa, mandula, tőzegáfonya, piték, burgonyapüré, sültburgonya, sertéshús
Istenségek: Anubis, Arianrhod, Asztarté, Baba Yaga Beansidhe, Belili, Bran, Caillaech Beara, Cernunnos, Cerridwen, a Banya, Sötét Úr/Úrnő, Deméter, Hathor, Hel, Inanna, Istár, Ízisz, Káli, Koré, Lakshmi, Lilit, a Mórrigan, Nepthys, Ódin, Ozirisz, Oya, Perszephoné, Pomona, Rhiannon, Tlazotetl, Hekaté, Herne, Hádész, Dagda, holtak istenei/istennői
Növények: mandula, alma, babérlevél, körömvirág, fahéj, fokhagyma, gyömbér, mogyoró, bürök, mandragóra gyökér, fekete üröm, csalán, golgotavirág, fenyőtű, tök és tökmag, rozmaring, ruta, zsálya, napraforgó szirom és mag, tárkony, vad ginszeng, fehér üröm, éger, dió, ökörfarkkóró, nadragulya, gránátalma, kukorica, krétai szurokfű
Állatok: szarvas, macska, denevér, bagoly, sakál, elefánt, kos, skorpió, kócsag, holló, vörösbegy, az alvilág kutyái, kígyó
Használható: szexuális mágia, rossz szokások elhagyása, elűzés, tündérmágia, mindenféle jóslás, gyertyamágia, asztráltest kivetítés, előző életek, sötét hold misztériumok, tükörrel végzett varázslatok, védelem, belső munka, kiengesztelés, akadályok leküzdése, inspiráció, átmeneti munkák vagy egy munka betetőződése, kimutatni a változásokat, kreatív képzeletek, kapcsolatot létesíteni a holtakkal és tiszteletük, szerelem-, férj- és haláljóslás, transzformáció, az élet leckéi, teherbe esés


A Samhain éjszakájához illő rituálét a 30. lecke végén lehet fellelni, melyben megemlékezünk a holtjainkra.

Ír parshell készítése 
Ki kell mindenkit ábrándítsak (vagy meg kell mindenkit nyugtassak?), most nem egy ír samhaini ételspecialitás receptje következik. A parshell egy, hagyományosan október 31-én készített amulett, amit védelmezőként az ajtók fölé raktak ilyenkor. Elkészítésük nagyon egyszerű: kell hozzájuk két, egyenlő nagyságú, egyenes ág és valamennyi kötözésre alkalmas szalma (de raffia is megteszi). A két ágból formáljunk egy egyenlő szárú keresztet, majd a szalmaszállal középről kezdjük körbetekerni, úgy, hogy egyszer a bot fölött visszük át, másodszor pedig a következő bot alatt. Ezt addig ismételjük, amíg már a kereszt karjainak úgy kb. a felét betakartuk vele (ehhez akár több szálat is fel lehet használni). Kössük el a szalmát, majd a bejárati ajtó felé helyezzük a kész parshellt. Ezt egy évig hagyjuk ott tenni a dolgát, amikor is a következő október 31-én készítsünk belőle újat.

~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a füstölők és füstölgők használatát ismerjük meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. október 29., vasárnap

Boszorkányiskola 31. lecke: csontok, holtak és nekromancia


Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harmincegyedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk az újboszorkányság holtak maradványival és szellemeivel kapcsolatos mágikus hagyományokkal. 

~ ~ ~


A mágikus gyakorlatok a kezdetektől alkalmaztak halott állatoktól, vagy emberektől származó hozzávalókat. Illetve segítségül hívták a különböző szellemeket, tudásért, segítségért, vagy mások megrontásáért. Most ezen szokásokba pillantunk bele egy kicsit.

A mágia halotti hozzávalói
A boszorkányokat már az ókor óta gyanúsítják azzal, hogy varázspraktikáikban emberi holttestek részeit használják fel. A boszorkányperekben több helyen is szerepel, hogy miként alkalmazták halott csecsemők, vagy akasztott emberek zsírját repülőkenőcs készítésére, vagy éppen különféle rontásokhoz. Ám ha jobban megnézzük a népi mágia világát, azt lehet felfedezni, hogy a hullák testrészei szerves részei voltak a materia magicának, és felhasználásuk koránt sem korlátozódott a boszorkánynak tartott személyekre. Csak, hogy pár példát említsek a Kárpát-medencéből:
- A halva született gyereket a ház alapjába tették, hogy megvédjen a villámcsapástól.
- A kivégzett ember vérének megivásáról azt mondták, hogy epilepsziát gyógyít.
- A kereszteletlen gyerek szívébe állított gyertya elalszik ott, ahol kincs van a földben.
- A kereskedők és kocsmárosok a kereszteletlen gyerek nyelvét ásták a küszöb alá.
- Az akasztott ember gyűrűsujját a kocsmárosok a cégérre kötötték, hogy több vendégük legyen.
- Az akasztott férfiember nemi szervét a kocsmárosok pedig a hordó alá, vagy bele rakták, hogy sok vendégük legyen.
- "Halottfakadékkal" illetve ilyen fakadékos vattával az eladásra szánt kalácsot kenték meg, hogy elfogyjon mind.
- Aki egy halott gyűrűsujját borban megitta, az akármilyen részeges is volt, többet nem fog ivott.
- A halott egész kisujját eltették három évre az ágy sarkába, ami után elővették, és "rossz nehézség" ellen használták.
- Vakság gyógyítására egy kisgyerek kéz- és lábfejét főzték meg paprikásnak és fogyasztották el.

Temetői föld
A temetőből, sírokról származó földnek is varázsereje van. Nagy kedveltséget örvend a használata az észak-amerikai népi mágikus hagyományokban, melyekben védelmezhet, szerelmet hozhat, vagy természetesen ronthat. A svéd varázshasználók egy része szintén alapvető hozzávalónak tartotta a munkájához, legyen szó gyógyításról, vagy más, kevésbé üdvös dolgokról.
A föld beszerzésnek metódusa gyakorlóról gyakorlóra változik. Általában mindenki fontosnak tartja, hogy előtte, utána és közben is extra védelemben legyen részünk. Ezt megtisztító praktikákkal, amulettekkel és talizmánokkal, valamint megfelelő viselkedéssel próbálják garantálni. Így tehát, a megtisztulás után és a megfelelő védelemmel ellátva kell elmennünk a temetőhöz. Ott, belépéskor is szokás bemutatni egy áldozatot általában a hely „őreinek”, vagy a holtak világának bejáratát felügyelő szellemi lényeknek. Ezután a sír tulajdonosának is áldozatot, vagy felajánlást mutatunk be, illetve elmondjuk mire és miért szeretnénk a nyugalmát megzavarni, a sírjának földjét és így az ő asszisztenciáját kérni. Az egészet a lehető legnagyobb tisztelttel végezzük. Végül távozzunk a temetőből, hazafelé útközben pedig ne nézzünk hátra, majd újból tisztítsuk meg magunkat, mielőtt belépnénk az otthonunkba. A földet is illendően kezeljük és tároljuk, ügyelve arra, hogy mással ne nagyon érintkezzen, vagy keveredjen.
Felhasználásnak pár módja:
- Az afrikai-amerikaiak vérrel, növényi részekkel és más érdekes hozzávalókkal összekeverve amulettekben, bűbájok során és ártó varázslatok ellen, illetve gyógyításra használták a temetői földet.
- Gonosz varázslatok kivédése érdekében a földdel be kell dörzsölni a végtagokat, vagy nyakban hordani, esetleg darabjait eltemetni a ház körül.
- Őrültséget hozó bűbájos zacskók gyakran tartalmazták, az áldozat hajával együtt.
- Eskütételek esetén egy különleges italt készítettek temetői földből, emberi vérből és rumból. Az ital elfogyasztása megtörhetetlen kapcsot létesített az ősök és az eskütevő között.
- Miután bedörzsölted vele a kezed, rázz kezet azzal a személlyel, akit el szeretnél varázsolni.
- Ételbe szórva komoly betegséget hoz.
- Kutyaharapásra kötve meggyógyítja azt, és elrothassza az állat minden fogát.
- Szórd szét a legerősebb felmenőd sírjáról származó földet az ajtód köré, vagy hordd a cipődben sóval és piros borssal keverve, hogy távol tartsd a rontásokat.
- Az ellenséged háza körül szétszórva lelassítja majd őt, lassan elfogyasztja, míg el nem költözik onnan.
- A csecsemők sírjáról származó földről azt tartották, hogy kivételesen nagy erőkkel bír, és még akár ölni is képes.
- Egy szerelmi varázslatban a földet ecettel, esővízzel és kilenc vasszöggel keverték össze. Ezt a mixtúrát egy fazékban felfőzték, majd kilenc napig állni hagyták. Aztán még több esővizet és ecetet adtak hozzá, üvegbe rakták, és újabb kilenc napra magára hagyták. Végül szét kellett hinteni a célszemély kertjében, amit követően a tízedik napon az illető bele fog egyezni a párkapcsolat megkezdésébe.

Csontok gondozása
A boszorkányságban gyakran használnak csontokat, mind a modernben, mind a történelmiben. Igaz, ma már az emberi csontok (jogi és tiszteletsértési problémák miatt is) jobbára kiszorultak a gyakorlatokból, viszont az állati maradványok még mindig nagy népserűségnek örvendenek. Egyrészt, az alkalmazásuk lehet pusztán mágikus jellegű, mint például a magyar békacsontokat alkalmazó szerelmi varázslatokban (a békák és varangyok védett állatok, csontjaik és maradványaikat pedig tilos birtokolni!!!). Sokan csak a misztikus látványuk és sokkoló hatásuk miatt helyezik el őket a szobájukban, vagy az oltárukon, viszont a rendes gyakorló tisztában van vele, hogy ez tiszteletlenség a csontokhoz tartozó szellemek felé. Helyette sokkal érdemesebb vagy műanyag replikákat használni, vagy pedig a csonthoz, mint egy szellemhez való köteléket tekinteni. Ilyen szemlélet mellett pedig, lehetségessé válik, hogy a csont szellemével kommunikáljunk, kapcsolatot építsünk ki vele, illetve segítségét megkapjuk munkáinkban.
A csontok gondozásával kapcsolatban az első és legfontosabb tudnivaló, hogy nem lehet csak azért leölni egy állatot, hogy a csontjaival mi majd boszorkánykodjunk. Mármint éppenséggel lehetséges, de nagyon nem ajánlott, mind etikai, mind gyakorlati szempontból (az ember által megölt állatok maradványai rontáshoz és átkok szórásához valók). Az eredeti állatot nem nekünk kell megölnünk, hanem természetes úton kell elhullania (öreg kor, betegség, baleset, más ragadozók). A csontok elhozásáért már eleve be kell mutatnunk egy áldozatot a helyi szellemeknek, és minden, általunk fel nem használt részt vissza kell juttatnunk az eredeti megtalálás helyére, vagy eleve ott kell hagynunk. Odahaza a megfelelő módon ki kell preparálnunk a csontot, illetve további áldozatokat kell bemutatnunk neki (pl. jó alaposan átfüstölni fehér ürömmel, vagy mirhával). Amikor a csont készen áll a vele való munkára, akkor egy rituálé keretén belül „fel kell ébreszteni”; vért kell neki áldozni (minél frissebb, annál jobb, és a sajátunk legyen), majd hosszabban elmesélni, hogy milyen állat is ő, honnan származik, milyen élete lehetett, hogyan halt meg (ha tudjuk), miként találtuk meg, hoztuk haza, gondoztuk. Mindezt suttogjuk a „fülébe”, szavainkkal igyekezzünk „életet lehelni” bele. Kérjük meg a szellemet, hogy újra tudja magáénak a csontot és ezentúl képesek lehessünk elérni őt általa. Ígérjünk neki rendszeres áldozatokat és felajánlásokat, amiket aztán tartsunk is be! Beszéljünk hozzá, dicsérjük szépségét, hatalmasságát, hízelegjünk neki. Füstöljük meg jó alaposan még egyszer. Majd egy külön számára előkészített helyre rakjuk, ahol normál esetben pihenhet (ez lehet egy szépen kidolgozott és kibélelt doboz, az oltárunk, vagy egy csak számára elkészített oltár, stb.).
A csontot ettől fogva rendszeresen „etessük”, vagyis mutassunk be neki áldozatokat és felajánlásokat. Akkor is mindig tegyük ezt meg, ha kommunikálni szeretnénk a szellemmel, ami hozzá kapcsolódik. Végezetül pedig, ha a kapcsolatunknak a csonttal eljött a vége, akkor egy újabb rituálé során ezt tudassuk a szellemmel, mutassunk be neki nagy hálaadó áldozatot, majd jutassuk vissza a megtalálási helyére (esetleg más, emberektől jobbára mentes természetes helyre), ahol örök nyugalomra lelhet.

Nekromancia
A nekromancia egy görög eredetű kifejezés, a nekro és mantia szavakból tevődik össze, amik halált, valamint jóslást jelentenek. A gyakorlatban viszont nem csak jóslást értettek alatta, hanem sokkal inkább holt szellemekkel való konzultációt különböző kérdések, problémák megválaszolására. A holt szellemek mágikus munkákban való asszisztenciája világszerte ismert, ám a modern nyugati kultúrában általában ezen a néven utalnak rá. Egyesek mára még ennél is jobban kibővítették az értelmét: már beszélnek állati, sőt, növényi nekromanciáról is. Érdekesség, hogy a középkor folyamán szintén több különböző mágikus gyakorlatot jelenthetett ez a szó, ha nem egyszerűen annyit, hogy „mágia”. Valamint a fekete mágia kifejezés is hozzá köthető, pontosabban a görög kifejezés latinosított változatához: a nigromantiához (nigro = fekete).
Hogy miért is érdemes a holtak lelkét kommunikációra hívni? Nos, a történelmi és néprajzi adatok szerint sok mindenért. Egyrészt, ha valamiért mérgesek ránk, vagy nem lelnek nyugalmat (mint a visszajáró holtak esetében), akkor nekromancia segítségével ki lehetett deríteni sérelmeik okát, majd megoldani azokat. Fel lehetett keresni őket gyakorlati haszonszerzés céljából: hová ásták el kincsüket, vagy általában segítsenek elásott kincset lelni, hová tettek el bármi fontosat, stb. Tudást is átadhattak az embereknek: a túlvilág mibenlétéről, más helyeken történő eseményekről (mert a holtak nincsenek a fizika szabályaihoz kötve), az eljövendő halálesetekről, vagy egyszerűen a jövőről. A holt szelleme pedig a mágikus specialisták számára varázslatok végzésében is közreműködhetett; így egy erőszakos halált halt személy rontások elengedhetetlen „hozzávalója” volt.
Végül pedig következzen, kuriózumként és, hogy jobban belelássunk a nekromantikus munkák világába, egy svéd gyakorlat leírása, mellyel egy halott szellemének a szolgálatát lehet (elvileg) elnyerni:
Vegyünk három szál hajat egy tetemről, majd mondjuk:
„Te, ki itt nyugszol,
akinek a nevében itt alszol,
ezzel megadod nekem ez erőt, hogy meghalljam, amit csak kívánok,
csak engem fogsz követni,
a szellemem szolgája leszel,
minden szentek nevében,
az ítéletnek napjáig.”
Mondjuk ezt éjfélkor.
Majd vessünk háromszor keresztet a koporsóra.


~ ~ ~
 
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is Samhain ünnepét és szokásait ismerjük meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...