Növények a mágiában: gyermekláncfű

Latin név: Taraxacum officinale
Nem: maszkulin
Elem: levegő
Égitest: Jupiter vagy a Nap
Istenség: Brigid, Helios, esetleg Hekaté
Felhasználható: jóslás
Virágnyelv: "hűséges vagyok hozzád"
Vele álmodni: szerencsétlenség jele

A hozzá kapcsolódó néphit nagy része a növény bolyhos termésgömbjeivel való jóslások körébe tartozik. A magokat lefújva és a tövön maradt magokat megszámolva megtudhatjuk, hogy mennyi az idő, hány évig fogunk még élni, hány év múlva fogunk megházasodni, hány gyerekünk lesz, hány bűnt követtünk el, mennyit hazudtunk aznap, vagy gyerekek esetén, hogy hány nap múlva fogják megverni a szüleik őket legközelebb. Ha egy fújásra minden mag elszáll, az egy jó történés előjele is lehet. Az amerikai gyerekek valaha háromszor fújtak rá, hogy megtudják, az anyjuk akarja-e őket: ha minden mag eltűnt, akkor a válasz nemleges. Egy másik erről a területről való módszer szerint, minden fújásnál az abc egy betűjét kell mondani, és amelyiknél elfogynak a magok, az lesz a kedvesünk nevének a kezdőbetűje. Azt is érdemes lehet megjegyezni, hogy milyen irányba szállnak a magok, mert arra találjuk majd a szerencsénket.A magokkal a távol lévő kedvesünknek is üzenhetünk: a szeretett személy irányába fordulva gondoljuk el, milyen kedves szavakat mondanánk neki, majd fújjunk rá a gömbre. Ha pedig azt is tudni szeretnénk, hogy akinek ezt az üzenetet küldjük, még nem feledkezett-e meg rólunk, akkor fújjunk rá még egyszer, és ha marad mag a száron, akkor az illető továbbra is szeret minket. A modern hagyományokban hasonló módszerrel kívánságok teljesülését próbálják elérni az emberek.
A gyermekláncfűvel való jóslás egy földhöz ragadtabb formája a növény virágának és termésének a viselkedéséből következtet az időjárásra. Így, ha reggel 8-ra teljesen kinyílnak a virágai, akkor szép napra számíthatunk, míg ha 9 órára sem teszik ezt meg, akkor célszerű esernyőt vinnünk magunkkal. A virágok, mint már talán sejthető, eső közeledtével összezárulnak, míg a néphit szerint szintén ezt jelzi, ha a maggömb "szőrei" összeragadtak, vagy ha szélcsend esetén is elszállnak.
A növény vízhajtó hatású, aminek hála Európa nagy részében ágyba vizelést okozó növényként ismert. A gyerekeket igyekeztek óvni tőle, hiszen elvileg az érintése, a magjainak lefújása, vagy az ágyba tevése is ágybavizelést idéz elő. Míg Anglia egyes helyein pedig ezen hit fordítottja létezett: azon gyerekek, akik a virágait megkapják, egy évig nem vizelnek be.
Amulettként is szolgálhattak az első virágai. Aki pl. meglelte az első hármat belőle, az egész éven jó egészségnek örvendhetett. Továbbá a kertünkben legelőször kinyíló szála elrakva gazdag termést biztosít. Aki pedig a jövőbelijéről szeretne álmodni, az egy levelét tegye a párnája alá éjszakára.
Az ír néphitben Brigidhez, illetve Szent Brigittához kapcsolják, míg Skóciában Bride növényének számít, tejet adó mivolta révén. A 19. században élt Gubernatis Helioshoz és a Naphoz kapcsolta. A 17. századi John Evelyn pedig salátákról szóló könyvében (mely egyébként az első ilyen írás volt) azt említi meg róla, hogy Hekaté a vele készült étellel kínálja Theseust. Ebből, kissé szabadosan kikövetkeztette Scott Cunningham, hogy ez a növény szent az istennőnek, amit aztán sok más mai mágiagyakorló átvett. Míg a gyermekláncfű ételként való fogyasztása valóban több évezredes hagyománnyal rendelkezik, ám Hekatét és ezt a növényt az ókori források nem említik együtt.
A modern mágikus gyakorlatban azt tartják róla, hogy a gyökerének a főzete növeli a pszichikus erőinket, míg ugyanez, gőzölögve az ágyunk mellé téve vonzza a szellemeket. A ház északnyugati sarkában elásva pedig kedvező szeleket hoz.
Egy szintén nem túl régi legenda szerint pedig, a gyermekláncfű a tündérekből lett. Réges-régen ugyanis, a föld tele volt elfekkel, gnómokkal és tündérekkel. Ám az emberek számára ezen lények láthatatlanok voltak, így folyton rájuk tapostak. Ezt megelégelve, az elfek a sziklák mögé bújtak, a gnómok a föld mélyére menekültek, ám pár, a napfényt szerető tündér sárga ruhát öltött, és a föld színen maradt. Belőlük lett a gyermekláncfű.


Források:
Vivian A. Rich: Cursing the Basil: And Other Folklore of the Garden
Richard Folkard: Plant Lore, Legends, and Lyrics
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Catherine Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic: A Materia Magica of African-American Conjure

Növények a mágiában: csalán (csípős)

Latin név: Urtica dioica
Nem: maszkulin
Elem: tűz
Égitest: Mars

Csillagjegy: kos, skorpió

Istenség: Thor/Donar
Felhasználható: gyógyítás, egészség, védelem, rontások ellen, féleleműzés
Virágnyelv: "utálatos vagy"

Vele álmodni:  jó egészség és jólét jele, ám ha megszúr, akkor csalódást és frusztrációt takar

Már az ókor óta (és valószínűleg az előtt is) gyógynövényként használták a csalánt; több görög és római író is említi. A szimpatikus gyógyítás elve alapján égések ellen és megfázáskor alkalmazták, például láz ellen, úgy, hogy a beteg testén hagyták, míg a növény el nem fonnyadt, amitől elvileg csökken a testhőmérséklet. De sok minden mást is kezeltek vele, többek között skorpiócsípést és kutyaharapást. Még az ókorban a frigidnek tartott nőket (és a magukat kellető nőstény háziállatokat) nemi szervük csalánnal való verésével próbálták „kezelni”. A magjáról pedig azt tartották, hogy megevésük szexhez vezet, illetve termékenységet ad (míg a gyökerét szerelmi varázslatokban használták). Egy, már nem olyan régi hit szerint pedig, a templomkerten gyűjtött csalán teaként elkészítve képes meggyógyítani a vízkórosságot.

Magát a csaláncsípést is többféle mágikus módon próbálták enyhíteni. Például a németek parajlibatop levelét rakták rá, ráolvasással kísérve, míg az angolok egy sóskafajta levelét tartották erre jónak (már a 13-14. században is), persze szintén egy kis varázsszöveggel.

Mindezeken felül nagyon jó tavaszi egészséghozó és azt megőrző ételnek tartották. Plinius (az idősebb) azt írja róla, hogy a germánok azért fogyasztják ekkor, hogy egész évben egészségesek maradjanak, de hasonló babonák később is megmaradtak, és külön napok meg voltak határozva arra, hogy mikor is kell megenni azt a bizonyos épen tartó egy-két levelet.

A germánok számára továbbá Thor/Donar szent növényének számított. A hit nem halt ki teljesen, csupán kissé újabb alakot öltve terjedt el: német, olasz, de még magyar területeken is azt mondták róla, hogy távol tartja a villámlást. A tiroliak pedig még nem is olyan régen vihar esetén a tűzre vetették, hogy az égi jelenség ne okozzon kárt nekik. Indiában már egy démon szimbóluma, és egy legenda szerint egy mérges kígyó csepegtette rá a mérgét, amitől aztán ilyen „szúrós” lett. Ennek ellenére azonban a gonosz ellenszerének mondják, és ezzel nincsenek egyedül.

A csalánt, csípőssége miatt, nagyon régóta tartják védelmező hatalmúnak. A már említett indiaiak a kezükben tartják szellemek ellen. Európában azt mondták róla, hogy aki magán hordja, az semmitől sem kell, hogy féljen. Cickafarkkal együtt viselve csökkenti a félelem érzetét az emberben, és lelki erőt ad. Indás pimpóval (Potentilla reptans) együtt pedig a szellemektől és a jelenésektől való rettegést szünteti meg. Ám a közemberek számára fontosabb volt, hogy jónak gondolták a jószág mágikus védelmére, vagy a boszorkányok tejjel kapcsolatos rontásai ellen. Több európai országban (köztük nálunk is) Szent János napján az istállók ajtaja felé akasztották, hogy oltalmat adjon. Ám mindezek ellenére a boszorkányok szintén hasznát vették a fáma szerint: belőle készítették bájitalaikat, illetve a keresztúton növő csalánok tanúi voltak a boszorkányok összejöveteleinek. Skóciában pedig azt mondták róluk, hogy ott nőttek ki, ahová a bukott angyalok először estek, vagy, hogy halott emberek csontjaiból lettek. Dániában is élt egy hasonló képzet, csak az ottani változat szerint a csalán ott nő, ahol ártatlan vért ontottak.

Pár jóslási módszert említenék még meg, amire a csalánt használták. Beteg emberek ágya alá egy fazék frissen szedett csalánt raktak, és ha a növények zöldek maradtak, akkor az ember felgyógyult, míg ha megbarnultak, akkor halált várt rá. Nőknek a csalánra kellet vizelni, és a növény elhervadt tőle, akkor a hölgy bizony már nem volt szűz. Egy másik változat szerint a nő vizeletét rá kell önteni, és ha elhervadt, akkor terméketlen volt az illető.

A modern mágikus praktikákban Scott Cunningham óta sokan átkok ellen, illetve azok megtörésére és visszaküldésére használják. Ezért vagy ember formájú rongybabákat tömnek meg vele, vagy magukon hordják, esetleg szétszórják a ház körül. 

Források:

Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Marcel De Cleene, Marie Claire Lejeune: Compendium of Symbolic and Ritual Plants in Europe
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World

Növények a mágiában: gilisztaűző varádics

Latin név: Tanacetum vulgare
Energia: feminin
Elem: víz
Égitestek: Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Felhasználható: hosszú élet, gyógyítás,

A hosszú élet növényének tartották, több okból is. A középkori latinban athanasiának hívták (valószínűleg hosszan tartó virágai miatt), ami a görög athanatos, vagyis halhatatlan szóból származik. Egyes mítoszok szerint Ganümédesszel is ezt itatták meg, hogy halhatatlanságot nyerjen. Ezenkívül holtestek épségének a megőrzésére alkalmazták, valamint a vele bekent húsról azt mondták, hogy nem támadják meg a legyek. Utóbbi feltevésnek lehet valami valóságtartalma is, mivel a varádicsot széles körben alkalmazták rovar (és főként légy) ijesztő növényként: vagy a padlót szórták fel vele, vagy a konyhában akasztották ki csokrait. De még a kutyák szőrét is átdörzsölték a leveleivel, hogy azok ne legyenek bolhásak.
Különböző, már-már mágikus úton gyógyítani is próbáltak vele az idők folyamán. A cipőbe téve malária és köszvény ellen alkalmazták. Megtörve pedig a meddő nők a köldökükre rakták, hogy teherbe tudjanak esni (ezen felhasználása azért is érdekes, mert főzetét igen gyakran itták a nem kívánatos terhességek megszakítására).
Egy marylandi babona szerint pedig nem volt szabad magról vetni, mert különben halált hozott a családba.
A hudu mágiában a teáját a rendőrség távol tartására használják, vagy magát a növényt teszik a cipőbe ugyanezért.
A modern nyugati varázshagyományokban a hosszú életet adó hatására szokás koncentrálni, melyet kiterjesztenek a különféle mágiák élettartamára is.

Gyógynövényként:
Virágának teáját (mint arra neve is utal) bélféregűzésre használták, ám óvatosan alkalmazandó, mert mérgező is lehet. Terhes nőknek egyáltalán nem ajánlott.


Források:
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients: A Wiccan Guide to Spellcasting
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Catherine Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic: A Materia Magica of African-American Conjure
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
http://www.botanical.com/botanical/mgmh/t/tansy-05.html
Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények

Növények a mágiában: áfonya

Latin név: Vaccinium myrtillus, Vaccinium corymbosum
Energia: feminin
Elem: víz
Égitestek: Jupiter, Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Ünnep: Lughnasadh
Felhasználható: szerencse, védelem, álommágia, rontástörés

Az áfonya egyike azon kevés bogyós gyümölcsöknek, melyek őshonosak Észak-Amerikában, és így az ottani őslakosok számára igen fontos tápláléknak számított. Az érett bogyók szedése fontos közösségi alkalomnak volt. A terméseket ezután megszárították, hogy majd a tél folyamán különféle módon elfogyaszthassák (többek között igen kedveltnek számított az áfonyával készült kenyér). De fontos gyógynövény is volt számukra, a Chippewák pedig azt tartották, hogy azon szárított virágainak a füstje, melyeket forró kövekre szórtak, képes meggyógyítani az "őrültséget". Ezt a módszert a legenda szerint Winabojo, egy Chippewa mitikus alak tanította az embereknek.
Írországban is fontos esemény volt az áfonya szedése. Az áfonyaszezon ideje egybeesett az aratás kezdetével, épp ezért Lughnasadh ünnepének napján (augusztus 1.) nagy szokás volt az áfonyaszedés. De sok helyen az áfonya külön napot érdemelt ki magának, mely általában augusztus első vasárnapja volt, ritkábban pedig július utolsó vasárnapja, mely az "áfonya nap" nevet viselte (Blaeberry Sunday, Fraughan Sanday, vagy más névváltozatok). De bármelyik időpontról is legyen szó, az "ünnepség" leginkább egy közösségi munkára hasonlított, mely során kora reggel a falu apraja-nagyja kivonult a hegyekbe áfonyát szedni. A leszedett bogyók egy részét helyben megették (vagy, bizonyos helyeken a fiúk a lányoknak karkötőt fűztek termésekből, amit aztán a lányok a szedés befejeztéig viseltek, majd a földön hagytak; illetve Limerick megyében a fiatalok egy cairn-ra raktak belőle, virágokkal együtt), de a nagyját hazavitték, hogy az otthon maradt betegek vagy idősek és ehessenek belőle, illetve hogy különböző módon hasznosítsák a terméseket. Legtöbbször süteményt, vagy italokat készítettek belőle, esetleg egyszerűen tejszínnel és cukorral együtt összetörve desszertként fogyasztották. Különféle mágikus tulajdonságokat is rendeltek persze az ekkor szedett áfonyához. A belőle készült "bort" Longford megyében például a szerelmes fiataloknak adták, mert állítólag képes volt közelebb hozni a menyegzőjük napját. Amagh megyében pedig már csak a bogyók hazavitele is képes volt biztosítani a jó termést, de azért vigyázni is kellett, mert ha valaki útban hazafelé elejtette a gyümölcsöket, az nagy balszerencsére számíthatott. Ezenkívül azt is tartották még sok helyen, hogy ha bőven termett áfonya az éven, akkor a gabonatermés is jó lesz, míg ha kevés bogyót leltek, akkor rossz termésre is lehetett számítani. Egy elterjedt hagyomány szerint pedig, augusztus elseje után nem volt szabad több áfonyát szedni, és az nagy szerencsétlenséget hozott a fejére, aki az áfonyát meg is ette ezen nap után. Több magyarázat is létezik ezen tilalomra. Az egyik szerint az "áfonya napot" követően Crom Dubh átka száll a bogyókra, míg mások szerint e nap éjszakáján a tündérek, sőt, maga az Ördög köpi le a terméseket. De a legáltalánosabb változat szerint, a gyümölcs egyszerűen elveszti ízét.
A modern mágikus gyakorlatban az áfonya levelét kis zsákocskákba rakva hordják magukon az emberek, mert szerencsét hozónak, gonoszt távol tartónak, illetve rontás-, és átokmegtörőnek tartják. Egy másik lehetséges felhasználási módja szerint pedig, ahhoz, hogy valakinek minden álma valóra váljon, közvetlenül elalvás előtt kell égetnie a leveleit a hálószobában. Elvileg hét napon belül érezhető kell, hogy legyen az eredmény. Egy bonyolultabb módszer szerint pedig "meditációs alváshoz" alkalmazható, mint füstölő 1:2 arányban gumiarábikummal keverve. Maga a "meditációs alvás" egy adott cél megvalósítására használható, és két ember szükséges az elvégzéséhez. Az egyik embernek el kell aludnia, miközben társa a szénre szór neki ebből a keverékből. Az ébren lévő félnek végig tiszta mentális képe kell, hogy legyen a közös vágyukról, és azt le is kell, hogy írja újra meg újra az alvónak, olyan részletesen, amennyire csak tudja. Miután pedig az alvó felébredt, helyet kell, hogy cseréljenek, és még egyszer meg kell ismételni a műveletet.

Gyógynövényként:
Kiváló antioxidáns, de ezen kívül gyulladásgátló hatásokkal is rendelkezik. Szív-, és érrendszeri betegségek, húgyúti fertőzések, cukorbetegség és rák megelőzésére is alkalmazható. Az áfonya kivonatáról pedig klinikai vizsgálatok azt találták, hogy képes lelassítani a látás elvesztésének folyamatát; a benne található hatóanyagok képesek csökkenteni a szemek fáradtságát, illetve javítják az éjszakai látást. Mindezeken kívül, alkalmazzák még az idős korban jelentkező memóriagyengülésre is.

Ír áfonya (fraughan) dzsem recept:
600 g friss áfonya
800 g cukor
Tedd a bogyókat egy edénybe, majd krumplitörővel zúzd össze őket egy keveset, hogy kiengedjék a levüket.
Add a cukrot a bogyókhoz, majd közepes lángon forrald fel. Sűrű kevergetés mellett főzd 30-45 percig, míg a hőmérséklete el nem éri a 100  fokot. Kanalazd le az esetlegesen a tetejére gyűlő habot. Csökkentsd le a lángot alatta, majd egy tiszta tányérba kanalazz ki egy keveset, hogy megnézd, besűrűsödött-e a dzsem (és persze, hogy megkóstold). Ezt a kanálnyit hagyd picit meghűlni, majd a tányért döntsd meg kissé. Ha a dzsem egyben marad, akkor már át is lehet rakni az előre sterilizált lekvárosüvegekbe.

Források:
Patricia Monaghan: The Encyclopedia of Celtic Mythology and Folklore
John Andrew Eastman: Book of Swamp and Bog
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Colman Andrews: The Country Cooking of Ireland
Charlotte Erichsen-Brown: Medicinal and Other Uses of North American Plants
Manuchair Ebadi: Pharmacodynamic Basis of Herbal Medicine, Second Edition
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK92770/

A Kálmos jegyében

Acorus calamus. Bhuta-nashini. Bojho. Ch'ang. Chalmis. Erba di Venere. Sweet flag. Ackerwurtz. Kni. Kahtsha itu. Sunkae. Sinkpe tawote. Wye. Bécsisás.

Kálmos.

"Gyökértörzse a talajban vízszintesen kúszik, gyakran 1 m-nél is hosszabb, elágazó, 1-2 ujjnyi vastag, lapítottan hengeres, húsos, kívül zöld vagy csontszínű, belül szürkésfehér, jellemző illatú, aromás ízű. A gyökértörzs felső oldalán levélripacsok valamint az elhalt levelek rostmaradványai láthatók; alsó oldalából pedig sok vékony, hosszú járulékos gyökér ered. Szára négyoldalú, kb. fél méter hosszú, rajta egy levéllel és egyetlen torzsvirággal. A levelek kard alakúak, 50-100 cm hosszúak, ép szélűek, mindkét lapjukon erősen kiemelkedő borda húzódik végig."

Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények

 "Úgy tűnik, a kálmos Közép-Ázsiában és Indiában őshonos (Motley 1994) és gyakori Srí Lankán és a Himalájában. Az egész világon elterjedt az emberi termesztésnek hála (Hooper 1937, 80). A növény nem volt ismert Közép-Európában a 16. századig, ám azóta meghonosította magát patakok, lassan mozgó vizek és tavak mentén."

Christian Rätsch: The Encyclopedia of Psychoactive Plants: Ethnopharmacology and Its Applications

 

"A kálmosgyökértörzs étvágygerjesztő, emésztést serkentő, vértisztító és erősítő hatású teakeverékek igen gyakran alkalmazott alkotórészeként szerepel."

Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények

"Az ókor óta a kálmost gyógyfürdőkben, füstölőkben és teákban használták. Sok helyen mágikus erőket tulajdonítanak a gyökérnek. Azt mondják, hogy a kálmosgyökerek fiatalon tarják az embereket, megerősíti az egészségüket és feldobja a szexuális életüket. Egy gyógynövényes fürdő kálmosból állítólag megnöveli a szexuális vágyat."

H.S. Puri: Rasayana: Ayurvedic Herbs for Longevity and Rejuvenation

"Az ajurvédikus és tibeti gyógyászatban a kálmos egy fontos pszichoaktív növény: "Vacha szó szerint fordítva 'beszéd'-et jelent, és annak a szónak, intelligenciának vagy önkifejezésnek az erejét írja le, melyet ez a gyógynövény idéz elő" (Lad és Frawley 1987, 175)."

"Észak-Amerika erdős részeiben és az azzal szomszédos síkságokon a kálmos egy, az indiánok által rengeteg célra használt gyógyszer. A gyökérből készült főzeteket használják hasi-, illetve belekkel kapcsolatos problémákra, emésztési nehézségekre és görcsökre. A gyökér friss darabjait fejfájás, megfázás, torokfájás és hörghurut esetén rágcsálják."

Christian Rätsch: The Encyclopedia of Psychoactive Plants: Ethnopharmacology and Its Applications

"Mindenhol, ahol csak nő, a növényt gyógyító fürdőkben, masszázsokban, gyomorerősítő teákban és mágikus porokban használták fel."

Christian Rätsch: The Dictionary of Sacred and Magical Plants

"Kínában egyike a legrégebb óta kedvezőnek tartott növényeknek. Azt mondják, hogy a taoista An-ch'isheng vad kálmost használt elixírként, aminek köszönhetően nemcsak hogy halhatatlan lett, hanem még láthatatlan is. Sajnos, a kálmos ilyen irányú felhasználásának a módszere nem maradt ránk."

" Sok észak-amerikai indián törzs mindent gyógyítónak és erősítő szernek tartotta a kálmost. Az irokézek a gyökérét boszorkányok és gonosz mágia felfedezésére használták. Sok, az északkeleti erdőkben élő indián tartja azt, hogy a gyökérnek gonoszűző hatása van, ezért fel is akasztották őket a házakban, vagy belevarrták a gyermekek ruhájába. Az "éjszaka szellemei" (rémálmok) ettől távol maradnak."

"A sájenek (Cheyenne) füstölőként használják a kálmosgyökeret az izzasztókunyhó szertartásaikban. Egyszerűen az izzó kövekre dobják a kunyhóban a gyökér darabjait. A füstről azt mondják, hogy megtisztít, és jó az egészségnek."

Christian Rätsch: The Encyclopedia of Psychoactive Plants: Ethnopharmacology and Its Applications 

"A Kálmos a Nap egy növénye, és magában hordozza egyesített formában a Nap Orvosságának tulajdonságait, lévén hogy aromás élénkítő, afrodiziákum és enyhe erősítő."

"A gyökerét mágikus munkák előtti rituális fürdőkhöz lehet adni, különösen szexuális mágiáknál, és jósmunkáknál. Az olaja kiváló felszentelő olajként szolgálhat."

Daniel Schulke: Viridarium Umbris: The Pleasure Garden of Shadow

"Állítólag a krí (Cree) indiánok a kálmosgyökért hallucinogénként használták. Azt mondják, hogy egy ujjnyi hosszú gyökeret rágtak ehhez el. Ennek az információnak a hitelessége, mit elég sokszor ismételgetnek pszichedelikus írásokban, valamicskét kétes (Morgan 1980; Ott 1993; Schultes and Hofmann 1995), ugyanis minden kísérlet az amerikai kálmossal - még azok is, melyek igen magas adagokkal történtek (egészen 300 g-nyi gyökérig) - teljes mértékben sikertelenek voltak. Ha a kríknek valóban volt is valamilyen hallucinogénjük, az valószínűleg nem Acorus calamus volt."

 Christian Rätsch: The Encyclopedia of Psychoactive Plants: Ethnopharmacology and Its Applications 

"A gyökér hosszabb rágásáról úgy tudni, hogy képes előidézni egy finom látnoki extázist, legjobb segítőként eksztatikus merengő állapotokhoz, csendes jósláshoz, vallásos imákhoz és transz-kommunikációhoz növényi szellemekkel, ..."

Daniel Schulke: Viridarium Umbris: The Pleasure Garden of Shadow

"Ez a folyamat, mely magában foglalja a lassú és szorgalmas munkát egy növénnyel és annak a megismerését (ellentétben az ajtón való berontással, kiabálva 'mutass nekem valami mélyrehatót!'; ami a módszere a legtöbb magát 'pszichonautának' nevező [milyen hülye szó] személynek), elengedhetetlen a kapcsolat kiépítéséhez egy olyan növénnyel szemben, melyet 'növényi segítőnek' lehet tartani. A legtöbb növény nem szereti, hogy az emberek úgy mennek hozzájuk, hogy akarnak tőlük valamit, anélkül, hogy időt szánnának arra, hogy magukból is adjanak. Az emberek, akik csupán egy erős 'pszichedelikus' utazást keresnek soha nem lesznek képesek átélni a mágiát egy olyan növényben, mint a Kálmos, ahogy a kapitalista földtulajdonos sem fogja soha értékelni a mezőt a virágaiért - egyszerűen nem a jó helyere figyelnek. És egyébként is, ez így van jól, mert azok az emberek nem állnak még készen arra, hogy megtudják, mit a Kálmos tanítana."

Bittersweet - https://www.erowid.org/experiences/exp.php?ID=8800

Galagonya képekben

fiatal kérge

idősebb kérge

kibomló rügyei és tövise

levél

virágzáskor

virágzáskor

virága közelről

termése

termése közelről

levelének őszi színezete

őszi levele

Kérlek, ne nézd le a növényeket!

Nyárközép után voltunk pár nappal, a Múzeumok Éjszakájának idején. Széphalomban éppen vadételfőző versenyt tartottak, így nagy volt arrafelé a forgalom. Az ottani kis múzeumot körülvevő ligetben is sokan járkáltak, velem együtt, aki a Kazinczy család sírjaitól nem messze található gyönyörű, idős tölgyfákat csodáltam. Végül megálltam az egyik előtt és köszöntöttem. Rövid kommunikáció és engedélykapás után, az egyik kezemet ráhelyeztem a törzsére, óvatosan, mintha valami évszázados ereklyéhez érnék. Tovább néztem a fát, mosolygós-áhítatos arckifejezéssel. Valószínűleg ez is tűnt fel az éppen arra sétáló nagymamának, aki az unokájával közeledett felém. Ahogy odaért hozzám, megállt, és mutatta a négyéves forma kisfiúnak, hogy ha megöleli a fákat, akkor azok energiával töltik fel, majd unszolta, hogy gyorsan próbálja is ki. A kicsi ugyan nem nagyon értette, hogy miről van pontosan szó, de megtette, amire a nagyi kérte, aztán tovafutott az ösvényen. Én ránéztem a fára, szégyenkezve bocsánatot kértem, és megköszöntem neki, hogy ilyen türelmes a tolakodó emberekkel, majd inkább én is továbbsétáltam.

Ez a történet is tükrözi azt a problémát, amiről most írni szeretnék. Az emberek ugyanis hajlamosak semmibe venni a növényeket, vagy ha törődnek velük, akkor is csak lenézik őket. Megnyilvánul ez a lenézés igen sok mindenben: kezdve a buzdítástól a fák ölelgetésére, hogy azok feltöltsenek energiával, egészen addig, hogy majd a növények szelleme lelki gyógyulásban fog részesíteni minket. Ezen elgondolások mögött mindenhol az húzódik, hogy a növények alapvetően az emberek javát szeretik szolgálni, és ezt nagy örömmel és lelkesedéssel is teszik, legyen szó fizikai vagy lelki problémáról. Ezek szerint a növény ereje nem azért van, hogy önmagát életben tudja tartani, és magjait be tudja érlelni, míg a szellemének nem az a fő problémája, hogy minden tápanyaga meglegyen, és lehetőleg parazitamentes életet folytasson. Ebből a szemszögből tehát a növények nem is rendelkeznek önálló akarattal, vagy vágyakkal, hanem teljesen alá vannak rendelve az "istenektől származó" emberi lényeknek.

Egy óriási tévedésrőlről van itt pedig szó. A növényeknek ugyanis megvan az a fantasztikus tulajdonsága, hogy képesek állatokat gyógyítani, így persze embereket is. Az embereket meg olyannyira elbűvölte ez a képességük, hogy a gyógyulás utáni hajszában lassan elkezdtek megfeledkezni a növények többi jellemzőiről, vagy egyszerűen semmibe vették azokat. Ebbe a folyamatba persze az is besegített, hogy egy olyan vallás vált uralkodóvá a világban, mely tagadja a lélek létezésének a lehetőségét is mind az állatokban, mind a növényekben, valamint azt hirdeti, hogy az egész Föld bolygó azért van, hogy az ember (ki)használja. Mára pedig már az emberek nem is nagyon tudnak máshogy gondolni szegény növényekre. Mivel alapvetően azt ismerik róluk, hogy képesek gyógyítani, így úgy gondolják, hogy ez valamiféle velük született kötelességük is, ez az életük célja. Ha pedig a testet tudják gyógyítani, akkor biztos a lelket is, csak azt majd energiával, rezgéssel, vagy samanisztikus utazások (melyek inkább ilyen formában inkább mondhatóak fél-vezetett meditációnak, mint sámánutazásnak) által teszik.

Ám semmilyen kifogás nem fogadható el az ilyen viselkedésre. Soha nem szabad azokat a fantasztikus és hatalmas lényeket eszetlen kis jótevő angyalkáknak gondolni, melyek segítségén az egészségünk, ha nem az életünk múlhat. Mert bizony vannak olyan növények, melyek ölni is képesek, méghozzá sokan. És nem kell itt olyan növényekre gondolni, mint a sisakvirág, vagy csattanó maszlag! Már egy nem megfelelő módon alkalmazott orbáncfű kúrának is lehetnek akár halálosak is a következményei. Aztán sok növény szelleme igen szigorú tud lenni a hozzá nem elegendő alázattal fordulókhoz. Én nem tudom elképzelni se, hogy egy Datura szelleme hajlandó volna anyai szeretettel körbeölelni az éppen felé először fordult, gyógyulni vágyó embert. De a kökény is azok közé tartozik, akik az embert jobban szeretik maguktól távol tudni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeknek a növényeknek a szellemét ne lehetne megismerni, de az biztos, hogy a kapcsolat kialakítása nem fog egyik napról a másikra végbemenni, gyógyításról nem is beszélve.

Az, hogy a növények hajlandóak segíteni az embereknek egy óriási ajándék és megtiszteltetést, és ezt így is kéne kezelni. Nincs semmilyen előjogunk arra, hogy kihasználjunk más fajokat a Föld felszínén, se azért, hogy szükségletünkön felül táplálkozzunk, se azért, hogy testi vagy lelki problémáink megoldódjanak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy rossz dolog gyógynövényeket használni akkor, ha betegek vagyunk! Viszont azt igen, hogy legalább azok (ha már mások nem hajlandóak), akik a boszorkányság útját akarják járni, vagy a növények szellemeivel szeretnének dolgozni, ismerjék el a növények önálló személyiségét és intelligenciáját, és adják meg nekik azt a minimális tiszteletet, ami az ilyen doktorokat illeti.

Nyárfarügyek kenőcse: Unguentum populeum

A nyárfafajok (közölük is kimondottan a fekete nyárfa) rügyei gyakran szerepeltek a híres-neves boszorkánykenőcs hozzávalói közt felsorolva. Az ilyen leírásokban gyakran voltak az összetevők között olyan növények is, melyeknek nincs tudatmódosító hatása (pl. petrezselyem, vérontófű), ám ma már ismeretlen okból a kenőcshöz adták őket. A nyárfarügy is ezek közé tartozott, habár, egy 1857-es könyv szerint, a rügyekben található gyanta meggátolja a disznózsír megavasodását, így ezen céllal is adhatták a sokszor zsírral készült kenőcsökhöz.

A nyárfarügyekből gyógyászati célra az orvosok is készítettek kenőcsöket, melyeket Unguentum populeum néven ismertek. Ezek közül nem egy receptben visszacseng a boszorkánykenőcsök világa, hiszen gyakran tartalmaztak erősen mérgező növényeket: nadragulyát, beléndeket, mákot, de akár mandragórát is. Egy 1826-os könyv szerint az ilyen kenőcsöket helyi nyugtatóként alkalmazták gyulladásokra és aranyérre, valamint a rákkal járó fájdalmak enyhítésére, de még reumára is. Ezenkívül szoptatós anyák kirepedezett melleit kenték langyos változatával. Ennél kevésbé mérgező recepteket is ismertek ezen kenőcsfajtából, melyek csupán zsírt, rügyeket és vizet tartalmaztak, de felhasználási területük ugyanaz maradt.

A nyárfarügyeket ma is ismerik gyógyító hatásukról. A drogját Populi gemma néven lehet megtalálni, és a nyárfa ki nem nyílt levélrügyeiből áll. Hatóanyagok közül illóolajokat, flavonoidokat és fenol-glikozidákat tartalmaz. Antibakteriális hatású, és stimulálja a sebgyógyulást. A belőle készült kenőcsöt felületi bőrsebekre, külső aranyérre, valamint fagyás és napégés okozta problémákra lehet alkalmazni.


Források:
Theophilus Redwood: A supplement to the pharmacopoia
Anna Carr: Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs
American Botanical Council: Therapeutic Guide to Herbal Medicines
James Rennie: A new supplement to the pharmacopæias of London, Edinburgh, Dublin and Paris
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

Növények a mágiában: iringó

Iringó

Latin név: Eryngium spp.
Nem: feminin
Elem: víz

Égitest: Vénusz

Csillagjegy: mérleg, bika

Felhasználható: védelem, szerelem, afrodiziákum, béke

 

Egykor, az utazók magukon viselték, hogy biztonságban legyenek, és szerencsét hozzon nekik az út során. Békét is lehetséges vele hozni; ezen célból szétszórhatod egy helyiségben, vagy ajándékba adhatod egy veszekedő párnak. Mind a magyarok, mind az oroszok ártó szellemek elleni talizmánnak tartották.Több kontinensen is az iringó-fajokat kígyómarások gyógyítására alkalmazták. Valaha az athéni pásztorok, ha a szamarukat megmarta egy mérges kígyó, ezen növény zúzott gyökerét rakták a sebre, miközben ráolvasást mondtak rá. Az észak-amerikai őslakosok, a náluk honos fajtáját (E. yuccifolium) használták fel ezen célból.
Egyes indián törzsek különféle más betegségek gyógyítására is alkalmazták (pl. reuma, láz, stb.), és a belőle készült gyógyszer fontos szerepet játszott a zöld-kukorica szertartás (Green Corn Ceremony) során. Ekkor, egy feljegyzés szerint, tüskéket mártottak az iringókészítménybe, és azzal karcolták meg az emberek bőrét. Más leírások szerint felhasználták a férfivá-, vagy sámánná avatási rituálék során.
Az iringót a szerelemmel is szorosan összekapcsolták az európai hagyományok. A mezei iringót (E. campestre) képesnek tartották jósálmok előidézésére a leendő szerelmekkel kapcsolatban. Ezen célból bizonyos jeles napokon (pl. Szent János napja) párnákat tömtek meg vele, és azokon aludtak. A tengerparti iringóról (E. maritimum) azt állították, hogy Phaon a segítségével szerezte meg Sappho kegyeit. A gyökerét ezen fajnak sokáig, kandírozott formában, afrodiziákumként fogyasztották, de öregedés ellen is jónak gondolták. Állítólag, a görög menyasszonyok is viseltek iringót, hogy a férjük hűséges legyen hozzájuk, és ne tudja elcsábítani őket más nőszemély.
Egy feljegyzés szerint, ha egy kecse beleharap egy tengerparti iringóba, mozdulatlanná fog dermedni, és vele együtt nemsokára az egész kecskenyáj is. Ez az állapot addig fog fennmaradni, míg a pásztor ki nem veszi a növényt a kecske szájából.

Gyógynövényként:
Mezei iringó (E. campestre): köhögéscsillapító, görcsoldó és nyugtató. Gyökerének főzetét vese- és hólyagbántalmak esetén vizelethajtóul, epekő ellen használják.
Kék iringó (E. planum): levelét használják szamárhurut és bronchitisz ellen, valamint szívnyugtatóul.


Források:
Migene Gonzalez-Wippler,Migene González-Wippler: Complete Book of Amulets and Talismans
Henri Gamache:  The Magic of Herbs
Lewis Declaremont: Legends of Incense, Herb and Oil Magic
Madeline Pelner Cosman, Linda Gale Jones: Handbook To Life In The Medieval World, 2. kötet
William Francis Ryan: The Bathhouse at Midnight
David Lewis, Jr.,Ann T. Jordan: Creek Indian Medicine Ways: The Enduring Power of Mvskoke Religion
Beate Dignas,R. R. R. Smith: Historical and Religious Memory in the Ancient World
Earl of Orford Robert Walpole: Memoirs relating to European and Asiatic Turkey , and other countries of the East
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények 

Levendula felhasználási módjai

Tegnap, igaz kicsit megkésve, de elkezdtem a levendula szüretet az én bokraimon is. A rekkenő hőségben a dongók voltak csak szorgos társaim a munkában (mint ahogy ez már szokásukká vált); ők a virágokból a nektárt gyűjtögették, nem téve különbséget a bokrok, és a már leszedett, kezemben lévő szálakról. Aztán munka közben kaptam ötletet ehhez a bejegyzéshez.

Mágikus megközelítés

A levendula általános mágikus felhasználási módjai a következők: szerelem, védelem, alvás, hosszú élet, megtisztítás, boldogság, béke

Ha szeretnéd tudni, hogy egy kívánságot teljesül-e:
Közvetlenül lefekvés előtt tégy levendulát a párnád alá, miközben a kívánságodra gondolsz. Reggel, ha bármi olyat álmodtál, aminek köze volt a kívánságodhoz, akkor az teljesülni fog. Ám, ha nem álmodtál, vagy amit láttál, annak nem volt köze hozzá, akkor a kívánság sem fog beteljesülni.

Levendulás zsákocska szerető védelemért:
Ez a zsákocska kitűnő ajándék azon ismerőseidnek, akiknek védelmet és szeretetteljes környezetet szeretnél biztosítani a mindennapokban. Természetesen önmagadnak is elkészítheted, ekkor a saját nevedet illeszd bele a versikébe.
Az elkészítéséhez, egy lila anyagzsákocskát tölts meg levendulával, kösd be a tetejét, majd a következő formulával varázsold el:

Ebben a kis lila zsákban bűbáj lakozik,

Hozz védelmet s szeretetet annak, kit megnevezek itt:

(Mond ki az illető nevét)

Ajándékként tőlem, neked e varázst vetem,

Minden napod boldogsággal telve legyen!

(eredeti nyelven:

In this purple bag a simple charm is contained,

Bring protection and love to the person I name.

(name of the person)

A gift from me to you, this loving charm I cast,

May all your days be filled with joy that surely lasts.)

Levendulás füstölőköteg:
Köss össze jó szorosan cérnával egy csomó, 15-20 cm hosszú levendulavirág szárat. Ha ezt még friss szárakkal teszed, akkor hagyd őket kiszáradni.
Gyújtsd meg a köteg egyik végét, majd oltsd el a lángját, hogy csak izzanak a szárak, úgy, mint a füstölőrudaknál szokás. Füstöld vele körbe a szobáidat, hogy megtisztítsa azokat, és békét hozzon a falak közé.
Amúgy olvastam már azt is, hogy magát, a levendula virágának a szárát, lehet füstölőrúdként használni, mivel annak is nagy az illóolaj tartalma.
Amire ügyelni érdemes: az égő levendula füstje veszélyes lehet a macskák egészségére egyes kutatások szerint!

Hétköznapi megközelítés

Főzés, sütés levendulával:
A levendula ehető virág, ám az íze elég erős, így óvatosan bánj vele, míg ki nem tapasztalod, mennyit is találsz finomnak belőle az étkeidben.
A levendula bimbóit belekeverheted sütemények tésztájába, fagylaltokba és szorbetekbe, vagy cukormázba, valamint sültekhez is felhasználható.

Teája:
Főként nyugtató hatásáról ismert, ám antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik, sőt hónaljlemosóként használva deodorizáló hatása is van. De csökkentheti az ideges szívdobogást és a vérnyomást, migrént szüntethet, szédülést, ájulást és ideggyengeséget gyógyíthat. Mindezek mellett vizelethajtó is. A külső sérülések okán keletkezett daganatokat és véraláfutásokat is lehet vele borogatni.

Egyéb tippek, ötletek:
Friss ágaival átdörzsölve a konyhaasztaltól távol tartja a legyeket.
Felfrissíti, tisztítja a levegőt, ha egy edényben vízzel együtt levendulát raksz, azt felforralod, és a gázon főni hagyod, hogy a víz szabadon elpárologjon.
A levendulás ecet jó antibakteriális hatású szobatisztítóként is.
És kell-e, hogy említsem molyűző (és más rovarokat távolt tartó) hatását? Habár, arra érdemes ügyelni, hogy van olyan molyfajta, amit az illata kimondottan vonz!

Levendulás limonádé:
2+4 csésze víz
1 és 3/4 csésze cukor
2 evőkanál szárított levendula
1 kávéskanál reszelt citromhéj
1 csésze frissen préselt citromlé
Keverd össze a 2 csésze vizet, a cukrot, a levendulát és a citromhéjat, majd forrald fel őket, és hagyd főni, míg a cukor el nem olvad, gyakori kavargatás mellett. Vedd le a tűzről, és hagyd állni 10 percet. Szűrd le, add hozzá a maradék 4 csésze vizet és a citromlét.

Levendulás cukor:
Keverj össze 1 evőkanál szárított levendulát 2 csésze cukorral, és tárold légmentesen zárható edényben 3-4 hétig, néha felrázva. Felhasználás előtt szitáld ki belőle a levendulát. Sütemények és italok ízesítésére alkalmazhatod.

Levendulás sütemény:
1/2 csésze vaj, szobahőmérsékleten
1 csésze cukor
2 tojás
1/2 kávéskanál vanília eszencia
1 1/2 csésze liszt
1 kávéskanál szárított levendula
2 kávéskanál sütőpor
Mixerrel keverd össze a vajat és a cukrot. Add hozzá a tojást, vaníliát és a levendulát. Egy külön tálban keverd össze a lisztet és a sütőport, majd ezt lassan adagold hozzá a vajhoz. Teáskanálnyi darabokban rakd a tésztát sütőpapírral borított tepsibe, majd süsd 8-10 percig (vagy míg a sütemények alja pirosas nem lesz).

Levendulás-cukros bőrradír:
1/4 csésze cukor
1evőkanál őrölt, száraz levendula
2 evőkanál olaj
2 evőkanál teljes tej
Közvetlenül használat előtt, keverd össze a hozzávalóit egy finom krémmé.
Masszírozd be vele az egész testedet, hogy növelje a keringést, és eltávolítsa az elhalt hámsejteket. Végül meleg vízzel öblítsd le, szárítkozz meg, és kend be magad testápolóval.


Források:
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Kami McBride, Rosemary Gladstar: The Herbal Kitchen
Barbara Cawthorne Crafton: The Geranium Farm Cookbook
Gloria Hander Lyons: A Taste of Lavender: Delectable Treats with an Exotic Floral Flavor
Gloria Hander Lyons: Lavender Sensations: Fragrant Herbs for Home and Bath
Carl F. Neal: Incense Magick: Create Inspiring Aromatic Experiences for Your Craft 
Michael J. Caduto,Rosemary Gladstar: Everyday Herbs in Spiritual Life: A Guide to Many Practices
Karri Allrich: Cooking by Moonlight: A Witch's Guide to Culinary Magick
Ellen Dugan: Herb Magic for Beginners: Down-To-Earth Enchantments
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Nancy Arrowsmith: Essential Herbal Wisdom: A Complete Exploration of 50 Remarkable Herbs

Növények a mágiában: gyújtoványfű

Közönséges gyújtoványfű

Latin név: Linaria vulgaris
Nem: maszkulin
Elem: tűz

Égitest: Mars

Felhasználható: védelem, rontástörés, tündérektől való védelem

Németországban ismertek egy "Dorant" névre hallgató mágikus növényt, mely védelmet tudott nyújtani a tündérek ellen. Ezt a növényt az ország különböző részein, különböző valós növényekkel feleltették meg, többek között a gyújtoványfűvel is.

Egy forrás szerint a 17. században az emberek a leveleit a talpuk alatt hordták, hogy megóvja őket a láz bizonyos fajtáitól.

Használták még amulettekben, hogy a gonoszt távol tartsa a viselőjétől, de rontások megtörésére is.

Szemölcsöket dörzsöltek be vele, hogy azok eltűnjenek. A virág sárga festéket ad.

Gyógynövényként:

A virágos hajtását kell gyűjteni. Vizelet és hashajtó hatású. Székrekedés, valamint epe- és májbántalmakra adott teakeverékek alkotórésze lehet. Valaha kenőcsként aranyér és visszérgyulladás esetén alkalmazták, vagy gyógyfürdőként reumás fájdalmak és ínzsugorodás ellen.

Források:

D. L. Ashliman: Fairy Lore: A Handbook

Gabrielle Hatfield: Encyclopedia of Folk Medicine: Old World and New World Traditions

John Andrew Eastman: The Book of Field and Roadside

Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Babulka Péter: Ismerjük fel a vadon termő gyógynövényeket!
Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó

Növények a mágiában: orvosi füstike

Orvosi füstike
vagy füstikefű

Latin név: Fumaria officinalis
Nem: feminin
Elem: föld
Égitestek: Merkúr, Szaturnusz
Csillagjegy: vízöntő, bak
Csillagkép: Lant
Felhasználható: démonűzés, pénz

Középkori latin elnevezése "fumus terrae", vagyis "a föld füstje". Ez a név abból a régi elgondolásból származik, hogy nem magról nő, hanem a föld gőzeiből bukkan elő. Füstölőként is igen kedveltnek számított, és azt gondolták, hogy így használva képes elűzni a gonosz szellemeket és a démonokat. Modernebb felhasználása a füstjének a pénz vonzása, amiért nem feltétlenül csak egy helyiséget lehet vele átillatosítani, hanem akár a ruháidat is. Ugyanezért be lehet kenni vele a cipődet, vagy szárítva benne hordhatod, esetleg a főzetét széthintheted a szobákban, vagy az üzlethelyiségben.
Valaha a főzetét kozmetikumként használták, mint arclemosót vagy bőrtisztítót, hibás arcbőrre. Az ókorban pedig szemtisztító hatást tulajdonítottak a levének.

Gyógynövényként:
A virágos hajtását használd fel. Teája étvágygerjesztő, emésztést serkentő, hashajtó és epehajtó hatású. Viszont óvatosan kell vele bánni, mert erős hatású!


Források:
Donald Watts: Dictionary of plant lore
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Henry Beston,Roger B. Swain: Herbs and the Earth
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Heinrich Cornelius Agrippa: The Philosophy of Natural Magic: A Complete Work on Magic and Sorcery
Catherine Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic: A Materia Magica of African-American Conjure
Babulka Péter: Ismerjük fel a vadon termő gyógynövényeket!
Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények

Tavaszi növényhatározó vadvirágokhoz

Berki szellőrózsa: Anemone nemorosa

A tündérek virágának tartották egykor, hisz esős idő közeledtével bezárja szirmait, és lehajtja virágát, ezzel óvóhelyet adva a tündéreknek az esőcseppek elől. Azt is gondolták róla, hogy ha leszeded, vihar fog keletkezni, vagy beléd fog csapni a villám.

A friss növény mérgező, külsőleg bőrpírt, hólyagosodást és gyulladást vált ki, belsőleg hányást, hasmenést és vesebántalmakat okoz.

 

Bogláros szellőrózsa: Anemone ranunculoides

Mérgező.

 

Ernyős madártej: Ornithogalum umbellatum

Angol neve ("Star-of-Bethlemeh","Betlehem csillaga") onnan származik, hogy virágát hasonlónak találták a Jézus születését jelző csillaghoz.

A hagymája különösen mérgező!

 

Kónya vicsorgó: Lathraea squamaria

Jónak tartották a fogakra, a hasonlósági mágia elve szerint.

Élősködő növény.

 

Tavaszi csillagvirág: Scilla drunensis - Védett

 

Sárga tyúktaréj: Gagea lutea

 

Farkas kutyatej: Euphorbia cyparissias

A tejnedve hólyagos bőrgyulladást okoz; különösen veszélyes szembe kerülve.

 

Kerek repkény: Glechoma hederacea

A kézben hordva megvéd a tündérek támadásaitól. Német szokások Walpurgis-hoz, míg a francia hagyományok nyárközéphez kötik.

 

Hóvirág: Galanthus nivalis - Védett

Angliában a házakba bevinni tilos volt valaha, mert szerencsétlenséget hozónak tartották, ami a rossz tejminőségtől egészen egy leánygyermek haláláig terjedhetett.

 

Ikrás fogasír: Dentaria glandulosa - Védett

 

Ibolya: Viola odorata

Az ókorban az egyszerű szépség jelképének tartották. Tedd a párnád alá, hogy új szeretőd hozzon az ágyadba.

Az ibolya virága ehető, a belőle készül tea pedig köptető.

 

Aranyveselke: Chrysosplenium alternifolium

 

 Keltike: Corydalis cava vagy C. solida

Gumója mérgező az odvas keltikének (Corydalis cava).

 

Piros árvacsalán: Lamium purpureum

Ha egy beteg ember friss vizeletét rá öntöd, és a növény még másnap reggelre is zöld marad, akkor a beteg meg fog gyógyulni; ellenkező esetben meghal a betegségtől.

 

Gyermekláncfű: Taraxacum officinale

Gyermekláncfűről álmodni szerencsétlenséget jelent, míg ha a jövendőbelidet szeretnéd látni álmodban, tégy egy egész ilyen növényt a párnád alá.

Teakeverékekben használják vértisztító és gyomorerősítő tulajdonsága miatt.

 

Mocsári gólyahír: Caltha palustris

 Izlandon azt tartották, hogy ha bizonyos szertartás kíséretében szedte le az ember, és magán hordta, akkor megelőzte, hogy haragosan beszéljenek viselőjéről. Az írek Beltane napján az istállók ajtajára aggatták védelemért.

Belsőleg alkalmazva hányáshoz, hasmenéshez vagy fejfájáshoz vezethet, külsőleg irritálja a bőrt, égést és hólyagosodást okoz.

 

Tüdőfű: Pulmonaria officinalis és P. obscura

A néphit Szűz Máriával kapcsolja össze, és a levelén lévő foltokat a könnyei nyomának tartja.

Gyógynövényként légzőszervi megbetegedések esetén alkalmazzák.

 

Tavaszi kankalin: Primula veris

A virágai kulcscsomóhoz való hasonlósága miatt jónak tartották kincskeresés esetére. Azt tartották, hogy az örök fiatalság erejét rejti szirmaiban.

A virágából készült tea enyhíti a fejfájást és a náthát, és nyugodt alvást biztosít.

 

Salátaboglárka: Ficaria verna

Plinius azt írta róla, hogy a fecskék vele állították vissza látásukat. A gyökereit a tehenek istállójában akasztották fel, hogy több tejet termeljenek.

Leveléből főzött tea vértisztító, vérnyomáscsökkentő és veseműködést serkentő hatású. Fiatalon szedendő, virágzásakor már mérgező!

 

Martilapu: Tussilago farfara

Az ókori görögök szerelmi varázslatokban alkalmazták, míg Svájcban azt tartották a boszorkányokról, hogy képesek a gyökere segítségével tejet lopni.

Gyógynövényként főleg légzőszervi megbetegedések esetén alkalmazzák.

Források:

T. F. Thiselton Dyer: The Folk-Lore of Plants

Donald Watts: Dictionary of plant lore

Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó

Gyógynövények - Búvár zsebkönyvek

http://novenyhatarozo.info/

XII. századi invokáció gyógynövényekhez

Először is egy kis nyavalygás: ilyen nehezen és lassan már nagyon, de nagyon régen fordítottam le bármit is. Elolvastam, lefordítottam, újraolvastam, szótáraztam, majd kezdtem elölről az egészet. Az eredeti szöveg nyelvezete igen nehéz volt, és rendesen megszenvedtem vele. Próbáltam szöveg hű maradni, és ennek lett az eredménye ez a nem könnyen érthető megfogalmazási mód.
Amúgy az invokációt magát még pár éve egy internetes oldalon leltem, és azóta egy jegyzetfüzetemben lapult. Újra rákerestem, és még most is fellelhető különféle oldalakon (pl. itt), és ez a felirat szerepel alatta:

Modernized version of a 12th century herbalist spell. Original translation
from 'Early English Magic and Medicine', by Dr. Charles Singer. Proceedings
of the British Academy, I Vol. IV
(Magyarul: Modernizált verziója egy 12. századi füvesember varázslatnak. Eredeti fordítás az "Early English Magic and Medicine" könyvből, amit Dr. Charles Singer írt. A British Academy Jegyzőkönyvei, I Vol. IV.)

vadmurok

 

Föld, fenséges Istennő, Anyatermészet, aki életet ádsz mindennek, és újra elhozod a Napot, mit a nemzeteknek adtál; Őrzője égnek és tengernek, és minden istennek és erőknek... a Te hatalmad által az egész természet elnémul és álomba merül. És újra visszahozod a fényt és elűzöd az éjt; és megint oly biztonságosan betakarsz az árnyaiddal. Végtelen káosz lakozik Tebenned bizonnyal, és szelek és esők és viharok; Te küldöd őket mikor óhajtod és okozod a tengerek robaját, elzavarod a Napot és feléleszted a vihart. Újonnan, mikor akarod, kiküldöd a boldog napot és átadod az élet táplálékát örökös kezességeddel; és mikor a lélek eltávozik, Hozzád tér vissza. 

réti margitvirág

 

Valóban illően hívnak az Istenek Nagy Anyjának, Te hódítasz isteni neved által. Te vagy a nemzetek és istenek erejének forrása, nélküled semmit nem lehet tökéletessé tenni vagy létrehozni; Te vagy az Istenek Hatalmas Királynője. Istennő! Imádlak téged isteni valódban, a nevedet hívom; légy elégedett, és add meg mit Tőled kérek, hogy hálát adjak, Istennő, kellő hittel. Halld, esdeklek Hozzád, és légy jó szándékú az imámmal. Bárminemű növényt is teremtsen hatalmad, add, imádkozom, jóakarattal minden nemzetnek, hogy megmentse őket, és add ezt meg nekem, gyógyszerem. Jer hozzám erőiddel, és bárminemű módon használnám őket, had legyenek sikeresek bárkinek is adom őket. Bármit is adsz, had virágozzon. Hozzád mindenek visszatérnek. Azok, akik helyesen megkapják tőlem e növényeket, kérlek tedd őket egésszé. Istennő, esdeklek hozzád, kérelmezőként imádkozom, hogy a fenséged által ezt add meg nekem.

közönséges aszat

 

Most kibékítést teszek veled és erőiddel, és a növényekkel és a te fenségeddel, te kit a Föld, mindenek szülője, teremtett és adott minden nemzeteknek mint egészségre gyógyszer, és fenséget helyezett reád, imádkozok hozzád, az emberi faj legnagyobb segítője. Ezért imádkozok és esdeklek hozzád, légy itt jelen erényeiddel, mert Ő maga, aki teremtett téged megígérte, hogy begyűjthetlek téged annak a kegyeibe, akinek a gyógyszerek művészetét odaadományozták, és az egészség kedvéért adj jó gyógyszert az erőid jóindulatából. Imádkozom hogy add, hogy erényeid által, bármit is dolgozok ki rajtad keresztül, annak minden hatalma jó és gyors hatást és sikert hozzon, és had legyen nekem mindig szabad, a fenséged kegye által, a kezeimbe gyűjteni téged és beszedni gyümölcseid. Így hát köszönetet adok neked annak a fenségnek a nevében, aki elrendelte a születésedet.