A mágia alapjai: varázslatok előírásai

Egy varázslat elvégzésére vonatkozóan bonyolult előírások létezhetnek, mind a mai mágiában, mind a múltbéliben. Ezek a kondíciók lehetnek egyszerűek is (pl. egy gyertyaszín, és egy holdállás), vagy igen bonyolultak (pl. október 31-én, temetőben, éjfélkor, egy halott fiatal férfi sírja mellett, egy arról leszedett növénnyel kell varázsolni). Az előírások betartása a hagyomány szerint befolyással van a mágia sikerességére, vagy hatásának milyenségére, vagy éppen egy kis eltérés az egész munkát hatástalanná teheti, de akár a varázsló életét is veszélyeztetheti (pl. démonok idézése esetén).

Ezeket a kondíciókat öt pontba lehet csoportosítani, melyek a következők:

A varázslat ideje:

• A nap szakaszai: éjfélkor másfajta varázslatokat kell elvégezni, mint hajnalban, vagy éppen délben.
• A hét napjainak is mind megvan a maga fontossága a mágiában, így a varázslatok hatására ez is befolyással van.
• A Hold állása; újhold, növő hold, telihold, vagy fogyó hold – ezek közül mind más-más munkát támogat inkább.
• Az év bizonyos jeles napjaihoz is vannak előírva kimondottan ekkor elvégzendő varázslatok (pl. napfordulók, napéjegyenlőségek, istenek, szentek nagyobb ünnepnapjai, stb.).
• Csillagok, bolygók állása: sok varázslatnál meg van szabva, hogy a Holdnak, vagy éppen a Jupiternek melyik csillagjegyben kell tartózkodnia az elvégzésekor, hogy működjön.
• Érdekességként megjegyezhető, hogy az időzítés kérdését olyan szinten is túlbonyolíthatták, hogy pl. egyes források szerint a hindu mágusoknak bizonyos rítusait csak minden 45. évben lehetett végrehajtani, mivel az élőírások olyan specifikusak voltak hozzájuk.

A varázslat helye:

• A régi hagyományok szerint mágiát nem lehetett akárhol elvégezni, csak a megfelelő kvalifikációval rendelkező helyeken.
• A mágia is, csakúgy, mint a különböző vallások, rendelkezik a maga „szent” helyeivel, valsmint a kettő meg is egyezhet egymással (pl. a templomi oltár).
• Bizonyos helyek azért kapnak kiemelt pozíciót a mágiában, mert vallásos szertartások ott nem hajthatók végre, hiszen tisztátalanoknak számítanak (pl. minden olyan hely, ahol szellemeket, vagy démonokat lehet látni, temetők, nagy fák, keresztutak, mocsarak, stb.).
• Határokon is gyakran csináltak varázslatokat: falu és vadon találkozásánál, bejáratokban, tűzhelyeken, tetőkön, utakon, ösvényeken, stb.
• Általános előírásnak számított, hogy ha egy bizonyos személyre vonatkozóan végeznek el egy varázslatot, akkor azt vélt tartózkodási helye (vagy otthona) felé fordulva kell azt végrehajtani.
• Ha a mágia egy olyan helyen kellett, hogy végrehajtódjon, ami nem rendelkezik a fentiek egyik tulajdonságával sem, akkor a varázsló kört húzott maga köré, ezzel emelve ki munkája színterét a hétköznapiból (persze köröket azért vontak fel más esetekben is).

A varázslat alatt használt eszközök, tárgyak:

• A mágiában használt tárgyak nem mindennapiak: pontosan meg vannak adva a tulajdonságaik, és általában használat előtt felkészítő rítusokon kell átesniük.
• Ez a varázslatok egyik legfontosabb része, hisz a mágiában egyaránt fontos az eszközök, hozzávalók tulajdonságainak és pontos használatának az ismerete a konkrét varázsszertartások tudásával.
• A legtöbb alkalmazott anyag a varázslatban való felhasználására bizonyos vélt, vagy valós belső tulajdonsága révén kvalifikálódik (lásd Varázslatok és reprezentációk). Ám ez önmagában sokszor nem elég: elő szokás írni a beszerzés módját (pl. lopott burgonya), idejét (pl. hajnalban hozott forrásvíz) és a beszerzett anyag pontos minőségét (pl. egy olyan tehén teje, mely teljesen fekete, és teljesen fekete borja is született).
• A felhasznált növényeket a saját kis rítusuk kíséretében kell begyűjteni, megadott időben (pl. a hajnalban kell leszedni a növényt, mielőtt a harmat megszáradna rajta, kelet felé fordulva, bal kézzel és vas használata nélkül).
• A mágikus eszközöket bonyolult procedúrák segítségével, adott anyagok felhasználásával, és előírt időpontok betartásával kell elkészíteni (pl. egyes varázspálcákat növő holdkor kell leszedni, egy mogyoróbokorról, egyetlen suhintással, stb.).

A varázslatot végző(k) előkészítő rítusai:

• A résztvevő(k) a varázslatot megelőzően valamilyen előkészítő rítusokon kell, hogy átessen(ek).
• Vonatkozhatnak ezek az előírások csak a mágusra, de egy egész családra, vagy közösségre is.
• Ezek a rítusok állhatnak önmegtartóztatásból, tisztálkodásból, böjtből, egyes ételek elhagyásából, megfelelő ruha viseléséből, vagy épp a ruhák teljes hiányából.
• Manapság szokás előírni, hogy karórát, vagy mindennapi ékszereket sem viselhet a varázsló (mobiltelefonról nem is beszélve).
• Mentális elvárás is felmerül a varázslat résztvevői felé: hittel kell rendelkezni a sikerről és a szertartás működéséről, illetve az egész rítust teljes komolysággal kell végezni.

Kilépési, vagy lezárási rítusok:

• Minden mágikus munkát le kell valamilyen formában zárni, hogy limitálva legyenek a varázslat hatásai egyedül a kívánt eredményre, illetve, hogy az azt végzők immunitását biztosítsák az esetleges mellékhatások ellen.
• Használat után az eszközöket megfelelően kell elhelyezni: bizonyos dolgokat el kell pusztítani (tűzbe vetni, elásni), másokat az áldozat közelében elhelyezni, de van, amit napfény nem érhet, stb.
• A résztvevőknek sokszor úgy kell elhagyni a helyet, hogy nem néznek hátra.
• Az embereknek sokszor meg kell fürödniük munka után.
• Modern vonatkozásban a „leföldelés” gyakorlata is erre vezethető vissza, de a wicca varázsszöveg végén elhangzó „As ye harm none, so mote it be” („Ha senkinek nem árt, úgy legyen”) is ide sorolható.

Marcel Mauss A General Theory of Magic c. könyve alapján