Boszorkányiskola 29. lecke: védelmi mágia

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkilencedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk pár varázslatos védekezési technikával a különféle mágikus veszélyek ellen. 

~ ~ ~

A mágikus hagyományok egy nagy része az emberek védelmével foglalkozik. Használnak erre a célra amuletteket, talizmánokat, képeket, ráolvasásokat, varázslatokat, növényeket és füstölőszereket – szóval bármit. Az is változó, hogy pontosan mitől is véd egy ilyen készítmény: a balszerencsétől, ártó démonoktól, szellemektől, boszorkányoktól, gonosz varázslóktól, a szemmel veréstől, rontástól, stb. Minden kultúrának meg vannak a maga veszedelmes képzetei, melyektől a mágia tud csak biztonságot nyújtani. Az újboszorkányok nagy része is a megfelelő mágikus védelmet nagyon fontosnak tartja, legyen szó a saját személyükről, a szeretteikről, vagy az otthonukról. Ehhez pedig alkalmaznak mai, illetve régi varázslatok modernizált változatait. Mi most az európai „veszélyek” három típusát nézzük végig, illetve két konkrét hagyományos védelmező módszert. Az viszont mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyire is akar hinni az ilyen babonákban és mennyire tartja fontosnak, hogy védekezzen tőlük.

Szemmel verés ellen

A szemmel verést elvileg bizonyos személyek végzik, öntudatlanul és különösebb gonosz szándék nélkül. Persze előfordulhat a szándékos változata is, de ez a ritkább. Hatása felér egy kisebb rontással: ami addig szépen nőtt, az elsoványodik, elhal; ami egészséges volt, az beteges lesz; ami bőven termő volt, az alig fog teremni.

Lehetséges védelmi módszerek ellene:

• valami háromszori leköpése
• tükrök kihelyezése
• vörös színű dolgok elhelyezése (pl. szalagok, fonalak rákötése)
• fordítva elvett ruha
• szemet ábrázoló amulettek (pl. amiket Görög- és Törökországban is venni lehet)

Rontás

A rontás direkt valakinek, vagy valaminek az ártására elkövetett mágikus munka. Általában a boszorkányokhoz, vagy más mágikus specialistákhoz kötik, de bárki elvégezhette őket, aki tudta, mit kell tennie.

Védekezés ellene:

• berkenyebogyó füzérek, vagy berkenyeágakból készített keresztek
• mindenféle szúrós növény
• tömjénnel füstölés
• vas amulettek

Kísértetek, visszajáró holtak, ördögök, stb.

Egyszóval mindenféle nem anyagi természetű, embernek vagy állatnak ártani képesnek tartott lény.

Véd ellenük:

• szentelt gyertya égetése
• iringó
• fokhagyma
• csengők, harangok hangja
•  apró szemű magok szétszórása
•   só

Boszorkányüveg

A boszorkányüvegek használata az angol és a gyarmati amerikai népi varázslás általános eszközének számított, a XVI. századtól egészen a XX. századig. Főképp házvédő amulettként alkalmazták, hogy megóvja a bentlakókat a különféle ártalmaktól, és megakadályozza a gonosz erők bejutását az otthonba. Ilyenkor csaliként működött a kivetett ártó varázslat vagy gonosz erő számára, ami hozzáérve megakadt a benne lévő tárgyakon, és megsemmisült.

Általában szögekkel, éles tárgyakkal és emberi vizelettel töltötték meg a boszorkányüvegeket, de ezek mellet más dolgok is belekerülhettek. Például egy Londontól délre talált, valószínűleg 1720 körül készített üveg a következőket tartalmazta: hajlított gombostűk, emberi haj (talán egy szempilla is) és vizelet. A meglelt üvegek legáltalánosabb hozzávalója a vas volt (valamilyen formájában), ami talán nem is ér olyan nagy meglepetésként, ha tudjuk, hogy a vasnak sok helyen védelmező erőt tulajdonítottak. Egyéb különféle fémek az üvegek 20%-ában voltak megtalálhatóak. Igen kedvelt hozzávaló volt még az emberi haj is. 10%-ukba apró szív alakú anyagdarabokat tettek, és 2 darabban emberi figurák lehetséges maradványait is meglelték. Ezenkívül az üvegek tartalmaztak még különböző éles tárgyakat, valamint fakérget, fadarabokat, emberi körömdarabkákat, fűszálakat, tüskéket és apró állati csontokat.
A fő alapanyagnak viszont az emberi vizelet számított. Az egyik magyarázat szerint azért, mert a vizelet az ember helyett az üveghez vonzotta az ártó varázslatokat, míg a szúró és vágó tárgyak megkötötték és elpusztították azokat.
Habár a modern elkészítési leírásai leginkább a házon kívül való elásását javasolják, de a megtalált boszorkányüvegek csupán 22%-ára leltek rá a négy falon kívül (ez az adat csak azokra vonatkozik, amelyeknek fel is jegyezték a lelőhelyét). A megtalált üvegek felét a családi tűzhelyben vagy alatta fedezték fel, így a múltban ez számíthatott a legáltalánosabb helyüknek. De ezen a két ponton felül leltek már rájuk padlók és küszöbök alatt, valamint falakban is, de templomkertből, sőt egy fiatal felnőtt koporsójából is került elő már boszorkányüveg.

Elkészítése ma is nagy divatnak örvend. Vegyünk hozzá egy jól zárható üveget (lehet akár kerámia is), 9 tűt, 9 gombostűt és 9 szöget, valamint egyéb éles vagy szúrós tárgyakat (pl. horgok, borotva, rajzszög, törött üveg). A tűket akár meg is hajlíthatjuk, amik így a varázslat megtörését, eltérítését fogják (még inkább) jelképezni. Használhatunk növényeket is; egy forrás rozmaringot, bazsalikomot és babérlevelet ír elő, míg egy másik mérgező növényeket (pl. nadragulya vagy bürök). Miután ez megvan, rakjuk bele a hozzávalókat az üvegbe, majd adjuk hozzá a vizeletünket, annyit, hogy ellepje a már benne lévő tárgyakat. Utolsó simításnak adhatunk még hozzá egy csepp vért, nők esetén a menstruációs vér is tökéletesen megfelel. Az üveget ezután el lehet ásni a földbe valahol az otthonunk környékén, de a házban is elrejthetjük egy olyan helyen, ahol biztos nem fognak mások rálelni.

Boszorkánygömb

A boszorkánygömbök ("witch balls") eredete a homályba vész. Egyes források szerint először 1690-ben készítették őket, mások a késő 18. századi Bristolhoz kötik származásukat, vagy a 17. századi Bohémiához. Angliában a késő viktoriánus és az Edward király alatti időkben örvendtek nagy népszerűségnek, de Amerikában is alkalmazták, különösen New England-ben volt kedvelt dísze az otthonoknak.

Maga a boszorkánygömb eredetileg egy 15-20 cm átmérőjű üveggömb volt, amit általában ezüstösre, aranyra; vagy kékre, pirosra, esetleg zöldre (vagy ezek keverékére) színeztek. Manapság különféle színekben és méretekben készítik őket. A gömböket néha meg is töltik különféle védelmező tulajdonságú anyagokkal: apró fonaldarabokkal vagy szalaggal (pl. vörös színűekkel, hogy azok megfogják és összezavarják az ártó szellemeket), szögekkel vagy tűkkel, esetleg kapormaggal. A gömböket az ablakokba helyezték, és helyezik ma is, jól észrevehető helyen. Ritkán igaz, de a bejárati ajtó fölött is helyet kaphatnak. Funkciójukat tekintve a boszorkánygömbök védelmező szerepet látnak el, mindenféle gonosz varázslat és ártó szellem ellen, habár egykor az új házakban kitéve, szerencsét hozónak is tartották. A múltban különösen a szemmel verés ellen gondolták alkalmasnak, ugyanis elődeink szerint, a csillogó gömb magához vonzotta a rontó szemet, az erejét csapdába ejtette, semlegesítette, vagy visszaküldte a feladójának.

A boszorkánygömb egyik változata, a "watch ball", vagyis a "néző gömb". Ezek kinézetre és házban való elhelyezésüket tekintve is teljesen megegyeznek a boszorkánygömbökkel, viszont nem az ártó mágiák ellen védtek, hanem figyelmeztettek arról. A lakók folyamatosan szemmel tartották, és ha a gömb elfénytelenedett, akkor "fertőzés volt a levegőben", vagyis hamarosan betegség, halál vagy valamilyen más szerencsétlenség várt a háztartásra.

Mi magunk is készíthetünk ilyet, csupán egy felnyitható, üveg karácsonyi gömbdísz kell hozzá, egy kis piros fonal, pár tű, meg bármi egyéb védelmet adó tárgy, ami megtetszik nekünk. Az összegyűjtött dolgokat helyezzük a gömbbe, majd azt akasszuk ki az ablakunkba, jól látható helyre.

 

~ ~ ~

 

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a holtakkal kapcsolatos témákat járjuk körbe.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.