Lucát, és a Luca napi szokásokat sokan a katolikus egyház által ismert Luca ( vagy Lucia) nevű szenttel kötik össze, aki a legenda szerint Szicíliában élt, valamikor az 5. században (habár ezt ma már nem sokan hiszik, a 20. században az egyház is törölte a szentjei sorából), és a szembetegségekben szenvedők és a vakok patrónusa volt.
Szent Lucia tisztelete Itáliában volt a legnépszerűbb, de Magyarországon is megtalálható volt a középkorban a kultusza, ami viszont a 16. század folyamán elhomályosult. Ezzel szemben a "démonikus" Lucához rengeteg hiedelem kapcsolódik, és a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, szlovákok és az osztrákok is tiszteletben részesítették. Nagy gazdagságban a 18-19. század fordulóján jelennek meg róla információk, majd a 19. század első felében lesznek különösen gyakoriak. Ezen időszakok előtti források róla igen gyérek, habár időjóslással kapcsolatban a 17. században is megemlítik ezt a napot.
Tehát, az elég valószínűtlen, hogy egy részben protestáns országban, egy amúgy nem túl nagy népszerűségnek örvendő szent hirtelen nagy kedveltségre tegyen szert, méghozzá ilyen kifordított megjelenési formában.
Luca származására egy másik magyarázat is létezik, mely szerint Luca maga csupán egy megszemélyesítője a Kelet-Európában általánosan elterjedt, október és december közötti megtartott női ünnepnapoknak. Ezek az ünnepnapok egyrészt általánosan dologtiltó idők voltak, de igen jelentős volt alattuk a termékenység varázslása is. A különböző népek, vagy tájegységek lakói, ezen megszemélyesítő női alakokat más-más néven illették (germán Perchta, Holda, Holle; magyar Luca, stb.). Egy elképzelés szerint, ezen női alakok valamikori termékenység istennők maradványai, akiknek azonban nem csak pozitív tulajdonságaik voltak, hanem negatívak is; egyszerre voltak szentek és démonok, az emberek egyszerre félték és tisztelték őket.
A harmadik magyarázat szerint Luca eredete egy Lucina (="fényhozó") nevű római istennőre vezethető vissza. Lucina a szülés istennője volt, aki a nagy esemény alatt a szülő nőt védelmezte, és a "világra hozóként" szólították meg a szülésnél. Fáklyákkal és liliomokkal ábrázolták. Lucina önálló istennőként a római császárság idején tünt fel, előtte mint Juno Lucina volt ismert, Juno egyik oldalakén, habár a "Lucina" szó Diana és Luna neve mellett is gyakran előfordult. Lucina görög "rokona" Eileithyia, aki szintén a szülés istennőjének számított, és akit ugyancsak sokszor összekapcsoltak Artemisszel és Hérával. A kezeit felemelve ábrázolták, fáklyákkal, melyek a szülés égető fájdalmait voltak hivatottak jelképezni.
Ezt az istennőt próbálták a keresztények Szent Lucia képében újraformálni, megszelídíteni, míg az istennő sötétebb oldala is megmaradt, ám az már csak a néphit természetfeletti alakjában: Lucában.
Könnyen lehet, hogy Luca eredetében mindhárom fent említett tényező szerepet játszott. Mindenesetre Luca a nők misztériumai fölött uralkodott (hisz a tilalmak is ekkor a nőkre vonatkoztak), egyszerre volt termékenységet hozó és azt elvivő (pl. a tyúkok ekkori termékenység varázslása), valamint a lusta asszonyokat büntető, szerencsétlenséget hozó vén boszorkány.
Források:
Pócs Éva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán
Bíró Mária: Lucina és Szent Lucia. Az antik születésistennő továbbélése a néphitben
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás
Dömötör Tekla: A női munkatilalomhoz fűződő etiológiai mondák
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése