Mindenesetre, csodálatos dolog növényeket magról nevelni. Izgulni, hogy mikor is dugják ki a fejüket az első pici sziklevelek. Látni, ahogy a palánták napról napra erősödnek. Figyelni, ahogy megjelennek rajtuk ez első bimbók. Csodálni, ahogy beérnek rajtuk az első termések. Számomra ez az egyik legvarázslatosabb dolog a világon.
De több is rejtőzik a ebben, mint emberi erőfeszítés és szép látvány. Ezzel az egyszerű, de mégis nagyszerű módszerrel egy-egy növény szellemét is meg lehet ismerni. Nincs szükség nagy mágikus rítusokra, színes gyertyákra, vagy ősi kéziratokra. A tudás, amire kíváncsi vagy ott rejtőzik minden egyes pici magban, amelyet elvetsz.
Persze, azért ennél a módszernél is van pár dolog, amire energiát kell szánni, vagy kicsit máshogy kell csinálni.
Először is, a nevelést magát nem teljesítményalapúan kell megközelíteni. Minden egyes kikelt mag felér egy, a növények által adható legnagyobb keggyel, de ugyanez vonatkozik minden levélre, virágra és termésre is. Tehát, ne az legyen számodra a fontos, hogy minél több virágot (vagy bármi mást) hozzon a növény (pl. muskátliknál a virághozamot serkentő tápok), hanem az, hogy egészséges legyen.
Másodszor, szívvel és lélekkel gondozd a növényt. Ugyanis, ha az a célod, hogy megismerhesd a szellemét, először neked kell lehetőséget kell adnod neki arra, hogy megismerje a tiedet.
Harmadszor, ne csak egy növényként tekints rá, hanem egy elő, egyedi személyiségként. Soha nem fogod tudni megismerni igazán egy növény (vagy bármi/ki más szellemét), ha nem tekinted magaddal minimum egyenrangúnak. És mint ilyen létező, a növények is megérdemlik a tiszteletet. Nem te teszel szívességet azzal, hogy gondozod őket. A szívességet ők teszik neked.
Mindezt tisztázva, lássuk, hogyan is érdemes nekikezdeni egy növény szellemével való megismerkedésnek, ezen módszer segítségével.
Első lépés: tervezés, magok és egyéb hozzávalók beszerzése.
Természetesen minden elképzelés nélkül is neki lehet indulni a kertészeti boltoknak, de nem biztos, hogy ez a legcélszerűbb módszer. Érdemes végiggondolni, hogy milyen növényt is vagy képes "eltartani": egy panellakás lehetőségei jóval korlátozottabbak ezen a téren, mint egy kertes házé.
Amibe jó belegondolni egy faj kiválasztásánál:
- mekkorára fog megnőni (azaz, befér-e a kertbe, szobába, erkélyre)
- mennyi a fényigénye (az északi, vagy a déli ablakba érdemes berakni? a kert napos felébe kerüljön, vagy a fák árnyékába?)
- mérgező-e, és ha igen, mennyire és pontosan melyik része, valamint a mérgezésének a tünetei (nem fogja-e véletlenül valaki megkóstolni őket, legyen az kutya/macska, de kisgyerek is?)
- egynyári, kétnyári vagy évelő növényt néztünk-e ki (mennyi ideig szeretnél egy fajjal foglalkozni? egy retek vagy saláta nevelése jelentősen kevesebb erőfeszítést igényel, mint mondjuk egy tölgyfáé, vagy rozmaringé)
- mik a faj optimális növekedéshez szükséges igényei (vagyis mire is van szükség az életben tartásához, egyáltalán képes lennél-e rá?)
Második lépés: magok előkészítése.
Ez két szempontból is nagyon fontos lépés. Egyrészt, sok virág magja igényli, hogy elvetés előtt vízbe legyenek áztatva (hajnalka), esetleg fagyasztást is igényelhetnek (datura), vagy csak pár hetet vízben úszkálva a hűtőben szeretnek tölteni (mandragóra). Ennek az interneten vagy könyvekben kell utánanézni.
Másrészt, már most el kell kezdened kialakítani kapcsolatodat a növények szellemével. Beszélj a magokhoz, tölts velük időt, képzeld el, amint egészségesen felnőnek, meditálj velük, és soha ne felejtsd el dicsérni őket.
Harmadik lépés: vetés.
Nem egyformán kell elvetni minden magot, és itt ismét érdemes szakkönyvek vagy az internet segítségét igénybe venni. Tudd meg, melyik magnak mire is van szüksége a csírázáshoz.
A vetés közben a figyelmed és a szíved teljes mértékben a magokon kell, hogy legyen. Beszélgess hozzájuk, mondd el nekik, hogy milyen helyre rakod őket, mennyire szeretnéd, hogy szépen kikeljenek, és milyen gyönyörű "felnőtt" is lesz majd belőlük. Nyugtatgasd őket, hogy folyamatosan gondozni fogod őket, és vigyázni fogsz rájuk.
Elvetés után nem szabad megfeledkezni a magok öntözéséről!
És érdemes adott időközönként rájuk nézni, hogy kikeltek-e már (én, mivel nagyon türelmes, és kicsit sem aggódó típus vagyok, akár reggel és este is hajlandó vagyok meglesni őket).
Negyedik lépés: palántázás.
Ha kikeltek a növények, és a palánták már eléggé megerősödtek, át kell ültetned őket egy nagyobb cserépbe, vagy ki a kertbe. Fontos, hogy megint csak tudasd a növénnyel, mit is csinálsz vele, és azt miért is teszed. Ültetés után a növény, addig, míg be nem fogan, sebezhetőbbé válik. Ilyenkor fokozott figyelmet tulajdoníts neki, figyeld a leveleit, és a vízigényének a változását.
Ötödik lépés: együttélés.
A növényt igényei szerint gondozni kell. Ügyelj arra, hogy mindig legyen elegendő nedvessége és fénye. Évszakváltások idején figyelj arra, hogy az új szögben eső fény nem árt-e neki. Kártevőkkel vigyázz!
Ülj le vele szemben, és gyönyörködj benne sokat. Szeresd, adj neki bőven a figyelmedből és a csodálatodból. Meditálj mellette. Révülés alatt közeledj hozzá. Kérés után vedd le egy részét, tedd a párnád alá, és így próbáld meg az álmaidba is meghívni. Ismerd meg az ízét (nem mérgező növényeknél persze), illatát, leveleinek a tapintását. Milyen a frissen hajtott leveleinek a színe? És a már elszáradóban lévőké? Tudj meg róla minél többet, igyekezz, hogy semmi ne kerülje el figyelmed vele kapcsolatban.
Hatodik lépés: elválás.
Sok növény élethossza igen rövid. Az egynyári virágok és zöldségek (borsó, retek, saláta, körömvirág, borágó, rezeda, sáfrányos szeklice, büdöske, datura, stb.) egy szezon után, a tél megérkeztével el is halnak. Mások két nyár után intenek búcsút ennek a világnak (pl. muskotályos zsálya, törökszegfű, gyűszűvirág, petrezselyem, árvácska, harangvirág, répa, stb.). Ez a természet rendje, és ellene nem is kell küzdeni. Ám a növényekkel haláluk után is tisztelettel kell bánni. Mielőtt levágod/kihúzod a földből a növény elszáradt maradványát, mutass be a szellemének egy kis füstölőáldozatot. A maradványt legjobb, ha komposztként használod fel, de felajánlásként is alkalmazhatod, vagy akár talizmánt is készíthetsz belőle, minek segítségével mindig elérheted e növény szellemét, de bármi más varázsmunkához is igénybe veheted. Amire viszont mindig ügyelni kell, hogy közöljük a növénnyel, mi is lesz a sorsa.
Még egy utolsó módszer maradt az elválásra: a temetés. Itt a maradványokat el lehet égetni (a holttestek elégetése igen ősi temetkezési módszer), majd a hamvakat a természetben szétszórni. Esetleg elásni egy kis sírba, majd a terméséből származó magból nőtt palántát ültetni a tetejére. De bármilyen más módot is kipróbálhatsz, amit csak a fantáziád el tud képzelni, vagy esetleg maga a növény kér.
Nagyon szívemhez szóló írás lett! Bocs, hogy az előzőre nem válaszoltam, de beütött a krach, már azon mélázom, hogy valamelyik olvasód elátkozott, annyit kötözködtem itt:) Persze könnyű másra fogni a problémákat:)
VálaszTörlésSzóval valóban gyökeresen más a világképünk, bár a növények-állatok szeretete és tisztelete stimmel, illetve az ő lelkük elismerése is, tehát nagy baj nincs.
Te hogy bírod a kötelező kerti "gyilkolós" feladatokat, mint pl a gyomlálás? Én nagyon rosszul, de muszáj, amíg lakásban laktam és a gangon kertészkedtem, külön cserép volt a gyomoknak, oda ültettem át őket. Most ez kicsit durva lenne, egy külön veteményes nekik:)
Bocsánatot szoktam kérni tőlük, de most pl. hétvégén amikor sokadik órája küzdöttem a random mindenütt kinövő, végtelen gyökerű, harcos természetű csipkebogyókkal, ez már nem volt túl őszinte bocsánatkérés. Van erre valamilyen javaslatod?
Üdv,
Vera
Ah, semmi probléma, látod, én is igen elfoglalt vagyok mostanság. :)
TörlésGyomlálás terén pedig én igen kegyetlen vagyok. Ilyenkor igyekszem érzelmileg nem nagyon belemerülni a munkába, és minél gyorsabban kiszedni a földből a rossz helyen kinőtt növényeket. Persze van olyan (több is), aki aztán újra kinő. Nagyon makacsok tudnak lenni...
Aztán, gyomlálás előtt érdemes áldozatot bemutatni a halálra ítélt növények szellemeinek, és elmondani nekik, hogy mire is készülsz, és miért. Gyomlálás közben általában én megint csak arról motyogok nekik, hogy rossz helyen nőttek ki, és sajnos muszáj vagyok kiszedni őket, a többi növényem érdekében, mert míg ők könnyen kinőnek akárhol, addig az ágyasba ültetett szépségeim már nincsenek ilyen erősek. A kigyomlált növények maradványival pedig illemtudóan kell bánni. És persze érdemes lehet egy saját kis "oltárt" állítani számukra a kertben, ami igazából egy szabadon hagyott kis földrész, ahol nyugodtan nőhet mindenféle "gyom" (itt lehet aztán majd bemutatni nekik az áldozatot gyomlálás előtt).
Üdv:
Virág