A fagyöngy alatt való csókolódzás szokása

A fagyöngy alatt való csókolódzás angol szokás, mely szerint, ha egy férfi és egy nő egy csokor fagyöngy alatt  találja magát karácsony idején, meg kell csókolniuk egymást, hogy szerencséjük legyen az elkövetkező évben, míg az a hölgy, aki ezt elmulasztja megtenni, nem fog férjhez menni az elkövetkező év folyamán. A tradíció eredetileg azt is magában foglalta, hogy a férfi, a csók után leszedett egy bogyót a fagyöngycsokorról, és ha elfogytak a bogyók, akkor az alatta találkozóknak már nem lehetett megcsókolni egymást; ám ez a részlet az idők folyamán lassan kikopott a köztudatból.

E szokás eredetét általában a keltákhoz, vagy még többször az északi népekhez vezetik vissza, legalábbis a populáris forrásokban. A magyarázat a kelta eredetre a druidák nagy szeretete a fagyöngy iránt, míg az északi változat egy mítoszra épül. Ezen mítosz szerint, Frigg fiát egy fagyöngynyíl ölte meg, majd miután újjáéledt, örömében Frigg kihirdette, hogy azok, akik e növény alatt találkoznak, csak szeretettel fordulhassanak egymás felé. Talán ez a mítosz lehet az eredete annak az állítólagosan valaha létezett északi szokásnak, mely szerint ha két ember találkozott egy fagyöngy alatt, akkor meg kellett öleljék (vagy akár csókolják) egymást, legyenek ellenségek vagy barátok (vagy éppen egymás ellem harcoló katonák).

Történelmi adatokat tekintve, a fagyönggyel való karácsonyi díszítés jóval később jelent meg a többi örökzöldhöz képest. Míg a magyal, vagy a borostyán ezen időszakbeli használatáról bőven van feljegyzés a középkorból is, addig a fagyöngy először csak a 17. század elején (1620-ban, vagy 1630-ban) jelenik meg először.
Maga a karácsonyi zöld alatt való csókolódzás szokása Angliában csak a 18. században jelenik meg, és a 19-ben lesz igazán népszerű. A hagyomány a köznép soraiból eredt, és sokáig ott is maradt egyedül ismert. Külön erre a célra készítettek un. "kissing bough"-kat ("csókolódzós ágakat"), melyeket nagy gonddal csináltak meg, különféle örökzöld növény, gyümölcsök, szalagok és gyertyák felhasználásával. A fagyöngy igen értékesnek számított az alapanyagok között, vagy valamilyen fel nem jegyzett szignifikancia okán, vagy csupán mert ezt a növényt volt a legnehezebb beszerezni. Idővel egyre több helyen már csak fagyöngyből készítették ezeket a díszeket, míg az alatta való csók tovább élt.

Források:
Harry Oliver: Black Cats and April Fools
J. John: Christmas Compendium
Ronald Hutton: The Stations of the Sun: A History of the Ritual Year in Britain
Jacqueline Simpson, Steve Roud: English Folklore
John G. Bourke: Scatalogic Rites of All Nations