A mágia alapjai: megfelelések tana

Az emberek ősidőktől fogva használják a mágiában az egymáshoz hasonló dolgokat, mint egymás helyettesítőit a varázslatok folyamán. A mágikus megfelelések tana is ebben a képzetben gyökerezik. Az ókor folyamán rendszerüket elkezdték kifinomítani, amit majd a középkor és a reneszánsz mágusai és nagy gondolkodói továbbfejlesztettek. Végül az utóbbi évszázadok alatt a Golden Dawn rend tagjai és más szertartásos mágiát űzők (köztük a hírhedt Aleister Crowley is) segítették mai mivoltának a létrejöttét.
Mint ebből is látszik, a mostanság az interneten oly sok helyen megtalálható megfelelések a különböző ókori és középkori  mágikus elméleteken (pl. bolygók tulajdonságai), a fennmaradt mítoszokon (pl. istenek egy-egy adott célra való "felhasználása"), és a világ népi hagyományain (pl. szúrós növények védelmező hatása) alapszik, és folyamatosan bővül, a modern gyakorlók saját tapasztalatai és elgondolásai alapján.

A megfelelések működési elvének alapja az ókori nézetek szerint a természet rendje, mely okkult erőket és folyamatokat is tartalmaz, amiket az ember a saját javára tud alkalmazni. Plinius ezt a módszert el is próbálta különíteni a mágiától, hiszen a megfelelések használata bizonyos célok elérésére a természet adott tulajdonságai miatt lehetséges, így semmi mágikus sincs benne.
A középkor folyamán ezt az elképzelést továbbfejlesztették, sőt, az egész "természetes mágia" művészetét (melyben nem a démonok vagy szellemek segítségére, hanem a természetes erőkre hagyatkozott a mágus) rá alapozták, de alkalmazták a gyógyítás, az asztrológia és más egyéb gyakorlatokban is. Sok ekkor íródott könyvben megtalálható a megfelelések használatának az alapelgondolása, miszerint az univerzum egy teljes egész lény, melynek a szerkezeti alapját a természeti erők és megfelelések alkotják, így ami az egyik részt érinti, az az egészre is hatással van.

Az ókor talán legfontosabb gondolkodója megfelelések terén Hermes Trismegistos volt, akinek a későbbi korokban is nagy népszerűségnek örvendtek okkult írásai, és mágikus törvényeire többek között a megfelelések tana is visszavezethető. Ebből a szempontból az általánosan "amint fent, úgy lent; amint lent, úgy fent"-ként összefoglalt törvénye a jelentős. A hermetikus tanok szerint ugyanis, az ember a mikrokozmosz, melyben az univerzum - a makrokozmosz - minden egyes része visszatükröződik valamilyen formában. Ám nem csak az emberben képeződik így le a makrokozmosz, hanem minden más élőlényben, testben és tárgyban is a világon. Épp ezért, mivel minden az univerzumban ott van az univerzum minden más részében is, elválaszthatatlan kötelék áll fent közöttük. Ezen kötelék segítségével hétköznapi dolgok által is képesek vagyunk kontrollt gyakorolni a nagy egész felett, hisz rajtuk keresztül kapcsolatba tudunk lépni a nagy univerzális erővel, ami mindenben és mindenen keresztül manifesztálódik.

A másik fontos szempont a megfelelések működésében az, hogy minden tárgy és élőlény nemcsak az univerzum egészét foglalja magában, hanem bizonyos princípiumok is testet öltenek bennük. Tehát mindenben a természet egy bizonyos tulajdonsága manifesztálódik. Így lesz a rózsa szerelmet hozó, míg a Jupiter gazdagságot, mivel az egyikben a szerelem, míg a másikban a gazdagság princípiuma lakozik.

Az egyes mágikus hozzávalók tehát egy-egy princípiumot, egy, a varázshasználó által óhajtott célt testesítenek meg. Mágiában való felhasználásukkal ezen princípiumot vonzzunk magunkhoz az univerzális kapcsolatokon át, és koncentráljuk a körben vagy önmagunkban, hogy az később az életünkben is manifesztálódjon.


Források:
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy
Frater U. D.: High Magic: Theory & Practice
Corinne J. Saunders: Magic and the Supernatural in Medieval English Romance
André Vauchez, Richard Barrie Dobson, Michael Lapidge: Encyclopedia of the Middle Ages, Volume 1
Benedek Láng: Unlocked Books: Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe
A. S. Raleigh: Magic
Richard Cavendish: A mágia művészete