2017. október 30., hétfő

Boszorkányiskola 32. lecke: Samhain



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminckettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük Samhain ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.
~ ~ ~

Samhain (szóvin; november 1.), november elseje, a holtak és a tél kezdetének a neopogány ünnepe. Az újboszorkányok közül sokan ezt tartják az év legvarázslatosabb idejének, sőt, magának a „boszorkányújévnek”. A természetben pedig a Nap egyre gyengébb, az éjszakák, pedig minden nappal érezhetően hosszabbak lesznek. A sárga levelek legnagyobb része már lehullott a fákról, s aromás illatuk körülvesz minket. Az év sötét időszaka végleg megérkezett.

A szabbat: Samhain
Samhain egy az ír-kelta eredetű, „nagyobb” szabbatok közül, az évkerék nyugati részén helyezkedik el. Ez az utolsó az aratási ünnepek (Lughnasadh, Mabon, Samhain) sorában, és az aratás végeztéről emlékezik meg. Elvileg ilyenkor ölték le azon állatokat, melyeket nem akartak a tél során eltartani. Ennek persze gyakorlati okai voltak, hiszen a télre elrakott élelem általában nem bizonyult elégnek az egész csordának, így annak a számát le kellett csökkenteni, hogy a megmaradt állatok egészségesen tudják átvészelni a telet. Így ez a „véres aratás” időszaka, illetve a sötétség végleges megérkezéséé, amivel együtt pedig a holtak is eljönnek hozzánk. Ilyenkor a neopogány mítoszok szerint „a holtak és az élők világát elválasztó fátyol elvékonyodik”, illetve a tündérek és más természetfeletti lények is szabadon járják a világot. Ennek pedig a legaktívabb időszaka november előestéje, amikor is a rituálék és szertartások nagy részét tartani szokták. Hagyományosan épp ezért is ez a holtakra és az ősökre való megemlékezésnek az ideje. A wicca gondolkodástól átkölcsönözve, sokan ezt tartják a „boszorkányok újévének”, mivel egy (egyébként semmivel sem bizonyítható) elképzelés szerint a keltáknak is ez volt az újév. Az időpont liminalitásának köszönhető még, hogy rengeteg jóslási praktika kötődik hozzá, legyen szó a jövendőbelink kilétének megtudásáról, vagy a halálunk időpontjáról.
A Samhain kifejezést pedig általában a nyár végeként szokás fordítani.

A megünnepléséről
Samhain eredeti, ír-kelta ünneplési módjairól nagyon keveset tudunk. Azt több forrás is állítja, hogy ekkor nagy összejövetelek voltak, lakomákkal és ünneplésekkel, de mást nem igazán említenek; sem holtak szellemeit, sem jóslásokat, sem újévet. A ma hozzá kapcsolt szokások csak az utóbbi pár száz évből ismertek, ami azt jelenti, hogy nem lehet biztosan kelta eredetűnek mondani őket. Így például a napot megelőző éjszakán való ünneplés, sem nem kimondottan kelta szokás volt, hanem egész Európára kiterjedt. Míg azt valószínűsíthetjük, hogy tényleg tündérek és más lények járta éjszaka lehetett, de a holtak szellemei úgy látszik csak keresztény hatásra kerültek bele a szokásokba. Mindezzel pedig tisztában kell lennünk, ha a mai Samhaint vizsgáljuk.
Az ünnep előestéjén hagyományosan gyertyákat gyújtanak az emberek, hiszen ilyenkor azt tartják, hogy a holtak visszalátogatnak hozzánk. Az ablakokba éjszakára kitett gyertya az ő útjukat hivatott megvilágítani. Egyes helyeken tábortüzeket gyújtottak, melyeket egész éjszaka égni hagytak. A tüzek köré köveket helyeztek, és akinek a köve másnapra valami elváltozás mutatott, az tudhatta, hogy nem vér rá fényes jövő a következő évben. De Samhain éjszakájához sok más jóslási technika is kötődött, amelyek közül a legegyszerűbb szerint egy almát úgy kell meghámozni, hogy a héja egy csíkban maradjon. Ezt aztán a hátunk mögé kell dobni, és kiolvashatjuk belőle (megfelelő fantáziával) a jövendőbelink kezdőbetűjének a nevét. Az ekkori töklámpás égetés mindenkinek ismerős lehet, és ugyan egy határozottan modern találmányról van benne szó, aminek több köze van az emberek szórakoztatásához, mint vallási életéhez, ám a mai ünneplések szerves részét képezi. Az ír területeken ez a családi összejövetelek, a halottakról való közös megemlékezés és az együtt mulatozás idejének számított. Volt, ahol az kintről az ajtókba, vagy ablakokba kenyeret, vagy más élelmet raktak, hol a holtaknak ajándékként, hol az ártó szellemeknek engesztelésül.
Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.
Magának Samhain napjának a hagyományai bizonyára mindenkinek ismerősek lesznek: sírok látogatása, azok megtisztítása, virágokkal feldíszítésük és rajtuk gyertyák, mécsesek gyújtása, áldozatok bemutatása.
Európa több országában is szokás volt halottak napján (nov. 2.) süteményeket sütni, melyeket aztán vagy vendégeknek, vagy gyerekeknek, vagy pedig a szegényeknek osztottak szét. Ezen édességek receptje faluról falura változott: egyes német források fekete színű tésztáról beszélnek, míg az angol részeken főként zabbal, vagy szárított gyümölcsökkel készült ételről van szó. De a léleksüteményeket általában nem csak egyszerűen szétosztották: a gyerekek és a koldusok házról házra jártak, kis mondókákkal, vagy imákkal és énekekkel a holtak érdekében, melyekért aztán majd megkapták a finomságot. Talán már ebből is többen kikövetkeztethették, hogy a modern "trick or treating" szokását is egyes teóriák erre a hagyományra vezetik vissza. Ám a léleksüteményeknek még jóval nagyobb jelentősége volt, mint a mai gyerekszórakoztató-édességszerző mulatságnak. A holtak érdekében elhangzó imák, énekek, zsoltárok a lelkek halál utáni jó sorsát voltak hivatottak biztosítani. Ezenkívül, az édesség a házba véletlenül betoppanó személynek való ajándékozása arra utalhat, hogy valaha kimondottan azt gondolták, hogy a holtakat magukat etetik így, vagy az őket éppen megszemélyesítő egyéneket. Egy valamivel keresztényebb hit szerint pedig, minden elfogyasztott léleksütemény után egy lélek szabadulást nyer a purgatóriumból. Így már nem is hangzik olyan furcsán az egyik tipikus angol léleksütemény kéregető mondóka legismertebb sora: "A Soul, a Soul, for a Soul Cake" ("Egy lélek, egy lélek, egy léleksüteményért")

Szimbólumai
Töklámpás: A jack-o'-lantern kifejezést manapság az angol ajkú emberek a halloween-i töklámpások elnevezéseként használják. Ám, az 1840-es évek előtt, a jack-o'-lantern egészen mást jelentett: a lidércfényt (ignis fatuus). Ezt, a ma mocsári gázok belobbanásával magyarázott jelenséget, valaha nagy félelem lengte körül. Többek között azt gondolták róluk, hogy halott lelkek fényei, melyek a földön bolyonganak, és félrevezetik az éjszaka sötétjében utazókat. A jack-o'-lantern származásáról ismert mese is eredetileg a lidércfények létesését volt hivatott magyarázni. Magának a mesének az ír verzióját (ugyanis, nagyon hasonló történetek ismertek világszerte, kisebb-nagyobb eltérésekkel) William Carleton jegyezte le elsőként a 19. században, és Három kívánság címmel publikálta. A mese egy Billy Duffy nevű kovácsról szól, aki gyors gondolkodású volt, csak annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, és alapvetően nem tartozott a faluja kedvesebb tagjai közé. Egy hozzá hasonló természetű nőt is vett feleségül, Judy-t. Egy nap egy álruhás szent ember látogatott el hozzá, és Billy megengedte neki, hogy a kovácsműhelye tüzei mellett megmelegedjen. Ezért a jó tettéért a szent megmondta neki, hogy teljesíti három kívánságát. Billy azt kívánta, hogy ha valaki kézbe veszi a kalapácsát, addig ne tudja letenni, míg ő azt nem mondja; hogy bárki, aki a székébe leül, ott is maradjon, míg ő másként nem akarja, valamint azt, hogy csak ő, saját maga, tudja kinyitni a tárcáját. A szent teljesítette is a kívánságokat, Billy pedig nagyon jókat mulatott általuk, a szomszédjai kárára. Nemsokára senki nem is mert a közelébe menni, és Billy igen unatkozott, olyannyira, hogy unalmában még a lelkét is eladta az ördögnek. Az ördög háromszor jött el Billy lelkéért, de az, a kívánságainak hála, mindig valahogy túljárt az ördög eszén, és jól móresre tanította. Végezetül Billy meghalt, ám a mennybe nem mehetett - természetesen - de az ördög a pokol ajtaját is szorosan bezárja előtte, csak a kapu rácsain át nyúlt ki felé, elkapta Billy orrát, és izzó szenet dugott fel rajta, hogy az világítsa meg az útját bolyongásai során. Azóta is fel-feltűnik izzó parazsának a fénye sötét éjszakákon, elhagyatott helyeken. Ezt a mesét aztán az idők folyamán többször átalakították, majd a töklámpások megjelenésével, rájuk igazították. A jack-o'-lantern kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Ezen tökök a 19. századi falusi gyerekek által bevetett csínytevések szerves részei voltak, amikor is a termés belsejét kivették, belé rémisztő arcokat faragtak, majd ezzel ijesztgették naplemente után a gyerekek gyengébb idegzetű társaikat, és szomszédjaikat. Egy folklorista szerint, ezen szokás az angol Guy Fawkes napi (november 5.) tarlórépába (Brassica rapa subsp. rapa) rakott gyertyák hagyományából származott. A töklámpás képét nemsokára a városiak is felkarolták, és a halloween-i mulatságokkal kapcsolták össze. Ennek az asszociációnak a kialakulására több ok is létezik, de mind olyan, amire józan ésszel is rájön az ember. Egyrészt, mert a tökök ősszel vannak szezonban, és mert az így az ősz és az aratás szimbólumai, valamint rémisztgetési eszközként tökéletesen illettek a Halloween-t övező kísérteties hangulatba.
Koponyák, csontok, sírok: a halált és a holtakat jelképezi.

Ezen nap egyéb ünnepei
Ezen napot, mint ünnepet csak Európában, illetve a keresztény területeken ismerik. Míg a megünneplés módja mutat jó pár hasonlóságot (holtak tisztelete, visszatérésük e világra, gyertyagyújtás, stb.), addig minden nép a maga arcára formálta ezt. Ilyen a nálunk is ünnepelt mindenszentek (nov. 1.) és halottak napja (nov. 2.), az amerikai-angol Halloween, vagy a mexikói Día de los Muertos. Fontos tudni róluk, hogy habár közel egy időben tartják őket, ám nem pont ugyanarról a fesztiválról van szó, ahogy a hanuka és a karácsony sem ugyanaz. Hogy ezt pontosabban érzékeljük, csak két ünnepet nézzünk meg közelebbről:
Nos Calan Gaeaf, avagy tél estéje, a wales-i elnevezése október 31-e éjszakájának. Mint oly sok máshol is, Wales-ben is úgy tartották, hogy ilyenkor feltárultak a sírok, és a holtak újra a földet járták. De itt nem csak tőlük kellett tartani, hanem mindenféle más természetfeletti lény is ilyenkor kóborolt az éjszakában, pl. Hwch Ddu Gwta (a kurta farkú koca), aki elvileg még a legerősebb embert is képes volt megrémíteni. Szokásokat tekintve, az egyik legjelentősebb mozzanat ilyenkor a közösségi tüzek gyújtása volt. A fiatalok összegyűltek, és mindenféle könnyen és nagy mennyiségben hozzáférhető dologból (szalma, hanga, rekettye, páfrány, stb.) nagy máglyákat raktak, amik körül aztán táncoltak és nagy zajt csaptak. A tűzön, miután kicsit leégett, burgonyát és almát is sütöttek, míg a belerakott csonthéjasok égésének milyenségéből jósolni próbáltak (ha fényesen égett, az jó előjel volt, ha viszont nem, akkor halál vált a tűzbe rakóra). Aztán majd a tűz leégése után mindenki gyorsan hazasietett, félve attól, hogy útközben szellemekkel, vagy kísértetekkel találkoznak. Szintén a falvak ifjai ajtóról ajtóra járva mindenkihez bekopogtak, és egy kis versecske elmondása fejében ajándékokat (gyümölcsöket, diót, mogyorót) követeltek. Mindenféle jóslás is kötődött ehhez az éjszakához. A templom kulcslyukán belesve meg lehetett látni, hogy ki hal meg jövőre. A tűzbe dobott csonthéjasokhoz hasonlóan, akár a borostyánlevelek égéséből is ómeneket tudtak kiolvasni. Ha sikerült úgy megpucolni egy almát, hogy a héja egy csíkban jöjjön le, akkor abból meg lehetett próbálni kiolvasni a jövendőbelink nevének kezdőbetűit. Ezek a jóslások pedig sokszor a nagy család, vagy a kisebb közösség együtt eltöltött estéjének a mulatságai voltak.
A Día de los Muertos, avagy halottak napja, az egyedi mexikói elnevezése ennek az ünnepnek, vagy mindenszenteknek. Az időpontja, hasonlóan az európai halottak napjához november elseje és másodika között változik, ám vannak olyan részei is az országnak, ahol három halottak napját is ismernek: nov. 1. az angelitos-ok (halott gyermekek) napja, nov. 2. a természetes halált haltaké, nov. 3. pedig az erőszakos halálban elhunytaké. Az ünnep hagyománya a ma mexikóiaknak számító emberek keresztény hitre való áttérésével terjedt el, spanyol közvetítéssel, viszont az őslakosok a saját halottakhoz kötődő szokásaikat is beleszőttek az ekkori ünnepségekbe. A fő képzet ezen nappal kapcsolatban (hasonlóan Európához), hogy a holtak ilyenkor hazalátogatnak. Ezért a mexikóiak ezen a napon, vagy előtte nem sokkal megtisztítják és feldíszítik a szeretteik sírjait, hogy azok hazaérve lássák, készültek az érkezésükre. A sírokat gyertyákkal, virágokkal (a legkedveltebb erre a nagy büdöske, Tagetes erecta, melyet flor de muerto, az a halál virágának is hívnak, és a használatát még az azték időkre is vissza szokás vezetni), esetleg a halott kedvenc dolgaival, ételeivel. Éjszaka egész estés virrasztásokat is tarthatnak. Ezenkívül vagy odahaza, vagy a templomban, esetleg a temető közelében ofrenda nevű ideiglenes oltárokat szokás állítani a megboldogultnak, rajta a fényképével, személyes tárgyaival, virágokkal, ételekkel, italokkal, gyertyákkal és füstölőkkel. Ezek az oltárok aztán a holtakkal való kommunikáció fő színterei lesznek. A külföldieknek talán legjobban feltűnő része az ünnepnek a halál és a holtak calavera (csontváz) formájában való megjelenítése, és a hasonló öltözékekben való alakoskodás. De a calavera jelenthet még egy tipikus, ilyenkor mind az élőknek, min az eltávozottaknak felajánlott koponya formájú édességet is. Amit viszont fontos megjegyezni, hogy az ünnepnek nem létezik egy, Mexikó minden területén alkalmazott formája, sőt, régi időkre visszanyúló hagyományai ellenére, egyes helyeken majd csak a 20. századi katolikus térítés nyomán kezdték el megtartani.

Megfelelései
Egyéb nevei: All Hallow's Eve, Allantide, almafesztivál, aratási otthon, árnyünnep, El Dai del Muerte, Geimredh, gyertya éj, halálünnep, Halloween, Hallowmas, halottak napja (Feile na Marbh), harmadik aratóünnep, Hollantide, Kala Gounv (november eleje), Ken, Martinmas, minden lelkek napja, mindenszentek napja, Nos Calan Galaf (a tél első napja), Oidhche Shamhna, ősök éje, Pomonia, Saman, Samain, Samhuinn, Samonios, Sauin, szellemek éjszakája
Füstölők: benzoé, fehér üröm, fekete üröm, fenyő, mirha, pacsuli, szantálfa, szerecsendió, zsálya
Eszközök: seprű, üst, tarot, obszidián gömb, pendulum, rúnák, oghamok, Oujia táblák, varázstükör, fekete üst vagy fekete tintával vagy vízzel töltött fazék
Kövek: fekete obszidián, ónix, füstös kvarc, pirit, borostyán, hematit, minden fekete kő, tiszta kvarc, márvány, homokkő, gyémánt, rubin, szén, gránit, tigrisszem, szodalit
Fémek: arany, vas, acél, sárgaréz
Szimbólumok, dekorációk: alma, őszi virágok, makk, denevér, fekete macska, csontok, kukoricaszár, színes levelek, holló, halál/haldoklás, jóslás és a hozzá kapcsolódó eszközök, szellemek, lopótök, kukorica, töklámpás, dió, tölgylevelek, gránátalma, tökök, madárijesztő, kasza, fogyó hold, madártoll
Színek: fekete, narancs, piros, fehér, ezüst, arany
Ételek: alma, tökmag, mogyoró, forralt bor, almabor, kukorica, marhahús, kenyér, herbatea, tök, fehérrépa, mandula, tőzegáfonya, piték, burgonyapüré, sültburgonya, sertéshús
Istenségek: Anubis, Arianrhod, Asztarté, Baba Yaga Beansidhe, Belili, Bran, Caillaech Beara, Cernunnos, Cerridwen, a Banya, Sötét Úr/Úrnő, Deméter, Hathor, Hel, Inanna, Istár, Ízisz, Káli, Koré, Lakshmi, Lilit, a Mórrigan, Nepthys, Ódin, Ozirisz, Oya, Perszephoné, Pomona, Rhiannon, Tlazotetl, Hekaté, Herne, Hádész, Dagda, holtak istenei/istennői
Növények: mandula, alma, babérlevél, körömvirág, fahéj, fokhagyma, gyömbér, mogyoró, bürök, mandragóra gyökér, fekete üröm, csalán, golgotavirág, fenyőtű, tök és tökmag, rozmaring, ruta, zsálya, napraforgó szirom és mag, tárkony, vad ginszeng, fehér üröm, éger, dió, ökörfarkkóró, nadragulya, gránátalma, kukorica, krétai szurokfű
Állatok: szarvas, macska, denevér, bagoly, sakál, elefánt, kos, skorpió, kócsag, holló, vörösbegy, az alvilág kutyái, kígyó
Használható: szexuális mágia, rossz szokások elhagyása, elűzés, tündérmágia, mindenféle jóslás, gyertyamágia, asztráltest kivetítés, előző életek, sötét hold misztériumok, tükörrel végzett varázslatok, védelem, belső munka, kiengesztelés, akadályok leküzdése, inspiráció, átmeneti munkák vagy egy munka betetőződése, kimutatni a változásokat, kreatív képzeletek, kapcsolatot létesíteni a holtakkal és tiszteletük, szerelem-, férj- és haláljóslás, transzformáció, az élet leckéi, teherbe esés


A Samhain éjszakájához illő rituálét a 30. lecke végén lehet fellelni, melyben megemlékezünk a holtjainkra.

Ír parshell készítése 
Ki kell mindenkit ábrándítsak (vagy meg kell mindenkit nyugtassak?), most nem egy ír samhaini ételspecialitás receptje következik. A parshell egy, hagyományosan október 31-én készített amulett, amit védelmezőként az ajtók fölé raktak ilyenkor. Elkészítésük nagyon egyszerű: kell hozzájuk két, egyenlő nagyságú, egyenes ág és valamennyi kötözésre alkalmas szalma (de raffia is megteszi). A két ágból formáljunk egy egyenlő szárú keresztet, majd a szalmaszállal középről kezdjük körbetekerni, úgy, hogy egyszer a bot fölött visszük át, másodszor pedig a következő bot alatt. Ezt addig ismételjük, amíg már a kereszt karjainak úgy kb. a felét betakartuk vele (ehhez akár több szálat is fel lehet használni). Kössük el a szalmát, majd a bejárati ajtó felé helyezzük a kész parshellt. Ezt egy évig hagyjuk ott tenni a dolgát, amikor is a következő október 31-én készítsünk belőle újat.

~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a füstölők és füstölgők használatát ismerjük meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2 megjegyzés:

  1. Szia, nagyon tetszik a blogod és a látásmódod. Még csak kerulgetem ezt az egész témát (életmódot), nem találom az utat az elso lépésekhez, de úgy gondolom, hogyha eljon az ideje, rá fogok lelni. Addig is olvaslak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, ha tetszenek az írásaim! :)
      Ez a mostani boszisulis sorozatom pedig pont azoknak íródott, akik kezdők, és keresik honnan is harapjanak bele az újboszorkányság tetemes almájába. Ha még nem vagy ismerős az első leckékkel, akkor lehet, hogy ott érdemes kezdeni az olvasást. Vagy ahol csak szeretnéd. ;)
      Az első lépések megtalálásához pedig sok sikert kívánok!
      Üdv: Virág

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...