Nyárfarügyek kenőcse: Unguentum populeum

A nyárfafajok (közölük is kimondottan a fekete nyárfa) rügyei gyakran szerepeltek a híres-neves boszorkánykenőcs hozzávalói közt felsorolva. Az ilyen leírásokban gyakran voltak az összetevők között olyan növények is, melyeknek nincs tudatmódosító hatása (pl. petrezselyem, vérontófű), ám ma már ismeretlen okból a kenőcshöz adták őket. A nyárfarügy is ezek közé tartozott, habár, egy 1857-es könyv szerint, a rügyekben található gyanta meggátolja a disznózsír megavasodását, így ezen céllal is adhatták a sokszor zsírral készült kenőcsökhöz.

A nyárfarügyekből gyógyászati célra az orvosok is készítettek kenőcsöket, melyeket Unguentum populeum néven ismertek. Ezek közül nem egy receptben visszacseng a boszorkánykenőcsök világa, hiszen gyakran tartalmaztak erősen mérgező növényeket: nadragulyát, beléndeket, mákot, de akár mandragórát is. Egy 1826-os könyv szerint az ilyen kenőcsöket helyi nyugtatóként alkalmazták gyulladásokra és aranyérre, valamint a rákkal járó fájdalmak enyhítésére, de még reumára is. Ezenkívül szoptatós anyák kirepedezett melleit kenték langyos változatával. Ennél kevésbé mérgező recepteket is ismertek ezen kenőcsfajtából, melyek csupán zsírt, rügyeket és vizet tartalmaztak, de felhasználási területük ugyanaz maradt.

A nyárfarügyeket ma is ismerik gyógyító hatásukról. A drogját Populi gemma néven lehet megtalálni, és a nyárfa ki nem nyílt levélrügyeiből áll. Hatóanyagok közül illóolajokat, flavonoidokat és fenol-glikozidákat tartalmaz. Antibakteriális hatású, és stimulálja a sebgyógyulást. A belőle készült kenőcsöt felületi bőrsebekre, külső aranyérre, valamint fagyás és napégés okozta problémákra lehet alkalmazni.


Források:
Theophilus Redwood: A supplement to the pharmacopoia
Anna Carr: Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs
American Botanical Council: Therapeutic Guide to Herbal Medicines
James Rennie: A new supplement to the pharmacopæias of London, Edinburgh, Dublin and Paris
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

Növények a mágiában: vörösfenyő

Latin név: Larix decidua (vagy Larix europaea)
Nem: maszkulin
Felhasználható: tűzesetek ellen, védelem, démonűzés, szemmel verés ellen


A hagyomány szerint a fájába nem tud behatolni a tűz, így tűz és tűzvészek elleni varázslatokban érdemes használni.

Védelmező tulajdonságokkal is rendelkezik, magadon hordva megelőzi azt, hogy elvarázsoljanak, és valaha a szülők a gyerekük nyakába azért akasztották, hogy megvédje őket a szemmel veréstől. A kérgének füstje pedig elűzi a gonosz szellemeket.

Yorkshire-ban szokás volt a csikók születése után a méhlepényt egy vörösfenyőre akasztani, hogy az így szerencsét hozzon és egészséget a csikónak.

Egy tiroli hagyomány szerint egy Salgfräulin névre hallgató szellem, aki tiszta fehér ruházatot visel, ül a vörösfenyő alatt és énekel. Szintén Tirolban állt az a szent vörösfenyő, ami egészen 1859-ig élt. A leírás szerint, ha megvágták vérzett, és az a favágó, aki belevágott, magát is láthatatlanul megsebesítette, a seb pedig addig nem gyógyult be, míg a törzs újra ép nem lett. Ennek a fának a közelében komoly illetlenségnek számított sírni vagy sikítani, míg a veszekedés és a káromkodás már a szellemek bosszúját is kihívta. Amerikából is van feljegyzés különös tulajdonságokkal rendelkező vörösfenyőről, igaz ez "csak" különös viselkedési formákat hívott elő az alatta alvó emberekből: egy ideig mindenki a fantáziája szerint viselkedett tőle, volt aki hirtelen prófétának vagy kereskedőnek mondta magát.

A tunguz népek körében is különleges jelentősége volt ennek a fenyőnek. A sámánjaik rítusaik során póznákat állítottak belőle, amikkel a Tuuru fát (világfát) reprezentálták. A sámándobok kerete is belőle készült; ezekhez egy élő fáról vágták le az anyagot, amit utána élni hagytak, a Tuuru tiszteletére.

A friss tűlevélcsomókból kenőcs készíthető, amelyet a népi gyógyászatban tályogok, fekélyek és berepedezett bőr kezelésére használtak. A kenőcshöz melegíts fel 100g sótlan és fűszerezetlen disznózsírt, míg folyékony nem lesz, majd keverj hozzá 10g finomra vágott tűlevelet. Hagyd a keveréket lassan kihűlni, fedd le, majd pedig hagyd egy napig a konyhában állni. Ekkor hevítsd fel újra, majd még folyékonyan szűrd át ruhán vagy finom lyukú szitán, és töltsd tiszta tégelybe. Mivel a zsír viszonylag könnyen megavasodik, a kenőcsöt jól lezárva a hűtőben tárold.


Források:
Alexander Porteous: The Forest in Folklore and Mythology
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Andreas Alberts, Peter Mullen, Margot Spohn: Fák, bokrok gyógyító ereje
http://medicinalherbinfo.org/herbs/Larch.html
Margaret Stutley: Shamanism: an introduction