Boszorkányiskola 37. lecke: Luca napja

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harminchetedik leckéjén! Ezúttal megismerjük Luca napját és a hozzá tartozó hagyományokat.

~ ~ ~

Luca napja (dec. 13.) és Luca éjszakája (dec. 12. éjjele) a magyar néphitben kiemelkedő helynek örvendett a hozzá kapcsolt különféle babonáknak és szokásoknak köszönhetően. Ezt tartották az év leghosszabb, vagy legsötétebb éjszakájának, amikor a boszorkányok járják a környéket, míg Luca asszony arra figyel, hogy ki töri meg az ekkori munkatilalmakat, az emberek pedig védelmező praktikákat végeztek, varázsoltak és termékenységet bűvöltek.

Legsötétebb éjszaka
Luca a téli napfordulós ünnepek közé tartozik, habár ha megnézzük a naptárunkat, akkor láthatjuk, hogy jócskán megelőzi annak a valós napját. Ennek pedig az évszázadok folyamán bevezetett különféle naptári változtatások az okai. Az ezzel az éjszakával kezdődő időszakot egészen vízkeresztig (jan. 6.) különösen veszélyesnek tartotta a néphit. Egyrészt, ilyenkor különféle szellemi lények (gonoszok, boszorkányok, holtak, kereszteletlenek, Luca asszony, stb.) járták a vidéket, akikkel vigyázni kellett, vagy bajt hoztak az ember fejére. Másrészt, "ilyenkor fog leginkább az igézet", vagyis minden varázslatról azt gondolták, hogy ilyenkor a leghatásosabb és a legveszélyesebb is.

Lucaboszorkány
Luca éjjelén sok helyen azt tartották, hogy boszorkányok járják az éjszakát, vagy gyűlnek össze hegyek tetején, réteken. Ellenük védekezésül szentelt krétával kereszteket rajzoltak a bejáratok felé, a kapukba vadrózsaágat raktak, fokhagymával kenték be az istálló ajtaját, vagy a párnájuk alá tették azt, sót, borsót ástak a ház köré. Mindezeken túl, hogy Lucát meg ne sértsék, a napjára különféle dologtiltó szokások is vonatkoznak, főként nőkre vonatkozóan. Így tilosnak számított például szőni, fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, stb. A néprajzi gyűjtésekben rengeteg olyan történet ismert, melyek az ezen tiltást megszegő nők büntetéseiről szólnak: leforrázás, lábtörés, csecsemő tűzbe dobása, stb. Maga Luca gyakran megjelenik, mint a büntetés végre hajtója (akár emberi, akár állati formában is), ám fontos azt megjegyezni róla, hogy ő mondjuk nem egy valós istennőalak továbbélése, hanem sokkal inkább csak a napot megszemélyesítő alak. Habár határozottan vannak germán területeken hozzá hasonló női, büntető, vagyí jutalmazó, a téli napforduló környékén tevékenykedő istennőszerű alakok, és ezek mítoszából a magyar néphit is meríthetett.

Boszorkányok meglátása 
Luca leghíresebb (hírhedtebb?) eleme talán a lucaszék. A széket Luca éjszakájától kezdve készítették karácsony éjszakájáig, amikor is vagy az éjféli misére kellett elvinni, vagy a keresztútra, és rá állva megláthatóak lettek a boszorkányok. A szék elkészítésének pontos módszere vidékenként változott, mint ahogy a helyes mód a használatára is. Volt, ahol 13-féle fából kell elkészíteni, és/vagy vas használata (szögek) nélkül, stb. A népi elbeszélések szerint, a boszorkányokat onnan lehetett felismerni, hogy fejükön tolldíszeket, szarvakat, vagy agancsokat viseltek. Miután az ember megleste őket, gyorsan biztonságba kellett menekülnie, hiszen a boszorkányok, a tündérekhez hasonlóan, nem szeretik, ha illetlenek leskelődnek utánuk. Az előlük való futás közben sok helyen mákot kellett hátraszórni a megállításukra, vagy minél hamarabb fedél alá jutni.

Termékenységvarázslás
Luca fontos időpont a termékenység varázslásának szempontjából is. A munkatilalmak egy része erre is vezethető vissza: pl. a varró gazdasszony bevarrja a tyúkok tojóját. Ellenben babot fejteni viszont kimondottan ajánlott volt, hiszen ezzel a tyúkokból is "kifejtik" a tojást. Fontos eleme ezen babonáknak, hogy az, amit a ház asszonya tesz, hatással van a család állatainak (különösen a tyúkoknak) a szaporaságára. Így pl. a nő jól tette, ha ezen a napon sokat ült, mert akkor a kotlósok is jól fognak ülni a tojásokon. A termékenységét a baromfinak különféle kis rítusokkal is biztosítani próbálták: pl: mézzel kenték be a tyúkokat, hogy a kakas jobban szeresse őket, vagy piszkafával a gazdasszony "megpiszkálta" őket éjszaka, vagy napkelte előtt, egy kis mondókával kísérve: "Luca napja ma vagyon, a mi tyúkunk had tojjon, had kotoljon, soha meg ne dögöljík, tízrűl húszra, húszrúl százra szaporodjík!".

Jóslás
Mint minden nagyobb fordulópontjáról az évnek, Lucáról is azt gondolták, hogy alkalmas a jóslásra. Ma is ismertek az időjárás- és termésjóslások - a hagymakalendárium, a lucabúza. A lucabúza esetében egy tálba búzamagot szórtak, aztán ezt karácsonyig mindig meghintették vízzel. Ha jó magasra nőtt, akkor jó termésre lehet számítani. A hagymakalendáriumhoz 12 sziromot fejtek le egy jó nagy hagymáról és mindegyikbe szórtak egy kis sót. Megszámozták a szirmokat 1-től 12-ig, és pár óra múlva megnézték, mennyire olvadt meg a só bennük. Ebből következtettek arra, hogy egy-egy hónap mennyire lesz csapadákos a következő évben. Szerelmi jóslásra egy tipikus módszer volt a gombócok alkalmazása: 12, vagy 13 cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd ezeket főlő vízbe tették és amelyik gombóc először feljött a felszínre, azt kikapták és a benne található név elvileg megfelelt a jövendőbeli keresztnevének.

Lucalepény sütése
Luca napján ugyebár kenyérsütési tilalom van érvényben. Ezért az emberek ilyenkor nem kenyeret, hanem élesztőmentes lucapogácsát, vagy lucalepényt készítettek. Ez nem csak mint étel számított fontosnak, hanem a néphit szerint éjszakára az asztalra kellett belőle helyezni egyet Luca asszonynak, aki azt reggelre elvitte. Ha ez elmaradt, akkor Luca természetesen megbüntette a hanyag családot.
Ez egy ma is teljesen könnyen kivitelezhető gyakorlat. A lepény kirakása mögött pedig az a tipikus téli időszakra jellemző szokás bújik meg, melyben ételt helyeznek ki az ekkoriban a világot járó különféle szellemalakoknak. A kihelyezett felajánlás kétféle funkciót szolgál: megbékíti a lényeket, kik így nem fognak a háztartásnak ártani, illetve kedveskedik nekik, ami miatt hálából azok termékenységet és jólétet adnak cserébe.
A lepény elkészítése nagyon könnyű. Liszt, víz és só kell csak hozzá. Ezt összegyúrjuk, majd min. 15 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag korongokat formázunk belőle. Ezeket sütőben kisüssük és kézzel törve esszük. Illetve, egyet éjszakára kiteszünk a konyhaasztalra, amit aztán másnak kiviszünk a szabadba a házunk mellé és elássuk (ne adjuk oda a madaraknak, mert számukra az nem egészséges!!!).

Egy Lucáról megemlékező rituálé

Ezt lehetőleg a konyhában végezzük, éjszaka, ha tudjuk, éjfélkor.
Kell hozzá pár gyertya fényszolgáltatónak, egy lucalepény, illetve a révülésünket segítő kedvenc eszközünk, esetleg a kedvenc jóslási módszerünk kellékei. Illetve minden más, amire egy rituáléhoz szükségünk szokott lenni.
A rituálé menete:  
A magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.
Szólítsuk meg a téli időszak szellemeit, hogy csatlakozzanak hozzánk: „Üdvözöllek titeket, árnyai a téli éjnek! Nézzetek be hozzám, látogassatok meg kérlek! Mindenre mi enyém áldásotokat adjátok, cserébe kérlek, áldozatom fogadjátok!"
Ajánljuk fel nekik a lepényt.
Ezután jósoljunk, kérve hozzá a megszólított szellemek támogatását, vagy transzba esve üzeneteket kérhetünk.

Végül búcsúzzunk el a szellemektől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. A lepényt hagyjuk éjszakára az asztalon, aztán másnap vigyük ki a szabadba a házunk mellé, és ássuk el.

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az amulettekkel és talizmánokkal ismerkedünk.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

A szellemjárta téli napfordulós időszak

December 13. Fogcsikorgató hideg. Süvöltő szelek. A nap alig, hogy felkel az égre, már el is indul lefelé a nyugati horizonthoz. Valaha ezt a napot nevezték az év leghosszabb éjszakájának, vagyis a téli napforduló idejének. Ez nem az emberek rossz megfigyeléséiből, vagy éppen a félreszámolt asztronómiai egyenleteknek volt köszönhető, hanem az évszázadok folyamán bevezetett naptárváltoztatásoknak. Ám a sok módosítás, illetve magának a napfordulónak is az évente mozgó jellege azt eredményezte, hogy nem egyetlen napot szántak ezen esemény megünneplésére a régiek, hanem egy adott időszakot. Közép-Európát tekintve, ez az intervallum Luca napjától január 6-ig tartott, és mint minden nagy ünnepnek, ennek is megvoltak a maga néphagyományai, melyekből most a szellemekhez és társaikhoz kapcsolódókkal fogok foglalkozni.

A néphit alapvetően a tél minden napját "gonoszjárónak", vagyis szellemektől kísértettnek tartotta, melyek idején "fog legjobban az igézet", vagyis kiváló idő a varázslásra. A téli napforduló időszakára pedig ez még fokozottabban volt igaz. Épp ezért, az emberek ilyenkor több módon is megpróbálták kihasználni a természetfeletti világ közelségét, melynek hála a különféle hatalmak az emberek számára is könnyen elérhetővé, megfigyelhetővé lesznek. Az emberek ebben az időszakban rengeteg termékenységvarázsló szertartást végeztek (pl. tyúkokra, gyümölcsfákra, stb.), és változatos jóslási módszerrel próbálták kikémlelni, mit is tartogat számukra a jövő. Az ilyenkor szokásos házról-házra járó csapatok, melyek bő termést hoztak a gazdáknak, az ekkor a vidéket járó szellemek megtestesítői voltak, míg a nagy lármával járó felvonulások az ártani akaró, vagy szerencsétlenséget hozó teremtményeket igyekeztek elzavarni az emberektől (mai maradványa ennek a szilveszter éjszakai zajcsapás). Továbbá tilos volt bármi olyat tenni, ami e lényeket felbosszanthatná (pl. bizonyos napokon varrni, fonni, kenyeret sütni, stb.), míg  ugyanezen létezők, azokat az élőket, kik elnyerték tetszésüket, bőségesen megjutalmazták (pl. különféle házimunkákat elvégeztek előre). De másvilági lényektől védekezni is kellett, főleg, mivel a keresztény egyház démonoknak kiáltotta ki ezen, egyébként ambivalens látogatókat (hiszen hozhattak bőséget is, meg szerencsétlenséget is). Ilyenkor az emberek lakatra zárták az ajtókat, fokhagymát tettek a párnák alá, a kapufélfára pedig vadrózsaágat akasztottak, vagy keresztbe egy seprűt tettek a bejárati ajtó elé, de sót, borsot és fokhagymát is ástak el a ház körül.

A téli napforduló időszakában természetesen a holtak lelkei is hazalátogattak az élők közé. Egyrészt a vad hajsza toposzához hasonló módon, visszatértek a kereszteletlen gyermekek lelkei, akiket általában Holda vezetett át az égen, a sötét téli éjszakákon. Másrészt, a holtak az emberek életterébe is behatoltak. Karácsony éjfélén a templomban miséztek, de a család lefekvése után a még házakba is betévednek. Épp ezért is az élők ajándékokkal próbáltak kedveskedni a hazatérőknek, hogy elnyerjék szimpátiájukat: az emberek kelesztetlen lepényt sütöttek nekik, vagy éjszakára megterítették az asztalt számukra. A holtak ugyanis nem voltak se jóságosak, se rosszindulatúak. Egyszerre voltak képesek segíteni az embernek, vagy éppen ártani nekik. Ők adták a gazdag termést, de ők hozhatták a zivatart és a jégesőt aratás előtt, mely az egész évi búzát képes tönkretenni. Ám az emberek nem voltak teljesen kitéve a szeszélyeinek, hiszen az ilyen a halotti időszakokban bemutatott áldozatok és felajánlások segítségével meg lehetett szerezni a jóindulatukat és segítségüket.

Talán érdemes volna manapság is bevenni boszorkányos, vagy pogány gyakorlatunkba e szokásokból párat. Hiszen, ha a magyar vonatkozásokat nézzük, a holtak téli napfordulós tiszteletének valószínűleg több pogány gyökere van, mint a november elseji dátumnak. Ezt azért merem így kijelenteni, mert míg a mindenszentek és halottak napja ünnepek az egyház által is támogatottak, addig a karácsonykor hazatérő holtak képzetét a papság kimondottan elítélte, és még ennek ellenére is fennmaradt. Így talán megérné, ha a yule-i, vagy a karácsonyi vacsora után, éjszakára egy-két falat ételt az asztalon hagynánk. Ki tudja, ki fogja meglelni, és cserébe talán támogatni minket az új év folyamán.


Források:
Szendrey Zsigmond: Évnegyedi szokásaink és babonáink
Pócs Éva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán
Katona Lajos: Folklór-kalendárium

Luca eredete

A magyar néphit szerint Luca asszony megkövetelte, hogy a névnapját megünnepeljék, és megbüntette azokat, akik ezt elmulasztották. A napján sok női munkákkal kapcsolatos tilalom volt érvényben: tilos volt fonni, szőni, kenyeret sütni és mosni. Több magyarázó történet ismert olyan nőkről, akik megszegték ezeket a szabályokat, és akiket bosszúból Luca megbüntetett. Ez a büntetés terjedhetett a teknőbe való borítástól egészen a kővé dermesztésig is; egy Luca napon kenyeret sütő anya gyermekét pl. be akarta tenni a kemencébe haragjában.

Lucát, és a Luca napi szokásokat sokan a katolikus egyház által ismert Luca ( vagy Lucia) nevű szenttel kötik össze, aki a legenda szerint Szicíliában élt, valamikor az 5. században (habár ezt ma már nem sokan hiszik, a 20. században az egyház is törölte a szentjei sorából), és a szembetegségekben szenvedők és a vakok patrónusa volt.
Szent Lucia tisztelete Itáliában volt a legnépszerűbb, de Magyarországon is megtalálható volt a középkorban a kultusza, ami viszont a 16. század folyamán elhomályosult. Ezzel szemben  a "démonikus" Lucához rengeteg hiedelem kapcsolódik, és a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, szlovákok és az osztrákok is tiszteletben részesítették. Nagy gazdagságban a 18-19. század fordulóján jelennek meg róla információk, majd a 19. század első felében lesznek különösen gyakoriak. Ezen időszakok előtti források róla igen gyérek, habár időjóslással kapcsolatban a 17. században is megemlítik ezt a napot.
Tehát, az elég valószínűtlen, hogy egy részben protestáns országban, egy amúgy nem túl nagy népszerűségnek örvendő szent hirtelen nagy kedveltségre tegyen szert, méghozzá ilyen kifordított megjelenési formában.

Luca származására egy másik magyarázat is létezik, mely szerint Luca maga csupán egy megszemélyesítője a Kelet-Európában általánosan elterjedt, október és december közötti megtartott női ünnepnapoknak. Ezek az ünnepnapok egyrészt általánosan dologtiltó idők voltak, de igen jelentős volt alattuk a termékenység varázslása is. A különböző népek, vagy tájegységek lakói, ezen megszemélyesítő női alakokat más-más néven illették (germán Perchta, Holda, Holle; magyar Luca, stb.). Egy elképzelés szerint, ezen női alakok valamikori termékenység istennők maradványai, akiknek azonban nem csak pozitív tulajdonságaik voltak, hanem negatívak is; egyszerre voltak szentek és démonok, az emberek egyszerre félték és tisztelték őket.

A harmadik magyarázat szerint Luca eredete egy Lucina (="fényhozó") nevű római istennőre vezethető vissza. Lucina a szülés istennője volt, aki a nagy esemény alatt a szülő nőt védelmezte, és a "világra hozóként" szólították meg a szülésnél. Fáklyákkal és liliomokkal ábrázolták. Lucina önálló istennőként a római császárság idején tünt fel, előtte mint Juno Lucina volt ismert, Juno egyik oldalakén, habár a "Lucina" szó Diana és Luna neve mellett is gyakran előfordult. Lucina görög "rokona" Eileithyia, aki szintén a szülés istennőjének számított, és akit ugyancsak sokszor összekapcsoltak Artemisszel és Hérával. A kezeit felemelve ábrázolták, fáklyákkal, melyek a szülés égető fájdalmait voltak hivatottak jelképezni.
Ezt az istennőt próbálták a keresztények Szent Lucia képében újraformálni, megszelídíteni, míg az istennő sötétebb oldala is megmaradt, ám az már csak a néphit természetfeletti alakjában: Lucában.

Könnyen lehet, hogy Luca eredetében mindhárom fent említett tényező szerepet játszott. Mindenesetre Luca a nők misztériumai fölött uralkodott (hisz a tilalmak is ekkor a nőkre vonatkoztak), egyszerre volt termékenységet hozó és azt elvivő (pl. a tyúkok ekkori termékenység varázslása), valamint a lusta asszonyokat büntető, szerencsétlenséget hozó vén boszorkány.

Források:
Pócs Éva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán
Bíró Mária: Lucina és Szent Lucia. Az antik születésistennő továbbélése a néphitben
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás
Dömötör Tekla: A női munkatilalomhoz fűződő etiológiai mondák
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

Luca napja

Arthur Rackman

• régen a téli napfordulónak felelt meg, évkezdő napnak számított, mindemellett általános gonoszjáró nap is volt
• általános dologtiltó nap, különösen a tipikus női munkákra vonatkozva (pl. szövés, fonás)
• a nőknek ekkor nem volt szokás másokhoz látogatóba menni, mert e napon boszorkányozás végett jártak házhoz, és elvitték a meglátogatott otthon hasznát (ha egy asszony mégis látogatóba ment, akkor különféle varázserejét semlegesítő eljárásoknak tették ki: fejszére pisiltették, vagy tyúkürülékkel kenték be az orrát)
• tilos volt ekkor bármit is kölcsön adni, mert azzal kiadnák a szerencsét is a házból
• Luca napján a szerszámokkal más munkáját meg lehetett rontani
• éjfélkor, keresztúton, mogyoróvesszővel vagy szentelt krétával húzott körből meglátható volt a boszorkány
• fokhagymát használták ekkor a boszorkányok távol tartására (megették, párna alá dugták, vagy az ajtókra keresztet húztak vele, stb.), ugyanerre a célra még jónak tartották a zajcsapást is (pl. lánccsörgetés, vasdarabok összeverése)
• baromfiak varázslására és rontására volt kiváló időpont, pl: mézzel kenték be a tyúkokat, hogy a kakas jobban szeresse őket, vagy a szomszéd portáról loptak valamit, és azt használtak fel a varázslathoz
• kotlóvarázslás is folyt ekkor: egyes helyeken a gazdasszonynak egész nap sokat kellett ülnie, hogy a kotló jól üljön
• ekkor kezdik el kötni (de van ahol csak ezen a napon kötik) a nyírfavesszőből készült lucaseprűt, amit majd karácsonykor fejeznek be; és ekkor el is viszik az éjféli misére, hogy az "szentelést" nyerjen (pl. sepregetnek vele első harangozáskor az oltár előtt). Tolvaj-távoltartó tulajdonságúnak tartották ezt az eszközt, s a házat, a földet vagy a méhest seperték vele körül.
• jelentős nap az élet-, sors-, időjárás- és szerelmi jóslások és varázslások tekintetében is (lucadió, lucafa, lucakalendárium, lucabúza)
• országszerte ismert volt a lucajárás: asszonyok, gyerekek vagy legények álarcokba öltözve, vagy fehér lepedőbe bújva esetleg szarvakkal díszítve, vagy a férfiak nőknek öltözve ijesztgették a lakosságot
• a németeknél Luca napján a gazdasszony szenet, tömjént és kökényágat vett, és ezzel füstölte át a házat a varázslatok ellen
• Luca édességet vagy ajándékot is hozhatott egyes helyeken, van ahol Miklós kísérője volt

Forrás: Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya